Tyűha, mennyi válasz, köszi mindenkinek (a bíztatásokat is beleértve)!

Amúgy tök jókat írtatok, a lenti pótcselekvések közül valamennyire magam is rászoktam (+ olvasás, légző- és tornagyakorlatok). Valahogy úgy vettem észre, ha mozgással kompenzálom mindazt a szál cigit, amit korábban elszívtam, rögtön helyreáll a közérzetem. Cigiszünetekben pl., amíg a kollégák pöfékelnek és köhögnek, addig fekvőtámaszokat csinálok.

Egyébként amit be kell valljak, és amiért az előző nap is kétségbe estem, az az, hogy tegnap mindennek ellenére sem tudtam ellenállni a csábításnak, és rágyújtottam. Inkább nosztalgiából semmint, mert valóban kellett volna. Szerencsére nosztalgiának elég kiábrándító volt (mint amikor xy év után újra feltelepítettem magamnak a jó öreg Stunts-ot... "maradjon csak meg szép emléknek"), és ezzel meg is ígértem magamnak, hogy több ilyen nem lesz. Kb. semennyire sem esett jól, azóta sem hiányzik. Olyan játszma ez, ami szinte teljes mértékben fejben dől el, és amiben - még ha veszítesz is - sosem szabad nekikeseredni. Szóval köszi, a sorstársaknak pedig kitartást!

Teljesen igazad van, ezek a tünetek hosszú hónapokig is fennálhatnak, főleg 11 év pöfékelés után, nem csoda, ha nem tudsz mit kezdeni egyes szituációkban. Viszont az már, jó irány, ha felismered és foglalkozol a kérdéssel, kvázi tanácsot kérsz, nem pedig gyenge maradsz és rágyújtasz. Mint én, aki sajnos két hónap után visszaestem,(egyik-napról a másikra untam rá és undorodtam egyszerre tőle, tapaszok meg minden csoda nélkül és jól haladtam) volt egy nagy lelki sokk és gyengének találtattam, nem bírtam ki, hogy ne nyúljak hozzá. Ezek a legveszélyesebbek, a stressz és a hirtelen érzelmi válságok bármi miatt. Ha ezek a negatív behatások a küzdelem elején érnek, abban az esetben sokan fittyet hánynak a fogadalomnak. Ezt tényleg nem szabad elkezdeni "depressziós" időszakban. A nikotinról a legkönnyebb "lejönni" fizikálisan. de a lelki válság az már keményebb dió. De számolni kell azzal is, hogy bármikor lehet ilyen helyzet, na ha azt le tudod küzdeni, utána menni fog. Ez a szex utáni meg hasonló unaloműző/nyugtató/beteljesítő berögződések ezekhez képest semmi veszélyt nem rejtenek magukban.Kitartás.

Nekem is amikor leszokóban voltam az volt a legnagyobb bajom, hogy mihez kezdjek magammal azokban a helyzetekben, amikor eddig ösztönösen rágyújtottam. Szerencsére ez egy idő után elmúlik

Azért ugye nem játszod el a hattyú halálát?

Kifejezetten örülök egyébként, hogy érzed most már, hogy neked is milyen szagod volt Hát még, mikor beszélnek hozzád és nem tudják, hogy dohányzóként +2 lépés kellene hátra és érzi az ember azt az áporodott savanyú büdöset... tényleg a hányinger kerülgeti az embert.

Néhány tipp azért, hogy nehogy a szegényes fantáziád miatt visszaess. Egy nem rendes ember szokásai: kaja után kv (csak nescafe természetesen), ébredés után mondjuk tea meg fogmosás is célszerű, szex után TV , idegbaj esetén gyorsan beszívod a levegőt és nagyon lassan kifújod (ismételhető), várakozáskor játék telefonon. Hivatalos mail fogalmazásakor meg csak írd a levelet és kész

én valahol a dohányzó-nem dohányzó közt vagyok. Érezhetően többet dohányzom, mint régebben, de lesoztva így se több átlag heti 1 szálnál. Van, hogy egy nap elszívok négy szállal, aztán 1 hónapig semmi.
Szóval amiért írom: leginkább semmit, vagy ha igen, akkor az mindenkinek "speciális", saját kis pótcselekvés, mozdulat. Pl tudom magamról, hogy én a hajamat baszogatom, igazgatom, ha van pár üres percem. Ugyanakkor sokszor kerül újabban a kezem ügyébe valami pálca, stb, ami cigarettára emlékeztet, s azzal játszadozom, hiába van az, hogy gyakorlatilag csak chilles, lazább házibulikon cigizem, ahol pont nem kell levelet írnom, stb.

36. nap

ez azért elég brutál. kb. 1,5 hete ölni tudnék egy szálért, egész nap a cigarettára gondolok. tegnap már hagytam a francba az egész nikotintapasz-kúrát (még 1 hétig kellene folytatnom elvileg, de nem vagyok én matricaalbum), egyébként is csak placebo ez a tapaszolás. nem akarok visszaszokni, és mégis... meg egy csomó dolgot elfelejtettem már, v. nem tudok, pl. hogy egy nemdohányos mi a ####-t kezd magával olyan pillanatokban, amikor egy rendes ember normál körülmények közt rágyújt? (kaja után, ébredés után, szex után, idegbaj esetén, hivatalos email megfogalmazásakor, várakozáskor stb., stb., stb.) kicsit szegényes a fantáziám ilyenekhez.
persze amíg van remény, addig nem adom fel. nem tudom, ki mondta, hogy csak az első pár hét nehéz, de hogy rohadtul nem volt igaza, az tény. pffffffffffffffffffff.
mondjuk van kontra is, vannak olyan dohányzó emberek, akik vmi eszméletlenül-hányingerkeltően büdösek (most már érzem) - kb. mintha hamutálban aludtak volna. undorítóak ahogy vannak.

Inkább ez azon múlt sztem, hogy nem kívántak pénzt áldozni a legtöbb helyen speciális üvegre, így olcsóbb volt a mindkét oldalról sötétítettet beszerezni.

Aryx: Gratula és hajrá, csak így tovább! Tényleg nem nehéz, ha az első pár napon túl vagy. De utána egyszer se vedd újra elő, mert fél év után is elég egyetlen szál a visszaszokáshoz (én példám...).

Most majd csak gyerekmagasságig lesz sötétített az üveg Mondjuk, hogy kilátni miért nem lehetett eddig, az érthetetlen.

Január 5-én szívtam el 2014 első, s egyben utolsó szál cigijét, és hál' Istennek kurva rosszul esett. Szóval örömmel kijelenthetem, hogy perpillanat 7 napja tiszta vagyok, és élvezem. Ilyen-olyan elvonási tünetek vannak ugyan, még nikotintapasszal együtt is (ami a fizikai részén segít, de a lelki küzdelem már más tészta), de még így, elvonási tünetekkel együtt is sokkal jobban érzem magam.
Őszintén szólva tervbe volt véve a leszokás ("majd egyszer, valamikor" szinten), de sosem gondoltam volna, hogy ezt mindenféle előkészület nélkül, egyik óráról a másikra fogom elhatározni magamban. Az is igaz, hogy - 11 év szívás után - az utóbbi 1 évben már egyszerűen valahogy nem esett jól a cigi - szívtam, szívtam, de minek? Egyszerűen már csak a gyengeség és a lassú öngyilkosság szimbólumát láttam benne, és én még _élni_ akarok.
És egész más így élni. Szokni kell még, de jó. Kicsit úgy tekintek erre, mint egy spirituális megtisztulási folyamatra. Mintha frissen szabadultam volna egy börtönből, és még szoknom kell a napfényt. Új pótcselekvéseket kezdtem találni magamnak, pl. visszaszoktam az olvasásra, aminek megint csak nagyon örülök. Az is szép, hogy egy páran vannak mellettem támogatók (amíg estin tanultam, ott ez nem ment volna, mert ott ugye mindenki bagzott, minden szünetben, és akkor már nekem is "kellett", hogy ne maradjak ki a legfrisebb sztorikból). Bár tény, hogy ezt elsősorban tényleg önmagam miatt teszem. A tegnapi volt az első napom, amikor a 24 óra alatt egyáltalán nem kívántam meg azt a büdös-kátrányos-rákkeltő szart. Szóval most nagyon-nagyon örülök, nagyon büszke vagyok magamra, csodálatos, amit eddig elértem, és sok sikert kívánok magamnak a közel- és távoljövőben egyaránt!

De a gyereket még kint kell hagyni! Majd az első eltűnéses eset után talán ezt a részét is újra fontolóra veszik...

Amúgy tényleg, kb. mintha egy alternatív valóságban élnének és aszerint találnák ki ezeket a brilliáns, széles elmére valló ötleteket, amit aztán rendre törvénybe is betonoznak.

A mai anyatej-állomásos mókát olvasva is az jutott eszembe, hogy lassan az egész ország ilyen trial and error-rendszerben működik.
Van pénz, megengedhetjük magunknak.
Meg ezek úgyis olyan dolgok, amiket előttünk még senki nem csinált, vagy legalábbis, nem jól.
De maj' mi!

Azért az is hihetetlen ostobaságra vall, hogy eddig vártak vele Bár minek sietni, még nem öltek meg senkit...

Nah a törvényhozók is megelégelték végre a sok dohánybolt rablást... Sötétített ablak úgy néz ki mehet a levesbe.

Huhh, egyik haver/évfolyamtárs szokott tubákozni.
ma másodszor próbáltam. hát elég durván hat, ahhoz képest hogy "csak" dohány. kb lezsibbasztja az agyam. valószínűleg havonta egy alkalommal szívnám max. ha lenne. bár elvileg ez az egyik legerősebb fajta, meg mentás is.
s kissé furán nézhetett ki, ahogyan a kocsma teraszán egy hitelkártyával csíkba rendeztem, majd egy egydollárossal felszívtam
Még szerencse, hogy barna

Ma este kimentem egy szál cigire az erkélyre és közben két ilyen ronda nagy rusnya fekete pók jött be, amiylet eddig még nem is láttam itt. Azt hiszem ez jó indok arra, hogy a következő napokban, hetekben (?) (legalábbis amíg tart a pókok őszi rajzása) ne menjek ki itthon cigizni.

Augusztus óta vezetek ciginaplót, ami elég kényelmes, de lassú út a leszokás felé. Egyelőre több-kevesebb sikerélménnyel működik a project, a napi közel 1 doboznyi fogyasztást hamar sikerült lecsökkentenem napi 6-7 (nehezebb napokon 8-9) szálra. Mindezt csak azáltal, hogy minden szál után lejegyzem, mikor és miért kellett nekem azt a szart most elszívnom. Következő lépésként most azon dolgozom, hogy a kávét, ebédet stb.-t különválasszam a dohányzástól. A kezdeti sikerélmények itt is megvannak, tegnap pl. a munkahelyen, szünetben gyújtottam rá az első szálra, órákkal az otthoni ébredés után.
Ha már itt tartunk: 11 év aktív láncdohányzás után kurv@ jó érzés úgy ébredni reggelente, hogy tiszták a légutaid, nem nyomja semmi a tüdődet. Ugyanígy tök jó mindenféle fuldoklás nélkül felmenni egy lépcsőn, már nem tudom, mikor szedtem utoljára 2-esével a fokokat. Idegrendszert tekintve meg mintha türelmesebb lennék embertársaimmal (kopp-kopp). Tudom jól, hogy az első leszokás után 99%-ban hamar visszaszokik mindenki, de úgy láttam, ideje elkezdeni valahol. Remélem még tudok majd jelentkezni a sikertörténet folytatásával - tudom, ez kb. csak nekem nagy élmény, de tényleg fantasztikus, hogy ismét fiatalnak, és nem egy jó kondiban lévő 70 évesnek érzem magam.
Mindenesetre, ha valaki még tud megosztani hasonló sztorikat, esetleg tippeket, tanácsokat a jó útra téréshez, légyszi írjon. Segítsünk egymásnak.

És közbe szar, meg semmit nem érek vele, tényleg csak pótcselekvés, mint barátokkal a vízipipa. Kell, hogy lefoglaljam magam, miközben dumálunk stb. De legalább a pipa finom és hangulatos. Csak nincs mindig kéznél.

Az bizony. Én februárban zuhantam meg csöppet, aztán 3-4(5?) év után újra rászoktam/folytattam. Tavaly volt már olyan, hogy koncerteken/fesztiválokon elment pár szál, de azt tudtam tartani, hogy csak ott, de most év elejétől teljesen visszaálltam, mostanában már megint napi egy doboz volt az adag, most próbálok megint leállni.

Mennyire szar addiktív cucc ez a cigi. elszív az ember 2-3 szálat, hogy megelőzze a teljes széthullást, erre átszakad a gát, és már csak azért is kéne pár, hogy lenyugodjon, teljék az idő.

174. Akkor volt a pánikbetegségem, és nagyon le voltam gyengülve.

hány centi vagy 150?

"En is csak azt tudom mondani h elhatározás és akaraterő kêrdése!"

Örülök az elhatározásnak, de azért 10 nap után egy ilyet kijelenteni, nos, elég furán hat

Viszont egy valamit érdemes tudni a leszokásról: ha már elhatároztad, utána tényleg soha többet, még csak egy szálat se.
Én 2008 elején raktam le, és rá fél évre, elég volt egyetlen egy szál, hogy visszaszokjak.

(egyébként nálam nem volt a háttérben semmi indoklás a leszokáshoz, egyszerűen csak nem gyújtottam rá

Viszont volt egy óriási pozitívuma annak a fél évnek, híztam 15 kilót, ami az akkori 45 kilómhoz nagyon jól jött.

Gratula és kitartás!

10. nap dohányzás nélkül! 14-én szivtam el az uccsó szálat valamikor délután, azóta nem! A héten hétfő óta napi rendszerességgel délutánonként eljárok futni/edzeni (nem gyurni), focizni stb...bár most szar idő miatt nem kivitelezhető a dolog...eddig szerencsére nem jelentkeztek nálam alvászavar meg ilyesmi, sokkal jobb a közérzetem, tisztábbnak érzem magam...buliban is voltam, kináltak is cigivel, de simán nemet tudtam mondani. En is csak azt tudom mondani h elhatározás és akaraterő kêrdése!

ahogy a raidleaderem mondana:
excuses
excuses
excuses

Mikor először próbáltam leszokni, ugyanez volt nálam is és nem is bírtam 3 hétnél tovább. Aztán második próbálkozáskor érdekes módon nem jöttek ezek a tünetek elő, így viszonylag gond nélkül sikerült egy fél évre letennem. Így belegondolva kár volt ezek után visszaszoknom, de sajnos jött egy hullámvölgy és elgyengültem, most meg kb. esélytelen, mert elég hajtós időszak van munkahelyen, így kell vmi gyors lenyugtató dolog, amire a cigi sajnos tökéletesen megfelelő...

nálam az első másfél hét volt kemény. alvászavarok, folyamatos lehangoltság ilyesmi, mindezt úgy, hogy nem voltam igazán nagy dohányos (heti két doboz 4 éven keresztül kb)

Nálam az volt, hogy minden ok nélkül rohadt feszült és ingerült voltam, minden idegesített. De ez talán egy-két nap volt.

Mik az elvonási tünetek?

Szerintem nincsen semmi trükk, erős elhatározás kell, amihez tartanod kell magad, és le kell rakni. Nagyjából nálam ennyi működött. Amikor azt csináltam, hogy csökkentem az adagot, és majd úgy, az jó, mert kevesebb pénz megy el, meg kevesebb szart viszel be a tüdődbe, de ahhoz, hogy lerakd, tényleg "csak" elhatározás kell, és ugyanúgy megy napi egy doboz után, mintha napi két szálat szívtál volna. Nálam legalábbis ez volt a tapasztalat.
A nikotin elvonás tünetei szarok, de az nem tart sokáig, a megszokás meg a többi ilyen (pl. kávéhoz/sörhöz/stresszhelyzetben automatikusan rágyújtanál) az nehezebb.

Milyen tanácsot tudnátok adni, ha elkezdenék leszokni hogyan kezdjek neki? Úgy 6 éve cigizek, manapság 2 naponta egy dobozzal.

3 és fél hónapja bagoretto nélkül. viszont az utóbbi napokban kezd újra hiányozni valami oknál fogva, ami nem tetszik. pl ma is járkáltam a városban ezt azt intézni és láttam egy jó csajt cigizni az jutott eszembe élből, hogy rágyújtanék!

Ezt most láttam csak...olyan 16-17, nem emlékszem már pontosan.

Ma van a 4. napja h nem dohányzom... Ma már voltam futni kb majd egy órát terepen... Kemény volt, de túléltem! Amúgy kb 5-6 éven keresztül dohányoztam rendszeresen...

Hány évesen kezdted?

Én emlékszem, hogy vasárnap este tettem le, hétfőtől semmi és csütörtökön koncertünk volt, na persze mindenki dugta az orrom alá, mert tudták, hogy négy napja nem gyújtottam rá, ráadásul sokat is ittunk, uhh, kegyetlen volt

Hát azért valóban elég hardcore volt az, hogy 1,5 óra után hiányzott. Bár alig tudom elképzelni, mert józanon soha nem éreztem késztetést rá, és részegen is csak ha nagyon szar kedvem volt...akkor se sokszor.

Gratula! Én sajnos újra dohányzom, pedig fél évre nekem is sikerült letennem. Valóban nem nehéz, ha az első 1-2 héten túlvagy. Úgyhogy hajrá, kitartást! ^^

"Diary of a Dope Fiend"

Nem, csak egyik este úgy döntöttem, hogy az lesz az utolsó szál és kész. És tényleg az volt az utolsó Szerintem még ide a topicba is írtam a megpróbáltatásaimról, olvass vissza, ha érdekel.

Egyik ismerősöm próbált most, de a házibulijában tönkrement a laptopja, s mikor reggel másnaposan észrevette, első dolga az volt, hogy lemenjen a boltba, s utána elszívjon fél dobozzal, pedig már 2 hete nem szívott...

én azért választottam november 1-et kezdésnek és nem újévet, mert vizsgaidőszakban lehetetlen leszokni

Újévi fogadalom volt?

november 1-je óta 3 szálat szívtam el, 2-t 19.-én szülinapomkor, 1-et szilveszter éjjel valamikor, arra nem is emlékszem igazából. egyébként az első hetet kell kibírni, nekem az volt húzós (éjjelente többször felkelés, forgolódás stb) stresszhelyzetekben (vizsga előtt stb) vagy unalmas percekben már egyáltalán nem hiányzik, viszont amikor kimozdul az ember szórakozni akkor még mindig ott motoszkál a fejembe, h jól esne... pedig én nem dohányoztam sokat, kb 4 évig heti 2 dobozzal (persze buliban általában elment, ami volt nálam) hajrá mindenkinek tőlem is !

Két napja volt 3 éve, hogy letettem a bagót és azóta se inogtam meg. Szóval aki éppen leszokóban van, annak kitartás, megéri.

Ok, de kávéból annyi fajta van, mint égen a csillag. Elég kicsi a valószínűsége annak, hogy egyik fajtát se szeresd. A sima kávét tisztán nem szeretem én sem (feltételezem nálad a kávé fogalma leginkább erre, illetve a presszókávéra korlátozódik), tej/tejszín minimum kell bele, de pl. a török kávét minden nélkül is szeretem.

Eddig mondhatni én is így voltam, mert kb. 10 évesen próbáltam ki először.

Hát ezt mindig be lehet mondani, amikor valaki valamit nem szeret

goodboy007: nem szívtál még jó cigit. *instant argument win*



Én még a vízipipát nem próbáltam, kicsit undi, hogy szájból szájba jár.

Igen, ahhoz talajréstzegnek kellett lennem, hogy kemény kétszer egy-egy slukkot beleszívjak. Azt ennyi. A vízipipa már más kérdés...

+1, mondjuk én is utálom és abszolút nem szoktam inni rendszeresen, de alkalmanként jó. Ma pl. párizsi vaníliás kávét ittam, ami finom volt.

Amúgy goodboy-jal csak azért nem tudok 100%-ban egyetérteni, mert én még azt is megálltam hogy valaha is kipróbáljam. Már a gondolata is undorító, szerencsére.