Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Kellett nekem fanyalogni az NHL 27 kapcsán – az NBA 2K27 rámcáfolt, és egész jelentősnek mondható változtatásokat hajtott végre a tavalyi epizódhoz képest. Ráadásul olyanokat, amik még nekem is feltűntek, pedig én közelébe nem vagyok elhunyt barátom, gregmerch szakértelméhez – talán a „lelkes laikus” titulust kiérdemelném tőle.
Kezdjük a legérezhetőbbel: az irányítással. Azt kell mondjam: végre! Végre nem érzem magam reménytelenül bénának, és van sikerélményem még akkor is, ha egyébként nem játszom jól. Persze a finomságok megmaradtak: egy profi játékos, ha adaptálódik, hihetetlen mozdulatokat képes előhozni a játékosából – de én akkor is azt tartom a legnagyobb erényének, hogy átláthatóbb és könnyebben tanulható lett a cucc.
A játékmenet is némi ráncfelvarráson esett át, és itt elsősorban a mesterséges intelligenciára gondolok. Ezúttal a védekező játék kapott egy kellemes finomhangolást, és most már a társaink is rugalmasan alkalmazkodnak a helyzetekre – még arra is, ha esetleg üresen hagyjuk az emberünket. Persze az irányítás itt is változott némileg: a dobásblokkolásnál a profibbak még ennek a technikáját is befolyásolhatják némiképp; a cselezésnél meg immáron a fizika törvényei mellett a képességeinken múlik, hogy a védő elesik-e.
Játékmódok tekintetében üdvözlendő újítás, hogy immáron 5 különféle korszak számos csapatával és játékosaival is játszhatunk – az külön poén, hogy kellően régi időszakot választva régi tévét idéző, amolyan VHS effekttel dobja fel a játék a vizualitást, és persze ehhez passzoló a közvetítés infografikáinak designja is.
Amit még külön kiemelnék, az a saját játékosunkkal kapcsolatos változások. Nem tűnik nagy dolognak, de szerintem fontos mérföldkő, hogy immáron női játékost is lehet alkotni. A mozgásoknál sokkal több lehetőségünk van a mozgáskultúránk testreszabására: több tucat szituációnál állíthatunk be kb. 5–6 játékos alapján, hogy is mozogjon virtuális másunk a pályán. Pazar... Emellett a képességeink fejlesztését is alaposan megvariálták: immáron ún. badge tokenekkel tudjuk magunkat fejleszteni, és hogy teljes legyen az őrület: a játékostársaink képességeitől függően szinergiába kerülhetünk velük tovább buffolva egymást akár az egész meccsen.
És még biztos van pár apróság, de azok már nem feltétlen annyira szembetűnőek egy átlag játékosnak, vagy tényleg a teljesen elkötelezett rajongóknak szólnak (a 100 évet átfogó dinasztiaépítésnél nem is igazán az a kérdés, hányan fognak bele, hanem az, hányan viszik végig...). Viszont azt le kell szögezzem: a játék lényege, a meccsek rendkívül szórakoztatóak továbbra is és kiváló szórakozást nyújtanak, akár csak egy szimpla tét nélküli menetet nyomunk, akár a MyCAREERben istápoljuk feltörekvő bajnokunk. Persze a mikrotranzakciók tömkelege és a grind most is hangsúlyosan jelen van, ami azért egy 70 euróról/25000 forintról induló játék esetében furcsának is tekinthető (ha nagyon korrekt módon szeretnék fogalmazni), persze ez totálisan opcionális, és alapvetően „ingyenélőként” sem maradunk ki semmiből.
Szót érdemel még a PC-s verzió, hiszen itt debütált hivatalosan a DLSS5 technológia. Ugyan a látvány nélküle is több, mint kielégítő, ezt használva tulajdonképpen olyan sajátos látványban lesz részünk, ami nagyon realisztikusnak tűnik, de bennünk motoszkál a „valami azért mégse stimmel” érzés (ezt angolul „uncanny valley”-nek hívják). Döbbenetes, de az ára is: tényleg felére esik vissza a futási teljesítmény, ráadásul a VGA fogyasztása is szépen megnövekszik – ami az RTX 5000 széria kártyáin használt 12V-2x6 (leánykori nevén 12VHPWR) csatlakozók nem épp makulátlan hírneve miatt nem tűnik biztatónak... Én alap PlayStation 5-ön játszottam vele, a képminőség itt azért nem volt mindig teljesen tiszta – valamilyen felskálázás, elmosás aktív, és a mozgalmasabb jeleneteknél (például amikor közelebbről követ a kamera egy játékost) látható, ha figyel az ember. Így már érthető, miért hagyta ki a játék az előző konzolgenerációt: ha itt ilyen, milyen lehetett volna Xbox One-on és PS4-en?
Mint minden sportjátékot, ezt is egyszerre könnyű és nehéz megítélni. Könnyű, mert aki szereti a sportot, az úgyis megveszi az új részt – jelen írás csupán az indoklást tartalmazza. És nehéz, mert ha kettőt hátralépünk, objektíven nehéz megindokolni sokszor, mi miatt lett új önálló játék egy kiegészítő helyett, ahogy azt már pedzegettem párszor. Az NBA 2K27 esetében a változások szerencsére összességében véve elég soknak tűnnek, így nem gondolnám, hogy az a helyzet áll fenn, mint az NHL 27 esetében – na de mi lesz jövőre?
