Milyen könyvet olvastok mostanában?

A Karamazov testvérek hatására, mint említettem, eldöntöttem, hogy elkezdek klasszikusokat olvasni... kifejezetten olyan írásokat, könyveket, drámákat, stb. amiket sosem olvastam, pedig illett volna (úgy értve, persze, hogy az érdeklődései köreim ismeretében illett volna, lásd: írás, filmkészítés, zene...) Úgyhogy egyrészt belekezdtem a polcomon 10 éve porosodó angol, igencsak ütős Shakespeare-összes kiadásba, és elkezdtem szép sorban elolvasni a Shakespeare drámákat. Ez nagy valószínűséggel egy több hónapon átívelő projekt lesz, egyelőre 10 drámánál járok (a 36-ból), ami érdekes vagy érdemes rá, azt magyarul is elolvasom - főleg, hogy elsősorban azért kezdtem most el ezt a projektet, hogy kicsit a "magyaromat" rendbe rakjam. És Shakespeare-nél ütött be, hogy azért az ő műveltségének, valamint az irodalom- és zenetörténet jelentős része táplálkozik az ókori görög és római írásokból, úgyhogy érdemes lenne azokat is elővenni... így olvastam el a hónapban kezdésből az Odüsszeiát és az Íliászt.

Meg kell, hogy mondjam, hogy az Odüsszeia például legalább akkora hatással volt rám, mint a Karamazov Persze más szinteken, de ledöbbentett, hogy egy ennyire merevnek tűnő forma, mint ez a hexameteres verselés, mennyire gazdag, fantáziadús, izgalmas és különösen emberi dolgoknak enged teret a tartalomban. Ebben persze jelentős része van Homérosz mellett a fordítónak, Devecseri Gábornak. Ez béna ajánlásnak tűnhet, de őszintén azt tudom mondani, hogy akit meg tudnak hatni a modern szuperhősfilmek, az meglepődhet, hogy pl. egy Odüsszeia mennyire közel áll ehhez (persze: inkább fordítva.) Ezek az "eredeti", igazi hőstörténetek, és olvasás közben is legalább annyira látványosak és - hehe - epikusak, mint a legmodernebb nyári robbantgatós blockbusterek. Ráadásul ezeknek a történeteknek (továbbra is a két említett eposzra gondolván elsősorban) az emberi oldala, a moralitása, az, hogy a bennük lerajzolt világban mik az erények, ki számít erényesnek, olyan szinten izgalmas és húsbavágó, amit egy Marvel film csak kapargat, és aminek egy Zack Snyder-féle borzalom szánalmas imitációja csak. Azért merem ezeket felhozni, mert a képregénytörténetek, a szuperhőstörténetek egyszerűen tagadhatatlanul merítenek ezekből az ókori eposzokból, és mindenkinek tudom ajánlani, hogy ha csak ez a rész kelti fel az érdeklődésüket, akkor is még ma vágjanak bele.

Az Íliász amúgy egy kicsit szárazabb talán (hosszabb is), mint az Odüsszeia, és érdekes, hogy más oldalról fogja meg az említett moralitást, ember és ember közötti viszonyokat. Persze, lehet azért, mert az Íliászban mégiscsak háború van...

Száz szónak is egy a vége: olvassatok Homéroszt Én meg berendeltem még jó pár ilyen "alap" írást ebből a korból, illetve a későbbi görög drámákat is elkezdem, elkezdtem olvasni. Szerencsére azok jóval rövidebbek (még Shakespeare-nél is), úgyhogy könnyen lehet falni őket

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Én nem éreztem annak. Inkább kicsit csalódtam, hogy a piszok jó indulás és nagyon komoly ötletek és gondolatok behozatala után végül olyan lezárást kapott, amilyet. De ettől függetlenül remek sci-fi, csak az én ízlésvilágomnak nem megfelelő a befejezés.

A megjelenés hetében megvettem az Eldobható testeket, azóta olvasom. Pedig imádom Botond munkásságát, de valahogy nagyon zsúfoltnak érzem az egész könyvet, pedig nem kimondottan rövid.

Brandon Hackett - Eldobható testek:

Iszonyatosan jól indult, teljesen odáig voltam meg vissza! Tele remek gondolatokkal és magával ragadó atmoszférával. Viszont az utolsó 80-90 oldalra teljesen elvesztettem az érdeklődésemet és nagyon nem úgy végződött, ahogyan azt reméltem. Ettől függetlenül ajánlom, mert baromi jó sci-fi és lehet másnak a befejezés is tetszeni fog.

Graham McNeill - Calth ​Pengéi:

Nem volt rossz, de nem is kiemelkedő. Semmilyen tekintetben. Hiányzott belőle az izgalom, inkább biztonsági játéknak mondanám. Arra viszont tökéletesen jó volt, hogy meghozza a kedvemet egy harmadik Mechanicus végigjátszáshoz!

Chris Wraight - Üres ​Hegy (A Terra titkai sorozat 2. kötete):

Wraight is nagy kedvenc és a "Rothadó ​trón" is iszonyatosan bejött. Nem is volt kérdés, hogy előrendelem a folytatást, amint lehetséges. A történet pont ott folytatódik, ahol előzőleg véget ért. Tovább merülünk a mocsokban és egyre meghökkentőbb részletek látnak napvilágot. A vész talán még annál is nagyobb, mint az előzőleg sejtették hőseink, de Erasmus Crowl inkvizítor és hűséges csatlósai nem engednek a gyeplőn. A tempó még feszesebb és a tét is emelkedett. Ha tetszett az első kötet, akkor ezt is érdemes lesz beszerezni. Remélem érkezik majd a folytatás!!!

Ted Chiang - Kilégzés ​és más novellák:

Nagyon megörültem, mikor belebotlottam ebbe a kötetbe. Ráadásul az értékelesei is kimagaslóak voltak. Nagy reményekkel ugrottam neki, de végül csalódás lett a vége. Voltak remek mozzanatai és kiemelkedően jó gondolatai, amiknél elismerően bólintottam, hogy ez aztán tényleg elmés és elgondolkodtató. Viszont ezek a szösszenetek pár mondat vagy 1-2 oldal erejéig lelkesítettek, majd visszazuhantak a történetek tömény unalomba vagy teljes érdektelenségbe. Számomra ez nagyon mellé, de ez ne szegje kedvét senkinek. Tényleg magas értékeléseket kapott és sokaknak tetszett, úgyhogy biztos remek élmény is lehet valki számára.

Széles az érdeklődési kör attól függetlenül, hogy a kedvenc nálam is a sci-fi és fantasy. De például hogy mi tudna rá venni a komoly irodalomra, arról fogalmam sincs...

Capektől (a kalapos C-vel ) én anno (kb. 15 éve) A repülő ember és más furcsa történeteket olvastam. Az ott található rövidke történetek között is volt egy-két abszurd darab.

Endure. In enduring, grow strong.

Dosztojevszkij összest érdemes szerintem elolvasni, nekem egyik kedvencem már gimi óta.

Gothmog: Karel Capek (a fura c-vel) is talán idesorolható.
Harc a szalamandrákkal című nagyon bizarr, nagyon abszurd disztópiája, ő használta a robot szót először emberszerű gépre egy rövid drámájában, de úgy általában mindent tudok ajánlani tőle, humoros, abszurd, néhol egyperceseket idéző rövid novelláit, stb.

Én most a Pillangót olvasom Henri Charrière-től, a filmet évek óta tolom direkt amiatt, hogy a könyv után. Nagyon sűrű, leírás alig, mindig esemény van kb. Emiatt gyorsan lehet olvasni, de hamar bele is fáradok az óriási információ, akció áradatba. A stílusa amúgy nagyon jó, és bele se merek gondolni, hogy ez mondjuk 90-100%-ban meg is történt.

Mivel magam is 90%-ban fantasy/scifi vonalon mozgok olvasásügyileg (már a munkából adódó szakirodalmak böngészését nem számítva), a klasszikusabb irodalmi vonallal való ismerkedéshez/az átmeneti kiégettség érzésének enyhítéséhez tudom ajánlani az úgynevezett "mágikus realizmus" stílusában fogant műveket. Ezzel ugyanis két legyet ütsz egy csapásra: elmondhatod, hogy nem csak "ponyvát" olvasol, hanem klasszikus irodalmat is, másrészt nem kell eltávolodnod a "komfortzónától", de közben mégis értéket szívsz magadba

Két ismertebb/klasszikus darab (az én időmben kötelező olvasmányok voltak gimiben, de ez ne ijesszen el - szórakoztató, de mégis mélységet hordozó, abszolút klasszikus mindkét mű):
Bulgakov: Mester és Margarita
Marquez: 100 év magány

Egy relatíve újabb munka:
Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

Endure. In enduring, grow strong.

Imádok olvasni, de tizenéves korom óta megrekedtem a fantasy/scifi regényeknél, és hónapok óta még ezeket is hanyagolom... Mindig csodálom az ismerőseimet (meg pl. itt fórumon Peace-t ), akiknél az olvasás tényleg azt jelenti, hogy mindenbe belekóstolnak. Tényleg jó ötlet lehet így belecsapni.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Ez remek ötlet.

Úgy döntöttem, elkezdek klasszikusokat olvasni... párszor volt már ilyen fellángolásom az életben, de sokra még nem vittem. Most tényleg bele akarok kezdeni, van is pár könyv a listán. Most éppen a Karamazov testvéreket olvasom, 900-ból kb 350 oldalnál járok, és egészen "szemfelnyitó" élmény... elképesztő, hogy mit hagy ki az ember, ha nem olvas ilyeneket. Teljesen magával ragadó, az emberi lét és létezés legalapvetőbb dilemmáit alaposan megrágó, hihetetlenül valós, őszinte és tűpontos írás. És a történetben tulajdonképpen még sehol sem járok (úgyhogy no spoilers)... az biztos, hogy kerül még Dosztojevszkij a listámra ezek után, de egyelőre teljesen el vagyok veszve a Karamazov világában. Abszolút gyomros.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Alexander Varga
Mayak – Az eredet (sorozat első része)

A téma egy poszt apokaliptikus világ bemutatása, melynek alapja egy számítógépes játék, a terület pedig a világ legjobban sugárszennyezett vidékének fiktív ábrázolása.
A könyv végig vezet egy valósághű történeti szálon, és rengeteg kérdést vet fel.

A történet fő helyszíne egy rendkívüli jelenségeket produkáló, lezárt terület. Ahol több évtizeddel ezelőtt katasztrófa történt, majd ezután nem telepítettek ki mindenkit. A lakosság többségét a lezárt területen hagyták kitéve a megváltozott környezeti hatásoknak. Szereplőink is ebben a világban élnek és ehhez alkalmazkodtak.

Az elejétől fogva a cselekmény magával húz, vontatottan indul, de a történések folyamatosan olyan döntésekre kényszerítik a szereplőket, melyek arra késztetnek, hogy tovább olvasd, légy kíváncsi arra, mi fog történni. A tájak leírása részlet dús, a környezet és a közösség úgy van megalkotva, hogy az olvasó beleélhesse magát. A poszt apokaliptikus világ élhetősége teljes egészében úgy van leképezve, hogy az tudományosan és emberileg is illeszkedjen a valóságba, és bár egyes helyeken elrugaszkodik a misztikum irányába, tetszett, hogy a valós események ilyen módon keveredtek a fikcióval.

Elsősorban azoknak ajánlom akik szeretik a Stalker világot, a poszt apokaliptikus történeteket, és a sci-fiket. De kitűnő olvasmány azoknak is akik nem tudják elképzelni milyen világ várna rájuk ha egy katasztrófa során elzárják őket a világtól. Egy világ, melyben új törvények és szabályok alakulnak ki.

Sziasztok !

Szeretném felhívni a figyelmeteket egy izgalmas könyves eseményre.

A most induló, fikciós műfajjal foglalkozó kiadó (Sygnum Code) és közösségszervező vállalkozás találkozójáról van szó, ahol bemutatkozunk és megbeszélhetjük, hogyan tudjuk egymást segíteni.

Ezen a rendezvényen különböző típusú közösségek delegáltjai lesznek jelen, sajtómunkatársak, influenszerek, közösségi csoportok, iskolák, klubok és baráti körök tagjai.

A találkozó résztvevőinek ajándékkötetet  biztosítunk, és itt beszélünk először a 10 millió forint keretösszegű ösztöndíj, alkotói- és fotópályázatunkról.

A weboldalunkon megtalálod a legfontosabb információkat: www.sygnumcode.hu

Innen letöltheted a meghívódat: https://sygnumcode.hu/images/Meghivok/Meghivo_sajto-1.pdf


A meghívóban megtalálod a regisztrációs felületet és az elérhetőségeinket is, de leírom ide is: https://www.sygnumcode.hu/kozossegtalalkozo

E-mail: , Telefon: +36-30-535-3745

Én a kiadó PR menedzsere és szövegírója vagyok, nekem a email címen írhattok, és itt, a fórumban is szívesen válaszolok.

Ha ismersz olyat magadon kívül, aki örülne a meghívásnak, nyugodtan továbbítsd neki az információkat.

Köszönjük a bizalmat előre is!Üdvözlettel:Tánczos-Molnár Rita
PR menedzser

Sepsi László - Termőtestek:

Érdekes könyvélmény, mert abszolút nem voltam rá felkészülve. Ha valahol olvasok egy könyvajánlót, ami valamiért megtetszik, akkor felkerül a listára. Vagy sorra kerül pár héten belül, vagy akár 1-2 év is eltelhet menet közben. De én teljesen abban a hitben voltam, hogy ez egy sci-fi lesz.
Aztán nagyon hamar jött a felismerés, hogy egyáltalán nem erről van szó! Egy szépirodalmi köntösbe csomagolt krimi-thriller-noir-weird őrület, melyben a brutálisabbnál-brutálisabb halálesetek követik egymást és bárki bármikor elhullhat. És ez rendszerint be is következik. Olyan szinten mesteri a nyelvezete, hogy totálisan megelevenedett és szinte tapinthatóvá vált Höksring városa. Hogy a városra és a gobákra metafóraként tekintünk vagy sem, az igazából teljesen ránk van bízva. De elgondolkodtató és lebilincselő könyv, az biztos. Nem erre számítottam, de végül abszolút jól sült el!

Matthew Perry - Jóbarátok, ​szerelmek és az a Rettenet:

Emésztem már jó egy hete ezt a könyvélményt és még mindig nem sikerült helyre tennem magamban pár kérdést, de azért már ülepedett valamelyest. Kezdjük azzal, hogy nagy rajongója vagyok a Jóbarátoknak, 3-4 alkalommal már végignéztem a 10 szezont. Chandler pedig különösen nagy kedvencem, hiszen a szóvicceivel és elvont humorérzékével nagyon sok hasonlóságot mutat velem. Talán ezért is volt mindig szimpatikus a karakter.
És mindezek ellenére rám nézve szégyenletes, hogy én semmit nem tudtam a függőségéről és a problémáiról. Konkrétan akkor szembesültem vele, mikor bejelentették a készülő könyvet. Még le is teremtettek, hogy miért nem voltam ezzel tisztában. Teljesen elkerült engem, nem futottam bele soha ilyen infókba vagy cikkekbe. Sosem érthetem meg, hogy mi zajlik egy ilyen szinten beteg ember fejében, mert képtelen vagyok rá. De az biztos, hogy Perry könyvének olvasása közben kerültem a legközelebb ahhoz, hogy legalább már kapiskálni kezdjem. Hihetetlen őszinteséggel és sokkoló részletességgel mesél meghökkentő esetekről, amiket ép ésszel felfogni is nehéz. Nem is az a legdurvább, amiken keresztülment és mindeközben mi zajlott le a fejében, hanem hogy a sorozatos mélypontok és életveszélyes mutatványok ellenére sem volt képes nemet mondani. Ahogy már fentebb is írtam, számomra felfoghatatlan.
Én kimondottan ajánlom nem csak Matthew és Jóbarátok rajongók számára, mert megható, elrettentő, tanulságos és letehetetlen. Nekem nagyon tetszett, remek írás!

B. K. Evenson - Dead ​Space – Martyr:

Itt a Dead Space Remake hatására ismét teljesen rápörögtem a frencsájzra és muszáj voltam végigvinni a másik két játékot is újra meg mellé végignézni a két filmet is, bár az "Aftermath"-et szeretném inkább kitörölni az emlékezetemből!
Szóval ezen felfokozott állapotomban kerestem rá, hogy nem-e létezik egyébként valami könyv is és lássatok csodát! Azt a történtet ismerhetjük meg, ahogy az egész elkezdődött évszázadokkal a Dead Space játék történései előtt. Miképp találnak rá a Földön az eredeti jelzőre Altmanék és hogy lesz belőle az Unitológia alapítója. Semmi kiemelkedő nem volt a regényben és mezei sci-fi rajongók számára nem is feltétlenül ajánlanám, viszont a játékszéria kedvelői simán rápróbálhatnak. Én legalábbis kimondottan élveztem és örülök, hogy kiolvastam.

Anthony Reynolds - Romlás:

Amikor bejelentették, hogy érkezik az első regény a LoL világából, akkor teljesen bezsongtam! A játékot videón láttam, de abszolút nem hozott lázba soha. Viszont az Arcane az hatalmas kedvenc lett, abszolút szerelem első látásra! Tudtam, hogy nem lesz sok köze a könyvnek hozzá, de akkor is nagy reményekkel estem neki. Sajnos azt kel lmondjam, hogy bőven alulteljesített az elvárásaimon. Nem rossz könyv, de egyáltalán nem emelte meg a pulzusszámomat. Az utolsó 40-50 oldal remek, ott kezdett számomra igazán élvezetes lenni. És pont ott ér véget a 406 oldalas könyv, ahol már igazán érdekelt volna a történet folytatás. Számomra egy túlságosan elnyújtott és sokszor kicsit uncsi felvezetés volt. Nem tudom, hogy tervezik-e folytatni. Amennyiben megteszik, akkor elképzelhető, hogy elolvasom. Aki hozzám hasonlóan az Arcane miatt olvasná el, az készüljön fel rá, hogy nem igen lesz köze hozzá.

Ha írsz privátba egy mobilszámot, össze tudlak hozni egy eladóval.

Szimatolni mindig kell!!! Nemrég végre megjött Anthony Reynoldstól a Romlás, ott is a szaglászás volt az első.

Na neee!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

,,meg a szagélmény"
Ahol tokot vettem a kindlihez ott árultak... könyv szagot. Mármint vmi parfüm cucc amit a kindle tokra rásprickolsz és akkor könyv szaga lesz...

Man literally too angry to die

Magyar ebook.

Ebook nálam nem opció. Ha már ráveszem magam nagy ritkán az olvasásra akkor kell a lapozgatás meg a szagélmény!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Míg beszerzed a polcra való szép új könyvesbolti példányt, addig kényszerűségből találhatsz virágbolti ebook-ot is.

(Igen, nálam ez műöködő eljárás.)

Robert A. Heinlein -Csillagközi ​invázió:

Ezt hol találtad? Nem látok sehol eladó példányt...gondolom angolul toltad le akkor?

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Kip Thorne - Az ​Interstellar és a tudomány:

Hosszú évek óta terveztem az elolvasását, de valamiért mindig kimaradt. Ismét szóba került, ezért végre beszereztem és rárepültem. Rettentően sajnálom, hogy nem érem fel ésszel mindezt, mert iszonyatosan érdekel és nagyon szívesen foglalkoztam volna csillagászattal, elméleti fizikával vagy kvantum elméletek kibogozásával. A könyv felét így sem sikerült teljesen felfognom, de így is nagy élmény volt kicsit betekintenem a tudományos részébe az egyik legnagyobb kedvenc filmemnek! Bátran ajánlom minden sci-fi rajongó számára! Ne rettentsen el a beszámolóm.


Robert A. Heinlein -Csillagközi ​invázió:

Nemrég tudtam meg, hogy létezik belőle könyv, ráadásul 1959-es!!! Azonnal rárepültem és én ezt hihetetlenül élveztem! A film hatalmas kedvencem, de most így az alapjául szolgáló mű is belopta magát a szívembe. Energiapáncélok, neo-kutyák és a többi finomság! Sok szempontból sokkal menőbb, mint a film. Az is bejött, hogy sokkal inkább háttérbe szorult az akció és a harc. Így szerencsére jóval több szerep jutott az elmélkedéseknek és filozofálásnak. Imádtam minden egyes ilyen beszélgetést az oktatók és diákok között!!! Az is menynire menő már, hogy szinte az összes szereplő és az űrhajó nevét is megtartották a könyvből. Aki szereti Paul Verhoeven 1997-es filmjét, annak nagyon jó szívvel tudom ajánlani!

Matthew Farrer - Urdesh: ​A Kígyó és a Szent:

Ütős és korrekt regény a Sabbat Hadjárat idejéből. Jó volt egy régi ismerősről olvasni, még ha nem is szerepelt túl sokat. Az akciók pörgősek és brutálisak. Viszont végül jött a fekete leves, mikor is az utolsó mondattal félbehagyták a történetet és közölték, hogy a következő kötetben folytatódik. Jó lett volna tudni előre, mert akkor megvártam volna a másodikat is.

Igen, Bayaz pont az! De nekem sokkal jobban adja ez a realista karakter!

Javítás:
Nekem is a kripli volt a kedvenc karakterem.

(Hova tűnt a szerkesztés gomb? Vagy itt nem is volt soha? Elég ritkán írok be a fórumra, de úgy rémlik, hogy egy időben mintha még utólag szerkeszthető lett volna pár percig a hsz.)

Szerk: És meg is van, így ezt is szerkesztettem. (De az előző hsz-emnél, akkor vajon miért nem láttam? Na mindegy.)

Endure. In enduring, grow strong.

Az Első törvény trilógia nálam is nagy kedvenc - háromszor is kiolvastam már! (Harmadjára azért nem ütött már akkorát, de ez igazából spoilerektől mentes első olvasásra adja a teljes élményt.)
Szintén nagyon értékeltem anno, hogy még a három féltégla könyv utolsó oldalaira is maradtak fordulatok bőven, néhány váratlan is, ugyanakkor mindegyik logikus volt. Abercrombie szerintem már eleve úgy ült le anno megírni ezeket, hogy a csattanó, illetve a fordulatok többsége ott volt a fejében szépen megtervezve.

Nekem a kripli volt a kedvenc karakterem.
Bayazt pedig én csak úgy hívom, hogy a SPOILER (Ha belegondolsz, nagyon hasonló a szerepük a világ egyensúlyban tartása szempontjából, csak hát, Bayaz barátunk a realista verzió...)

Endure. In enduring, grow strong.

Joe Abercrombie - A ​királyok végső érve:

És az utolsó felvonás sem okozott csalódást, elképesztően jó volt! Tele abszolút meglepő fordulattal és emlékezetes momentumokkal. Az egész trilógia fergetegesen zseniális!!! Bayaz és Logen is kiváló szereplők, de Sand dan Glokta az abszolút kedvenc! Szerintem talán a legjobban megírt és kidolgozott karakter az eddigi olvasmányaim során. Olyan húzásai és megnyilvánulásai voltak, hogy csak pislogtam és mindemellett még a folyamatos belső vívódásai is emésztik, egyszerűen teljesen lenyűgözött ez az ember.
Az egész trilógia kiemelkedően fenomenális, fantasy rajongók számára abszolút kötelező!


Robert Rath - Örökkévaló ​és Csillagjós:

Nem olvastam még tőle könyvet, de nagyon meggyőzőek voltak a goodreads értékelések, így bevállaltam. Teljesen jól sikerült megragadnia a Nekron lét esszenciáját. Csak nagyjából voltam tisztában a múltjukkal és származásukkal, mert ennek utána olvastam az elmúlt 20 év során, de a hierarchiájukról és gondolkodásukról most sokat megtudtam. A két rivális csatározása ritka szórakoztató és izgalmas! A háttérben rejtőző fenyegetés pedig hihetetlen meglepő és kellően epikus volt! Kedvem lenne újrajátszani a Mechanicus-t, csak ezúttal a Nekronokat irányítva!


Mike Brooks - Kegyetlen ​ravasság:

Nem vagyok nagy Ork rajongó, de ez valami fergetegesen szórakoztató kis könyv volt!!! A borsó agyú izomkolosszusok az ostoba beszédhibás szövegeléseikkel iszonyatosan feldobták! Ráadásul a magyar nyelv az még inkább alkalmas volt a cifrázásra. És azt is megtudtuk, hogy a tökik(emberek) mind gyengék, kivéve a csőrikék(űrgárdisták), mert azok egész jó bunyósok. A Mechanicus jelenléte miatt jár a plusz pont, mert őket imádom. Összességében egy nagyon kellemes meglepetés volt, nagyon jó szívvel ajánlom az univerzum rajongói számára!

A Terra szeme (HH 35. kötet)

15 remek hangulatú novellához volt szerencsém, a Lorgar részek teljes libabőr!!! Továbbra is azt mondom, hogy a HH sorozat abszolút kötelező minden WH40K rajongónak. Muszáj átlátni és megérteni, hogy miképp is indult az egész és mi vezetett a 10.000+ év háborújához és borzalmaihoz.

Chris Wraight - A ​Mennyek útja (The Horus Heresy 36.)

Jaghatai Khan kétségbeesetten próbálja megmenteni légiójának maradékát és eljuttatni őket a Szent Terrára. Viszont az áruló Halálgárda és a Császár Gyermekei egyesített erejükkel támadnak, hogy végleg kiirtsák az V. légió írmagját is. Menet közben a Nagy Khan génapja olyan titkaira bukkan, melyeket sikerült ez idáig mindenki elől titokban tartania. Vajon van-e kiút a kutyaszorítóból és megmenekülhetnek-e a Fehér Hegek vagy ez számukra a háború vége? Ezekre a kérdésekre kaphat választ, aki ráveti magát erre a remek kötetre.


Guy Haley - Hús ​és acél

Már az első WH40K krimi regény is nagyon adta és máris befutott egy újabb. Nem volt mese, azonnal le kellet csapnom rá. Haley már nagy veterán ebben az univerzumban, ezúttal is tökéletesen sikerült megragadni és átadni a vérmocskos, letargikus és kegyetlen mivoltát ennek a világnak. Symeon probátor már alapból ritka szimpatikus amiatt, hogy hátrahagyta dúsgazdag családját és inkább a rendfenntartást választotta hivatásául. A bűntény sem indul egyszerűen, melynek felgöngyölítése kemény diónak ígérkezik. Szerencsére a Mechanicus is szerves része a történetnek, akiket mindig is imádtam. Mondjuk a szervitor alkotási folyamat végignézése elég meredek, az picit sokkolt. Mármint annyi eddig is tiszta volt, hogy embereket alakítanak át lelketlen rabszolgává, de ezúttal kicsit részletesebben is betekintést nyerhetünk, ami azért eléggé meredek. Na de még hány ilyen van ebben a grimdark 41. évezredben?! Ezért is imádjuk!!!
Nincsenek legyőzhetetlen űrgárdisták, démonok és xenok a történetben, csak a jó öreg gyarló és visszataszító ember. Fajunk szinte semmit nem fejlődött 38.000 év alatt, ugyanúgy elképesztően hatalmas szakadék tátong a dúsgazdagok és a nincstelenek között. Sáskaként terjeszkedünk a galaxisban és jellemhibáink mit seb változtak. Krimi rajongóknak is nagyon jó szívvel ajánlom.

Tom Sweterlitsch - Letűnt világok

Hú, de mellément ez! A nagyon jó alapötlettel a regény fele után már nem igazán kezd semmit az író, és nem sikerül úgy megérintenie, ahogy egy ilyen globális eseménynek meg kéne. Nyilván nem segít, hogy újraolvastam a hetekben a Háromtest-trilógiát, ami a legfelső polc, de így is folyamatosan ment el a kedvem az olvasástól, és amikor láttam, hogy már csak 20-10 oldal van hátra, és még mindig nincs feloldás, tudtam, hogy ez ennyi, és a lehető legegyszerűbb módon lesz elvágva a történet. Teljesen értelmetlen a váltott E/1-E/3 mesélés, az előbbit amúgy is kimondottan utálom, nem adott hozzá az élményhez, csak összezavart. Nehéz környezetet kell leírnia az írónak, de ez sem sikerül, ráadásul kimondottan fontos történetelemek kompletten hiányoznak. A tetőpont már szinte gore, többször éreztem azt, hogy megint ezzel kell helyettesíteni a karakterek mélységével történő olvasóra hatást. Ráadásul elég hosszú a könyv ahhoz képest, hogy mennyit mesél el.

Kösd. Zseniális trilógia, részben azért, amit írtál is: emberszerűen viselkednek a karakterek, nincs nagyon jó és nagyon gonosz, mindenki szürke, de a világépítés és a mitológia is egyedi tud lenni úgy, hogy pár dolgot azért átemelt innen-onnan.

' forever blue !

Joe Abercrombie - Miután ​felkötötték őket (Az Első Törvény 2.):

Még jobban sikerült, mint az első kötet, pedig már az is piszkosul tetszett! Váratlan fordulatok, további ármánykodások, brutális összecsapások és a karakterek további kicsomagolása. Imádom, hogy van karakterfejlődés és emberszerűen viselkednek a szereplők. Nem tudom mi vár rám a zárókötetben, de félek, hogy fel kell kötnöm a gatyót rendesen. Most is több ponton rendesen megérintett érzelmileg, de tartok tőle, hogy a végére jutni fog még bőven a szomorkodásból. Csak ajánlani tudom a fantasy rajongóknak, iszonyatosan erős sorozat!

Chris Wraight - A ​Csend Urai:

Furcsa és egyben nagyon különleges élmény volt végre egy olyan regényt olvasni, ahol nem a lojalisták szemszögéből látjuk a galaxis történéseit. A Halálgárda immáron több mint 10.000 éve elkárhozott és a Nurgle apó "ajándékaival" kell együtt élniük és folytatni a küzdelmet a tetemcsászár hithű csatlósaival szemben. Testük eltorzult és átalakult az évezredek során, ahogyan űrhajóik is inkább hatalmas élőlényekké formálódtak át, melyek néha bekebeleznek pár utast, ha éppen kedvük úgy tartja. Chris Wraight mesteri munkát végzett, mert olyan szinten részletesen szemlélteti azt a világot, amiben a Halálgárda harcosai élik mindennapjaikat, hogy sokszor a hideg futkosott a hátamon és kedvem lett volna lezuhanyozni. Amellett hogy az összecsapások piszkosul izgalmasak, ismét nagyon erősek az eszmecserék és a gondolatok, melyek a torzult őrület agyszüleményei, de mégis abszolút letisztultak és logikusak. Ezeket a részeket imádom a legjobban a könyvekben meg az egész univerzumban, amikor boncolgatják ennek az egész véget nem érő kaotikus háborúnak az értelmét és aspektusait. Muszáj lesz még olvasnom pár hasonló könyvet, lehet végül engem is hatalmába kerít a Káosz hatalma.

Michael Mann, Meg Gardiner - Heat 2:

A "Szemtől szemben" számomra egy örök klasszikus marad. Egyik legnagyobb kedvencem, mely szinte minden évben terítékre kerül. Egyszerűen annyira zseniális a rendezés, a színészválasztások, a karakterek és az egész forgatókönyv, hogy nem tudom nem imádni! Amikor először olvastam, hogy folytatást szeretne Mann a filmnek, akkor hitetlenkedve pislogtam. Ennyi év után hogy?! Más színészekkel? Akkor meg mégis minek? Továbbra sem tudom hova tenni a dolgot. De mikor jött az infó, hogy érkezik a könyv, akkor egyből tudtam, hogy nekem ezt bizony el kell olvasnom!
Egyszerűen csúcs élmény volt a nagy kedvenceimet ismét akcióban látni! Szó szerint filmként pörgött le előttem az egész könyv. A nevekhez megvolt a társított arc, az írópáros pedig olyan remek munkát végzett, hogy abszolút beleéltem magam és megelevenedett az egész történet. Több idősíkon zajlanak az események. Van egy 1988-as visszatekintés, melynek szinte minden mozzanata hatással van a jövőre és gyönyörűen össze is érnek a szálak a végére. Főszereplőnk természetesen Chris és hogy miképp alakul az élete pontosan a film záróeseményeitől kezdve egészen 7 éven át. Hanna, McCauley, Cheritto, Trejo, Shiherlis, Nate, Drucker....egyszerűen mindenki visszatér és szerepet kap, a film rajongójaként tényleg színtiszta élvezet volt olvasni ezt a könyvet! Továbbra sem tudom miképp szeretné megfilmesíteni Mann, de előbb-utóbb kiderül. A "Heat" rajongóinak mindenképpen nagyon jó szívvel ajánlom! Még a nyáron felvettem a kapcsolatot a Vinton Kiadóval. Azt írták vissza, hogy jövő nyáron tervezik kiadni magyarul.

Chris Wraight - Rothadó trón:

Nagyon kellett már egy ilyen remek hangulatú és izgalmas regény!!! A Szent Inkvizíció szokásos titkolózása és ármánykodása, egy elképzelhetetlenül félelmetes fenyegetés a Szent Terra szívében és természetesen Custodes-ek!!! Imádom ezeket a formákat!
-Jó eséllyel brutálisan erős ellenállásba fogunk ütközni és elsöprő túlerőben lesznek. És csak 4 társadat hozod magaddal??!!!
-Elegendően leszünk.
Ezúttal is bebizonyosodik, hogy nem minden szimplán fekete vagy fehér és ez a szemellenzős és fanatikus inkvizítorokat is elgondolkodtatja.....egy pillanatra. Remélem a jövőben érkező könyvekben még visszatérünk erre, amit a kötet végén csak pár mondatban említenek. Nagyon felcsigázott!!!

Dan Abnett - Sabbat-Háború:

Immáron 17 esztendeje az életem részei Gaunt és a Szellemei. Velük együtt sírtam és nevettem, ünnepeltem és gyászoltam a 16 kötet olvasása közben. Ezért is volt olyan lélekmelengető ez a két rövid novella ebben a könyvben, melyben végre egy pillanatnyi kis békére lelnek és megpihenhetnek. Van egy olyan érzésem, hogy sajnos még ádáz ütközetek várnak rájuk. A többi író is rendesen kitett magáért, mindegyik történet igazán remekül lett megírva! Nagyon jó szívvel ajánlom a sorozat rajongói számára!

Don Winslow - Lángoló ​város:

A Drogháború trilógiával és Az egységgel abszolút belopta magát a szívembe Don Winslow, úgyhogy azonnal felkaptam a fejemet, mikor rábukkantam az új könyvére. Minden megvan benne, ami kellhet, de sajnos mégsem képes felérni a fentebb említett műveihez. Nem azt mondom, hogy rossz, egy nagyon tisztességesen megírt krimi és teljesen rendben van. De hiányzik belőle valami kis plusz, ami az előző könyveiben jelen volt. Itt az utolsó 50 oldal éri el ezt a minőséget, de az sajnos már szinte csak a végjáték. Ettől függetlenül jó szívvel tudom ajánlani ezt is, de inkább a régebbi köteteivel kezdjetek!

Joe Abercrombie - A ​penge maga (Az Első Törvény 1.):

Már kicsit ki voltam éhezve a fanatasy-re, így gyorsan belekezdtem ebbe a sorozatba, amit jó szívvel ajánlottak nekem. Kimondottan tetszett, hogy ilyen szépen megfontoltan építkezik és minden részlet meg karakter kidolgozására hagy magának bőven elégséges időt és teret. Glokta inkvizítor természetesen nagy kedvenc, nem is lehetne másképp! De Logent és a varázslót is nagyon csípem! Remek felvezető kötet volt, mindenképpen folytatni fogom a sorozatot. Viszont szokásomhoz híven ismét más irányba csapongok, mert most éppen ahhoz volt kedvem.

Justin D. Hill - Cadia ​becsülete:

Itt viszont már nem voltam hajlandó bevállalni még 500 oldalnyi önsanyargatást, valahol a 100. oldal környékén letettem. Köszönöm szépen, de én ilyen WH könyveket többet nem kérek, kedves Justin D. Hill.

Justin D. Hill - Cadia ​kitart:

Olvastam véleményeket, hogy kimondottan gyengére sikeredtek ezek a Cadia könyvek, sajnos igaznak bizonyultak. A téma remek lenne, de egyszerűen olyan szörnyen és érdektelenül van megírva, hogy több alkalommal majdnem bealudtam. Pedig olyan szinten epikus történések folynak éppen, mégis sikerült olyan formában tálalni, hogy több alkalommal a félbehagyáson gondolkoztam. Végigszenvedtem, de senkinek nem tudom jó szívvel ajánlani. WH40K rajongóknak sem.

Calibre? Mármint nem a rendelősdire, de én azzal tolok fel dolgokat kindlire, eddig még tudta konvertálni azt amit kellett.

Man literally too angry to die

Ohhh

Sorry, nem az iPadre keresek alternatívát, hanem az Amazonra. Tehát olyan könyvrendelős oldalt, amivel rá tudom tenni simán a könyvet az iPadre. Nem akarok külön eBook olvasót.

A Kindle app elég csökevényes iPaden, illetve próbáltam a Kobo-t, de ott is ez a probléma, hogy saját appjuk van ami béna. Tehát annyit szeretnék, hogy le tudjam tölteni az ebookot valami értelmes formátumban, és importálni a 3rd party appba.

I wish I could have known about the view from halfway down

PocketBook Touch Lux 5. Most már szerintem több mint 1 éves, imádom. Szinte minden formátumot jól kezel, sok beállítási lehetőséggel, wi-fi. Nekem az volt a kritérium, hogy jó világítás legyen benne, ha sötétben utaznék vagy alagút jön, bármi ilyesmi. Ráadásul automatikusan állítja a fényerőt a külső tényezők függvényében. Az én igényeimet tökéletesen kielégíti.

Kindle-el mi a baj amúgy? Miért nem akarsz azt? Vagy csak ebookot akarsz olvasni de nem könyv olvasón?

Man literally too angry to die

Van itt olyan aki ebookos de nem kindle-ös?
Anno rendeltem könyvet amazonról, és iszonyat szopás volt rátenni az ipademre. Alternatívákat keresek.

I wish I could have known about the view from halfway down

Guy Haley - Fárosz (The Horus Heresy 34.):

Ez is nagyon bejött!!! Ismét remekül szemléltette, hogy nem minden csak szimplán fekete vagy fehér a galaxisban. Valahol tökéletesen érthető az árulók érvelése is. Csak éppen nem is sejtették, hogy mibe keverednek a Káosszal szövetkezve. Sajnálatos és mélységesen tragikus az egész konfliktus és a végkifejlet is. Talán ezért is lett a legnagyobb kedvencem ez az univerzum, mert elképesztően epikus és drámai, semmi nem képes a nyomába érni olyan szinten grandiózus és a több mint 10.000 éve tartó folyamatos és elkeseredett harc a xénókkal és a Káosz förtelmeivel bődületesen komor és depresszív. A könyv csúcspontja egyértelműen Curze és Sanguinius beszélgetése, az mindent vitt!
Kíváncsian várom, hogy mit tartogat még a maradék 20 kötet számomra! És ha végeztem vele, akkor végre nekiállhatok majd a Terra ostroma sorozatnak, melyből 4 könyv már a polcon várakozik. Ráadásul nemrég kiderült, hogy Dan Abnett írja a sorozat lezáró kötetét "The End and the Death" néven. Nem is lehetett volna másképp, hiszen Ő indította útjára 17 esztendővel ezelőtt a valaha írt legepikusabb sci-fi sorozatot, mely összesen 62 kötetből fog állni.