Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
A Strategic Command-sorozat számos DLC-jét bemutattam már, ezúttal azonban valóban egy különleges kiegészítő került a kezeim közé. A Battles of Ypres, ahogy a neve is mutatja, földrajzilag a legszűkebb keretek közé kalauzol minket: az Ypres környéki vérontások színhelyére, nem is egy, hanem rögtön hat különböző csatát bemutatva. Az első világháborúban persze nem volt ritka, hogy egy adott terület többször cseréljen gazdát, elég csak a minket fájdalmasan érintő isonzói csatákra gondolni, amelyekből összesen 12 (!) volt a háború során, míg végül az utolsó (caporettói) csatában győzedelmeskedett az Osztrák-Magyar Monarchia.
A DLC-ben mind a hat csata mégis markánsan különbözik. Míg az első esetében még a szörnyű, mindent felőrlő állóháború előtt járunk, úgy 1917-ben már harckocsikkal, gáztámadásokkal és járhatatlan senkiföldjévé változott sártengerrel kell számolnunk - mindazzal, ami az embernek először eszébe jut a nyugati frontról.
A második csata volt talán a kedvencem, itt rögtön a hírhedt klórgázas támadás után lépünk a színre, ahol az antant frontvonalán nyílt 4 kilométeres résen keresztül kell végső győzelmet aratnunk. A valóságban természetesen ez nem sikerült, és itt sem lesz könnyű dolgunk.
A már említett 1917-es ütközet, sorszámban a harmadik lesz a leghosszabb. Az angolszász történetírásban gyakran passchendaele-i katasztrófa néven emlegetett összecsapás borzalmas antant-veszteségekkel járt, és ezúttal sem lesz könnyű dolgunk áttörni a német védelmeket.
A negyedik és az ötödik csata között csupán néhány hónap különbség van, ám nem is lehetnének különbözőbbek. Míg a negyedikben a német rohamosztagosok páratlan sikerességére alapozva kell megnyernünk a háborút, mire az amerikaiak megérkeznek, az ötödikben, 1918 szeptemberében a győzelmet már csak azt jelenti, ha sikerül valamiképpen lelassítani a szövetséges előrenyomulást.
Bátor választás volt kiadni egy DLC-t csupán egyetlen helyszínre fókuszálva, mégis remek ötletnek tartom, a háború ugyanis minden évben (a technológiai és a harcászati fejlődésnek köszönhetően) teljesen más arcát mutatta. A „kis” (minor) és „nagy” (major) győzelmek után immár „stratégiai” győzelmet is elérhetünk - ez hasznos, mert egy tapasztaltabb játékos első nekifutásra jó eséllyel lehoz egy „nagy” győzelmet, viszont a legnagyobb dicsőség komoly kihívás elé állít bárkit.
