Sajnos az a Playway hibája is, ha nem támaszt magasabb elvárásokat a fejlesztők felé. Abban egyetértünk, hogy a tendencia lassacskán javul és jobb a játékok minősége, de örülnék, ha elmozdulnának végre az A kategória irányába.
Rendre nyomon szoktam követni amúgy azoknak a játékoknak (főleg a korai változatoknak) a sorsát, amiket teszteltem, de sajnos ritkán látom azt, hogy valóban kiteljesednének.
De hogy egy kivételt említsek, ami ráadásul minőségben is fentebb van a szokásos playwayes szintnél az az UBOAT.
A PlayWay kiadóról és az égiszük alatt megjelent játékokról mindig azt gondoltam, hogy futószalagon készülnek, és maximum 1-2 éves fejlesztés eredményei, tekintve, hogy milyen tempóban ontják magukból azokat. Játékaik az én meglátásom szerint legfeljebb erős közepesek, ugyanakkor rendre olyan alkotásokat karolnak fel, amelyek nem túl komplex, de legalább valami egyedi, valami nagyon specifikus játékmenetet és/vagy élményt kínálnak.
Ezt a véleményemet a Trans-Siberian Railway Simulator is erősíti, már ami a témát és játékmenetet illeti, viszont a fejlesztése bőven 5 évvel ezelőtt kezdődött, ugyanis 2019-ben jött az első előzetes videó róla. A vasútszimulátor és az FPS műfaj ötvözése kellően izgalmas élménynek ígérkezik, ennyi év fejlesztés után pedig azt gondolná az ember, hogy ez a játék minőségi ugrás lesz minden téren a szokásos playwayes címekhez képest (még akkor is, ha tudom, hogy valójában a többi sem 1-2 év alatt készül el, de a percepcióm ettől még változatlan). Sajnos a benne rejlő potenciált nem tudja kihasználni a Trans-Siberian Railway Simulator, arról nem is beszélve, hogy 5 év alatt csak az early access státuszig jutott.
Nagyon előre szaladtam, rá is térek inkább arra, hogy milyen játékélményt kínál ez a szimulátor. A ’80-as években járunk a Szovjetunióban, annak minden sztereotip elemével. A miliő, az épületek, az autók, az usankás emberek összetéveszthetetlen szoci hangulatot adnak a játéknak. Részegen a hóban fetrengő alkoholisták, parkolóban a Zsigulik között seftelő arcok, állandó fagyok, maffia és rengeteg pia. Ebben a világban alakítunk mi egy tehermozdony-vezetőt, aki amellett, hogy A-ból B-be megy a vonattal, mellékesben lopott szajréval, hamis pénzzel, egyebekkel seftel.
Railway Simulatornek nevezik a játékot, de ez erős túlzás. Mindössze egyetlen mozdonyt vezethetünk, de annak irányítását és viselkedését legalább kellő részletességgel lemodellezték. A mozdony alkatrészei kopnak, azokat nekünk kell karbantartanunk, adott esetben cserélnünk. A kötöttpályán való közlekedés is teljesen rendben van, vannak jelzések, sebességkorlátok, váltók, és a fizika is élethű. A probléma ott van, hogy teljesen lineáris a felépítés. Gyakorlatilag egyetlen útvonalon tudunk haladni, akár sztori módban, akár szimulátormódban játszunk. Nincs térkép, nincsenek elágazások, alternatív útvonalak.
Amolyan mentőövként itt jön képbe az FPS-mód, ugyanis a vonatot el tudjuk hagyni. Az állomásokon nekünk kell le- és felakasztani a vagonokat, beszerezni enni- és innivalót, szerszámokat, pótalkatrészeket, fegyvert. Igen, konkrétan lövöldözni is kell a Trans-Siberian Railway Simulatorben, hol gonosztevőkre, hol vadállatokra. Túlélőelemekkel bőven meg van tűzdelve a játék, az alapvető evés-iváson kívül figyelnünk kell a hidegre, de még az alkoholszintünk és a másnaposságunk foka is mérve van. Utóbbi ellen például úgy tudunk védekezni, hogy folyamatosan alkoholt iszunk.
A túlélős FPS-elemek a vasútszimulátorral vegyítve nagyon érdekes játékot eredményezhetne, de ahogy fentebb is írtam, nem tud élni a lehetőséggel a Trans-Siberian Railway Simulator. A grafika ósdi, a kivitelezés közepes, a játékmenet unalmas. Sem szimulátornak, sem FPS-nek nem elég jó, csak a minimumot nyújtja mindkét műfajból, és azt a szerves kapcsolatot sem érzem közöttük, ami miatt egyik ne lenne meg a másik nélkül. Emiatt egyik szerepbe se tudja magát igazán beleélni az ember, hiányzik az a bizonyos plusz. Tekintve, hogy 5 év alatt mindössze az early access kiadásig jutott el, kétlem, hogy ennél érdemben valaha is többet tudna adni.
