For Honor
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Filmek - mozi, TV, DVD

»» Filmsarok - mit láttál mostanában?

Filmes beszámolók és értékelések kötetlenül - az ízlések és pofonok völgyében.

2724 levél
Válasz 07.05.01. 08:45 #6162
CitizenX
Legalább a szándék megvolt benne, ellentétben a többséggel, nem?
www.csinicucc.extra.hu
12712 levél
Válasz 07.05.01. 08:22 #6161
McCl@ne
A címet leszámítva 14 és fél sort írtál anélkül, hogy bármilyen lényegi véleményt/információt mondtál volna. Megszámoltam. Nem rossz teljesítmény, vmikor rendezhetnénk bajnokságot is...
Miért nem írtad csak simán, hogy nem tetszett? Kár a gőzért...
Respect is not given. It's taken.
29184 levél
Válasz 07.04.30. 21:14 #6160
Germinator
jah értem... hánnamindegy, a lényeg hogy megbeszéltük
Donut wrong, yo. No special dead, just... dead.
20609 levél
Válasz 07.04.30. 21:13 #6159
Pyrogate
te értettél félre engem A felsorolt filmek fele ugyanis még a mozik közelében sem volt...
4069 levél
Válasz 07.04.30. 20:31 #6158
xeLaR
ehh...

Túl a barátságon:
Végre voltam olyan elvetemült, hogy megnézzem eme Oscar-díjas "remeket". Bár igazán nem nevezhető Oscar-díjas siker-remekműnek, ha csak 1 Oscart nyert, és az is csak a legjobb rendezői-díj. De ezt hagyjuk.
Persze nem egyedül néztem meg...ott volt kolitársam is, és ő is érdeklődött a film után. Már csak azért érdemes ezt a filmet többen nézni, mert akkor legalább együtt fikázhatjátok De filmnézés előtt próbáltam objektív lenni a filmmel kapcsolatban: egy lehangoló drámát fogok látni. Nosza!
Kezdődött úgy, hogy azt hittem, hogy ez nem lesz homopornó De aztán az lett Aztán már csak pár ilyen jelenet és aztán semmi. A film végefele (kb. uccsó 3/4 óra) már nézegettem az órám, hogy mikor lesz vége, mert egyszerűen nem történt semmi! Jó, történet szerint volt valami, de igazából nem izgatott. A jellemek nem nagyon fogtak meg, és nem tudtam szimpatizálni velük. Vége lett...és csak annyit éreztem, hogy végre megnéztem, ezt az agyonhypeolt filmet, melyben 2 buzi cowboy van (és pudingot zabálnak). Hmm...visszakérném azt a 2 órát az életemből...
5.5/10
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
29184 levél
Válasz 07.04.30. 20:06 #6157
Germinator
félreértettél; arra céloztam, hogy arról, hogy gagyi filmek mennek az HBO-n, tulajdonképpen nem az HBO tehet, hanem a mai filmesek és a mozik

na persze az HBO is szelektálhatna, de hát ha ők elkötelezték magukat a friss mozifilmeknek, akkor... ez van
Donut wrong, yo. No special dead, just... dead.
52015 levél
Válasz 07.04.30. 19:01 #6156
Barthezz
Már az elso rész is iszonyat szar volt, szal nem lep meg. Mindenestre thx én is a rövid beszámolót, így megkímélem magam a felesleges letöltésétol és megnézésétol.
38329 levél
Válasz 07.04.30. 16:11 #6155
kopé
basszus megláttam a Galaxis útikalauzt, odakapcsoltam és lám...
... pont elkapom az utolsó 5 percet
"A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt!"
2724 levél
Válasz 07.04.30. 15:56 #6154
CitizenX
Ameddig a lábam bírja (Tizennégyezer kilométernyi menekülés)

Óriási veszteségnek érzem, hogy ez a film nem foglalhatta el az azt megillető helyét, vagyis nem lett széles körben ismert és elismert alkotás, és a szerencsés filmkedvelő csupán csak véletlenül bukkanhat rá erre a kivételes alkotásra.

A történet egy, a Szovjetunióban hadifogsága esett német katonáról szól, akit annak rendje és módja szerint, társaival együtt deportálnak a fagyos pokolba, Szibéria egyik legészakibb csücskében fekvő munkatáborba. A kilátások nem túl jók, sőt, a helyzet egészen katasztrofális. Mindenki tudja, hogy ez itt a végső állomás, innen már nincs tovább. A halál kapuja ez, és az oroszok még azt a fáradtságot sem tették meg, hogy kitegyenek a bánya bejárata fölé egy „a munka szabaddá tesz” táblácskát. Minek hazudni, mindenki tudja, hogy a mínusz negyven fokos éjszakák, az alultápláltság, a tomboló járványok, vagy éppen az őrök előbb-utóbb az összes fogollyal végezni fognak.
Clemens Forell azonban nem adja fel, nem adhatja fel. Annak idején megígérte a kislányának, hogy karácsonyra hazatér, és ezt az ígéretét mindenképpen szeretné betartani.

Szökésének története egészen elképesztő. Az ember a filmet nézve azt gondolja, hogy mindez túl hihetetlen ahhoz, hogy igaz legyen – és valóban. Ha a film, illetve a magyarul is megjelent könyv nem valós alapokon nyugodna, akkor akár még egy kézlegyintéssel is elintézhetnénk, azzal a felkiáltással, hogy „ez nem történhetett meg, ennek az egésznek még a negyedére sem képes senki!”
Forell azonban mégis megtette azt a tizennégyezer kilométernyi távolságot, amely után a szabadság ígérete várt rá. Átgyalogolt Szibéria iszonyatos hó sivatagain, megküzdött a legszélsőségesebb időjárással, többször is a megérintette a halál jeges fuvallata, ám mint valami biblikus mesében, az utolsó pillanatokban, mint valamiféle égi küldöttek, úgy bukkantak fel a legkülönbözőbb segítőtársai, akik visszahozták az életbe, lelket öntöttek belé, és segítettek neki abban, hogy elképesztő utazását, Odüsszeiáját folytathassa.

A történet, amelyet ez a film elmesél, szívbemarkoló és döbbenetes. Az ember ráeszmél arra, hogy még a legádázabb pillanatokban is kaphat segítséget olyanoktól, akiktől ezt a legkevésbé várná, és rájön arra, hogy soha, de soha, még az utolsónak hitt másodpercekben sem szabad feladni a küzdelmeit. Mert a remény hatalmas erőt adhat – és talán közhely, de Forell története bizonyítja, hogy ez a mondás bizony szent igaz.

A német katona, akit kálváriája során ezerféle emberrel összehoz a sors, olyan akaraterőt testesít meg, amely becsületére válhat mindenkinek. Akaraterejét pedig a családja iránt érzett olthatatlan szeretete táplálja, akikről biztosan tudja, hogy hiába teltek el a hosszú évek, még mindig várják odahaza, várják, hogy végre eljöjjön az a karácsony, amikor apu, illetve a férj bekopog az ajtajukon. Ez élteti a férfit, és ez a tudat vezeti át megannyi szörnyűségen.

Lankadatlan hite és tettei csodálatra méltóak, csakúgy, mint azoké az embereké, akik életüket kockáztatva segítő kezet nyújtottak neki.
A legdöbbenetesebb fordulat a filmben az, amikor a német hadifoglyon az egykori Szovjetunió területén egy olyan zsidó férfi segít, akinek a családja egy náci munkatáborban pusztult el. Mivel a történetben ekkorra már igen sok hihetetlen esemény történt, ám tudjuk, hogy mégis valósághű a sztori, így csakis a legőszintébb csodálattal tekinthetünk erre az emberre, aki nem csak, hogy megbocsátott, de életét adta azért, hogy Forell folytathassa útját hazafelé.

A film az elejétől a végéig katartikus és érdekfeszítő, ez pedig nem kis teljesítmény, tekintve, hogy a tiszta játékidő 135 perc, vagyis két és negyed óra. Ennyi időn keresztül nem egyszerű fenntartani a néző érdeklődését, de meg kell mondjam, én egy percnyi üresjáratot, egyetlen töltelék jelenetet nem tudnék mutatni. A fényképezés szintén mesteri. Az operatőr fantasztikus képekkel mutatja be a hó sivatag gyilkos ürességét és minden emberi léptékkel elképzelhető távolságot elnyelő méreteit, később pedig a tavaszodó Szibéria vadregényes, valóban csodálatos tájait, vagy éppen Grúzia fantasztikus helyszíneit.

Ráadásul az első perctől az utolsóig minden a lehető leghitelesebb, minden kellék, épület, jelmez a helyén van, és soha nem jut eszünkbe az, hogy valami ziccer okán kizökkentünk a valóságból – abból a szörnyű valóságból, amelyen Forell keresztülmenetelt, hogy eljusson a családjához.

Ha megemberelik magukat, a németek egészen zseniális filmeket képesek összehozni – erre tökéletes példa az Ameddig a lábam bírja, amelynek ismeretlensége mindenképpen elkeserítő.
Biztos vagyok abban, hogy ha egy amerikai zöldsapkás, a vietnámi dzsungelen keresztül való több ezer kilométeres meneküléséről készítenének egy hasonlóan epikus mozit, világpremier és díjak tucatjai várnának rá. Így azonban, hogy a német szemszög érvényesül, csak a mély csend, és az ismeretlenség félhomálya várt erre a becstelenül elhanyagolt, félredobott filmre.

Forrel története egészen fantasztikus, és hajmeresztően hihetetlen. Azonban mégis megtörtént, az az ember tényleg megtette az északi sarkkörön túlról vezető utat, egészen Irán határáig, és közben egyetlen egyszer sem jutott eszébe feladnia, csak ment, ment előre, ameddig a lába bírta. Minden tisztelet ennek a hősnek, és azoknak, akik segítették őt, minden tisztelet a könyv írójának, Josef Martin Bauernak, és a film készítőinek, élükön Hardy Martins rendezőnek, és Bernhard Bettermann színésznek, aki a német tisztet rendkívüli átéléssel, nagyszerűen személyesítette meg.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a lenyűgöző alkotást, amely azon kívül, hogy elmesél egy elképesztő történetet, elgondolkodtathatja az embert, saját képességeit, érzéseit, lehetőségeit illetően is. Példaértékű film.

Ameddig a lábam bírja 10/10
www.csinicucc.extra.hu
20609 levél
Válasz 07.04.30. 14:52 #6153
Pyrogate
Tudom nagyon kötekedős vagyok, de:
MAi filmek:
Apapróba
Szupermanus
Sarokba szorítva
Egy csipetnyi pink
Túl sok románc
Galaxis útikalauz stopposoknak
Fekete dicsőség
Rokonok
Kidobós - Sok flúg disznót győz
Harcosok szövetsége
London
A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (2:40kor)
Fekete dicsőség

Nos ez egy kívételes nap (hbo-nál is tudják h ma sokan otthon vannak), így 3 normál, ismert, filmet is látok. Sajnos azonban ez nem gyakran van így, és nap közben azok mennek, mint pl: az első 5, kora esti órákban néha 1-1 ISMERT mozifilm, de gyakran inkább a B-kat.-ok hétköznap (hétfőn, vasárnap mindig jó filmek mennek).

Az, hogy a friss filmeket leadják az nagyon jó. Sajnos azonban a többi töltelék elég rossz, a jó filmeket meg LEHETETLEN időpontokban tudják adni. Szoktam nézni az HBO-t, de hetente max. 2 filmet...

ráadásul a Galaxis útikalauz stopposoknak-ot MA UTOLJÁRA adják (és milyen szar időpontban)
18509 levél
Válasz 07.04.30. 14:43 #6152
LiT
Fehér Zaj 2. /White Noise 2: The Light

Hát ez igen szar. Nem tudtam végignézni. Nem ajánlom senkinek!!
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
29184 levél
Válasz 07.04.30. 14:38 #6151
Germinator
"HBO! (kár h 90%ban gagyi filmek mennek)"

jó hát az HBO ugye arról szól, hogy minél hamarabb leadják az aktuális moziban futó filmeket. Az HBO egy otthoni mozi. Új filmek mint a moziban, sokszor megismétlik őket mint a moziban, nincs bennük reklám mint a moziban. Az már más kérdés, hogy a mozikban manapság gagyi filmek mennek
Donut wrong, yo. No special dead, just... dead.
11377 levél
Válasz 07.04.30. 14:28 #6150
Tyrn
the shining 10/10
21 grams 10/10
the fountain 9/10
the deer hunter 10/10

majd kifejtem...
20609 levél
Válasz 07.04.30. 13:51 #6149
Pyrogate
bnőm ugyanis hc tévéző, így én is részesülök benne, még akkor is, ha pl. olvasok, dolgozom, vagy netezek, mert ez esetekben is hallok/látok mindent
---
DETTO Mondjuk nálunk inkább a sorozatok mennek (pl a Viasat3, nyomtalanul, CSI, vicces h ott 3 reklám van egy órán belül...).
Néha én is belenézek, ha unom magam, mert nehéz TV mellett rendesen koncentrálni.

McCl@ne: HBO! (kár h 90%ban gagyi filmek mennek)
621 levél
Válasz 07.04.30. 12:25 #6148
Ghost dog
Na igen a Flags of Our Fathers-ben az a bizonyos jelenet amikor az egyik marine leesik a hajóról az nekem is nagyon tetszett (gondolom ismered az amerikai tengerészgyalogosok által gyakran hangoztatott mondést miszerint: "We never leave a man behind", nos a filmben ez egészen más megvilágítást kap az tény).

"Kár, hogy a film technikai kivitelezése nagy részben nem volt képes felvenni a kesztyűt hasonló, ám jóval elfogultabb alkotásokkal szemben"
Itt a harcok technikai kivitelezésére gondolsz? , mert szerintem az magasan veri az összes ilyen típusú próbálkozást, még a Ryanét is.

A Letters from Iwo Jima-nál én néhol egy kissé vontatottnak éreztem a dolgot, néhol meg mintha kissé elbagatelizálta volna az ott folyó harcokat, hiányoltam azokat a monumentális csatajeleneteket amik az elődjéban szerepeltek, ehelyett a harcok alatt nagyrészt azt mutatták, mit csinálnak a katonák a barlangjaikban, komolyan mondom a klausztrofóbiások bajban lesznek ezzel a filmmel, nem is említve a mániákus depressziósokat.

Egyébként szép kis review, mit ne mondjak, bár nekem egyik sem tetszett jobban a másiknál, mind a kettő kiváló alkotás és csak akkor üt igazán ha mindkét részt láttad.
There is no such thing as an unwritten life, only a badly written one.
2724 levél
Válasz 07.04.30. 11:51 #6147
CitizenX
Flags of Our Fathers – Letters from Iwo Jima (A hősöket lelövik…és szaros a gatyájuk.)

Piszkos Harry a félelmetes. 357-es Magnum kamerájával cafatokra lőtt egy amerikai bálványt, kivéreztetett egy II. Világháborús mítoszt, és az igazság keménykezű harcosa talán új trendet teremt Hollywoodban.

Valahogy így lehetne jellemezni Clint Eastwood legutóbbi munkáját, a Flags of Our Fathers és Letters form Iwo Jima című háborús drámáit, amelyek minden szempontból tekinthetőek bálványdöntögetésnek, és egy régóta kívánatos, újfajta szemléletmód kibontakozásának, illetve úttörő jellegű alkotásnak.

Az ikerfilmek ugyanis nem követik az évtizedek óta megszokott – megunt? – irányvonalakat, vagyis ezúttal nem olyan élményben lesz részünk, mintha egy abszurd módon a világháború befejeződését követően még hosszú évtizedekre kinyúló propaganda gépezet termékeit látnánk – lásd. Pl. csaknem az összes, a világégésről szóló amerikai filmet… -, hanem végre tisztán szembesülhetünk a múlttal, mindenféle szirupos pátosz, hazaimádó hősiesség, fanfárszó nélkül.
Tabudöntögetés – végig ez a szó járt a fejemben, miközben egy ültő helyemben végignéztem Eastwood két háborús drámáját, és azt hiszem, tényleg ez a legmegfelelőbb kifejezés arra, amit bő négy órában volt szerencsém végignézni.

A Flags of Our Fathers-re különösképp jellemző a fenti megállapítások mindegyike, hiszen ez a film valóban olyan felfogásba tálalja elénk a történelmi eseményeket, amelyekben – megkockáztatom – még egyáltalán nem lehetett részünk, legalábbis amerikai produkcióban.
Eastwood megunta a banánt, kiröhögi Ryan közlegényt, és kamerájával egy egészen más dimenzióba téved: A történelmi tárgyilagosság érzelemmentes sivatagába, ahol végre helyükön vannak a színek, a gondolatok, az indíttatások, a cselekmények. Az amerikai katonákról, és a dicsőséges amerikai nemzetről alkotott mítosz úgy hull a porba, mint egy levágott fej, és Eastwood nem sokáig hagyja kétségek között a nézőt.

Már a film első szakaszában módfelett szokatlan képsorok tudatják velünk, hogy a háború az bizony semmi más, mint őrült trancsír, és nem valamiféle kiváló alkalom a nemzet nagyjainak hősies helytállására. A vízbe eső katona itt bizony megdöglik, nem áll le a fél Csendes-óceáni flotta, hogy kimentsék a srácot, nincsenek vízbe ugráló bajtársak, csuromvizes ölelkezés a fedélzeten egy véletlenül a látótérbe tévedt csillagos lobogó alatt.

Ebben a filmben a közkatona - mialatt a légierő vadászgépeinek önfeledt örömmel integet – befordul a fedélzetről a tengerbe, majd teljesen magára hagyatva, végképp kifáradva döglik meg, miközben még láthatja a tovahaladó flotta kéményfüstjeinek csíkjait a horizonton.

Meghatározó jelenet, meghatározó szavakkal, és már ekkor tudjuk, hogy habár eleve arról a bizonyos zászlóállításról szól az egész film – látszólag -, itt nyoma nem lesz annak a jellegzetes amerikai patriotizmusnak, amely néha gyomorforgató töménységgel van jelen a háborús filmekben.
A katonáink, a nemzet hős fiai kimondják az eddig valami okból kimondhatatlant: Nem elsősorban a hazáért harcoltak, nem azért mentek Iwo Jimára, mert ellenállhatatlan késztetést éreztek megpusztulni Uncle Sam miatt, hanem azért, mert besorozták, és oda vezényelték őket. Harcolni pedig elsősorban saját életben maradásuk, másodsorban pedig bajtársaik védelme okán harcoltak. Nem valami eszményért, nem a demokrácia diadaláért. Magukért. Azért, mert tudták, hogy ha nem ők gyilkolnak, akkor őket fogják elpusztítani.

Ráadásul nem ez az egyetlen tabudöntögetés a film során. A Flags of Our Fathers nagyon töményen zúdítja ránk a piszkos kis játszmákat, amelyeket a hátérben folytattak az igen tisztelt háborúcsináló urak, akik a mai menedzsereket megszégyenítő hatásfokkal voltak képesek kihasználni minden háborús momentumot arra, hogy fanatizálják a népet, és rábírják őket arra, hogy fiaik, apáik elvesztése után a pénztárcájuk tartalmát is beáldozzák a minél előbbi győzelem reményében. A szándék nem elítélendő, félreértés ne essék, az eszköz azonban annál gusztustalanabb. Hőskreálás minden áron, majd e hősök turnéztatása a nagyvárosokban. A hősök utazóügynökökké lettek, akik az állam számára koldulnak a néptől még több tankra, ágyúra, és persze atombombára. És a hősök csak addig hősök, amíg hasznot hoznak – a háború is csak üzlet, semmi más. Amint nincs szükség pénzbehajtó szolgálataikra, máris ejtve vannak, mehetnek, ahová akarnak, és onnantól kezdve az élet a legkülönbözőbb módokat felhasználva szégyeníti, nyomorítja meg őket a társadalmi érzéketlenség és az össznépi felejtés képében.

Eastwood közli velünk, hogy márpedig hősök nincsenek. Vannak bátor emberek, akik a tőlük függetlenül alakuló helyzetekben állják a sarat ugyan, ám nagyon fontos tudni, hogy ezeknek az embereknek ilyenkor csak egyetlen dolog járt a félelemtől izzó agyukban: Túlélni, túlélni minden áron!

Ahogy az egyik főszereplő is kimondja: Ezek az emberek egyáltalán nem büszkék azokra, a tetteikre, amelyek miatt később Uncle Sam meghatározott időre és önös érdekektől vezérelve az egekbe emelte őket, majd mikor már kezdett karcos lenni a fanfárharsogós lemez, kőkeményen csapta őket a porba.

Leszámolhatunk tehát egy illúzióval. Amerika csak addig ünnepli hőseit, amíg abból a nagykutyák tovább hízhatnak, ez mindig is így volt, és így is lesz. Legyenek akár háborús hősök, akik szerintem igen is olyan tetteket hajtottak végre a világégés során, amelyekre a legtöbben talán nem lennénk képesek ugyanazokban a helyzetekben.

Mégis vannak hősök? Hogyne lennének. Ám az biztos, hogy a rendezőnek abban igaza van, hogy a hősiesség nem valamiféle csillagos lobogós, demokratikus eszményektől túlcsordult, nemes érzelmektől túlfűtött cselekedetben nyilvánul meg. Sokkal inkább a hős személyétől függetlenül kialakult helyzettől, a túlélni akarás ösztönétől, és igen, szükséges hozzá a nem mindennapi bátorság. De eszményeknek, hazaszeretetnek azokban a pillanatokban nyoma nincs.
(Add ide azt a szart – mondja az egyik katona az összehajtogatott USA zászlóra mutatva…)

A Flags of Our Fathers ezt kellő őszinteséggel, mellbevágó és meglepő nyíltsággal mutatja be – noha én úgy érzem, hogy néha mintha átbillenne ez a gondolati mag a túlzás oldalára.
És ezzel el is érkeztünk a film hibáinak ecseteléséhez, mert bizony van neki ilyesmi is, még ha olyannyira tabudöntögető és szokatlan is ez az alkotás.

Eastwood mintha kissé elbizonytalanodott volna. A rendezés nem mondható rossznak, de nem is nevezném kiemelkedőnek – márpedig a téma megkívánja a mestermunkát, és habár bőven az élvezhetőségen túlra helyezem a film nézhetőségét, valahogy nem érzem azt, hogy a mondandója kivételével egy maradandó alkotást láttam volna. Úgy gondolom, Eastwood és stábja nem kapott kellő ihletet, lendületet, és a rendezést tekintve a mozi éppen csak kicsivel lett több, mint egy nagyon becsületes iparos munka, ami azonban hiányolja a csak magára jellemző apróságokat, megoldásokat. Nem kötelező minden filmnek technikai értelemben valami ujjat adnia, ezt én meg is értem, de tartom azt a véleményemet, hogy éppen a téma és a mondandó miatt talán egy kicsivel több kreativitással akár klasszikust is alkothattak volna a művész urak. Így csak egy nagyon jó filmre tellett. Érdemes megfigyelni a jelenetek közötti átmeneti-próbálkozásokat, néha egészen erőltetettek, máskor pedig kimondottan rosszul sikerültek lettek.
A hibák mellett azonban egy kiváló momentumra felhívnám az esősorban vizuális ingerekre kíváncsi nagyérdemű figyelmét: Ez pedig a vadászgépek szemszögéből felvett néhány jelenet, amelyek viszont fantasztikusra sikeredtek.

Eastwood filmje tehát közel sem hibátlan, szándéka azonban vitán felül nemes és üdvözölendő. A világháború történéseinek ennyire őszinte tolmácsolása véleményem szerint ténylegesen tabukat döntöget. Kár, hogy a film technikai kivitelezése nagy részben nem volt képes felvenni a kesztyűt hasonló, ám jóval elfogultabb alkotásokkal szemben, és nagy kár az is, hogy az a bizonyos tanúság, a lényeg túlságosan szájbarágósra és talán kissé eltúlzottra sikeredett. Ha a készítők képesek lettek volna egy kicsivel több kreativitásra, és a mitoszok sárba taposása helyett mondjuk megelégedtek volna egy-két nagy pofonnal, akkor klasszikust avatnék.
Nem tehetem, de a Flags of Our Fathers megtekintését mindenkinek nagyon ajánlom.

Flags of Our Fathers 8/10

A másik mozi, a Letters from Iwo Jima, szintén egy merőben szokatlan alkotás, abban a tekintetben is, hogy annak ellenére, hogy amerikai produkcióról van szó, a történet teljes egészében a japán katonák szemszögéből dolgozza fel az eseményeket. Azt hiszem, ez egészen egyedülálló kísérlet arra, hogy megértsük: Az ellenfél sem egy démoni sereg volt, velejéig gonosz, vérszomjas sárgákkal, hanem besorozott, hétköznapi emberekkel, akiknek pontosan úgy megvoltak az örömeik, a félelmeik, a gátlásaik, az érzelemviláguk, mint az amcsiknak. A Letters form Iwo Jima voltaképp kissé gunyoros módon fordít az eddig megszokott alap sziuáción, és így az amerikai partraszálló sereg lett egy arctalan, így érzéketlen, elképesztően fenyegető tömeg, egy olyan massza, amelytől rettegni illik. Ugye ismerős a felállás, csak eddig éppen, hogy a németekről, és a japcsikról sikerült töménytelen számú filmnek köszönhetően ezt a benyomást a magunkévá tenni.

Iwo Jima szigete talán az utolsó védvonalak egyikének számított az ott állomásozó japánok számára egy remény arra, hogy talán sikerül megállítani azt a félelmetes hadsereget, amelynek célja az anyaország inváziója. Nagyon fontos az itt tetten érhető érzelmi töltöttség: A nyugat által olyannyira retteget japcsi kiskatona kétségei, vágyakozása a békés múlt felé, rettegése az idegenektől, akiktől minden áron meg kell óvnia otthon maradt családját, gyermekeit.

Végtére is mindkét fél démonizálta a másikat, és az emberek szörnyetegeket láttak az ellenfélben, miközben mind a ketten elképesztő módon rettegtek a másiktól annak embertelensége, kegyetlensége miatt.
Eastwood itt már nem tudott túlozni, hiszen a japánok közismerten fanatikus harcosok – sőt, éppen hogy kissé pontosabbá tette a nyugaton elterjedt kamikaze-mentalítás képét. Ebben a filmben ugyanis tényleg vannak olyan fanatikusok, akik az utolsó pillanatban egy kibiztosított gránátot a gyomrukhoz szorítva üvöltenek egy utolsó bansai-t, de érdekes módon, ezúttal nem minden japán egyforma.
Lesz, aki nem akar meghalni, pláne nem oly értelmetlen módon, hogy darabokra robbantja magát. Lesz egy egész szakasz, aki nem követi parancsnokát a biztos, és teljességgel értelmetlen halálba, és lesznek olyan japán katonák ebben a filmben, akik rettegnek, és a föld alatt bujkálva kerülgetik egyébként előbb-utóbb bekövetkező, egyértelmű végzetüket.

Ebben az értelemben a Letters form Iwo Jima is tabudöntögetés, a japán fanatikusság általánosított rémképének kissé élesebb megvilágítása, amelyben valóban helyet kapnak a tökéletesen elborult agyú parancsnokok és a fanatizált öngyilkos katonák, ám az eddig igen homogén képben megjelennek az életüket féltő kiskatonák, a nyugati seregtől rettegő bakák, akik félnek a haláltól, és képtelenek végezni magukkal. Inkább harcban esnek el – akkor sem a Császár nevét üvöltve, inkább remegő szájjal, holtsápadtan, elkeseredetten, hősködés nélkül.

A Letters form Iwo Jima merőben új perspektívából mutatja be a háború borzalmait, és tudatosítja a nézőben azt, hogy az ellenség, a mindenkori ellenség is csak emberekből, pontosan olyan érzelmi töltéssel rendelkező emberekből áll, mint mi magunk. A mi rettegésünk az ő rettegésük, és viszont. Amikor egymástól rettegünk, egymást gyűlöljük, és egymás életére törünk, valójában saját félelmeinkkel keveredünk csatába, és elvakít minket az a torz ellenségkép, ami démonokká, sátáni állatokká tette a szemünkben a velünk szemben állókat.
A film ennek megfelelően az első perctől kezdve igen nyomasztó, a légkör meglehetősen paranoid, és örvendetes módon itt sincsenek a hazájukért önfeláldozó módon meghaló überhősök – akik ezt megteszik, azok pedig jól láthatóan agymosott fanatikusok.
Clint Eastwood nagyot alkotott, eredetit, maradandót, követendő példát hozott a háborús filmek műfajában. Filmje a mindenkor elengedhetetlen empátia szükségességét közvetíti, és megpróbálja tudatosítani, hogy a szövetségesek nem démoni lények ellen harcoltak.

A Letters from Iwo Jima meglátásom szerint érzelmileg mélyebb alkotás, mint a Flag of Our Fathers, emlékállítás azoknak a méltatlanul elfeledetteknek, akik pontosan azokból az okokból védték a szigetet, amiért az amerikai katonák megrohamozták azt. Ez a mondandó, a szakítás az évtizedek óta vászonra csalt birodalmi ólomkatona képpel pedig mindenképpen becsületre, és tiszteletre méltó tett.
Hogy azt ne mondjam: Hősi cselekedet…

Letters from Iwo Jima 9/10
www.csinicucc.extra.hu
18509 levél
Válasz 07.04.30. 11:31 #6146
LiT
Oksa
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
10106 levél
Válasz 07.04.30. 10:13 #6145
mucius
tegnap el kezdtem nézni ezt a Malibu's Most Wanted (Fehér Csóka). 5perc , 5perc és shift+del. Ki a ..szom finanszíroz ekkora szarokat??


Smoking Aces viszont nem volt rossz, annak ellenére, hogy az öreg maffioózó kilétét még 1 ötéves is kitalálja fél óra után.
Nem a korrupció a gond, hanem, hogy engem nem akar lefizetni senki. :)
2724 levél
Válasz 07.04.30. 10:09 #6144
CitizenX
De azért majd írj róla néhány szót, jobb-rosszabb, mint az első, hátha...
www.csinicucc.extra.hu
18509 levél
Válasz 07.04.30. 09:55 #6143
LiT
Ahogy gondolod
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
2724 levél
Válasz 07.04.30. 09:16 #6142
CitizenX
Lehet, hogy maga a film jó minőségű, de sajnos már az első rész is szinte nézhetetlenül unalmas és semmitmondó volt számomra. Az alapötletből sokkal, de sokkal jobb mozit kellett volna készíteni. 2. részt épp ezért még letöltésre sem méltatom.
www.csinicucc.extra.hu
18509 levél
Válasz 07.04.30. 09:14 #6141
LiT
Kijött a Fehér Zaj 2. része jó minöségben: White Noise 2: The Light (DVDRip-DoNE) És felirat is va hozzá feliratok.hu-n. Elkezdtem leszedni.
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
12712 levél
Válasz 07.04.30. 09:04 #6140
McCl@ne
Én is azóta nem nézem a dobozt, mióta bevezették a cinema interrupta bazári megoldását. Sosem értettem, hogy maradhattak ezek után emberek a tv előtt...
Respect is not given. It's taken.
2724 levél
Válasz 07.04.30. 09:00 #6139
CitizenX
A ritka esetek egyike volt. Elvileg teljesen naprakész vagyok tévéügyben, bnőm ugyanis hc tévéző, így én is részesülök benne, még akkor is, ha pl. olvasok, dolgozom, vagy netezek, mert ez esetekben is hallok/látok mindent.

Előre megfontolt szándékkal jó ha havi két-három esetben ülök le valami elé, de a reklámdömping akkor is minden esetben totál kiakaszt, számomra megszokhatatlan, elfogadhatatlan, undorító, hogy alkotásokat ezekkel szétszabdalnak. Komolyan mondom, inkább elfogadnám a filmek-műsorok közötti 25 perces reklámblokkokat, mint ezeket a becstelen, lealacsonyító belenyírbálásokat.
www.csinicucc.extra.hu
12712 levél
Válasz 07.04.30. 08:12 #6138
McCl@ne
Szerintem sem nagy szám.
Respect is not given. It's taken.
5900 levél
Válasz 07.04.29. 23:14 #6137
Dile
Elkezxtük nézni a blöfföt de egyik havernak nem tetszett! Eretnek!!!!!!
"Yes, I know my enemies: they're the teachers who taught me to fight me. Compromise, conformity, assimilation, submission, ignorance, hypocrisy, brutality, the elite."
18509 levél
Válasz 07.04.29. 19:20 #6136
LiT
The Hitcher /Az országút fantomja

Nekem az a véleményem a filmről, hogy egyszer meg lehet nézni. Nem nagy szám, de engem lekötött. Sean Bean játszotta a negatív karaktert és szerintem illik rá ez a fajta szerep. Ráadásul a főszereplő csaj, Sophia Bush gyönyörű. Ez a film nem több, mint egy egyszeri nézésre alkalmas unaloműző így a szünetben.

5/10
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
621 levél
Válasz 07.04.29. 18:13 #6135
Ghost dog
In The Mouth of Madness - Az őrület torkában

Nehezen tudok bármit is írni erről a filmről, ezt minden horror rajongónak meg kéne néznie egyszer. Nem az a fajta film amitől összesz@rod magad a félelemtől, hanem inkább az a baljós, nyomott hangulat ami végigkíséri az egész filmet és egy percig sem hagy nyugodni, az fog meg leginkább. Főszerepben Sam Neil és meg kell mondani, kegyetlen jól játszik, nekem nagyon tetszett. Nem hosszú a film, mindössze röpke másfél óra, de szerintem ez épp elég volt, így is elérte a kívánt hatást. Aki meg akarja nézni az készüljön fel, hogy egy 12 éves filmet fog látni, szal senki ne várjon csili-vili CGI-t, meg speciális effektusokat, de nem is hiányoznak szvsz.
Szóval akinek tetszett a The Thing az ezen sem fog unatkozni, én nem bántam meg.
9/10
There is no such thing as an unwritten life, only a badly written one.
16989 levél
Válasz 07.04.29. 16:39 #6134
KisCsirkee
Taxi 4

írtózatosan gyenge rész volt, bevallom az első 3 bejött, de ez...

1/10

300

No comment, még most is az államat keresem

300/300
"Es rasseln die Ketten, es dröhnt der Motor, Panzer rollen in Afrika vor!"||| http://battlelog.battlefield.com/bf3/soldier/Szalami111/stats/226302379/ ||| =PPS=Szalami111
20609 levél
Válasz 07.04.29. 16:23 #6133
Pyrogate
1032 levél
Válasz 07.04.29. 16:14 #6132
Chavez
Persze, ezt nagyon is jól tudom.
A Dvd-gyűjtemény szitut csak ajánlás képpen írtam, mellesleg én cd-n néztem a házimozin keresztül.
Általában oda fogom írni a dvd-gyűjtemények-hez, h sztem jó vagy nem.
1032 levél
Válasz 07.04.29. 14:31 #6131
Chavez
Lara Croft: Tomb Raider - Az élet bőlcsője (Paramount)

Tegnap néztem az elsőt, most pedig ezt. Valami hiányzik ebből a filmből.
A sztori érdekes, de ugyanazt a szinvonalat követi mint az első részben. Itt ugyanis a Szelencét keresték, az első részben pedig Triangulumot, és itt is volt térkép, útmutató. Lásd a gömb. Az elsőnél lásd az óra. Sztem semmi újdonság nem volt ebben a filmben, a sztori az első rész szinvonalát követte, csupán az át kalandosított verziót láthattuk ezen történeten.
Az akció jelenetek pocsékok lettek, semmi rendezés, hahaha gondolok pl. Shanghaira. A kalandot jól rendezte Bont. De nem ajánlom neki, hogy akciókat forgasson.
A zene nagyon Graeme Revell utánzat, mert az ő stilúsában muzsikált (lásd Robbanáspont...) Alan Silvestri.
A film, kb. 12. perctől egész jó, és itten már a KALAND dominál, mint az akció. És persze a fantasy. Az egész film kb. a közepéig nagyon ott van, de valahogy a shanghai akció után mintha defektet kapott volna a film, s leállt. De kb. 25 perc után, vagy is a végkifejlet már kihozta a szakadékból a filmet, mint sztorilag, mint kalandilag is.
A szörnyek, az árnyékőrökkel kapcsolatban, hogy hülyeség volt?! Nem, épp most gondolkoztam el, hogy ez fantasy film is, és így nyugodtan bele illenek, s mi más őrizhetné jobban a Pandora szelencéjét mint ezek.
A folytatásos részénél, ezzel a filmmel kissé csalódott vagyok, mert ugyebár minden folytatás jobbnak bizonyul az első részhez képest.
A film során volt idegesítő lassitások is az akcióknál (Lara mikor ugrik, mászik), amit Hollywood igen ritkán használ, mintha egy Hallmark-os film lett volna.
Összességében nem nevezhető popcorn mozinak, mert csak nagyon kevés nézőt tudott magával ragadtatni a film, s ez a bevételén is meglátszik, mint Usaban, mint viláégszerte, s mint magamban. Ez ugyan felejthető alkotás, de nézhető, különösképpen unatkozó délutánokra jó, és ajánlott.
A 3. részt nagyon remélem, hogy nem Jan de Bont rendezi, mert talán még kalandilag is úgymond "egyedit" alkotott, külön kezelve a Tomb Raidert.
1725 levél
Válasz 07.04.29. 14:23 #6130
stubb
Azért ha összehasonlítod a mai szar Scfi-kel....
19287 levél
Válasz 07.04.29. 13:33 #6129
Peace
Réges régen láttam. Nagyon elvont. Annyira nem fogott meg, de lehet csak rossz napom volt. Pedig imádom Carpenter alkotásait.
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
9513 levél
Válasz 07.04.29. 13:28 #6128
Mattmaster
Rofl bazze, az a film hemzseg a bakiktól, a színészekről meg már ne is beszéljünk.
2724 levél
Válasz 07.04.29. 09:59 #6127
CitizenX
Én megnéztem, classic.
www.csinicucc.extra.hu
3424 levél
Válasz 07.04.29. 09:46 #6126
Chrono
Step Up - 5/10 [Pont azt hozta amit vártam tőle, se többet se kevesebbet]
Oceans Eleven - 4/10 [Gyenge...2x is meggondolom h megnézzem e 12-t]
Children of Men - 8/10 [Érdekes téma, jó film]
!!! El Gigante Madrid !!!!
18509 levél
Válasz 07.04.29. 09:39 #6125
LiT
Basszus. Elkezdtem nézni Az utolsó cserkészt, de bealudtam rajta és az utolsó kb. harminc percet nem láttam. Pedig addig jó film volt, igen teszettek Bruce Willis beszólásai
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
1725 levél
Válasz 07.04.29. 09:39 #6124
stubb
Pillangó-hatás - The Butterfly Effect 10/10

Végre valami érdekfeszítő film,remek...!
621 levél
Válasz 07.04.29. 09:35 #6123
Ghost dog
Na mára be van tervezve John Carpentertől az In The Mouth of Madness, állítólag a mester egyik legjobb alkotása, nagyon kíváncsi vagyok rá.
Esetleg látta már valaki innen?
There is no such thing as an unwritten life, only a badly written one.
11786 levél
Válasz 07.04.29. 01:48 #6122
Star Wars
Miért? Elég jó kis film.
7503 levél
Válasz 07.04.29. 01:30 #6121
Attila88
jah, mire elküldtem leesett... talán az alakítása emeli fel a filmet.
legalábbis szerintem nagyon jól játszott
"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"
2724 levél
Válasz 07.04.29. 01:28 #6120
CitizenX
Egyébként szerintem egy igazi "ősnáci" le sem köpné az ilyen alakokat. Csippantom, amikor ilyen kopasz, kigyúrt, velejéig sátáni, agyatlan tuskóknak ábrázolják a nácikat... Az ilyen formáktól hemzsegett anno Németország is, biztosan.
www.csinicucc.extra.hu
2724 levél
Válasz 07.04.29. 01:24 #6119
CitizenX
De igen. Őt formálja meg Norton.
www.csinicucc.extra.hu
7503 levél
Válasz 07.04.29. 01:20 #6118
Attila88
nem Derek-re gondolsz?
"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"
7503 levél
Válasz 07.04.29. 01:18 #6117
Attila88
egy kis kötekedés: nem skinhead, hanem náci!

---

látod? na ez az
"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"
20609 levél
Válasz 07.04.29. 01:00 #6116
Pyrogate
a zenéje sem rossz (bár már régen láttam)
ha nem lennének ekkora ferdítések, és klisék még tetszene is
2724 levél
Válasz 07.04.29. 00:54 #6115
CitizenX
Bizonybizony, ez így van, elég komoly propaganda film. Épp ezért 1/10-es. Egy baró jelenet van benne, amikor Norton az ebédlőjében beolvas a muterja csávójának. Na, ott bemondja a tutit.
www.csinicucc.extra.hu
20609 levél
Válasz 07.04.29. 00:51 #6114
Pyrogate
egy kis kötekedés: nem skinhead, hanem náci!
és egyébként kurva sok ferdítés van benne, meghát a haverokodás a néger gyerekkel meg ilyenek...(de nézz inkább be a topicjába )
7503 levél
Válasz 07.04.29. 00:41 #6113
Attila88
Amerikai História X

Ha elkezdjük skinhead és egyéb szemszögekből nézni a filmet, akkor "gagyi amerikai" filmnek tűnhet, de ezt nem úgy kell nézni, szerintem.
A végén teljesen ledöbbentem... 90 perc után már vártam, hogy vajon milyen csattanóval lesz vége a filmnek v milyen megoldással (tűkön ültem)? őszintén szólva nem arra számítóttam, hogy a srácot lepuffantja a fekete gyerkőc.

jó szórakozás volt, nekem nagyon tetszett.

7.5/10
"This movie isn't about cars, it's about a guy who owns a car"

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.