Milyen könyvet olvastok mostanában?

Á dehogy, lesz uncsi. Végre rátérhetsz az igazi sithségre. Nem arra a katyvaszra amit Kaan-ék képviseltek. Nekem a második a trilógia csúcsa, de az első és a harmadik csak kicsivel vannak lemaradva. Ez az a trilógia aminek a végén rájössz, a Disney ilyet a büdös életben nem fog bevállalni, hogy adaptáljon. Az Acolyte-nak ezt a szellemiséget kellene képviselnie aztán meglátjuk mit kapunk. Amúgy ha ezek a könyvek tetszettek akkor a Darth Plagueis viszi tovább ezt a vonalat.

Féle a másik kettőtől, mert szerintem Sith-ek nélkül kicsit uncsi lesz...

Láttam, hogy elkezdted a Bane trilógiát! Kíváncsi vagyok mit fogsz szólni a második kötethez! Bizonyos szempontból elégedetlen voltam vele, de a végén a csata az egyszerűen zseniális!

Man literally too angry to die

Az elsőt, igen, de beleharap a második (falképző projekt) és a harmadik (lépcső prjekt) könyvbe is.

Csúcs a trilógia!

Hú B+. Igazgatok van. 3-test trillógiáról beszéltem. Szerencsére a helyi (Eger) Libriben mindhárom fellelhető volt.

Sose tudjuk meg.

Most már engem is érdekel a válasz. Könyvsorozat, amiből Netflix-sorozat készült? Netán lengyel írótól van?

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Megkaptam válaszom. Csak az elsö könyv.

Netflix

Melyik sorozat?

Valaki segítene? Ugye a TV sorozat csak az első könyvet fedi le?

Bao Shu - Az ​idő oltárán

Csatlakozom Peace-hez: meh.
Az eredeti szerző jóváhagyásával kanonizált Háromtest-regény. Méltó fan fictionnek indul, kitölti a hézagokat, olvasmányos, aztán egészen hamar bejön a deus ex machina, és onnantól nem is értem, miről akar szólni. A végén továbbszövi az eredeti trilógiát, ami szerintem már kissé pofátlanság, a vége egyenesen paródia (nem jó értelemben). Kár, mert nagyon jól ír a szerző, falható könyv, terjedelemben is töredéke az eredetinek, de akkorát akar fogni és olyan blődségekkel, hogy borítékolható a bukás. Legalábbis nálam, azért a többségnek tetszett.

Itt menő neveik vannak.

Az Űrfarkasoknak itt is olyan vicces nevei vannak mint Skarssen Skarssensson meg hasonlók?

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Gav Thorpe - Prospero ​hamvai

Thorpe és az Űrfarkasok is nagy kedvenceim, úgyhogy különösen örülök, hogy egy remekül sikerült regényhez volt szerencsém! Hatalmas élmény volt olvasni miképp hidalják át a 10.000 évnyi szakadékot és miképp találkozhatnak a rég elveszettnek hitt csatatestvérekkel. Tele misztikummal, brutális összecsapásokkal és olyan gondolatokkal, amin érdemes elmélázni. Nagyon jó szívvel ajánlom, jó könyv!

Bao Shu - Az ​idő oltárán

A háromtest-trilógia hatalmas királyság volt, az utóbbi évek egyik legkiválóbb sci-fi élménye számomra! Ezért is kaptam fel a fejem rá, hogy létezik egy ilyen könyv is. Azonnal rá is mentem, de sajnos nem aratott osztatlan sikert. Ugyan kibővíti a trilógiát és akadnak benne ritka érdekfeszítő pillanatok, de összességében egy hullámvasút volt számomra. 20-30 oldal erejéig elkapott és felkeltette az érdeklődésemet, majd olyan szinten uncsi lett, hogy szinte nem is maradt meg mit olvasok. És ezek a szakaszok váltakoztak folyamatosan. Lehet csak az én befogadóképességemmel vagy lelkiállapotommal nem stimmelt éppen valami, de nem jött át sajnos.

The Matrix Comics - 20th Anniversary Edition

Sikeresen a végére is értem a gyönyörűszép 400 oldalas kiadványnak, iszonyatosan élveztem! Akad benne pár vicces szösszenet, rengeteg akció és néhány hidegrázósan horrorisztikus történet is. Elképesztő hatással volt rám az első film, egész hazaúton csak elemezgettük és ízlelgettük az élményt. Természetesen most is újra kellett néznem a 25. évfordulója alkalmából. A mai napig bukkannak fel újabb és újabb lehetséges értelmezései, olyan szinten mély és sokrétű ez az egész univerzum, amit sikerült megalkotniuk.
Minden Mátrix rajongó számára csak ajánlani tudom!

Brandon Sanderson - Békéltető:

Nagyon jól sikerült kis fantasy!!! Egy teljesen új és egyedi mágiarendszerrel, szerethető karakterekkel és fordulatokkal teli izgalmas cselekménnyel. Sok jó szívvel ajánlott könyvvel befürödtem már, de ez most kivételesen betalált és nagyon élveztem. Sajnos egyelőre nem készült hozzá folytatás.

David Annandale - Ephrael ​Stern, az Eretnek Szent

Tisztességesen megírt könyv, de semmi kiemelkedő. Nincs ami úgy igazán megemelje a pulzusszámot. Elolvasod és bólintással nyugtázod, hogy ez is megvolt.

Hiro Arikawa - A ​búcsúzó macska

Nekem az első kötet jobban adta. Úgy érzem, hogy nem feltétlenül tett jót neki ez a novellagyűjteményes formula. Talán kettő történet volt, ami kiemelkedően tetszett, a többi annyira nem érintett meg. Ettől függetlenül érdemes elolvasni ha bejött "Az ​utazó macska krónikája".

Bot. Egy expat eleve nem ilyen gépi, plusz "a srác" egyrészt nem tér vissza korábbi kommentekhez, valamint most a legújabb hozzászólásban még szarul is linkel.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Őszintén, az utóbbi lehetőség bennem fel sem merült, de most, hogy írod, lehet benne valami.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Nagy dillemaban vagyok, hogy a srác egy bot vajon vagy egy ex-pat, aki magyarul tanul és így akar barátokat szerezni?

Valóban élvezettel teli szívvel olvastam jelentésedet a nyomtatott könyvről. El fogom olvasni, mert leírva olyan, mint a virágmezők felett égből csöpögő hímivarsejtek alatt tovább haladni. Ez inspirálni fog arra, hogy holnap felébredjek, nem szerelemből, hanem a munkám színessége miatt.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Murakami Haruki - A ​színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei

Mint általában írta Haruki Murakami a depresszióról, ez a könyv az ő nyomtatott, hogy láttam tökéletesen. Már az első soroktól kezdve belecsöppentem az univerzumába. És megértettem: "Ezt az utazást nem lehet megállítani". Mindig is nagy rajongója voltam a japán történelem szerelmesének.

Könyvei általában más nézőpontot mutatnak nekem egy-egy dologról. Nem vagyok elég jó ahhoz, hogy tisztán lássak, mert az érzelmeim és tapasztalataim eltérnek az ő karakterétől.

Szeretem, ahogyan a szerelemről ír. Hogy a szerelem ébren tart és színessé teszi az életedet. Nem a két ember közötti tökéletes szerelemről szól. Hanem a munkád iránti szeretetről is, vagy általában arról, amit a megélhetésedért csinálsz, és ami arra inspirál, hogy minden reggel felébredj.

lasssz

Marc Collins - Sötét ​lakoma

Nagyon élem ezeket a Warhammer Crime könyveket, jót tett az univerzumnak! Tökéletesen alkalmas arra, hogy még inkább mélyrehatóan bemutassa az egyes bolygókon és bólyvárosokban jelen lévő vérmocskos pusztulatot és az itt élők mindennapi robotját. Már ha ez életnek nevezhető ugyebár....
Quillon Drask egy ritka szimpi karakter, hamar képes voltam vele azonosulni, így a könyvre is pillanatok alatt ráhangolódtam. Szerencsétlen probátor még maga sem sejti, hogy mibe tenyerelt bele. Egészen elképesztő fordulatok és meglepetések várják az olvasót! És természetesen ismét bebizonyosodik, hogy az ember a legvisszataszítóbb szörnyeteg galaxisszerte.

Stephen E. Ambrose - Az ​elit alakulat

Nagy hiányosságomat pótoltam, iszonyatosan élveztem!!! A jól ismert HBO sorozat szereplőiként elevenedtek meg előttem ismételten, csak ezúttal olvasás közben. Félelmetes, hogy hány különféle poklot kellett megjárniuk ezeknek a srácoknak! Brutális mindaz, amin keresztülmentek. Picit könnyeket is csalt a szemembe, mikor az utolsó etapban részletesen leírja Ambrose, hogy végül ki hol kötött ki a háború után és milyen életet sikerült élniük.
Nagyon jó szívvel ajánlom azok számára is, akik látták a sorozatot, mert tényleg rengeteg plusz információ és mozzanat szerepel benne, ami nem fért bele a 10 epizódba.

John French - Dorn ​praetoriánusa (The Horus Heresy 39. kötet)

Nagyon erősen indít, tényleg csak pislogtam! És persze a Birodalmi öklök is így jártak, mert legmerészebb rémálmukban sem sejtették, hogy a szent Terrán indul meg a támadás. Mindig is a naprendszerünkön kívülről várták a támadókat. Az Alfa légió rendesen megkuszálta a dolgokat. Végül már tényleg olyan sok helyszínen zajlottak az események és olyan élesek voltak a váltások, hogy már engem is sikerült jól összezavarni. Vagy az író ennyire zseniális és sikerült ilyen jól átadnia az ellenség cselszövő képességeinek és zavarkeltésének erejét, vagy pedig én voltam ennyire dekoncentrált. Szeretném hinni, hogy inkább az előbbi.
Összességében ütős kis kötet. Közelednek rendesen az árulók és az elkerülhetetlen globális összecsapás! Már csak 14 kötet és jöhet is a Terra ostroma sorozat! Bízzunk benne, hogy az elkövetkezendő 10 évben a végére érek én is. Vagy megunom ezt a kiadási sebességet és lepörgetem őket angolul.

Gav Thorpe - Corax (The Horus Heresy 40.)

Lebilincselően izgalmas novelláskötet volt szerencsém olvasni. A légiója majdnem teljes kiirtását túlélt primarcha nem adta fel a harcot, hanem megmaradt maroknyi seregével folyamatos gerillaháborút vív az eretnek rendházak ellen. Mindent megtesz, hogy elvágják az utánpótlást Hórusz lázadó csapataitól és megnehezítsék számukra a Terra elérését. Különösen tetszett azon elmélkedése, hogy ők rendellenes teremtmények, kiknek nem szabadna léteznie és az univerzum mindent megtesz, hogy kilökje őket. Ezen filozofikus gondolatmeneteket különösen imádom! Remélem még sok ilyenhez lesz szerencsém a 30K-n és 40K-n belül is!

'Mayak – Az Eredet' című e-könyvemben az oroszországi Mayak zóna kísérteties és lenyűgöző világát mutatom be.

Ez a terület, amely a Föld legszennyezettebb helyeként ismert, az elmúlt 60 évben folyamatosan alakította a lakóinak életét. Ez a rejtély, a veszély és a túlélés helye. Az ott élő emberek alkalmazkodtak a zord környezethez, és olyan köteléket alakítottak ki a Zónával, amely egyszerre szép és tragikus. A zónában élők különböző csoportokra oszlottak, mindegyiknek megvan a maga célja és életvitele.

De amikor egy fiatal csernobili fiú megjelenik a kistimi Stalker bázison, jelenléte különös események láncolatát indítja el, amely az egész Zónát a velejéig megrázza. Csatlakozz hozzám, és elviszlek egy utazásra ebben a magával ragadó és hátborzongató világban a „Mayak – Az Eredet” című könyvben. Megismerheted a történelmet, a misztikumot és legendákat, a Zónában élő embereket és a titkokat, amelyek ezen a tiltott területen rejlenek. Ezt az e-könyvet kötelezően ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik az ismeretlen felfedezése iránt, és megérti az emberi ellenálló képesség erejét a nehézségekkel szemben. Ajánlom továbbá a S.T.A.L.K.E.R. rajongók figyelmébe.

Az első 3 konkrétan full egybefüggő történet, az egy nagyon ütős és erős kezdés volt! Én nagyon agyalok, hogy várjak-e a Tuan csigatempós kiadásaira vagy pedig pörgessem végig a sorit angolul ebook readeren....de most már szívesen felpakolnám inkább az összeset a polcra. Még akkor is, ha ilyen vegyes felvágott, hogy a fele angol.

Én még eldöntöm megveszem e mindet a HH-ből. Van jó pár kötet ami elég közepes kritikákat kapott. De például a 2. részt kapásból sokan lehúzzák, nekem meg marhára tetszik! Az első ötöt tuti elolvasom és majd meglátom utána.

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Az első 3 HH könyv bődület komoly!!! Épp most olvasom a 40. kötetet, sajnos csak az első 32 van meg angolul, onnantól már a Tuan magyar kiadásait veszem. Kicsti hülyén mutat a polcon, de sajnos bebambultam pár évre és jó pár már nem volt beszerezhető angolul addigra. Én nagyon elfogult vagyok a WH-el kapcsolatban, szóval én a legtöbbet élveztem, de valóban vannak gyengébbek és még gyengébbek. Főleg a novellás kötetekben! Ott sokszor 1-2 erősebb kap helyet, a többi pedig középszerű. Ettől függetlenül már végigolvasom mind az 54-et, aztán jöhet a Siege of Terra, aminek az első 7 kötete már a polcon sorakozik.

10+ éve nem olvasok könyveket már (maximum tanulmányok miatt), de pár hónapja "ráfanyalodtam" mert várnom kell 1-1 órát a lányomra amíg angolozik:

Sz. Bíró Zoltán - Putyin háborúja

A könyv első fele (ahol a hidegháborútól van visszafejtegetve, hogy mégis mi a jó fene történik éppen) kimondottan érdekes ha az ember szereti a történelmi témákat. A konkrét eseményekkel viszont kicsit furcsán foglalkozik és unalmas a vége felé!

Bao Ninh - A háború szomorúsága

Egy kis Vietnámi háborús érzés a talán legautentikusabb forrásból! Vannak benne nagyon "szép" / elgondolkodtató részek, de összességében túlságosan az író szerelmi életével foglalkozik a regény!

Bao Ninh - A hét törpe tábora

Ez a kis novellás gyűjtemény nagyon olcsón lett az enyém, de az alig több mint 100 oldal sokkal jobban tetszett mint az író ismertebb regénye! Ezt ajánlom mindenkinek!

David Grann - Megfojtott ​virágok

A film érdekes volt de olvastam, hogy a regény pont arra fókuszál amit végül a filmnél elvetettek (FBI / nyomozás részletei). Kimondottan érdekfeszítő volt végig! Remek párost alkot így a film plusz a könyv!!!

Dan Abnett - Hórusz felemelkedése

Ez nagyon nagy elmaradásom volt mindig is. 10+ éve figyel az első 5 HH regény a polcon olvasatlanul! Ezt már nem tudtam megállni és otthon is olvastam esténként! Piszkosul tetszett és a 2. részt már gyakorlatilag habzsolom (200 oldal tegnap)! Éppen azon hezitálok, hogy minden részt is vegyek e meg vagy csak a jobb értékelésűeket...

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Adrian Tchaikovsky - A ​Föld szilánkjai

Bár "Az idő gyermekei" sorozat utolsó két kötete hatalmas nagy csalódás volt, adtam azért még egy esélyt az írónak. Akár még jó is lehetett volna, de ezúttal sem sikerült közel kerülnöm a karakterekhez és a történés nagy része is csöppet langymelegre sikeredett. Bár voltak itt genetikailag módosított szuperkatonák, csak a WH40K-val ellentétben itt ugye nők. És szintén kicsit Warhammeres navigátorok, akik képesek voltak a nem valós űrben manőverezni a hajókat. Volt félelmetesnek ígérkező ellenség is. Szóval nagyjából minden adott volt egy izgalmas kis kalandhoz, de sajnos nem jött át. Nem tudom, hogy valaha is erőt veszek-e majd magamon, hogy elolvassam a két folytatást. Jelenleg azt mondanám, hogy nem fog megtörténni.

Dominic Streatfeild - Kokain

Az utóbbi időszakban teljesen ráfüggtem a kokainra. Na természetesen nem a szerre (annyira jól nem keresek ), hanem Dominic Streatfeild elképesztően csúcs könyvére!!!
Az nyilván már nem titok, hogy rajongok a szerrel kapcsolatos bárminemű tartalomért. Ez idáig már jó pár kötetet kiolvastam a témában, de ebből sosem elég! Azt kell mondjam, hogy az eddig olvasottak közül magasan a legalaposabb és legkimerítőbb könyv. Évezredekkel ezelőttről indul az utazás egészen "napjainkig". Azért idézőjeles, mivel 2001-ben jelent meg. Az őslakosok koka rágási szokásai, a kokain elterjedése és legális használata, Sigmund Freud kokainmámoros kalandjai, egy krekk függő mindennapjai és a Nixon által elindított "drogháború". Szóval konkrétan minden is, amit tudni akartál magáról a növényről és a belőle készülő kokain-hidrokloridról. Ahogy megpróbálják ellehetetleníteni a földműveseket a koka termesztés miatt, de semmi más alternatívájuk nincs (és a kormányok sem nyújtanak hatékony segítséget), így kénytelenek folytatni, ha nem akarnak éhen halni. Egy soha véget nem érő harc, hiszen megállítani nem lehet az áramlását. Próbálják már jó 52 éve, de annyit sikerült felmutatni, hogy minden eddiginél jobban virágzik a biznisz és az egész világ el van árasztva a szerrel. Láthattunk itt már elképzelhetetlen gazdagságot és csillogást, valamint a nyomort és megszámlálhatatlan mennyiségű halottat. Vezetők és kormányok buktak meg miatta. Nincs még egy ilyen szer a világon, ami ennyire megosztó és ennyi vér és misztikum övezi.
Ha csak kicsit is érdekel a téma, akkor nagyon jó szívvel ajánlom!

Bödőcs Tibor - Prímszámok hóesésben

Mindenképpen jót tett neki a hétköznapi halandó számára is könnyen emészthető nyelvezet! A "Mulat a Manézs" olvasása közben azért kerekedett a szemem jó párszor.
Üdítőek ezek a kis miniatűrök. Volt azért pár, ami kifogott rajtam. Lehet ha kicsit műveltebb lennék, akkor minden átjött volna. De azért így is szórakoztató és különleges ez a kötet. Érdemes elolvasni, mert legalább ennyi időre is kiszakadunk a szürke hétköznapokból!

Nem a primarchákon van a hangsúly amúgy. Persze többször felbukkannak, de eddig a 34 kiolvasott kötetet én nagyon éltem.

James Swallow: Nemesis
Nem olvastam még 30k-t, olyan ... idegen ahogy ezekre a mitikus szereplőkre jelen időben hivatkoznak. Horus basszus ott van a másik sátorban!
Tudom, eretnekség, de a primarch vonal túlzottan nem érdekel, szóval a HH nem hiszem, hogy terítéken lesz, de ez a kötet a Culexus miatt akadt a kezembe.

Man literally too angry to die

Igen, "ordító" volt anno, hogy Karpyshyn távozása után az ME3-ban megszakadt a második részben bejött "sötét anyag" vonal, pedig lett volna a témában kraft és lehetőség bőven, az tuti. De akik átvették a történetvezetést, egyrészt vszg. nem tudtak vele mit kezdeni, másrészt elég sok mindent kellett (a sok szertefutó szálat, mellékküldetések eredményeit, korábbi játékok döntéseit stb.) összevarrniuk a fináléra, így vszg. az azért vitte az energiát rendesen.
(Nekem anno elsőre kevésbé jött be a 3. rész, az első kettő után legalábbis volt benne csalódás íz, és nem csupán a zárása miatt (miközben egy abszolút skálán persze bőven jó játék volt), de tavaly ősszel, amikor végigvittem a remastered (vagy milyen néven futó) verziót, akkor meglepően teljes és egyenletes élményt adott ki a trilógia.)

Endure. In enduring, grow strong.

Uh... most érzem mennyire traumatizált az ME3, hogy Karpyshyn és ME emlegetése esetén rögtön a dark matter félbehagyott vonal sebei szakadnak fel bennem.
Mondjuk itt kevésbé éreztem a meglepetéseket. Most mondjuk volt két konfrontáció ami nem úgy sült el ahogy számítottam rá, de de nem az a nagyon agyeldobós, inkább csak kellemes meglepetés.
Bane and Co. kevésbé saját mult felfedezésén van, tehát kevesebb a potenciál a csavarokra. De még lehet meglepetés. Azért tegnap sikerült egy megállóval tovább metróznom elmerülten olvasva.

@Peace Lehet valami grey jedi dolgot kéne keresnem, nem másik Sith könyvet következőnek, de meglátjuk.

Man literally too angry to die

Darth ​Plagueis-t jó szívvel ajánlom, ha még nem volt meg.

Nem tudom, könyvíróként milyen a csóka, de a Bioware keretein belül a Jade Empire, SW: KotOR1 és a Mass Effect 1-2 fő történetírója volt az emlékeim szerint, és mind a négy játék szvsz zseniális/emlékezetes a sztori vagy annak bizonyos főbb elemei/kidolgozottsága szempontjából. (A Jade Empire és a KotOR1 egyaránt tartalmazott akkora 'hűbazmegelős" fordulatot, hogy a mai napig bennem van az érzés mindkettőből!)

Endure. In enduring, grow strong.

Drew Karpyshyn: Darth Bane trilógia
Az első jó volt, bár kicsit sablonos volt az új tanuló a Sith akadémián.
A második rész előszavában írja, hogy fél év alatt hozta tető alá. Érződik.
Most a harmadik rész közepénél járok és csak kapkodom a fejem. A szálak összefutottak, két Sith, három potenciális tanítvány, egy út tanítványok nélkül, ráadásul régi harcostársak is előkerültek. Kíváncsi vagyok mi lesz belőle.

Man literally too angry to die

Én nagyon örülök, hogy a film előtt olvastam a könyvet, mert csúcs!!! A film is korrekt lett nagyon, de több jelenet ki lett hagyva vagy meg lett kurtítva sajnos.

Megmondom őszintén, engem az ilyen mélységű technológiai leírások kicsit kizökkentenek, a Hail Mary sem ezek miatt lett kedvenc, hanem a történet miatt. Egyébként ebből is lesz film, és valószínűleg ha azt láttam volna előbb (és tegyük fel, hogy legalább annyira jó lesz, mint A marsi volt), nem annyira gondolkodnék a regény elolvasásán.

Megjelenés óta megvan a Hail Mary, és még mindig nem nyitottam ki, szégyen.

Marsit viszont mindenképp ajánlom elolvasni, úgy, hogy nekem amúgy nagyon tetszett a film, szórakoztató, igazából bármikor megnézném - na de a könyv annál is sokkal jobb.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Én is írtam róla bő két éve:

"Mikor meghallottam, hogy sci-fi készül Matt Damon főszereplésével, azonnal rohantam megvenni a könyvet és iszonyatosan imádtam!!! A film sem lett rossz, de a könyv az csúcs volt! Nem is volt kérdés, hogy egyből rámegyek a második könyvére is, de az "Artemis" az valami elképesztően hatalmas csalódás volt számomra "A marsi" után. Én nem akartam elhinni, hogy ugyanaz az ember írta, minden tekintetben kiábrándító volt. Féltem is rendesen az új könyvétől, de úgy voltam vele, hogy igazán megérdemel tőle még egy esélyt és bizony milyen jól döntöttem! Abszolút letaszította az első könyvét a csúcsról nálam és egy laza mozdulattal felpattant a dobogó legmagasabb fokára!!!
"Ryland ​Grace egyedül maradt: az utolsó esélyként indított küldetés egyetlen túlélőjeként nem vallhat kudarcot, különben az egész Föld és vele az emberiség is elpusztul. Csakhogy éppenséggel ezt ő maga sem tudja. A saját nevére sem emlékszik, nemhogy arra, hogy hol van, és mit is kéne tennie."
Ennél többet ne is olvassatok el a hivatalos kedvcsinálóból, mert már belerondíthat kicsit az élménybe. Én szerencsére nem tettem. Minden megvan benne, amit a marsiban szerettem, de még került bele jó néhány olyan elem, ami abszolút letehetetlen kedvenccé varázsolta! Még nagyon élénken él benne a Netflixes "Oxygen" című film, az még rátett egy lapáttal az élményre és még élénkebbé tette a könyv alapján fejben leforgatott filmet! Igazából bármit is írnék róla, jó eséllyel spoileres lenne, így ilyet most nem fogok tenni. Ha egy vérbeli sci-fi-re vágysz tele tudománnyal, fordulatokkal, felkavaró érzelmekkel és grandiózus távlatokkal, akkor mindenképpen jó szívvel tudom ajánlani Weir legújabb könyvét!"

A Hail Mary-küldetés

Megint túl sokáig nem olvastam el valamit, mert előítéletem volt. Az amnézia szó nálam szinte automatikus kaszát jelent, világéletemben olcsó megoldásnak tartottam. Ha őszinte akarok lenni, ez a regény sem követelte volna meg, de elfogadtam a létjogosultságát, mert így szépen el lehetett mesélni a két párhuzamos történetet.
Én A marsit nem olvastam, de a film kapcsán azért végig megvolt a kommunikáció a rajongók és a média felől, hogy a technológiai és tudományos leírások adják a történet sava-borsát, és ezt úgysem lehet élvezhetően vászonra adaptálni.
És a Weir-féle, mérhetetlenül sokrétű, lehetetlenül átgondolt tudományos értekezés itt is jelen van. A szereplők is alig-alig tudnak megnyugodni, mert mindig csak a dolgok 95%-ára gondolnak, aztán jön az író, és még nagyobb szarba viszi őket.
A savbors azonban érzésem szerint nem itt van, hanem a szereplők között kialakuló kapcsolaton, és az olyan pátoszosnak nevezhető fogalmakon, mint az önfeláldozás, a barátság, a hősiesség, a bajtársiasság, stb. De ez így, sci-fi köntösben irgalmatlanul üdítő.
Legmagasabb polcra való könyv, lehet rajta jókat röhögni, meglepődni, meghatódni és jó sokat izgulni, mert itt tényleg van kikért!

Pont múlt héten végeztem ki a Hyperion bukását. Nekem az első könyv jobban tetszett, bár stilisztikai szempontból mindkét könyv nagyszerű. Csak amíg az első könyvnél a stilisztika még segített is a narratíván, azaz azon, ahogy Simmons elmeséli a történet(ek)et, addig a másodiknál pont fordítva éreztem. Ettől függetlenül szerintem alapmű a két könyv minden sci-fi rajongónak.
A Cherubionos vagy az Agaves kiadáshoz van szerencséd? Én a Cherubion félét olvastam, és bár a fordítás alapvetően jó volt, de annyi elgépelési hiba volt benne, hogy azért az eléggé rontotta az élményt.

Andrzej Sapkowski – Narrenturm – Bolondok tornya

Alaposan megküzdöttem Sapkowski Huszita trilógiájának első könyvével, de megérte. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy az elmúlt években leszoktam az olvasásról, és ez pont nem az a könyv, ami ideális az olvasásra visszaszoktatáshoz. Hónapokra letettem, vagy csak pár oldalakat haladtam előre, de nemrég erőt vettem magamon, és azt követően gyorsan kiolvastam.

A Narrenturm nehéz könyv. A Vaják-könyvek után Sapkowski a mi világunkat, és a közép-kelet európai történelmet választotta háttérnek, és a fantasy-elemeket takaréklángra vette. Itt rögtön muszáj kritizálnom a magyar kiadást, mert nem sokat segített a gördülékeny olvasásban. Először is, rengeteg a latin szöveg, párbeszéd (szinte minden oldalra jut belőle), amik nem lettek lábjegyzetek formájában lefordítva. Kb. a feléig szorgalmasan fordítgattam ezeket telefonról, ám egy ponton túl ezt elengedtem, és próbáltam a szövegek ismerete nélkül élvezni a könyvet. Másrészről rengeteg mellékkarakter, és ebből fakadóan rengeteg név is van, amiket nem árt fejben tartani. A függelékben se egy ki-kicsodát nem kapunk, de ami még fájóbb, egy térképet se, csak a lengyel földrajzi nevek régi és mai átiratát.

A Narrenturmról, mint intézményről azt érdemes tudni, hogy a világ első pszichiátriai intézményeként tartják számon (ma patológiai múzeumként üzemel, keressetek rá, elég hátborzongató kívülről is). Nos, a “pszichiátriai intézmény” mai gondolkodással erős túlzás, maradjunk a bolondok tornyánál. Azonban fontos megemlíteni, hogy a torony jóval, de tényleg jóval kevesebb szerepet kap a regényben, mint azt a fülszöveg alapján gondolnánk. Sőt, a husziták tényleges megérkezésére is relatív sokat kell várnunk. Nem spoilerkedem, csak egész máshogy estem volna neki a regénynek, ha ezeket előre tudom, és nem vezet félre a fülszöveg.

A könyv Reynevanra koncentrál, a fiatal prágai medikusra. Bár én csak a játékokból ismerem a Witcherek Geralt-ját, így is sok átfedést találtam a két karakter között: mindketten előszeretettel kísérleteznek gyógyfüvekkel és főzetekkel, nem riadnak vissza a mágiától. Emellett falják a nőket, nehezen illeszkednek be a társadalomba és a konfliktushelyzeteket legtöbbször fizikai erővel oldják meg. Geralt-tal szemben azonban Reynevan egy naiv és éretlen karakter, akit csak a bosszúvágy és a szerelem hajt. Furcsa mód én éppen emiatt tudtam vele azonosulni, amiért sokan mások nem; az ő korában én is legalább ilyen hülye voltam, és a mai napig nem értem, hogy maradhattam életben. Reynevan esetében, mivel ugyanazokat a hibákat véti újra meg újra, nehezen beszélhetünk jellemfejlődésről. Szerencsére két útitársat is szerez magának egy-egy buddy karakter személyében (egyikük okosabb, másikuk bölcsebb), akik - sokszor az olvasóban is megfogalmazódott aggályokat tolmácsolva - próbálják ellensúlyozni az ámokfutását, kevés sikerrel.

Ami miatt többször letettem a könyvet, annak sokszor éppen a cselekmény volt az oka; nem tudtam eldönteni, hogy mennyire parodisztikus céllal, de a könyv hemzseg a deus ex machinától, vagyis nincs olyan szorult helyzet, amit egy váratlan, külső segítség ne oldana meg. Ami miatt viszont mégsem adtam fel, az részben a témaválasztás miatt volt. Az inkvizícióról keveset tudtam, de már régóta vártam egy témába vágó regényre. A szerző nem szépíti meg a múltat, kellően naturálisan mutatja be a mindkét oldalon elkövetett kegyetlenkedéseket. Ez nem a jó és a rossz harca volt, ennek megfelelően a “jó” karakterek is inkább antihősök, a sötétszürke különféle árnyalataiban. Sapkowski elképesztően jól ír, törődéssel viseltetett a regénye iránt; szarkasztikus stílusban brillírozik és sziporkázik, miközben tisztességes mértékű kutatómunka húzódik a regény mögött. A hangulat telitalálat, és a Narrenturm, amikor működik, akkor nagyon is jól működik. Összességében, az első könyvben a történet nem sokat haladt előre, de felvezető regényként ezt most még elnézzük.

Mégsem tudom mindenkinek tiszta lelkiismerettel ajánlani. Így nem ajánlom annak, aki egy történelmileg teljesen hiteles, természetfeletti erőktől mentes olvasmányt vár. Nem ajánlom annak, aki egy történelmi adatoktól mentes, mágiával átitatott fantasy hőseposzt vár. Aki egy könnyed limonádé-olvasmányt vár. Aki egy magát komolyan vevő, abszurd helyzeteket és cinizmust nélkülöző olvasmányt vár, mély gondolatisággal.

Ajánlom annak, akit érdekel az európai történelemnek ez a sötét korszaka. Aki el tudja fogadni, hogy a főhős egy önfejű, önsorsrontó karakter, akit csak a masszív plot armor óv meg a haláltól. Akinek mindegy, mi, csak Sapkowski legyen. Aki tudja magáról, hogy ritkán veszíti el a fonalat.

…és most belevetem magam a folytatásba, az Isten harcosaiba.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Hyperion nekem nagyon régóta várat magára. Félek tőle, hogy amennyire felhájpolták, annyira nagy csalódás lenen számomra. Mondjuk emiatt nem belevágni elég nagy ökörség, de sajnos még mindig nem történt meg.

Hyperion óriási! Az Endymion viszont elengedett viszonylag az elején, de egyszer visszatérek rá. Én is azonnal a Bukás után kezdtem, lehet, az volt a baj, hogy nem pihentem rá egy kicsit.

Tchaikovskyra köszi a figyelmet, kiment a fejemből! Az első rész zseniális volt tényleg, a második elég elrugaszkodott volt, nekem alapvetően tetszett az alapötlet, de nagyon-nagyon sok szövegben lehetett volna ezt átadni rendesen szerintem. Be fogok rá ruházni.

Most a Hyperion van soron nekem. Azért érezhető, hogy több, mint 30 éves a könyv, mind a szerkesztése, mind a sci-fi vonalon lévő dolgokban visszaköszön ez. Viszont be tud húzni magával, de nekem nehezen indult be. Az első kötettel most végeztem, a Hyperion bukásában még csak pár oldalam van, de úgy érzem, hogy a harmadik-negyedik kötet is követni fogja majd.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

OFF: olvass privátot is

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...