A Stellar Blade demo verziójáról már olvashattatok az oldal hasábjain, és azóta Ti is kipróbálhattátok ingyenesen a játékot. Olyan elvetemült alakokról is hallani, akik 50-60 órát is belepakoltak már, ami kétszer annyi idő, mint a teljes játék kimaxolása. A koreaiak nagyon odatették magukat, cenzúrázni se voltak hajlandóak alkotásukat egyik célországban sem. Hogy lett volna rá okuk? Nos, a Stellar Blade hölgyei nagyon dekoratívak, a két tucat ruhaköltemény közül talán kettő menne át a mércén, ha szükség lenne mércére (haha). A megjelenéstől már csak napok választanak el minket, így bele is csapnék a lecsóba, és mesélnék a játékról, persze ügyelve a spoilermentességre.
Ahogy már azt korábban írtam, a demóban a szoftver nyitányát élhettük át – egészen az első komolyabb bossharcig terelgethettük Eve-et. Gyorsan összefoglalva: a Földet teljes egészében elfoglalta a szörnyszerű naytiba faj, kiirtva az emberiség szinte egészét. Egyetlen város, Xion maradt csupán, amit nem vettek be a rémek. Amit tudunk, hogy a Mother Sphere névre keresztelt valami folyamatosan küldi az űrkolóniákról a harcos androidokat, hogy megkeressék és legyőzzék az Elder Naytibát.
Hősnőnk, Eve is egy ilyen felszabadítócsapat tagja, de balszerencséjére csupán egyedül éli túl a prológust. Xion egyik embere, Adam menti meg a teljes pusztulástól, majd a történet során egy drónnal segíti a távolból, illetve fuvarozza hajójával a helyszínek között. Egy másik segítője is akad, az ügyes barkács Lily, aki a drónt képes fegyverré is alakítani. Eve megtudja, hogy négy alfa lény legyőzése árán manifesztálódik az a kulcs, amely az ősszörnyhöz való eljutáshoz, továbbá annak legyőzéséhez elengedhetetlen. Persze az alfák megtalálása körülményes, így amazonunk alkut köt Xion városával, hogy szerez nekik akksikat (így az alvó embereket sorban reaktiválhatják és benépesíthetik a helyszínt), a lakosok pedig kiadják az alfák helyzetét.
A Stellar Blade felváltva tár elénk zártabb, rövidítésekkel operáló, soulslike-szerű helyszíneket, és nyitottabb, csavargásra/felfedezésre alkalmas lokációkat. Mind a kettőnek megvan a maga varázsa, de normális nézegethető térképet csak az utóbbi, nagyobb területeken kapunk. Minden más esetben vadul nyomkodhatjuk a minket kísérő drón radarját, amely kirajzolja egy rövid ideig a közelben bóklászó ellenséget, a fontosabb ládákat, valamint az infókat rejtő vagy fejlesztést kínáló hullákat. Gyorsutazni is tudunk a területeken belül, feltéve, hogy aktiváltuk a pihenőket. Ezeknél tudjuk elkölteni a tapasztalati pontok után járó képességpontokat is.
Sokfajta támadó, illetve a védekezésre és hárításra épülő mozdulatot vásárolhatunk meg, a történet előrehaladtával pedig további nyalánkságok oldhatók fel. Ugyanitt húzhatunk a fegyverünkön is szinteket, ha a főnökharcok után bezsebeljük a core-okat, de a magunkra aggadható „táskákba” is pakolhatunk hasznos módosítókat.
Nagyon szimpatikus volt számomra, hogy csupán egyetlen fő fegyverünk van, az alaphelyzetben a hősnő hajában megbúvó összehajtott kard. Így nem kell félpercenként tárgyakat ellenőrizgetni, összehasonlítgatni, az a pár tucat módosító is bőven elég erre az apropóra (ha megtaláljuk a játékstílusunkhoz valókat, akkor pedig még erre sem kell figyelni többé). Gyönyörű akrobatikus mozdulatokkal vághatjuk szét a dögöket, a program nem szűkölködik vérben és brutalitásban. Csonkítások, kivégzések – mindez megspékelve kecses szaltókkal. Ez teszi varázslatossá az amúgy is remek, élvezetes harcrendszert.
Bár soulslike rendszert használ a stuff, elhalálozás után nem leszünk szegényebbek javainkkal. Összeharácsolt, be nem váltott tapasztalati pontjaink, pénzünk megmarad, ha pedig vásároltunk/találtunk mesterséges szívet, akkor fel is éledhetünk instant a harc hevében. Ettől az alap nehézségi szint se lesz egy kivitelezhetetlen menet, de ha nem szeretünk szenvedni, kezdhetünk egy könnyedebb fokozaton is akár. A kaland teljesítése után nyílik meg a kemény legények/csajszik hard módja, viszont nincs NG+, így semmit nem lehet átvinni az újabb végigjátszásba. (FRISSÍTÉS: A cikk publikálását követően érkezett a játékhoz egy nagyobb patch, amely elhozta a New Game+ módot is.) Szóval ami marad, ha pihenőpontokon lecsüccsenünk, és visszatöltődik a fő életerőpótló cuccunk, egészségünk, valamint újratermelődnek a szörnyek a vidéken. Így tudjuk farmolgatni a szinteket is akár, de normális játékkal is közel ki tudunk fejleszteni mindent a skillfákon.
Xionban járva sok mellékküldetést vehetünk fel, főként a tábláról, de személyesen is trécselhetünk küldetésadó NPC-kkel. Néhány ezek közül fontosabb személy, és rendes questline is tartozik hozzájuk. A Stellar Blade-ben egész jól megírt, érdekes missziókat találhatunk, és sokszor ezek felderítése veszi el a legtöbb időt. Például a nagy sivatagos résznél elég lenne elfutni A-ból B-be pár perc alatt, de közben olyan dolgokon ragadhatunk le, mint a horgászás, kincsek keresgélése vagy emberek és robotok kisegítése. És nem kicsi területről beszélünk, órákig lehet csavarogni, felfedezni a dűnéket. Ez csak egy az ilyen nagyobb területek közül, jómagam ezeket élveztem a legjobban.
Van még néhány nagyon zárt földalatti rész is, ahol le van tiltva a hadonászás, és csak a lőfegyverrel nyomulhatunk előre, mint egy akció-horrorban. Ha csak ebből állt volna az egész játék, már abból is egy közepesen jó cuccot kalapálhattak volna össze, de szerencsére a hangsúly a hack-and-slash-en van. Nagyszerűen működik a riposzt, a tökéletes kitéréses vetődés és az ezekből variálható ellencsapások. Jópofa dolog feltörni az ellenség védelmét, majd halálos csapást mérni rájuk, ami egységenként eltérő animációval jár. Hátulról vagy a magasból észrevétlenül pedig egyetlen ütéssel végezhetünk a nyomorultakkal. Sokszor ütközhetünk túlerőbe, ha magunkra húzzuk menekülés közben a dögöket, így megéri már az első órákban elsajátítani a harcrendszert, és alkalmazni a béta energiába kerülő különleges csapásokat, valamint a később megnyíló erősebb dolgokat.
A Stellar Blade nagyon szép, folyamatosan, röccenés nélkül fut, a pályákon pedig öröm megállni, és nézni a posztapokaliptikus környezetet, a romokat. És mindezt egy igen bájos hősnőt irányítva tehetjük, akinek a ruhatára változatos, és akár óránként újabb göncbe öltöztethetjük. Mindent akrobatikusan, kecsesen ad elő, legyen szó egy létrán lecsúszásról vagy egy szaltóról – szupermód animálták meg Eve mozgását.
Szinkron tekintetében az angolt preferáltam, bár van több más hangsáv is, de a koreai nekem nem jött át. Viszont ami megkerülhetetlen, az a program piszok jó zenei oldala. Varázslatos, angyali dalok szólnak, a NieR: Automatában éreztem ennyire „otthon” magam utoljára. Sajnálom, hogy nem járt kislemez a játék mellé, de legalább a pihenőhelyeken lehet váltogatni is a muzsikát.
Összességében egy nagyon hangulatos játék lett a Stellar Blade-ből, amely végig lebilincselt, és a története is elég fordulatosra sikerült. A halott katonákat megérintve, valamint egyéb doksikból olvashatunk többet a háttérsztoriról. De teljesen opcionális ez is, mint a felfedezés, nincs semmi ráerőltetve a játékosra. A játékidő is pont jól lett belőve, így nem fogunk ráunni, a felfedezés öröme pedig hajt előre, amit a sztorival párhuzamosan űzhetünk.
Nagy meglepetést szállított a dél-koreai Shift Up csapat, szívből tudom ajánlani első AAA-s, konzolos játékukat, a Stellar Blade-et. Ha a játék piciny százalékát kitevő demo nem győzött volna meg teljesen, akkor remélhetőleg a fenti kritika segít a döntésben. Idén ez az egyik legélvezetesebb akciójáték a PlayStation 5 kínálatában.
