Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Jelen cikk írása közben jöttem rá, hogy az első Aggelos videojáték évek óta a whislistemen volt PlayStationön, csupán megfeledkeztem róla, de rendre szembe jött velem az óriás teknősszörny elől ugrós lovag borítóképe. 2018 óta vártam, hogy kipróbálhassam, de valamiért nem tettem meg, így elérkeztünk oda, hogy megjelent a folytatása. Mivel nagyon kedvelem a 2D-s platformereket és metroidvania stuffokat, így kaptam az alkalmon, hogy teszteljem. Azt viszont nem sejtettem, hogy nem lesz egyszerű eme kaland.
Történetünk több száz évvel játszódik az első rész eseményei után, ahol az angyali bajnokot (egy aggelost) már elfeledték az emberek. Lumen királyságát ismét veszély fenyegeti, amikor is egy új veszedelem üti fel a fejét, amelynek következtében meggyengül az egyensúly a fény és sötétség közt. Hősünk ismét harcba száll, hogy kiegyenlítse a küzdelmet, viszont alászállása közben elveszti képességeit és angyali szárnyait.
Nem kell elkeseredni, mert az Aggelos 2 bár nehéz játéknak mondható, az elején eléggé barátságos, így az első óra után visszaszerezhetjük angyalkánk főbb cuccait. Gondolok itt a kardjára, ami az egyik legfontosabb eszköz lesz a különféle démonok legyőzésében, de ilyen a kesztyűjéből lőhető kis energiagolyó vagy a rövid lebegést biztosító szárnyak előnye. Nagyobb varázslatokra is képesek leszünk idővel, mint például a felfelé irányuló energiahullám, amit a főellenségek díjaztak.
A leölt bestiák után egy rövid ideig (tényleg pár másodpercig) lélekmaradvány marad, amiből véges számút tudunk raktározni. Ez a történet folyamán egyre bővülni fog, minden jópofa dolgot ebből a pénzből tudunk majd vásárolgatni a különféle boltokban és oltároknál. Vicces, hogy sok pénzbe kerül, hogy a lelket magunkhoz húzzuk, de szívkonténereket és ruhafejlesztéseket is újíthatunk. Sajnos sokat kell kajtatni ezekért az upgradekért, hogy egyre több és több lelket tárolhassunk el, amit nagyrész cipelni fogunk, ha nem tudjuk elverni.
Rengeteg lezárt útszakaszt pakolnak elénk, amit vagy megjelölünk a térképen, vagy használjuk fotorealisztikus memóriánkat. Aztán már annyi mindent pingeltünk, hogy öröm lesz visszatérni megnézni, hogy nos, igen, ez még mindig zárva van, továbbra se lehet erre menni.
A csáklya és a falon mászás bezsebelése után az élet és a közlekedés picit könnyebb lesz, hogy aztán újabb mechanikát hozzanak be a képletbe. Hősünk szövetségre lép az egyik nagykutyával, hogy idő előtt lemészárolhassa a megszületni készülő veszedelmet. Ehhez ördögi erőt kell használni, ami más képességekhez juttatja meghasonlott angyalunkat. Egy gombnyomással tudunk formát váltani és kell is, mert a későbbi feladványok precíziót és egy sor angyal/démon erőt követelnek. Bizonyos lövedékeket csak az egyik alakban tudjuk semlegesíteni, vagy ellenséget sebezni, útvonalakat is a két formánkkal tudjuk járhatóvá tenni, a csapdákat rövid időre semlegesíteni.
Már a történet elején láthatunk nagy vörös gömb „kapukat”, ezekbe démonként tudunk alászállni, és szó szerint a pálya mögött leszünk egy alternatív útvonalon. Ezek a szakaszok nehezebbek, a ránk támadó rémek is agresszívak, kijutni pedig a következő portálnál tudunk csak, így ki itt belép, az felhagyhat sokszor minden reménnyel kezdetű nóta csendül fel a háttérben kísérőnek.
Hamar el lehet vérezni, egyszer tudunk tölteni magunkon angyal alakban némi energiát (ördögiben gyorsabbak leszünk), mondjuk ez idővel bővíthető, de az ellenőrzőpontok néha távol esnek egymástól, és a játék megengedi, hogy elcsavarogjunk. Találhatunk tojásokat, amiknek később lesz jelentősége, de sokszor csak lezárt utakba és ellenségek armadájába botlunk, valamint egy nagy adag lélekbe, de ha tele vagyunk, felesleges felvenni.
A helyszínek változatosak és szépen rajzoltak, ahogy a ránk támadó állatok és démonok is mókásak. A zene picit falramászós volt egy idő után, főként amikor már sokat bolyongtam egy-egy területen. A víz alatt nem fulladunk meg, cserébe nem tudunk repülni. A platformerrészek ötletesek, és mindig megnehezíti azokat a sokféle ellenség, akik visszatermelődnek, ha képernyőt váltunk. Hamar megtelik a lélekkonténer, amíg nem találunk elegendő bővítőt, a harcok csupán felesleges időrablásnak tűnnek, és próbáljuk elkerülni azokat, mert folyton tele lesz, és amire költhetnénk drága.
Az Aggelos 2 nem bővelkedik a jutalmazás terén sem, a trófeái például (az a kevés, ami van) sebtében összerakott, megúszós céllal készülhettek. A kevéske megszerezhető cél némelyike halál nélküli végigjátszást kér, illetve sürget a 10 órán belüli teljesítéssel. Ezeket félretéve egy kihívásokban gazdag, csinos 2D-s játékot kapunk. Ha nem félünk a sok tekergéstől, tetszetős lehet a rátermetteknek.
