A francia Passtech Games a 2021-ben megjelent Curse of the Dead Gods játékuk után 3 évig ültek és csiszolták, tökéletesítették a formulát, amely mostanra érett be és került teljes fényében a játékosok kezei közé. A Ravenswatch, elődjéhez híven egy felülnézetes akció-roguelike, ami próbál erősebben támaszkodni az újrajátszhatósági faktor növelése érdekében a véletlenszerűen generált pályákra és a sokféle játszható karakterre. Ezeken kívül másik új húzóereje a kooperatív játékmód.
Az álomvilág ostrom alatt áll. Az eddig békésen éldegélő meselakók most hőseink vérét akarják. A játék narratív premisszája mindössze ennyi, a Ravenswatch túl akcióorientált ahhoz, hogy komplex történeteket mondjon el. A fókusz a mesékből és mítoszokból kilépő karaktereken van, és hogy ők milyen módon kupálják el a megfertőzött ellenségeiket. Összesen 9 karakter közül választhatunk, mind teljesen egyedi képességekkel és játékstílussal ellátva. Geppetto robotokat épít, akik harcolnak helyette, Piroska egy vérfarkas és Beowulf házisárkánya mellett harcol. A csapat úgy van kialakítva, hogy ténylegesen élménybeli és technikai különbségek legyenek a választható mesehősök között, és ezért minden játékos megtalálhassa maga kedvencét.
Nem elég a bőséges választék, a karakterek sem statikusak. Az aktuális játék alatt szintet lépnek, és fejlesztések választhatóak számukra vagy tárgyakat kaphatnak, pénzért cserébe vagy küldetések jutalmaként. Valamint mint minden magára valamit is adó roguelike játékban, itt is új talenteket és felszereléseket oldunk ki sikeres vagy sikertelen próbálkozásaink után. Úgy érzem, ez a játék sava-borsa, mert a véletlenszerűen generált pályák nem leptek meg különösebben.
A legtöbb roguelike-hoz képest a Ravenswatch nem osztja szobákra a játékteret, hanem három különböző szigetet népesít be felfedezhető küldetésekkel és más eseményekkel. Itt nem találtam semmi formabontót vagy kísérletező szellemű törekvést: van életet növelő kút, kincsesládák, bosskihívások, valamint minden szigeten egy előre megtervezett küldetés. A térkép felfedezésének akadálya az időkorlát. Mindhárom szigeten 3 napunk van – mennyi mesei szám: 3 sziget, 3 nap, 9 hős – felvenni az aktuális bossal a küzdelmet. Az óra folyamatosan ketyeg, és ki kell használni az időt, megtervezni a tökéletes utat a legfontosabb bónuszokat adó állomásokra, mivel hatalmas különbséget jelent csupán egy szintkülönbség is. De lényegében nincsenek különlegesebb lehetőségek azokon kívül, amielyek már a zsáner alapjaivá váltak, és az ellenféltípusokból is elkelne még pár.
A harcrendszer is már jól ismert, zsánerspecifikusnak nevezhető. A Hades és a Curse of the Dead Gods gyors, hektikus ide-oda ugrálása jellemző itt is, néhány képességgel megfűszerezve. Ennek érdekességét viszont erősen csorbítják a repetitív ellenségek. Sajnos rögtön összeszorul a gyomrom, ha a Vihar-sziget lomha és masszív rákjaival találkozom, hiszen rögtön tudom, hogy itt értékes másodpercek elvesztegetésére leszek kárhoztatva.
A grafikai stílus a stúdió előző játékából lett átemelve. Bár a sötétség marcangolta álomvilág még mindig színesebb és érdekesebb hely, mint a Dead Gods templomainak a folyosói. A kézzel rajzolt/képregényes stílus érdekesen és élénken kelti életre a különböző mondákból előlépő lényeket. A mozgás és harc kidolgozott, a folyamatosság és erő érzetét kelti, amitől egész egyszerűen jó ránézni a képernyőn zajló csetepatéra.
A Ravenswatch koncepciója nem egyedi, a klasszikus akció-roguelike formulát viszi tovább, és nem is igazán kísérletezik vele. A klasszikus elemek mind megtalálhatók benne, ügyességen alapuló harc, véletlenszerű térképgenerálás, karakterfejlődés a menetek közben és után stb. Az időkorlát és a pálya szabadabb felfedezése, a co-op lehetőség, valamint a megannyi érdekes karakter lesznek a játék védjegyei. Utóbbit szerintem büszkén viselheti.
