Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Hosszas hallgatás után igen jó időszak köszöntött a Dynasty Warriors rajongókra. Az útkeresés után a szériát rebootoló, és az 1vs1000 játékmenetet új, történetorientáltabb alapokra helyező Origins egész sikeresnek bizonyult mind a játékosok, mind a kritikusok részéről. Jól sült el a játékidejét alternatív mini-történetekkel kinyújtó DLC is, viszont az Omega Force és a Tecmo Koei mással is készült a széria tavaly augusztusi 25. születésnapjára. Bejelentették ugyanis az egyik legkedveltebb korai rész, a Dynasty Warriors 3 teljes (az alap és az Xtreme Legends kiegészítő addícióit kombináló) remasterét.
Az újrakiadás első pillantásra úgy tűnt, mintha a rajongók álmát teljesítené. Visszatérés a gyökerekhez, a számtalan, különböző fegyvert, kombót és játékstílust használó karakterhez, a rengeteg alternatív szcenárióhoz, a változatosabb, inkább játéktermi hangulatú játékmenethez. Ám mindez az Origins prezentációjával, és annak néhány átmentett játékelemével. Az eredetileg márciusra tervezett megjelenést aztán fél évvel eltolták a minőséggel kapcsolatos finomhangolások miatt, hogy aztán pont a szeptemberi-októberi, GTA VI megjelenést megelőző iszonyatos dömping közepén érkezzen meg minden jelentősebb platformra.
Akadtak, akik eleinte nem értették, hogy miért pont a Dynasty Warriors 3-ra esett a készítők választása egy remastereléshez a gyakran legjobbként említett negyedik rész helyett, pedig a megfejtés nem bonyolult. A DW3 volt az a pont, amikor a főbb elemek, a tempó, a fejlődési rendszer már elkezdett kiforrni, de a játékmenet, a történetvezetés megmaradt sokkal lazábbnak, több, egyedibb karakterrel, mégis kevesebb átvezetőjelenettel. Már nem rendelkezett a második rész gyermekbetegségeivel (amely a japán sorszámozás szerint ugye a széria első darabja volt, a hármas pedig tulajdonképpen a második, csak ugye a fránya nyugati forgalmazók és a sorszámozásuk...), ellenben iszonyatos mennyiségű tartalomat kínált, amelynek jelentős részét a játékos a fő, Musou játékmód többszöri végigjátszásával oldhatta fel, hogy aztán az ismerős összecsapásokat más szemszögből is megismerhesse.
Ezt bővítette ki az Xtreme Edition című expanzió, a sorozat első kiegészítő lemeze, amely lehetővé tette, hogy a játékos olyan szereplők felett is átvehesse az irányítást, mint Lu Bu vagy Dong Zhuo. Nem minden eleme öregedett egyformán jól (a már megjelenésekor is nevetséges angol szinkront a borzalmas hangsúlyozással és rosszul kiejtett kínai nevekkel ráadásul a remaster megőrizte), a felújítás viszont elvileg pont annyi változtatást szándékozott eszközölni, hogy ezeket javítsa.
A folyamat pedig sikerült, még ha nem is lett hibátlan. A tesztelés kezdetén azon kaptam magam, hogy át kell kicsit hangolódnom az utóbbi évek musuo-játékaihoz képest, mert bizony a DW3 lényegesen nehezebb volt a későbbi részeknél. Elég volt csak meggondolatlanul bevágtatnom egy nagyobb ellenséges sereg közepébe, hogy pár másodperccel később már csak tehetetlenül nézhessem, ahogy karakteremet folyamatosan stunlockolva úgy dobálják a levegőben az ellenséges tisztek és bakák, mint egy megtermett piñatát. Itt bizony nincs kézfogás, ha nem vagyunk öreg rókák, és nem a főmenüből elérhető oktatómódban kezdünk, mind a Musou, mind a korábban már megnyitott pályákat bármelyik elérhető karakterrel, bármilyen kombinációban megnyitó Free mód egyből a dolgok sűrűjébe dob.
Viszont az összkép nem egységes. A készítők első ránézésre arra törekedtek, hogy a Dynasty Warriors 3: Complete Edition Remastered tökéletes, hű felújítása legyen az eredetinek, a karaktermodellektől az animációkon át az átvezető jelenetekig, de mégis beiktattak annyi újítást, főleg hárítások, védekezések, visszacsapások, az ellenfelek részéről előre jelzett speciális támadások és a checkpoint-rendszer terén az Originsből, hogy ha ezekre ráérzünk, egy ponton túl a nehézségi szint a töredékére redukálódik. A prezentáció, a látvány, a pályák geometriája is jelentős ráncfelvarrást kapott, de mégsem érződnek teljesen modernnek. Az egyszerre képernyőn lévő bakák száma gyakran meg sem közelíti az Origins összecsapásait, a játék mégis követelőzöbb hardver tekintetében.
Az átvezetőket kivétel nélkül újraalkották, a történetvezetés viszont változatlan maradt, így azt legfeljebb a pályák előtti eligazítások alapos átolvasásával követhetjük. És szemben a folytatásokkal, még így is kifejezetten nehéz dolga akad annak, aki nem ismerte korábban a Három Királyság Románcát, de szeretné érteni is, hogy az aktuális pályán éppen ki kit és miért próbál lekaszabolni.
Félreértés ne essék, jól szórakoztam, a játék elképesztően tartalmas és addiktív a több mint negyven megnyitható karakterrel (köztük az Origins néma főhősével, Ziluannal, aki a Musou mód első teljesítését követően válik választható karakterré Free módban), a különböző kihívásokkal. Sőt, ha egy cimborával vágtok bele, az osztott képernyős kooperatív-kompetitív lehetőségekkel garantált, hogy hosszú órákra leköt majd. Mégsem tudtam leküzdeni azt az érzést, hogy ezt lehetett volna még kicsit tovább hangolni, hogy pár elemében lehetett volna még jobban, merészebben egyensúlyozni a hűség és a modernizálás között (az Unreal motoron pedig még egy kicsit hangolni, optimalizálni).
Ha hosszú évek óta követitek a DW sorozatot, esetleg játszottatok az eredeti PS2-es részekkel is, akkor a harmadik rész újrakiadása egy üdvözlendő visszatérés a gyökerekhez, egy alternatív modern irány kevesebb történettel, több karakterrel és a megszokotthoz képest még nagyobb kihívást tartogató, visszafogottabb kaszabolással. Viszont újoncként, aki esetleg az Originsszel kezdte az ismerkedést, leginkább arra lesz jó emlékeztető, hogy miért is volt régebben még inkább rétegjáték a Dynasty Warriors, mint manapság, és főleg a korai részek milyen mentalitást követeltek ahhoz, hogy valakit hosszú órákra, napokra lekössenek. Ennek fényében a hozzám hasonló régi rajongóknak határozottan ajánlani tudom, még ha lehetett is volna kicsit csiszolni rajta. Ám újoncok és Origins-játékosok nem árt, ha kicsit felkötik a gatyát, és a remastert szigorúan úgy kezelik, mint egy PS2-es játékot, amely ugyan kapott egy ráncfelvarrást és pár új mechanikát, de a lelke mélyén előnyére/hátrányára alig változott.
