Az F1 24-gyel töltött időm alatt újfent felmerült bennem, amit a MotoGP 24 cikkemben már fejtegettem egy kicsit: mennyiben számít új játéknak az évenkénti új rész? Körülbelül másfél évtizede kapjuk a Codemasterstől az aktuális F1-bajnokság videojáték-feldolgozását, és bár a fejlődés részről részre látszott eddig is, ilyen hosszú idő után azért csak elgondolkodik a tesztész ilyesmiken. Vajon az idei résszel mi a helyzet?

Talán az első dolog, ami feltűnik, az az, hogy a pilóták végre érdemben hasonlítanak magukra, és nem csak sapkában láthatjuk őket. Köszönhető ez annak, hogy sikerült őket végre a maguk valójában bescannelni, és bár a végeredményen lehetne csiszolni még egy leheletnyit egy-két esetben, de az eredmény így is önmagáért beszél. Négy pálya is felújítást kapott: Silverstone, Spa-Francorchamps, Losail és Corniche öltött magára aktualizált külsőt – ami persze érinti a versenyíveket is néhány esetben.
A karriermódban is történt némi változás. Végre (megint) egy igazi pilóta bőrébe bújva is versenyezhetünk, és ha történetesen az F2-ben kezdünk, onnan hozhatunk fel egy ígéretes tehetséget. Az viszont kicsit bizarr, hogy ezt akár olyan klasszikusokkal is eljátszhatjuk, mint Ayrton Senna... Tovább fűszerezik még az izgalmakat a titkos megbeszélések: elsősorban csapatváltásokhoz köthetően kerülhetnek sorra ilyen kis rafinált finomságok. A Challenge Career mód pedig a magamfajta családapáknak nyújt alternatívát a szűkös szabadidő minél tartalmasabb eltöltésére: az általam annyira kedvelt szituációs próbatételek így kerültek vissza a játékban.

Sztori most nincs, az F1 World pedig minimálisan változott csak: lehet valós csapatnak, valós pilótának drukkolni, és a versenyeink után kapott Fan-pontokkal tudjuk a szurkolótáborunkat erősíteni. Jópofa, de lényegében semmin se változtat.
Ami viszont rengeteget változott, az az irányítás. Előnyére? Hátrányára? Nos, eléggé megoszlanak a vélemények... Abban a kritizálóknak igaza lehet, hogy jelen állapotában mintha gamepaddel jobb lenne vezetni egy picit, viszont szerintem kormánnyal rengeteget javult a helyzet, sokkal kiszámíthatóbban viselkedik a kocsi. A tapadáshatárt még nem érzem benne elég informatívnak, de simán lehet, hogy csak plusz kilométerek kellenek csak, és teljesen ráérzek arra is.

A változások elsősorban a futóművet és a gumit érintették, de hozzányúltak az aerodinamikához és a motorhoz is. Lehet, hogy nem lett tökéletes („lapzártakor” érkezett a hír, hogy a cikk megjelenésekor egy patch orvosolná az eddigi panaszokat), de az irány jó. Már csak azért is, mert végre gyengébb nehézségi szinten sem tökhülyék a gépi ellenfelek, hanem csak lassabbak – ha pedig sikerül belőni az ellenfelek tudásszintjét, végre jókat lehet velük kergetőzni.
A grafika maradt a régi (persze az idei autó- és sisakfestések, csapatruhák megvannak), az Ego motoron már kezdenek látszani a ráncok, de azért elég pofás még. Idén PlayStation 5-re kaptam meg a tesztpéldányt, és egy dolog miatt muszáj, hogy egy jó nagyot rúgjak a fejlesztőkbe: a kvázi átvezető animációknál hogy lehet, hogy nincs V-sync? Irgalmatlanul töredezett hajvégeket mozgóképet nézni egyszerűen rettenetes és szempusztító! De legalább verseny közben adott a stabil 60 fps... PC-n pedig a VR-mód is kellemes extra.

A kis filozofálgatásomra így azért messze nem egyértelmű, „megérdemelten” lett-e új rész az F1 24... Van némi hiányérzetem a sztorimód miatt, viszont a fizika átdolgozása azért csak túlmutat egy DLC-szintű változáson, ha hunyorítunk egy kicsit. Vagy talán inkább egy nagyot. Pedig alapvetően nem rossz az F1 24... De akinek nem fontos, hogy a legaktuálisabb F1-játékkal játsszon, megértem, ha ezt a részt passzolja.