Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Vannak azok a stúdiók, amelyek egyszer ráleltek egy piaci résre és azt valamilyen színvonalú munkával igyekeztek betömni. Az IllFonic pontosan egy ilyen stúdió, amelynek neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen korábban olyan aszimmetrikus multiplayer címeken dolgoztak, mint a Friday the 13th: The Game, a Predator: Hunting Grounds vagy a Killer Klowns from Outer Space. A csapat tehát már többször bizonyította, hogy ért (valamelyest) a kultikus horrorlicencek videojátékos feldolgozásához, ezért adta magát a kérdés: vajon Michael Myers is megkapja azt a játékadaptációt, amelyre a rajongók évtizedek óta várnak? Nos, erre a kérdésre már tudjuk a választ, hiszen a Halloween: The Game már meg is jelent. Az már más kérdés, hogy mennyivel lett jobb vagy épp rosszabb mint a fent említett elődei.
A Halloween-franchise 1978-ban indult John Carpenter legendás filmjével, amely gyakorlatilag lefektette a modern slasherfilmek alapjait. A történet középpontjában Michael Myers áll, a helyenként már komikus szinten megállíthatatlannak tűnő gyilkos, aki Halloween éjszakáján rettegésbe és néhány családi házban vértócsába taszítja Haddonfield lakóit. Az elmúlt közel öt évtized során számos folytatás, reboot és alternatív idővonal készült, de Michael karaktere mindegyikben megkerülhetetlen volt, ebben például különbözik olyan kollégáitól, mint Jason Voorhees vagy épp Leatherface, akik egy-egy epizód erejéig átadták helyüket amolyan imposztoroknak... De visszatérve Michale Myersre, a játék szerencsére tisztában van ezzel az örökséggel, és nem egyszerűen egy Halloween-bőrbe bújtatott multiplayer címet próbál eladni, hanem igyekszik visszaadni azt a fenyegető hangulatot, amely a filmeket emlékezetessé tette.
A játékmenet alapvetően a mára kissé unalomba fulladt 4v1-es felállásra épül, amit valamiért a Dead by Daylighton kívül továbbra is képtelen más játék szórakoztatóan alkalmazni. Egy játékos Michael Myers szerepét veszi át, míg a többiek a város lakóiként próbálják meg túlélni az arctalan gyilkossal való kéretlen randevút. A legtöbb hasonló játékban a túlélők saját menekülésükre koncentrálnak, itt azonban NPC-ket is biztonságba kell juttatni, ami érdekes taktikai réteget ad az egésznek. Ezt felírhatjuk az érdemi újítások egyébként nem túl hosszú listájára, túl sok egyéb elem úgysem lesz rajta. Cserébe viszont különösen szórakoztató Michaelként játszani, hiszen olyan képességek állnak rendelkezésre, mint az árnyékokon keresztüli gyors helyváltoztatás vagy az áramkimaradások előidézése, amelyek remekül illenek a karakter filmes ábrázolásához. Nem mintha ugyanezen mechanikákat ne adták volna valamilyen formában már Jason kezébe is néhány évvel ezelőtt…
Ugyanakkor ebben a játékban is kiütközik az, ami az egész műfajra általában véve jellemző: a kiegyensúlyozatlanság. Aki Michaelt alakítja, eleve előnyből indul a képességei miatt, bár nekem ezeket használni kissé esetlen volt, de talán csak megszokás kérdése. Viszont az egyszerű lakók esetében már sokkal nehezebb dolgunk van, főleg akkor, ha nem egy összeszokott csapat tagjai vagyunk. Márpedig attól sajnos nem kell tartani, hogy a Halloween: The Game súlyos tömegeket vonzana be. Persze ha valakinek van egy kellően horror-rajongó baráti társasága, akik még kockák is, és hajlandóak kifizetni a játékért a 40 euró körüli árat, sőt, még játszani is szeretnének vele, akkor máris fordul a kocka. Michael hirtelen egészen kevéssé válik ahhoz, hogy egyszerre több civilnek a nyomába eredjen, „árnyékszökkenés” ide, látványos kivégzések oda.
A multiplayer mellett a játék tartalmaz egy rövid single player kampányt is, amely az eredeti film eseményeit dolgozza fel Michael szemszögéből. Ez nem egy többórás történeti mód, inkább egy narratívával megtámogatott tutorial, ami a játék többi részéhez hasonlóan középszerűre sikeredett... A kampány fokozatosan ismerteti meg a játékosokat Michael Myers képességeivel, miközben olyan jeleneteket is bemutat, amelyeket a filmekben nem láthattunk. A probléma inkább az identitászavar, amiben az egész szenved. Tutorialnek túl hosszú és nehézkes, egyszemélyes kampánynak meg még csúfolni is túlzás. Az mindenképpen pirospont a fejlesztőknek, hogy egyáltalán megpróbálkoztak vele, de cserébe az MI vezérelte lakók sötétek mint az éjszaka, amiben halálukat lelik. Vagy teljesen sablonosan róják ugyanazokat a köröket, vagy épp teljesen valószerűtlenül reagálnak a tetteinkre. Jó példa erre a játék legeslegeleje, amikor Michael Myers kereket old az elmegyógyintézetből. Mikor elszabadulnak a betegek, az ápolók megpróbálják őket összeszedni, ehhez viszont egyetlen szerencsétlen zseblámpát használnak. Mivel ez egy tutorial, itt tanulhatjuk meg a „harcrendszert”, vagyis lényegében azt, hogy lopakodjunk áldozatunk mögé, majd gombnyomásra ragadjuk meg, végül egy számsor bepötyögésével válasszunk egyet a kivégzési animációk közül. Igen ám, csakhogy gyanútlan ápolónkat olykor három másik szeme láttára hajtogattam össze, ők meg csak álltak és néztek, majd egyszerűen odébbsétáltak…
Sajnos az egész kivitelezés hozza a szokásos Illfonic-színvonalat, vagyis gagyi. Az animációk darabosak, rengeteg a grafikai hiba és baki. Az irányítás nehézkes, a játékmenet kiegyensúlyozatlan. És akkor még nem beszéltünk az optimalizációról, ami kifejezetten gyenge. Oké, egy RTX 4070 Ti nem egy atomerőmű, de azért eddig nem nagyon volt játék, ami 1440p-s felbontáson maximumra húzva nagyon megviselte volna. Nos, Michael Myers a VGA-ból is kipréseli a szuszt, nem csak az áldozataiból, de ez csak a hanyag optimalizáció oka. Tulajdonképpen még szemet is hunynék felette, ha cserébe a Marvel's Wolverine grafikai színvonala köszönne vissza a képernyőről, de az jóval közelebb áll egy PlayWay-szimulátoréhoz... Szóval semmi sem indokolja azt a fene nagy gépigényt, amivel a játék bír, kivéve a fejlesztői hanyagságot. Hogy valami jót is mondjak: a játék elmossa Michael Myers arcát, amíg nem találjuk meg vele az ikonikus maszkot, így nem rombolja le a filmes franchise egyik legfontosabb építőelemét, vagyis a Michael személyét és lényét körüllengő rejtélyességet.
Összességében a Halloween: The Game egy szerethető, de messze nem hibátlan horrorjáték. Az IllFonicnak sikerült olyan ötleteket beépítenie, amelyek megkülönböztetik a konkurensektől, és Michael Myers karakterét meglepően hitelesen ültetik át videojátékos formába. A nyúlfarknyi, identitászavaros single player mód, a technikai problémák és az egyensúlyi gondok ugyan jelentősen lehúzzák az élményt, de a franchise rajongói és az aszimmetrikus multiplayer horrorok kedvelői egy combosabb leárazáskor akár még adhatnak is neki egy esélyt.
