Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
A Microids egy újabb ifjúsági játékot adott ki, amelynek előző epizódját, a Marsupilami: Hoobadventure-t évekkel ezelőtt volt szerencsém tesztelni. A Marsupilami 2 - Salsa Palombiát így örömmel fogadtam, mivel a korábbi rész magával ragadott a gyors játékmenetével és 2,5D-s rajzfilmes stílusával. A Salsa Palombia is hasonló alkotás, de kapunk új módokat és kooperatív lehetőség is.
Történetünk szerint a lazsáló marsupilamikölykök élővilágát megzavarja a Múmia Királynő, aki olyan átkozott zenével fertőzi meg az állatvilágot, amitől szüntelenül ropnak áldozatai, egyfajta zombiként léteznek, a taktusoknak élve. Négy világon keresztül mókázhatunk hosszúfarkú hőseinkkel, hogy visszadugjuk a föld alá az élőhalott sereget, közben pedig rengeteg gyümölcsöt, hangjegyet és titkot zsákolhatunk be.
A három irányítható lény eltérő képességekkel rendelkezik, és minden pályán megmondják, melyik kettőt használhatjuk. Ez azért fontos, mert a szintek is a képességeikhez lettek kialakítva. A sárga Twister vízszintes irányba tudja kilőni magát és helikopterezik a farkával. Hope, a narancsszőrű csajszi magasabbra tud ugrani, a sötét bundájú Punch pedig labdává gömbölyödve képes pattogni. Egyedül játszva egy gombnyomással válthatunk azonnal az állatkák közt, így a ritmust meg se kell törni az ugrások közepette.
A kutyamajmokkal vadul gurulhatunk, esetleg farkukat vethetjük be támadásra vagy csimpaszkodásra. Megmászhatjuk a falakat, csapást hajthatunk végre a levegőből, gurulásból szökkenhetünk eszeveszett sebességgel. Visszatértek a tukánok is, amelyek a Donkey Kong ágyús hordóinak felelnek meg, de akadnak itt új dolgok is azért. Ilyen a rejtett kihívás ajtók, amelyek meg a DK sötétben játszódó árnyékos pályáira hasonlítanak, illetve a rohangálós játékmenet mondjuk úgy megidézi a Rayman és Sonic játékokat, de azért van egy sajátos hangulata.
Roppantmód színes a környezet, jó ránézni. Ehhez egy pörgős, ütemes zenei oldal társul, ami tovább növeli a hangulatot. A kezdeti „unalmas dzsungeles” környezetet felváltja a városi, ahol vonatokat kell kerülgetni, és kicselezni az áramforrásokat. Akad még havas hegyvilág, ahol a széllel játszhatunk, valamint az utolsó helyszín egy kisváros karneválja, egyfajta diszkókirályság lesz. A főellenségek is a muzsika erejével harcolnak, és egy picit szívósabbak, mint egy átlagos platformer egyszerű főellenségei. Sokfajta löveget kell kerülgetni, ha pedig nem könnyű fokozaton játszunk, akkor három találat után kezdhetjük elölről a harcot.
Az első világot sikerült szinte teljesen kimaxolnom, de minden teljesített pályával megnyílik az adott szint Salsa verziója is, ami lényegében egy kihívásként funkcionál az utolsó hangjegyekért. Folyamatos gyümölcsszedegetéssel kéne fenntartani a kombónkat, majd a kellő pontszámmal átszakítani a célvonalat. Minden világban akadnak megvásárolható szintek is, de a több ezer gyümölcs, amit összegyüjtűnk, mindig bőségesen elég lesz ezek feloldására. Dojo feladatokat is játszhatunk, amelyek összefüggő, gyors képernyők, itt egy hiba után elbukjuk a küldetést.
A játékot lehet ketten is csapatni, de ha nem vagyunk egypetéjű ikrek vagy profi gamerek, akkor inkább csak akadályozni fogjuk a másikat. Aki lemarad vagy elveszti utolsó életét, tojássá változik és rövid időn belül újraéled. Sajnos ezt a módot nem igazán lehet élvezni, így a nagy újítás véleményem szerint visszájára sült el: számomra ez továbbra is egy jópofa egyszemélyes platformer marad.
A Marsupilami 2 - Salsa Palombia nem egy hosszú alkotás, de annál töményebb a dózis. Egyszerre nem is tudtam sokat tolni vele, mert hamar jóllaktam. Az árazása is kellemes, arányban van az értékével. Egy jól kezelhető és hangulatos kis majomkodás. Bőven elfér a nagyágyúk mellett, ami elé iskolás gyerekeket is leültethetünk.
