Teljesen függetlenül attól, hogy mit gondolok a DK-ról...


Az új Varju Lászlós videó margójára

Áprilisban a 444 és társaitól rendesen kaptak ők is...

szerk: + amúgy elég szimptatikus akcióik, mozgalmaik vannak, szerintem azokról is nyugodtan be lehetne néha-néha számolni a fenti médiumoknak. Csak hát pl. a DK-ellenes nyilatkozatok néhányaknál kicsapták a biztosítékot.

Viccpártként is fognak rá hivatkozni, nem is teljesen alaptalanul, hiszen folyamat trollkodnak. Meg hát az a nevük hogy Kétfarkú Kutyapárt.
A viccpárt jelentése viszont nem feltétlen az, hogy egy rakás bohóc, akik képtelenek bármire, jelentheti azt is, ami a tényleges valóság, hogy egy rendes párt, ami sok mindent tesz, viszont humorral és szarkazmussal áll a dolgokhoz.
Az ellenzéki média uszítása nekem még nem tűnt fel, illetve az ismeretségi körömben mindenki (aki nem kő buta fideszes) szimpatizál velük.

Az az MKKP, ami iránt április 8 óta jobban uszít az ellenzéki média, mint a komplett fidesz propaganda-hálózat. Egy rakás ember tényleg bekajálta, hogy az ő 1%-uk miatt lett meg az újabb 2/3-ad. Most talán valamennyit javult a helyzet, de még mindig mindenhol "viccpártként" hivatkoznak rájuk, és máskor a saját fb-oldalukon kívül sehol nem számolnak be az akcióikról.

ufodani: "jan elején pedig relatíve kemény országszerte a sztrájkokkal útlezárásokkal."

Legutóbb is csak félpályás útlezárásokat engedélyeztek, az meg kit érdekel, sztrájkra pedig a munkatörvénykönyv módosítása óta nincs lehetőség (akkor valahogy nem pattant el ennyire a húr az emlékeim szerint az emberekben). Értitek, törvénybe iktatták, hogy csak kulturáltan lehet sztrájkolni, nem zavarva meg a munkamenetet és a köznyugalmat. Majd szép lassan lenyugszik mindenki, és abbahagyja a tüntikézést meg az ingyenélő sztrájkolást.

Igaz ugyan, hogy amikor most vmelyik nap kint voltam, hamarabb leléptem, és nem vártam meg, hogy igazán felszabaduljon a hangulat. Engem lelombozott. Amint vége volt az "Orbán takarodj!" skandálásának, már nem éreztem a tömegben az összetartást, csak a széthúzást, miközben a beszédekben még mindig kormányváltást ígérgettek. Aztán a székháznál ugyanezek az emberek kimentek a tömeghez, hogy haza küldjék a tüntetőket. Végig követtem a live-ot a köztévéből, egyikről kapcsoltam a másikra, és nem akartam elhinni, hogy ezt a lehetőséget is elszalasztják, és mindenki szépen hazamegy. Másnap már ment is az elhatárolódás, egymásra mutogatás ellenzéki részről.

A Fidesznek már évek óta ez a receptje: az emberek kicsit hangoskodnak, tüntikéznek, elfáradnak és amikor felismerik, hogy tehetetlenek, haza mennek (vagy külföldre, és akkor még annyi probléma sem lesz velük). Van viszont valami különleges összetartó erő a Fidesz-hívőkben, ami belőlünk hiányzik, még ha ez sokszor kimerül annyiban, hogy 0 önálló gondolattal ismételgetik ugyanazokat a kormánynyilatkozatokat, meg Bayert idéznek. Maximálisan megállja a helyét, valahányszor az egész közösséget egy szektához hasonlítják.

Ez most elég kusza lett, nagyon szeretném ennél jobban kifejteni, tényleg, és nagyon szeretnék valami pozitívat is hozzá tenni, de most így nekem is csak ennyire futotta, holnap lehet, hogy folyt. köv., vagy nem, még nem tudom.

Tegnap volt az MKKPs békemenet, sokan kint voltak.

miből gondolod. megy ez szinte nonstopban, jan elején pedig relatíve kemény országszerte a sztrájkokkal útlezárásokkal.

És kb. ennyi is volt, napok óta senkit nem érdekel már/el lett felejtve, legyünk békében ezen a szép ünnepen.

Igen, de mondjuk a diáktüntetés után pl. már azokat is feljelentették akik csak az úttesten mentek, átmentek a piroson stb, és osztogatták az 50 ezres büntiket.

Az Echo TV vendége volt az MSZP elnökségi tagja
Ezt a Velkovics Vilmost addig ütném, amíg mozog. Szégyen ez a faszi!

Meccseken is szokták ezt balhék után, mindenkit felvesznek aki arra járt és utólag a videófelvételeket elemezve az arcod és öltözéked segítségével kiszűrhetik azt, aki balhézott, de ott nem tudták kiemelni. Ha nem csinálsz semmi törvénytelent, nem kell félned. Ezek az adatbázisok persze későbbi balhéknál is segíthetnek.
Hogy mire lehetne még használni, annak már csak a fantázia szabhat határt. Szerintem nem kell félni.

Mire kell nekik a videofelvétel a nevetekkel?

Comment:Com - Bejött az atv-nek, hogy élőben közvetítette a vasárnap esti tüntetést

"Miközben az MTVA csatornái jó szokásukhoz híven úgy tettek, mintha nem is lennének tüntetők az ablakuk alatt, és nem akarnának bemenni az épületbe, az atv rendkívüli híradót gründolt tegnap este 3/4 10 körül, és egyedüli tévéként tudósított élőben az eseményekről.

A teljes lakosságban ez 271 ezer nézőt és 8 százalék feletti közönségarányt jelentett,
amivel az atv igencsak bekerült az öt legjobban nézett tévé közé."

__________

Szerk.: Ám ettől függetlenül, maximálisan egyetértek veled a hazai televíziózás terén.

Egyébként csütörtökön én is jót tüntettem, igaz, nem szándékosan.
A Hello Babyben volt céges rendezvényünk, és a végén, mikor indultam haza, pont arra jött a tömeg, és pont arra is ment amerre lakom, szóval mentem velük (persze egyet is értek a megmozdulásokkal, mindenesetre nem volt ilyen tervem aznap estére).
Kb 400 métert sikerült is haladnom, mielőtt a rendőrök körbekerítettek minket egy kb 10x30 méteres szakaszon, majd kb. két órán át ott is tartottak minket, és csak úgy engedtek el a végén, hogy a nevünket kamerába mondtuk.
Külön mókás volt, hogy kabát és ing volt csak rajtam, semmi pulóver, ezért 2 napja itthon úszom a taknyomban.
A másik kellemetlenség az volt, hogy jó pár sör lecsúszott előtte a bulin, és sajnos a rendőrök tojtoj wc-t nem hoztak a kis sorfaluk mellé. Végül 1 óra győzködés után voltak olyan rendesek, hogy 2 lépést tettek hátra, elérhetővé téve a Gyrosost, ahol volt egy mosdó. Nekem még sikerül is bemennem, de mögöttem bezárták az ajtót..
Összefoglalva kb. éjfélkor indultam haza, 3:20 körül értem be, jéggé fagyva, elég bosszúsan.

"az csókolja meg a fenekemet"
itt az idő, h megtedd a sajátoddal
fész link, nem mai de "örök aktuális"

Ki kell menni, növelnio a népet

Bármit megadnék, hogy élő adásban az mtv híradójába betörjenek, istenem, egyszer lássak ilyet. Amúgy az elmésebbek ugyanígy a TV2-höz is elmehetnének.

féregnyúlvány fasszopó seggszájú geci putyin/erdogán klónzatú képviselő gyalázat. Jöhetnek a sztrájkok!!
lehet bannolni nyugodtan

Erőszakkal eltávolították Hadházy Ákost és Szél Bernadettet is az MTVA székházából. Remélhetőleg egy nagyobb réteg észhez kap most már, hogy ez régóta nem demokrácia amiben élünk. Hányni tudnék komolyan ettől az egésztől, amit megengedhetnek maguknak a kormány tagjai és a kormánypártiak csoportjai...

Tévére gondoltam, ja. Ami mondjuk kemény állapot, már ami a magyar tévézést illeti.

Indexen élőznek, tv-ben nem hiszem.

Amúgy van olyan hírcsatorna, legalább elméletben, ahol egy ilyen tüntetést élőben követnének, mint mondjuk egy normálisabb országban a BBC-n vagy a CNN-en tennék? Köztévé nyilván nem, ATV-n valami retek beszélgetős műsor ment este - ilyenkor hova tud fordulni az egyszeri érdeklődő?

Azért most kicsit megmozdult a nép

Véleményem szerint itt is több fázison mennek az emberek keresztül. Volt az elején a tagadás (nem lehetnek ilyen faszok, bezzegagyurcsány), utána jött a düh (igaz, pár nagyobb tüntetés volt csak), aztán az apátia (ez van most, már csak legyint az ember). Ezután szerintem az elfogadás jön, az ember megpróbál ehhez alkalmazkodni, mert úgy érzi, változás nem lesz. A következő szakasz az újratervezés. Azok indítják, akik az előbbieken nem mentek át. És aktivizálják utóbbiakat, akik már rég elfeledték társadalmi és politikai nézeteiket.

Ja és csak úgy mondom hogy szépen lejáratnak mindent ami kvázi jobboldali. És aki jobboldali értelmiségiként kussba van ugyan úgy részt vesz ebben!
Én, jobboldaliként kihányom a belem ettől az egésztől. Azt hittem 2010 után hogy végre nem kell néznem gyurcsán öntelt, arrogáns pofáját erre ezek detó ugyan azok...
Kénytelen vagyok Puzsért hallgatni (na jó, ezt azért nem is bánom) és bízni benne hogy talán lesz lehetősége letörni ezeknek a gecikne a szarvát, mert rajta látom hogy legalább őszintén fel van háborodva!

Rohadtul bosszant ami itt történik és leginkább azért mert nagyon úgy tűnik hogy kb senkit sem érdekel. Még itt sem dumálunk róla, pedig emlékszem hogy 2010 előtt azért jóval nyüzsgőbb volt itt az élet, pedig gyurcsányi szintet sokszor megugrották már...

Érdekel, mikor ír ki CEU-s hírt az origo nevű "hírportál".

"A pénznek nincs szaga."

A Lapcom is Pénztáros Lölö kezébe került

Inkább csak mementónak szánom ide. A Lapcomnál dolgoztam újságíróként, de még a Vajna-féle átvétel előtt elköszöntünk egymástól. Mindenesetre akkor biztos voltam benne, hogy a volt kollégák többsége feláll a székéből, ismertem a hozzáállásukat és a beállítottságukat. Ez akkor nem történt meg, de gondoltam, majd, idővel. Azóta sem.

Most már elég biztos vagyok benne, hogy ezután a váltás után sem fogják otthagyni az újságokat nagy számban. Félelmetes mindenesetre, hogy itt kvázi nincs mit tenni ezügyben.

És már meg is született a hivatalos kormánykommunikáció: A Soros György befolyása ellen nyíltan fellépő volt jobboldali miniszterelnököt a Soros György által támogatott, jelenleg hatalmon lévő baloldal politikai okok miatt üldözi, így be kell fogadnunk. Agyrém.

Diplomata rendszám vagy magánrepülő. Gondolom. Azért van minimum még egy ország is út közben ha verdával jött/hozták volna...

Nemzetközi körözés van ellene, elszökött az igazságszolgáltatás elől ami 2 év letöltendőt jelent és korrupcióról szól. Egy bűnözőnek adunk valszeg "politikai menedékjogot", bár az is lehet, h már magánrepülővel vhol az oroszoknál van.

Én csak arra lennék kíváncsi, hogyan jutott be az országba. Útlevél nélkül jött, azt már tudjuk, hiszen még odahaza elkobozták tőle. Szóval határállomáson, határellenőrzés mellett nem léphetett be. Akkor átmászott a kerítésen?... Hát ennyire működik a bombabiztos határzárunk?...

Azt már nem is merem mondani, mi ugye ilyenkor a szabályos protokoll. Vissza kell kísérni a tranzitzónába, és ott várakoztatni, amíg el nem bírálják a menekültkérelmét.

Gruevski a következő Soros botrány!

"A tényleges életfogytiglan NEM vonja ki garantáltan örökre a forgalomból az elítéltet, mert megszökhet, kiengedhetik, amnesztiát hirdethetnek stb.."

De, kivonja. A szökés esélye egy tényl. életfogytosnál elenyésző, iszonyatosan ritka és egyáltalán nem valószínű. Ha meg kiengedik, vagy amnesztiát kap, akkor megy nyilván okkal kapja, nem? A legkomolyabb esetekben eleve kizárják a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét. tehát ha kiengedik, akkor nyomós oka van, nem? Eleve iszonyat ritka az "idő előtt kingedés". Mondjuk itt nem annyira értem, hogy ha pl 13 év alatt nem változott semmi, akkor 18 alatt miért hisszük, hogy fog, de nem is ez a lényeg. Akit kiengednek, azt jó okkal engedik ki.

Az a baj a szabadságvesztéssel, mint büntetési formával, hogy az embereket a bűnözői létre kondicionálja.
-Egyrészt hasonló emberekkel van szó szerint "összezárva", akik nyilván egymást szocializálják és egymáshoz idomulnak.
-Másrészt a kikerülést követően az elveszett idő miatt van egy erős szabadságvágy és a korlátok meg az önuralom teljes eldobása.
-Harmadrészt meg a társadalom is kiveti magából őket, szinte ellehetetlenül a munkavállalás, így aztán szinte törvényszerű a visszaesés.

De persze, nem találtak még ki jobbat. Én magam is a skandinávok által működtetett, emberséges, a kinti világot mímelő módszerben hiszek. A célja a büntetésnek az egyén formálása, a társadalomba integrálása kell, hogy legyen.


Azt hiszem az a különbség a gondolkodásunkban, hogy máshogy tekintünk a szabadságvesztés funkciójára. Szerintem egy nevelő, a személyiséget újraformáló eszköznek kell tekinteni, te viszont a társadalom tehermentesítését és az egyén attól való elzárását gondolod a fő célnak.

"nekem ez még nem meggyőző.
"garantáltan örökre kivonja a forgalomból" szerintem erre való a tényleges életfogytiglan, így az egyetlen érved ezen felül az "adófizetők pénzén" kezdetű demagógia."

Mert még mindig nem értetted meg a mondandóm lényegét. A tényleges életfogytiglan NEM vonja ki garantáltan örökre a forgalomból az elítéltet, mert megszökhet, kiengedhetik, amnesztiát hirdethetnek stb.. Valamint a börtönben is élnie kell, ott is figyelni kell rá, ott is kockázatot jelent a jelenléte.

"gyakran hangoztatott, hangulatkeltő érv, de nem igaz*. nem, nem egész jó körülmények között."

De igen. Ahhoz képest, amit tett, nagyon is jó körülmények között. A helyzete távol van az ideálistól? Na ne már, nyilván ne az ártatlan szabad emberekhez hasonlítsuk már őket, és ne az ideális állapotból induljunk ki.
Abban igazad van, hogy igen komoly büntetésről beszélünk, de a bűnök is igencsak komolyak. És pl. egy visszaeső gyerekmolesztáló sorozatgyilkosnál nálam nem elég arányos az a büntetés, hogy élete végéig eltartják, pláne amikor kollégiumi meg intézeti körülmények között.
Az ugye megvan, hogy a koleszokban vagy a gyermekotthonokban (és hasonló intézetekben) ártatlan és sokszor nehéz sorsú emberek vannak? Számomra elfogadhatatlan, hogy az életszínvonaluk tekintetében hasonló körülmények között tartsák a legkegyetlenebb és embertelenebb bűnözőket.

"kétségtelen, hogy láthatunk olyan büntetés-végrehajtási szervezeteket, amiről úgy gondoljuk, igen magas színvonalon biztosítják a rabok rehabilitációját. szerintem ez cél."
Szerintem meg bizonyos határon túl már ne legyenek ilyen célok. Főképp addig, amíg a becsületes és ártatlan rászorulókra nem jut elég pénz. Őket kéne felkarolni és nekik segíteni, nem a legelvetemültebb bűnözőknek segíteni a rehabilitációjukat. Ők már bizonyították az "értéküket", majd segítünk nekik, ha már amúgy mindenki rendben van. Az ilyen "embereket" nem előre kéne venni a sorban, hanem a legvégére állítani.

"két dolgot tehetsz az elítélttel. vagy megpróbálod őt visszaintegrálni a társadalomba, hogy ismét (vagy első ízben) a közösség hasznos tagja legyen, vagy nem engeded ki soha többé. utóbbi eset a tényleges életfogytiglan, amit megfontolt esetekben az igazságszolgáltatás alkalmaz. de ugye aki az adott bűncselekményért letöltötte büntetését, azt utána már picit abszurd lenne továbbra is bezárva tartani"

Megint nem arról beszélünk, amit írtam. A "valahogy kijutott" rész nem arra vonatkozik, aki letöltötte a büntetését és kiengedik. Hanem olyanokra, akik pl. megszöknek vagy idő előtt kiengedik őket, mert már "nem veszélyesek", meg "meggyógyultak".

"ha életfogytiglanra ítélnek valakit, akkor ki lehet engedni később, ha ártatlan. Ami igaz is, csak ha abból indulunk ki, hogy ártatlanul is kaphat valaki ilyen súlyos büntetést, akkor az életfogytiglan is bőven az elfogadható kategórián kívül esik."

ez elég baj, ne tetézzük szerintem a téves halálos ítélet kockázatával.


"de ezt nem is írtam"
"...nekem szólt-e, de többször leírtam és alátámasztottam, hogy nem..."
"ilyet sehol nem írtam"

implikáltad.

darabokban, mégcsak nem is sorrendben szeretnék reagálni.

igen, olvastam.

"A halálbüntetés értelme az, hogy az olyan torz és elvetemült szörnyetegeket, akik már menthetetlenek, garantáltan örökre kivonja a forgalomból. Ugyanis vannak ilyenek, márpedig szörnyen veszélyesek a társadalomra és annak minden egyénére nézve is. Eleve nem érdemlik meg sem az életet, sem azt, hogy életük végéig az adófizetők pénzén eltartsák őket egész jó körülmények között."

nekem ez még nem meggyőző.
"garantáltan örökre kivonja a forgalomból" szerintem erre való a tényleges életfogytiglan, így az egyetlen érved ezen felül az "adófizetők pénzén" kezdetű demagógia. igen, az igazságszolgáltatás, a büntetésvégrehajtás pénzbe kerül. sok pénzbe. szerintem egyelőre nincs jobb megoldás, és azt végképp nem szeretném, ha a tényleges életfogytiglanról azért billenne át a mérleg a halálbüntetés oldalára, hogy "spóroljunk".


"egész jó körülmények között"

gyakran hangoztatott, hangulatkeltő érv, de nem igaz*. nem, nem egész jó körülmények között. egy börtönben lévő ember a büntetését tölti, folyamatosan szakad el a társadalomtól, a külvilágtól, meghatározott napirend szerint él, nem csinálhatja azt, amit akar, nem mehet oda, ahova akar, nem léphet kapcsolatba olyan emberekkel, akikkel ő akar, csak korlátozottan dolgozhat, nem gyarapodhat, nem alapíthat családot, nem gondoskodhat a nyugdíjáról stb. nem kell sem a hideg kövön aludnia, sem mosogatólevet reggeliznie, hogy tudjuk, helyzete távolról sem ideális. különben, ha valaki soha többé nem kerülhet szabadlábra, az szerintem nagyobb büntetés, mint a kivégzés, még akkor is, ha közvetlenül a kivégzés pillanata előtt jó eséllyel mindenki inkább az életben maradást választaná.


*kétségtelen, hogy láthatunk olyan büntetés-végrehajtási szervezeteket, amiről úgy gondoljuk, igen magas színvonalon biztosítják a rabok rehabilitációját. szerintem ez cél. lehet hülyézni pl. a norvégokat, hogy jobbak a börtöneik, mint a mi egyetemi kollégiumaink, de tény, hogy az ő módszerükkel sokkal kisebb valószínűséggel lesz valaki visszaeső elkövető, mint pl. nálunk. az ő módszerük vezet eredményre, nem pedig az, ha valamiféle állatias, középkori börtönben bűnhődnek az elkövetők (másik véglet, szándékos sarkítás).

itt jön képbe az alábbi:
"Az meg, hogy újra be lehet börtönözni, aki valahogy kijutott... hát remek."

két dolgot tehetsz az elítélttel. vagy megpróbálod őt visszaintegrálni a társadalomba, hogy ismét (vagy első ízben) a közösség hasznos tagja legyen, vagy nem engeded ki soha többé. utóbbi eset a tényleges életfogytiglan, amit megfontolt esetekben az igazságszolgáltatás alkalmaz. de ugye aki az adott bűncselekményért letöltötte büntetését, azt utána már picit abszurd lenne továbbra is bezárva tartani?


"Szabadon engedhető, de ettől még messze nem állt vissza az eredeti állapot."

ez így szerintem egy kissé végletes gondolkodás. persze, hogy nem állt vissza az eredeti állapot, de az illető életben van, kártérítést követelhet stb, tehát még lehetséges a helyzetén pozitív irányba változtatni. ha tévesen halálra ítélnek valakit, ott már nem így van. ott vége a játéknak, nincs semmiféle visszaút, még a legcsekélyebb mértékben sem. még elnézést sem tudsz tőle kérni, mert már nincs kitől.
kb. mintha azt mondanád, hogy ha már tökéletes megoldás úgysincs, akkor "minden mindegy" alapon már belefér a kivégzés is.

"Itt arra gondolsz, hogy akit bezártak, az maradjon is bent örökre, mert az a tuti?"
Nem, egyáltalán nem erre. Csak arra írtam, hogy ha életfogytiglanra ítélnek valakit, akkor ki lehet engedni később, ha ártatlan. Ami igaz is, csak ha abból indulunk ki, hogy ártatlanul is kaphat valaki ilyen súlyos büntetést, akkor az életfogytiglan is bőven az elfogadható kategórián kívül esik.

"Tehát törvényszerű, hogy aki valamit valamikor elkövetett, az holtbiztos, hogy visszaeső lesz?"
Nem törvényszerű, de ezt nem is írtam. Csak az újabb áldozatoknak ez sovány vigasz lesz, hogy nem volt törvényszerű, ami történt, csak most így alakult. Egyébként meg ha nem is törvényszerű, de elég komoly esély van rá. És nem "valamit" követett el, hanem olyan szintű embertelen bűnöket, amikért tényleges életfogytiglant vagy halálbüntetést szabtak ki rá. Nagyon nem mindegy.

"A pszichopátia nem jelent automatikusan erőszaktevő vérivó gyilkost."
Nyilvánvalóan azokra a pszichopatákra gondoltam ebben a kontextusban, akik már kiteljesedtek vmilyen könyörtelen bűncselekményben. Mondjuk elég lazán veszed azt, ha vki mindenféle erkölcsi gát nélkül él a társadalomban, noha ez igen komoly veszély. Félreértés ne essék, nem akarom halálra ítélni őket, nem erről van szó, csak azért nem ilyen laza a téma.

"Amit te itt leírsz, az vegytiszta bosszúállás"
Nem tudom ez nekem szólt-e, de többször leírtam és alátámasztottam, hogy nem a bosszúállás a cél. Az Általad idézett rész pedig pont azt mondja, hogy álljunk meg az életfogytiglannál.

"Arról meg nem beszélve, hogy az élet elvétele nem lehet emberi jog"
Tehát szerinted soha semmilyen körülmények között nem elfogadható megölni vkit. Akkor ez alapján pl. a katonákat gyilkosként kell kezelni és ennek megfelelően büntetni. Valamint a jogos önvédelem se létező kategória.

"Tényleg, halál komolyan az a teóriád, hogy a valójában nem beteg embereket a pszichológusok, pszichiáterek és elmeszakértők csak mentegetnek? Meg mindenkit, de tényleg, MINDENKIT megpróbálnak kihúzni a törvény szigora alól?"
Nem, ilyet sehol nem írtam. Ellenben vannak ilyen esetek. Nyilvános is néhány ilyen. Illetve dolgozik ismerősöm a büntetésvégrehajtásban és bizony sokszor játszanak kifejezetten arra az ügyvédek, hogy ezt a kártyát játsszák ki. És elég messzire hajlandóak is elmenni ezért.
Azt pedig már szintén többször írtam, hogy a halálbüntetés kontextusában nem létezik "nem beteg" ember. Aki ilyen bűnöket követ el, az mind beteg, súlyosan beteg ember.

Erre már pontokban írok.
"Elvettél mondjuk 25 évet valaki életéből, ki tudja milyen traumák érték a börtönben, valószínűleg a mentális állapota rengeteget romlott, csalódott a rendszerben és a világban stb.." Talán félreértem, de a szövegkörnyezetből nem derült ki... Itt arra gondolsz, hogy akit bezártak, az maradjon is bent örökre, mert az a tuti?

"Az meg, hogy újra be lehet börtönözni, aki valahogy kijutott... hát remek. És azt a pár embert, akit még megölt közben, azt fel lehet támasztani? Vagy akiket megerőszakolt?" Tehát törvényszerű, hogy aki valamit valamikor elkövetett, az holtbiztos, hogy visszaeső lesz?

"Nagyon könnyedén veszik sokan azt, hogy pszichopaták szaladgálnak a társadalomban. " Nem vagyok biztos benne ugyan, de szerintem nem érted a fogalmat. A pszichopátia nem jelent automatikusan erőszaktevő vérivó gyilkost. A pszichopaták nagy többsége nem veszélyes a társadalomra. Ugyan az erkölcsi gátak hiányoznak belőlük, de tudati szinten tisztában vannak a következményekkel. Túlzással ugyan, de egy pszichopata csak annyira szükségszerűen bűnöző, amennyire egy, az állati jogokat el nem ismerő ember (pl. minden falusi nagymama) szükségszerűen állatkínzó.

"Mi indokolja, hogy ne álljunk meg az életfogytiglani börtönnél?" A jog és a büntetésvégrehajtás szerencsére túljutott a Talio-elven (szemet szemért...). Nem a megtorlás a célja a büntetésnek. Amit te itt leírsz, az vegytiszta bosszúállás. Azért ez talán nem jó így. Arról meg nem beszélve, hogy az élet elvétele nem lehet emberi jog. Semmiben sem vagyok jobb attól, hogy egy papírra írt végzés alapján ölöm meg a másikat, mint hogy felindulásból...

"És meg is érkeztünk oda, hogy igazából az ilyen kaliberű bűnözők mind olyanok, akik nem vonhatók felelősségre. Sőt, a legtöbb pszichológus odáig elmegy, hogy ők is csak áldozatok. Aztán akkor tök jó társadalom lesz, amikor az ilyen figurákat kell ajnározni meg felkarolni, miközben egy csomó ártatlan becsületes ember meg szenved. " Ez meg olyan, mintha egy vasárnap esti amerikai filmből nézted volna ki. Tényleg, halál komolyan az a teóriád, hogy a valójában nem beteg embereket a pszichológusok, pszichiáterek és elmeszakértők csak mentegetnek? Meg mindenkit, de tényleg, MINDENKIT megpróbálnak kihúzni a törvény szigora alól? Azért ez nem így megy ám.


A végére meg ugyanaz, mint hárommal feljebb...

Szabadon engedhető, de ettől még messze nem állt vissza az eredeti állapot. Elvettél mondjuk 25 évet valaki életéből, ki tudja milyen traumák érték a börtönben, valószínűleg a mentális állapota rengeteget romlott, csalódott a rendszerben és a világban stb.. A családjáról már nem is beszélve.
Az meg, hogy újra be lehet börtönözni, aki valahogy kijutott... hát remek. És azt a pár embert, akit még megölt közben, azt fel lehet támasztani? Vagy akiket megerőszakolt? Nagyon könnyedén veszik sokan azt, hogy pszichopaták szaladgálnak a társadalomban. Kicsit nagyobb súlyt kéne annak adni, hogy az elfogásukhoz tipikusan áldozatokra van szükség, akik nem szívesen vállalják ezt a szerepet, ha amúgy elkerülhető lenne.

Mi indokolja, hogy ne álljunk meg az életfogytiglani börtönnél? Ezt már annyiszor leírtam, hogy többször nem akarom ismételni magam. Vissza lehet olvasni, ott vannak az érvek. Azok az érvek, amikről eddig még senki nem beszélt, csak más elemekről.

Az a baj, hogy elég szubjektív kinek mi róható fel. Vannak eleve agresszívabb emberek, akik képtelenek kezelni a dühüket, erre is mondhatjuk, hogy nem tehetnek róla. Ha vkit gyerekkorában molesztáltak, vertek stb., arról szintén nem tehet. Mindezek ellenére szerintem igenis felelősséget kell vállalniuk a tetteikért.
Ahogyan mondtam is, ha vki olyan bűnt követ el, amiért halál járhatna, az az ember egészen biztosan nem egészséges. Innentől kezdve lehet azon agyalni, hogy ez mennyire rajta múlik. Val.szeg semennyire, tudtommal a pszichopaták vagy szociopaták se akarnak azok lenni, csak azok. Vagy épp a pedofilok.
És meg is érkeztünk oda, hogy igazából az ilyen kaliberű bűnözők mind olyanok, akik nem vonhatók felelősségre. Sőt, a legtöbb pszichológus odáig elmegy, hogy ők is csak áldozatok. Aztán akkor tök jó társadalom lesz, amikor az ilyen figurákat kell ajnározni meg felkarolni, miközben egy csomó ártatlan becsületes ember meg szenved.

Egyébként az is annyira jó, hogy amikor fel lehet mentetni vkit, vagy enyhíteni a büntetését, akkor betegségről beszélünk, másszor meg nem. Ha betegség, akkor tessék dolgozni a gyógymódon. Hogyan lehet pl. gyógyítani a pedofíliát? Ja, hogy sehogy nem lehet, az csak úgy van.
Vagy tessék dolgozni a szűrésen és a diagnosztizáláson. Ha a pszichopaták betegek, akkor már előzetesen ki lehet mutatni róluk ezt, nem kell megvárni amíg bűnöznek. Akkor szűrjék az embereket és akik annak bizonyulnak, azokat zárják el már korábban. De persze ilyet meg nem lehet, mert hát amíg nem tett rosszat, miért vigyék el. Ezt értem, de ha betegségről beszélünk, akkor így kéne lennie. A ráknál vagy még egy náthánál se várják meg amíg vki a legerősebb tüneteket kezdi produkálni.

Így van, de jeleztem is előre, hogy valószínűleg nehéz lesz kikerülni, hogy a halálbüntetés megítéléséről beszéljünk a saját szemszögünkből nézve, mert maga a eset körül kialakult vita magába foglalja ezt is. Szerintem a barátomnak igaza van abban, ha felmentik az ítélet végrehajtása alól, a következő lépcsők a halálbüntetés eltörlése kell, hogy legyen (ezért is hangzik el a cikkben is, amit lentebb is felhoztatok: "aláássa a halálbüntetés intézményét"), ezzel pedig meg is kérdőjeleződik, hogy érdemes-e egyáltalán halálos ítéletet kirónom valakire.

Igazából a két oldal megközelítése abban tér el, hogy amennyiben él a halálbüntetés intézménye, akkor a tett szemszögéből közelítjük-e meg (vagyis magát a tettet büntetjük, amit végrehajtott az egyén - ebben az esetben lényegtelen mikor, milyen állapotban végzik ki) vagy a tett végrehajtója szemszögéből (ilyen esetben pedig magát az egyént büntetjük, aki végrehajtotta). Bár, mint lentebb írtam, inkább a halálbüntetés ellenezői oldalán állok (viszont megértem és elfogadom pb69 álláspontját, hogy a társadalom védelme szempontjából miért támogatja, és még ő is nagyon erőteljesen leszűkített keretek között, "brutális" esetekben), de ha él és az eltörlésre nincs befolyásom, akkor az egyén, aki tette végrehajtotta koncepcióra "szavazok" (őszintébbnek érzem, ha ezt valaki felvállalja).

Azért, mert ha már halálos ítéletet rovok ki valakire, akkor legyen bennem annyi egyenesség, hogy nem bújok egy moralizált igazság látszata mögé, hogy csak a tettet büntettem, annak kell elnyernie "méltó" büntetését, hanem felvállalom, hogy igenis megismertem az ügy során azt az egyént, akit a tetthez való hozzáállása miatt akár szörnyetegnek is tartok és rá rovom ki a büntetést. Ilyen esetekben a tetthez vezető motivációkon, indulatokon van hangsúly, ami az egyént a tetthez vezette. Őt akarom megbüntetni úgy, hogy tudatában legyen a halálos ítélettel, annak súlyával, amikor majd meghal, miért hal meg, miért döntöttünk emellett. Elismerem legalább magamban, olyan borzalmasnak tartottam ezt a személyt, ezt a jellemet, akiből a tett fakadt, hogy a halálát tartom helyesnek.

Véleményem szerint alapvetően ez a gondolatsor áll a halálbüntetés (meghozása) mögött, és ez még akkor is a része (szerintem), ha társadalmat akarom védeni, hogy esélye se legyen újra elkövetni ilyet. Lehet nem állja meg a helyét, de úgy vélem, amikor kirónak valakire egy halálos ítéltet, az esetleges hideg racionális alapokon állás mellett a fenti rész is erőteljesen jelen van.

Ha pedig a rendszer várt addig, hogy az egyén elvesztette a józan felfogóképességét, akkor a büntetés "vágyának" célja veszíti értelmét, az, hogy meg akarom büntetni. Biztos vagyok benne, hogyha valakik a halálos ítélet mellett döntenek, akkor a tények racionális megvizsgálása mellett ugyanúgy jelen vannak egy borzalmas eset kapcsán az érzelmek is: düh, elborzadás, elszörnyülködés, vagyis az érzelmek is szerepet játszanak még egy racionális döntés esetében is. Azért érzem ezt fontosnak kihangsúlyozni, mert a büntetés, szerintem, mindig az adott egyénre irányul elsősorban, az akarják megbüntetni, azt, hogy a halálos ítéletnek szeretnék, ha tudatában is lenne a végrehajtáskor.



Érdemes megnézni a Tizenkét dühös embert (az ötvenes évekbeli változatot). Noha ott nem egy egyértelmű esetet dolgoznak fel, és arról megy az esküdtek között a vita, azért érdekes kört jár be a halálbüntetés kapcsán is.

"Életfogytiglan lehet az illetőt gond nélkül börtönben tartani annak ellenére, hogy nem emlékszik az általa elkövetett bűncselekményekre, de kivégezni nem?"

az én meglátásom szerint emögött az a logika állhat, hogy miután a mentális állapot nem egy matematikai művelettel leírható, egzakt dolog, a társadalom, és a jogalkalmazók dönthetnek úgy, hogy az illetőt nem szeretnék szabadon bocsátani. itt szerintem csak az a kérdés merülhet fel, hogy börtön, vagy gyógykezelés...a kivégzést számomra még nem sikerült megindokolni.


"Tehát ha mondjuk valaki leissza magát, és részegen követ el bűncselekményt, majd később nem emlékszik rá, az a hatályos jog szerint nem hogy enyhítő körülmény, hanem súlyosító."

itt egy Ptk-alapelvet említesz, nevezetesen: "Felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat.". el kell különítenünk a két esetet. az ittas állapot egy felróható magatartás, a mentális problémák aligha. természetesen a jogalkotó is különválasztja azt a pb69 által is említett esetet, amikor lehetőségem van megismerni a szabályokat, ám nem teszek annak eleget, attól az esettől, amikor nem várható el tőlem, hogy ismeretében legyek a szabályoknak.

"A tényleges életfogytiglan kapcsán is voltak már téves ítéletek, akkor azt sem kéne alkalmazni? Olyan is volt, hogy vki kiszökött vagy kiengedték a börtönből és újra visszatért gyilkosnak, akkor senkit nem szabad kiengedni? Ezeket nem érzem racionális érveknek."

akit életfogytiglanra ítélnek, és kiderül, hogy tévesen, az szabadon engedhető. akit szabadlábra helyeztek, és kiderül, hogy ez nem volt indokolt (mert nem sikerült visszailleszkednie a társadalomba), az ismét bebörtönözhető. ezekkel szemben, akit kivégeznek, és kiderül, hogy tévesen, az már nem feltámasztható.


"Egyébként írtam is, hogy vannak egyértelmű esetek."

érthető, amikor arra az esetre gondolsz, amikor az illető bűnösségéhez nem fér kétség. ez oké, de mi indokolja, hogy ne álljunk meg a tényleges életfogytiglannál (indokolt esetben akár még a rabtársaitól is elzárva)?

Ez a beszélgetés, sőt már a felvetésed is eléggé elkanyarodott az eredeti, címben szereplő kérdéstől a halálbüntetés egyéb, általános dilemmái felé. Az utóbbiakba nem szeretnék belefolyni, mert se időm, se kedvem, csak annyit rögzítenék, hogy nem támogatom a halálbüntetést semmilyen körülmények között. Viszont ha már van, akkor nem igazán értem, hogy miért kéne megkülönböztetni a kérdés szempontjából a többi büntetéstől. Életfogytiglan lehet az illetőt gond nélkül börtönben tartani annak ellenére, hogy nem emlékszik az általa elkövetett bűncselekményekre, de kivégezni nem? Emögött mi a logika? Egyébként pedig arra hívnám fel a figyelmet, amire már pb69 is utalt, azaz hogy más esetekben a tudatlanság nem mentesít a tett elkövetésének következményei alól. Tehát ha mondjuk valaki leissza magát, és részegen követ el bűncselekményt, majd később nem emlékszik rá, az a hatályos jog szerint nem hogy enyhítő körülmény, hanem súlyosító.

A tényleges életfogytiglan kapcsán is voltak már téves ítéletek, akkor azt sem kéne alkalmazni? Olyan is volt, hogy vki kiszökött vagy kiengedték a börtönből és újra visszatért gyilkosnak, akkor senkit nem szabad kiengedni? Ezeket nem érzem racionális érveknek.
Egyébként írtam is, hogy vannak egyértelmű esetek. Az, hogy a történelem során voltak tévedésből kivégzett emberek, más lapra tartozik.
Régen olyan is volt, hogy ránéztek valakire és boszorkányság miatt kivégezték. Vagy olyan is, hogy az egyháznak nem tetszett, ha valaki gondolkodik és kimondja az igazságot a világról, szintén kivégezték. Nyilván nem ilyen jellegű halálbüntetésekre gondolok, de vannak tiszta esetek, amikor a tévedés gyakorlatilag kizárt.
Például tudtommal a DNS alapú rokonvizsgálat sem ad 100%-os bizonyosságot, mégis tényként használják az eredményét a jogban.

A halálbüntetés pedig egyáltalán nem feltétlenül a bosszúról szól, ez hatalmas csúsztatás. Elég részletesen leírtam miért tartom szélsőséges esetben elfogadhatónak, nem a bosszúvágy kielégítése okán, semmi köze ahhoz. Amit a bosszúról írtál, azzal amúgy tökéletesen egyet is értek.

"Egy totál részeg vagy drogos ember sem beszámítható. Vannak olyanok, akik annyira fel tudják húzni magukat, hogy gyakorlatilag beszámíthatatlanná válnak. Most akkor őket sem szabad büntetni és elítélni?" "Ők betegek, akik nem mindig vannak tisztában azzal, hogy mit tesznek. Ettől még szerintem igenis el kell őket ítélni, mert ez nem mentség."

Hidd el, hogy az ilyen helyzetekre biztosan kitalálták már a jog elmúlt párszáz éve során a megoldásokat.

Amúgy nem mintha jelentős lenne a véleményem a témában, de beírom: én a halálbüntetést azóta nem érzem reális büntetésformának, amióta először hallottam arról, hogy akárkit is tévesen végeztek ki. Ráadásul nem egy ilyen eset van a történelemben, hanem nagyon sok. De ha csak egy ilyen esetről tudnánk, én már akkor is ódzkodnék ettől. Szóval számomra a halálbüntetés egy hatalmas nono, és tudom, hogy ez ennél bonyolultabb kérdésként van körüljárva, de valahogy sosem éreztem annak (persze ezért nem vagyok jogtudós/ügyész/bíró/stb). Szerintem evidens, hogy a halálbüntetés egy színtiszta bosszúvágy kielégítése (ugye, ahogy a Hateful Eightben is magyarázzák, köszi Tarantino, hogy azért kell a hóhér, mint foglalkozáskör, mert így viszonylag "objektívvé" válik a kivégzés), és nem gondolnám, hogy modern társadalomban élő emberekben azt a hozzáállást kéne erősíteni, hogy emberek bűntetteit meg kell bosszulni. Nekem ez ugyanott van, mint a szemet szemért dolog, amit asszem már jó régóta elvetett a jogtudomány.

Azért is gondolom, hogy csakis a bosszúról szól meg a büntetés iránti ösztönös vonzalmunkról, mert más értelme tényleg nincs - meglepődnék, ha statisztikák azt mutatnák, hogy van visszatartó ereje, hiszen bűnözők, gyilkosok, tömeggyilkosok ugyanúgy vannak a világban, hiába végeztek ki korábban milliókat, plusz majdnem biztos vagyok benne, hogy van korreláció aközött, hogy egy országban aktívan gyakorolják-e a halálbüntetést, és aközött, hogy egy ország társadalma mennyire fejlett, a közbiztonság milyen, stb. De ennek utána kéne néznem, szimplán csak egy megérzés.

Általánosságban írtam a kockázatot és ki is fejtettem már korábban. Egy börtönből elég sokféle módon ki lehet kerülni, amikor is a delikvens visszakerül a társadalomba. Ennek a kockázatát pedig gondolom nem szükséges ecsetelnem olyanoknál, akik olyan bűncselekményeket követtek el, amiért amúgy halálra is ítélhették volna őket. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy a börtönben sem csak úgy vannak az ilyenek, hanem ott is tud velük rengeteg probléma lenni. Főleg úgy, hogy tudják nem sok vesztenivalójuk van, amikor 20+ évekre leültették őket.
Igen, szerintem vannak olyan szélsőséges esetek, amikor a kivégzés elfogadható büntetésforma. Nyilván nagyon szigorú keretek között és nagyon szigorú szabályrendszerhez kötve, de lehet az.

Nem azt mondtam, hogy a nem beszámítható emberek kérdésköre mindig csak jogászkodás és orvosi ügyeskedés. Csak nagyon komolyan bele kell gondolni abba, hogy milyen visszaéléseknek enged teret. Valamint hová vezethet egy ilyen.
Egy totál részeg vagy drogos ember sem beszámítható. Vannak olyanok, akik annyira fel tudják húzni magukat, hogy gyakorlatilag beszámíthatatlanná válnak. Most akkor őket sem szabad büntetni és elítélni?
Vagy nézzük azokat az embereket, akik gyerekeket molesztálnak, nőket erőszakolnak, sorozatgyilkosok, pszichopaták stb.. Nyilván nem egészséges emberek, hiszen akkor nem csinálnának ilyeneket. Ők betegek, akik nem mindig vannak tisztában azzal, hogy mit tesznek. Ettől még szerintem igenis el kell őket ítélni, mert ez nem mentség.
De felőlem nem muszáj börtönbe tenni őket, lehet szanatóriumba is, csak ugyanúgy életük végéig. A lényeg, hogy a társadalomból mindenképp ki kell őket venni, elkülöníteni őket, mert ön- és közveszélyesek. Ilyen értelemben teljesen mindegy miért, de azok. Azt meg sokkal komolyabban venni, amikor ezt megítélik.

Meglehetősen sok olyan pont van ebben a kommentben, amire lehetne reflektálni. De késő van, szóval kettőt kiemelek.

"Amekkora kockázat életben hagyni őket." Mit értesz kockázat alatt? Gondolom nem erre a vak öregemberre értetted, de akkor hogy kell ezt elképzelni? Szerinted a kivégzés egy elfogadható büntetésforma?

A másik meg csak egy kérdés, hogy szerinted a nem beszámítható embereket is el kellene ítélni? Az ezzel való védekezés csak jogászkodás meg orvosi ügyeskedés? Azért ez ennél talán összetettebb.

Ha jól értem, nem arról van szó, hogy fel akarják menteni. Arról van szó, hogy kivégzik-e vagy sem. A kettő nem ugyanaz.

Egyébként a cikkben ilyenek szerepelnek, hogy: "a kivégzés megtorló funkciója kérdőjeleződik meg", "aláássa az értelmét" (a halálbüntetésnek), nekem ezek eleve abszurdak egy kissé. Ha ki is végzik, az szerintem ne azért történjen már, mert vért akar a nép.

Magam részéről, ha semmiképp nem akarják visszaengedni a társadalomba, azt meg tudom érteni. Ellenben, ha én döntenék a kérdésben, nem szeretném kivégezni. Semmi értelmét nem látom, ez már gyakorlatilag nem "ugyanaz" az ember, mint aki a bűncselekményt elkövette.

A cikkben említésre kerül a családtagok tragédiája is, ami kellőképp manipulatív, de szerintem érvnek kevés. Gyakorlatilag minden hasonló vitában előkerül a "mit tennél, ha a te rokonoddal történne ilyen?" kezdetű...persze nyilvánvaló, szeretném, ha kínhalált halna az illető, de azt is látom, hogy éppen ezért szerencsés, ha az áldozatok családtagjainak a világon semmi szerepük nem lehet az ítélkezésben és a büntetésvégrehajtásban.

Szerintem az ilyen alakok pszichológiai kutatása nem ér annyit, mint amekkora kockázat életben hagyni őket.

Az, hogy az ítélethozatalig eltelt időben, vagy akár később, annak letöltése közben, változik az illető mentális állapota, mindenféle büntetési tételnél felmerülő problémakör, nemcsak a halálbüntetéshez kapcsolódik.
Én leginkább a barátoddal értek egyet. Ha büntetést kapsz valamiért, akkor azt azért kapod, mert az adott pillanatban elkövetted a dolgot. Senkit nem érdekel, hogy amúgy máskor nem követnéd el. Akkor se mentünk fel egy gyilkost, ha valamiért amputálni kell azt a kezét, amivel leszúrta az áldozatot. Teljesen mindegy, hogy emlékszel-e arra, amit tettél, ha megtetted, akkor megérdemled az érte járó büntetést.
Az a baj, hogy nagyon messzire vezetne, ha ilyeneket is figyelembe vennének. Már így is túl sok görényt mentenek fel a felelőtlen és/vagy korrupt orvosok meg pszichológusok, akik kitalálják, hogy az illető nem volt beszámítható, valójában csak beteg és egyéb kifogások. Szép lenne, ha azzal is minden alól ki lehetne bújni, hogy "hát de én nem is emlékszem mit tettem".

Ez már kicsit távolabbi párhuzam, de van ugye az az alapszabály, miszerint a törvény nem ismerete nem mentesít annak betartási kötelezettsége alól. Nekem ez az emlékvesztéses sztori kicsit olyan, mintha az előbbi szabályt eltörölnék. Azaz ha olyat teszek, amiről nem tudtam, hogy törvénytelen, akkor nem lehetnék büntethető. Nagyon rossz világ lenne.

Részben egyetértek. Ezért írtam, hogy inkább a nem felé hajlok, de lehet nekem is lenne olyan eset, amikor az igenre szavaznék, vagy elgondolkodnék rajta. A mellékelt, kötődő cikkeben az angol sorozatgyilkos erősen elgondolkodtatott, de az a tény, hogy mennyire erősen ki akarta végeztetni magát (valamikor szerintem kamuból, csakhogy borzolja a kedélyeket, ha kijut a hírekbe), majd panaszkodni a napfényhiányra, nos, ebből a szempontból megérte, hogy ne végezzenek vele (főleg, hogy később egy újságíró képes volt kicsalni belőle újabb vallomást, meg nem is lett volna lehetőségük rá).

Ugyanakkor John Douglas (akinek munkásságán alapul pl. a Mindhunter című sorozat) munkássága rengeteget segített az ilyen típusú bűnözők megértésében (számos könyve itthon is megjelent). A kivégzésükkel ez a munka kárba veszett volna. Nem állítom, hogy sikerül a munkájából szerzett tapasztalatokból megelőzni, de előbb felismerni, kiismerni ezt a területet, arra viszont a válaszom, hogy lehetséges. Azt sem, hogy minden esetben ezen az alapon meg kellene őket kímélni, ha rendelkezésre áll az adott államban ez az eszköz. Pusztán minden tettük ellenére utólag "hasznot" hoztak.

Nem valami romantikus, idealista, "bullshit" csúsztatás végett írtam bele a lehetséges ártatlanságot (nem is érzetem, hogy semmi se biztos alapon vetettem volna fel), pusztán csak megjegyeztem, hogy a hosszadalmas várakozási idő mögött ez is állhat egy-két ártatlan eset függvényében, magam is azt írtam, vagy ne legyen halálbüntetés, vagy ez a várakozási idő minél kevesebb legyen (igaz, felhívtam a veszélyre a figyelmet, hogy még így is lehetnek ártatlanul elítéltek, ez mindig kockázat lesz). Bár továbbra is állítom, hogy hosszú várakozás idő okán létezik némi ellentmondás az intézményt illetően, nagyon kíváncsi lennék a valós okokra, miért húzódnak a végrehajtások egyértelmű esetekben is évtizedekig.



A fő kérdés a halálbüntetéstől jogosságtól függetlenül továbbra is az, hogy szerintetek, szerinted mi lenne a helyes döntés abban az esetben, ha a bűnelkövető szellemei épsége olyan szinte süllyedt, hogy már magára az elkövetésre sem emlékszik. Pl. itt egy rendőrgyilkosról beszélünk, nem sorolható be egyik általad felsorolt kategóriába sem.

Mert ez precedensteremtő értékű lesz, egy barátom azt mondta, ha ezt meglépik (vagyis kegyelmet kap), innen már a következő lépcsőfok a halálbüntetés eltörlés kell, hogy legyen, mert értelmét veszti abban az értelemben, amit te is írsz: "az olyan torz és elvetemült szörnyetegeket, akik már menthetetlenek, garantáltan örökre kivonja a forgalomból". Szerinte a lényeg, hogy magát a tettet bünteted, és bizonyos esetekben ez a következménye. Ha olyan változó körülmény hatására felülbírálod, ami nem a tetthez köthető, hanem magához az egyénhez (és a körülményváltozás nincs befolyással a tett megítélésre és lehetséges változására), akkor azzal együtt a halálbüntetés intézményét is megkérdőjelezed (ha maga az elkövetés szemszögéből nézed). Az elkövetett tett megtörtént, arra rótták ki a büntetést - az, hogy elhúzták idáig és az elítélt állapota megváltozott, az intézményrendszer hibája, nem pedig a kirótt ítéleté (ettől függetlenül ő is úgy látja, hogy a halálbüntetés ezen formájának intézménye több szempontból is inog).

A véleményem továbbra is az, hogy az egyén számára (is) akkor van értelme a halálbüntetésnek, ha már végrehajtják, ha tudatában van annak, hogy vége, innen nincs tovább. Pl. úgy hiszem Breivik foggal-körömmel harcolna az életéért, az ő elméjébe nem férne bele az, hogy a tettét halállal büntessék (már ha lett volna Norvégiában halálbüntetés).

Nagyon kíváncsi leszek az eset kimenetelére.