
Azon gondolkodtam el a jelen cikk megírásához leülve, hogy igazából milyen előnnyel jár manapság egy pendrive egy NVMe SSD-hez képest, és oda lyukadtam ki, hogy egy bizonyos tárhelyszint alatt valamivel olcsóbb, esetleg kicsit kisebb (na jó, lehet ebből névjegykártya formájút is gyártani), de igazság szerint egy ilyen SSD-nek ma már több értelme van, hiszen gyorsabb, és alapvetően strapabíróbb – a külső SSD-tokoknak hála pedig a sokoldalúságuk is megnőtt.
Az ASUS TUF Gaming A1 esetében az ASUS alaplapokon már jól bevált Q-latch mechanizmus miatt szerszám nélkül lehet bármilyen M.2 formátumú SSD-t berakni, legyen az NVMe vagy SATA csatolófelületű. Előbbi esetén a 10 Gbps sebesség sem feltétlen álom, míg az utóbbinál az elméleti maximum 6 Gbps-nél megáll. És természetesen nem csak nevében kemény (a TUF márkanév egy sajátos szójáték, ugyanis az angol „tough” szóra rímel, ami keményet, erőset, strapabírót jelent), hanem ténylegesen is az: a MIL-STD-810H katonai szabvány által meghatározott ejtés- és ütéstűréssel bír, az IP68 szabványban meghatározott víz- és porállósággal karöltve.

Az ASUS ROG Strix Arion Lite SATA SSD-ket már nem fogad, cserébe viszont beépített passzív hűtőrendszerrel bír: a hővezető lapkák az SSD által termelt hőt az alumíniumötvözet burkolat nagyobb felületén terítik szét, így folyamatos gyötrés során sem melegszik túl az SSD, és nem kell a tempóból visszafognia. A szerelés természetesen itt is csavarhúzómentes (a mellékelt tű azért kelleni fog a tok kinyitásához), és a koronát az Aura Sync kompatibiltás jelenti az extralistán, azaz teljesen testreszabható, és a többi ASUS eszközünkkel szinkronba állítható fényekkel bír.
No de mire jó egy ilyen SSD a gyakorlatban, ahová a pendrive teljesítménye esetleg már nem feltétlen elég?
Vegyünk például egy PlayStation 5-öt: fix a tárhely mérete, manapság viszont nem ritkák a 100 GB vagy afölötti helyfoglalású játékok. Gigabites internetkapcsolat sem terem minden bokorban, és bár egy kellően gyors SSD-t be lehet épp pattintani a gépbe, azért nem mindenki szeretne egy ilyen műtétnek egyedül nekirugaszkodni. A TUF Gaming A1-et vagy a ROG Strix Arion Lite-ot viszont egyszerűen az egyik hátoldali USB-portra csatlakoztatva kapunk extra tárhelyet, amelyről igaz, hogy csak PS4-es játékok futtathatóak, de a PS5-ös játékok eltehetőek későbbre, ha épp mással szeretnénk játszani, de nem akarjuk újra letölteni azt a sok-sok gigabyte-ot.

Az újabb Macek is fix tárhellyel kerülnek legyártásra, amelyet utólag nem lehet „belsőleg” bővíteni – egy ilyen SSD-vel viszont könnyedén tehetünk szert villámgyors külső tárhelyre. Jelen sorok írója is ezzel a módszerrel telepített vagy 200 GB játékot úgy az M1 MacBook Airjére, hogy az a belső 256 GB-os tárhelyből semmit nem vesz el (játszani márpedig kell, a Baldur’s Gate III pedig ezen a platformon (is) kis híján 160 GB).