Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Beszélgetés a játékokról

»» Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

2585 levél
Válasz 20.07.26. 17:08 #848
Shadowguard
Doom Eternal

És ez is kész. Így szinte közvetlenül az előző rész után egész jól össze tudom hasonlítani a két játékot. És nem a videó miatt tűnt úgy, hogy bizonyos démonoknál visszalépés történt a kinézetben. Látványos, ahogy szó szerint darabok szakadnak le a nagyobb ellenfelekből és kilátszanak a csontok, de a legtöbb ellenfélnek műanyag hatása van. Legjobban a Mancubus és a Cacodemon aminél feltűnt, de pár kivétellel szerintem minden ellenfél jobban nézett ki a 2016-os változatban.
És érzésre az előző jobban is "pörgött". Az elején még szórakoztató, hogy annyira kevés lőszer van, hogy rendszeresen szét kell vágni az ellenfeleket, de a végére már idegesítő, mikor folyton azt kell figyelni hol van valami vacak, amit ketté lehet fűrészelni. És erre a vontatottságra az időlassítós rúna is rátesz egy lapáttal. Amit ugyan nem kötelező használni, de (érzésem szerint) erősen ajánlott.
A platformos ugrálás kicsit furcsa volt, de annyira nem zavaró, mint elsőre gondoltam. Amin az is segít, hogy itt nem halálos, ha a mélybe zuhan az ember (többnyire). Egy kevés életveszteség után lehet újra próbálkozni. Egy-két résznél hasznos ez a megoldás. Főleg, amikor harcok alatt is le lehet esni.
Más kérdés, hogy harcok közben többnyire semmi változást nem lehet észrevenni. Ugyanúgy arénák vannak, mint az előző részben. Csak ott egy fokkal értelmesebben volt megmagyarázva miért nem lehet továbbmenni, amíg meg nem ölök mindenkit. A nehézség Ultra Violence fokozaton az utolsó 2-3 pálya kivételével rendben volt. Ott már kicsit túlzásba estek azért.
Viszont tetszett, hogy egész korrekt történet került a játékba. Én legalábbis érdeklődve olvasgattam a kódexeket és figyeltem, hogy mi történik. Maradtak még homályos részek, például, hogy mi történt hősünkkel az előző rész óta (a világ történéseiről kapunk leírást), honnan szerezte az erődöt és pár nyitott kérdés maradt. Nem bánnám, ha ezt akár DLC formájában, de megválaszolnák.
27 óra lett a vége, ebben ezúttal egyetlen újrajátszott pálya volt, ezúttal egyértelműbb helyekre voltak téve a gyűjtögethető dolgok. Illetve mentem pár kört a multiban. Éppen csak annyit, hogy megállapítsam ez sem az én világom: egyrészt sokára dob be, másrészt egyáltalán nem figyel a szintekre. Legfeljebb akkor volt némi "sikerélményem", ha démont játszottam és a csapattárs ellensúlyozta az én "teljesítményem".
Egy akcióban azért be lehet szerezni a játékot, de szerintem a 2016os rész szinte minden téren jobb volt
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
2585 levél
Válasz 20.07.12. 00:55 #847
Shadowguard
Doom (2016)
Egyszer már volt hozzá szerencsém (mint oly sok egyébhez , ehhez is) "demo" verzióban, de az alapvető játékmenet és az én játékstílusom nem passzolt össze Ami egyébként most is erősen benne van. Mire is gondolok? Van egy pörgős játékmenet, intenzív arénaharcok és mellé egy rakás secret és collectibles. Meg pályakihívások és fegyvermasteryk. Volt, hogy fél óráig kószáltam az üres pályán, mert ugyan tudtam hol nyílik a titkos pályarész, de nem találtam a kart.
Viszont a vége előtt újrajátszottam pár pályát, mert egy-két log kimaradt. Azért teljesen más amikor már nem kell keresgélni semmit, hanem lehet haladni. Persze, nem kötelező ezeket összeszedni, de legalább a játékidőt elnyújtja, nekem 19 óra lett a vége így. De minden kampány achi megvan (Hogy a multisokat hogy fogom összeszedni... ). Szerintem ha nem keresgélem a dolgokat meg csak azokat a fegyvereket fejlesztem amiket használok is talán 7-8 lehet.
Attól függetlenül jó kör volt, élveztem. Tetszik, hogy kapott némi sztorit is a játék, még ha egy része az Eternal miatt nem is volt meglepetés (abból még csak videót néztem). Kíváncsi leszek a folytatásra is, mert némelyik démon kinézetén én visszalépést érzek.
Bár szerintem akit kicsit is érdekel a stílus az már évekkel ezelőtt a végére ért, de ha mégsem akkor mindenképpen javaslom bepótolni. Én nem bántam meg
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
23970 levél
Válasz 20.07.05. 19:03 #846
Peace
Az ritka jól hangzik akkor!!! Lehet egyszer összeszedem a bátorságom és megpróbálom. Csak iszonyat béna vagyok, ezért nem szoktam merni kísérletezni a legnehezebb fokozatokkal.
1797 levél
Válasz 20.07.05. 18:02 #845
-Jozef-
Én is a végére értem végre, nem volt rövid, viszont annál inkább lebilincselő kaland. Minden szavaddal egyetértek, ez a játék egy csoda.
btw valóban a nehézségi szint miatt viselkedhettek úgy az NPC-k, ahogy nálad tették. Engem többször Humwee-k és ágyak alól húztak ki a lábamnál fogva. Survivoron toltam és kurvára megizzasztott egy-egy rész, mert elég volt egy apróbb hiba, kiszúrtak és onnantól kezdve riadó készültségben volt az összes ellenfél, aminek hatására már nem egy kötött pályán mozogtak bambán, hanem mindent tüzetesen átnéztek...így aztán nem sok olyan helyzet volt, ahol pusztán lopakodással és a gyilkolás elkerülésével tovább tudtam volna jutni.

SW Jedi: Fallen Order
Közben tartottam egy-egy rövid szünetet a TLOU-ban, azért hogy haladjak ezzel is, mert nem akarok sokat bukni a CD-n, de nem fogom bejezni, az időm többet ér ennél. Nagyot csalódtam a Respawn-ban, meg a közvéleményben...mire fel volt akkora a hype? Mi ez a középszerű szar??? Az utóbbi évek sikeres franchise-jaiból összelopkodott fércmunka nulla kreativitással. A soulslike játékmechanikai megoldások kurvára nem passzoltak össze a világgal, a sztori az Order 66 és egy-két egyéb pillanaton kívül egy vicc (ezeknél az univerzumidegen Szefós sírok felkutatásánál érdektelenebb körítést ki sem tudtak volna találni), a Tomb Raider-es platformer részek pedig megbuknak az elkúrt irányítás miatt. Azt meg, hogy a Titanfall 2 hasítása után hogy tudták így elkúrni az optimalizálást a fejlesztők konzolokon végképp nem értem.
2585 levél
Válasz 20.07.03. 19:48 #844
Shadowguard
South Park: The Fractured But Whole

Na ezt is befejeztem (jóóó, egy achi kimaradt, majd legközelebb). Anno még egy korai "demot" próbáltam, el is jutottam kb. a játék kétharmadáig, aztán el is felejtődött. Most kétszeri nekifutásra sikerült a végére érni, DLC-vel és az extra kihívásokkal együtt. Bár ebben most a második DLC volt a hibás, amennyire élveztem és nevettem a Casa Bonitan, annyira volt unalmas és nem szórakoztató a Bring the Crunch.
Összességében a játék azért jó volt, a harcrendszer az előzőhöz képest az előnyére változott és a humor még mindig beteg, ahogy az egy South Park történethez illik. Kapunk egy kis hátteret is a New Kidhez, ami pont annyira idióta, mint az egész. Amiben szerintem gyengébb ez a rész, az a humor. A poénok többsége jó volt, ezúttal a szuperhősös sorozatok kapják meg a magukét egyebek mellett, de mégis a DLC-től eltekintve kevés részen tudtam igazán jót nevetni.
Aki elég elvetemült az megküzdhet Morgan Freemannel is... sok sikert.

Aki nem szereti a sorozat humorát az viszont messziről kerülje el Itt ugyanazt kapja az ember, csak még töményebben.
Aki igen az viszont pótolja, ha eddig még nem játszott vele. Ha más nem akkor akciósan mindenképpen megéri lecsapni rá Nekem 29 óra volt, minden összeporszívózva, megcsinálva, közepes nehézségen.

És akkor most már ideje feltenni azt a RDR2-t. Félek
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
2585 levél
Válasz 20.06.27. 18:54 #843
Shadowguard
És akkor tényleg befejeztem a Dark Souls 3at is. Jó mulatság, férfimunka volt. Kicsit sajnálom, hogy vége. Még két DLC-t megcsinálok ezzel a karakterrel, aztán vár rá a jól megérdemelt pihenés. Jó hosszúra nyúlt kaland volt.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
4560 levél
Válasz 20.06.25. 20:02 #842
Juraviel.Ihuan.Bedvin
Nem a videó miatt értékelem többre, csak kiemeltem egy momentumot. A W3 egy szerepjáték, a TLoU egy lopakodós zombihorror - nem vethetőek teljes mértékben össze, mivel két külön műfaj, gameplay és quest design terén még ennyire sem. Sőt, ugyebár a beleölhető órák szemszögéből is két külön kategória.

Számomra, mindkettő eléri simán, hogy féllépjen az első fokra, a saját kategóriájával képviselve. Sőt, megkockáztatom, hogy a világot elnyelő zöld növényzet poszt-apokaliptikus világábrázolása, hangulata objektíve 10/10. A történet és a karakterek már más tészta, részben szubjektív, hogy ki mit ítél 10/10-nek, van, akinek az alap W3 főszála, ha nem is gyenge, de nem üti meg a felejthetetlen szintet (nekünk igen). Igaz, a narratíva megítélésében is vannak objektív szempontok, de szerintem a TLoU első része nagyon jól használta a kliséket az emberi drámával vegyítve, ezt eddig a mostani részben is kiemelkedőnek tartom. Nekem az összes eddigi zombi-világvégében volt valami, ami miatt egyáltalán nem tudtam azonosulni sem a világgal, sem a szereplőkkel, eddig a TLoU világa az, amihez emberi motivációk terén ezt megvalósulni láttam (hozzáteszem, hogy a TWD-et nem láttam végig, csak pár részt, amikor apum nézte, lehet ez azt megnézve árnyalódva, ha végignézném).

Ám egyetértek, mindenki úgy értékeli a játékokat, ahogy akarja. Jóváhagyok +10 helyett, +15 paragont.
10289 levél
Válasz 20.06.25. 19:21 #841
davkar9
Jó, de akárhogy is nézzük, ez csak egy videó. Bármennyire is szép egy játékon belüli videó, nem igazán növeli az "értékét" játékként. Szépen összerakták meg minden, de egy witcher 3-tól (nekem) ez még elég messze van. Persze a W3 is épít valamennyit az előzményekre (és nagyon sokat a könyvekre ), de ha lehámozzuk azokat a szubjektív rétegeket, akkor még mindig ott van a Báró küldisor, egértorony, hots és még megannyi más, ami egy olyan profi történet-gameplay-karakter-hangulat-questdesign-stb egyveleget alkot, ami tényleg egy objektív 10/10. Tlous2 ezt szerintem nem tudja elérni, mert részleteiben és egészében is vannak hiányosságok. Így értem, hogy önmagában nem működik.

Nálam továbbra is 8, ami miatt azért nem kell szégyenkezniük. De természetesen mindenki úgy szereti a játékokat ahogy neki jó. (+10 paragon)
All me best mates are trees.
23970 levél
Válasz 20.06.25. 19:05 #840
Peace
Ha szeretted az első részt, akkor ettől biztosan lehidalsz! Egy egészen új szint és elképesztő élmény az első pillanattól az utolsóig! Ma meg az OST-t hallgattam.
4560 levél
Válasz 20.06.25. 18:50 #839
Juraviel.Ihuan.Bedvin
Részben egyetértek (az első rész érdeme), de ugyanakkor a másik oldalról nézve, mivel ez egy folytatás, valahol nem sok értelmét látom az "önmagában nem működne" kijelentéseknek. Nyilván nem lenne az első rész nélkül az érzelmi ereje ekkora, mégis önmagában nézve is példás megvalósítás, rendezés, minőség - tényleg nem láttam még a dobozban taglalt konkrét érzelmi ábrázolást ilyen szinten bármilyen egyéb digitális médiumban.

Eddig én megvagyok elégedve a második résszel, még ha csak nézem is.
1104 levél
Válasz 20.06.25. 18:42 #838
Ricsi1976
Meghoztad a kedvem hozzá Mondjuk előbb befejezem a Pestisest, abból sincs sok hátra és nagy élmény az is
10289 levél
Válasz 20.06.25. 18:36 #837
davkar9
Azért ez inkább az első rész érdeme. Mármint persze, 7 év után nézzen ki jobban egy cutscene, de önmagában nem működik.
All me best mates are trees.
23970 levél
Válasz 20.06.25. 17:04 #836
Peace
Úgy bizony!!! Valami elképesztően hihetetlen, amit összehoztak! Olyan szinten a hatása alá kerültem, teljesen letaglózott és imádtam minden egyes másodpercét! Én nagyon remélem, hogy jók lesznek az eladási számok és kapunk még hasonló játékokat a ND-tól! Nagyon gáz, ami a játék körül zajlott az elmúlt hónapokban.
4560 levél
Válasz 20.06.25. 16:59 #835
Juraviel.Ihuan.Bedvin
Én ez egyszerűen oldom meg. TLoU, TW3:WH-HotS-B&W, RDR2 és a félidei fordulópontnál tartva a TLoU PII "kéz a kézben" állnak együtt a csúcson. Ezek mind olyan minőséget tolnak, hogy jár a dobogó felső foka.

TLoU2 spoiler (még a fele előtti részből)

SPOILER
Amikor Joelt Ellie vallomásra bírja, és sírva fakad... Tudom, hogy mocap, de játékban én ilyen hiteles módon megjelenített sírást még életemben nem láttam. A reakció, a kitörés, az összeomlás, a mozdulatok, az arcmimika, a könnyek (külön fejlesztők voltak a könnycsatornákra) - hihetetlenül élő lett. Ahogy Joel is szép lassan összetörik és bevallja: a megereszkedő váll, a testtartás. Elképesztő.
23970 levél
Válasz 20.06.25. 08:02 #834
Peace
The Last of Us Part II:

Az első rész elképesztő hatással volt rám és teljesen beleszerelmesedtem! Tegnap este az end credits csordogálása alatt visszagondoltam az első résszel egyetemben megtett útra, miközben éppen a könnyeimmel küszködtem. A történet faék egyszerűségű volt, mégis működött! A karakterek kibontakozása, a kapcsolatuk fejlődése, az út viszontagságai, a drámai pillanatok és a hihetetlen audiovizuális történetmesélés tették kiemelkedő és felejthetetlen élménnyé! Márpedig az ilyen szintű mesélésnek a Naughty Dog bizony mestere!!!
Már kapásból az első percek olyan érzelmi tartalommal bírtak, hogy a totális libabőr közepette nem is akartam, hogy elkezdődjön a játék! Abban a jelenetben szerettem volna elidőzni mindörökre! 5 év telt el az első rész óta. Békében éldegélünk Jacksonban és láthatólag jól beilleszkedtünk. Ám nagyon hamar óriási és drámai fordulatot vesz az életünk, melynek hatására elindulunk a véres és kegyetlen bosszúhadjáratunkra. Ugye rengeteg információ és videó kikerült a netre a megjelenés előtt. Hála az égnek sikeresen elkerültem minden spoilert, így semmit sem tudtam a történet alakulásáról és egyéb részletekről sem. Ami már alapból teljesen letaglóz és rabul ejt, az a grafika! Valami olyan szinten hihetetlenül gyönyörű ás a legapróbb részletekig kidolgozott, hogy az államat keresgettem! Rengeteget ad a játékélményhez! Elképesztő, hogy mit hozott ki a ND ebből a kis dobozból!!! A karakterek arcai elképesztőek, melyeken a legkisebb hangulatváltozás is egyből érzékelhető! A játékmenet nem váltja meg a világot, de nem is ez volt a céljuk. Szokásos alapanyag gyűjtögetős lopakodós gyilkolás. Került bele természetesen némi újítás, a fegyverfejlesztés is ritka hangulatos lett! Azt ugyanannyira élveztem a 30. alkalommal is, mint elsőre. Ami némiképpen egy csöpp csalódást okozott, az a harc és az ellenfelek intelligenciája. Láthattunk elképesztő játékmenet videókat, amiben felkutatnak, utánunk erednek, kocsi alól kirángatnak, de ez nálam elmaradt. Most vagy azért, mert csak normál nehézségen játszottam (ami így is néha megizzasztott) és a legnehezebben kellett volna. Vagy mert igyekeztem mindenkit szép csendben eltenni láb alól és csak néha ütött be a krach. 1-2 alkalommal borult el az agyam és rontottam ajtóstul a házba, na mondjuk azok piszok izgalmasak voltak és hatalmas sikerélmény volt mindenkivel végezni! Tökéletes játék nincs, ez tény. Viszont minden más kárpótolt! Az alapvetés ezúttal is a szokásos, az erőszak erőszakot szül. Mindennek következménye van, amit teszünk, a karma pedig könyörtelenül utolér. És bizony hajlamosak vagyunk nem elengedni a dolgokat, hanem addig feszítjük a húrt, amíg baj nem lesz belőle. A folyamatos belső vívódás és a múlt kísértetei emésztik fel a lelkünket, miközben haladunk előre és mindez mesterien van prezentálva! Ráadásul a játék több pontján olyan szinten sikerült meglepniük, hogy csak pislogtam!!!
Én nem is szaporítom feltétlenül a szavakat. Olyan szinten söpört végig rajtam az élmény elementáris erővel és olyan hatással volt rám ez a bő 29 óra, hogy azóta sem tudom eldönteni, hogy első vagy második helyre került nálam ez a játék a dobogón. Nyilván ha kicsit csillapodik, akkor rájövök, hogy Witcher 3-at nem taszíthatja le, de jelenleg még nagyon a hatása alatt állok.
2585 levél
Válasz 20.06.14. 22:51 #833
Shadowguard
Dark Souls 3

Mert mint mondottam júliusig semmi souls-like De csak nem bírtam megállni. A játék 95%-át vakon csináltam, a DLC-kben a régebbi videók azért segítettek, illetve az endboss előtt már megnéztem mit hagytam ki és azért a pár dologért visszamentem. Meglepően kevés ilyen volt, azért egész alaposan felderítettem mindent. Így lett 72 óra a vége, de ebből cirka 15 már csak farm volt covenant itemekért (mert ezt is ki fogom maxolni achikból).
Az első részhez képest gyorsabb a harc, de a Sekirohoz képest azért még ez is lassabb. De tanulható és nem (annyira) meredek a tanulási görbe sem. Egyedül a DLC-knél éreztem, hogy kicsit elgurult a gyógyszer, azt kevésbé éreztem szórakoztatónak, pár bossnál inkább "meh" hangulatom volt. Cserébe a második endbossa... Na az tetszett.
Egyébként pont az a boss (is) bizonyítja, hogy a DS, mint játék nem nehéz, csak be kell tanulni. Jó, rosszul fejlesztett karakterrel jelentősen nagyobb szenvedés (tapasztaltam ), de a videók tanulsága alapján lvl1-en is meg lehet csinálni, én attól még messze vagyok
Az alapok nem változtak, a pályatervezés még mindig zseniális (amikor 4-5 óra játék után rájössz, hogy egy leszakadt híd túloldalára jutottál el egy hatalmas körrel ), a történet még mindig a részletekben van elrejtve vagy még ott sem... És a játék végére sem vagy félisten, ha elbízod magad és nem figyelsz bizony egy sima mob is megmutatja a sorozat legismertebb feliratát: YOU DIED!
Az külön plusz volt, mikor az első részben is szereplő területre is eljutottam és ismerős, de mégis más helyeken kalandozhattam... Ettől függetlenül újoncoknak inkább ezt a részt ajánlanám*, mint az elsőt, sok kényelmi funkció van benne, ami ott nincs és a kisebb utalások nem adnak annyi pluszt az élményhez. Bár a bossok egy része ott azért könnyebb volt (A DLC-ket hagyjuk mindkét esetben)-
Én abszolút nem bántam meg, hogy belekezdtem és már el is kezdtem az NG+-t Alig várom, hogy pár ellenfelet újra láthassak.

* Teljesen újoncoknak valójában egyik részt sem ajánlom, vannak ennél engedékenyebb souls-like játékok is
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
2585 levél
Válasz 20.05.30. 15:58 #832
Shadowguard
Nem sokat, csak az első (tutorial) bossig láttam belőle videót, illetve a két DLC-t néztem meg... Na a második már videón is borzalom, rühellem amikor egy bossfight több enemyt jelent.
Nekem ha sikerül ráhangolódni egyedül is fun, én néha egész hosszú beszélgetéseket lefolytatok a játékkal Bár néha bánom, hogy nem csinálok belőle videót, az egyben volt most egy fight, ami montázsért kiáltott-> én le akartam vágni a boss farkát... Amihez mögé kell menni... Én folyamatosan futottam (volna) a háta mögé, ő folyamatosan fordult utánam. Ez cirka másfél percig... Na ehhez kellene a Benny Hill zenéje... (Hozzáteszem mikor végre odaértem belefarkalt a földbe )

Sekiro-t én is VR-nál láttam először Vannak benne durva harcok, amiből ott már videó sincs, de a játék bizonyos szinten könnyebb, mint a DS. Azért nem mindegy, hogy egy bossrun másfél perc és rengeteg ellenfél vagy 10 sec és nulla. Plusz az esetek 90%-ban egy HP csíkot le lehet szedni lopakodva is. Minden másra ott a posture
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
1989 levél
Válasz 20.05.29. 22:59 #831
jawsika
Nézd, én - nem tudom mond-e valamit - a Deacons of the Deepet toltam le eddig, de bosson még nem haltam. Inkább a "miniboss" jellegű anyaszomorító ellenségek szörnyűek. De imádom. Bár mondom, egyedül nem tolom, csak társaságban. Úgy kajak fun.

Sekiro-t láttam TheVR-nál, na kösz azt nem. Ez a több hpcsík ez borzalom.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
2585 levél
Válasz 20.05.29. 22:49 #830
Shadowguard
Köszi Nekem már volt szerencsém pár ilyenhez, de a DS-sorozat eddig kimaradt. Majd ezután a 3 jön, de arra rá kell pihennem. Kicsit sok volt már a stílusból, először a Sekiro, most ez... Júliusig semmi soulslike.
Ebben is vannak frusztráló részek, de némelyik boss meglepően könnyen lement, akiket elvileg nehéznek mondanak. Mással meg szívtam hosszú órákat.
Főleg, amikor az achi miatt még a farkát is le kellett vágni... NG+-ban...
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
1989 levél
Válasz 20.05.29. 22:23 #829
jawsika
Minden tiszteletem. Nekem a DS3 az első ilyen játékom, apránként haladok benne. Iszonyat jó, de csak társaságban. Egyedül rommá frusztrál.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
2585 levél
Válasz 20.05.29. 20:52 #828
Shadowguard
Na, és akkor most már tényleg végigjátszottam a Dark Souls-t.
Egyelőre pihen, de még tuti elő fogom szedni párszor
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
23970 levél
Válasz 20.05.28. 14:25 #827
Peace
"...sajnos nem lesz első pillanatos vétel." Heresy!!!!!!!
12734 levél
Válasz 20.05.28. 11:39 #826
Gobiakos
The Last of Us + Left Behind

Nagyon örülök, hogy újra elővettem a játékot és a végéig nem is tettem most félre. Roppant szerethetőek a karakterek, remek a sztori és az események egymás utánja. Bőven van dráma - a szó legpozitívabb értelmében - és akció.
A Left Behind meg... SPOILER
nos én azon túl, hogy egyértelművé tették benne Ellie nemi vonzódásának irányát...
nem sok mindent találtban benne plusznak.

Akármennyire is várom az új részt, sajnos nem lesz első pillanatos vétel.
2585 levél
Válasz 20.05.22. 21:33 #825
Shadowguard
A Sekirohoz képest felüdülés volt És azt három és félszer játszottam végig De tényleg nem nehéz játék, ha wikivel játszottam volna akkor még ennyire sem.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
1104 levél
Válasz 20.05.22. 20:40 #824
Ricsi1976
Nekem ehhez egy tégely szanax kelkett volna
2585 levél
Válasz 20.05.22. 19:39 #823
Shadowguard
Dark Souls Remastered

Ha már ennyire rákattantam a stílusra akkor legfőbb ideje volt már ezt a sorozatot is bepótolni. Érdekes élmény volt.
Elöljáróban: egy másik oldalon adott tanács alapján a játék 90-95%-át vakon csináltam. Volt pár dolog aminek utánanéztem, adtak pár tippet is a játék folyamán, de többnyire a saját fejem után mentem.
Ezt azért volt fontos kiemelni, mert a világ nagy, összetett és szinte nulla segítséget kap a játékos. Voltak olyan részek, amikre segítség nélkül biztos nem jöttem volna rá. Másra pedig egész véletlenül sikerült. A ma divatos "térkép, GPS, világító sárga nyíl és kiskutyafüle is mutatja a helyes utat" féle felfogáshoz képest elég erős váltás. És pont ezért hatalmas élmény, amikor sikerül valamit megoldani saját kútfőből (aztán az ember utánanéz és kiderül, hogy kihagyott öt itemet a területen és elbukott egy questet... Na erre való a NG+)
A játék nem egy mai darab, szóval nem szép. Meg merem kockáztatni már megjelenéskor sem volt az. Mellé a fizika is érdekes, cipeltem a karakteremhez ragadt hullát fél percen keresztül. De amikor az ember játszik vele akkor ez valahogy fel sem tűnik. És ez az átvezető például a játékban egy hatalmas hangulatbomba volt.
És egy saját, lehet kissé meglepő vélemény: a játék alapvetően NEM nehéz. Igen, a souls-like stílus (majdnem) ősatyjáról állítom ezt. Vannak benne nehéz részek, egy boss harc konkrétan valódi sz**atás, de más, későbbi játékokkal összehasonlítva alapvetően nem az. Minimális támpontot ad rengeteg dologban, ezt a wikivel ki lehet védeni, sok rész alapos felkészülés nélkül idegbaj (amiről ha tud az ember előre rögtön negyedakkora kihívást ad), de a legnehezebb bossharc sem kerülne be egy Sekiro-Nioh-Surge2 ellenfeleket tartalmazó Top10-be. És akkor még ott van az opció, hogy a bossokhoz segítséget is lehet behívni. Bár ez egy olyan dolog, amit én személy szerint nem próbáltam ki, több okból sem. De videók alapján ez a legtöbb harcnál erősen könnyíti a dolgot.
Alapvetően nem bántam meg, hogy bepótoltam a lemaradást, de örülök neki, hogy nem ez az első souls-like játékom. Sok helyen azért érezni, hogy elég fapados megoldások vannak benne. Jó példa erre, hogy néhány bossnál az odaút hosszabb, mint maga a harc (már ha sikerül).
Aki szereti a stílust az mindenképpen pótolja, ha még nem játszott vele. Aki nem az ne ezzel kezdje az ismerkedést, mert hamar elmegy a kedve.
És most megyek vissza, még ki kell achiznom
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
23970 levél
Válasz 20.05.20. 17:14 #822
Peace
Metro Exodus - Sam's Story:

A "The Two Colonels" konkrétan olyan rövid volt, hogy még fel sem fogtam, hogy elkezdődött, mikor már véget is ért. Itt azért már kicsit jobb volt a helyzet! Viszont amennyire imádtam a kampányt, annyira kellett csalódnom a DLC-ben. Valahogy elmúlt a varázs vagy a rózsaszín köd, mert most már rengeteg dolog konkrétan bántotta a szemem, ami az alapjáték során fel sem tűnt. Mozgás és ugrás, animációk és még 1-2 apróbb játékmechanikai elem. De ami a legidegesítőbb volt, az a szörnyű hang! Nem tudom, hogy az alapot végig fejhallgatóval játszottam-e, de itt most a hangrendszeren valami szörnyűség volt a térhatás. Nem onnan szólt, ahonnan kellett volna. Bizonyos pozícióban a beszéd és egyéb hangok fülsértően hangosak voltak. Nem tudtam hova tenni, de sokszor rossz volt hallgatni. Lehet ez már régebben is így volt. Szóval összességében kicsit kiábrándultam. Vagy túl szépek voltak az emlékeim az alapjátékról, a fene se tudja...
3067 levél
Válasz 20.05.20. 14:11 #821
RAI*DEN
Remélhetőleg megfogadják a kevesebb néha több alapelvet és nem lesz benne annyi másodlagos tevékenység mint az elődben. Ezalatt arra gondolok, hogy kényszeres maximalista vagyok, ezért minden másodlagos tevékenységet egyből megcsinálok, amint elérhető. Ebből kifolyólag becsúszott a végigjátszásomba 1-2 hónap kényszerszünet, mert a tököm televolt már a bunyókkal. Első fordulóban utcai bűnözők, aztán x idő elteltével jött egy 2. ellenséges csapat, majd egy 3. ellenséges csapat akiket lekellett verni és kurva unalmas volt. A DLC-k megvannak, de ezek után én bottal sem piszkálom a DLC-ket, ezt már eldöntöttem...
33464 levél
Válasz 20.05.20. 12:44 #820
Creativ3Form
Szerintem simán el lehet hagyni az esetleges szót 100%, hogy lesz folytatás. Hatalmas siker lett, hülye lenne a Sony ha azt mondaná, hogy szép volt, jó volt, de ennyi volt. Főleg, hogy eleve úgy van vége a sztorinak, hogy KELL folytatás.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
23970 levél
Válasz 20.05.20. 12:23 #819
Peace
Spider-Man:

Jó pár hónappal ezelőtt valamiért abbamaradt a játék a második DLC-nél. De tegnap végre leültem és kivégeztem a hátralévő DLC-ket. Összességében szórakoztató és élvezetes volt a kampány és a 3 DLC is! Valami elképesztően néz ki a játék és hihetetlenül jól átadta milyen érzés is lehet Pókinak lenni! Én nagyon bízok egy esetleges folytatásban!
23970 levél
Válasz 20.05.18. 09:43 #818
Peace
Gears Tactics:

Nagyon ígéretesen indult! GoW játékok hangulata és kegyetlen brutalitása az XCOM legjobb elemeivel keveredve. Aztán a második fejezet közben már kezdett kicsit unalmassá válni az időhúzós kaptafa mellékküldetések jelenléte. A harmadik fejezetben meg már teljesen ki voltam tőlük idegileg! Ráadásul ott már hármat kellett megcsinálni minden alkalommal, nem kettőt. A nehézséget a második felvonás végén lévő boss-nál vettem vissza, akkor mondtam, hogy "na elmentek a pi**ába!" Mikor a boss folyamat gyilkol AOE-val, a fele csapatom a földön és nagyjából 15 plusz ellenfelet számoltam össze a pályán. Akkor léptem ki és vettem vissza belőle. El sem tudom képzelni milyen lehet ez a játék legnehezebb fokozaton. A skill tree és a felszerelés fejlesztése jó volt, az végig lekötött. Meg természetesen minden emberem kapott egyedi páncél színezést és még a fejeket is szerkesztettem, ahol engedte, hogy teljesen a magaménak érezhessem a bravo és charlie csapatokat is. A story és az átvezető videó részek jók voltak. Összességében egy erős közepes. GoW és Xcom rajongóknak mindenképpen jó szívvel tudom ajánlani! De arra készüljetek fel, hogy a mellékküldetések mind ugyanolyanok és azok ismétlődnek folyamatosan. De ha ez nem zavar, akkor nagyon jól fogsz szórakozni.
2585 levél
Válasz 20.05.02. 20:09 #817
Shadowguard
Wall of text következik

XCOM: Chimera Squad

Ma ezt is sikerült befejeznem, kicsit sajnálom, mert még lett volna mit csinálni benne, de majd következő végigjátszásra. Már csak az achik miatt is muszáj leszek még kétszer végigjátszani.
A végén 25 órát mutatott a steam, ami egy 10 20 eurós spin-offtól szép teljesítmény, még ha ebbe bele is játszott az, hogy nálam XCOM játékokban nincsenek áldozatok vagy súlyos sérültek. De még ha el is felezem a visszatöltések miatt akkor is megérte az árát.
Az alap recepten minimálisat változtattak és szerencsére az a kevés is jól sült el. Az idővonalas harcrendszer ad egy plusz taktikai opciót, főleg ha már kiismertük melyik ellenfél mit lép. A breach mechanika pedig egyszerre jópofa és bosszantó. Utóbbi akkor, ha nem tudom rendesen használni az extra dolgokat mert mindenki külön helyen megy be.
Ami számomra negatívum az a random fagyás, ami a neten utánaolvasva másoknál is előfordul. Amikor az erősítésnek kellene jönni akkor a játék jó esetben "csak" hibaüzenettel kilépett, rosszabb esetben sehogy sem lehetett bezárni a gép újraindításán kívül. A visszatöltés után pedig már nem is jön erősítés, emiatt az egész utolsó küldetést kellett újrakezdenem a felénél
A másik, ami még kis negatívum, hogy a karakterekre azért ráfért volna még némi balance. Blueblood a végére szinte pofátlanul erős, ügyes taktikával, némi rásegítéssel egy körben 5-6 ellenfelet is (minimum) eltesz láb alól. Igaz, ezt csak küldetésenként egyszer, de azért nah. Cserébe van olyan karakter, akit csak azért hordtam a küldetésekre, hogy szinteződjön, mert teljesen haszontalannak érződött...

Iratus: Lord of the Dead

Ezt is ma sikerült befejeznem (először, de közel sem utoljára), az utolsó szinten félretettem a fent említett XCOM miatt. A játék elsőre a Darkest Dungeon-re emlékeztet játékmenetében, de annál azért megengedőbb. És némi rogue-like is van benne, mert bizonyos lények elsőre nem is elérhetőek, csak 1-2-sok végigjátszás vagy próbálkozás után oldódik fel.
A történet szerint mi vagyunk Iratus, a gonosz halálúr, akit évezredekkel ezelőtt bebörtönöztek egy labirintus mélyére, de szerencsénkre néhány kíváncsi bányász pont a mi szarkofágunkban keres kincset. A dolgunk "csak" annyi, hogy visszajussunk a felszínre, öt szinten keresztül. Csapatunk négy lényből állhat, akiket mi rakunk össze a csaták során eső testrészekből. Illetve ha adunk neki elkészülés után agyat akkor nem első szintű lesz. Mindegyik "fajta" előhalott egyedi képességekkel rendelkezik, szinteket lép és még statpontokat is kap. Ha valaki nagyon hozzánk nő még nevet is adhatunk neki. Csaták között fejleszthetjük a városunkat temetőnket, jobb minőségű testrészeket adhatunk kedvenc lényeinknek (ami plusz stat pontokat jelent nekik), manát tölthetünk, gyógyíthatunk, craftolhatunk és még hősünk is szinteket léphet (összetett rendszer nah).
A szintek egy-egy elsőre elég nagy térképből állnak, itt megéri már az elején megtervezni az útvonalat. Vannak sima csaták (vagy keményebb elitek elleni, több jutalomért), különböző események, amik speciális tárgyakat, építőanyagot, testrészt és minden vackot adnak, esetleg plusz szintet nekünk vagy lényeinknek. Netán egy-egy eventbe is belefuthatunk (tekercs jelöli), ahol a válaszainktól függően kell harcolnunk, kapunk lényeket, esetleg pár csatára/az egész játékra kiterjedő bónuszt kapunk (vagy negatív hatást). De csak óvatosan, én egy egész csapatot is vesztettem el így. És visszatöltés nincs. A lényeg, csak előre lehet menni, a szint végi főellenfélig. Aztán a következő szintre.
Első nekifutásra (legkönnyebb fokozaton) 11 óra volt a játék, de még várnak rám feloldandó lények és nehezebb fokozatok. És bár érzésre sikerült egy verhetetlen csapatösszeállítást találnom azért még így is volt, hogy csak a szerencsén múlott a győzelem. Szóval annyira a legkönnyebb fokozat sem könnyű.
Még tudnék róla írni szépeket, de inkább azt javaslom mindenkinek próbálja ki Szerintem megéri az árát.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
2585 levél
Válasz 20.05.01. 13:09 #816
Shadowguard
Megvan a varázsa ennek a stílusnak is. Régebben én is így voltam vele, sok játékot most is csak normálon vagyok hajlandó játszani, de az vitathatatlan, hogy teljesen más élményt ad legyőzni egy (!) bosst három óra és számolatlan elhalálozás után, mint tizenpár óra alatt egy egész játékot végigjátszani. De még a Wolfenstein is teljesen más érzés, mikor végigviszed Überen, mint normálon (DON'T HURT ME.)
Egyébként vannak könnyebbek is, az említett Surge2 elsőre 130 körüli elhalálozásból lett meg (abban van beépített számláló), másodikra a DLC-s területtel együtt is megúsztam 79-ből. És annak a harcrendszer is élvezhetőbb (szerintem).
A következő nagy vállalásom a teljes DS-sorozat lesz, ha már soulslike a stílus neve is... De arra még rá kell pihenni.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
1104 levél
Válasz 20.05.01. 12:41 #815
Ricsi1976
Die Million Times Na én pont nem vagyok híve a Souls játékoknak, felőrli az idegeimet. 1x próbáltam és még a játékot is eladtam
2585 levél
Válasz 20.05.01. 12:34 #814
Shadowguard
Sekiro: Shadows Die Million TimesTwice

Tegnap este végre vége (szerintem a második szomszéd is hallotta). Még vár rám alsó hangon két végigjátszás (ki fogom achizni, ha beledöglök is), de akkor is 44 óra után sikerült a végére érnem. Nem volt felhőtlen szórakozás.
A történethez hozzátartozik, hogy anno megjelenés környékén már elkezdtem, akkor még egy "demo" verzióval. Bár voltak jó pillanatai a játéknak, de elég hamar sikerült elvesztenie a játéknak és azóta is emlegetem a dolgait. Viszont azért csak ott motoszkált bennem az érzés, hogy "egy játék nem lehet jobb nálam". Nem mondom, hogy megbántam, de az ellenkezőjét sem.
Vannak nagyon jó részei a játéknak, a pályatervezés valami zseniális. Mikor pár óra játék után rájövök, hogy a kezdőterület is a szomszédban van, hogy ha nem lenne leszakadva egy híd órákat spórolhatnék az valami hihetetlen. Jó rácsodálkozni az ilyen részekre. Tegnap este még elkezdtem egy NG+-t és sikerült még újdonságot is találnom benne, amit elsőre észre sem vettem.
És vannak olyan apróságok, amiket egy videó nélkül észre sem vettem volna. Az elején a hősünk egy fontos csata előtt az átvezetőben rosszul húzza ki a kardját, bizonytalan a csatában. A végén hasonló helyszínen mindenféle hiba nélkül egyetlen mozdulattal. Hihetetlen ilyen rejtett dolgokra is figyeltek. Ez csak egy példa az érdekesség kedvéért. És a maga módján a történet is egész érdekes, elsőre sikerült egy olyan befejezést előhoznom (jó, végig olvastam mi a módja ennek), ami még a folytatásra is esélyt adott.
Éppen ezért sajnálom, hogy bizonyos döntésekkel mennyire elrontották a játék élvezhetőségét. A harcrendszer elsőre érdekes a stamina helyett behozott posture rendszerrel, a parryvel (ami itt deflect) és a speciális támadásokkal, de egy-egy ponton túlzottan erőlteti a játék, hogy azt használjuk. Van egy-két boss, mini-boss, aminél nem is tudom hogyan lehetne megoldani máshogy a harcot, ha nem a deflecttel. Egy Surge2-ben például sokkal élvezhetőbb a bossharc (szerintem), mert vannak lehetőségek, testre szabható a karakter. Végső esetben ha nagyon megakaszt egy-egy hely, akkor lehet farmolni, erősödni. Itt vagy megszoksz vagy megszöksz. Farmolni nem sokat lehet (második végigjátszásra/a játék egy pontjától azért jobb a helyzet), és a karakter testres zabhatósága kimerül abban, hogy milyen protézist használunk, illetve a harci skillek közül melyik az az egy (!) darab, amit aktuálisan használni szeretnénk.
Az már csak ilyen aprócska morgolódás a részemről, hogy bizonyos dolgokra aztán semmi utalás nincs. Komolyan nem tudom elképzelni, hogy az egyik befejezést hogy lehet utánaolvasás nélkül előhozni...

Röviden: a véleményem nem változott a játékról, csak árnyaltabb lett. Tiszta szívvel nem tudnám ajánlani senkinek, de aki a souls-like stílust szereti tehet vele egy próbát. Mert a történet és a rejtett apróságok miatt mégiscsak megéri és a végén hihetetlen megnyugvást jelent az érzés, hogy "SIKERÜLT" !!!
Az év játéka díjakat attól függetlenül nem értem.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
4560 levél
Válasz 20.04.22. 21:55 #813
Juraviel.Ihuan.Bedvin
Nekem is a tavalyi évből az egyik kedvencem.
17048 levél
Válasz 20.04.22. 19:57 #812
ufodani
Nálam vitte a tavalyi évet.
( konzolom nincs )
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)
23970 levél
Válasz 20.04.22. 08:06 #811
Peace
Én is nagyon bízok egy hasonló minőségű folytatásban!!!
52638 levél
Válasz 20.04.22. 07:41 #810
Barthezz
A Plague Tale: Innocence

Másik topicban már írtam róla ősszel, amikor elkezdtem, a végigjátszás utáni értékelésemmel azonban régóta adós vagyok. Számomra az egyik legjobb történetű és hangulatot árasztó játék volt az utóbbi időben, egy igazi remekmű. Nem sok akció-kalanddal játszom, így nagy összehasonlítási alapom nincs, de pl. nemrég kezdtem pótolni a több játékelemében (gyűjtögetés, craftolás, lopakodás) is hasonló Shadow of the Tomb Raider-t és a Plague Tale-t sokkal jobban élveztem.

Ami pl. tök pozitívum benne, hogy a játékmenete folyamatosan változott, mire megtanultam egy újfajta technikát és eszköz használatát, fordult mindig a kocka és teljesen más megoldásokat tanított meg és kényszerített rájuk a játék, a kezdeti lopakodós pályák után egyre erősebbé váltunk, mígnem az utolsó pályán már kész gyilkológépek lettünk. Itt már kb. 10 féle lehetőségünk volt egy-egy ellenfél likvidálására, bár ebből sajnos 1-2 használata is elegendő volt, míg a körülményesebbek mellőzhetőek. A folyamatosan jelenlévő patkányokkal való kapcsolat és az ezzel kapcsolatos játékelemek is teljesen megváltoztak a végére, de ez már spoiler lenne. Az is szintén pozitívum, hogy amint egyre több társunk lett a történet folyamán, minden küldetésen más és más NPC-t kaptunk társul, akiknek más-más képességeik voltak, így a kooperálás módja is folyamatosan változott.

Volt egy-két kisebb negatívum is, de az összképen ezek nem rontottak:

A történet eleinte sokkal drámaibb és ütősebb volt. Ahogy haladtunk előre, ez a parás, drámai hangulat is változott.

SPOILER
Bevallom, nem számítottam rá, hogy végül úgy-ahogy happy end-et kapunk és arra számítottam, hogy az Amicia - Hugo - Lucas hármasból valaki meghal a végén, de végül a boldogabb befejezést húzták meg, ami persze abból a szempontból nem gond, hogy nagyon megkedveltem őket. Másrészt ugye a történet közepetájt kiderült, hogy az anyjuk nem halt meg az első küldetésben, ami szintén jelentősen oldotta a drámát. Akárcsak a végén megjelenő misztikus irányba való elmenetel, ami miatt a kezdeti realisztikusságból áradó búskomor hangulat szintén oldódott.

Bár hozzá kell tennem, hogy a játék tetőpontja így is a végefelé volt, ez azonban nem a legutolsó pálya volt, hanem amikor átállították Hugo-t és Nicolas-szal bevonultak a menedékünkbe. Az minden egyes pontjában ízig-vérig egy brutálisan izgalmas küldetés volt, a torkomban dobogott végig a szívem, hogy mi fog épp történni. Ez a tetőpont sajnos az utolsó bossfight-ra nem tartott ki, bár az pedig rendkívül epikus volt és emiatt tetszett.


Ami szintén kissé fura volt, az a fent említett egyik pozitívum mellékhatása. A folyamatosan változó játékmenet nagyon jó húzás volt, emiatt azonban bizonyos megtanult, begyakorolt képességek teljesen haszontalanná váltak később. Mivel ezek használatához craftolni is kellett, így feleslegesen táraztam be maximummal elég sok lőszer és alkímia típusból. Ezeket az alapanyagokat így előbb tudtam volna a képességek és eszköztár fejlesztésére fordítani, bár szerencsére így is meglett a 100 % a végére, szóval mindent max-ra fejlesztettem, de így azért necces volt, főleg, hogy a küldetések újrajátszása révén szerzett plusz alapanyagok nem adódtak hozzá a mennyiséghez és amennyit elsőre gyűjtöttem minden pályán, azzal kellett gazdálkodni.

SPOILER
Ignifier-ből például max-ra betáraztam magam a legvégére a patkánytornádók miatt, aztán teljesen haszontalanná vált ez a fegyver az utolsó pályára azzal, hogy megkaptam a patkányok irányíthatóságát. Ugyanígy a patkányokat elterelő szer is haszontalanná vált emiatt. Vagy pl. a viszketőpor is onnantól kezdve feleslegessé vált, amikor kifejlesztettem azt a képességet, hogy a csúzli levigye a katonák sisakját. Ezt jobban is átgondolhatták volna.


Az irányítás, különösen a célzás sajnos nem volt a játék erőssége, ebbe azért bele kellett jönni és sokszor emiatt kellett visszatöltenem. A nehézség is ingadozó volt, talán legtöbbet a 2. pálya végén lévő bossfight-tal szívtam, az túl hirtelen adott komolyabb kihívást, amikor még full béna voltam a csúzli használatában. Ami szintén zavaró volt néha, hogy egy-egy elhalálozás esetén nagyon sokat visszadobott a játék, így mondjuk 20 katona kinyírása, vagy lopakodással való kicselezése után nem volt a legjobb elölről kezdeni az egész részt. Illetve a 100%-os végigjátszáshoz bár a legtöbb titkos tárgyat meg lehetett találni, volt 1-2, ahol muszáj volt megnéznem egy végigjátszást, annyira el volt dugva. Külön öröm volt, ha ez egy 1 órás küldetés legvégén volt elrejtve és lehetett emiatt az egészet újra megcsinálni.

De összességében nagyon pozitív élmény volt, szívesen vennék egy folytatást és követném tovább a történetet. Bátran tudom ajánlani bárkinek, akinek eddig kimaradt, már csak a történet miatt is. Akármilyen helyzetben is van most a világ, örüljünk, hogy nem a középkorban, a 100 éves háború során, a pestisjárványok és az inkvizíció idején kellett élnünk...
37 levél
Válasz 20.04.21. 08:11 #809
Alfonzszel
Little Nightmares:

Ártatlannak éreztem magam egy szörnyekkel teli világban, ahol majdnem minden lény tizenkétszer nagyobb nálam és rendkívül falánkak, ráadásul úgy tűnt a étlapjuk egy kitüntetett részén szerepelek. Aztán kiderült a pokoli igazság.

A gyurma szerű lények nagyon érdekesen groteszk látványt nyújtottak, miközben hörögve és nyáladzva próbáltak meg elkapni. Furcsán nyomasztó értetlenség uralkodott rajtam teljesen a történet végéig. Ki vagyok Én? Mi ez a hely? De gyorsan végére lehet járni a dolgoknak. A fejtörők nem voltak vészesek, nem is az volt talán a fontos, sokkal inkább az atmoszféra. A folyton imbolygó pályák, a fura hangok a falon futó csövekből és némelyik szoba sötét, rémálmokat idéző elborultsága.
Az alapjáték mutatott annyi újat a kaland, art horror műfajból, hogy
a The Hideaway, The Depths és a The Residence dlc-kbe is belevágjak.

Saját műfajából, remek szórakozás volt.
25 levél
Válasz 20.04.12. 17:53 #808
HouseX
Három játék volt fent a gépemen mindegyikkel ma végeztem különböző formákban.

A Doom3ban ma értem a kampány végére Nosztalgiából. Még mindig jónak tartom, 8/10.

A CS:GO-t ma töröltem le, mivel túl sok az idegesítő 12 éves és már meguntam, hogy mindig csalással vádolnak Egyébként nem véletlenül játszottam vele évekig, 9/10.

Az Arcanumot pedig szintén nosztalgiából tettem fel mert azt olvastam jó RPG, eh, hát inkább a Super Mario mint ez, gagyi a grafika, a történet, és a játékmenet is Értékelhetetlen, 0/10.
Be positive
52638 levél
Válasz 20.04.11. 08:59 #807
Barthezz
Van most bőven időm, így a tavaly nyár vége óta végigjátszott játékaimat szép sorban beírom ide, hátha másnak is megjön hozzájuk a kedve.


Blazing Chrome

Augusztus végén játszottam végig. Egy oldalra scrollozós akció-platformjáték, nagyon jó kis retro lövölde, a Contra játékok szellemi örököse. Mindössze 6 pálya van, de ezek több szakaszra bomlanak, több szakaszon eltérő játékmenettel (pl. motoron menve kell lövöldözni időnként), minden pályán két izzasztó fő boss és több szintén izzasztó mini boss vár minket, többféle felvehető fegyverrel, mellékfegyverrel és kiegészítővel, melyek között váltani is lehet (bár sajnos életvesztés esetén minden fegyver elvész az alapon kívül), sőt, még lépegető gépekbe is időnként bepattanhatunk egy-egy erre optimalizált szakasz esetén.

Aki a Cuphead-et szerette, annak ez a játék is nagyon be fog jönni, viszont a Blazing Chrome egy ízig-vérig retro játék, grafikájában és játékmenetében is. A kevésnek tűnő 6 pályával is sokáig elleszünk, mivel ez a játék is rettentően nehéz. Kénytelen voltam a nehézséget levenni easy-re, de még így is rengetegszer neki kellett vágnom egy-egy pályának (nehézségtől függően véges számú életünk van és ha ez lefogy, lehet az egész pályát az összes szakaszával együtt elölről kezdeni). A bossfight-ok különösen izzasztóak, a helyes taktikára is rá kell jönni, aztán pedig kivitelezni... A legutolsó, kb. 6-7 szakaszból álló bossnál pedig checkpointok sincsenek, elhalálozás esetén a legelejére dob vissza, így ezzel különösen sokat szívtam.

Azoknak ajánlom, akik szeretik az egyszerű, retro stílusú, adrenalin-bomba játékokat és nem riadnak vissza a brutál-erős nehézségtől. Akit a Cuphead kikészített, az tehát ezzel se próbálkozzon, mert már az első pályán ki fog menekülni a világból. Aki a Cuphead-et végigjátszotta, az se számítson sétagaloppra. Jómagam is azt hittem, ha azt sikerült végigvinnem, akkor már semmi hasonló lövöldözős játék nem okozhat problémát. Hát tévedtem. Bár ez rövidebb és egy délután alatt végigjátszható, az egy jó hosszú délután lesz.

Most épp 50%-os akcióval vihető Steam-en.
23970 levél
Válasz 20.04.11. 06:29 #806
Peace
Doom Eternal:

Az utolsó előtti pályán olyan szinten besokalltam múlt héten, hogy kellett tartanom egy jó egy hetes szünetet. De újult erővel vetettem bele magam a pusztítás folytatásába és sikerült is végigvinni. Nem vagyok benne biztos, hogy feltétlenül szükség volt ezekre a falmászós platformer részekre. Egy darálós Doom játékmenetet eléggé meg tud akasztani, mikor ötödször zuhansz a mélybe ku*va anyázva és azt fontolgatod, hogy kilépsz. Ez persze saját bénaságom, de gondolom azért akadtak még páran hozzám hasonló fakezű karjankók bolygó szerte. Ezt leszámítva viszont mindenben hozza a 2016-os rész szintjét és néhol még azon is túltesz! Jó szívvel tudom ajánlani azoknak is, akik nem Doom 1-2-n nevelkedtek. De akkor már indítsatok a 4 évvel ezelőtti játékkal. És hátha kedvet kaptok a régebbiekhez is.
12734 levél
Válasz 20.04.05. 20:34 #805
Gobiakos
Köszi az ajánlást, de a C2029 nálam nagyon nem talált be az eddig látottak alapján. Plusz viszonylag régóta kizárólag konzolon játszom a laptopom gyenge teljesítménye okán.
1940 levél
Válasz 20.04.05. 20:25 #804
warcat
Esetleg ránézhetsz a Corruption 2029-re is, ugyanez a csapat készítette csak jelenleg Epic store exkluzív
Játékstílus, nézet stb ugyanaz ahogy hallottam

https://www.epicgames.com/store/en-US/product/corruption-2029/home
10507 levél
Válasz 20.04.05. 19:54 #803
MattMatthew
Régi lemaradásaimat pótoltam:

Wild Hunt
Nem nagyon tudok hozzátenni a korábbi dicséretekhez. A történet egyszerűen magával ragadó, főleg az elején. A Blood&Wine annyira nem tudott magába szippantani, de majd folytatom. Ciri azért kell a történetbe ahhoz, hogy minden kerek legyen...

Dishonored 2
Ez volt az a játék amit a végigjátszás után azonnal kezdtem újra. Valahogy az, hogy nincs párbeszédekbe és menükbe lekötve az ember, hanem ténylegesen, valós időben a cselekedeteivel tudja befolyásolni a történetet szerintem zseniális. Most tolom ismét Emily-vel, de már high chaos-on.
Death of the Outsider
Ahogy a Knife of Dunwall, ez is hangulatosabban indult mint a fő történet, főleg mert sokkal inkább a világot boncolgatta, nem az uralkodással kapcsolatos dolgokat. Viszont valahogy túl fantasztikus és túl semmilyen vége lett. Nem éreztem, hogy a misztikum megmaradt volna, illetve valami keserédes lezárásra számítottam, hogy Billy kerülhet az Outsider helyére, vagy talán Daud. Az új erők is erőltetettek voltak. Bár az elmászkálós dark vision jópofa volt, mégis inkább nyűgnek éreztem, hogy nem a megszokottak vannak. Ezzel szemben a D2 csak hozzáadott, vagy érdekesen változtatott a D1 képességeihez képest.

Far Cry 4
A yetis... hmm... most jut eszembe, hogy a kieget még nem toltam végig. A harmadik résszel ellentétben ez már nem volt olyan magával ragadó. Jason Brody története érdekes volt, az Alice csodaországban áthallások szerintem zseniálisak voltak, tényleg feszegettek jó kérdéseket. Pl amikor a játékos és Jason élvezettel menekül egy gránátvetővel akkor Liz szól, hogy ez nem oké. Itt viszont semmi ilyesmi nem volt, csak egy semmilyen főhős, ízetlen NPCk, erőltetetten őrült tagok. Troy Baker discount Joker-e jó volt, de nem tudott kitűnni valahogy, vagy kevés szerepet kapott.

Tomb Raider 2
Mármint az újból a második. Ismét ahogy az FC esetében, minden mint a korábbi részben, de a helyszín és az atmoszféra valahogy nem volt olyan magával ragadó.


Most megy a Divinity OS2, Ifan+Sebille Lone Wolf combo. Mivel mindkettő cqb és physical ezért nem érzem azt mint az előző részben, hogy annyira rá lennék kényszerítve az elemek kihasználására. Ott melee, ranged, air+water és fire+earth karakterem is volt.
“This is not going to go the way you think.”
23970 levél
Válasz 20.04.05. 19:50 #802
Peace
Hajrá! Irány a kieg.!
12734 levél
Válasz 20.04.05. 17:34 #801
Gobiakos
Mutant Year Zero

Nagyon tetszett! Hangulatos, ahol kellett, kellően pörgős, és vicces is egyben.
Nekem bejött, bár talán lehetett volna egy kicsivel hosszabb.
Csak még kellene kukkantatni azt a kieget
...
23970 levél
Válasz 20.03.28. 06:34 #800
Peace
Biztos mocskos jó! Majd valamikor a távoli jövőben...
17048 levél
Válasz 20.03.27. 19:28 #799
ufodani
Irigyellek de nincs tervben VR cuccot venni.
Viszont ismét elkezdtem a Black Mesa-t már a Xen-nel kiegészítve.
Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.