Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
A Team Ninja az utóbbi években gyakorlatilag futószalagon gyártja a soulslike játékokat. A Nioh-sorozat után 2023-ban jött a Wo Long: Fallen Dynasty, amely a japán szamurájvilág helyett a kínai Három Királyság korszakába vitt minket. A játék sikere után egy ideig úgy tűnt, nem lesz folytatás, hiszen 2024 februárjában a Koei Tecmo még azt nyilatkozta, hogy nincs tervben újabb Wo Long rész, bár a csapat érdeklődést mutatott egy újabb, a Három Királyság korában játszódó cím iránt. Aztán mégis másképp alakult: a Wo Long 2: Wings of Embert a június 7-i Xbox Games Showcase-en jelentették be, szeptember közepén pedig megérkezett a megjelenési dátum és vele együtt egy korlátozott ideig elérhető alfa demo is.
A történet i. sz. 208-ban játszódik, az első rész eseményei után. Főhősünk és barátja, Pang Tong faluját Cao Cao seregei pusztítják el, miközben Jing tartomány megszállására vonulnak. Bosszúra szomjazva hősünk előbb Liu Bei oldalán harcol Cao Cao csapatai ellen, majd Sun Quanhoz csatlakozik Jiangdongban, ahol Pang Tonggal közösen tervet szőnek, hogy visszaverjék a Vörös Sziklák felé tartó Cao Caót. Aki ismeri a korszakot, az tudja, hogy ez a kínai történelem egyik legikonikusabb fejezete, és a Team Ninja ezúttal is a saját, démonokkal teli sötét fantasy szűrőjén át meséli újra. A demóban persze csak a legelejébe kóstolhatunk bele, így a narratíváról érdemben még korai ítéletet mondani. Annyi viszont már most érződik, hogy a történelmi figurák ezúttal hangsúlyosabb szerepet kapnak, és nem csak díszletként vagy főellenségként bukkannak fel.
A legnagyobb és legfontosabb változás a pályaszerkezetet érinti. Míg az első rész alapvetően szűkebb, folyosószerű szakaszokon terelt minket a főellenségek felé, a Wings of Ember a Három Királyság híres helyszíneit nyílt terepekként építi újra, amelyeket több irányból is megközelíthetünk. A demóban a Changbani csata egy részét élhetjük át, közvetlenül a játék elejéről. A nyitottság nem csak a bejárható területre vonatkozik. A túléléshez minden eddiginél fontosabb, hogy növeljük a morálunkat, az ellenséges tiszteket a saját oldalunkra állíthatjuk, ezzel gyengítve a szembenálló erőket, és különféle stratégiákat kell bevetnünk, hogy megfordítsuk a csata menetét. A pálya maga is taktikai eszközzé válik: az egyik óriási ellenfélnél például elfoglalhatunk egy zászlót, ami farönköket tesz elérhetővé, ezeket pedig legurítva a domboldalon ledönthetjük a lábáról az óriást, hogy aztán kényelmesen szabdalhassuk. Persze nem kötelező, nyugodtan nekimehetünk frontálisan is, de az ilyen apróságok jól mutatják, merre akar elmozdulni a sorozat. A lopakodás is teljes értékű opció, így egy-egy tábort sokféleképpen lehet megközelíteni.
A harcrendszer alapjai ismerősek lesznek. Továbbra is a támadások hárításával kell leszívnunk az ellenfél állóképességét, a sikeres hárítás pedig ellentámadásra nyit lehetőséget. Aki az első részben megtanulta a deflect ritmusát, az itt is otthon érzi majd magát, de a folytatás egyértelműen tempósabb és akciódúsabb irányba mozdult. A Nioh-hoz képest a Wings of Ember kevésbé módszeres, sokkal inkább a sebességre és a lendületre épít.
Az új elem a Belátás képességek rendszere (Insight Skills). Ezekkel kitérhetünk az ellenfelek támadásai elől, a terepet kihasználva kontrázhatunk, vagy akár túlerővel szemben is megfordíthatjuk a harc lendületét, a hősünk pedig még az égbe is felröppenhet, hogy onnan mérjen halálos csapásokat. A főnix erejével bíró protagonista ezzel valóban szárnyakat kap, és az összecsapások sokkal inkább emlékeztetnek egy wuxia film koreografált jeleneteire, mint az első rész olykor kissé merev párbajaira.
A fegyverek terén sem panaszkodhatunk. A demóban hat fegyvertípus közül választhatunk, köztük az új, csuklós láncos buzogánnyal (jointed flail), és mindegyiknek saját mozdulatsora van. A tagolt buzogány különösen érdekes darab, a hatótávja és a kiszámíthatatlan íve miatt teljesen más ritmust kíván, mint a kard vagy a lándzsa.
A demo egyik legemlékezetesebb meglepetése a Changban mezején szétszórt, hátborzongató óriáskagylók. Ezekkel interakcióba lépve korábbi bajnokok visszhangjait idézhetjük meg, és bizony régi ismerősök várnak ránk: az első kagyló Aoye, a csápos démonbika elleni csatába repít, a második pedig nem más, mint Lu Bu, aki a GameSpot tapasztalatai szerint semmit sem vesztett félelmetességéből. Aki az első részben napokig ütötte a fejét a falba miatta, az most újra átélheti ezt a sajátos élményt, ezúttal ló nélkül, cserébe valamivel gyorsabb, erősebb és nagyobb hatótávú kiadásban. A demo igazi végső próbatétele azonban Wuzhiqi, akinek legyőzése után megkapjuk a Fledgling Phoenix sisakot, ami átkerül a teljes játékba is.
Az első Wo Long számomra mindig is a Team Ninja soulslike kínálatának kicsit elfeledett középső gyereke volt: remek harcrendszer, de szűkös pályák és egy nehezen követhető történet. A demo alapján a folytatás pontosan ezekhez a gyenge pontokhoz nyúlt hozzá. A nyílt csatamezők, a taktikai lehetőségek és az akrobatikusabb harc együtt olyan irányba viszik a sorozatot, ami végre saját identitást adhat neki a Nioh árnyékában.
Hogy a teljes játék képes lesz-e ezt a lendületet húsz, harminc órán át fenntartani, és hogy a nyílt terepek nem hígulnak-e fel ismétlődő táborpucolássá, az majd csak márciusban derül ki. A demo alapján viszont most még optimistán várjuk, és ha van egy kis szabadidőd szeptember 30-ig, mindenképp érdemes kipróbálni.
