Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Beszélgetés a játékokról

»» Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

4162 levél
Válasz 18.08.01. 17:22 #656
xeLaR
Nekem nem lesznek nagy elvárásaim az uccsó TWD-vel szemben, mert egyszerűen nem hiszem, hogy bármi érdemlegeset tudnának összehozni. Abból a világból sztem már mindent kisajtoltak, csupán Clem és AJ kapcsolatának a bemutatásában lehetne vmi érdekeset összehozni (mint anno Lee és Clemnél volt). Nagy eséllyel a Batman-es kapcsolati rendszer ebben is benne, ami akár még érdekes is lehet, de nem hiszem, hogy össze tudnának rakni normális szereplőket.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
3755 levél
Válasz 18.08.01. 13:47 #655
Sucee
Telltale kapcsán most TWD utolsó évaddal kapcsolatban vagyok még kicsit bizakodó, hátha így már ténylegesen lesznek eltérő végkifejletek, hogy nem fog semmi épülni rá.

Kiábrándító már évek óta minden játékuk, egyszerűen úgy írják meg az összes történetüket, hogy az büntesse a játékost, teljesen függetlenül mindentől.

TWD 3. évadot úgy játszottam végig, hogy egy nagy seggfej voltam mindennel és mindenkivel, és jópofizós, együttműködős végigjátszásokkal összehasonlítva semmi különbség nem volt semmiben, ami a kimenetelt illeti...
4162 levél
Válasz 18.08.01. 13:10 #654
xeLaR
Batman: The Enemy Within
Bár pár hónappal ezelőtt írtam, hogy többet várok a Telltale-es Batman folytatásától, az igazság az, nem túlságosan hittem a benne, hogy bármiféle javulást hoz majd. A Telltale megítélése sokat romlott a szememben, főleg a legutóbbi Walking Dead után, és amit hallottam a Batman folytatásról, az nem volt túl pozitív. Ám már az első epizódjával meglepett, ami bár korántse lett kimondottan jó, de végig élvezhető és érdekes maradt. És kb. végig tudta tartani ezt a szintet, ami egy kellemes játékélményhez vezetett. No azért sztori és karakterek tekintetében voltak problémák, néhol kiszámítható, illetve sok helyen érezhető miképp akarják a szereplőket használni. Ugyanakkor viszont képes volt fejlődni is a széria a "döntésmechanika" terén, ami alatt azt értem, hogy olyan újításokat hoztak bele, amellyel jobban át tudják vágni a játékost a döntéseink fontosságáról. Azonban talán a legfontosabb dolog az, hogy ebben legalább egy érdekes sztorit sikerült elmesélni sokkal több ismertebb szereplővel, amiknek köszönhetően jobban be tudják szippantani a Batman rajongókat. Nem tökéletes, nincs közelében a Telltale legjobbjaihoz, de egy korrekt folytatás lett...
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
4162 levél
Válasz 18.07.02. 18:12 #653
xeLaR
Június:

Ni No Kuni 2: Revenant Kingdom
A Ni No Kuni első része érdekes volt számomra Ghibli-filmes stílusa miatt, ám a kizárólag konzolokra megjelenő játékról elég hamar kiderült azokból a videókból, amiket láttam, hogy kissé komolytalan a sztori (mondom úgy, hogy a főszereplő anyja elég hamar elpatkol a szemünk láttára), illetve a játékmenete sem annyira élvezetes. A folytatásra is csak a PC-s megjelenés miatt kaptam fel a fejemet. Nem gondoltam azt, hogy lesz benne bármi olyan, ami teljesen letaglóz. Nos...kb. 10 perc kellett a játéknak ahhoz, hogy teljesen beszippantson.

Ennek oka pedig abban keresendő, hogy a játék pár erős jelenettel kezd, ami egyrészt jól mutat be pár szereplőt, másrészt akkora nagy baromság, hogy az már élvezetes. Ha nem ez lett volna a kezdés, akkor nagy eséllyel nem is fogott volna meg annyira, mert bár egy kompetens JRPG pár minijátékkal megfűszerezve, de a világot nem váltja meg. A játékmenet sztem túl lett bonyolítva, hogy legyen vmi mélysége, pedig a harcok pofonegyszerűek (mondjuk a nehezítő patch előtt sikerült ezt végigvinni, nemtom mennyire változott ez). A minijátékok közül a birodalomépítős veszi el a legtöbb időt, viszont a csaták teljesen feleslegesek. A Ghibli-stílus ebben is erős, ám a sztoriban is szerepelnek hasonló elemek, amik azokra a filmekre jellemzők, viszont kevésbé kiforrottak. A társaink közül is igazán csak a két főszereplőnek van bármiféle jelleme, a többiek csak a saját fejezetükben kapnak vmi szerepet, utána keveset adnak hozzá a sztorihoz. Viszont a főszereplők vannak olyan erősek, hogy elcipeljék a hátukon a sztorit, főleg Roland, aki abban az első 10 percben annyira meggyőzött, hogy valszeg az év végén is emlékezni fogok rá.

Mindenesetre jó darabig lefoglalt a játék, voltak élvezetes részei, de igazán kimagasló élményt nem nyújt, illetve a játékmenete sem hoz újat, csak felesleges komplexitást.

The Walking Dead: A New Frontier
Egyszer régen volt egy Telltale, aminek az új játékait nagyon vártam mindig, és csak pozitívan tudtam a fejlesztőgárdáról beszélni. Pedig voltak kevésbé jól sikerült cuccaik, mint pl. a Jurassic Park játékuk, ami egyfajta prototípusa volt a mostanra megszokott Telltale-es játékmenetnek. Na, az a játékuk elég kellemetlen élmény volt a béna sztorijával és karaktereivel. És a 3. Walking Dead évadjuk pont arra az élményre hasonlított.

A játékmenetre nem igazán van panaszom, mert azt a letisztult Telltale-es formulát hozza, amit már évek óta megtapasztalhattunk. Ami kritika érheti, az megint az öreg motorjuk miatt lenne, amely az animációk tekintetében nincs a helyzet magaslatán. Az évad problémája abban rejlik, hogy a játék lényeges részei egyszerűen nem működnek együtt, sőt, sokszor még egymás ellen dolgoznak. Az első problémás eleme a szereplői, akik nem elég kidolgozottak, de még szimpatikusnak sem nevezhetőek, és ez sajnos olyanokra is, mint pl. a visszatérő Clementine. A második természetesen a történet, ami egyrészt olyan zombis/poszt-apokaliptikus kliséket használ, amelyeket már a Michonne játékukban is láthattunk, másrészt viszont a nem túl érdekes karaktereit abszurd helyzetekbe helyezi mindössze azért, hogy a játékosnak legyen vmi döntésre hasonlító dolga. És pont ez az utóbbi dolog az, ami elrontja az illúziót. A Telltale játékait sokan kritizálják, hogy a döntéseinknek nincs semmi jelentőségük, viszont eddig mindig sikerült vhogy megoldani, hogy ne legyen teljesen átlátszó ez a tény. Ebben viszont kb. mindenki számára egyértelmű, hogy egészen az utolsó részig nincs olyan döntés, ami bármit is befolyásolna. Együtt a karakterekkel és a sztorival pedig egyszerűen katasztrofális a játékélmény, mert az évad nagyon szeretné, hogy csak egy irányba menjen a cselekmény, és még a szereplők jellembeli változását sem veszi figyelembe. Ez pedig frusztráló.

Másfél óra az epizódok játékideje, ami egyszerűen kevés ezeknek a kidolgozatlan szereplők megismerésére, de lehet jobb is, mert a történet sem hoz semmi újat. Ennek köszönhetően pedig csak félni tudok, hogy mit hoznak ki az utolsó évadból. Mert ha ebbe az irányba haladnak, akkor félő, hogy a legrosszabb Telltale-es élmény vár majd ránk.

Vanquish
A Platinum Games érdekes stílusú játékokat készít, amik közül nem mindegyik sikerül jóra, vagy a játékos közönség nem ugrik rájuk. A Vanquish-re pont az utóbbi a jellemző, mivel túlságosan is imitálta az akkori trendeket, és kevésbé fókuszált arra, amitől kultuszjáték vált belőle.

Alapvetően ez egy TPS, a fedezékrendszerével és az elmosódott színeivel pedig a Gears of Wart szerette volna imitálni, viszont a benne lévő szereplők, az ellenfelek, a történet, szinte minden egyfajta komolytalanságról tanúskodott, ami vagy bejön, vagy nem. Ami saját ötlete, a "rakétacsúszás" és az ebből fajuló időlassítás, szinte szemben áll a fedezékrendszeres játékmenettel, de az elején még úgy gondoltam, hogy ez egyfajta választási lehetőséget ad, hogy miképp játsszunk. Az elején viszont egyáltalán nem tetszett az egész játék. Úgy értem, a játékmenet rendesen működött, a sztori, karakterek elmentek, viszont a sivár látványvilága és a túlságosan is túlzó átvezető animációi kevésbé fogtak meg. A játékmenet se tetszett...csak mert nem úgy játszottam, ahogy ebben kellene. Ugyanis történt egy érdekes dolog. Bár a játék elején van egy tutorial, ami elmagyarázza a rakétacsúszást, stb., viszont bizonyos dolgokat nem. Ennek köszönhetően, amikor már épp elfogadtam volna, hogy ezt feleslegesen hypeolja a nép, egyszer csak rátaláltam egy harcban egy fura technikára, aminek használatával a nehezebb ellenfelek jóval hamarabb elhulltak. Mintha egy titkos technikára találtam volna rá, ami új életet lehelt a játékba.

Tehát a játék legnagyobb pozitívuma, hogy bár játékmenete viszonylag egyszerű, de van egyfajta mélysége, ami könnyen elérhető, és amivel nem kell sokáig gubbasztani a fedezékek mögött, hanem közel "csúszni" az ellenfelekhez, és aztán stílusosan lelőni, vagy felrobbantani őket. A probléma viszont az, hogy rövid és a története, szereplői mind nevetségesek. Bár ugyanez igaz a Metal Gear Rising: Revengeance játékukra, viszont abban sokkal élvezetesebb szereplőket találtak ki, akik ellensúlyozzák a történetbeli hiányosságokat, illetve sokkal szórakoztatóbbak a bárgyú részei. A Vanquish egyfajta kuriózum, ami egy viszonylag unalmas zsánerből kihozott egy fura, ámde érdekes dolgot.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
4162 levél
Válasz 18.06.02. 12:55 #652
xeLaR
Május:

Silence: The Whispered World 2
Nem voltam teljesen oda a Whispered World-ért, de hozott egy olyan szintet, ami miatt érdeklődve vártam a Daedalic stúdió projektjeire. A számomra problémás befejezése ellenére az első rész egy teljesen átlagos klasszikus kalandjáték, ami egyértelműen lezárta a sztoriját. Aztán kijött a Silence előzetese, és egyből felidegesített. "Miért kell ezt folytatni?! Miért kell nyomatni ezt a nyomasztó hangulatot?! Egyszerűen MIÉRT?!" stb. kérdések merültek fel bennem, nem téve ezzel jót az első benyomásaimra. Viszont érdekelt, hogy merre viszik tovább a sztorit, úgyhogy nekiugrottam, és picivel pozitívabb lett számomra a végeredmény, mint vártam. A Silence egy modern kalandjáték, ami egyrészt egy Telltale-szerű prezentációt ötvöz egy erősen butított (kevés tárgy, kevés interakció), "felhasználóbarát" point-n-click játékmenettel. Ennek köszönhetően a játékos viszonylag könnyen rájöhet a megoldásokra, és az NPC-kel való beszélgetéseket is gyorsan lezavarhatja. Ennek következtében pedig viszonylag gyorsan haladhatunk előre a történetben. A probléma sajnos az, hogy a két főszereplő gyereken kívül nem igazán marad meg más a karakterek közül. A sztori viszont mindenképp jobban lett ebben elmesélve, bár nagyon kiszámítható. Ennek a lezárásával szerencsére nincs bajom, végre engedi, hogy a játékos válassza ki a neki tetsző befejezést, bár köcsög húzásnak érzem a bennük lévő csavarokat, amitől az egyik befejezés sokkal jobb, mint a másik. Összességében ez is egy felemás élmény volt számomra, mert a Telltale-es prezentáció, a nehézség hiánya és a cselekmény gyorsasága nem engedte számomra, hogy maradandó nyomot hagyjon. Azért elment...

Ghost of a Tale
Végre egy idei játék, habár érdemes azt megemlíteni, hogy ez jó ideig Early Accessben leledzett a Steamen. Amikor először láttam erről előzetest, teljesen levett a lábamról. Egy indie csapat, ami a megszokott indie "retropixel" kinézet helyett egy realisztikus, de ugyanakkor stílusos 3D látványvilágot alkottak, aminek a főszereplői egerek és patkányok egyfajta NIMH titka stílusban. Az előzetesben egy egérrel voltunk, akik bebörtönöztek vmi miatt, és lopakodva kellett elkerülni az őröket/patkányokat, közben pedig tárgyakat gyűjtögetni, hogy később megoldjunk velük bizonyos feladványokat. A teljes verzió is így kezdődik, viszont elég hamar kiderül, hogy ez nem teljes mértékben egy lopakodós játék, mivel miután kijutunk a börtönből, az egerünknek elég hamar beszerzünk egy álruhát, aminek köszönhetően az őrök ránk se hederítenek. És itt derül ki, hogy mi is ez a játék. A Ghost of a Tale egy gyűjtögetős kalandjáték, amiben a játékosnak különböző küldetéseket kell teljesíteni bizonyos NPC-knek, ami nagy általánosságban kimerül abban, hogy meg kell találnunk vhol egy tárgyat, vagy összegyűjteni belőlük vmennyit, és visszavinni nekik, hogy előrébb lendüljön a sztori. Ez alapvetően nem egy nagy probléma, viszont ez nem a modern játékdizájn jegyében készült, ahol a fontosabb tárgyak eltéveszthetetlenül csillognak, vagy egy fénycsóva megvilágítja őket, így könnyen megakadhat a játékos, ha egy helyszínen nem talál meg vmit, amit egy másik helyszínen kellene felhasználni. Problémás az is, hogy a pazar látvány miatt picit optimalizálatlan a játék és gyakoriak a grafikai bugok. Viszont azt nem mondhatom, hogy nem élveztem a játékot. Tetszett a benne lévő sztori, ami kicsivel komolyabb, mint amire számítottam. Viszont itt meg az a probléma, hogy nincs igazi befejezése a játéknak. Azért reménykedek, hogy majd egyszer lesz ennek vmiféle folytatása.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
2215 levél
Válasz 18.05.22. 13:26 #651
Shadowguard
Battletech

60+ óra játékidővel befejeztem a kampányt, de tegnap azzal a lendülettel kezdtem is egy újat, ezúttal alaposabban megtervezve a dolgokat
Szerintem ez az első játék, amit végigjátszottam az idén és nem untam meg félúton. A főszál nem túl hosszú, de nem is az adja a játék lényegét: mikor bemész egy könnyűnek tűnő küldetésbe és megérkezik az erősítés, ami magában nehezebb, mint a te csapatod, ráadásul a hátad mögé. Na olyankor muszáj jól taktikázni és felkészülni a veszteségekre. Ami viszont pozitívum, hogy az XCOM sorozattal ellentétben itt nem érzek késztetést a visszatöltögetésre harc közben. Belefér egy-egy pilótasérülés, esetleg lerobbanó végtag (az egyetlen kivétel az instant halált okozó fejlövés valami nagy fegyverrel). Mondjuk az is igaz, hogy itt a kiírt találati esélyek fedik a valóságot és ha a fegyvereknek egyenként 95% esélyük van eltalálni a célpontot akkor maximum egy téveszt célt.
A mechek felszerelése pedig igazi játék a játékban. Figyelni kell a súlyra, a hardpointokra (milyen fegyvert és hová lehet felrakni) és a hőtermelés sem egy mellékes szempont. Főleg, mert nem mindegy, hogy sivatagi vagy jeges pályára szól a küldetés (és akkor még ott van az a trükk, hogy egy lángszóróval felforraljuk az enemyt). És nem biztos, hogy megéri a legnagyobb fegyvereket felpakolni a gépre, ha cserébe csak minden második körben lőhetünk vagy csak annyi páncélt hagyunk magunkon, amit egy csúzlival át lehet ütni.
Amit fel lehet róni a játéknak jelen pillanatban az a hosszú töltési idő, de ezen segít, ha szorgosan eladogatjuk a felesleges holmikat és törölgetjük a régebbi mentéseket. Máshol olvastam 1 perces töltési időről a küldetések között, de nekem a korai verzióban sem ment fel 15 sec fölé (és elvileg dolgoznak is a problémán). Illetve néhol a grafikát is kritizálják, de szerintem ehhez a játékhoz tökéletesen megfelel. 2-3 találkozás után már felismerhetőek az egyesellenséges mechek, a térképek pedig néha ismétlődnek ugyan, de ez is csak napi 6+ óra játéknál tűnik fel. És akkor sem garantálja semmi, hogy az ellenfél is ugyanonnan érkezik. Egyébként buggal nem találkoztam és csak az 1.0-ás változatnál fordult elő, hogy egyszer kifagyott a játék.
Kicsit (?) elfogult vagyok, mert a Mechcommander óta várok egy ilyenre, de ha a töltési idővel tudnak kezdeni valamit akkor nálam simán 90%.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
2849 levél
Válasz 18.05.05. 22:29 #650
Aryx
Life is Strange: Before the Storm (Limited Edition)

Összességében kissé vegyesek maradtak az érzéseim. Jó csapatra bízták az előzménysztorit, ugyanakkor mintha néhány ponton nem lettek volna elég bátrak a készítők, mintha tudatosan úgy döntöttek volna, hogy véletlenül se legyen megosztó vagy botrányt keltő a BtS, és inkább egy "biztonsági játékot" alkottak.
Furcsa mód nekem egy percig sem hiányzott az időutazás, sőt, ezúttal még inkább azt érezzük, hogy amit teszünk és mondunk, annak súlya van és visszafordíthatatlan. Talán mondanom se kell, hogy ezúttal is lesznek bőven olyan szituációk, amikor nincs jó döntés, csak az, amit kevésbé rossznak érzünk...
Az időutazást felváltotta a szájkarate, a polaroiodos fotózást a graffitizés (tagelés). Chloéval a játék bizonyos pontjain ha úgy döntünk, adott szereplővel vitába keveredhetünk, és ha felülkerekedünk, könnyebb dolgunk lesz a játékban. Ez jó kis feature, kár, hogy az ep. 3-ra már nem jutott erre sok energia a készítők részéről. A tagelésnél meg simán csak meg kell találnunk azokat a felületeket, ahova alkoholossal firkálhatunk (az üzenet tartalma mindegy, nem lesz kihatással a játékra).
Az egész játék földhöz ragadtabb, ami jót tett neki, ugyanakkor az a kevés szürrealista jelenet (amikor Chloe álmaiban járunk) nyugodtan lehetett volna még szürrealistább, "twin peaks-esebb". Vannak nagyon egyedi és jó ötletek, mint az episode 1-ba épített asztali táblás rpg, amibe becsatlakozhatunk, vagy a bónusz epizódban ott hever egy Chloé-ék által írt lapozgatható KJK-füzet (szerintem ilyet majdnem mindenki írt, aki a 90-es években volt gyerek). A Limited Edition megvásárlásával nem csak ezt a bónusz epizódot kapjuk meg instant, hanem Chloe ruhatára is bővül, szerintem az elején vagy fél órát elpöcsöltem a megfelelő outfit kiválasztásával.
Összegezve azonban még így is valószínüleg a legjobb kezekbe került a történet, több helyen tovább is lett gondolva, valahogy most érzem "kereknek" a Life is Strange-et. 30 éves férfi létemre ezen is el tudtam érzékenyülni... de mégsem olyan kiborító, napokig depressziós szinten, mint az alapjátékon, és EZ volt az, ami nekem hiányzott. Ettől függetlenül mindenkinek kötelező darab, aki kivitte az alapjátékot, aki meg nem, az meg előbb pótolja azt.
"A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni."
4162 levél
Válasz 18.04.30. 20:58 #649
xeLaR
Ehavi kijátszottak:

South Park: The Fractured but Whole
Miután bepótoltam a sorozatbeli lemaradásomat a South Parkból, úgy döntöttem, hogy akkor már a kipróbálom a játékbeli folytatást is. És picit vegyesek az érzések, de még így is pozitív az összkép. A nagy problémám az, hogy míg a Stick of Truth a sorozat legjobb elemeit emeli át a különböző korszakokból, addig a folytatás csak az utóbbi évek "maradékából" válogat. Vannak pozitívumok, így is humoros, de pl. a sztori egy fő részét képező elemre egyáltalán nem emlékszem a sorozatból, míg egy jelentéktelen, apró játékelemre meg igen. Ez persze nem egy óriási probléma, csak kevésbé szórakoztató a sztorija és hangulata, mint az előzőnek. Ami viszont felfele húzza a játékélményt, az a harcrendszer, ami érdekesebb és taktikusabb, mint a Stick of Truth. Van elég játékmechanika benne, hogy kicsit jobban el lehessen merülni, illetve a játék vége felé a karakterünket annyi féle módon lehet személyre szabni, hogy az elismerésre méltó.
Szal többnyire jól elvoltam a játékkal. Tetszett a játékmenet, a sztori kevésbé, de volt benne annyi South Park feeling, hogy még szórakoztató maradjon.

Final Fantasy IX
Nem vagyok FF-rajongó, de anno néztem egy Gametrailers-es összefoglaló sorozatot a szériáról, és ott keltette fel az érdeklődésem. Az eladások tekintetében az FFIX nem lett annyira sikeres, mint az előző két PS-es rész, míg a PS2-es FFX az lett. És mégis azon kaptam fel a fejem, hogy ezt a részt a legjobb Final Fantasy-k között tarják számon. És most már többé-kevésbé értem miért.
Egyrészt úgy érzem, hogy egy nagyon erős kezdése van, ami azért van, mert egyrészt a játék nem engedi a játékost játszani, másrészt viszont mindezt azért teszi, hogy a kezdő négy sablonos szereplőt megismerjük. A sablonosságuk is erény, mert maga a mesebeli, középkori világ és a komolytalanságuk miatt egy letisztult, egyszerű képet kapunk róluk, és csak az interakcióik alapján tudjuk megítélni, megismerni őket. Az egyetlen szereplő, akire ez nem teljesen igaz, az a fekete mágus, Vivi, akinek nagyobb szerepeltetése indítja el a játékot komorabb témák felé, illetve a szereplőket egy kis jellemfejlődésre sarkallja.
Az az első 3-4 óra engem megvett kilóra, megszerettem azt a 4 szereplőt, és onnan nem igazán eresztett a játék. És bár nem teljesen vagyok oda, hogy milyen irányokba ment a sztori, és a csapattársak közül se lett mindenki azonos szinten kifejtve, meg a főgonosz se a legjobb, mégis pozitívan álltam fel a végigjátszás után.
A játékmenet egyszerű, de azért tudnak galibát okozni az ellenfelek grindolás után is. Ha már megemlítettem a grindolást, a játék többnyire nem kívánja meg, hogy ezzel húzzuk az időt, ami egész pozitív, de a különféle jobbnál-jobb képességek elsajátításához azért nem árt egy kis csihi-puhi. A mellékküldetések nem a legjobbak, sajnos nem igazán kötődnek a karaktereinkhez, de jobb felszereléseket lehet velük szerezni. Egyedüli probléma a harc lassúsága, amitől néha bele lehet futni frusztráló szituációkba, de ugyanakkor ezt is ki lehet használni a bizonyos szörnyek ellen.
Számomra az egésznek jó hangulata és szórakoztató volt. Még a majdnem 20 éves átvezető animációk is lenyűgöztek. Egy nagyon jó élmény volt.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
551 levél
Válasz 18.04.29. 08:33 #648
Ricsi1976
Sajnos megvettem anno az AC Origins-t. Elég lepkefing, nem fogott meg. De valahogy az összes AC játékkal így jártam, csak sose tanultam belőle...
21374 levél
Válasz 18.04.28. 18:30 #647
Peace
Nem fognak!!! Az Istencsászár kegyelméből fergetegesen jó játékot fognak kiadni június 5-én. Most már csak nem tolják el megint a megjelenést...
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
3440 levél
Válasz 18.04.28. 17:29 #646
Raistlin666
Akkor összegezve: egyetértünk hogy az FC5 pénzért lepkefing. És megvesszük a Inquisitor - Martyr-t mind a ketten...mert reménykedünk hogy nem csesznek át annyira...

Nekem még lesz idén egy Red Dead Redemption 2...de félek az is már ez a multira hegyezett cucc lesz mint amit a GTA5-ből heggesztettek mostanra.
21374 levél
Válasz 18.04.28. 17:13 #645
Peace
Akkor jól sejtettem. Ezért is írtam a #640-es hsz-ben, amit írtam. Akkor jóval zabosabb lettem volna. Fallout 4, ME: Andromeda, AC: Origins, amik olyanok, hogy nem gondolok rájuk feltétlen jó szívvel. Megvettem őket becsülettel, de valamilyen szinten sajnos mind rossz szájízt hagytak maguk után. Ami egyértelmű vétel lesz nekem idén, az az "Inquisitor - Martyr". Nagyon szeretném szeretni! De ott is benne van a pakliban sajnos, hogy nem lesz felhőtlen az öröm. És persze van még pár cím, ami azonnal előrendelős, amint elérhető: The Witcher 4, Cyberpunk 2077, XCOM 3.
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
3440 levél
Válasz 18.04.28. 16:57 #644
Raistlin666
Na igen. Láttam én is...de ingyen se pazaroltam az időmet rá inkább. És azt kb. elhiszem hogy letorrentezve ilyen vélemény van róla. De ahogy Te is mondod 17-19 ezres kiadása környékén már ez szégyen! Látták ezek (az avatárodnál maradva) a GoW-t? Meg hogy az ugyanennyiért milyen minőséget képvisel? Far Cry 5 istenkém...
33020 levél
Válasz 18.04.28. 16:03 #643
Creativ3Form
Sztem arra gondolt, hogy ok, mivel a "demo" változatot toltad ki nem volt rossz, de ha kiadtál volna érte 18-19 ezret, akkor nem biztos, hogy egy szimpla "vállrándítással" intézted volna el azt, hogy összességében semmilyen téren nem volt nagy szám, és csak szimplán elvoltál vele.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
21374 levél
Válasz 18.04.28. 15:48 #642
Peace
Ezt az árnyalást kifejthetnéd azért, hogy mire gondolsz pontosan.
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
13176 levél
Válasz 18.04.28. 13:51 #641
McCl@ne
Ez épp fordítva működik, még ha ez hihetetlen is. Képtelenség bármit igazán megbecsülni, ami lopott.
Respect is not given. It's taken.
21374 levél
Válasz 18.04.28. 13:44 #640
Peace
Ha pénzért szereztem volna, akkor jóval lehangoltabb lettem volna a végén.
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
3440 levél
Válasz 18.04.28. 13:24 #639
Raistlin666
Mindezt úgy mondod hogy ingyen vagy pénzért szerezted be? Mert az árnyalhatja a kritikádat!
21374 levél
Válasz 18.04.28. 12:06 #638
Peace
Far Cry 5:

Jópofa volt a kampány, de a vége azért nem ütött akkorát. Utólag megnéztem az alternatív befejezést, na az még inkább vérszegényre sikeredett. Technikai szempontból sok helyen visszalépés, grafikailag nem egy nagy szám. De ettől függetlenül el lehetett ökörködni, voltak jópofa szituk.
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
12342 levél
Válasz 18.04.24. 20:27 #637
Gobiakos
Spec Ops: The line

Valóban - ahogy már többen is jelezték nekem a játék saját toikjában - baromi erős sztorija van ennek a játéknak. Minden perce értékes, és ezt azért is érdemes felhozni mellette, mert elég rövidke. A bele pumpált sztori viszont... uh! Kemény! A menet közben, szinte a semmiből érkező erősebbnél erősebb jelenetek pedig... szinte nem jutok szavakhoz.
Persze, egy tipik cső cover-shooter lenne, de a fentebb taglalt sztoriból kifolyólag baromi előkelő helyre került nálam a mindenkori kedvencek között.
"You don't wanna be my enemy I promise you!"
341 levél
Válasz 18.04.14. 11:23 #636
Trufa
Doom (2016)

Eddig valahogy kimaradt, de idén pótoltam. Valami hatalmas, remekül megcsinált játék. A régi játékok érzése áthatja az embert, de egy modern, nem lehetetlenül nehéz felfogásban. A fejlesztések, kivégzések iszonyat sokat dobnak a játékon. Nagyon eltalálták, nem úgy, mint a régebbi Doom 3-at. Itt nincs sötét, nem kell zseblámpával vacakolni.

A multi is nagyon rendben, kezdőként is szórakoztató, bár ahogy elnéztem, túl sokan nem játszanak vele már.
33020 levél
Válasz 18.04.12. 17:22 #635
Creativ3Form
Akkor, ahogy ígértem, A Way Out élménybeszámoló.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
33020 levél
Válasz 18.04.07. 15:13 #634
Creativ3Form
A Way Out

Kitoltuk egy cikkíró kollégámmal. A jövőhét folyamán egy dupla kritika keretén belül ki is fejtjük majd, hogy mit gondolunk róla, de előzetesen annyit, hogy piszkosul megvagyunk elégedve, és a rövidsége ellenére (5-6 óra max) teljes mértékben megérte az árát. Főleg, hogy nem teljes áras, így a 19-20 ropi helyett "csak" 9-10. Akár PC-n, akár PS4-en (mi konzolon toltuk, online), megéri belevágni.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
4162 levél
Válasz 18.04.05. 11:55 #633
xeLaR
Márciusban ezek voltak:
Assassin's Creed: Origins: nem igazán találtam sok problémát a játékkal, lekötött jó sok ideig, és elég könnyen ki lehet jelenteni, hogy a széria egyik jobb darabja. Bár ez a kijelentés sokat nem jelent, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi két rész milyen alacsonyra helyezte a lécet. Talán a legjobb benne a látványvilág, ami egyrészt nagyszerű színekben pompázik, illetve az animáció is szép, másrészt meg emlékezetes helyszíneket kelt életre. Senu, a sas behozatala is egy érdekes játékelemi újítás, de ebben jól működött, még ha egy tipikusan Ubisoftos dizájnelem is. Ami kevésbé tetszett, az a játék túlzott szerepjátékosítása, meg úgy érzem (habár ez inkább emberfüggő), hogy ez a rész nem túlságosan a lopakodásra, hanem a harcra van kihelyezve (mondjuk vmennyire érthető, hisz Medjay-ként, védelmezőként inkább harcolnia kell tudni a hősünknek). És bár tele a van a játék tennivalóval, annak sajnos a legtöbbje a szokásos Ubisoftos játékmenetet képviseli, habár egy kicsit javítottak rajta. Minden gond nélkül el lehet lenni velük, de egy idő után unalmas ezt minden Ubisoftos open-world játékban látni. Viszont talán a legnagyobb ziccere a játéknak pont a történet lett volna, amiről elég keveset hallottam a megjelenése óta, ami kisebb aggodalommal töltött el. Mikor nekikezdtem, cinikusan a főhőst Bayek, a baleknak könyveltem el, mert úgy hittem, hogy mindenki "kihasználja" majd minden csipp-csupp küldetéssel. Viszont meglepetésemre a fő sztoriszál egész jól kezdett, érdekes volt, ahogy a főbb merényletek utáni részeket bemutatta, de aztán vhogy a végére elfogyott vmi, és Bayekból tényleg egy balek lett számomra. Bármennyire is vele játszunk, és vele visszük végbe a piszkos munkát, a játék hőse mégse ő. És akármennyire is próbálták megszerettetni velünk a karaktert, sajnos összességében ez nem ér semmit. Ha nem is a legrosszabb Assassin's Creed főszereplő számomra, de ott van gyengébbek között. Viszont mint azt írtam, lekötött sokáig a játékmenetével, érdekesnek találtam a környezetet, és a történet is tartogatott bizonyos meglepetéseket a számomra (még ha nem is tetszett annyira a befejezés). Szal rendben volt...

Outlast 2: kapott ez a játék hideget-meleget is, de úgy érzem kicsivel gyengébb lett az első rész szintjénél. Nem igazán szívleltem azt sem, de kategóriáján belül rendben volt. Ez viszont önmagában rosszabbul mutatta be a történetét, és a karakterei sem annyira maradandóak. Bár a látvány és a környezet érdekes, sajnos több kérdést is felvet, amitől kevésbé lehet komolyan venni (pl. a főszereplőnk miért nem vesz magához vmit, amivel meg tudná védeni magát? Jaaa, mert ez a műfaj ezt kívánja meg, OK, még jó, hogy az előző részben legalább megmagyarázták, hogy miért nem lehet fegyvert ragadni). Sajnos az sem segít, hogy a benne lévő történetszálak sem igazán kötődnek egymáshoz. Nem mondhatom, hogy az élmény szörnyű volt, mert többször megfogott a játék (vagy ijesztéssel, vagy vmi érdekesebb jelenettel), de annyira nem nagy szám.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
366 levél
Válasz 18.03.31. 23:55 #632
Berci1
Kösz! Szeretek 100%-ra kijátszani játékokat.
551 levél
Válasz 18.03.31. 22:30 #631
Ricsi1976
Platina? Grat! Soha nem volt platinám játékban. Nincs hozzá türelmem.
366 levél
Válasz 18.03.31. 18:54 #630
Berci1
No, kivittem platinára. Érdemes amúgy mert 18 féle befejezés van. Ezt karakterekre kell felbontani, tehát nem a főszál befejezése, hanem pl Norman Jayden-nek van 4 fajta lezárása, attól függ, hogy mit hogyan csináltál. Vannak elég döbbenetesen tragikus lezárások is. Vita pedig érdekel előbb utóbb beszerzek egyet, mert szeretem az RPG/JRPG-et, futtat egyes ps1-es és psp-s címeket, de a legfontosabb a remote play funkciója. Mellesleg vitára még mindig jönnek új címek csak nem nagyon híreznek róla, míg 3ds-re kezdenek elapadni, igaz annak nagyobb a library-ja. Beyond-oznék csak mindig öcsémre kell várnom ő meg elég ritkán akar játszani. Meg beszereztem olcsón a Killzone SF-t is, de azt meg nem tudom kivinni platinára amíg nem veszek ps+-t. De utálom a multis acsikat.
Ezek után be kell szereznem az Until Dawn-t meg a Fahrenheit-ot is. És alig várom a Detroidot is. Persze leárazva.
21374 levél
Válasz 18.03.30. 21:54 #629
Peace
Kingdom Come: Deliverance:

FENOMENÁLISAN ZSENIÁLIS!!!!!!!!

Az első videók láttán egyáltalán nem voltam elragadtatva és biztos voltam benne, hogy nekem bizony erre a játékra egyáltalán nem lesz szükségem. Középkori emberszimulátor mindenféle mágia és szörnyek nélkül??!!!!! Eretnekség! Ráadásul figyelnem kell rá, hogy tele legyen a pocak és kellően kipihent legyek? Na azt aztán nem! Ebből én bizony nem fogok kérni.
Mindezek ellenére mégis belekezdtem és bizony olyan szinten szippantott be, hogy észbe se kaptam és már majdnem a végénél jártam. Nem vagy szuperhős vagy félisten! Henry vagy, a kovács fia. Ennyi, semmi több. Elég egy kis figyelmetlenség harc közben és bizony véged. Viszont képes vagy fejlődni. Hihetetlenül jó ez a rendszer, hogy azon képességeid fejlődnek, amiket használsz. Kőkemény munka és rengeteg gyakorlás árán, de bizony a kardforgatás és a nehéz vért viselés mesterévé válhat a játékos. Mindössze időt kell rászánni. Az elején anyáztam rendesen az összecsapások során, de 10-20 óra elteltével már könnyedén szálltam szembe akár három ellenféllel is, és esélyük sem volt.
A látvány, a zenék, a szinkronhangok, az átvezető videók egyszerűen annyira lélegzetelállítóan sikerültek és természetesen A TÖRTÉNET pedig végképp, hogy valóban 1402-ben találod magad és totálisan elfeledkezel róla, hogy konkrétan egy gép előtt ülsz 2018-ban és kattintgatsz. Megható és drámai, de ugyanakkor olyan szintű humort is csepegtettek a készítők, hogy sokszor sírva röhögtem, fenomenális!
Lényeg a lényeg, ez bizony egy kőkemény sztori orientált szerepjáték és abból is egy olyan, amilyennel még nem igen találkozhattunk! Ilyen szintű összecsapásokban részt venni, katonákkal és lovagokkal vállt vállvetve harcolni, hihetetlenül nagy élmény! Rengeteg mellékküldetés és felfedezni való egy hatalmas szabadon bejárható területen! Úgyhogy nincs mese, kalandra fel! Nem fogjátok megbánni.
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
551 levél
Válasz 18.03.30. 08:16 #628
Ricsi1976
HR befejezése engem is meglepett. Azért nem újráztam, mert nem tudom elfelejteni a befejezést Anno ps3-on toltam. Bwyond annyira nem jött he, mint a HR. Szerintem kontrollert vegyél, a Vita sajnos halva született
366 levél
Válasz 18.03.30. 00:36 #627
Berci1
Heavy Rain (PS4)

Kissé meglepett, hogy ki a gyilkos, bár nagyon nem is gondolkoztam rajta. Most platinára hajtok, úgyhogy lesz még vagy 7 végigjátszás minimum. Elég jól néz ki a játék. Közben meg duó módban tolom öcsémmel a Beyondot bár még nagyon az elején járunk. Amire sikerült beállítanom, hogy az a rohadt beyond app legyen a second player... Borzalmas, legközelebb inkább veszek még egy controllert vagy egy vitát.
3075 levél
Válasz 18.03.29. 23:36 #626
Dilizs
Black Mesa végigjátszása után elkapott a HL hangulat. Úgyhogy HL 2 + EP1 + EP 2!
MSI B350M PRO-VDH ¤ AMD Ryzen 5 1600x + Cooler Master Hyper 412R CPU cooler ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ Samsung 960 EVO 250GB M.2 PCIe MZ-V6E250BW ¤ 2*8 Gb Crucial 2133 Mhz DDR4
6790 levél
Válasz 18.02.22. 12:02 #625
GustyX
Jó ideje nem írok ide semmit, de most megteszem:

Shadow Warrior 2 - öööö....a végén ez mi volt? Ugyan nem egy Mass Effect, Witcher játékról van szó, de akkrois. Ez mi a rosseb volt???
Vélemény amúgy a mivel játszik topicban van.
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
21374 levél
Válasz 18.02.21. 19:20 #624
Peace
Titan Quest-hez egy nagy +1 !!!
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
4162 levél
Válasz 18.02.21. 18:32 #623
xeLaR
Volt pár rövidebb és egy hosszabb távú játék, amivel sikerült játszani.

A rövid távú játékok a Lucasarts két klasszikus kalandjátékának a remasterei voltak, a Full Throttle és a Day of the Tentacle. Érdekes volt játszani velük, mert bár mindkettő hasonló játékidőt tett ki (max. 5 óra), a tartalom alapján DotT mindenképp veri a Full Throttle-t. Az utóbbival játszottam először, méghozzá ez volt a legelső alkalom, és sajnos egyet kell értenem azokkal, akik a Lucasarts gyengébbik eresztésének tartják. Rövidnek tűnik, pedig a sztori és a szereplők tekintetében fókuszáltabb, célirányúbb, mint pl. a DotT "csinálj meg feladványokat, aztán egyszer vége" stílusú kalandjátékok. Viszont míg azokban rengeteg fajta feladvány van, ami miatt a játékidő meghosszabbodik, addig a Full Throttle tartalmilag gyér, ami miatt könnyebb megtalálni a megoldást. Az sem segít a helyzeten, hogy a kisebb minijátékai vagy kihagyhatók, vagy nem túl jól találták ki. Emiatt a Full Throttle egy problémás, de ugyanakkor élvezhető alkotás, ami sztem kezdő játékosoknak jó lehet. Pozitív meglepetés volt Mark Hamillt hallani a gonosz szerepében, de a többi hang is rendben volt. A DotT viszont számomra mindig is klasszikus marad, és bár rá kellett jönnöm, hogy sztori szempontjából nincs a toppon, de a karakterek kialakítása, a jellemeik, a stílus mind tetszik. Nehéznek nehéz, vannak trükkös feladványok, de segítségek is el vannak rejtve benne, amitől rá lehet jönni. Kell egy angoltudás hozzá, ami mondjuk a Full Throttle-hoz kevésbé, de érdemes a DotT-ot is kipróbálni. Sőt, erősen ajánlom

A hosszabb távú projekt a Titan Quest újrajátszása volt, amit először az Anniversary kiadása miatt gondoltam esedékesnek, de valahogy elmaradt. Aztán mikor a nagy semmiből megjelent a Ragnarök kiegészítő, mindenképp felkeltette az érdeklődésem, hogy miképp folytatták. Aztán ahelyett, hogy egy újonnan kreált 40-es szintű karaktert indítottam volna, elkezdtem a játékot az elejétől kezdve. Még anno a Diablo 3 után úgy éreztem, hogy ez a hack'n'slash RPG műfaj nem való nekem, de ez rohadtul nem volt igaz a Titan Quest-es játékélményemre. Bár döglöttem párszor, meg kellett azért farmolni jó cuccért, de végig élvezhető volt a játék. És aztán jött a Ragnarök, amire egyfajta epilógusként gondoltam az elején, mert az alvilághoz képest könnyebb volt számomra a játékmenet, de aztán a sztoriján csavart egyet és egy saját, az eredeti témájához képest idegen sztorit rakott össze, ami nem feltétlen rossz. Úgy érzem, hogy a kiegészítő városai, települései jobban vannak megalkotva, ahol az NPC-k járkálnak fel-alá, amivel egy élő közösséget imitálnak. A mellékküldetések is komolytalanabbra sikerültek, de hát a nagy probléma elhárult. Az is érdekes, hogy nem csak a germán, hanem a kelta mitológiát is belevitték a játékba. Bár kevés az igazán új szörny, sok újrahasznosított gonosz van, de végre emberek ellen is harcolhatunk. Amellett, hogy érezhető rajta ez a másság, az is közrejátszik ehhez az érzéshez, hogy maguk a küldetések sem mindig olyan egyszerűek, meg vannak rejtett küldetései is. Szóval egy érdekes újdonság a játékhoz, ami ha nem is ad hozzá az élményhez olyan sokat (mondjuk az új kaszt erős lett), de nem is von el tőle semmit. A Titan Quest még mindig hozza azt, ami miatt anno nagyon régen megszerettem. Remek.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
551 levél
Válasz 18.02.18. 18:36 #622
Ricsi1976
Jogos!
Én nem játszottam soha vele, de video-k alapján nem érzem, hogy be kellene tölteni azt az űrt, amit hagyott anno maga mögött No-de ízlések és pofonok.
3440 levél
Válasz 18.02.18. 18:24 #621
Raistlin666
Azért pontosítanék: Aki PS2-3-on már kitolta egyszer, az gondolja meg azért!
Nekem bőven elég volt fél óra videó róla. Tényleg gyönyörű, de időt már nem fogok rá újra pazarolni. Inkább 2 percre újra kezembe vettem a PS2 limitált kiadásomat és gondolatban nosztalgiáztam kicsit...éppen elég volt...
33020 levél
Válasz 18.02.17. 21:05 #620
Creativ3Form
Shadow of the Colossus

Kitolva.
Huhhh...hát aki kitalálta és megalkotta ezt az utolsó, 16. Colossust, az remélem minden este, közvetlenül a lefekvés előtt kinyom magából egy laza 10 méteres szögesdrótot. Játékos pályafutásom során volt már pár csaló fő bosshoz szerencsém, de ez lepipálta az összeset. Cirka másfél óra lett, mire megdöglött. Négyszer a kontroller is majdnem repült a TV felé.
Ezt leszámítva viszont fantasztikus élmény volt, mindenkinek akinek van PS4-e, azonnal szerezze be. Holnap jön majd róla egy hosszabb és részletekbe is belemenő cikk, de addig is hajrá. Ne hagyjátok ki, mert nem mindennapi játékos élmény.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
1269 levél
Válasz 18.01.28. 16:59 #619
Baracklekvár
The Great Tournament

Kicsit soron kívüli a játék, több tekintetben is. Mert mobilos játék, s mert inkább interaktív könyv, mintsem klasszikus játék.

Aki szereti a RPG játékokat, szeret középkori fantasy világról kalandregényt olvasni, s nem a Diablo-féle kattintgatós típus, annak bátran ajánlom ezt a "játékot".

Az olvasása során óhatatlanul is a Dunk&Egg novellák jutottak eszembe, van hasonlóság a közismert regény és e játék témája között. Mint a cím mutatja, alapvetően a középkori lovagi tornákra fűződik fel a történet, de van benne egy kicsit innen és amonnan is - politika, romantika, hősiesség. Ami egy könnyen fogyasztható kalandregényhez kell.

Az angoltudásomat még lenne hova fejleszteni, mindazonáltal semmi nehézséget nem okozott a könyv elolvasása, szinte egyetlen mondat sincs, amit nem értettem meg azonnal. Nagyon könnyű a nyelvezet, fogyasztható a könyv.

De hát ez nem csak könyv, hanem játék is. A történet során szerény személyünk újra és újra döntéseket kell hozzon. Akár arról, milyen hangnemet üssön meg, milyen fegyvert kapjon fel, vagy akár arról, hogy mit tegyen a továbbiakban, s egyáltalán azt is el kell döntenie, hogy mi az, amit szeretne. Persze a legtöbb döntés csak árnyalatnyi különbséget hoz a történetben, de végül ezek a döntések határozzák meg karaktereink képességeit (tucatnyi képesség értéke van hősünknek), így az eljövendő kalandokban a lehetőségeinket - legyen az a kaland egy élethalál közelharc, vagy csak egy párbeszéd.

Mintha a GRRMartin-féle Dunk&Egg novellába oltottak volna egy Telltale játékot.

A játéknak van ingyenes-reklámos verziója is, de én megvettem, s maradéktalanul élveztem az egészet. Olcsóbb, mint egy könyv, s bizonyos tekintetben jobb annál.

https://www.choiceofgames.com/user-contributed/great-tournament/

pogessor.pcdome.hu
3755 levél
Válasz 18.01.18. 13:44 #618
Sucee
Legutóbb én a 3. évad TWD-t játszottam Telltale játékok közül, és már baromira elegem van a "szart se számít, hogy mit csinálsz" rendszerükből. Egyszerűen az illúzióját sem tudják már megteremteni annak, hogy a döntéseidnek minimális hatása is van bármire. Ideje lenne lassítaniuk a játékok kiszórásában, és elgondolkozni, hogy esetleg kéne egy olyat fejleszteni, aminek valóban többféle nagyban eltérő kimenetele van...
5075 levél
Válasz 18.01.18. 13:15 #617
Gump
Én unokaöcskössel ketten toltam végig a fő történeti szálat, aztán a két dlc-t is (másodikból még van valamennyi). Biztos jó egyedül is, én úgy csak a lootolást, fejlesztésre való mellékküldetéseket csináltam. Az is jó a három AI társsal, de nekem hatalmast plusz adott a két fős co-op játékmenet. Pl. egyikünk vezet, másik meg kocsi ablakán kihajolva tüzel, na ez egyedül nem megy. Poén lehet 3-4 fővel, de kurva szentség, hogy idegenekkel meg sem próbálnám. Így viszont ketten kurva jól lehet taktikázni, egészen filmbe illő jeleneteket lehet kihozni.
A predatoros bónusz cucc, amit pár hete raktak be pl. eszméletlen hangulatos volt így (csak kurva rövid). Vagy egyikünk úgy döntött, hogy motorral megy, másik helikopterrel, aztán tisztítod az útjából az ellent. Tényleg csomó olyan dolgot ad hozzá, ami fel sem merül egyedül.
4162 levél
Válasz 18.01.18. 10:44 #616
xeLaR
Most pár kalandjátékos/interaktív mozis elmaradásomat pótoltam, és bár nem nyűgöztek le, azért jó volt játszani velük.

Batman: The Telltale Series
Az egész játékélményt úgy tudnám jellemezni, hogy "elmegy". A Telltalenek sikerült a kezdő Batmant úgy bemutatni, hogy a karakter rajongóinak egyáltalán nem mutat újat, míg a Batman-szüzeknek meg egy kiszámítható, de ugyanakkor vmelyest szórakoztató élményt nyújt. Úgy érzem viszont, hogy a tipikus Telltale-es döntéshozatali rendszer megsínylette a Batmannel való együttműködést, mert talán ebben érezhető a legjobban a játékaik közül, hogy a döntéseinknek alig van hatásuk, emiatt pedig nem igazán lehet elmélyülni benne. Ettől függetlenül szinte mindent a vártaknak megfelelően hoz. A játékmenet érdekes mind Bruce Wayne-nel, mind Batmannel, QTE-k dögivel, stb. Egyetlen dolog, ami miatt meg lehet szólni, az az öregedő engine és pár érdekes teljesítménybeli probléma. Nem rossz játék, ajánlom is kipróbálni, de remélhetőleg ennél sokkal jobb és érdekesebb lesz a következő évad.

Life is Strange
Megértem, hogy ezt miért kapták fel annyira anno. Engem is megfogott ez az idővisszaforgatós játékmenet, amivel bizonyos döntéseket megváltoztathatunk. Maga a sztori meg a karakterek...hááát...az kevésbé. Nem volt rossz, sőt még be is szippantott az elején, meg érdekelt, hogy mit is akarnak kihozni ebből a készítők, ám a 4-5. epizód nem igazán tett jót a megítélésében. A szereplők a kötelező középsulis sablonokra épülnek, akiket azért próbálnak árnyalni vmelyest, de pár központi karakteren kívül alig hagynak nyomot. Szimpatizálni is nehéz velük (pl. nem kezdett jól nálam a játék, mikor a főszereplővel az első dolgunk az, hogy óra közben készítsünk egy szelfit). A sztori időutazós jellege érdekes, főleg a végjáték értelmezésében, de ugyanakkor sokat bukdácsol. Pl. a 4. epizód elején van egy lényeges döntés, ami minden más játéknál egy érzelmes, szívszaggató jelenet lett volna, ám mivel előre lehet tudni, hogy merre megy majd a sztori, az egész nevetségessé, komolytalanná vált. És emiatt nem igazán tudom teljes mértékben pozitívan értékelni a játékot. Több tartalom van benne, mint a Telltale-es játékokban, jobban is néz ki, érdekesebb, de ugyanakkor a karaktereibe, a sztoriba rettenetesen bele lehet kötni. Ettől függetlenül egy ajánlást ez is megér, már csak az idővisszafordítós mechanika miatt, de az előzményhez nincs kedvem...
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
21374 levél
Válasz 18.01.17. 20:31 #615
Peace
4 fős co-op játék, amelynek az igazi erőssége abban rejlik elvileg, hogy 3 barátoddal játszol együtt. Én egyedül vittem végig, nincsenek barátaim (). Egy hatalmas open world játékot képzelj el, ahol egy egész drog kartellt kell felszámolnod apránként (hadnagyokat kiiktatva). Korrekt történet, jó kis átvezető videók, hangulatos játékmenet. Kocsik, mocik, helikopter! Lopakodhatsz, de szét is lőhetsz bárkit és bármit, amit érsz, Te döntöd el. Én nagyon élveztem így egyedül is, de gondolom hatalmas élmény lehet 4en összeülve mikrofonnal is.
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
341 levél
Válasz 18.01.17. 17:34 #614
Trufa
Utoljára a Blacklist-tel játszottam. Az király volt, ez is valami hasonló? Választhatsz, hogy mindenkit halomra lősz vagy lopakodsz? Mennyi a játékidő kb?
33020 levél
Válasz 18.01.05. 21:23 #613
Creativ3Form
Ez nálam is így volt. Nekem 4. lett a szokásos, év végi listámon, és piszkosul élveztem, imádtam a legtöbb pillanatát és most csak így a rövidségét tudnám felróni, mint klasszikus negatívum, de mindezek ellenére ahogy lement a stáblista...azóta se kezdtem újra, pedig nem tegnap volt, amikor végigvittem. Míg az előző részt annó ég aznap újrakezdtem, ahogy lement a stáblista az első végigjátszás után. Ütött, de valahogy még sem akkorát mint vártam, akkorát meg végképp nem, mint a New Order.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
4162 levél
Válasz 18.01.05. 21:00 #612
xeLaR
Wolfenstein II: The New Colossus
Ha ezzel tavaly sikerült volna játszani, akkor sem lett volna számomra az Év Játéka, pedig alig játszottam 2017-es játékkal. Voltak élvezetes részei, mind a sztori, mind a játékmenetben, de összességében felemásak az érzéseim. Valahogy kevésbé volt élvezetes a gyilok, amit egyrészt a nehezített harcnak tudok be (meg annak, hogy úgy tűnik visszafejlődtem FPS-ek terén), másrészt meg kevesebb variáció volt a fegyverek és az ellenfelek terén. Viszont még így is kompetens a játékmenet, és a végére kezdett szórakoztatóvá válni.

Aztán kb. azonnal véget ért. Ezzel át is térnék a sztorira és a karakterekre. Az előző rész valahogy ezt az elképesztően elcsépelt alapötletet (azaz a nácik általi világuralomat) képes volt már-már hitelesen bemutatni a karakterein keresztül, illetve egy már-már sablonos cselekményvezetésnek köszönhetően. Erről a játékról azonban a grindhouse jellegű filmek jutottak az eszembe, ami számomra kevésbé jött be. A hiteles párbeszédeket, a különös, de meglepően kidolgozott szereplőket és az elképesztő, de elfogadható történéseket felváltották az unalmas nagymonológok, amiknek másik szerepük, hogy adjanak a szereplőknek valami jellemvonást, mert később nem csinálnak velük semmit; és az ebben levő cselekmény pedig már-már teljesen hiteltelen és nevetséges. Persze vannak többé-kevésbé maradandó jelenetek ebben is, amik szórakoztatóak, de ugyanakkor azt is ki kell mondani, hogy némelyikük túlságosan is el lett nyújtva, ami nem tesz hozzá semmit se a sztorihoz, se a tényleges játékmenethez.

És az utolsó problémám...hogy semmi kedvem nem volt újrakezdeni, miután végeztem vele. Ugyanis The New Order esetében ezt megtettem, mert érdekelt, hogy a másik idővonalon mi változik. Ennél egyáltalán nem imponált, hogy ezt a meglehetősen rövid játékot még egyszer "végigszenvedjem".
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
1269 levél
Válasz 17.12.28. 21:28 #611
Baracklekvár
Life Is Strange - Before The Storm

Mindig szomorúvá tesz, ha egy szép-szomorú és jó történet - legyen az könyv, vagy játék - véget ér, s most szomorú vagyok, pár perccel a játék vége után. (Tudom, jön még egy extra-bónusz epizód hamarosan..)

Nekem nagyon tetszett a játék. Illetve nem is a játék, mert ez inkább egy interaktív történetmesélés - hanem a történet és a szereplők benne; velük megélt szomorúságról és boldogságról, lázadásról, családról, bátorságról, barátságról, vagy még többről. Néha egy-egy párbeszéd túl hosszúra nyúlt értelmetlenül, de ez a 2-3 apróság nem von le nálam az értékéből. Így a harmadik epizód után kedvem támadt újra végigjátszani az alapjátékot. Talán a bónusz epizód után meg is teszem. Lehet ezzel a megismert előzménnyel árnyaltabb lesz az alapjáték története és Chloe karaktere.
Hiányozni fog ez a történet és a karakterek.

Jahm, és kiegészítés: a zene szerintem nagyon rendben volt a játékban.
pogessor.pcdome.hu
21374 levél
Válasz 17.12.26. 17:30 #610
Peace
Nem bányásztam. Kicsit frusztrált, hogy minden egyes elérhető pályát kipucoltam, a legrejtettebb kis zugokba is benéztem, úgy mentem végig a játékon, és a végére egy szem egykezes kardot rakott össze nekem a törpe, a többihez nem lett meg minden cucc. Nem mintha számított volna, mert olyan 20-as szint körül már szinte megállíthatatlan voltam, a stratégiai pályákat is szinte a 4 fős partymmal csináltam meg. 26-os szinten ért véget a kaland, de ott már tényleg elképesztően erős voltam.
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
1864 levél
Válasz 17.12.26. 16:02 #609
warcat
Steam fórumról előbányásztad az artifact guideot?

Oldschool módon elég sok olyan van,amit csak akkor lehet összerakni,ha nem hagyod ki az adott pályán a darabjait,és sok helyre nem lehet visszamenni,én némi szünet után újrakezdem ezért a gyűrűért: https://imgur.com/A4qHSDI

Persze mérgelődtem egy darabig,de most már inkább tetszik a sok kis titok és rejtekhely.
21374 levél
Válasz 17.12.26. 12:36 #608
Peace
Most belenéztem egy Spellforce 2 videóba, te jó ég! Mintha 20 évet ugrottunk volna vissza az időben, pedig csak 11-et.
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
4097 levél
Válasz 17.12.26. 11:24 #607
Juraviel.Ihuan.Bedvin
Mi az első részt ajándékba kaptuk egy videókártyához még annak idején.Imádtuk.

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.