Elhunyt...

Elment a jó öreg Jumurdzsák is... Isten nyugosztalja Bárdy György színművész Urat! 26-án töltötte be a 92. életévét...

Az egy dolog, hogy benne van ez is a hírekben, de ugyanúgy, ahogy elsiklok a szorosan nem kapcsolodó dolgok felett bizonyos hírekben, mert tudom hogy bulvárfogás, meg stb, itt is szemet hunytam a családról szóló rész felett, ugyanis nem az alapján fogom magamban megítélni az esetet, vagy a véleményemet kialakítani Erőss Zsoltról, hogy kik várják őt otthon, hanem hogy mit ért el.
Attól nem lesznek se több, se kevesebb. a különböző érdemei, hogy van családja vagy nincs. Innentől kezdve pedig már nem is érdekel ez az aspektusa.

(Oks, kicsit azért ingemnek éreztem, mert én is belemélyedtem a moralizálásba. )

De értelek. Meg igen, a legtöbb érveddel egyetértek.

Jó a piactér hasonlat. Szerintem Erőss valamilyen szinten már része volt a médiakörforgásnak, méghozzá a saját szabad akaratából, ami nem azt jelenti, hogy innentől fogva nyugodtan lehet gyalázni és az élete legapróbb részletében is vájkálni (meg a legaktívabb közszereplőknek is joguk van a privát szférához), csak azért érthető, hogy ennyire sok hozzászólót mozgatott meg a téma. A stílus már nagyobb probléma.

Aribeth

Nem neked szántam, sőt, konkrétan senkinek személyesen, az itteni medertől szerintem még sokkal durvább vélemények vannak. Két éve nap rendszerességgel követtem mindenféle közéleti írást, publikációt, és belefáradtam a nagy és hatalmas pro és kontra vélemények olvasgatásába, főleg az ehhez fűzött kommentekbe.

Abban egyetértek, hogy kell egy középút a megítélésében, nem kívánom szenté avatni sem, sem mélyen elítélni az életviteléért. Most egy olyan példát mondok, ami bár nem illik ide amiből könnyedén megérted szerintem, mit gondolok) - az ASoIaF-ben mindaddig, míg Jaime Lannister nem vált POV-karakterré, nem érthettük meg igazán, utána meg a sokak kedvencévé vált. Lehet, hogy közhelyes, de ímg mélyebben bele nem látunk egy ember lelkébe, nem beszélgettünk el vele, hogy mi motiválta, miért élt úgy, ahogy, igazi véleményt nem mondhatunk róla.

Amikor tavaly meghalt a nagymamám, engem előre roppantul zavart, hogy van egy sablonos szertartás, üres, ami nem mond el róla semmit. Szerettem volna kiállni, és elmondani ki volt és miként élt. Személyesebb lett volna,. Csak anyáék és a rokonok miatt nem tettem. Aztán idén meg elolvastam 'A Holtak Szószólóját", és a bevezetőben pontosan arról beszélt, amiben én is hiszek.

Lehet szépíteni a szenté avatási folyamatot és kritikákat is, de nagyon hiányzik a személyes vonal, ami az intimitás. Amit kurvára rombolnak manapság és nem is tartanak tiszteletben.

Szerk: Abban egyetértek veled, hogy a szentté avatási folyamat is kerülendő.Ahogy írtam, a családtagok és a szakmabeliek véleményezhetik, akik ismerték és járatosak benne. ŐK reális képet adhatnak róla, de azt sem nagy nyilvánosság előtt kéne.

Christoph

Nem mentegetem magam, valóban véleményezzük a minket érintő eseményeket, személyeket, de teljesen más az, amikor személyesen ismersz valakiket -családtagokat, ismerősöket, munkatársakat-, ahol meg volt és van a személyes kontaktus és valamennyire "ismered" őket, és teljesen más az, ha egy számodra teljesen vadidegenről beszélsz, akivel nulla kontaktus.

A túldicsőítés és a "lefikázás" és moralizálás, mégpedig úgy, hogy nem beszéltek vele egy árva szót sem, nem töltöttek vele egy árva percet sem, akkor milyen jogon ítélik meg, mondják szeret a szélbe, hogyan kellett volna élnie az életét, hogyan kellett volna döntenie, mi lett volna helyes. Lehet egyes dolgokat helyteleníteni (ezt is), sőt, magunkban ezt meg is tehetjük, ezt nem vitatom.

Azonban az más kérdés, hogy így, neten, ami felfogható egy piacnak, körbe és körbe beszélik. Szerk.: Az pedig szerintem kerülendő, ti sem szeretnétek hasonló helyzetben, hogy olyan emberek beszéljenek a párotokról, szüleitekről, akik semmit nem tudnak róluk. Lehet, hogy nagyképűség, de ebben 100%-ig biztos vagyok.

Ha valaki egy kő alatt élt az elmúlt napokban, akkor is értesült az expedíció tragédiájának majd' minden részletéről. És ezeket az információkat nem a bulvársajtó kezdte el kiszivárogtatni.

Értem, miért tartod az egészet visszásnak és vérlázítónak, és sajnálom, ha a hozzászólásaim úgy jöttek le, hogy az áldozatok és a gyászoló családtagok magánéletében turkálok. Sok fontos kérdés merült fel az eset kapcsán, és nehéz mindezekről úgy beszélni, hogy ne sérüljön senki méltósága és emléke. Még akkor is, ha az ember próbál minél jobban elvonatkoztatni a konkrét esettől.

Mindenesetre az én véleményem meg az, hogy a mérhetetlen fikaáradat mellett már megindult a szokásos szentté avatási folyamat is, és az egyáltalán nem csak a tragédia résztvevőit érinti, hogy a média és a népek mit állítanak be követendő példaként. Erőss a legtöbb szempontból kiváló példakép (erő, kitartás, újrakezdés, szenvedély), de emellett túl sok olyan vélemény van, hogy "jobb, ha az embernek halott apja van, akire büszke lehet, mint egy olyan, aki depressziós, mert megfosztották a hobbijától (amit sok helyen és sokféleképpen lehet űzni, csak azon a szinten, ahol ő nyomta, igen magas a halálozási arány)". Mintha nem lenne középút. Az, hogy Erőss hogy élt, valóban az ő meg a családja magánügye. De a fent vázolt, rózsaszín habbal leöntött mártír- és hőskultusz gáz.

Ott szakítottak ahol megismerték egymást..
Én biztos nem kerestetném a testet. A hegy volt kis túlzással a bölcsője és most a temetője. Ha már így alakult, ott nyugodjon bèkében ahol van.

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

LiT: Biztos még boldog is volt, hogy meghalt a férje... Ez nagyon otromba volt, már ne is haragudj.

Juraviel.Ihuan.Bedvin: Persze senkinek semmi köze hozzá, de miért ne lehetne róla beszélni? Nem a feleségének szólnak ezek a kommentek. Azt nem tudom mennyire hasznos, de rengeteg olyan dologba szól bele az ember élete folyamán, amihez igazából nincs köze. Ettől nem feltétlen lesz rosszabb a világ, inkább magával a tartalommal és a stílussal van probléma. Gáz, hogy a neten mennyi ostoba önjelölt megmondóember van, de így legalább lehet az embernek egy képe a társadalomról, meg ha nem is túl reprezentatív. Mondom ezt úgy, hogy a primitíven ítélkezőket én is néha a világból is kitiltanám, úgy felbőszítenek.

Ebben a vitában legtöbbször a "mindennapi hősök" és a nagy emberek, nagy tettei ütköznek. Ez szerintem elég szélsőséges mindkét oldalról. Ezek a "mindennapok hősei" jó párszor napi szinten keserítik meg családjuk életét. Csak, hogy egy sarkos példával éljek: aki dohányzik nem teszi fel magának a kérdést, hogy mennyire is felelős a gyermekeiért? Az persze alattomosan öl. De aki nem sportol, elhízik, szarul eszik, stresszes az mennyire felelős ember? Sőt, aki beszáll egy autóba, amikor naponta halnak meg balesetben, nem kevesen.
Rendben nyilván itt jobban kihívta a sorsot maga ellen, a lábamputáció után tán mérlegelhetett volna, ahogy többen is írták, de ez a felelősség kérdése sokaknál nincs végiggondolva.

Az is igaz, hogy sokaknak van sok ideje, de aki ide írogat, úgy tűnik azért annak is van elég .

Köszi, hogy ezt leirtad. Magam sem fogalmazhattam volna pontosabban.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Még jó, hogy tartod, mivel igazad van. Abban is, hogy túl van pörögve a téma, de ezt teszi néhány jól elhelyezett provokatív tartalmú hozzászólás.

Ha meghal az élettársad, akkor sem nevetgélsz rajta...

We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...

Már csak akkor olvastam, amikor bepötyögtem a gondolatsorom. Mea cupla, mea maxima culpa. De tartom magam a véleményemhez.

Túl van ez téma egy kicsit pörögve, sőt, nem is kicsit. Ahogy az egyik legjobb barátom mondaná, nagyon sok ráérő ember van.

Szerk.:

Jut eszembe, Pras köszi a részemről is a latin mondás helyes idézését! Kevesen tudják helyesen!

Én meg hallottam, amikor elmondta, hogy nyilvánosság előtt igyekszik tartani magát, de otthon, a négy fal között már nem megy, ott szokta elsírni a bánatát. Akkor most mi van? Miért kell szánalmasnak nevezni valakit, mert hallottál tőle egy pár perces interjút?

JIB:

"meglehetősen furcsának találom, hogy mindenki a legkisebb probléma nélkül elmegy amellett, hogy itt lényegében olyan családok tragédiájáról "beszélgetünk", akikhez semmilyen módon nem kötődünk, és bocsánat, de amúgy kurvára semmi közünk"

Nem megy el azért mindenki, pl. én is az imént írtam valami hasonlót, előtte meg Lovi Tommy is.

Más megközelítésben szólnék hozzá.

Elöljáróban elmondanám, hogy azzal egyetértek, hogy mindenkinek meg lehetnek a saját szempontjai, ami alapján megítél bármilyen kérdést vagy személyt, és igen, lehet véleménye.

Azzal viszont már kevésbé értek egyet, hogy színes-szagos cukormáz világunk, mivel lehetőséget teremt rá, szemrebbenés nélkül véleményezzük mások magánéletét és esetleges tragédiáját. Szó sincs arról, hogy kőmaradi lennék, és nyitott, informatív világunk ellen vagyok, azt azonban vállalom, hogy meglehetősen furcsának találom, hogy mindenki a legkisebb probléma nélkül elmegy amellett, hogy itt lényegében olyan családok tragédiájáról "beszélgetünk", akikhez semmilyen módon nem kötődünk, és bocsánat, de amúgy kurvára semmi közünk (szerk: mármint az őket ért tragédiához).

És az nem érv, hogy sportolóként vállalta, hogy a nyilvánosság véleményezi, még ha igaz is (részben, bár ezzel sem értek egyet teljesen - a teljesítményét és hibáit a szakma megtárgyalhatja, hogy mások tanulhassanak belőle). Az sem érv, hogy nagyon sokszor kívülállóként többet és jobban lehet látni, mint az egyén maga tenné és ennek alapján mi is ezt merjük tenni.

Van két család, akiket tragédia ért, akiknek megvannak saját családtagjaik, barátaik, akiktől támogatás kapnak és az ő dolguk, hogy megítéljék a tetteiket. Arra van legkevésbé szükségük, hogy netbercik és netbercinák okoskodjanak és moralizáljanak (mert ez folyik), kinek milyen szempontok alapján kellett volna élnie az életét. És ebben most semmiféle "liberális" felhangok nincsenek, csak hát annyira szeretik a netet elönteni a kibicek meg hívatlan vendégek, fogadatlan prókátorok.

Hagy ne mondjuk már meg, hogy más családok és emberek hogyan éljék az életüket olyan esetben, mikor az nem irányul bármiféle társadalmi rend ellen. Szerintem mindenki keresgélheti a gerendát a saját szemében (nekem is van, mindenkinek) és maradjuk meg a saját házunk sepregetésénél.

Mi itt nem kívülállók vagyunk, hanem tolakodók. Az meg szerintem a legkevésbé sem ildomos.

Hallottam a feleségével is egy interjút (fentvan youtubeon is) és a hangjából egyáltalán nem tűnt úgy, hogy siratná a férjét. Teljesen érzelemmentesen közölte a dolgokat, sőt néha még nevetgélt is. Szánalmas

We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...

Amikor Erőssék sorba mászták meg ezeket a hegyeket, amikor kitűzték a magyar zászlót a csúcsra, akkor valahogy nem lehetett hallani, hogy milyen hülyék, amiért ezt csinálják. Most, hogy szerencsétlenek odavesztek, hirtelen mindenhol megjelentek a megmondóemberek az "aki hülye, az haljon meg" szöveggel. Nekem ez a visszatetsző ebben az egészben, meg azt sem értem, minek jön mindenki a család témával, amikor ez kb. mindenkinek a magánügye. Úgy aggódnak egyesek, mintha innentől kezdve nekik kellene eltartani az árván maradt gyerekeket, holott legtöbben pár nap múlva már el is felejtik az egész témát. A halott hegymászók családja viszont nem fogja, nekik marad a gyász, illetve a méltó módon való emlékezés az elhunytakra. Erről ennyit, a többit már elmondtam a "Linkelj be bármit, bármiről!" topikban. Nyugodjanak békében!

es ami durva, hogy o valasztotta az amputaciot! Merlegelve a lehetosegeket, serult labbal jo ha jarni tudott volna. A labait is hajlando volt felaldozni, hogy utana is meg igazan elhessen. Mi ez, ha nem elszantsag, kuzdeni akaras?
Ilyen magyarokra kellene buszkenek lenni, nem azokra akiket a popkultura es tragya media gyart nekunk.

i5-4570, 16gb RAM, Geforce GTX 660 DirectCU II OC

Vicces, hogy két fronton is megy a "háború"
Azt nem értem, miért kell belekeverni ebbe a családot? Nem az az egész eset lényege, hogy kiket hagyott maga után. Ugyanakkor Obama is felelőtlen, hiszen az USA elnöke. mindig is fokozottan veszélyeztetett személy volt. Ha holnap lelövik, akkor is azt szűrjük le a hírekből, hogy szerető családját hagyta magára?

Mindezzel maximálisan egyetértek. Egy pillanatig sem vitatom, hogy felelősséggel tartozunk más emberek iránt, kiváltképp a családunk iránt. Viszont nem ugyanennek a felelősségnek a része, hogy felkészítsük rá a családot, elfogadtassuk vele ezt a lehetőséget?

Én nem akarok vitatkozni és embereket tök ismeretlenül minősíteni, de amit rengeteg helyen látni a hozzászólások között az elég szomorú képet fest az emberekről... Erőss Zsolt olyan teljesítményt nyújtott amit nagyon kevesen tudnának utána csinálni, akarattól függetlenül. Én pontosan tudom magamról, hogy bármennyire is szeretném nem tudnám megcsinálni.
Már maga az a teljesítmény tiszteletet érdemel, hogy művégtaggal meg tudott hódítani egy 8000+ méter magas csúcsot. Mindenki nézzen egy kicsit magába és gondoljon bele tudná-e csak folytatni is a jelenlegi életét, ha ilyen történne vele. Ismertem olyat, akinek baleset miatt amputálták a lábfejét és azt sem tudta feldolgozni, valószínű én sem tudnám.
A gyerekek miatt duplán szomorú, hogy nem lesz ott velük az édesapjuk, de ha felnőnek azt hiszem ők is inkább büszkék lesznek rá és nem azt fogják mondogatni, hogy "hülye volt, mert itthagyott minket egy hegyért". És nekünk is inkább büszkének kellenek lennünk a teljesítményére. Vagy csak kicsit magunkba nézni és gondolkodni mielőtt kommentelünk.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

"De ha egy színész-zenész-akárkicsoda agyon drogozza magát, akkor mindjárt sír az egész világ, hogy mekkora tehetséget veszítettünk.

Ez hogy van?!"

Jó kérdés.
Azt tudom elképzelni, hogy a színész/zenész/stb a művein/alakításain keresztül olyan érzelmi húrokat pendít meg, ami miatt az emberek közelebb érzik őt magukhoz, és így jobban átérzik a veszteséget. (Ettől függetlenül az illető nagy barom volt, amiért szétdrogozta magát.) De ez persze relatív, hisz Erőss meg a hegymászóknak és a mozgássérülteknek adott sokat.

Visszatérve az alapkérdésre, szerintem nagyon jó dolog, ha az embernek van szenvedélye, ha többre akarja vinni, ha nyomot akar hagyni a világban, és alapvetően mindenkinek joga van úgy élni és meghalni, ahogy neki tetszik. Én arról az oldalról fogalmazok meg némi aggályt, hogy mindannyiunknak vannak szociális-családi elkötelezettségei, és hát az nagyon eset- és emberfüggő, hogy a családtagjaink hogyan viszonyulnak ehhez a bizonyos szenvedélyhez. Van olyan szülő, férj, feleség, gyerek, aki teljesen mindezt elfogadja, büszke az emberre, és van olyan, akinek ez ilyen vagy olyan okokból nem megy.
Szerintem Erőss esetében ezzel nem lesz gond. A felesége tudta, mivel jár a hegymászás, és elfogadta, és valószínűleg a gyerekeket is úgy fogja nevelni, hogy megértsék a helyzetet, és büszkék legyenek az apjukra.
Csak általánosságban, a jelenlegi szituációtól függetlenül mondom, hogy amikor néhány gondozásra szoruló ember nagyban tőlünk függ, akkor az mindenképp megkavarja a prioritásokat.

+1
Ennyi a lényeg szerintem is, és mélyebben talán nem is érdemes beleáskálódni ebbe.

Azért pedig különösen nagy plusz pont, hogy végre egyszer valaki helyesen idézi a "halottról vagy jót, vagy semmit" téves formában (a helyes az a változat, amit Te írtál) széles körben elterjedt mondást.

Endure. In enduring, grow strong.

Egy olyan hobbit ami szinte az eletet jelentette, nem lehet csak ugy fealdni.
Az atlagember meg a dohanyzasrol sem kepes lemondani, pedig abban 8000+ halnak meg evente.

Elso magyar volt aki megmaszta az Everest-et, muvegtagokkal is sikeresen meghoditott 2 masik csucsot, megis annyit kap, hogy "otthatta a csalaggyat". Legalabb egy kis tiszteletet erdemelne.

Aribeth,
atlagosnak lenni nem baj, mindenki ertekes ember,de ahogy ok is elvarjak a megbecsulest, akkor mutassanak ok is tiszteletet a masiknak. Szelsoseges hozzaallas mindket vegletben rossz.

i5-4570, 16gb RAM, Geforce GTX 660 DirectCU II OC

Én ezzel az egésszel úgy vagyok: Adott volt egy ember, aki annak élt, amit szeretett. Most meghalt. Ennyi, ami ténylegesen ránk tartozik - semmi egyéb.

Természetesen vitatkozni, értékítéletekkel dobálózni lehet, csak teljesen parttalannak érzem, még akkor is, ha az egyéni véleményeket amúgy tiszteletben tartom. Halottról vagy igazat, vagy semmit, az igazságot pedig nem tudjuk, mivel univerzális nincs is, csak Péter és Zsolt igazsága. Ettől kezdve...

Összefoglalva tehát, nem arról van szó, hogy ne tudnék állást foglalni. Arról van szó, hogy egyrészt semmi közöm hozzá, másrészt (de ettől nem teljesen függetlenül) semmi értelme sincs.

Látod, te sem azt olvasod ki a mondandómból, amiről beszélek, hanem amit te akarsz.
Nem írtam olyat, hogy megéri meghalni egy kis extázisért, ha ezt vallanám, drogoznék, nem sportolnék.

De ennyi erővel többet ne is lépj ki az utcára, ne menj le tejért a boltba, mert bármikor elcsaphat egy autó, és a család csak fényképről fog rád emlékezni.

Ez legalább annyira bagatel példa volt, mint a Te gyilkosos érvelésed...

Itt most tényleg befejezem a vitát, nem akarok senkivel sem összeakaszkodni, mert az innentől átmenne primitív személyeskedésbe és sárdobálásba. Annál meg szerintem itt mindenki intelligensebb.

(A negativitás, a zsörtölődés, a visszahúzás valóban szomorú és irritáló. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy ez csak a hazai mentalitásra lenne jellemző, de azzal egyetértek, hogy itthon aztán halmozottan jelen van. Viszont az is gáz, amikor az emberek csak a két végletet látják, és lenullázzák mindazt, ami igenis fontosnak kéne, hogy számítson. Tisztességesen ledolgozni negyven-ötven évet nagy dolog. Az iskoláinkat elvégezni nagy dolog. Normális gyerekeket felnevelni nagy dolog. És általában a szürke tömeg az, amelyik megtermeli mindazokat a javakat, illetve azt a környezetet, ami ahhoz kell, hogy a nagy nevek alkothassanak.
Akik ezeket a hozzászólásokat írják, azok kilencvenkilenc százalékban maguk is a lenézett kispolgárok közé tartoznak, ezért tartom különösnek az egészet.)

Tényleg tök felesleges, ha ezt vetted le lényegként, nem azt, hogy egy baromságot állítottál, mikor azt írtad, hogy megérte nekik meghalni némi eufóriáért, hogy a gyerekeik egy fényképről emlékezzenek majd az apjukra

Hihetetlen, hogy egyesek (senki ne vegye magára, általánosságban írom) mennyire nem gondolnak bele egy haláleset következményeire a hozzátartozókra, mennyire nem becsülik az életet.

Dark Archon | i5-12600KF - RTX 3070 - 16Gb - Windows 10 x64 | BF4: DarkArchonHUN | Cube Nature EXC | Canyon Endurace 7

Altalaban a szurke kispolgarok az idegesek,frusztraltak. Fikaznak masokat akik elertek valamit, kozben ok pedig semmit sem tettek le az asztalra. Szomoru az a negativitas ami mindenfele arad otthon, "aki boldog azt utalni kell" hozzaallas.

i5-4570, 16gb RAM, Geforce GTX 660 DirectCU II OC

Azért egy sportot egy sorozatgyilkossal összehasonlítani... Inkább nem vitázom tovább. Tök felesleges.

Nyugodjanak békében!

Tulajdonképpen azt írtad le, hogy bármilyen veszélyes hobbi űzése bőven megéri, akár az ember élete árán is. Hát nem hinném. Ezzel az erővel a (sorozat)gyilkosokra is ráhúzhatnád a világnézeted, végül is ők ezt a késztetést érzik, hát miért ne tegyék. Nem, nem hinném, hogy ezért vagyunk gondolkozó lények. Én legalábbis tudok örülni egy bringás teljesítménytúrán pusztán annak, hogy beértem szintidőn belül - és rohadt jó érzés volt, avagy egy fél méterről való leugratást is már 2x meggondolok.

Dark Archon | i5-12600KF - RTX 3070 - 16Gb - Windows 10 x64 | BF4: DarkArchonHUN | Cube Nature EXC | Canyon Endurace 7

A magam részéről azt nem értem, hogy meghalt egy sportember, aki szerette azt, amit csinált, gyakorlatilag ennek élt. Erre jön egy rakás ember, aki okosan megmondja (senki ne vegye ezt itt magára, általánosságban beszélek), hogy hülye volt, mert veszélyes dolgot csinált és ebbe belehalt.

De ha egy színész-zenész-akárkicsoda agyon drogozza magát, akkor mindjárt sír az egész világ, hogy mekkora tehetséget veszítettünk.

Ez hogy van?!

Én a magam részéről nem vagyok elragadtatva attól, ha valaki kisgyerekes szülőként kockáztatja ilyen körülmények között az életét, de őszintén sajnálom Erőss Zsoltot és Kiss Pétert. A teljesítményük előtt pedig le a kalappal.

Ami a facebookot/egyéb kommenteket illeti: nagyon sok a bántó fikázás, de sok olyan megnyilatkozás is volt, amely szerint csak az az ember ér valamit, aki valami hatalmasnak tartott dolgot vitt végbe, aki forradalmár, aki hőssé vált, esetleg mártírhalált is halt, mindenki más meg szürke kispolgár és fotelpatkány, aki szégyellje magát és fogja be. Valószínűleg akik ezeket írják, azok most épp nem látnak az idegtől, mert felcseszte az agyukat a sok negatív hozzászólás, és csak védeni akarják a hegymászókat, de akkor is érdekes és némiképp szomorú kép rajzolódik ki a kommentekből.

Egyszerűen azért elítélni bárkit is, mert nem értjük meg? Butaság.

Biztos vagyok benne, hogy nem csondalkoznak azon, tudjak nagyon jol, hogy ez benne van.
Csalad tema szomoru, de mivel az asszony is maszo volt, tudta jol mire szamithat.

Kepzeld el mondjuk a pl legdurvabb gyuruk ura helyszint es szorozd meg 1000-el az elmenyt. Felbecsulhetetlen. Mellette pedig a tudat, hogy mire voltal kepes, honnan hova jutottal.....

Persze ez csak az en velemenyem.

i5-4570, 16gb RAM, Geforce GTX 660 DirectCU II OC

ez talan kicsit segit megerteni.

hands into a fist,static in my head.now i'm sitting face to face with loneliness... - by Finch

A fórumokat olvasgatva lehet látni mennyire megosztja az embereket ez az egész. Annál mindenképpen többet érdemelnek, mint hogy fotelből írogató puhány fazonok ítéletet mondjanak róluk (mert ez van, főleg ahol facebookon látszik is kik írnak elítélő kommenteket). Hazudnék, ha azt mondanám megértem az ilyen sportot űzőket, sőt némi ellenérzés is van bennem, de különösen nem most van az ideje a kárörvendésnek meg a zsigerből ítélkezésnek.

Előre leszögezem, hogy nem akarok vitát nyitni, sem pedig bárkit bántani, pláne, hogy személyesen nem is ismerjük egymást.

De ez nagyon rossz hozzáállás.
Azért, mert valaki olyan sportot, sőt, életformát választott, amelyet Te nem tennél, nem szabad elítélni. A hegymászók tökéletesen tisztában vannak a veszéllyel, tudatában vannak annak, hogy bármikor bekövetkezhet a tragédia. Ez benne van a pakliban.

Igen, neki megérte minden egyes csúcstámadás, minden egyes megtett méter egyre feljebb. Ezt én sem tudom átérezni, mert sosem volt még csak hasonlóban sem részem. De elhiszem, hogy, aki ezt az életvitelt választja, az nem felelőtlenségből, sem pedig nagyzolásból teszi. Nem azért vág bele, hogy kitűnjön a tömegből. Azért teszi, amiért a focista rúgja a bőrt, az úszó beleugrik a medencébe. Mert szereti ezt csinálni, ettől érzi boldognak magát. Ezért pedig nem szabad elítélni.

Az extrém sportok pont arról szólnak, hogy az ember feszegeti a saját határait. Én csak néhány hónapja ismerkedem a falmászással, sziklán nem is voltam még. Teljesen amatőr kezdőnek számítok, és számomra egy egyébként pofon egyszerű út megmászása is (alig 5 méter magasságról beszélünk) komoly kihívásnak számít. De már egy ilyen út sikeres megmászása is olyan elképesztő örömöt nyújt, hogy elhiszem, ha egy 8000-es csúcs megmászása bizony igazi extázis lehet. Irigylem őket!

Nagyon sajnálom Erőss Zsoltot és Kiss Pétert, mert két olyan ember maradt a hegyen, amilyenből csak nagyon kevés van a világon. Olyan dolgot voltak képesek véghez vinni, amilyet szerintem közülünk talán senki sem. Én biztosan nem, pedig nagyon szívesen megpróbálnám.

Nem szeretnék tiszteletlennek tűnni, de akik ilyen kimondhatatlan nevű hegyeken mászkálnak vagy más életveszélyes sportot űznek, ne csodálkozzanak, ha egyszer ott maradnak. Aztán a túloldalon lehet elmélkedni azon, hogy vajon megérte-e ezért otthagyni az egész családot magára...

Dark Archon | i5-12600KF - RTX 3070 - 16Gb - Windows 10 x64 | BF4: DarkArchonHUN | Cube Nature EXC | Canyon Endurace 7

Erőss Zsolt, Kiss Péter

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Azt hittem, már a Morrison-érában is utáltad őket, de jogos, kb. mint Axl "Guns 'N Roses"-a.

Mert számomra a Doors = Morrison. Ha nincs Morrison, lehet csinálni mindenféle bandát más néven, és lehet újra sikeresnek lenni (pláne ilyen kaliberű zenészekként), de nem lehet úgy folytatni mindent, mintha semmi sem történt volna. És pláne nem lehet egy ilyen életművet összekapcsolni Skrillexel és társaival.

Mert?

Bármennyire utáltam őt, (meg Densemoret és Kriegert is) nyugodjon békében. Nagy zenész volt.

Ray Manzarek, a Doors billentyűse. Durva, tegnap este beszéltünk tök véletlen Jim Morrison haláláról...
R.I.P.

Mekkora mókamester volt. Imádtam a Csengetett, Mylord?-ban. A Díszdoboz is itt pihen a polcon. Sose láttam ennél jobb sorozatot. Ég veled Alfred Stokes!

Paul Shane

Comingsoon-on és Totalfilmen is kiemelt hírként kezelték. Szomorú, de szép kort élt meg.

Elég szomorú, sőt számomra érthetetlen, hogy IMDb-n is csak mellékes hírként jelent meg... Én oda meg vissza vagyok az egész stop motion technikáért. Nem is csak konkrétan a saját keze munkája, bár nem semmi élmény az első stop motion skeletonokat látni, hanem amit a filmiparnak adott, respect!

“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”

Olvastam pár napja a hírt. Szomorú is lettem egyből. Nem sok effektjét láttam, de az eredeti Titánok harca miatta volt élvezetes. RIP

-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

Ray Harryhausen? Senki? Értem. Na mind1, nem flémelek...

“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”