SARCRA CORONA
Gondolom nem én vagyok az egyetlen, aki már látta, és biztos vagyok abban is, hogy ezt a filmet azért előbb vagy utóbb mindenki megnézi. Érdemes...
Szóval a film.
Ismét összeállt a Honfoglalás stábja, Koltai és Nemeskürty, a legfőbb készítők.
Ami miatt más, mint a korábbi Koltai filmek, az az, hogy több pénz állt rendelkezésre (a Horn kormány le se szarta a támogatást, most legalább a kulturális minisztérium támogatta.)
Szóval sajnos Európában, sőt Európa hazánk környéki régiójában a filmek sikere nagyban a befektetett pénz mennyiségétől függ, kitűnő történet, ötlet és megvalósítás, de kevés gázsi a kivitelezéshez.
Most sem akadt elég pénz a tömeges csatajelenetekhez és tökéletes megvalósítási körülményekhez, de nyugodtan állítom, hogy az első 2001-es magyar milleniumi film (merthogy augusztusban jön egy másik) megállja helyét, még a nagy nevek mellett is. Na nézzük:
A törénet 1046-ban kezdődik, amint kiírják a neveket, így Franco Nero-t, pogány lázadók támadják meg Gellért püspök szekerét és leszúrják, meghal Franco Néro által alakított figura... De komolyan!
Aztán történnek mindenféle dolgok, a film lényege, a három rokon, Salamon, Géza és László harcolnak a koronáért. Azaz mégsem. Salamon a király, de nem éppen jó: utálja a nép, módszerei miatt. Az alig idősebb Géza és László szolgálatába áll, a dukátus két hercege a testvérpár lesz.
Nagy az országban a konfliktus, támadnak a besenyők, zűrzavar mindenütt, eközben Salamon féltve trónját megkísérli hercegeit eltenni láb alól. Nem mondok többet, ez csak a bevezetés, amit a médiából úgy is tudhattok, inkább magáról a filmről beszélek.
Meglátszik a több pénz, és azt is, hogy még mindig kevés: jóval több a statiszta, több a lovas katona, a jelmez, a ruha, elkészültek szép tárgyak a helyszínek korhű díszítésére, van néhány számítógépes animáció, nagyobb csatajelenetek, viszont pont a pénz szűke miatt (talán nem is baj, habár megnéztem volna szívesen) nem számíthatunk Gladiátor vagy Hazafi szerű tömeges összecsapásokra, robbantásokra (ez pesze nem is volt akkoriban lehetséges) és hosszú csatákra sem. Viszont szép tájakat, korhű jellemeket és mindennél több izgalmat fedezhetünk fel.
A film erőssége sok szép jelenet, melyek minősége elmarad a Gladiátor mögött, de bőven jobb a Honfoglalásnál. Mégegyszer: nem biztos a nagy csatáktól jó egy film. Szóval az erősség inkább a jellemek ábrázolásában, a korhűségben és az érzelmek viharában van, mindez történik egy olyan XI.sz-ban, ahol az összes társadalmi réteg megtalálható, be is mutatkozik és részt vesz a film menetében (jobbágyok, katonák, vitézek, nemesek, papok stb.)
A film nem a csaták köré épül, a lényege a történetben van, miként alakul Géza, Salamon és László sorsa. Olyan a képi világ, ami elhiteti velünk, a képernyőn hazánk van, de a XI.században. Nincs amolyan 13.harcos szerű "köd", azaz a középkor ködössége, sűrű leszállt felhőtakaró, annál inkább vannak magyar építmények, amelyek szépen csillognak napfényben és esőben. A film nem vicces vagy irónikus, nem egy thriller vagy ilyesmi, egy államalapításos történelmi magyar film, amiben minden megvan, hogy jónak nevezhessük.
Ez az a film, ahol a vallásosság a legjobban dominál, valóban jelen van Isten a filmben, angyalok jelennek meg és még más dolgok is bemutatják a korfelfogást.
A filmnek nem az volt a célja, hogy a látványosságával szegezze az üléshez a nézőket (annyi pénz nem is volt), hanem az, hogy az üléshez szegezze, de mindeszt tegye a forgatókönyv nem túl bonyolult, de izgalmas és fordulatos történetével. Mégis rengeteg a jó minőségű csatajelenet, ami ma a divat, és azt kell hogy mondjam, hogy leszámítva egy két apróságot (a seregek túl kevés emberből álltak) a filmben nehéz hibát találni, de ne is ez legyen a célunk.
Ez a film egy történelmi film, melynek középpontjában a három uralkodó és Isten áll, aki erősen beleavatkozik a dolgok menetében. A film nem elfogult és nincsenek túlfűtött hősei. Nem kritizál senkit és semmit (a Hazafi szép volt, csak 'kicsit'
elfogult). Erőssége a főszereplők belső és külső harca vagy a hatalomért vagy az ország jobb sorsáért, emellett még a szerelem is megjelenik és ebbe még belekavar ez erősen megnyilvánuló vallásosság.
A Szent Korona kultusz megtestesítője a Sacra Corona, nem titkolt a film vége: László kerül trónra és Istán szentté avattattja, a bizánci és Istváni koronát egyesíti a mai Szent Koronává, majd imával üzen a ma embereinek, a nézőknek, buzdít a korona tiszteletére.
Mindent összevetve egy olyan filmet lát a néző, aki bemegy, ami magyar költségek mellet rendkívűl jól megvalósított és kivitelezett, egy olyan, amivel elmondhatja, hogy 'mi is tudunk filmet csinálni, nem csak Hollywood' és természetesen egy kiváló milleniumi filmet néz végig, aki megvásárolja a jegyet.
Ajánlom mindenkinek, aki magyar, sőt, azt mondom csúnya dolog nem elmenni. Akik egy Gladiátort várnak, lehet, hogy a végén húzzák majd a szájuk szélét, pedig szépek a csatajelenetek is, de nem ez a lényeg, hanem az a viszály, amit annyira jól sikerült vászonra vinni. Nem akciófilmet táttatok, vagy láttok majd, ha megnézitek, hanem egy korhű, nagyon jó történelmi kalandfilmet, ami után nyugodtan kijelenthetjük, kiválóra sikeredett. Olyan nemesi eszme járja körül az egyész két és negyed órát, ami egy kicsit is érett embert igencsak megfog, mivel ez egy igaz magyar érzelmű, hazaszeretetről szóló film, amit nem biztos, hogy minden korban élők felfognak.
Szerintem a fiatalok megtalálják benne a jó magyar 'háborús filmet', a tapasztaltak viszont felfedezik a nemzeti öntudat jelentőségét. Télleg elvből ne hagyja ki senki, és nyugodtan meg lehet nézni többször is.
*****/*****
Az öt csillag nem a képi világra utal, hanem a kiváló lépi világra ÉS az egész összhatásra, minden részletére
"A bölcselet csupán költészete azoknak, mikről még nincsen fogalmunk" M.I.