Amikor tíz évvel ezelőtt a free-to-play multiplayer játékok próbálgatása során szinte kéthavonta találkoztam egy újabb MOBÁ-val, amely próbálta meglovagolni a League of Legends és a DOTA sikerét, nem gondoltam volna, hogy egyszer majd nosztalgiát fogok érezni az ilyen tesztek iránt. Játékújságírói karrieremből fakadóan sosem merültem el olyan mélyen ezekben a játékokban, hogy igazán profi legyek bennük, kiismerjem a karakterek közti szinergiákat, részletekbe menően tudjam értelmezni az egyes javítások, frissítések okozta változásokat. Ugyanakkor szerettem kipróbálni őket – a Deathbreedeket, Strife-okat, Paragonokat, Infinite Crisisokat, megtapasztalni, hogyan próbáltak a különböző készítők legalább egy kis darabkát hasítani maguknak a MOBA e-sport-tortából, hol új mechanikákkal és alrendszerekkel, hol pusztán egy ismertebb franchise felhasználásával.
A LoL és a DOTA szintjéhez egy sem tudott felnőni, a dobogó második helyét pedig a Blizzard-féle Heroes of the Storm (már amíg a kiadó szinte a semmiből meg nem vonta az e-sportos támogatását), illetve a Hi-Rez Studios próbálkozása, a TPS nézettel operáló SMITE foglalta el. Utóbbiban különböző mitológiák istenségei csaphattak össze, és nagy előnye volt, hogy konzolokra is átkerült, azokon gyakorlatilag a műfaj legismertebb, legpopulárisabb darabjává vált.
Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy a SMITE az indulása óta folyamatosan kapta az új isteneket, skineket, tartalmakat, a Hi-Reznek lényegében sikerült az, ami sok más trónkövetelőnek nem – de olyannyira, hogy azt a sikert kis túlzással azóta sem tudta felülmúlni. Hogy egészen pontosan mikor és hogyan fogalmazódott meg a készítők fejében az ötlet, hogy hivatalos, sorszámozott folytatást készítsenek, nem egészen világos számomra – ahogy az sem, pontosan miért és mekkora sikert is várnak ettől, ezen pedig az első zárt alfa kipróbálása sem segített sokat.
Szemben az utóbbi pár évben divatos “lecserélő folytatásokkal”, mint amilyen az Overwatch 2 vagy a Counter-Strike 2 is volt, a készítők terve szerint a második rész indítása nem fogja befolyásolni az első rész elérhetőségét. Attól különálló játék lesz, amelyben a karakterek palettájában is lesz majd eltérés (az indulócsomag ugyanis néhány új addíció ellenére lényegesen szűkösebb lesz az első rész tíz év alatt összegyűlt, impozáns felhozatalánál), illetve az első részben szerzett skinek sem kerülnek majd át a folytatásba. A játékosok majd “némi kompenzációt” kapnak ezért cserébe, mivel a fejlesztők nyilatkozata szerint egy embernek 246 évébe telne, mire mind az 1600 kozmetikai elemet átportolnák a folytatásba.
Ez utóbbi állítás azóta finomodott valamennyit, lesznek úgynevezett cross-gen skinek, amelyek a SMITE 11. évében válnak majd elérhetővé, és megvásárlásukkal az első és második részekben egyaránt megnyílnak. A folytatás ígérete ezen felül az alapvető játékbeli rendszerek frissítése, újrahangolása, finomítása, új játékmódok bevezetése, illetve az átállás az Unreal Engine 5-ös változatára, ami nemcsak látvány tekintetében jár majd igen jelentős ráncfelvarrással, de hosszú távon is karbantarthatóbbá, fejleszthetőbbé teszi majd a játékot. Egyúttal nyílt titok, hogy abban is bíznak, hogy a második rész indításával meghódíthatnak egy új kezdőgenerációt, akik kimaradtak az első SMITE indulásából, azt azóta már túlságosan nagy falatnak érzik kezdőként, a folytatással viszont lehetőséget kaphatnak arra, hogy belevethessék magukat az istenes MOBÁ-ba.
Ez utóbbi aspektusban bízok valamennyire én is – és ezért vannak aggályaim a zárt alfa első köre alapján. Bár a fejlesztők a hivatalos posztban is jelezték, hogy ebben a fázisban a sajtó képviselői mellett elsősorban veterán játékosok vesznek majd részt, emiatt pedig a játékélmény lényegesen durvább lehet, az, hogy egy játékban eleinte nem teljesítettem túl jól, időre volt szükségem, hogy bele- vagy visszarázódjam, sosem szegte kedvemet. Az alfa számomra mégis kissé letaglózó volt. A játékélmény nem érződött különösebben újnak vagy frissnek, az átalakított UI-on és az Item Kitek megváltoztatott viselkedésén túl (bármelyik isten bármilyen tárgyat használhat és fejleszthet) laikusként, aki ismeri az első részt és játszott is vele, bár közel sem profi szinten, nem igazán tudtam tetten érni azokat az apró finomhangolásokat és javításokat, amelyekkel a Hi-Rez indokolta a folytatás létezését.
A probléma az, hogy ha őszinték akarunk lenni, a MOBA műfajának a LoL és a DOTA 2 stabil, e-sportos jelenlétét leszámítva leáldozott – amikor az Epic által elkaszált Paragon rajongók által összehozott feltámasztása, a Paragon: The Overprime is alig két év után leállt érdeklődés hiányában, erősen kérdéses, hogy egy újabb cím, még ha egy már ismert szériához is kapcsolódik, mekkora esélyekkel indulhat. A multiplayer játékostáborok franchise-on belüli megosztásáról pedig a 2000-es évek eleje, az Asheron’s Call és az EverQuest óta ismert, hogy katasztrofális ötlet, nem véletlen, hogy a nagyobb MMO-k, mint a World of Warcraft sem rukkoltak elő sorszámozott folytatással, holott a játékbeli újtások mértékét figyelmbe véve az tulajdonképpen már rég indokolt lenne.
Kíváncsi leszek a SMITE 2 fejlődésére, és valószínűnek tartom, hogy a játék veteránjai jól szórakoznak majd a folytatással – de ez nem biztos, hogy elég lesz, ha egyszer pont a saját elődjével kell majd farkasszemet néznie egy stabil, fenntartható játékostábor felépítéséhez.
