"Ki ne enne meg inkább egy finom tortát ahelyett, hogy rágyújtson?"

Én megenném a tortát, aztán rágyújtanék

Nah ez durva, pláne, ha alkalmanként 2 doboz elmegy... De örülj, hogy szerencsés vagy, 100-ból 99 ember már rászokott volna. Amit Tommy írt az előbb, az az ilyen helyzetekre az általános forgatókönyv.

2 év "dohányzás" után jutottam el oda, hogy napi szinten dohányozzam
S én is igy kezdtem, s fél év után is büszkén mondtam, hogy nekem egy dohány zacskó egy hónapig is kibirná, ha nem lenne szivhatatlanul száraz már két hét után...

Jó, hát a cukorfüggőségről ne is beszéljünk...

Nem mindenki, én pl. nem tudok rászokni. Van, hogy egy este 2 dobozzal elmegy, de van, hogy hónapokig nem szívok, és nincs semmi hiányérzetem, max ha meglátom egy filmben, hogy cigiznek, akkor én is kicsit megkívánom. Sokkal komolyabb függőség érzést tud belőlem kiváltani a cukor, illetve a BigMac

Ha az 5-6 évvel ezelőtti Germi találkozna a mostani éneddel... Alkoholizálsz, cigizel, OMG.

Amúgy viccet félretéve, most tedd le a cigit, mert ugyanígy szokik rá mindenki, én is így jártam. Néha-néha elfogadod, néha-néha rágyújtasz, aztán szépen hozzákapcsolódik bizonyos élethelyzetekhez és végül észrevétlenül a napi rutin része lesz. Ezután meg nagyon nehéz már letenni.

Amúgy nem vicceltem... kicsit tényleg elkezdtem rászokni, na még azért nem remegek, ha nem jutok cigihez, inkább ilyen habituális függőségről kezd szó lenni, hogy bizonyos szituációkhoz, helyzetekhez, szokásokhoz már elkezdem kapcsolni. Úgy lassan két hónapja tart a dolog... hát, nem szeretném túl sokáig továbbvinni

Germi sztem csak viccelt.

De amúgy manapság már tényleg nem vagány dolog dohányozni, sokkal inkább lenézik a nemdohányzók ezeket az embereket. Ami jó dolog. A zárt terekről való kitiltással is maximálisan egyetértettem, még akkor is, amikor dohányoztam.

Nah de konkrétan a felvetéseidhez:

Nálam a 3 évvel ezelőtti leszokásom volt olyan, amit nem terveztem be, viszont idén elhatároztam, hogyha lemegy a fesztiválszezon, meg kellene próbálnom letenni. Így ebből a szempontból kapóra jött a Sziget-betegség. Ráadásul a leszokásom alatt, amikor már csak megmaradt fél dobozomat szívtam el napi egy szál adagban, kaptam egy jelet: Sehogy sem sikerült meggyújtanom az utcán, pont kifogyott az öngyújtóm, majd egy járókelőtől kértem tüzet, akinek szintén ekkor fogyott ki. Nah mondom, minden körülmény az ellen van, hogy dohányozzak.

A tortás dolog esetén meg, igazából ez egy ösztönző, sok mindennel helyettesíthető, nálam most a torta/sütemény lett ez. Szerencsére most úgy állok anyagilag, hogy eddig sem hiányzott a cigire költött pénz és enélkül is tudok folyamatosan megtakarítani, így gondoltam jóval jelképesebb és ösztönzőbb, hogy ezt a pénzt valami sokkal jobb és értelmesebb dologra költöm, ami azért mégiscsak egyfajta boldogsághormont termel. Igen, szerencsére nem vagyok elhízós típus sem, így ezt megengedhetem.

Sztem elég nagy faszság, mármint most, 2015-ben. Azé' azok a régi idők mások voltak, kb. akárhol rágyújthattál tök legálisan, az első cigimet 2002-ben valami diszkontban vásároltam (távolról sem tűnhettem 18-nak, meg se kérdezték, csak a jobb helyeken és csak muszájból), West Light volt, 310, v. 330 forintért kaptam 20 szálat. Ma egy dohány Paklit nem kapsz ennyiért. Persze mindenkinek lelke rajta , de manapság, amikor belátható időn belül ellehetetlenítik a dohányzást a legtöbb helyen, és megkeserítik a dohányosok életét, pont egy ilyen korszak közepén elkezdeni rászokni tényleg hülyeséghülyeség. Mennél el inkább te is tortázni, vagy valami abból a pénzből. Vagy bérelhetsz squash-pályát, bármi, tényleg végtelen más, értelmesebb lehetőség van ennél.

Van olyan topic, hogy rászokom a dohányzásra? :3

Akkor hasonló játszott be, ami nálam is: semennyire nem terveztem leszokni, aztán bejött vmi felsőlégúti szar, egy hétig levegőt sem kaptam, nem hogy rágyújtani. Akkor feküdtem le úgy 1x, hogy "mikor hagyjam abba, ha nem most", és bejött. Ennél biztosabb módszer úgy látszik, nincs, szerintem logoltam is itt az akkori vergődéseimet, csak most nem merek visszaolvasni.
(Zárójel pont 2 hete gyújtottam rá utoljára, de vmi nagyon durva töltött(!!) Symphoniát(!!!!) kaptam, le se tüdőztem. Ez volt idén a 2. szál cigim, tavaly 3-at szívtam összesen, csak a "megszokás" miatt, amúgy semmi extra, zárójel bezár.)
Az is jó amúgy (már ha ráunnál a tortákra), h egyszerűen félreteszed a cigipénzt, pár hét, és olyan tízezresek fognak előbukkanni, amik eddig is megvoltak, csak a létezésükről eddig még nem tudtál.

Neked is nagy gratula, sztem ennyi idő elteltével már nem kell aggódnod. De tény, hogy a függőség megmarad, hiszen 3 évvel ezelőtt mint írtam, fél év szünet után kezdtem el újra és 1-2 szál beindította a lavinát.

Amúgy a módszerem annyi, amit leírtam. Kell vmi külső körülmény, ami miatt pár napig nem cigizel (pl. légúti betegség, vagy esetemben 3 éve a kinti mínusz 20 fok) és utána már csak meg kell állni, hogy a pár nap szünet után ne kezdd újra. Persze erősebb akaraterővel külső körülmény sem kell, egyszerűen csak le kell tenni.

A másik pedig, hogy az első hetekben, amikor még sűrűn jön a kísértés az összes megszokott élethelyzetben, akkor erősnek kell lenni, de csak 5 percekre kell mindig kibírni. Az 5 perc elteltével megszűnik a szokásos kényszerhelyzet és elmúlik a kísértés (pl. megérkezik a busz és felszállsz, ott meg ott sem gyújthatsz rá, ha meg teleetted magad, 5 perc múlva lemegy a kaja cigi nélkül is, vagy pl. iszik az ember egy kólát).

És végezetül, ezúttal kitaláltam, hogy jutalmazom magam és edzés után a cigin megspórolt pénzből mindig beugrok az uszoda melletti Cserepesbe és eszem vmi finom tortaszeletet. Egy doboz cigi árából két ilyen süti kijön és sokkal értelmesebb dolog erre költeni a pénzt. Ki ne enne meg inkább egy finom tortát ahelyett, hogy rágyújtson?

Szóval a fentieket alkalmazom.

Good job! Nem tudom, mi a módszered, de csak így tovább!
Én most tartok a 637. napnál , és tényleg szebb így az élet. A leszokásban magában nem hiszek (elvégre a függőség még így is él bennem), de sokkal jobb így, "nélkülözve" élni.

Nah most már több mint egy hónapja egy szál cigit sem szívtam és eljutottam mostanra odáig, hogy a nap nagy részében eszembe se jut a dohányzás és egyre ritkább a kísértés.

Tényleg azt mondom, hogy örülj neki, hogy így alakult. Könnyű az elején naivnak lenni, szinte mindenki - én is - így szoktam rá. Ha kialakul a megszokás, vagy a függőség, egy idő után jön a felismerés az embernek, hogy már nem igazán úgy megy, hogy csak úgy leteszi bármikor, amikor akarja. (Vagyis nyilván így lehet letenni, de egyre erősebb akaraterő kell hozzá, amivel sokan nem rendelkeznek.)

Én úgy tekintek/tekintettem erre a leszokás/nem leszokás dologra, hogy amikor kedvem támad. És még egyáltalán nem támadt kedvem.
Persze ilyen szempontból jó, hogy legalább nem szenvedtem, de mindig is úgy akartam letenni, hogy egy döntés, ha nincs kedvem dohányozni, akkor nem fogok majd.

Örülj inkább neki, hogy leszoktál...

Nekem a Sziget-betegség adta a kezdőlökést, pár napig nagyon szarul voltam, alig kaptam levegőt és szorított a mellkasom, így értelemszerűen nem bírtam cigizni. Úgyhogy kaptam az alkalmon. Amúgy is azt terveztem, hogy a nyári fesztiválszezon lecsengése után szeptembertől megpróbálom letenni, de nem biztos, hogy a fenti kezdőlökés nélkül ez ment volna.

Én akaratom ellenére "szoktam le" :S
Eszem ágában sincs/sem volt leszokni, de egy csúnya betegségem volt 2 hete, ami alatt nem tudtam dohányozni, aztán a gyenge immunrendszer miatt foginygyulladás-afták sorozata is közben utána, s egy hete jól vagyok, de kb 6-szor próbáltam rágyújtani s fél szál után rosszul voltam.
Ergo erőlködés nélkül "leszoktam" fizikailag. Hiányolni se hiányolom úgy igazán, de néha sörözés, stb közben szivesen elszivnám néha.
De az ize olyan szar, mint amikor először próbáltam, a füstjét se kedvelem újabban (évekkel dohányzásom kezdete előtt imádtam passzivan dohányozni).
NA ez a szivás, a faszom se akart egyelőre leszokni. Még jó, hogy csak a rendes cigivel van ez...

Most már azt hiszem beírhatom, de lényegében augusztus 18. óta megkezdtem a leszokást, szeptember 1. óta pedig 2 slukk kivételével egyáltalán nem szívtam cigit. És egyáltalán nem hiányzik. Egyedül alkoholos állapotban nehéz megállni, itt kellett mások jófejsége is, hogy nem adtak, de most már sztem nem kell aggódnom, hogy visszaszokom.

Tanultam abból a hibámból is, amikor 3 évvel ezelőtt fél év leszokás után visszaszoktam, így ha esetleg bármikor is elfogadnék vagy kérnék egy-egy szálat, az nem fog beindítani lavinát (igen, a 2 slukk ezért ment el közben, illetve augusztus végén 1 hétig edzettem magam azzal, hogy napi maximum 1 szál mennyiséggel az utolsó dobozomban maradtakat elszívtam), így remélem ezúttal végleges lesz a leszokás.

Tegnapelőtt délután óta elektromos cigi tulajdonos lettem. Azóta nyilván nem is gyújtottam rá rendes cigire. Ez még így elég sovány eredmény, de bízom benne, hogy egy jó első lépés lesz az ecigi a leszokás felé vezető úton.

én most áttértem elseje óta a partydohányzásra, mert leszokni igy, hogy háromnaponta olyan kocsmá(k)ban lógok, ahol non-stop füstöl mindenki, eléggé nehéz, és csak felesleges stresszt okoz ott helyben. Viszont két kocsmázás közt eszembe se jut rágyújtani

nekem soon 27eve h nem gyujtottam ra
gz!

Tegnap volt 5 éve, hogy letettem a bagót, azóta se szívtam egy szálat sem el.

Gratula! Ez tényleg szép teljesítmény. Bár nekem úgy nem menne, ha közben egy-egy szálat néha elszívnék, de ezek szerint nagyon erős az akaraterőd és nem esel kísértésbe. Vmikor nekem is meg kéne próbálnom újra letenni...

365. itt is, itt is hurrá ügyes vagyok stb.

357.

Már csak alig több, mint egy hét, és évfordulót ünnepelhetek. Volt 1-2 nehéz időszak, amikor vékony jégen egyensúlyoztam, de az összkép hurrá.
Tegnap ennek örömére még elszívtam egy szálat társaságban, de az már "tudatos" volt: nem a sóvárgás vezetett rá, inkább ezzel szerettem volna megmutatni magamnak, hogy igába hajtottam a függőségem. Így idén 3 szálat szívtam el , amiből egy sem esett valami hű de jól.
És milyen jó már, hogy nem "kell" már szívnom.
Szóval egy nagyon szép és nagyon jó évet tudhatok magam mögött, egy csomó jó dologba belekezdtem (futás stb.), ami az ezelőtti 11 évben scifinek számított.

Füstmentes Boldog Új Évet Mindenkinek!

282. nap

Nehéz.
Az elmúlt hetekben megint el kezdtem érezni, hogy gyengülök, de nem szabad feladnom. Olyan érzés most kb., mint az első 1-2 hónap tájékán volt. Meglássuk, eddig jó voltam.

204.

én meg megvettem az első zacskó dohányomat
igaz a felét fizettem én, kellett osztálykirándulásra ehhez, meg ahhoz...de a többiek nem dohányoznak, így eltettem. Igaz továbbra is sörözéshez meg ilyen összejövetelekhez gyújtok rá, de egyre többször egyre többet.
Ettől függetlenül pl annyira meguntam a dohányzást a mostani kirándulás közepén, hogy még a táskából sincs kedvem elővenni, és napok óta eszembe se jutott, hogy rágyújtsak.

176. nap

Továbbra sincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá (és ahogy hallom a veterán leszokottaktól, nem is nagyon lesz), de köszönöm, jól vagyok. Kicsivel több mozgás mondjuk rámférne. Akkorákat futottam múltkor, hogy nem igaz.

100. nap

Ma megjutalmaztam eddigi heroikus küzdelmemet egy banános forró csokival.

60. nap


Ennek örömére a minap egy méteres füstföggönyön kellett keresztülverekednem magam egy áruházi parkolóban, h eljussak a pontból b-be. Úgy ~10 füstölő felnőtt (FELNŐTT, avagy ezeknek valakik, valahol érettségit, jogosítványt és egészségbiztosítást adtak!!) között kolbászolt a 6 éves forma kisfiú, aki ugyanúgy próbált nem megfulladni tbk. a 20 éves szülei füstjétől, mint én.
Soha máskor nem utáltam jobban azt, amikor a profilomba fújják a füstöt. Ha ilyen jól esik nekik, vonuljanak el egy, még működőképes Ikarus busz mögé, és szippantsanak egy jót a kipufogófüstből. Vagy várják meg, amíg megint kigyullad a metró 3-as.
Aműgy meg: Csak így tovább nekem.

kidobtam a tubakomat. kezdett alap partyfelszerelesse valni, aminek kifejezetten nem orultem. s annak se, hogy bulikon mar 3 cigaretta alatt nem is fogyasztok. ezt is bekene szuntetnem valahogy

42. nap

Egyre jobbakat alszom, és egyre könnyebb felébredni.

Tyűha, mennyi válasz, köszi mindenkinek (a bíztatásokat is beleértve)!

Amúgy tök jókat írtatok, a lenti pótcselekvések közül valamennyire magam is rászoktam (+ olvasás, légző- és tornagyakorlatok). Valahogy úgy vettem észre, ha mozgással kompenzálom mindazt a szál cigit, amit korábban elszívtam, rögtön helyreáll a közérzetem. Cigiszünetekben pl., amíg a kollégák pöfékelnek és köhögnek, addig fekvőtámaszokat csinálok.

Egyébként amit be kell valljak, és amiért az előző nap is kétségbe estem, az az, hogy tegnap mindennek ellenére sem tudtam ellenállni a csábításnak, és rágyújtottam. Inkább nosztalgiából semmint, mert valóban kellett volna. Szerencsére nosztalgiának elég kiábrándító volt (mint amikor xy év után újra feltelepítettem magamnak a jó öreg Stunts-ot... "maradjon csak meg szép emléknek"), és ezzel meg is ígértem magamnak, hogy több ilyen nem lesz. Kb. semennyire sem esett jól, azóta sem hiányzik. Olyan játszma ez, ami szinte teljes mértékben fejben dől el, és amiben - még ha veszítesz is - sosem szabad nekikeseredni. Szóval köszi, a sorstársaknak pedig kitartást!

Teljesen igazad van, ezek a tünetek hosszú hónapokig is fennálhatnak, főleg 11 év pöfékelés után, nem csoda, ha nem tudsz mit kezdeni egyes szituációkban. Viszont az már, jó irány, ha felismered és foglalkozol a kérdéssel, kvázi tanácsot kérsz, nem pedig gyenge maradsz és rágyújtasz. Mint én, aki sajnos két hónap után visszaestem,(egyik-napról a másikra untam rá és undorodtam egyszerre tőle, tapaszok meg minden csoda nélkül és jól haladtam) volt egy nagy lelki sokk és gyengének találtattam, nem bírtam ki, hogy ne nyúljak hozzá. Ezek a legveszélyesebbek, a stressz és a hirtelen érzelmi válságok bármi miatt. Ha ezek a negatív behatások a küzdelem elején érnek, abban az esetben sokan fittyet hánynak a fogadalomnak. Ezt tényleg nem szabad elkezdeni "depressziós" időszakban. A nikotinról a legkönnyebb "lejönni" fizikálisan. de a lelki válság az már keményebb dió. De számolni kell azzal is, hogy bármikor lehet ilyen helyzet, na ha azt le tudod küzdeni, utána menni fog. Ez a szex utáni meg hasonló unaloműző/nyugtató/beteljesítő berögződések ezekhez képest semmi veszélyt nem rejtenek magukban.Kitartás.

Nekem is amikor leszokóban voltam az volt a legnagyobb bajom, hogy mihez kezdjek magammal azokban a helyzetekben, amikor eddig ösztönösen rágyújtottam. Szerencsére ez egy idő után elmúlik

Azért ugye nem játszod el a hattyú halálát?

Kifejezetten örülök egyébként, hogy érzed most már, hogy neked is milyen szagod volt Hát még, mikor beszélnek hozzád és nem tudják, hogy dohányzóként +2 lépés kellene hátra és érzi az ember azt az áporodott savanyú büdöset... tényleg a hányinger kerülgeti az embert.

Néhány tipp azért, hogy nehogy a szegényes fantáziád miatt visszaess. Egy nem rendes ember szokásai: kaja után kv (csak nescafe természetesen), ébredés után mondjuk tea meg fogmosás is célszerű, szex után TV , idegbaj esetén gyorsan beszívod a levegőt és nagyon lassan kifújod (ismételhető), várakozáskor játék telefonon. Hivatalos mail fogalmazásakor meg csak írd a levelet és kész

én valahol a dohányzó-nem dohányzó közt vagyok. Érezhetően többet dohányzom, mint régebben, de lesoztva így se több átlag heti 1 szálnál. Van, hogy egy nap elszívok négy szállal, aztán 1 hónapig semmi.
Szóval amiért írom: leginkább semmit, vagy ha igen, akkor az mindenkinek "speciális", saját kis pótcselekvés, mozdulat. Pl tudom magamról, hogy én a hajamat baszogatom, igazgatom, ha van pár üres percem. Ugyanakkor sokszor kerül újabban a kezem ügyébe valami pálca, stb, ami cigarettára emlékeztet, s azzal játszadozom, hiába van az, hogy gyakorlatilag csak chilles, lazább házibulikon cigizem, ahol pont nem kell levelet írnom, stb.

36. nap

ez azért elég brutál. kb. 1,5 hete ölni tudnék egy szálért, egész nap a cigarettára gondolok. tegnap már hagytam a francba az egész nikotintapasz-kúrát (még 1 hétig kellene folytatnom elvileg, de nem vagyok én matricaalbum), egyébként is csak placebo ez a tapaszolás. nem akarok visszaszokni, és mégis... meg egy csomó dolgot elfelejtettem már, v. nem tudok, pl. hogy egy nemdohányos mi a ####-t kezd magával olyan pillanatokban, amikor egy rendes ember normál körülmények közt rágyújt? (kaja után, ébredés után, szex után, idegbaj esetén, hivatalos email megfogalmazásakor, várakozáskor stb., stb., stb.) kicsit szegényes a fantáziám ilyenekhez.
persze amíg van remény, addig nem adom fel. nem tudom, ki mondta, hogy csak az első pár hét nehéz, de hogy rohadtul nem volt igaza, az tény. pffffffffffffffffffff.
mondjuk van kontra is, vannak olyan dohányzó emberek, akik vmi eszméletlenül-hányingerkeltően büdösek (most már érzem) - kb. mintha hamutálban aludtak volna. undorítóak ahogy vannak.

Inkább ez azon múlt sztem, hogy nem kívántak pénzt áldozni a legtöbb helyen speciális üvegre, így olcsóbb volt a mindkét oldalról sötétítettet beszerezni.

Aryx: Gratula és hajrá, csak így tovább! Tényleg nem nehéz, ha az első pár napon túl vagy. De utána egyszer se vedd újra elő, mert fél év után is elég egyetlen szál a visszaszokáshoz (én példám...).

Most majd csak gyerekmagasságig lesz sötétített az üveg Mondjuk, hogy kilátni miért nem lehetett eddig, az érthetetlen.

Január 5-én szívtam el 2014 első, s egyben utolsó szál cigijét, és hál' Istennek kurva rosszul esett. Szóval örömmel kijelenthetem, hogy perpillanat 7 napja tiszta vagyok, és élvezem. Ilyen-olyan elvonási tünetek vannak ugyan, még nikotintapasszal együtt is (ami a fizikai részén segít, de a lelki küzdelem már más tészta), de még így, elvonási tünetekkel együtt is sokkal jobban érzem magam.
Őszintén szólva tervbe volt véve a leszokás ("majd egyszer, valamikor" szinten), de sosem gondoltam volna, hogy ezt mindenféle előkészület nélkül, egyik óráról a másikra fogom elhatározni magamban. Az is igaz, hogy - 11 év szívás után - az utóbbi 1 évben már egyszerűen valahogy nem esett jól a cigi - szívtam, szívtam, de minek? Egyszerűen már csak a gyengeség és a lassú öngyilkosság szimbólumát láttam benne, és én még _élni_ akarok.
És egész más így élni. Szokni kell még, de jó. Kicsit úgy tekintek erre, mint egy spirituális megtisztulási folyamatra. Mintha frissen szabadultam volna egy börtönből, és még szoknom kell a napfényt. Új pótcselekvéseket kezdtem találni magamnak, pl. visszaszoktam az olvasásra, aminek megint csak nagyon örülök. Az is szép, hogy egy páran vannak mellettem támogatók (amíg estin tanultam, ott ez nem ment volna, mert ott ugye mindenki bagzott, minden szünetben, és akkor már nekem is "kellett", hogy ne maradjak ki a legfrisebb sztorikból). Bár tény, hogy ezt elsősorban tényleg önmagam miatt teszem. A tegnapi volt az első napom, amikor a 24 óra alatt egyáltalán nem kívántam meg azt a büdös-kátrányos-rákkeltő szart. Szóval most nagyon-nagyon örülök, nagyon büszke vagyok magamra, csodálatos, amit eddig elértem, és sok sikert kívánok magamnak a közel- és távoljövőben egyaránt!

De a gyereket még kint kell hagyni! Majd az első eltűnéses eset után talán ezt a részét is újra fontolóra veszik...

Amúgy tényleg, kb. mintha egy alternatív valóságban élnének és aszerint találnák ki ezeket a brilliáns, széles elmére valló ötleteket, amit aztán rendre törvénybe is betonoznak.

A mai anyatej-állomásos mókát olvasva is az jutott eszembe, hogy lassan az egész ország ilyen trial and error-rendszerben működik.
Van pénz, megengedhetjük magunknak.
Meg ezek úgyis olyan dolgok, amiket előttünk még senki nem csinált, vagy legalábbis, nem jól.
De maj' mi!

Azért az is hihetetlen ostobaságra vall, hogy eddig vártak vele Bár minek sietni, még nem öltek meg senkit...

Nah a törvényhozók is megelégelték végre a sok dohánybolt rablást... Sötétített ablak úgy néz ki mehet a levesbe.

Huhh, egyik haver/évfolyamtárs szokott tubákozni.
ma másodszor próbáltam. hát elég durván hat, ahhoz képest hogy "csak" dohány. kb lezsibbasztja az agyam. valószínűleg havonta egy alkalommal szívnám max. ha lenne. bár elvileg ez az egyik legerősebb fajta, meg mentás is.
s kissé furán nézhetett ki, ahogyan a kocsma teraszán egy hitelkártyával csíkba rendeztem, majd egy egydollárossal felszívtam
Még szerencse, hogy barna

Ma este kimentem egy szál cigire az erkélyre és közben két ilyen ronda nagy rusnya fekete pók jött be, amiylet eddig még nem is láttam itt. Azt hiszem ez jó indok arra, hogy a következő napokban, hetekben (?) (legalábbis amíg tart a pókok őszi rajzása) ne menjek ki itthon cigizni.

Augusztus óta vezetek ciginaplót, ami elég kényelmes, de lassú út a leszokás felé. Egyelőre több-kevesebb sikerélménnyel működik a project, a napi közel 1 doboznyi fogyasztást hamar sikerült lecsökkentenem napi 6-7 (nehezebb napokon 8-9) szálra. Mindezt csak azáltal, hogy minden szál után lejegyzem, mikor és miért kellett nekem azt a szart most elszívnom. Következő lépésként most azon dolgozom, hogy a kávét, ebédet stb.-t különválasszam a dohányzástól. A kezdeti sikerélmények itt is megvannak, tegnap pl. a munkahelyen, szünetben gyújtottam rá az első szálra, órákkal az otthoni ébredés után.
Ha már itt tartunk: 11 év aktív láncdohányzás után kurv@ jó érzés úgy ébredni reggelente, hogy tiszták a légutaid, nem nyomja semmi a tüdődet. Ugyanígy tök jó mindenféle fuldoklás nélkül felmenni egy lépcsőn, már nem tudom, mikor szedtem utoljára 2-esével a fokokat. Idegrendszert tekintve meg mintha türelmesebb lennék embertársaimmal (kopp-kopp). Tudom jól, hogy az első leszokás után 99%-ban hamar visszaszokik mindenki, de úgy láttam, ideje elkezdeni valahol. Remélem még tudok majd jelentkezni a sikertörténet folytatásával - tudom, ez kb. csak nekem nagy élmény, de tényleg fantasztikus, hogy ismét fiatalnak, és nem egy jó kondiban lévő 70 évesnek érzem magam.
Mindenesetre, ha valaki még tud megosztani hasonló sztorikat, esetleg tippeket, tanácsokat a jó útra téréshez, légyszi írjon. Segítsünk egymásnak.