Milyen könyvet olvastok mostanában?

Na, akkor erre én is ajánlok egyet... nem konvencionális M.A.G.U.S. regény (a hangulata erősen elüt a többitől; sokkal sötétebb és egyedibb), de nekem ez tetszett a legjobban anno.

Raoul Renier (Kornya Zsolt): Pokol

Endure. In enduring, grow strong.

Dale Avery: A renegát

Man literally too angry to die

A legérdekesebb, hogy Wulfgart tartotta a főhősnek, mégis mindenki a drow előzménytörténetét szerette volna

Köszi az infót! A Gyűrűk Ura párhuzamról még nem hallottam (s nem is éreztem ilyet a regények olvasása közben), azonban azt régóta tudom, hogy a Kristályszilánk volt az indító, s Drizzt felszínre kerülésének a története (kvázi előzményképpen) később íródott.

Endure. In enduring, grow strong.

A kristályszilánk trilógia a Gyűrűk ura koppintása és az első alkotása, később rajongói nyomásra írta meg Drizzt történetét.

A jó írót igazából a Sötételf trilógiára értettem, a többi szerintem se nagy eresztés.
Viszont aki összedob egy ilyen trilógiát, ott azért még lehet remény Legalábbis reménykedem..

Ja igen, kérdés: múltkor olvastam Luis Saul-tól 3 könyvet (Della bábjai, Boszorkányhadúr, Syburr csillaga), ezek eléggé tetszettek, és megnéztem a hátterét, és e szerint elvileg beletartoznak a M.A.G.U.S. univerzumba.
Restellem, de eddig még nem nagyon ismerkedtem meg ezzel a világgal, az érdekelne, hogy aki olvasta őket, melyik M.A.G.U.S. könyveket tudná ajánlani?

Salvatorénak szerintem egyetlen igazán jó húzása volt: az Otthon. Ezen kívül a Száműzött és a Menedék még olvashatók, illetve az Entreri/Jarlaxle páros kalandjai is az elmennek még kategóriába tartozik, de ezt leszámítva szvsz a legócskább vásári bóvli nagyüzemi gyártója a fickó (igen, Kristályszilánkostul mindenestül), tele kiszámítható, szappanoperás "fordulatokkal", ilyen-olyan módon visszahozott/feltámasztott karakterekkel, és a legócskább klisékkel, ami csak a fantasy ponyva műfajban elképzelhető.
Viszont vitathatatlanul a javára írható a Mélysötét részletes kidolgozása, élettel megtöltése. Azért örök hála, és le a kalappal előtte! Ám írónak szerintem határozottan pocsék és tehetségtelen a fickó. Persze nem a legrosszabb, van nála lejjebb is (ha valaki olvasta anno a Baldur's Gate regényt, az tudja miről beszélek ), de érthetetlenül túlhájpolt az ürge.

Hmm, ha már beírok ide: nálam az utolsó kivégzett könyv Mark Lawrencetől a Bolondok hercege. Ajánlom mindenkinek, akinek tetszett a Széthullott Birodalom trilógia, de azoknak is, akiknek az kevésbé jött be A Bolondok hercege könnyedebb, néha hangos röhögésre ingerlő (Jalan herceg némely megjegyzése vagy gondolata), ugyanakkor a sötétség, a dark fantasy érzésvilág ugyanúgy érződik a háttérben, mint ahogy a Széthullott Birodalomban is megvolt. A mihaszna élvhajhász Jalan herceg és az első látásra standard berzerker vikingnek tűnő Snorri párosa pedig szerintem 100%-os telitalálat, s szépen kiderül azért menet közben, hogy a fenti kliséknél persze jóval nagyobb mélység rejtőzik mindkettejükben. Plusz külön kikacsintás az első trilógia ismerőseinek néhány szereplő feltűnése, illetve korábbról már ismert történés más szempontból való "újraélése". Állítólag most novemberben jön a második kötet magyarul - én már nagyon várom! Nekem igazán tetszett a Széthullott Birodalom trilógia is (köszönet érte J.I.B.-nek, hogy felhívta rá a figyelmemet), bár a zárását kissé kurtán-furcsának éreztem, és kicsit meg is fáradt a sztori a harmadik kötet végére (azzal együtt, hogy jobbat magam sem tudtam volna kitalálni, ha maga Jorg és bandája próbál erre rábírni, akkor sem ). De a Bolondok hercege szerintem jobban sikerült. Mondhatni, nálam maradéktalanul betalált.

Endure. In enduring, grow strong.

Bizony, nagyon rókabőr lett.....
Én nem szeretek abbahagyni egy könyvet ha már elkezdtem,de nála pont ez volt a helyzet.
A másik, akit viszont tényleg tehetségesnek tartok, éppen ezért nagyon sajnálok, az Salvatore. Minden fantasy rajongónak kötelező darab (és vétel a Sötételf trilógia (Otthon, Száműzött, Menedék).
Ugye aki olvasta, annak nem kell bemutatni milyen fantasztikus atmoszférája van és mennyire olvasmányos.
Mostanra viszont ő is teljesen belefásult. Múltkor mondom megnézem miket írt mostanában, el is kezdtem a Gauntlgrym-et, aztán kb. egy negyedóra múlva abba is hagytam....
Már nincs meg benne ami régen megvolt. Pedig jó írónak tartom, ezért is remélem hogy még belekezd valami hasonlóan élvezetes regénybe, mint anno Drizzt-el tette az elején

Scalzi féle sorozat ígéretesen indult, első kötetet még élveztem is, aztán sajnos piszkosul unalmassá és kiszámíthatóvá vált.

Én olvastam a Riyria-krónikák első 5 kötetét és tény hogy jó az író stílusa, valamint a főszereplő karakterek is jópofák, szerethetőek, viszont szerintem eléggé ellaposodik a sztori.
Ha már javasolnék egyet az 5 közül, akkor az a 2. rész: "Az elfek tornya".
Amit pedig biztosan nem az a 3., az volt a legunalmasabb.

Én könyvtárba járó vagyok, tehát eléggé megválogatom, hogy mit veszek meg és hát azt kell mondanom - persze ha rám hallgatsz-, hogy egynek elmegy, de meg nem venném őket.
Mondom a legnagyobb baj, hogy eléggé szegényes cselekmény szempontjából, jól indult, aztán egyre sivárabb lett.

Ezzel a dologgal meg, hogy sokan jóra értékelnek egy könyvet, akkor az már biztos befutó, mostanában már nem értenék egyet, valahogy túl nagy a választék, és egyre alacsonyabb a színvonal. Mi meg szép lassan elfogadjuk ezt, aztán örülünk az odavetett csontnak..
Erre jó példák John Scalzi könyvei. Mindenki odavolt értük, ellenben szerintem meg egy mindenhonnan összelopkodott unalmas sablontenger volt. Maga az alapötlet csak csak (persze az se eredeti), aztán azzal kifújt.

Viszont ha ajánlhatok, akkor ha jó sci-fit akarsz, olvasd el Asimovtól az Alapítvány sorozatot, ha meg horrort akkor Lovecraft egyértelműen

Nem csak ő káromkodott folyamatosan, hanem mindenki. Angolul biztos nem lett volna ilyen zavaró, úgyis minden csak "fuck" lenne, de így magyarul elég mónikasósra jött ki a dolog, pedig hát ezek mégiscsak NASA emberek.
(de ahogy írtam én is élvezem, csak nem erre számítottam)

I wish I could have known about the view from halfway down

Én azért biztos káromkodnék rendesen Watney helyében. Ne számíts a filmben sem sokkal komolyabb mélységekre. A könyvet én nagyon élveztem és a film is piszok jó lett.

Olvasom a Marsit, de nem olyan, mint vártam. Izgalmas és szórakoztató, de szinte semmi mélysége nincs, teljesen más stílusra számítottam. Remélem a film jobban rá megy a lelki folyamatokra, mert ez így csak mekgájvör.
SPOILER

I wish I could have known about the view from halfway down

Jack Ryan sorozat.

[Uncharted: A negyedik Labirintus.[/b] GeryG ajánlására és itteni "ismertetőjének" hatására beszereztem az egyik kedvenc konzol címem ihlette könyvet. Nem feldolgozás, külön álló történetet mesél el. Kíváncsi leszek megfog e annyira, mint a játékok.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

A Riyria Krónikákat bár nem olvastam, ajánlani tudom, mert utána olvasva roppantul kedvelik, és kötetről kötetre jobb lesz. Mindjárt linkelem két atomhosszú könyvajánlómat a GoT-os topikból, ha esetleg elkerülte volna a figyelmedet, ezekben benne van ez is, meg a többi is, írok róluk pár sort.

Első része
Második része

Ezeknek a rövidebb változata :

A Tövisek trilógia megvolt (imádtam, főleg a középső kötetet, meg a harmadikban, mikor Chella ráébred ki a...na spoilerezek, de amikor az a mondat elhangzott, nekem is lesett, hogy ki az, és volt egy asztakurva érzés), az Első Törvény is + a Hidegen tálalva (ez egy önálló kötet ugyanabban a világban, kurva jó) - kifoirgatja a fantasy zsáner toposzait, már az anti-Gandalf és Glokta, az inkvizítor miatt is érdemes elolvasni, a lőpormágust én is ajánlani tudom (ősszel jön a második kötet), meg a Hollóárnyékot is. A bölcs ember félelmét meg azért imádtam, mert a szokásos sötét hangulattal záródó középső kötet helyett pozitív végkicsengésűnek tűnik, így a főhős azt hiszi fasza minden, ezzel záródik a múltbéli szál, közben meg...nagyon várom a befejező kötetet.

Viszont,m hogy a kérdésre is feleljek, jómagam Abercrombiet javasolnám neked.

Jut eszembe a második ajánlóban ajánlott Hangakirály már előrendelhető, két kötetre lesz szétbontva az olvashatóság végett. KurvaAtomszép a borító is!

Bölcs ember félelme
Nekem az ademi rész is baromi unalmas volt. Az mintha a könyv nagyrésze lett volna és csak még egy hülye kultúra ami valahol nagyon más, de mégis igaza van stb. stb. Nagyon új akart lenni és mégis nagyon nem volt az.
Fade-ben vagy mi volt az meg csak elb@szták az időt... szó szerint. A "tényleges" történettel nem haladtak. Alig pár fejezet volt ebben a nem rövid könyvben ami folytatta volna a chandriant meg az egyetemi/Denna szálat.

Man literally too angry to die

Az Első törvényt olvastam a másik két kötettel együtt. Nekem tetszett, szórakoztató, vannak benne fordulatok és szerintem nagyon jók a karakterek benne.

Quoth the raven, `Nevermore.'

El is felejtkeztem róla:

Mark Lawrence - Tövisek császára

Meh... "Imádom" mikor egy aránylag jó sorozat utolsó része olyan befejezést kap ami nemes egyszerűséggel agyonveri az egész hangulatát. Jorg kalandjai tovább folytatódnak, de egyre kevésbé érdekesek, az első könyvben megismert karakter személyiségéből szinte semmi nem marad (bár azért vannak fellángolásai). A könyv legjobb részei az Öt évvel ezelőtt fejezetek, sokkal pörgősebbek és fény derül néhány további dologra. A könyv nagy csavarjára már futólag a második könyvben is gondoltam, mikor annyit emlegetik a Holt Királyt, aki meg kicsit is odafigyel nagyjából a harmadik kötet felétől tudhatja mi lesz a meglepetés. Chella néhány fejezetét meg legszívesebben átlapoztam volna. Szóval összességében nekem csalódás volt ez a lezárás.

Brian McClellan - Vérrel írt ígéretek

Ezt viszont csak ajánlani tudom Egy újabb trilógia nyitó kötete (Lőpormágus), de szerencsére csak októberig kell várni a következő részre. Egyébként 2014 legjobb fantasy debütálása 2014ben Nem a megszokott kardozás-fantasy világ, inkább az iparosodás korára emlékeztet. Vannak hagyományos mágusok is, de rajtuk kívül itt megjelentek azok a bizonyos lőpormágusok is, akik messziről robbantják fel a puskaport és némi plusz töltettel két kilométerre lövik ki a muskétagolyót, esetleg egy plusz töltettel 90 fokot fordul a golyó. Az alaptörténet szerint a könyv elején éppen véget ér a királyok kora, ami mint később kiderül nem várt következményekkel jár Mellette pedig fel kell építeni egy demokratikus államot, miközben invázió fenyeget és egy áruló bújik meg az összeesküvők között. Ráadásul még egy ősi prófécia is előkerül.
Írnék még szívesen róla, de nem akarok véletlenül sem spoilerezni, inkább mars elolvasni

Patrick Rothfuss - A bölcs ember félelme

Folytatódik Kote története, pontosan ott, ahol az előző rész abbamaradt. Egyrészt a fogadóban, másfelől az egyetemen. Kicsit több a hullámvölgy a könyvben, de így is olvastatja magát. Egyedül az ősi tündérnél eltöltött idő volt az, amit én szívesen letudtam volna egy-két mondattal, ehelyett jó pár oldalon keresztül olvashattam a főhős és egy időtlen lény szerelméről, hurrá Bár történtek ott is fontos dolgok, de engem valahogy nem kötött le annyira, mint a zsoldosoknál tett kirándulás vagy az egyetemi történések. Előbbinél ráadásul egy kis "meglepetés" is van: SPOILER. A jelenkori szál meg csak tovább kavarja a dolgokat, újabb kérdéseket kapunk, és csak nagyon kevés választ. Mindenesetre kíváncsi vagyok hogyan is sikerül lezárni a történetet, remélem méltó lezárást kap

És a végére egy kérdés Valaki innen olvasta esetleg a Riyria-krónikákat Michael J. Sullivan-től? Gondolkozom rajta, hogy vagy ez lesz a következő nagyobb sorozat amit beszerzek vagy az Az Első Törvény Joe Abercrombie-tól Nem tudom eldönteni melyik legyen

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Mind az öt könyv fantasztikus!!! Nekem is sok idő kellett, hogy felocsúdjak, de csak összevásároltam őket vateráról, és nem bántam meg!

Terry Pratchett könyvekre rá lehet szokni. >10 Discworld könyvem van, zseniális mind. Nekem a City Watch vonal a kedvencem (bocs, angolul olvasom, nem tudom hogyan fordítják). Én úgy voltam, hogy vettem/kaptam a könyveket eléggé random módon, és szerintem pont a közepével kezdtem, aztán ahogy elkezdtem gyűjteni már figyeltem a sorrendre. Megállja mindegyik könyv a helyét önállóan, anélkül, hogy ismernéd valamelyik "előzmény" könyv történetét, de azért ha teheted, akkor haladj sorrendben.

Ez van soron: Stephen Hawking: A Brief History of Time

tütütüüüü

Éppen hogy befejeztem Terry Pratchett: Egyenjogú rítusok c. könyvét, már bele is kezdtem a Vészbanyák-ba. Régen voltam már így íróval, h könyv becsuk, kukucs, jöhet a következő aww great. Pedig már vagy 10 éve olvastam tőle novellát, és azóta is csak tervezgettem, hogy egy nap elkezdem valahol a Korongvilág-regényeket, de valamiért nem juttottam el odáig. Beszerzési tervben van a Mágia színe és fénye, + a későbbiek is, ha már így vagyunk. Mondjuk nem teljesen világos még, mennyire érdemes a sorrendiséget követni, de hátha van itt korongvilágos ember, aki ilyen kérdésekben járatosabb.
Ésszerészetet mindenkinek!

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Pont most akartam bekérdezni, hogy valaki olvassa-e, aztán visszatekerek pár hsz-t és pont szóba került

Még csak a 3. rész 2/3-adánál tartok, de valami eszméletlen jó! Így pár ezer oldal után már vannak dolgok, amiket majdnem megért az ember, de aztán bejön valami új, ami mindent megváltoztat, és megint semminek semmi értelme

10/10, nem lehet letenni, és nem is szabad, mert ha elfelejti az ember, hogy mi volt 2 könyvvel ezelőtt, akkor már borzasztó nehéz visszalendülni

I wish I could have known about the view from halfway down

Utóbbi két hét termése:

Stephen King - Újjászületés

Én végképp feladtam a reményt Kinggel kapcsolatban. Állítólag ez egy nagyon jó könyv, de nekem nem úgy tűnt. Igaz, hamar a végére értem, mert végig azt vártam, hogy történjen már valami. A befejezés meg... Nagyon lovacraftosra akarta venni a figurát, de az eredmény inkább hasonlít az amerikai filmek tűz körül mesélt "rémisztő" történeteihez.
Azt meg csak csendben jegyzem meg, hogy még a főszereplő is egy újrahasznosított figura. Már olvasás közben gyanús volt, de a könyv után olvastam pár véleményt és egyiknél konkrétan kiemelték, hogy honnan másolta a karaktert

Joe Hill - Nos4a2

Meghalt a király, éljen a király! (Egen, ez egy rossz szóvicc, mert az úr valójában King fia). A potom 900 oldalas téglát két nap alatt olvastam ki, olyan, mint az apja volt fénykorában (AZ, Hasznos Holmik), letehetetlen könyv. Nem magyarázza túl, nem erőlteti a dolgokat és mégis lebilincselő a történet. A főhős őrültsége (?) és a főgonosz kitekert gondolkodása meg hatalmas pluszpont. Manx nem gonosz a szó szoros értelmében, a maga módján ő jót akar. A kocsi kicsit olyan, mint Christine volt, de csak annyira, hogy ez ne legyen zavaró. Én csak ajánlani tudom (és remélem találkozunk még Manx igazi gyerekeivel, aki elolvassa érteni fogja). Nálam egyértelműen 10/10 a könyv

Mark Lawrence - Tövisek Királya

Az első részt még tavaly olvastam, az nagyon tetszett. Főleg az egész széthullott birodalom koncepciója. Ez viszont már nem nyerte el a tetszésem annyira, nekem sokszor vontatottá vált és bár kapunk némi magyarázatot a világgal kapcsolatban, de szinte ennyi az összes pozitívum. Jorg is inkább visszafelé fejlődött, nekem jobban tetszett az első rész cinikus rohadékja, mint a pár évvel idősebb, túl sokat agyaló főhős. A vége (és a jelenkori vagy inkább későbbi szál) pedig végig teljesen kiszámítható. A legvége egyenesen vicces. Mindenesetre ha leülepedett megnézem az utolsó könyvet is, mert a második rész több kérdést hozott, mint választ.

Patrick Rothfuss - A szél neve

Újabb párszáz oldalas önvédelmi könyv, egy trilógia első része (hamarosan folytatom a második kötettel) A "jelenben" Kvothe (Kote) kezd el mesélni az életéről a Krónikásnak, az első kötet a gyerekkorát és a tanulmányai kezdetét írja le. Egy-egy kisebb hullámvölgytől eltekintve végig érdekes marad a könyv, főleg, mert hajtja az embert a megismerés vágya. Hogyan lesz a világban ismert főhősből egy eldugott kis falu fogadósa? És ki a fene az inasa? Sajnos válaszokat nem, csak újabb kérdéseket kapunk, de remélem a folytatásban legalább párat megválaszol. Az egyetlen bajom, hogy Rothfuss ahelyett, hogy befejezné inkább mellékszálat írt, az első könyv egyik (valóban érdekes) karakteréről. Hamarosan jelentkezem a folytatással

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Kicsit lassabb tempóban haladtam, mint előre terveztem, de ma a melóhelyen kiolvastam a Star Wars a Birodalom Örökösei-t. Eszméletlen jó! Úgy is mondhatnám, hogy átjárja az erő. Izgalmas, fordulatos, jól megírt, mint a történések, a párbeszédek és az akció részeket beleértvén. Átlátható, egyszerű a történetvezetése, de egy másodpercig nem fullad unalomba. emellett Thrawn karaktere félelmetes, de a többi mellékszereplő is remekül kivan találva. Remélem a folytatások hasonlóan jobbak lesznek, ha nem fokozzák még jobban az élvezeteket. Nagyon örülök, hogy elkezdtem pótolni, egy SW fannak majdhogynem kötelező olvasmány.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Sajnos a bookline-on is csak előjegyzés van, na meg ez csak az első könyv, ugye két részletben jelent meg itthon, tehát kellene mindkettő, pdf pedig nem érdekel Persze azért köszi a segítséget.

PSN: nayrobi11

pdf
antik

de amúgy már több antikváriumban láttam, anno elég sok ember szabadult meg tőle, akiket nem érintett a téma. lehet, egyszer én is beszerzem nyomtatott változatban.

(szerk: mondjuk azt a 3000 pénzt egy 2000 ft-os Guru ajándék melléklétéért elkérni kicsit túlzásnak érzem.)

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Most olvasom másodjára a Pixelhősöket, esetleg tudnátok hasonló témában magyarul megjelent könyvet ajánlani? Sajnos a Doom készítéséről szóló könyvről lemaradtam, amit a Guruhoz adtak pár éve, vajon azt be lehet szerezni valahonnan?

PSN: nayrobi11

Timothy Zahn - Star Wars a Birodalom Örökösei (Thrawn Trilógia első kötet)

Régóta pótolni akarom, és ma megérkezett vele a futár, szóval bele is vágok. Eddig csak dicsérték az ismerőseim, szóval nagyok a elvárások.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Chuck Palahniuk - Harcosok klubja

Nagyon rövid idő alatt kiolvastam, tényleg zseniális, az "eltérések" ellenére, vagy inkább éppen amiatt. Fincher nagyon jól tette, hogy kb. csak a történet első felét adaptálta betűhíven, és nem akarta 2x ugyanazt elmesélni (ami valszeg nem is működött volna képernyőn). Ezért van az, hogy - bár számtalanszor megnéztem már a filmet - máshogy jelentek meg előttem a szereplők. Amíg BP a filmben nagyon jól eljátszotta a maga Tylerét (10per10), úgy a könyvbéli Tyler számomra sokkal gonoszabb volt, aki tényleg ujjai köré csavarja az embereket, emberiséget. Az "alternatív befejezés" is nagyszerű! Tipikusan jó példa arra, amikor a könyv és film kiegészítik egymást, jól megférve egymás mellett: ahol az egyik elvett a másikból, úgy ott a másik valami mást adott hozzá abból, ami addig az egyikből hiányzott. izé ja.

Aztán... hát, most egy darabig hanyagolni fogom Palahniukot. Tudjátok, elég durva, de Palahniuk legnagyobb erőssége egyben a gyengéje is: eddig akármit láttam, lapozgattam tőle - a Kísértettek c. "antológia" figyel még tőle a polcomon, de még vagy 6 másik könyvébe is belenéztem - a narratíva változatlan maradt minden esetben. Ami tök jó egyszer... kétszer... de most újból pihentetném az életművét 1-2 évre. Ha valaki mégis tud olyan könyvet tőle, aminek más a hangvétele, mindenképp szóljon.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

az biztos. nagyon jo, ahogyan ravilagit osszefuggesekre es gyakorlatilag a letezo legakapvetobb szimbolumok gyokereit meseli el. s persze egy percig sem.allitja, hogg van Isten, vagy esetleg nincs, teljesen objektiv modon fejti ki mindezt, ugy, hogy az is megertse, aki nem teologus, stb.

Azota a Brave new world is megvolt, epp.Szokratesz vedobeszedet gyurom.

Eliade zsenialis!
Anno gimiben tanultuk (roman irodalombol), es kb mindenkinek tetszett. Nem forditottak le a "Romanul adolescentului miop"-ot (kb: Egy rovidlato serdulo regenye), pedig az is nagyon jo. Anno 14-15 ovesen nagyon meghatarozo olvasmany volt.

hands into a fist,static in my head.now i'm sitting face to face with loneliness... - by Finch

A Szent és profán nagyszerű. Kötelező olvasmánnyá lehetne tenni a gimnáziumok vége felé. Rövidsége ellenére, rengeteg mindent meg lehet tudni az ember és hit viszonyáról.

Szar ötlet volt

I wish I could have known about the view from halfway down

Christopher Paolini - Az örökség (sorozat)

Kellemes fantasy sorozat (4 rész), eseménydús, vannak benne új és okos megoldások, de azért az alap ugyan az, mint szokott. Nem is igazán tudok mibe belekötni, még a befejezés sem volt elrontva, pedig az általában necces szokott lenni. Szóval aki sárkáynos tündés varázslós kikapcsolódó könyvet keres, annak nyugodt szívvel ajánlom.
Most pedig ideje megnézni a belőle készült imdb 5 pontos filmet, hogy elrontsa az élményt

I wish I could have known about the view from halfway down

Szerb Antal - A Pendragon-legenda

Azon ritka esetek egyike, amikor csalódnom kell egy könyvben. SZerb Antalról azt hallottam, szépirodalamt irt, s igy is reklámozták a könyvet a boritó hátulján. Lehet csak én fogtam ki az egyetlen szépirodalmi művét, de egy közepesen cukros limonádé volt, semmi több. Azt hittem, más lesz, mint az általam olvasott krimik többsége, amelyektől már rosszul vagyok, de ugyanazok a béna szófolrdulatok, események, eltitkolt mégis megpenditett információk tömkelege, a természetfeletti félig valós jelenléte, az áramlattal sodródó főszereplő, aki csak belecsöppent, stb. Mindez annyi különbséggel, hogy talán valamennyivel valóban igényesebb az átlagnál, s egy számomra érdekes témát pedzeget, a titkos társaságok valódi helyzetét a XVII.-XVIII, szd. környékén. Ám mivel nem egy tudományos mű, ezért ezt is inkább futtában emliti csak.
De hogy valami jó is legyen: a humora kifinomult és igényes, és az átlag kriminél valamivel jobb.
Hozzáteszem persze azt is, hogy ez egy olyan eset, amikor a sok modern krimi után olvastam el egy régebbi, kb 60 éves művet, igy nyilván a felsorolt hibák inkább érvényesek valójában a mai művekre, de sajnos igy a Pendragont kell kritizálnom.

Jelenleg pedig Mircea Eliadetól az "A szent és a profán" cimű könyvet olvasom.

Legutolsó bejegyzésem óta két könyvet olvastam a kabbalisztikáról, de azt kihagynám, mert ennek a témának a megitélése úgyis teljesen szubjektiv, lásd vallás-nem vallás vita Helyzet topicban. Viszont!

Jostein Gaardner - Sofie világa

14-16 éveseknek készült "filózófiakönyv", egy kislányon keresztül mutatja be a filózófia történetét, amit én elsősorban egy régi igéretem miatt olvastam el. NAgyon jól kitalált történet, folyamatos meglepetésekkel, és olyan kérdésekkel, amelyek még engem is elgondolkoztattak sokszor. Remekül összefoglalja a filózófiai irányzatoknak a lényegét, néha kissé gyerekesen, de hát na...nem 22 éveseknek készült. Sok információ van benne, az egyetlen bajom az volt vele, hogy az iró nem tud párbeszédeket irni. El kellett volna tiltani tőlük. Ez persze irható annak a számlájára, hogy ez mégiscsak egy izgalmasnak szánt "tankönyv", ami bevezeti egy ilyen fontos tudományba gyermekeinket játékosan, és hát nehéz megirni egy olyan regényt amiben a pérbeszéd folyamatosan tanórákon hangzik el, de ez nem elég mentség.
Mindenesetre én - ha lesznek- mindenképpen felolvasom/elolvastatom gyermekeimnek/mel.

Most pedig a Pendragon-legendába kezdtem bele.

Fuu Cujot nem szerettem annyira, a Kedvencek temetoje meg ami bejott.
Tuzgyujtot, Holtsavot se szerettem
A Setet tornyot potolni kene, de soha sincs konyvtarban normalisan benn

George Komor valóban egy jól megírt figura A vége meg kifejezetten erős lett. És igen, a Rémkoppantókat is lehetett volna említeni, de akár a Carriet is (a filmekkel ellentétben). Meg ott van a kedves öreg Cujo is, azóta más szemmel nézek a bernáthegyikre

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Azert egy bilincsben szerintem ott van a mezony elen, a Remkoppantok masodszorra erosen felertekelodott nalam, de az Az valoban magasan az egyik legjobb.
A Tortura meg fizikailag faj, annyira brutalis, de nekem a Halalos arnyek is eros

Off: hamarosan harom-negy konyvvel jelentkezem

Stephen King maratont tartok a régi "klasszikusokkal". Gyakorlatilag a Carrie-től az Atlantisz gyermekei-vel bezáróan az összes könyvet újraolvastam az utóbbi napokban, kivétel a Végítélet (sajnos az nincs meg se nekem, se ismerősnek, muszáj leszek gépen olvasni) és a Setét Torony sorozat. És akárhogy nézem a régi Kingek összehasonlíthatatlanul jobbak az újaknál. Akár a Rémautót nézzük (ami az egyik legrosszabb 2000 utáni könyve szerintem), akár a Ragyogás(ami nem is a legjobb könyve) folytatását, az Álom doktort, de még a sorozatot kapott Búra alatt sem éri el a régi könyvek szintjét. A Joyland meg egy jobb Dean R. Koontz könyvvel vetekszik (egen, kollégista éveimben ilyet is olvastam).

Amit legikább ajánlok mindenkinek: AZ
Maradnak benne elvarratlan szálak, néhol kicsit következetlen, de cserébe van az egésznek egy finom Lovecraft-féle mellékíze az arctalan gonosszal. Viszont olvastatja magát és egy kis szomorúsággal teszi le az ember és igazán kíváncsi lenne kivel mi történt, akár az első, akár a második találkozás után...Nálam magasan veri az összes többi könyvet és ha az ember kellő beleéléssel olvassa bizony képes hajnalban úgy kimenni kávéért, hogy inkább villanyt kapcsol, mert jobb, ha világos van a folyosón is
Vagy ott van a Christine, amit akkor is ajánlok olvasásra, ha valaki látta a film-változatot. Sőt, akkor csak igazán, mert bár ismeri a csattanót, de legalább szörnyülködhet egy sort milyen jó könyvből is készült a film.
De ajánlom még a Hasznos holmik-at, ami le sem tagadhatja a kapcsolatot Lovecraft világával és bár alapvetően kevés benne a misztikus rész, de szintén egy letehetetlen darab. És ami a legfontosabb Mr. Gaunt a mester


Aki pedig végképp nem kíváncsi a természetfelettire olvassa el a Tortúrát, mire is képes egy első számú rajongó a a kedvenc könyve folytatása miatt (Lehet ki kellene próbálnom a módszert, hátha kapnék megint igazi Kinget).

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Pár Arthur C. Clarke után most belekezdtem egy Dan Brown-regénybe: A megtévesztés foka. Nagyon olvastatja magát, de azért nem vagyok elájulva tőle. Mondjuk ilyen jellegű regényhez még nem is volt szerencsém, a huszadik század közepi cuccok jöttek be elsősorban.

Ja és közben olvasgatom a saját művemet is. Idén írtam egy 50 ezer szavas abszurd sci-fi kisregényt, örömömben mindjárt ki is adtam pár haveromnak tesztolvasásra, hogy majd utána megpróbálom kiadatni, de egyre inkább úgy vagyok vele, hogy inkább csak letölthető lesz, és majd a következővel próbálkozom be.

No akkor folytatom is, párhuzamosan mellette olvastam egy másik könyvet:

Karel Čapek - Három szinmű

A neves cseh drámairó-disztopistától eddig csak a Harc a szalamandrákkal-t olvastam, ami viszont nagy kedvencem. Ebben a gyűjteményben három drámája van.

R.U.R.

A mű érdekessége, hogy az iró használta először a robot szót az emberszerű gépekre. Egy olyan jövőképet mutat be, ahol az emberrel külsőre teljesen megegyezó gépeket gyártanak milliószámra. Az utópista gyártulajdonosok egy új Paradicsomot álmodnak meg bolygónkon, ám amint elkezdik a hatalmak egymás ellen használni a gépeket, azok gazdáik ellen fordulnak. A robotokból teljesen hiányzik a lélek, és az utolsó élő ember ezt próbálja megtalálni. Kutatja az élet, a Teremtés igazi titkát. Groteszk humorával súlyos üzenete, elmélkedése mellett is egy kellemes olvasmány.

A fehér kór

Egy diktatúra (fasizmus)-ellenes dráma, amely a diktátor és egy orvos közti párharcot mutatja be. Az orvos az egyetlen tudója az ellenszernek, mely a pandémiát megállithatná, ám titkáért a világbékét követeli. Ebből már hiányzik a groteszk humor, mégis kénytelen nevetni az ember néhol, mert máshogy nem lehet lereagálni azt a szörnyű gondolkodásmódot, amelyet a diktátor képvisel. Remény, reménytelenség folyamatosan váltakozik, s az iró a végén egy igazán kegyetlen húzással búcsúzik olvasóitól.

Az Anya

Mindközül talán a legérdekesebb. Az Anya, mint szimbólum, a teremtés, az élet megtestesitője, aki az ellen küzd, hogy gyermekei harcba menjenek, és életüket áldozzák valami "magasztosabb" dologért, úgy mint haza, tudomány, fejlődés vagy szabadság. Az Anya, akinek minden és mindenki ellen kell küzdenie, és soha nem fogja megérteni, hogy miért dobják el az életüket, ha egyszer élhetnének boldogan is, nem foglalkozva a világgal. Testvér harcol testvérrel, szerető a szeretővel.

Nincs azzal baj, az rosszabb, ha mindent elolvasol, csak azért mert alapműveltség, de egy percig sem gondolkozol el rajta. Inkább olvass el egy szépirodalmat évente, és gondold át alaposan, mindegy, hogy egyetértesz-e végül az iróval vagy sem, többet ér, mintha csak úgy félredobnád és jönne a következő, hogy aztán dicsekedhess vele, és amikor beszélsz róla, semmi eredeti gondolatot ne tegyél mellé.
Bár én most sokat olvasok, próbálok erre törekedni, hogy át is gondoljam az olvasottakat.
Egy érdekes, 10 oldalas értekezés a félműveltségről, épp most fejeztem be, mielőtt felnéztem ide:
http://adattar.vmmi.org/cikkek/8859/hid_1966_10_12_vaclav.pdf

S ebben az esetben pont több ponton is vitatkoznék az iróval, de kétségtelen, hogy a tendencia megvan (és sajnos egy-két dolgot magamon is észrevettem már régebben is, most meg különösen fájó volt azonositani, de ezeken már dolgozom egy ideje)

"...nekem most célom, hogy kiműveljem magam..."

De meglepő ilyet olvasni!!! Nem gyakran találkozok mostanában ilyen hozzáállással. Én mondjuk sosem voltam ilyen beállítottságú, és ezért nyugodt szívvel nézhetnek tuskó parasztnak, mivel ami nem érdekel vagy nem tartom érdemesnek arra, hogy akár egy percig is foglalkozzak vele, az kimarad. Ilyen vagyok. Rengeteg témába belekapok, de nagyon sok minden kimaradt és ki is fog maradni, ami sokak szerint elengedhetetlen lenne egy kellő alapvető műveltséghez. Csakhogy ez engem egyáltalán nem zavar. Se az, hogy kimaradnak, sem pedig az efféle rólam alkotott vélemények.

Nekem pont az a bajom, hogy hihetetlen, hogy csak ennyit olvasok. A Félkegyelműt kèt hét alatt lett volna optimális befejezni. Út közben olvasok főleg, meg két óra/találkozó közt. Otthon nem szoktam.
Persze nekem most célom, hogy kiműveljem magam, épp ezért szépirodalmat, filozófiát, vallást veszek a kezembe, néha persze megspékelem egy-egy ilyen érdekes ismeretterjesztő mŭvel.

Én is csak munkába menet és hazafelé olvasok a trolin sajnos. Bezzeg annó másik beosztásban jutott rengeteg idő ilyesmire.

Jelenleg a Thrawn-trilógia harmadik kötetének(Az utolsó parancs) a felénél járok. Rettentően élvezem!!! Hosszú éveken át hallgattam az áradozást erről a sorozatról, bátyám annak idején olvasta is őket, de kölcsönkapta őket természetesen. Nekem sikerült 2700-ért összevásárolgatnom a 3 könyvet. Most a Thrawn-keze 2 kötetére fáj a fogam, de horror árakon ment vaterán és jófogáson is. Pénteken nagy nehezen rávettem magam, és megrendeltem 1900-ért az első kötetet.

Hihetetlen mennyi időt tudsz olvasásra fordítani. Gondolom jobb időbeosztással nekem is menne mondjuk...

Quoth the raven, `Nevermore.'

Peter Frank - Ibogaine Explained

Egy rövid könyv az iboga nevezetű pszichedelikus növényről, amelyet leginkább heroin-, kokain-, metamfetamin és alkoholfüggőség kezelésére használnak. A könyv leginkább erre a részére támaszkodik, és nem, mint "drogot" mutatja be. Mesél az eredetéről, a kezelésekről, a hatásról úgy általában, a jogi helyzetről, és persze arról, hogy milyen sikereket értek el vele az elmúlt pár tiz évben, mióta a "civilizált" ember felfedezte. Nálunk persze nem kapni, ismerős rendelte amazonról, én meg kölcsönkértem.

Dosztojevszkij - A félkegyelmű

Amennyire féltem az elején, hogy ezt a félkegyelműt mindenki a végletekig kihaszhnálja majd, s farkasok közé kerül a bárány, akkora meglepetés lett a tényleges cselekmény.
Alapjaira lebontva Dosztojevszkij sem írt újat, görögdrámákban már láthattunk hasonlót, viszont a karakterek kidolgozottsága, a motivációik, és ahogy a végefelé fokozta a hangulatot, az majdnem elérte a Bűn és bűnhődést szintjét.
Pár napja sikerült befejeznem, de az utolsó fejezetet újra olvastam azóta. Nagyon erős befejezés, lélegzetvisszafojtva olvastam végig.
A különböző monológokat pedig érdemes többször is elolvasni, különböző állapotokban (én pl teljesen máshogy olvasok reggel s este - persze nem hatékonyságát tekintve -, s volt olyan, amit este elolvastam, s reggel újra átrágtam magam azon a pár oldalon)