Milyen könyvet olvastok mostanában?

Ravenor-ral végeztem is, és neki is ugrottam a Ravenor Returned-nek. Egy fél fokkal talán még jobb is az Eisenhorn sorozatnál, legalábbis az első kötet. Meglátjuk hogy folytatódik a kaland.

Lovecraft gyűjtemény?

“If you want something you've never had You must be willing to do something you've never done.”

A Cthulhu hívása beteg...

Man literally too angry to die

Még karácsonyra kaptam meg tesómtól John Scalzi: A vének háborúja c. regényét, viszont most érkeztem el oda, hogy el is olvassam. Ahogy az utolsó részével történt, ezt is két nap alatt befaltam, annyira magába szippantott (ilyenkor milyen jól jön az a 2 és fél órás vonatút). Tetszik az univerzum és valszeg Az utolsó gyarmat részben sem fogok csalódni annak ellenére, hogy már tudom a történetet, hiszen a Zoe története arról szólt. Sajnos nem túl olcsó egy-egy darab a sorozatból, szóval ezt a szálat egyelőre hanyagolom, de amint tehetem visszatérek hozzá.

Scalzi wikipedia oldalán több regény is fel van tüntetve, ami ebben az univerzumban játszódik, viszont keresés után sem találtam magyar forrást róluk. Remélem az Agave kiadó lefordítja azokat is.

Hogy egy kicsit visszazökkenjek a valóságba, habár mégis egy kis misztikummal fűszerezve a Salvatore és Scalzi könyvek után is, 8 Leslie L. Lawrence könyv vár rám olvasatlanul, szintén karácsonyi ajándék szüleményeként. Sok év után először, amikor tényleg meglepődtem az ajándékon, és nem tudtam róla semmit.

Igen, elfelejtettem írni, hogy már a zabálások érzékletes leírásából (ínyenc módon részletezve az egyes fogásokat) is rögtön felismerhető, hogy Martin könyvről van szó...

Igazából, amikor a végjátékhoz, majd ezt követően az epilógushoz érsz majd, és végül befejezed a könyvet, akkor fogsz rájönni, hogy milyen k*rva jó is volt az egész, és ott szakadjon meg Martin, ha nem bír egy ehhez hasonló normális, és legalább ilyen zseniális befejezést kreálni a Jég és Tűz dalához... Csak gombolyítja, gombolyítja egyre jobban (és egyre széjjelebb) a történetét... (Mert én egyelőre még csak ezt látom. Bár ne legyek igazságtalan, van még kb. bő 2000 oldala hátra, hogy egy lezárást is kicsikarjon magából valahogyan. Csak az a baj, hogy szerintem még ő sem látja, hogyan...)

Endure. In enduring, grow strong.

"A löncs minden tekintetben megfelelt Marsh ízlésének. Eltünte-tett egy nagy adag ürülapockát petrezselyemszószban, egy zsenge főtt galambot, rengeteg friss krumplit zöld kukoricával és céklával, végül pedig két szeletet Toby híres mogyorókrémtortájából. "

Ha nem tudnám, hogy Martin írta a regényt, Abner zabálásainak érzékletes leírásai láttán biztos elkezdenék gyanakodni. George már 1983-ban is imádott enni, ez biztos.

Egyébként valóban remek a könyv, és az a fülledt, párás, dekadens Dél-New Orleans-Saint Louis-ültetvények-Mississippi-hangulat nagyon illik az ilyen rémtörténetekhez.

Emperor's Mercy by Henry Zou angol nyelven, mert már kicsit besokalltam a Horus Heresy sorozattól és az űrgárdistákról, ezért igen nagy felüdülés volt kicsit a gárdáról és az inkvizícióról olvasni.

Jelenleg az Eisenhorn trilógia utolsó kötetéből van vissza úgy két fejezet, aztán szerintem nekiveselkedek a Ravenor omnibusznak, ami még szép kihívás lesz, mert az megint csak angolul van meg.

Még kv előtt voltam és nagyot néztem, hogy 1958-ban még nem volt dome...

Man literally too angry to die

Teljesen jogos a megjegyzés. Azért remélem, nem veszed vizemet érte (lassacskán újra kellene olvasnom Herbert Dűne ciklusát is)
Különben még mindig nem láttam egyetlen részt sem a HBO sorozatából (Pedig megvan itthon eredetiben az első két évad)

Igen, megtaláltam, mire kellene reagálnom. Most csak röviden teszem: 1958-as hozzászólásom ugyanitt. (Már ha van még benne bármennyi aktualitás, hiszen, ahogy láttam, közel egy hónapja jött elő a téma.)

Endure. In enduring, grow strong.

Először is, ne torzítsunk már a GoT-al, ami csak a sorozatra érvényes név, a könyvé A Song of Ice and Fire - avagy A Tűz és Jég dala vagy A Jég és Tűz dala.

Másodszor részben tartozol egy kis reakcióval, mert lentebb pár kommenttel megidéztelek.

Hm, nem nagyon szoktam könyveket ajánlani, vagy kisebbfajta irodalmi esszét írni egy-egy műről, így csak annyit: ha valakinek tetszett Martintól a Trónok Harca sorozat, akkor erősen ajánlott a nemrégiben - végre rendes fordításban/szerkesztésben - megjelent Lázálom című 1982-es "vámpír"-regényét is beszerezni és elolvasni. Csalódás kizárt!

Na jó, még pár szót azért írok.
Kisebb a volumen, mint a Trónok Harcában, kevesebb szereplőt mozgat, de a karakterek nem kevésbé kidolgozottak (sőt, Abner Marsh kapitány az egyik legjobb Martin karakter szvsz., de rajta kívül is vannak benne még emlékezetes karakterek; Savanyú Bill, Damon Julian, hajjaj...), a 19. század közepi Mississippi-vidék és élet megjelenítése valami félelmetesen hangulatos, maga a regény pedig intelligens. Nem tudok rá jobb szót, egyszerűen egy végtelenül intelligens módon megírt mű. A stílus egyébként tipikusan martini, a legjobb értelemben véve, tele végtelenül emberi és embertelen gesztusokkal, néha ott, ahol nem várná az ember, de valahogy mindig totálisan találón elhelyezve.
Komolyan mondom, ez a legfrankóbb "horror"-regény, amit valaha olvastam, bár klasszikus értelemben véve sem horror-, sem pedig vámpírregény (és ugyanakkor mégis mindkettő). Jóval több ezeknél szerintem.

Ja, és van egy óriási előnye a Trónok harca sorozattal szemben: kérem szépen, ennek van eleje, közepe és legfőképpen vége!! Élő bizonyíték arra, hogy Martin papa - valamikor, még a nyolcvanas évek elején - képes volt még arra, hogy bő négyszáz oldalban elmeséljen egy egész történetet, úgy, hogy az koherens, zárt egységet alkot, teljesen korrekt (szerintem zseniális) befejezéssel. Talán emiatt, - tudom, szentségtörés - jobbnak is tartom a Game of Thrones sorozatnál. Komolyan. (Történetben, méretekben, talán kidolgozottságban is erősebb a GoT, de a Lázálom mégis jobb írás szerintem.)

Hát, ennyi...

Endure. In enduring, grow strong.

Sajnálom, hogy nem tetszett. Nekem nagy kedvencem ez a mű, SK-től is az egyik legjobb.

Fatertól megkaptam Ferguson saját magáról írt önéletrajzi könyvét karira, így most azt. Még az elején vagyok, de már most tudom, hogy nehezen fogom majd letenni, ha jobban nekiülök.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Már csak az első 6 kötet iránti tiszteletből is végigrágom magam az egészen. Mellesleg kicsit belemélyedtem a történeti szálakba, és igencsak várom a Zsoldosok trilógiát. Entreri és Jarlaxle mondhatni kedvenc karakterré nőtte ki magát.

Köszi az ajánlásokat.

Másikra:
Annyit tudtam csak, hogy a sötételf trilógiát később írta meg, "előzménytörténetként" az eddigiekhez.

A spoileres rész meg adott egy kis motivációt a továbbolvasásra.

Ez tényleg nem nagy...

SPOILER

Amúgy azt tudtad, hogy eredetileg Wulfgar lett volna az a János, aki a központi főhős? A Jeges Szelek volt először megírva, és ott még nincs is emlékeim szerint Drizzt naplóbejegyzés vagy memoár. De aztán meggondolta magát.

Oh, my sweet summer child...

Remek hasonlat, Salvatore a Forgotten Realms Barátok közt "forgatókönyvírója".

A mélypont a Világ háta lesz (el sem olvastam), de az orkos trilógia, na, az. Azt inkább csak lapoztam, mészárlás az egész (javarészt), mintha egy diablós hekkenszlest írt volna. Komolyan, igazi mészárlás, hent, darabolás. PC-n/konzolon olyan vérben csurgós meg tocsogós lenne, igazi kombócsalogató és billentyűzet/gamepad gyilkos/nyüstölő .

Utána már... nem is olvastam az Átmenetek-trilógiát(csak elolvastam a DV fórumon végre kiket nyír ki), a Neverwinter tetralógia pedig nem érdekel (pedig itt elvileg nagyon más irányba viszi el a drowgyereket). Elvileg egy időre félredobta volna a drowját, de Kompót...izé...kompániás FR-sorozat első kötetét ő írta. És ki van benne? Drizzt. Bizony. De most már tényleg félreteszi.

Jól van, nem bántom Salvatore bácsit, mert az itthon máig befejezetlen Koronavilág (és a DV nem kezd bele valószínűleg az újra kiádásba és folytatásba) sorozatából van a nevem első fele. És Salvatorét nem érdekel hogy férfi elf hősének -iel végződéssel adott nevet, mivel az Tolkien sindarin nyelvén valakinek a lányát jelöli. Ezt én is csak később tudtam meg, akkor meg már késő vot, JIB lettem.

Ha már FR, és gothmog nem esik be, akkor mondom, ő ajánlani fogja Paul S. Kemp Erevis Cale regényeit, amik ugye és bár nem top és minőségi fantasyk, de azt mondta, ha valaki szórakozni akar egy jót és unja a drow életrajzát, tehet vele egy próbát.

Én viszont mást ajánlok, nem FR, de annyian írnak róla pozitív kritikát külföldön és itthon, nem olvastam, de szemegetek vele, már három kötet megjelent itthon. A Fumax adja ki Michael J. Sullivan Riyria Krónikák sorozatát. Mondjuk a Fumax kicsit elszámította magát, mert ez a hat regény The Riyria Revelations címmel jelent meg angolszász területen, és az író most kezdte el kiadni és írni az előzményeket The Riyria Chronicles címmel. Nem baj, ez még belefér.

___________

Hogy ON is legyek, nos, szeretem Dan Simmons Hyperion Cantosát, de így túl a negyedik kötet felén, az első két regény sokkal jobb. Egyszerűen nem bírom Rault (nos, jó, többnyire nem), de Soya kapitány sokkal szimpatikusabb nézőpontkarakter. Meg túlírt. Főleg ez az utolsó.

Az új Herbert regényről meg itt írtam.

Tegnap elolvastam John Scalzi: Zoë történetét (hála "Gusztinak"). Egész fasza történet. Nagyon tetszett a nyelvezete is, habár kicsit vonakodva kezdtem bele, miután olvastam, hogy egy 15-16 éves lány szemszögéből fogjuk átélni a kalandot. Néhány oldal után viszont olyannyira meggyőzött, hogy egy ültő helyemben elolvastam (na jó, azért a végére már szenvedtem a hátfájástól, úgyhogy pihentem is közben )

Mániám, vagy inkább csak a véletlen műve, hogy néha egy-egy sorozatnak pont az utolsó darabjába kezdek bele, így jártam anno Asimov Az alapítvány és a Föld regényével is (azóta se kezdtem bele a többi részbe, de várólistán van), ami elég lehangoló, tudván a teljes sztori végét, még akkor is, ha egy-egy kötet önállóan is megállja a helyét. Scalzinál viszont nem tudom egyértelműen eldönteni, hogy jobban vagy rosszabbul jártam-e. A Zoë történetét gyakorlatilag rajongói nyomásra írta meg, hogy betömjön néhány lukat, ami neki (ahogy a regény végén írta is egy kis kitekintésben), mint írónak teljesen egyértelműnek látszott, és logikusnak, az olvasónak viszont nem feltétlenül, hiszen ő nyilván csak azt tudja, ami le van írva. Hogy miért is írtam ezt? Azért, mert ez a könyv a 2. és a 3. rész történéseit dolgozza fel, csak más szemszögből, más információkat is tartalmazva. Tehát elvileg így sokkal érthetőbb és logikusabb lesz az előző könyveket olvasni, más részről ott van az a tény, hogy már tudom mi fog történni, és nem lesz miért izgulni.

_____


Az utóbbi két hét termése még a Forgotten Realms világában játszódó R. A. Salvatore: Örökség és a Csillagtalan éj. Ezek már a történet 7. és 8. könyvei, amik már semmi újat nem tudnak mutatni, de ez is olyan mint a Barátok közt, ha egyszer elkezded nézni, soha nem tudod abbahagyni. Az első 3 (a sötételf trilógia) egyértelműen vitte a prímet, de a második trilógia (jeges szelek völgye) is kellő újdonságtartalommal rendelkezik ahhoz, hogy órákra odaszegezzen a székhez/ágyhoz.

Szóval visszatérve arra, hogy nem tudom letenni. Egyszerűen vagy szokássá vált, vagy tényleg nagyon jó sorozat. Pedig a 7. résztől kezdve (legalábbis 2 részen át) igencsak lapos. Habár, ha az egész történetet vesszük alapul, nem szólt másról, csak:

a, minden részben van egy köcsög, aki mindenki orra alá borsot tör, vagy éppen nem tetszik az immortal főhősünknek/csapatunknak, jól szétrúgják a seggét, de persze ha ő egy "főfasz", akkor ő sem halhat meg, majd egy későbbi részben visszatér.

b, folyamatos kalandozás, a már említett halhatatlan team minden szarból kihúzza magát, hihetetlen mód képes túlélni mindent, helyreállna a világ egyensúlya, de megint felbukkan egy szemétláda, és ki gondolná, hogy a mi kis csapatunkat vette célba.

Na jó, azért nyilván ennél többről van szó (meg persze túlzásokkal és indulatokkal van tele a fentebbi gondolatsor), és ez az, ami miatt nem tudom letenni. Néha úgy érzed, hogy már teljesen megismerted a világot, aztán az író előrukkol a regény közepe felé egy teljesen új dologgal, és csak azt veszed észre, hogy onnantól nem tudod abbahagyni az olvasást, fáj a hátad, már kivan a tököd a fekvéssel, enni is kéne, este fél 1 van, holnap korán kell kelni, mellesleg államvizsga is lesz valamikor a héten (államvizsga előtt két nappal, megtörtént eset ).

A vélemény persze továbbra is az, hogy a 7. résztől a színvonal kicsit gyengébbre sikeredett, mint az előzőeknél, de ez mit sem von le a Forgotten Realms világában játszódó regények értékéből. Ez így teljes, ahogy van, és szomorú leszek, ha egyszer véget ér ez a kaland.

Azért néhány megjegyzés egészen a 8. részig
SPOILER

húdeqrvasokatírtamsziasztok

Pótolom a lemaradásom Trónok Harca könyvek kapcsán. Épp a Varjak Lakomáját nyúzom ezerrel.

A befejezés miatt szerintem a könyv messze felülmúlja a filmet, de tény, Fincher zseniális adaptációt készített belőle.

Chuck Palahniuk - Harcosok Klubja

Még van hátra kb. 50 oldal, de zseniális! És azt kell mondjam, Fincher tökéletes adaptációt csinált belőle, sőt! Talán jobb is a film, mint a könyv. És ezt most nem azért mondom, mert Fincher nálam az Isten.
A könyvben rengeteg olyan rész van, ami abban a formában, ahogy le van írva, nem működött volna a filmvásznon. Kellettek bele azok a kiegészítések, amiket Fincherék beletettek. Rengeteg történés egy ugyan azon helyen játszódik a könyvben, míg a filmben ezt kibontották 2-3 helyszínre, ezzel színesebbé téve az egészet. És a történések sorrendje is picit más, picit zavarosabb a könyvben. Természetesen ettől még rohadt jó, Palahniuk írási stílusa nem hétköznapi, de lehetetlen kb.
Ajánlom mindenkinek azoknak is, akik már rongyosra nézték a filmet.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Guillermo Del Toro & Chuck Hogan - A Kór trilógia (Első rész - A Kór)

Egy Boeing 777-es száll le a JFK repülőtéren, de hirtelen lefékez az aszfaltcsík kellős közepén. A sötétítők lehúzva. Az áram elment. A kommunikációs összeköttetés megszakadt. A földi személyzet tanácstalan, ám ekkor segélykérő üzenet érkezik. Dr. Eph Goodweather, a Kanári projekt névre keresztelt, biológiai fenyegetéseket vizsgáló gyorsreagálású csoport vezetője fogadja a hívást, és azonnal a géphez siet. Amikor körülnéz a fedélzeten, megfagy benne a vér. Spanyol Harlem egyik zálogházában az egykori egyetemi tanár és holokauszt-túlélő, Abraham Setrakian érzi, hogy történt valami. És tudja, hogy elérkezett az idő, hogy háború készülődik. Amikor a vámpírvírus, amely már New Yorkot is megfertőzte, elharapózik az utcákon, megkezdődik a gigantikus méretű háború. Ephnek, akit Setrakian és egy szedett-vedett csapat segít a harcban, meg kell fékeznie a járványt, és meg kell mentenie a városát - a várost, ahol a felesége és a fia is lakik -, mielőtt még túl késő.

Remélem egy napon Del Toro megfilmesíti és akkor kapunk végre egy normális Vámpír filmet, sőt. Mindjárt hármat. Rohadt jól megvan írva...megvan a para faktor, jó a történet és a karaktervezetés, és nem válik nevetségessé. Azonnal neki is kezdek a második résznek. Még ki akarom olvasni, mielőtt 8-án újra kapható lesz a Harcosok Klubja könyv változata, amit már nagyon rég el akarok olvasni, csak sehol nem volt kapható hazánkban.

Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!

Stephen King - Rémület a sivatagban

Kritikán aluli. Az utolsó 100 oldalnál abba is hagytam, amikor elcseszte az egyetlen normális karaktert (legalább ölte volna meg - de, nem, el kellett cseszni)
A központi témája meg szimplán frusztrált s felb*szott.

Douglas Coupland - Barátnő kómában

Douglas Coupland ezúttal is egy remek könyvet hozott ösze, még ha az el is marad az általam olvasottaktól (Minden család pszichotikus, Rágógumitolvaj).
Érdekes karakterek, amelyek reálisabbak már nem is lehetnének, a sztori sem egy megszokott séma, a párbeszédek tökéletesek, a metaforái/hasonlatai továbbra is a legjobbak.
S akkor mi volt a baj mégis? A társaság tagjainak története messze érdekesebb volt, mint a főszál, és ha a könyv csak róluk szól, sokkal jobban kibontva mind a karaktereket, mind az eltelt 17 évben történteket, akkor még ennél is jobb lett volna.
Viszont a főszál lezárása előtti "szenvedést" gyengének találtam - mármint az eseményeket, mert az író minden gondolata, mondanivalója itt teljesedett ki, legalábbis a legvégén.
Emellett Karen felébredése is túl simán ment, nem találtam eléggé hitelesnek, ebből is többet lehetett volna kihozni, talán ha kétszer ilyen hosszú lenne a könyv, akkor egy szavam se lehetne.
Mindettől függetlenül mindenkinek ajánlom, elgondolkodtató és mégis szórakoztató.

Stephen King - 11/22/63

Nagyszerű könyv volt, izgalmas, részletekbe menő, átgondolt és szép. Mégis maradt egy kis keserű szájíz bennem, méghozzá két dolog miatt először is, jó dolog, hogy annyira részletes volt az író, de a kevesebb itt több lett volna. Értem ezalatt azokat a részeket, ahol Lee életéről írt. Hosszú, érdektelen, leginkább olyan, mint a HP7-ben mikor az erdőben lógatják a lábukat. Sokkal érdekesebbek voltak a Jordieban vagy Derryben töltött napjai. A Sadievel való kapcsolata. Harry Dunning. Az easter egg-ek, Richie Tozier és Bev Marsh. Az, A gyilkosságok.
A másik: a befejezés.
SPOILER
Valamiért az újabb könyvek befejezése nem sikerül neki annyira, mint régen. A Christine, a Tortúra, a Halálos Árnyék, a Bilincsben vége mind tökéletes volt, mikor olvastam. Újabban miért nem lehet az?

Igen, itt is. Szerintem nem fogok csalódni, mert a könyvet is és a forgatókönyvet is Chbosky írta, sőt, még ő is rendezte, szóval a saját könyvét csak nem rontja el. Na meg nemrég tudtam meg, hogy a Jerichoért is ő a felelős, az a sorozat pedig hatalmas kedvenc volt anno.

PSN: nayrobi11

Várom a véleményed, mert a film óriási kedvenc lett

Stephen Chbosky - The Perks of Being a Wallflower

Az első könyv, amit angolul olvasok, a filmet láttam vagy 100x, szóval nagyon kíváncsi vagyok, hogy mennyire más/jobb/több/kevesebb.

PSN: nayrobi11

Szepesi Nikolett - Én, a szexmániás

Ma kezdtem bele, elég érdekesnek ígérkezik.

Stephen King - A búra alatt

Kiváló regény…is lehetett volna. Szokásos színvonalt hozta a könyv, ám sajnos túl sok szereplőt kellett Kingnek mozgatnia szerintem, és így nem ismerhettük meg eléggé a szereplőket, mint egy Tortúrában, Bilincsben-ben vagy akár az Állattemetőben. Akiket pedig jobban megismertünk, mint a többieket, végül nem találtam eléggé érdekes karaktereknek.
Ettől függetlenül minden a helyén volt a cselekményben, és tényleg kihozta az emberekből a Búra azt, amire számítottam. A terjedelme sem zavart a két könyvnek, gyorsan átrágtam magam, mert egy pillanatra sem állt le a regény.
Három további dolog miatt nem sorolom viszont a szerző legjobb regényei közé:
Ad 1: A titikolózás. Azért hagytam abba a krimik olvasását, mert meguntam, hogy az író sokszor nem is utal arra, mi történhetett, viszont a szereplők egymás közt megosztják, úgy, hogy az olvasó elől eltitkolja. Csak úgy, mint a főszereplő teveivel kapcsolatban. Igaz, hogy itt 20-30 oldal után megtudtam, mi történik, de nem ehhez szoktam hozzá King regényeiben.
Ad 2: A befejezés. Annyira…semmilyen számomra. Már-már nevetséges inkább. Gagyi, és nem illik ez se hozzá. Igencsak elrontotta az addig nagyszerű regényt.
Ad 3: Az végképp nevetséges volt, amikor a kutya gondolatait olvashattuk. Ott elgondolkoztam, hogy akarok-e még több száz oldalt olvasni, miközben épp egy kutya falatozási szokásairól tájékozódhatom.

Az kimaradt, hogy a Kedves Író nem hallott még olyanról, hogy spoiler-tag. Így megismerhettem a Zabhegyező, A nagy Gatsby, Tom Sawyer és Huckleberry Finn kalandjainak, illetve A skarlát betű teljes sztoriját és végkimenetelét (s akkor még kihagytam egy-két regényt)

És rekordidő alatt ki is olvastam a Napos oldalt.

Matthew Quick - A napos oldal (Silver Linings Playbook)

Sajnos akaratlanul is a filmhez mérem, s nem fordítva, illetve nem önmagában, mert az adaptáció nyomán jött a késztetés, hogy elolvassam.
Az alapszituációt leszámítva a könyv a kétharmadától teljesen más. Ennek örülök egyrészt, mert így okozott meglepetést is a film után.
Az író stílusa nagyon furcsa volt végig számomra - minimális leírás, egye sszám első személy, és végig jelen idő. Külön-külön minddel találkoztam már, de így együtt néhol sok volt. Nyilván az volt a célja ennek, hogy Pat elméjét minél jobban megértsük, és ez sikerült is, de továbbra sem tartom tökéletesnek a módszert. Ennek köszönhetően a szereplők kinézete is minimálisan van meghatározva, de ez nem is baj.
Ami sokkal jobban lejött a könyvből az az, hogy Pat valóban komoly gondokkal küzd. A filmben inkább megmosolyogtatott, még a dühkitöréseit is beleértve, itt viszont már-már ijesztő volt, még a naivitása is.
Pat apja a könyvben sokkal keményebb, sokkal ridegebb ember, Jennifer Lawrence viszont egy-az-egyben visszaadta Tiffany karakterét.
Összességében tetszett, de a film jobban bejött, még ha azt mondanám, hogy mindkettőben vannak dolgok, amik jobbak lettek a másiknál.

Már nem enged szerkeszteni, de ma könyvtárba jártam hosszú idő után újra, és benn volt szerencsére Kingtől A búra alatt, amit már régóta szeretnék elolvasni.
Az egyik polcon megláttam a Silver Linings Playbookot, kíváncsi vagyok, melyik a jobb - könyv vagy film.
Illetve természetesen látogatásom célját, egy Hrabal-novella gyűjteményt, mert Hrabal filmes pályázatra lehet nevezünk eggyel valamikor.

Amazon, bookstation, stb.

Én néhány évvel ezelőtt vettem. Úgy látszik elfogytak a készletek, ha valahol látom, hogy van még raktáron, akkor jelzem.

Néztem sok helyen, de nem lehet kapni (alexandra, libri, bookline). Van tipped, hol keressem?

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Peter F. Hamiltontól a The Night's Dawn trilógiát olvasom most vagyok felénél,azon agyalok közben,hogy ebből össze lehetne rakni egy Mass effect trilógiára hajazó játéksorozatot.

Űrgárdistát angolul kezdtem de szembesülnöm kellett azzal, hogy a főleg filmekből szerzett angol tudásomból hiányoznak a környezetet leíró szavak, amiket ugye filmben nem használnak mert minek.

Man literally too angry to die

A nagyon spec világa s kifejezései miatt én se mertem, pedig általában bármilyen fantasy menni szokott. A sci-fi kevésbé a technikai dolgok magyarul sem az erősségeim.

Én kb fél álltam neki a wh40k-s könyvek begyűjtésére, eddig Watson Inkvizítor trilógiáját és Abnett Eisenhorn trilógiáját olvastam. Legutoljára Gaunt sorozat első részét, és a Hórusz eretnekség első részét vettem meg.Így még nekem viszonylag frissek az olvasottak
Most hogy kiköltöztem angliába, kicsit lassúlni fog a beszerzésük, sajna nem vagyok még annyira jó angolból hogy azon a nyelven folytassam gyűjtésüket.

"Whore" is just another way to say "I love you"!

Köszi, a pszi-re gondoltam elsősorban, de ráég is olvastam már őket.

Mint ember "mágiahasználók" pszik vannak, de nem csak az inkvizíció használ psziket, hanem az Űrgárdisták is például, a Könyvtárosok mind pszik. Amúgy vannak nem pszi inkvizítorok is.
De más fajok is használnak "mágiát" nem csak a Káosz.

"Whore" is just another way to say "I love you"!

De az orkok legalább viccesek
Én a Gaunt szellemei sorozatot olvastam eddig még csak amúgy.

Még ott akkor nem tartok akkor...

Inkább arra akartam utalni, hogy nem az a fantasy hangulata van ahol tudod, hogy vannak varázslók, hanem inkább az amit a középkorban a parasztoknak mondogathattak, hogy a démonok és túlvilági erők stb.

Man literally too angry to die

Köszönöm, meglesem. Az a fura, hogy közben magam is hívő volnék, amit nem változtat meg egy ilyen mű. De ugyanakkor nem utasítok el vakon mindent, ami tudományos alapokra épül. Kedvelem a témát, és az Angyalok és Démonok, valamint a már említett az A Templomosok öröksége a kedvenceim a stílusban. Az is igaz, hogy azok kalandregényként is durván megállják a helyüket! Sőt!

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Van benne mágia, csak kissé futurisztikusabb az is, de pl az Inkvizitorok is azt hazsnálnak, a Káoszt is ide sorolnám.
De Peace majd kijavít, ha tévednék.

Peace ajánlására elkezdtem ismerkedni a Wh40k univerzumával, az Űrgárdistába kezdtem bele. Egyelőre nagyon érdekes a világ ezzel a darkos-fantasy feelinggel ami nem is annyira fantasy, inkább sötét középkor hangulata van mágia nélkül, csak persze sci-fi is csak néha a techeknek elég fura mágikus megnevezése van. Elég beteg de érdekes.

Man literally too angry to die

Én is pont most olvastam ki. Kalandregénynek tényleg harmatgyenge, de ha valaki el akar gondolkozni kicsit nyitott elmével a témáról, annak ajánlom.
Ugyanebben a tárgyban ajánlom neked a Jézus rejtélyek c. könyvet a Szent vér, szent Grál szerzőjétől, Michael Baigent-től.

Mennyi időre előre vásároltál be?

Lassan két hete pedig befejeztem az utolsó itthon fellelhető King-könyvet, de sajna korántsem az egyetlen, ami hátra maradt az életművéből

Stephen King - A tűzgyújtó

Számomra elég gyenge volt, főleg egy Tortúra után. Messze elmaradt attól a részletességtől és „lélektani” elemzéstől, amit Kingnél annyira szeretek. A végén pedig – bár várható volt – a mindenható fegyver bevetése számomra kissé összecsapott érzést keltett.

A José Rodrigues dos Santos regény címe A végső titok, bocsánat a tévesztésért ...

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/

Kicsit off, de csak kicsit.

Mai szerzemények:

Eredeti nyelven:
Matthew Pearl: The Last Dickens; The Technologists
Kate Mosse: Citadel
Jeffery Deaver: The Kill Room
Steve Berry: The King's Deception
Glenn Cooper: The Devil Will Come

Magyarul:
Matthew Pearl: Poe árnya
Giulio Leoni: Dante és a halál mozaikja; Dante és a gorgófő rejtélye
Douglas Preston, Lincoln Child: Két sír

Jó néhány kedvelt, illetve kedvenc íróm bibliográfiája lett evvel teljes (illetve majdnem teljes) a polcomon. Már csak idő kellene az olvasásra...

Nem off:

José Rodrigues dos Santos: Az utolsó titok

Érdekes könyv volt. Mélyen keresztény, hívő, illetve a vallásukat gyakorló embereknek nem ajánlom. Sokkal messzebbre megy, mint Dan Brown Da Vinci kódja, vagy Steve Berry A Templomosok öröksége-e. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy végig logikusan érvel, amit nem kitalált kutatásokra alapoz, hanem a könyv végén vagy 5 oldalon keresztül felsorolt tudományos értekezésekre és könyvekre. A Biblia idézetek végig Károli Gáspár fordításában olvashatók benne. Ráadásul a könyvet két nemzetközileg is elismert egyetemi professzor lektorálta a kiadása előtt. (Ez egyébként jellemző dos Santosra, az Alkaida-ról szóló kalandregényét is egy kiugrott alkaidás lektorálta.) A regény kb. első 2/3 része tömény tudományos értekezés a Bibliáról, mígy az utolsó harmada kicsit akció dúsabb. Az egész sztori kb. 1/10-ed része fikció csak (a genetikai témához történetesen magam is konyítok valamicskét, avval kapcsolatban semmi sületlenséget nem ír a szerző.) Nem akarom pontozni, mindenkire rábízom, el akarja-e olvasni.

"....money talks, and bullshit runs the marathon." /Chris Carter: Hunting Evil/