Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Újabban gyakorlatilag mindig azzal kezdem az ilyen évenként teljes játékként megjelenő sportjátékok kivesézését, hogy arról panaszkodom egy kicsit, mennyire kezd megmerevedni ezen műfaj fejlesztése. Mit lehet újítani azon kívül, hogy frissítjük az aktuális bajnokság felállását? Hiszen pár éve a grafikai színvonal is beállt egy kellően magas szintre, ahonnan felfelé elmozdulni már nagyon nehéz, a játékmódok is már lényegében beágyazódtak az egyes sportágak saját feldolgozásaikba, EA Sports termék esetén az Ultimate Team is zavartalanul nyomtatja a pénzt a befektetőknek-részvényeseknek már évek óta hokiban, fociban (az amerikai változatban is, mind a profi, mind az egyetemi ligát feldolgozó játékaiban). És most itt az NHL 27, és nagyon elveszettnek érzem magam, mert újdonságot alig látok...
Az alig persze nem azt jelenti, hogy semmit, de olyan hosszú listára nem kell számítani. A Franchise játékmód immár működik Connected módban is – azaz a barátainkkal közös bajnokságot is lenyomhatunk, természetesen saját magunkra szabva a lehetőségeket és a szabályokat. A másik komolyabbnak gondolt újdonság az NHL EDGE, ami két részből áll. Egyrészt az egyes csapatok saját taktikai playbookokat kaptak, ami a valós játékstílusukhoz és teljesítményükhöz próbál igazodni, emellett magát a csapatot is irányító mesterséges intelligencia is „tudja”, melyik csapattal játszik épp és őket próbálja leutánozni. Az igyekezet láthatóan megvan, de hogy ez mennyire sikerül neki – nos, kérdésesnek mondanám. Egy fanatikus NHL rajongó elképzelhető, hogy látja (hogy aztán esetleg belekössön a pontatlanságokba), de az átlag játékosnak szerintem nem sok tűnik fel ebből.
Ami viszont feltűnhet, az a jégcsarnokok megvalósítása. Végre mind a 32 egyedi hangulatot kapott, saját fényekkel, díszítésekkel, kabalákkal – még olyan dolgokat is sikerült megvalósítani, mint a San José Sharks cápa alakú játékoskijárója. Természetesen a zenék is az adott csapathoz lettek igazítva – ehhez kötődik egy kisebb baki: a kis közjátékokban, ha épp a DJ-t mutatják, fordítva van előtte a pult... Oké, ez nagyon keveseknek tűnik fel, no meg ritka is igazából, hogy pont őt mutassák, de na – amikor olyan részletek kerülnek a játékba, hogy az ütő akár el is törhet, akkor az ilyen apró pontatlanságok azért picit szúrják a vájtszeműek érzékeny kis lelkivilágát. :-D
Emellett a közvetítés is kicsit át lett gondolva – a leglátványosabb változást a kamerabeállítások jelentik (gondolok itt elsősorban a visszajátszásokra, összefoglalókra, kis közjátékokra a jégen és a kispadon), de az infografikák is új designt kaptak. Az új kommentátorok talán kicsit felfrissítik a közvetítéseket, már ha valaki az előző részeket rongyosra játszotta és nem hagyta teljesen figyelmen kívül az eddigi riportereket.
És tulajdonképpen érdemben ennyit lehet az NHL 27-ről mondani. Alapvetően továbbra is remek játék az NHL sorozat legújabb része, de szerintem most már magasabbra kell emeljem a jobb mutatóujjam: ez így, ebben a formában már kevés, hogy indokolt legyen az önálló rész. Persze értem én, hogy a költségek magasak és teljes áron árulni jövedelmezőbb üzlet – de könyörgöm, meddig még? A fák nem nőnek az égig...
