Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Beszélgetés a játékokról

»» Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

4081 levél
Válasz 15.12.30. 22:24 #469
xeLaR
Game of Thrones
A Telltale újabb kalandjátékába nehezen fogtam bele, mivel az első rész nem nyújtott igazán jó élményt a számomra. Igen, teljes mértékben a sorozat hangulatát hozta, csupán úgy éreztem, hogy semmi újat nem hoz. "Ó, tehát a Forresterék=Starkok, van egy nagy titok, szokásos Telltale ellentét két szereplő között, és a sorozatra jellemző sokkoló végkifejlet. Milyen eredeti..."

Lényeg az, hogy inkább otthagytam a játékot, és hozzá sem nyúltam egészen az utolsó epizód megjelenéséig. Aztán a második rész végigjátszásával döbbentem rá, hogy a fenti elképzelésem nem állja meg a helyét. A sorozat ismeretével a játék képes volt olyan döntések elé állítani, ami ténylegesen érdekes volt, és volt értelme. A szereplőket kezdtem megkedvelni, és picit félni is, hogy mikor akarják eltenni őket láb alól. Szal kezdett pozitívvá válni a véleményem, és egy kisebb szünet után továbbjátszottam. A végeredmény pedig sajnálatos módon az, hogy a szokásos Telltale linearitás gyengítette ezt a játékot. Sajnos a végső epizódokra eltűnt az a varázs, amivel a 2. epizódnak sikerült lenyűgöznie. Ez nem azt jelenti, hogy ez most rossz lenne, hozza a szokásos Telltale minőséget, de többet vártam.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
6618 levél
Válasz 15.12.17. 23:49 #468
GustyX
2015 termése (többet már biztosan nem fogok idén végigvinni):
1. Assassin’s Creed 3
2. Call of Juarez Gunslinger
3. Deadpool
4. Dishonored
5. Enslaved: Odyssey to the West
6. Grand Theft Auto 5
7. Hitman Absolution
8. Just Cause 2
9. LEGO Marvel Super Heroes
10. Mortal Kombat X
11. Remember Me
12. Shadow Warrior
13. Shank 2
14. The Witcher
15. The Witcher 2
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
767 levél
Válasz 15.11.11. 15:50 #467
ivanova36
Kivár tavaszig hogy újra fizethessen a blizznek pár küldetést tartalmazó DLCért.
8931 levél
Válasz 15.11.11. 14:13 #466
davkar9
StarCraft II: Legacy of the Void

2007. Talán május, nem emlékszem pontosan. StarCraft 2 bejelentve! A sztori folytatódik, a koreai nemzeti sport új versenyszámmal gyarapodik. Ja, de majd... ööö, 3 részletben, mert szerintünk ez így jobban működik. Minden fél elegendő figyelmet kap és amúgy meg a Valvenál is milyen jó ötlet volt az epizódokra bontani a legendás címet. Megjelenés, ha majd kész.

2010-2013-2015. Így utólag nem is kellett sokat várni erre a fo-fo-folytatásra. Közben persze soknak tűnt, főleg a blizz féle megjelenési dátumokkal. Így a legacy végére érve viszont azt kell mondjam megérte türelmesnek lenni, végül is nekik lett igazuk. Persze Negatív Norbi már kalimpál, hogy 'ugyan miért nem lehetett ezt egyben kiadni'. Pénz, Diablo 3, wow kiegek, epizódról epizódra találták ki a történet, lehet választani. Vége, megjelent, valószínűleg fél éven+ belül érkezik majd egy complete pakk. Nézhetjük úgy is, hogy a SC2 2015-ben jelent meg. De ezek csak időhúzó, bemelegítő sorok, hogy belelendüljek a szófosásba. That's how I roll.

Történetünk a videókból is látott Auir visszafoglalásával kezdődik. Legutóbbi találkozásunk óta a csillogó szemű és ágyékkötős Artanisünk a protossok főfőmuftijának lett megválasztva. Vállaira a designos energiabizbasz mellet a vezetés terhe is nehezedik. Az otthont vissza kell szerezni! Ezt ígérgetni már mióta a népének és a játékot is ezzel promózzák. Kerrigen a saját epizódja végén elindult megmentőset játszani, így a bolygón maradt zergek, csak mindenkire vadul kerregő pókhálók, elég őket kisöpörni. A győzelmi mámorba a jó öreg Zeratul pissant bele, mondván, hogy a fővezéri lista ezen elemét kipipálva, talán ideje lenne a protossoknak is beszállnia a gonosz űrhitler, Amon, elleni bolygóközi buliba. Idegtépő győzködése hatására a görbített lábú, szájnélküli idegenjeink is megindulnak az űr, végső határ felé. Ennek végtelenjét járják a Spear of Adun nevű csillaghajóval. Küldetésük felfedezés, csapatgyűjtés, a galaxis megmentése.

Immár tehát harmadik alkalommal csináljuk ugyanazt. Hajón mászkálunk, bolygóról bolygóra járunk, fejlesztéseket veszünk. A különös dolog viszont az, hogy ez működik. AC, CoD és egyéb éves futószalag sorozatoknál még a jobb részeknél is ott van egy unott sóhajtás, itt azonban minden ismerős játékelem újnak hat. A legszembetűnőbb változtatás a karaktereknél (megint van az egységekért felelős átskinezett npc, a fejlesztésekért felelős átskinezett npc, a fontos tanácsadó kötőjel barát átskinezett npc) érezhető, főleg a swarm semmilyen társai után (Dehaka valaki?). Alig vártam a küldetések végét, hogy új beszélgetések váljanak elérhetővé. Társaink részesei a történetnek, szinte mindegyikükre jut 1-2 küldetés. Eddig is voltak hasonló próbálkozások, de a protossokkal ez egy teljesen más érzés. Csíptem a wingsben Hornert, de a roncstelepi mineralverseny és a humoros átvezető a nyomába sem ér pl. az itteni első sorrendi elágazás egyik küldetéssorának. (nem tudom mennyire érthető, néha mehetsz A->B, vagy B->A úton is, ahogy eddig is)

Jelentős újítás a hajó és az egységek fejlesztésénél vehető észre. Kerrigan váltogatható képességei mintájára működik a hajó fejlesztése, az ehhez szükséges pontokat a fő és bónusz küldetések során kapjuk. Természetesen maxra húzni ezúttal sem lehet mindent, azonban a támadó, támogató és passzív képességek között mindenki találhat a maga stílusának megfelelőt. Persze itt is vannak nehéz döntések. Instant pylon vagy rövid ideig tartó 1000%-os termelés boost? Automatikus vespeen kitermelés vagy warpgate féle azonnali előállítás tulajdonság a többi egységépületnek is? Bármikor újraoszthatóak a pontok, így lehet nyugodtan kísérletezni. A protoss egységek fejlesztéseit szintén kedvünkre állítgathatjuk, mivel itt most a „fejlesztések” lényegében más-más egységek. A küldetések elején ráadásul segítséget is kapunk; megtudhatjuk milyen ellenfél vár ránk az adott pályán, ennek megfelelőn készülhetünk fel. Zerg? Kapjuk fel a zealot1 területre ható sebzéses upgradejét. Terran? Ó, akkor ezt pont a baráti egységeken átszaladó zealot2-nek találták ki. Nincs több távolságiak mögött toporgás, ha siege tankok ellen rohamozunk. Lore szempontból ilyesmit én inkább a zergektől vártam volna el, ha már ment a folyamatos duma az alkalmazkodásról. A végére így is lettek kedvenceim, amikkel biztosan vágtam neki az ismeretlen küldetéseknek. A különféle kombinációk próbálgatásával azonban el lehet játszogatni, egy újrajátszásnál(/oknál) egy jó összeállítással a nehezebb fokozatok is könnyebben teljesíthetők lehetnek.

A grafika terén nagy változások nem történtek, ha eddig ment, akkor most is mennie kell. A cgi-vel kevert, játékmotorral készült videókon ismét csak ámulni tudtam. Korábban az buktatta le őket, hogy az ember karaktereknek nem volt szempillája, itt viszont tényleg szinte elmosódott a határ átvezető és a cinematic trailer minősége között. Irtó profi a rendezés, az animációk, minden. Az írók is tisztességes munkát végeztek, láthattunk már összecsapott és idióta trilógia befejezéseket. Említettem az érdekes karaktereket, az írás és remek szinkronmunka eredményei. Spoilerek nélkül nagyon nem tudok belemenni, nem is fogok, de szerintem x és y másoknál is instant kedvenc lesz. Legnagyobb dicséret azért talán Artanisnak jár, a brood war óta a fiatal protossból egy karizmatikus vezető lett. Kapunk egy adag filozofálást és moralizálást, de egyáltalán nem zavaró mennyiségben, épp csak annyit, hogy legyen min gondolkodni, amíg a pálya tölt. Hiába, hogy, mi irányítjuk, többször is azt éreztem, hogy visszacsúsztam az első rész arctalan vezérévé és csak őt követem. És szívesen teszem! En Taro Artanis, my life for Auir, ésatöbbi ésatöbbi. Ilyen rpg szintű beleélésre egyáltalán nem számítottam egy stratégiai játéktól. Persze Jimmy "kerrigankerrigenkerrigen" és Kerrigan "bosszúbosszúbosszú" mantrái után lehet nem is volt ez olyan nehéz. Magát az utazás hangulatát is érdemes még megemlíteni. Sci-fi sorozatról van szó, azonban a most először éreztem azt, hogy kint vagyok az űrben. Szebbnél szebb hátterek váltják egymást, a protossok egzotikus technológiája is ráerősít erre. Több alkalommal is csak álldogáltam a hídon és gyönyörködtem a látványban.

Multi nem az én világom, arról nem lesz szó. A főmenü fülein elérhetővé vált a coop is, abba azért majd belenézek.

A StarCraft 2 befejező epizódja pontot tett a második rész végére. Egy szép pontot, egy mondatot befejező pontot, egy pontot, amivel elégedett lehet az ember, ha végigolvasta azt a mondatot. Szerintem a Blizzard teljesítette a 8 éve tett ígéretét, a 3 részre bontás végül is őket igazolta. És innen hogyan, hova tovább? A történet lezárva, a multival még évekig játszani fognak. Single résszel lehet most egy újabb közel 10 éves pihenő következik, azonban én bízom benne, hogy a Blizzard konyhájában nem csak a multisokra főznek. Ha nem ebben az univerzumban kalandozunk (készül ugyan egy Novás dlc), hát van még más is az étlapon. Elvégre jövőre jön a Warcraft film, talán épp itt az ideje leporolni franchise rts vonalát. Ki tudja, lehet talán már forralják is a vizet.

8/10

+
méltó lezárása a "2. rész trilógiának"
érdekes karakterek
remek átvezető videók

-
5 évre elnyújtott 2. rész trilógia
(eh, igazából nincs semmim. Bugom nem volt és nem is idegesített fel. Na jó, csak hogy legyen itt valami):
mi lesz most a SC single rajongóival?
Simple. Eternal. Beige.
2886 levél
Válasz 15.10.09. 17:07 #465
Dilizs
SOMA:

Eddig nem nagyon játszottam Frictional Games által készített játékkal (azt hiszem a Penumbra valamelyik részét, illetve az Amnesia Dark Descent játékokat próbáltam ki), de ezek nálam nem találtak be. Végig sem játszottam őket.

Viszont a SOMA végig lekötött! Brutál jó hangulat, nyomott, klausztrofób érzést keltett bennem. A látvány is nagyon rendben van! Igazi mindfuck game! Ajánlott kategória!
GigaByte GA-H77M-D3H ¤ Intel Core i5-3340 LGA1155 BOX ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ 2*8GB 1600Mhz CORSAIR Vengeance DDRIII
4081 levél
Válasz 15.09.27. 21:09 #464
xeLaR
Assassin's Creed: Rogue
Ubisoft Sofia egy tisztes iparosmunkát tett le az asztalra, ami több szempontból is gyengébb, mint a sorozat többi tagja, de a Black Flag-en alapuló játékmenete miatt még mindig élvezhető ez. A történetnek nincs igazán súlya, se az Animusban, se a való világban, mivel csak kibővíti az Assassin's Creed univerzumát. A harmadik rész miatt tudjuk, hogy az amerikai Assassin banda széjjel lett csapva, míg a való világban egy új templomos muksót tett előtérbe, és a tervét, hogy egy kicsit megingassa a köcsög Assassinokat. Persze a Rogue érdekessége az, hogy miképp is megy végbe az Assassin rend szétverése, és sajna nem fest túl jó képet ez a játék róluk. Shay érdekes karakter, akinek eleinte tényleg jó érvei vannak a játékban, és ami miatt a templomosok oldalára áll. Ám ettől sajnos nem lett szimpatikus a számomra, és ez sajnos az összes többi karakterre is vonatkozik. A játékmenet jó, a hajókázás még mindig mókás, lehet sok extra dolgot gyűjtögetni, ám az irányítás vmiért kissé nehézkes volt. Sajnos a látványvilága nem volt túl érdekes, ami sajnos a helyszín miatt volt. Voltak érdekesebb jelenetsorai, de azoktól sem ájultam el. Összességében elment ez a játék, közepes, de vannak szórakoztató pillanatai.

Shovel Knight: Plague of Shadows
Pár hete jött ki az első kiegészítője a Shovel Knightnak, és nagyjából azt kaptam, amit vártam. Az előzetes videók alapján Plague Knight egy nehezebben irányítható, bonyolultabb mechanikákat követelő karakternek tűnt, és ez tényleg így is van. Pl. az új karakter alapból kisebbet ugrik, de van dupla ugrása, bombaugrása (amit ha jól kombinálod össze, akkor még egyszer csinálhatsz egyet a levegőben), emellett a bombáidat is beállíthatod, hogy milyen módon robbanjon, mikor, és hogy milyen formában legyen eldobva. Szal ja, nehezebb megszokni őt, de nem lehetetlen az irányítása. Voltak olyan részek, amiknél Shovel Knighttal nagyon szenvedtem, de Plague Knighttal elsőre, minden gond nélkül tovább tudtam jutni, persze miután megszoktam az irányítását. A sztori is kicsivel bénább, mint az eredeti kampány, de így is aranyos tudott maradni, illetve hű maradt a játék hangulatához. Szal összességében ezt is élveztem, és sztem hamarosan újból nekiugrok a játéknak, mivel még nem mentem végig a New Game+ módon Plague Knighttal, meg még több kihívás is hátra van. Úgyhogy elleszek ezzel egy darabig
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
2146 levél
Válasz 15.09.24. 22:22 #463
Shadowguard
XCOM: Enemy Within

Ideje volt bepótolni ezt is Az őssel nagyon-nagyon régen játszottam, már félig sem emlékszem rá, de ez tetszett, bár a végére már kicsit szemétparaszt volt, mikor jöttek a lépegetők. Viszont a befejezés... Meh... Majd egyszer lehet nekiesek magasabb nehézségen (elsőre elég volt a normál) és kicsit jobban megtervezve a dolgokat, de most elég volt ennyi belőle.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
12154 levél
Válasz 15.08.26. 22:05 #462
Gobiakos
Valóban nem játszottam ki minden mellékküldetést, és nekem is sokkolóan kevésnek tűnik, de az ending movie azt mondta tök mély és szomorú hangon, hogy War. War never changes... Szóval valószínűleg az a vége.
8931 levél
Válasz 15.08.26. 21:20 #461
davkar9
19 óra alatt hogy a túróba érsz a Fallout 3 végére? Esetleg a történeten átrohanni minimális mászkálással, de ki játszik így bethesda játékot?
Simple. Eternal. Beige.
12154 levél
Válasz 15.08.26. 15:32 #460
Gobiakos
Fallout 3

Jó volt, tetszett. Közel sem lett kimaxolva, 19 óra alatt értem a végére a Steam szerint. Mindenesetre a Fallout 4-ig mindenképp összerakok egy erősebb PC-t vagy veszek egy konzolt, mert nagyon várom. Addig pedig valszeg nekifekeszem a New Vegas-nak.
32434 levél
Válasz 15.08.02. 22:10 #459
Creativ3Form
The Order 1886

Egy nagyon nagy háááááááááááááááááááááát a rövid véleményem. Persze van picit hosszabb is.
Nos...megértem miért szidták a kritikusok. A grafika és a látvány elsőosztályú. Az egyik legszebb játék, ami valaha készült. A hangulat és az atmoszféra nagyon rendben van, és a történet is működik igaz, kicsit késve indul be, és mire igazán beindulna, már vége is.
Ami viszont magát a játékmenetet illeti nos...a középkategória középkategóriájának a középkategóriája. Így szépen megaszondva. Egy tucat cső lövölde sajnos, amiben semmi egyedi vagy még sosem látott elem nincs. Emellett felháborítóan kiaknázatlan minden téren. A történetet illetően tele van olyan szituációkkal, ahol belevihettek volna választási lehetőséget mint a Heavy Rain, Beyond Two Souls vagy a mostanában nagyon népszerű (ÉS ZSENIÁLIS) Life is Strange játékokban. De nem tették. Emellett fegyver valamint karakterfejlesztés is simán megállta volna a helyét. Rengetek jóféle fegyver van, amik ordítanak a fejlesztésért. Főleg, hogy még viszonylag a játék elején behoznak egy amolyan Q karaktert, akinek a feladata, hogy ellássa különféle extrákkal az Order embereit. Ehhez képest kapunk tőle egy szem kütyüt, amit kb. öt alkalommal ha használunk. Illetve nem, mert kapunk még egy zárfeltörő felszerelést is, amit sokat használunk, és alapjáraton rohadt jó a mechanikája és a működtetése, de ettől még kevés. Plusz karakterünk is simán fejlődhetett volna páncélzat, fegyver szakértelem, újratöltési sebesség, extra sebzés stb. stb. stb. terén. Tudja mindenki miről illetve mikről beszélek.
Viszont mindezek ellenére azért élveztem, mert bár sokkal de sokkal több lehetett volna, mint ami végül lett de tény, hogy a grafikának és a látványnak köszönhetően piszok hangulatos az egész. Ám mint mondottam, megértem a kritikusokat, hogy miért szidják, ugyan is játéknak éppen hogy csak elmegy, interaktív mozinak meg nem elég profi. Kár érte, mert ha fejlesztők ezt nem csak egy "mit is tud a PS4" féle erődemonstrációnak, egy amolyan techno demonak szánták volna, akkor megkaphattuk volna a Sony új generációs konzoljának egyik legjobb játékát, amikre évek múlva is emlékezni fogunk. Így kaptunk egy ugyan piszok látványos, de könnyen felejthető egyszer, de maximum kétszer fogyasztható középszert. Kár érte...nagyon kár érte. De ezt már mondtam.
Szóval bármennyire is élveztem összességében, 6 pontnál nem tudok neki többet adni. És ez is a jóindulatomnak köszönhető.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
8931 levél
Válasz 15.06.28. 17:03 #458
davkar9
Batman: Arkham Knight

A Batman Arkham Knight megjelenési dátuma a 6 évvel ezelőtti legelső részhez hasonlóan szinte teljes csöndben közeledett. Persze már megint, hiszen volt már legalább 1(?) halasztás, mondván a játékot még csiszolni kell. (*visszafojtott nevetés*) Végül csak eljött a június vége, befejeződik a Denevér meséje. Fórumon gyakran megfordulók tudhatják, hogy nem igazán állt a várólistám élén a játék és ahogy elnéztem mások is csak kerülgették. Tudjuk mi ez, mire számíthatunk, az uborkaszezon beállta előtt még pont jó lesz.

Na de elég a fecsegésből, essünk túl gyorsan a kötelezőn. Napok óta ettől hangos a net, akit nem érdekel a játék az is belefutott. Nincs mit szépíteni, a játék PC-s portja egész egyszerűen szörnyű. Alapvető beállítások hiányoznak, 30 fpses korlát van (bár ezen szösszenet megírásakor már befutott egy patch, ami állítólag javít a teljesítményen és ez a korlát is kikapcsolható), indokolatlanul belassul, olyan helyeken is, ahol nem lenne szabad. A textúrák beállításánál normal a maximum, ennél magasabbra csak 3gb-os kártyával lehet menni (én egy 4 gigás 970-esen csücsülök, engem se engedett), de erős a gyanúm, hogy ez a beállítás egész egyszerűen kimaradt. PC-s verzió ezek miatt lekerült a Steam kínálatából és a dobozos forgalmazás is szünetel. 2015. AAA-s játékfejlesztés, bravó!...

Ez volt a bulvár rész, térjünk is rá a játékra, ami egyébként elég jól sikerült. Nagyon nagy kár ezért a „botrányért”, sokkal jobb lett volna, ha sikerül enélkül megúszni, mert ez bizony rá fogja nyomni a bélyegét a fejlesztő és a kiadó más játékaira. A hozzám eljutott hírek alapján a Rocksteadyt felmentem, Warnerékre kell csúnyán nézni. WB logóval ellátott játékokkal PC-n mostantól csak óvatosan. Történetünk az Arkham City után indul 9 hónappal, (AC spoiler és kezdő 5 perc, amit már az idei E3-on a Sony konferencián bemutattak) Joker meghalt, az ő hamvasztásával nyitjuk a játékot. Bizony, kedvenc bohócunk végleg kiszállt. Nem is baj, talán már sok is lett volna, ha immár 4. alkalommal is őróla szól a játék. A nemezis névkártyát ezúttal Scarecrow tűzi fel a kabátkájára, gonosz tervéből már az AC-ben kaptunk egy easter egg-nyit. Az említett nyitójelenetben az új koktéljából ad egy kis ízelítőt. Ütős cucc, pár csepptől teljesen kifordulnak magukból az emberek, percek alatt mészárszékké változtatva egy békés kis kávézót. Ez volt a demó emberek, holnap az egész várost elárasztom vele. A városvezetés és a fejlesztők utasítására a várost kiürítik (6 és fél millió ember rendezett sorokban kivonul egy éjszaka alatt, nem semmi!), Batman, tiéd a pálya.

És érkezik! A szőke herceg fehér lovon, Batman Batmobilon. A klasszikus designt vegyítették a Nolan filmek monstrumával, a végeredmény egy igazi szörny, egy versenytank. Egy gombnyomással képes váltani fürge járgányból pusztító harci gépbe. Hohó, álljunk csak meg egy pillanatra, hogy van ez? Nincs ok a pánikra, ha Batman beül egy tankba, attól még Batman marad - ő pedig nem öl. Az arzenál rendelkezik ugyan egy 60 mm ágyúval és egy géppuskával, ha azonban a rosszfiúkra lövünk automatikusan a nem-halálos lövedékkel kapnak egy jó nagyot. Ha elütjük őket, akkor a Batmobil felületével érintkezve kapnak egy kis sokkolást. Ez bármilyen sebességénél így történik, csapódjanak bárminek, nem halnak meg. Látom a kis Newton fiú jelentkezik ott a hátsó sorban. Tudom mit akarsz kérdezni. Nézd, ez most így működik, ezen túl kell lépnünk.

A komoly fegyverzetre azért van szükségünk, mert a címadó új gonosz (akiről spoilerek nélkül is leírhatom, hogy kicsit csalódás és a leleplezését követően is akadnak még kérdőjelek) lepofozható katonák mellett különféle és fajta drónokat is hozott magával a buliba. Azokkal már nem kell finomkodni, csak hadd szóljon. A Batmobil élménye elég hullámzó, erőltetett árkád tankozás, kellemes csaták (később) van itt minden. Nem csak a harci módra írtak játékrészeket, fontos szerepe van bizonyos puzzleknél és gyakran versenyeznünk is kell vele. Utóbbiért régi jó ismerősünk Riddler felelős. Huh, egy pillanatra meg kell állnom fújni egyet, mert feltörtek az emlékek. Hát itt lesznek anyázások rendesen, szerintem még az ügyesebbekből is ki fog szaladni egy ’hogyazajó...’. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az ő natúr kihívásai egy-pár próbálkozásból teljesíthetők, az igazi fejfájást az ugyanezeken a pályákon teljesítendő challangeek jelentik. Ezúttal bele lettek építve a játékba, persze feloldás után a főmenüből is elérhetőek. A teljesítendő szót használtam, méghozzá tudatosan, mivel 3 csillagos teljesítés esetén juthatunk hozzá 1-1 fejlesztési ponthoz. Ezek ugyan nem kellenek minden skill begyűjtéséhez, mivel a küldetések után, harc végi összegzésből bőven jut annyi, hogy a fontosabbakat megszerezzük. Maximalisták azonban kössék fel a gatyát, mert némelyik esetében indítás előtt extra feladat van, pl. egy free-flowon belül 3 throw counter, nekem ezt nem is sikerült összehozni. Na de az idegesítő challange versenyeket leszámítva azonban összességében a Batmobil egy ügyes újítás, ha sikerül megszokni/ismerni többször fogjuk már használni.

Ezen kívül a játékmenet szinte ugyanaz, mint eddig, ütünk, vágunk, hárítunk, gyűjtjük a számokat, szórjuk a kombókat. Mások is kezdik ezt átvenni, egyelőre csak WB házán belül, pl a Shadow of Mordor, ahol ügyesebben is csinálták. Engem még mindig zavar, hogy a védekezéssel nem szakítjuk meg az éppen aktuális animációt, így ismét sokszor kaptam egy taslit, amikor éppen egy földön heverő, csillagokat látó figura mellkasán csücsülve akartam perecet kötni a nyakába a lábaiból. Vannak új, kütyüalapú kiütések, mivel azonban külön gombkiosztásról nekünk kell gondoskodni, ezért én maradtam a hagyományos mozdulatoknál. Néha a Batfamília számos tagjával is küzdhetünk vállvetve. A dual-takedownnak keresztelt „kivégzések” látványosak, a kombókhoz hasonlóan x darab ütéstől töltődnek. Végrehajtás esetén váltunk a másik karakterre, vele is ütlegelünk egy kicsit, vissza, így megy ez egészen a harc végégig. Feldobják a magányos pofonosztást, sajnos azonban ezek csak bizonyos mellékküldetések során érhetők el, Pingvint pl. Nightwinngel karöltve juttatjuk rács mögé, a városban viszont ne számítsunk rá. A nyílt harc mellett a predator mód is kapott némi újítást, egész pontosan új ellenségtípusok érkeztek, akik miatt néha alaposabban kell rákészülni a vadászatra. A medic például képes talpra állítani a már kiütött ellenfeleket (harcban is!), sokkoló aurával bevonni a még harcképeseket. Akadnak érzékelővel felszerelt katonák, akik bemérhetik a helyzetünket, ha túl sokáig vagyunk detective módban. Veteránoknak egyik sem jelenthet komolyabb fenyegetést. Sűrűn álldogálók semlegesítésére kaptunk egy vadonatúj mozdulatot; kezdetben 3, fejlesztve akár 5 ellenséget is leüthetünk egyiktől a másikig ugrálva pár másodperc leforgása alatt.

Az Arkham Origin helyszínelős minijátéka tiszteletét teszi egy rövid küldetés erejéig, cserébe az ott történtek és karakterek kapnak itt-ott egy említést, jelezve, hogy azért mégis csak a kánon része volt az is. A detektívmunka nagy része azonban kimerül biztonsági felvételek átnézésében és a különféle mellékszálak felgöngyölítésében. A főbb gonosztevők megjelentek erre az utolsó(?) táncra, persze akadnak olyan töltelék alakok is, akikről én most hallottam csak először. Bár a létszám szinte azonos, mégsem estek az AC féle ’túl sok’ hibájába, és ahogy említettem az is jót tett, hogy ezúttal Joker nem szerepel a játékban. Az én olvasatomban azért ezúttal is a Riddler a főellenfelünk, a játékidő nagyobb részét ismét az ő vackainak levadászása jelenti.

A történet maga elég izgalmas, egyedül az ütemmel van egy kis probléma. Nem egyszer van olyan, „Alfred, most azonnal oda kell mennem!”, de a főküldi előrelépésével együtt egy mellékküldetés is folytathatóvá válik. Nem jó ez a korlátozott szabadság, Assassin’s Creedet juttatta sokszor eszembe. Nincs meg a kütyüd, nincs haladás. Konkrét példa, Riddler új versenyével lehetne már haladni, de mégsem, mert a területre még nem hívható be a Batmobil, csak majd 4-5 főküldivel később. Van egy másik „hiba”, de ez leginkább a Witcher 3 átka. Nagyobbak tétek, nagyobb a veszély, szívesen láttam volna egy egyszerűbb morál/döntés rendszert: meddig mehet el, meddig hajlandó elmenni Batman? Kezdetben nem is jutott ez eszembe, egy bizonyos kihallgatás során gondolkodtam el rajta, hogy miért is nem raktak bele valami ilyesmit. Szinte tálcán kínálja a lehetőséget a történet, így akár 2/több féle befejezést is lehetett volna. Gotham is elég élettelen. Értem, hogy varázsütésre sikerült kiüríteni a várost és csak a söpredék maradt, de szívesen mentettem volna meg egy-két ott ragadt civilt, jobban segítettem volna a hatóságokat, mentem volna más közös küldikre a társainkkal. A város látképe azért szépen változik fejezetről fejezetre.

A Rocksteady állítása szerint ez volt az utolsó felvonás. Valóban így van-e, az jó kérdés, mindenesetre a Batman Arkham Knight - a PC-s port minőségétől függetlenül - remek lezárása lett a trilógiának. A grafika ugyan nem nextgen, ennek ellenére egyáltalán nincs miért szégyenkeznie, ismét bebizonyosodott, hogy az UE3 a játékmotorok Sigourney Weaverje. A játékmenet többnyire változatlan, az újítások kellemesek. A Batmobil a kezdeti idegenkedést követően a játék végére megszerethető, beleerőltetett újítás helyett hasznos eszközzé válik. Nincs már más hátra mint a pont. Nehéz. Első post-Witcher 3 értékelés, 5-10 játék múlva lehet vissza kell majd térnem rá. Vannak olyan hibái, amikről ugyan „nem tehet”, de hát kérem, van most egy új open world standard. A történet tényleg nagyon jó, befejezéskor hirtelen felindulásból szórtam is volna rá a 9-est. Viszont én ugye PC-n játszottam, aztán itt vannak az említett ~hibák is, így a vége egy erős

8/10

+
izgalmas történet
UE3 még mindig tud
Batmobil (játék második fele)

-
Batmobil (játék első fele)
versenyzős Riddler challangek
kihagyott döntésrendszer és open world lehetőségek
Simple. Eternal. Beige.
2146 levél
Válasz 15.05.31. 17:31 #457
Shadowguard
Szép értékelés D: Én még sajnos csak az első résznél tartok. Csak lassan haladok, mert valamiért elég nehezen veszem rá magam, hogy elindítsam... De ha mégis simán elröppen 5-6 óra Ezzel a tempóval talán június végére végzek is.
És hogy ON is legyen, itt a májusi termésem:

Assassins Creed - Black Flag A kettő+kiegek után leálltam a sorozattal, de most valamiért kedvet kaptam hozzá. Nem rossz, de Edward nem igazán tudta magát megkedveltetni velem. Viszont a gyűjthető vacakoktól agybajt kaptam. Szeretek mindent összeszedni, de ez már azért túlzás Minden pár négyzetméteres földdarabon van egy kincsesláda vagy Animus fragment. Az "És te most sz***ni fogsz" jellegű mellékfeladatokat ne is emlegessük. Néha tényleg a hajamat téptem tőle. Attól függetlenül egynek jó volt, de többet tuti nem veszem elő...

Assassins Creed III A Black Flag jelenkori szála ( broáf ) hagyott bennem pár kérdést, szóval ha már lúd legyen kövér-> letoltam ezt is. Az öreg Kenway potom pár órás bevezetője végén picit meglepődtem (egen, nekem ez meglepetés volt ), de tetszett a sztori. Odáig... Aztán jött Connor és szép ívben zuhant a lelkesedésem. A sztorija a közelében sincs Ezionak, a karakter meg egyenesen idegesítő. Cserébe itt is volt többórányi üresjárat, amikor csak gyűjtögetni kellett a 100%-ért. Ami nem is lett meg a végén, mert az egyik klubból hiányzott a derítsd fel a térképeket rész. Az összes... Három órát szaladgáltam Bostonban és mégsem adta be, inkább hagytam a fenébe. Az egyetlen pozitívuma, hogy lezárta a Desmond-féle sztoriszálat (úgy, ahogy).

Egyébként sokszor olvastam véleményekben, hogy mekkora poén a hajózás. Hát a BF-ben az első 2-3 órában még lekötött, de utána inkább nyűg volt folyamatosan kergetőzni a hajókkal, hogy legyen alapanyagom a fejlesztésekre. Akkor már inkább a három kötött missziói, mint ez a szabad hajókázás. Csak ott meg a harc volt faék (és némelyik mellékküldetés szemétparaszt).

Ennyire futotta, sok a munka kevés az idő.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
8931 levél
Válasz 15.05.30. 19:42 #456
davkar9
The Witcher 3: Wild Hunt

Régen vártam már ennyire játékot. Mármint itt volt fél éve Dragon Age Inquisition, aminél az utolsó napok nagyon lassan teltek, de azért mégsem volt ugyanaz az érzés. Legutóbb a Mass Effect 3-ra voltam ennyire rápörögve, „év játéka”, „tökéletes lesz”, még a hajnali startot is bevállaltam érte - aztán tudjuk jól mi lett ennek a vége. Pontosan emiatt egy kicsit tartottam tőle, hogy a Witcher 3-nak is hasonló lesz a sorsa. A prológus és a kezdőterület azonban hamar eloszlatta minden kétségemet.

Bár a címben a 3-as szám szerepel ez a játék sokkal több egy egyszerű 3. résznél. Az első két résznek - inkább többé, mint kevésbé - sikerült megragadnia a könyvek világát és hangulatát. A Wild Hunt azonban tökéletes adaptáció, játék közben tényleg úgy éreztem mintha a korábban csak betűkben létező világ kelt volna életre. Bizonyos karakterek egyenesen a lapok közül létek elő. A történet egyben remek folytatása is könyveknek - ezzel persze lehet Sapkowski mester vitatkozna. A könyvekhez való még szorosabb kötődés talán negatívum is lehet, tapasztalatom szerint, azonban aki a játékokat megszerette az a könyvekbe is beleásta magát. Aki nem, hát kérdem én, mégis mire várt eddig?

Fő feladatunk, amit a játék ~elején (ez akár 8-10+ órát is jelenthet) kapunk, Ciri felkutatása lesz. Ki? Itt jön elő ugye a fentebb említett probléma. Könyveket nem olvasók, új játékosok vakarhatják a fejüket, számukra nyilván csak egy küldetés lesz. Az intro videót követően azért nagyjából felvázolják a viszonyokat, ha azonban valaki olvasta a könyveket és tisztában van a kapcsolatrendszerekkel, ismeri a visszatérő/felbukkanó karaktereket annak ez a csodálatos utazás tele lesz felejthetetlen élményekkel. Komolyan, nem is tudom mikor volt (volt-e egyáltalán), hogy egy játékban ennyire valóságos érzéseket adtak át. Nehéz erről spoilerek nélkül írni úgyhogy le is zárom a „majd ha odaértek, megértitek” klisével. Az egyébként remek szinkronmunkát az új Red Engine segíti. A karakterek arca kifejező, minden apró rezdülés, ajakgörbítés meglátszik (LA Noire elbújhat, ráadásul a mű érzés sincs meg), feszengő toporgás, ujjakkal babrálás, hajigazítás, van itt minden.

Az új motorral egy lenyűgöző világot hoztak létre. A növényzet nem feltétlenül a szél tényleges erősségének megfelelően reagál és a fű sincs szálról szálra részletesen lemodellezve, az összkép viszont gyönyörű. Szakadó esőben barangolni az erdőben, a hold fényénél hajókázni a hullámzó tengeren, ragyogó napsütésben küzdeni a mezőn egy déllidérccel - biztosan mindenki megtalálja azt a helyet és időpontot, amikor muszáj lesz megállnia és csak gyönyörködnie a tájban.

A Witcher játékokban eddig is elég nagy területeket járhattunk be, a 3-ban viszont egy hatalmas játszóteret kapunk. Nem, a hatalmas nem fejezi ki eléggé jól a bejárható terület méretét, de a gigászi és hasonló jelzőkkel sem írható le pontosan mekkora területről is van itt szó. A Skyrim többszöröse (nem is tudom, egyszer említették, 20 talán) teljesen reális. A tutorial „pályán” (kb az első rész 4. fejezetének mérete az összes területtel) kívül bejárhatjuk a háború sújtotta Velent, Novigrad szabad városát és a „helyi vikingek” szülőföldjét, a Skellige-szigeteket. Az Ubisoft féle sandbox játékok mintájára megy a felfedezés, a hirdetőtáblák megvizsgálása után kérdőjelek lepik el a környéket. Ezek lehetnek szörnyfészkek, banditák és áldozataik, érdekességek. A kérdőjelek korántsem jelölik be az összes felfedezhető helyet. Bár én igyekeztem mindent bejárni, biztosra veszem, hogy bőven akadnak még olyan elrejtett kincsnek vagy bokorban lapuló szörnyek, amikbe nem botlottam bele. Más nyitott világú játékokkal ellentétben a világ nem csak dísznek (/tölteléknek) van, a legtöbb pontnak megvan a maga kis története és legalább helyi jelentősége. Természetesen egy-egy banditatábor tényleg csak annyiból áll, mint amennyinek látszik; a tűz körül valami trágár tréfán vihorászó gazfickók levágása és zsákmányuk felszedése nem fog később kísérteni minket. A skellige-i vizeken elszórt csempészrejtekhelyek azért a töltelék kategória határán egyensúlyoznak, azonban ha jól osztjuk be őket, akkor a kényelmes hajózgatásnak köszönhetően ezek sem fognak unalomba fulladni. A kincslelőhelyeknél viszont többnyire mindig van valami kis történet, naplóbejezés, nem csak „nesze itt egy kék csizma, örüljél”. Az a szegény lány hiába szegült szembe apjával és szökött el, hogy a szerelmével lehessen, a part menti kukorixet az apjának írt búcsúlevél egyáltalán nem hatotta meg...

A szabad felfedezgetést a szintek valamennyire korlátozzák/szabályozzák. Főleg a veleni érkezésünk után ütközhetünk akadályokba, eleinte nehéznek is találtam a szintlépést. A játék úgy lett összeállítva, hogy a miénknél pár szinttel magasabban lévő küldetések azért még teljesíthetőek. Az 5-8. szinteken érdemesebb a főküldetésre ráfeküdni, elkóborolni csak a +1-esekért éri meg, főleg ha pont útba esnek. A napló jelöli az ajánlott szintet is, ezek egyedül a különleges kincsvadászatoknál vittek félre. A játékban 3 másik witcher iskola felszereléseit készíthetjük el a térkép különböző pontjain megtalálható tervrajzok segítségével. Volt amikor 15-ös szinten elkészíthető páncél megszerzéséhez egy 22-es küldetés tartozott, de olyan is előfordult amikor a 12-e szintű küldi egy 24-es kard megszerzésére szólt. Ezeknek olyan nagy jelentősége végül is nincs, én csupán jobban szeretem az egységes kinézetet. Az egyéb talált, vehető vagy elkészíthető páncélok és fegyverek között nincsenek teljes szettek és kicsit hülyén éreztem magam mikor witcher megbízásoknál bohóccsíkos zekében, kék kesztyűvel próbáltam alkudni az árra.

A játék egyik újítása a szörnyvadászat visszahozása. Az első rész ebben elég jó volt, a 2-ben kb. csak 5-6 szerződés akadt - de elnézhető, elvégre ott a nevünket kellett tisztára mosni. A hirdetőtábláról felkapott felhívás után megbízónkkal megegyezhetünk az árról (emlékszünk, hogy a 2-ben hogyan próbáltak átverni a troll ügyének elintézése után?). Pár érme és jelentős % között bármennyit hozzácsaphatunk az alapárhoz, ha azonban túl mohók vagyunk, előbb vagy utóbb elhajthatnak a fenébe. Igazából ez a játék korai szakaszában érdekes, amikor már 20-30k+ lapult a zsebemben nem volt szívem plusz koronákat kicsikarni szegény falusiakból. A korábbi részekben is biztos bevételi forrásnak számító minijátékok ezúttal is megvannak. Részt vehetünk ökölharcban, a pénz mellett a 3 nagy régióban bajnoki címét is elnyerhetjük. Az egyik új tevékenység a lóverseny, az öklözéshez hasonlóan itt is régiónként van 1-1. Érdemes ezeket is megcsinálni mivel győzelem esetén hasznos (noha boltokban is megszerezhető) felszereléseket szerezhetünk Keszegnek. Ja ő a lovunk, ismét egy olvasói +ismeret, Geralt minden lovát így nevezi el. Hátasunkra felszerelt nyeregtáskákkal az inventory méretét növelhetjük, a nyergekkel az állóképességét, amivel értelemszerűen tovább vágtathatunk, ezzel növelve esélyeinket a versenyeken.

A másik új minijáték a gwynt. Ez váltotta fel (sajnos) a kockapókert, egy törp kártyajátékról van szó. Ránézés alapján a Heartstone és társaihoz (nem ismerem, nem az én műfajom) tudnám hasonlítani. Kb. a játék feléig gyűlöltem, kezdeti próbálkozások és ronda elpicsázások hamar elvették a kedvem tőle. 2 mellékküldetés során kötelező vele foglalkozni - a kötelező alatt azt értem, hogy célszerű nyerni, ha jót akarunk. A gwynthez kapcsolódóan is van egy bajnokság, ahova tényleg csak akkor érdemes benevezni, ha már mind a 4 játszható frakció leg/erősebb kártyáit megszereztük és nagyjából a hozzájuk tartozó stratégiákat is megismertük. Miután többször sikerült nyernem és a paklim is vállalható lapokkal volt tele, akkor rákaptam az ízére. Mindenesetre, ha valaki az elejétől kezdve ezzel akar foglalkozni, annak lehet hasonlóan meggyűlik vele a baja. Sok tippem nincs, kitartás és érdeklődés kérdése. A fogadósoktól és kereskedőktől néhány újabb lapokat lehet venni, ezeket érdemes azonnal beszerezni, egyéb lapokért pedig játszani kell másokkal - árusokkal, fő és mellékkarakterekkel.

Nemcsak a kockapóker kikerülése jelenti az egyedül nagyobb változást, a skilltree is jelentős átalakításon esett át és nem feltétlenül a legjobbon. A 2 mintájára itt is külön füleket kapott a harc-mágia-alkímia. Az ezeknél megszerezhető képességeket viszont 12 képesség slotba kell beosztanunk. A dolgot tovább nehezíti, hogy ezek csak 2-2+ szintenként válnak elérhetővé és ez a bőséges kínálat miatt kevésnek tűnhet. Van azért benne logika, jól meg kell fontolni, hogy mit is akarunk fejleszteni. Én a magam részéről a Witcher 2-höz hasonlóan a hárítást elég használhatatlannak találtam, a harcstílusom gyors támadásokból és kitérésből állt, ehhez a harci fa és pár alapjel fejlesztése bőven elégségesnek bizonyult - igaz én könnyű fokozaton játszottam. A beosztott képességeinket mutagénekkel is erősíthetjük, jelekhez például kéket tásítva jelentős bónusz %-okat kaphatunk. Minél több skillhez kapcsolódik, maximum 3, annál erősebb lesz ez a bónusz. Mutagéneket szörnyek legyőzésével kapunk, lehetnek kicsik, amiket aztán hármasával még erősebb változattá gyúrhatunk össze, vagy szörnytípustól függő mutagének, amiket különleges főzetek elkészítéséhez is felhasználhatunk. Pl egy vámpíréból olyan főzethez juthatunk, ami az ellenség megtámadása esetén az életerőnket tölti. Ezek igen hosszú hatóidejű löttyök, fél vagy akár másfél órás bónuszokat is jelenthetnek, amit bizonyos alkímiai skillekkel még tovább növelhetünk. Ugyanakkor a mérgezési szintjük is elég magas szóval erre érdemes odafigyelni, főleg ha mást is innánk mellé.

A Witcher sorozat egyik különlegessége ugyebár mindig is a főzetek voltak, easyn én úgy ahogy megúsztam a szokásos fecskefőzettel, magasabb szinteken viszont alighanem az egzotikusabb italokhoz is hozzá kell nyúlni. Sajnos ebben a részben nem sikerült túl jól a kotyvasztás, korlátozott számban lehet csak nálunk egy-egy főzet. A 3 fecske felhörpintése - ami egy keményebb ellenfélnél bizony hamar megtörténik - után a készletünk „kiürül”, hiába van nálunk a megfelelő anyag (egy újabb nem túl szerencsés változtatás, hogy csak fix összetevőkből készülhetnek, nem pedig a korábbi „elég ha alkotóelemet tartalmaz” módon), csak meditáláskor tudunk újat keverni, de legalább ezt magától elvégzi. Én egy kis trükközéssel oldottam ezt meg, miután „elfogytak”, a tárgy ikonját kidobtam a táskából, így az alkímia fülön ismét elérhetővé váltak. Az első rész mintájára ismét helyben fogyaszthatóak, nem szükséges meditálnunk az iváshoz, így egy barlang előtt már nem kell azon töprengenünk, hogy vajon mivel is fogunk odabent találkozni.

A crafting sokat nem változott, ugyanúgy tervrajzok megszerzése után készíthetünk el dolgokat. Ezúttal meg is tanuljuk őket és nem a táskában foglalják a helyet. A nyersanyagokkal viszont meggyűlhet a bajunk. Nehéznek tűnhetnek, az eleinte apró inventory miatt akár pánikba is eshetnénk, hogy mégis mit lesz érdemes magunkkal cipelni, mire lesz szükség a későbbiekben. A CDP már megint beleesett abba a hibába, hogy indulásnál nem tartalmazta a játék a tárolót. Ennek egy használható alternatívája, hogy egy gyorsutazási pontot nevezünk ki tárolónak és fölösleges holminkat oda szórjuk le. A lakosság kedves, nem viszi el és az én végigjátszásom során egy bug se törölte ki az elhajított táska tartalmát. Ha mégis féltenénk az alapanyagainkat, eldobálás helyett elég, ha 20-30 darabot hordunk magunknál, az súlyban is 0.20-30at jelent a legtöbb tárgynál - matekosok akár a pontos számokat is jegyezgethetik. A tárgykészítőknél a fölösleges tárgyakat szét is bonthatjuk, sokszor van úgy, hogy jobban megéri, ha eladás helyett inkább ezt választjuk. A kézműveseknek is megvannak a maguk szintjei, bizonyos tervrajzokat csak bizonyos szintű egyének tudnak elkészíteni is, ami logikus, a Bűzöspocsolya sufnikovácsánál a városi mesterek sokkal jobb kardokat tudnak nekünk készíteni. Ha már kardok, a jól ismert acél-emberek, ezüst-szörnyek ezúttal külön jelöléseket kapott az ellenfél életerőcsíkjánál. Arzenálunk egy kézi nyílpuskával is bővült, repülő szörnyeket kényszeríthetjük vele igencsak fájdalmas landolásokra, azonban főleg a víz alatti harcokban fogjuk hasznát venni.

Óriási játékhoz képest durva bugokkal nem nagyon találkoztam. Egy alkalommal volt olyan, hogy az emberek kibújtak a bőrükből és a fejük kinyújtott karjuk előtt lebegett. Egyszer pedig láttam egy nagyon érdekes teremtményt is, ami eddig még nem került bele a bestiáriumba. Patchről patchre akadtak még megmagyarázhatatlan jelenségek is, egyik indításnál indokolatlanul hosszú töltési idők fogadtak, valamint egyszer egy mentés is teljesen más helyre dobott ki. Egy másik alkalommal pedig a hang vacakolt. A szív- és idegbajt is majdnem rám hozta, amikor egy jelenetnél nagyon megmakacsolta magát és driverhibával pár másodperc után mindig kirakott. Érdekes módon mindegyik hiba csak rövid ideig volt tapasztalható, így az előző részekhez képest ezen a téren is jobban szerepel a játék, amik egyesek állítása szerint csak több patch után váltak játszhatóvá - jóllehet nekem azokkal sem volt komolyabb problémám.

Nézem miket hagyhattam ki. Tudatosan kerültem, mert könnyen spoileres területre tévedhetünk, a döntések és következmények jelentőségét. Biowarenél mindig könnyen dobálóznak ezzel, általában eredmény nélkül, itt azonban tényleg otthagyhatjuk a világon a kezünk, vagy ha a helyzet úgy alakul, a kardunk nyomát. A főküldetés során egy szép és kerek történetet ismerhetünk meg. Ebből sokszor leválnak főmellékküldetések, amik a környék és a világ sorsára is kihatással lehetnek, máskor egy egyszerű mellékküldetés befolyásolhatja egy főküldetés alakulását. Bár „szidom” itt a Biowaret, azt el kell ismernem, hogy a mentésimport terén azért ők jobban jeleskedtek, persze nekik erre ott volt a Keep. Ha valakinek már nincsenek meg a mentései a 2. részből vagy esetleg valamelyik újgenerációs konzolon vágott neki Geralt utolsó(?) kalandjának, annak a prológus befejezése után lesz lehetősége korábban meghozott döntéseinek beállítására. Igényesen, egy játékbeli jelenetbe van ez beágyazva, nem egy táblázatban kell pipálgatni.

Na, szóval ez a Witcher 3. Abba is hagyom, kezd már hosszúra nyúlni. Régen koptattam már ennyit a billentyűzetet (és alighanem fölöslegesen), mégis úgy éreztem, hogy erre most szükség volt. Mert ez a játék valami más. Más, mint amit a többi AAA-s vagy annak csúfolt játék. A játék áráért elképesztő mennyiségű és minőségű tartalmat kapunk. Egyszerre tiszteleg az alapjául szolgáló világ előtt és folytatja azt mesterien, összefonva a könyvekben abbahagyott és a játékokban újra/megkezdett, majd továbbszőtt történetet. A grafika gyönyörű tájakat varázsol le elénk, a karakterek ennek és a kiváló szinkronnak köszönhetően szinte életre kelnek.

Ugye az az általános vélekedés, hogy tökéletes játék nincs. Ez egyben magában hordozza azt is, hogy igazából nem is lehet, nekem legalábbis mindig így hangzott. A Witcher 3 Wild Hunt sem az. Megvannak a maga kisebb és nem-olyan-nagy hibái. Azonban mégis több, mint amit általában kapunk. Ne a ponton akadjon meg a szemed. Végigolvastad most a fentieket, nem olvastad, egyetértesz, nem értesz. Csak idetekertél, mert hufaszommiezaszöveg. Mindegy, nem is fontos. Ülj le elé, engedd, hogy beszippantson ez a játék. Ez a játék, ami sokszor több is, mint egy játék. Egy mozgó olvasmány, egy életre kelt fantázia. Szóval ne ezt a kurva számot bűvöld. Ne számként gondolj rá. Legyen ez egy jelző inkább. Legyen a Witcher 3 egy mérce, egy követendő példa. Ha egy játékfejlesztő ilyen értékelésre vágyik, tudja, hogy mi az alapelvárás. Itt vagyunk 2015 lassan felénél, az újkonzolgeneráció hajnalán. Ha sikerülne elérni, hogy ez legyen a minimum, ha a legrosszabb AAA-s cím is „csak” ilyen lenne, akkor egy igencsak szép generációnak nézhetnénk elébe.

Ilyen nincs, mostantól mégis van. A Witcher 3 bizony egy bitang nagy

10/10

+
remek történet, valódi érzésekkel
döntések és következmények, (tényleg számítanak!)
hatalmas bejárható terület

-
körülményes az alkímia használata
nincs tároló
apró szintezési problémák
a könyveket nem ismerők hátrányban lehetnek
Simple. Eternal. Beige.
3225 levél
Válasz 15.05.07. 00:19 #455
sHarris
Radiant Historia
Wow. Tyühű. Ez... Mármint... Hú.
11/10

Ja, hogy kéne valami értelmeset is mondanom róla? Ritkán játszok, amióta egyetemre járok, csak a DS-emet szoktam előkapni néha, de a Radiant Historia a rengeteg középszerű DS-es gém közül kiemelkedik, és úgy egyáltalán, egyszerűen zseniális. A legjobb játék erre a konzolra, még a kedvencem, a Pokémon-széria is simán elbújhat mellette. Hatalmas kár, hogy semmiféle folytatása nincs és nem is lesz, de hát ez a történet le lett zárva teljesen. És itt még a történet is magával ragadó volt, pedig nagyon, NAGYON ritka az, hogy én a történet miatt viszek végig egy játékot. Persze, a harcrendszerre se lehet rosszat mondani, nagyon egyedi lett az is (legalábbis nekem annak tűnt, de ritkán játszok, mint mondtam). Amit viszont még jobban bánok, az az, hogy a zenéjéből egy darab feldolgozást nem találtam, pedig a fejemben szinte hallom az évtized legjobb videojátékzene-feldolgozását (ezt tényleg így kell írni... szerintem), érzelmesen visító gitárokkal, lassabb és gyorsabb részletekkel, mint amilyet a Vomitron hozott össze az oridzsi Castlevania OST-jéből...

De nem. Ez a játék el lett felejtve. Néhány játékos persze van, aki szívesen emlékszik vissza erre a kalandra, erre a történetre, erre az élményre, de összességében az utóéletéről annyit lehet elmondani, hogy NINCS. És ez nagyon szomorú. Ezt egy olyan írja, aki általában nem szereti az olyan játékokat, amiben a játékidő 90%-a olvasásra megy el.
"A baribibasz söprögessen meg téged te barisutyi temető.Pieszmokáár te Gettlow."
6618 levél
Válasz 15.04.18. 12:55 #454
GustyX
CoJ Gunslinger

Ez baromi jó volt!!!
Grafika, játékmenet, audió rész teljesen OK, egyedül a fekete szegély és az alacsony FOV bántott (szó szerint), de egy kis hivatalos buherával megoldódott. De akkor is, játékon belül kellett volna opció ezekre... És első FPS, amit csak kontrolerrel játszottam. Nem bánnám, ha több ilyen játék (FPS) lenne, az ilyen pontlövősdi játékmenet nagyon bejön. CoD4-ben is többet toltam az arcade módot, mint a MW3-ban a multit.

balays82: amit akkor gondoltam, az majdnem teljesen fennáll továbbra is. Ezen felül nem igazán adok élménybeszámolókra. Meg amúgy sem én dobtam balhéztam óvodás "nem vagyok többé a barátod" módon
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
14264 levél
Válasz 15.04.09. 08:56 #453
balays82
Na látod, annak idején érdemesebb lett volna inkább davkar ajánlása után rögtön végigjátszani, mint teljesen fölöslegesen összebalhézni vele a játék miatt.
1031 levél
Válasz 15.04.09. 00:18 #452
quervo
Ori and the Blind Forest

Annak ellenére, hogy a magyar nyelv minden létező és (eddig) nem létező káromkodását sikerült röpke másfél hét alatt kopásig használnom, életem top3-as játékélménye volt.
6618 levél
Válasz 15.04.04. 21:18 #451
GustyX
Enslaved: Odyssey to the West

Ez eszméletlenül jó volt, köszönhetően elsősorban a történetnek és a két főhősnek. Maga a játékmenet változatos ugyan (platform, némi puzzle, akció, szörfözés, de egyik sem kiemelkedő), de akadnak hibák/hiányosság, amelyeket feledtet Trip és Monkey. A játék végéhez érve egyre nagyobb lett a hiányérzetem (vége miatt is), mivel sajnos a két karakterről (különösen Monkeyról) nem sokat tudtunk meg, a világról meg még annyit sem (mi, miért, kik vagyunk, honnan, miért, merre....Ennek ellenére nem szívlelem továbbra sem az apokaliptikus témát). A főhősre igaz, hogy a külső nem minden (megjelenésre továbbra is Quasimodo), hiszen szimpatikussá vált, Trip két húzása viszont nem tetszett.
A látvány teljesen rendben (pár grafikai hibát leszámítva), irányítás is másabb volt mint anno X360-non. Sajnálatos, hogy nem fogyott úgy a játék, így folytatásra sem sok esély van.
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
32434 levél
Válasz 15.04.03. 12:10 #450
Creativ3Form
Engem nem zavart. Az első rész főellensége(i) is kicsit ilyenek voltak. A műfaji kiaknázatlanság előtt meg tényleg én is értetlenkedve állok. És ahogy mondtad, az Indiana Jones pont alkalmas lenne erre a műfajra, erre csak az általad említett játék van belőle...amit én is imádok egyébként.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
11104 levél
Válasz 15.04.03. 11:28 #449
VodevilX
A főgonosz csaj is elég, hát... random volt, ott volt régen, ott volt most, de se füle se farka, nem volt túl meggyőző...
Igazából azon csodálkozom, hogy miért ekkora hiánycikk ez a fajta műfaj. Miért nincs több ilyen? A legegyértelműbb példa: Indiana Jones franchise (én nagyon imádtam a Indiana Jones and the Emperor's Tomb-ot), de akár függetlenebb témájú, de hasonló platform/cover shooter, vagy akár tisztán akció. Sokkal jobban állt neki ez a "cinematic" jelleg, most kifejezetten a rendezésre értendő, mint egy CoD-nak, sőt az a sorozat is simán bepróbálkozhatna egy ilyen jellegű tiszta akció TPS-el, szerintem nagyot szólna, lásd Spec Ops, csak még durvábban adrenalin bombaként.
Mert most van egy Uncharted ide, egy GoW oda, meg talán a rebootolt Tomb Raider sorozat halad ezen az úton, meg az említett Spec Ops...
Apukám há te most nem engem vissza maga..ön...
32434 levél
Válasz 15.04.03. 11:02 #448
Creativ3Form
Jó persze az első rész is, de számomra valahogy nem ér fel a folytatásokhoz. Az akcióknál volt érezhető legjobban, hogy kissé még kezdetleges. Persze így is piszok mód élveztem. A 2. túl van tárgyalva, egyetértek. A 3. viszont nekem nem volt csalódás. Maga a történet is jó volt, plusz a rejtvények is. Amit picit sajnálok, hogy a "de valójában nem ez az igazi neve" részt nem bontották ki jobban. Talán majd a 4. részben.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
2883 levél
Válasz 15.04.03. 03:24 #447
Nayrobi
Entwined

Ez a játék gyönyörű és néhol nehéz is, de mindenekelőtt szép és szívet melengető. 1000 forint körüli összegért árulják most a ps storeban, szerintem megéri beruháznia rá annak, akinek bejött a Flower vagy a Journey.
PSN: nayrobi11
11104 levél
Válasz 15.03.30. 16:31 #446
VodevilX
Uncharted 1-2-3

Szerintem az első sokkal jobb annál, mint ahogy átértékelted a többi rész után Persze picit inkább tapogatózó franchise alapozás, de azt nagyon jól csinálja.

A másodiknál nem szaroztak, ott tényleg a maximumra hajtották az elsőtől az utolsó percig az élményt. Remek helyszínek, nagyon jól összerakott pályák, nonstop adrenalin bomba. Viszont egy két harcnál rendesen átesek a bedurvulós oldalára a lónak. Normalon értve, úgy játszottam mindet.

A harmadik pedig nekem csalódás volt néhol, máshol meg 2. rész szint. Nagyon vegyes, a hajóroncsos pálya az rendesen legyilkolta az idegeimet. Itt már a másodiknál is többet szívtam egy-két harcnál, a sztorija meg elég ... meh...
Apukám há te most nem engem vissza maga..ön...
767 levél
Válasz 15.03.30. 12:15 #445
ivanova36
Life is Strange Episode 2:

Viszi tovább az első fejezet hangulatát, mind a zene, mind a szituációk kiemelkedőek. Egy-egy résznél tényleg úgy érzi magát az ember, mint az Idétlen időkigben a főszereplő. Eleje kissé lassan haladt, de a fejezet végére felpörgött a játék és nagyon hatásos befejezést kapott ez a fejezet is. Sok elvarratlan szál mellé újabbak érkeztek, sok korábbi döntésünknek itt még nem volt igazán hatása, de egy még csak a 2. fejezet így még bőven alapozzák a dolgokat. Várom a folytatást.

-----------------------------
Sid Meier's Starships

Nem rossz kis játék, de a grafikához és 1 végigjátszáshoz képest drága. Az sem túl hosszú, max 3-4 óra. Leértékelésnél mindenképpen ajánlott vétel, olyan 50-75%-osnál max. Legalábbis azoknak akik kedvelték a Beyond Earth világát, hangulatát. Többiek csak akkor vegyék meg egy ilyen leértékelés során, ha nagyon vágynak egy gyors körökre osztott űrstratégiára és a most megjelentek közül egyik sem nyerte el a tetszésüket.

4081 levél
Válasz 15.03.30. 08:15 #444
xeLaR
The Raven: Legacy of a Master Thief
Technikai szempontból ez a kalandjáték nem áll helyzet magaslatán, meg azért a szinkron is lehetne meggyőzőbb, de magát a sztorit és a karaktereket tekintve egész jó lett. Vagy legalábbis a második rész feléig. A főhős egy középkorú kövérkés svájci rendőr, aki szeretne segíteni egy legendás tolvaj elkapásában, és meglepően szimpatikus a vele való játék. Maga a sztori pedig egyértelműen az Agatha Christie és társainak a krimiregényeit idézi. Ahogy próbáljuk összerakni a kirakós elemeit a történet során egy szimpatikus szereplővel, az egy élvezetes élményt hoz el. Kihívást igazán nem nyújt, de ez nem egy óriási negatívum. Főleg ahhoz képest nem, hogy a jóság csak a második rész feléig tart ki, utána lényegében más szemszögekből mutatják be, hogy mi is történt a játék alatt. És onnantól a játék vége kiszámíthatóvá válik, a többi főszereplő nem túl szimpatikus, és még jobban leegyszerűsödik az egész. Ez tényleg egy jobbfajta kalandjáték is lehetett volna, ha a sztorin kicsit dolgoztak még volna.
6/10

Murdered: Soul Suspect
Bíztam benne, hogy ez a játék jó lesz, mint ahogy az itteniek is beszámoltak róla, és ja, maga a játék nem gáz. Jó, lineáris, nem igazán enged mindenfele barangolni, de mivel ez inkább fókuszál a kalandjáték aspektusaira, mint az akcióra, így ez kevésbé zavart. Ami harc meg van benne, azt többféleképp lehet megközelíteni, és nem jelentenek túl nagy akadályt. Szóval ja, el lehet vele tölteni az időt, alapvetően nem egy rossz játék. Csak rendkívül üres, élettelen. A története érdekes lenne, ha olyan helyekre vitték volna, ami nem teljesen a helyszín, Salem hírhedtségét tette volna a középpontba, illetve ha nem lett volna már az első percekben kiszámítható, hogy ki áll a gyilkosságok mögött. Nincs félelmetes, vagy bármiféle hangulata sem, amitől unalmassá válik egy idő után a játék. Több játékmenetbeli eleme is kiábrándító, mint például a random NPC-k gondolatainak az olvasása, akik mindössze csak 2 dologra gondolnak, utána meg ugyanazt szajkózzák. Az összeszedhető dolgok elkeserítenek, mivel többségük csak béna háttérinfóval szolgálnak a főhősről, vagy a gyilkosról, de egyszerűen feleslegesnek tűnnek. Érezhető, hogy több dolgot kivágtak belőle, csak azt meg nem értem, hogy miért pont a harcot hagyták meg benne, mert az egyszerűen nevetséges és felesleges. Mert ha csak bujdosni lehetne a "démonok" elől az elején, hogy aztán később kapjunk egy olyan képességet, de nem, már az elején bohócot lehet csinálni belőlük. És persze a szereplők is sablonosak, nem túl szerethetőek, stb. Szal ja, lehet játszani vele, meg vannak élvezhető részei, de összességben ez számomra túlságosan is középszerű volt.
5/10
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
19406 levél
Válasz 15.03.30. 00:35 #443
sipec
wowban van ilyen solo boss, h amig dpselem a pofajat, addig ugyanugy kerulgetni kell ezeket a szar csikokat
6618 levél
Válasz 15.03.29. 21:06 #442
GustyX
Just Cause 2
~27,50%-on, ~ 22 óra játék után jutottam el a stáblistáig.
Ez alapján szeretettel várjuk a folytatást, ami ha minden igaz, idén karácsonykor fog megjelenni. A sztori felejtős, de nem is vártam különösebben semmit, rombolni mindig, minden körülmények között, mindennel szórakoztató volt, ahogy a csáklyázással való falmászás is, az óriási szabadság, a ma is szép grafika, az ejtőernyőzés, élvezetes akciók (MI-t ebben a kategóriában nem igazán várok el ), fejleszthető fegyverek/járművek, Panau látványvilága, rengeteg gyűjthető szirszar…
Az összhatáson ront a bárgyú/rövid sztori, bugok, irányításbeli problémák, apró bosszúságok. Nem bántam meg, hogy csak beszereztem. Valószínűleg egyszer legalább körberepülöm a térképet, az önmagában is hatalmas élmény.

8/10.
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
129 levél
Válasz 15.03.25. 22:40 #441
jeszkar
Ezt: Super Hexagon
Ezt a szemét dögöt. Anno másfél éve vettem 30 centért, és nagyjából 20 óra játékidő (és ahogy mondtam, másfél év) után sikerűlt végre legyűrnöm. (ez a Steam játékosok 3%-ának sikerűlt).
A legnehezebb játék, amit valaha végig vittem. Igazi kinszenvedés, de amúgy jó szórakozás volt.
6618 levél
Válasz 15.03.15. 12:26 #440
GustyX
LEGO Marvel Super Heroes
Szokásos LEGO játék (humor, végtelen érmegyűjtés, rengeteg karakter és sok-sok LEGO kocka), amelyet egy sandboxba ültettek. A sztori pályák mellett szabadon bóklászhatunk, gyűjtögethetünk, mellékküldetéseket csinálhatunk New York városában, különböző extrákért. A SW Complete után ez volt az első LEGO játékom, ezért mondhatom sok volt az újdonság az „előző” részhez képest. De mégsem ütött akkorát, elvoltam vele, szívesen végigtoltam és kalandoztam egy keveset NY-ban, de nem tett a rabjává. Zavaró volt, hogy a sztori teljesítése előtt kötelező volt karaktert cserélni ahhoz, hogy bármikor szabadon váltsunk. A repülő karaktereknél az irányítás picit szokatlan, de meg lehetett szokni (csak addigra már véget ért a játék ). Mivel nem vagyok Marvel fan (akármelyik karakter nézzük, leszámítva Emma Frost modelleket ) így szívesen építettem volna meg saját karakterem, azonban hiába oldottam fel az egyes karaktereket, nem lehetett felhasználni fegyverüket, képességüket. 22,8%-nál fejeztem be a sztorit, de a sandboxot is. A legjobban a marvel+lego fanok járnak ezzel a játékkal.

7,5/10
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
6618 levél
Válasz 15.03.08. 14:40 #439
GustyX
Remember Me

Hosszas huzavona után (megveszem-nem veszem-megveszem-ennyit biztosan megér-de nekem mégsem kell…) végül beszereztem a játékot. Egyáltalán nem bántam meg, annak ellenére, hogy sok hiányossága van (vagy kihagyott lehetőség). Több tesztet néztem róla és mondhatni mindegyikkel, majdnem mindenben egyetértek. Ez játék több lehetett volna, egy kiforrottabb folytatásért kiált!

Pro:
- egyedi, utópisztikus hangulat
- harcrendszer
- főhősnő
- történet
- audió rész
- emlék remixelés
- koncepció
- „extrák”

Kontra:
- túl közeli kamera
- a karakterek nincsenek eléggé kidolgozva
- kihagyott lehetőségek
- tökre lineáris pályavezetés, pedig szinte minden helyen a másik (lezárt) irányba mennénk
- sokkal, de sokkal több van ebben a témában, mint amit kaptunk a játéktól!!!
- semmi fizika
- valamilyen extra játékmód nem ártott volna

7-8/10
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
12154 levél
Válasz 15.02.26. 21:46 #438
Gobiakos
Mint ahogy azt már a Ki mivel topikban írtam pár napja mostanában a Murdered: Soul suspect volt terítéken a nevetségesen alacsony ára és az én kiváncsiságom okán.
Tetszett, jól össze lett rakva, bár tény, hogy nem kell hozzá egy hatalmas ész-lénynek lenni, na!
A végső játékidő 11 és fél óra lett, bár még nem gyűjtöttem össze minden bisz-baszt. Azok miatt van rá esély, hogy még el fogom indítani a játékot a közeljövőben, mert azért az mégis csak úgy illő.
314 levél
Válasz 15.02.26. 20:33 #437
CarRoy
Duke Nukem 3D Atomic Edition

Nos, immár egy újabb klasszikus kipipálva. Igazi időtálló játék ez, a grafika elavultsága egyáltalán nem befolyásolta a játékélményt. Duke nagyon badass főhős (a beszólásai megunhatatlanok), sok a fegyver, a lövöldözés pedig van annyira élvezetes, mint a mai modern játékokban. A jó öreg kártyakeresgetést nem éreztem frusztrálónak vagy pepecselősnek, mert 1-2 kivételtől eltekintve nem okozott gondot a megtalálásuk, mivel mindig igyekeztem alaposan szétnézni a minél több titkos hely/cucc reményében. Egér nélkül játszottam, hogy minél autentikusabb legyen az élmény, és bizony nem volt sétagalopp a végigjátszás, hiába csupán a második nehézségen vágtam bele az egészbe. Összességében pont kellő kihívást nyújtott ez a fokozat, de az utolsó boss-nál azért rendesen felment a pumpa és bőszen emlegettem a készítők felmenőit, hogy miért kellett ilyen unfair körülmények közé helyezni az egész harcot. Ettől eltekintve jól szórakoztam a játék alatt és abszolút megérte végigjátszani még ennyi idő elteltével is.
32434 levél
Válasz 15.02.25. 02:51 #436
Creativ3Form
Assassin's Creed Unity

Gyenge. Még annál is gyengébb. A grafikát leszámítva ez a játék a „nesze semmi fogd meg jól” mintapéldánya. Történet az úgy konkrétan nincs. Ami van, az unalmas, kiszámítható, sablonos és olyan szinten semmilyen, hogy sztem egy szalvétára írták rá maximum 3 mondatban. A mellékküldetésekben van egy-két érdekes és jólsikerült, de ez kevés ahhoz, hogy ne húzzuk a szánkat az összképet tekintve. A karakterek közül egyik se érdekes, egyik se szerethető és egyik iránt se lehet érezni semmit. Leszámítva Elise-t, de iránta is csak azért, mert szépre programozták le. Konkrétan az egyik legszebb játék női karakter, akivel valaha találkoztam...illetve játszottam. Na persze nem úgy. A főszereplőről Arnoról is kijelenthető, hogy a legsemmilyenebb karakter a szériában. Ha valaki már a 3. rész indiánjától ki volt akadva, vagy esetleg az Ubisoft másik új játékának, a Watch_Dogs főhősének a szürkesége kiakasztotta (igaz 50 árnyalattal lehet színesebb lett volna), akkor Arnótól sírva fog fakadni.
Jó pár helyen olvasni lehetett, hogy ezt egy amolyan reboot-nak szánják a sorozat történelmében, és az a baj, hogy ez minden téren érezhető. Az imént említett zseniális történet és karakterek mellett a játékmenet is le lett butítva. Kivették a puszta kezes közelharcot, ami nagyon jól működött a korábbi részekben, így érthetetlen miért szabadultak meg tőle. Emellett a harc maga kezdetleges, konkrétan a védekezésből indított visszatámadást leszámítva sehogy se lehet variálni, pedig volt példa a korábbi részekben, főleg Ezio történetében, hogy kisebb-nagyobb csapatokat is úgy össze tudtunk kaszabolni a különféle kombók segítségével, hogy öröm volt nézni. Emellett pedig még bugos is, nem egyszer volt, hogy a levegőben hadonászott a karakter ahelyett, hogy kaszabolta volna az előtte kb. 2 cm-re lévő ellent. A mozgás animáción javítottak, de mivel egy bill. parancshoz több mindent is hozzárendeltek, így rendre előfordul, hogy akkor is felmászik a legkisebb kitüremkedésre ami az útjába kerül, amikor nem akarod, hogy ezt csinálja, mert teszem azt te csak sprintelnél. Emellett az ugrás irányokat is kénye kedve szerint hajtja végre. Hiába nyomod, hogy te oldalra, vagy esetleg kicsit sréhen ugranál nem. Ha ő úgy dönt, hogy csak előre lehet ugrani, akkor ő csak előre fog, ha ráülsz a billentyűzetre se fog másképpen reagálni. Rohadt idegesítő, főleg amikor üldözöl vagy menekülsz valaki elől. A küldetések borzalmasan egy kaptafára épülnek, az első egy-két szekvenciát leszámítva, konkrétan ugyan azt kell csinálni mindegyiknél. Kicsit más a helyszín, de te nyomd le egy az egyben ugyan azt tízszer egymás után. Mondjuk amennyi kreativitást vittek ebbe a részbe, ezen már meg se lepődtem.
Apropó kreativitás…a Francia forradalmon is érezni, hogy csak azért választották az Unity témájának, mert így volt indokuk nagyobb embertömeget belebaszni a játékba, és így verhették a mellüket, hogy a grafikai újítás mellett még erre is képesek az újgenerációs játékok, hogy hatalmas tömegeket mozgatnak, szinte akadálytalanul. Pofátlanul SEMMIT nem kezdtek a forradalom szülte helyzetekkel, és magas labdák tömkelegét hagytak ki, és sűrítettek be minket egy apró játszótérre, ahol fájdalmasan kevés dolgot tudunk kezdeni magunkkal. Az idén megjelenő új rész Londoni helyszíne sokkal de sokkal jobbnak ígérkezik, remélem ott végre kapunk is valamit a pénzünkért.
Egyetlen egy dicsérendő dolog van benne, és ez a grafika valamint a látvány, mert az tényleg első osztályú és érezni rajta az új generáció követelményeit. Az már más kérdés, hogy az elején ezt nem igazán lehetett élvezni, mert az Ubifos egy olyan bughalmazt adott ki, amit csak a GTA IV PC-s portja tudott felülmúlni annak idején. Novemberben jelent meg a játék, de nálam csak a múlthéten megjelent ÖTÖDIK patch segített a játékon, és érte el, hogy ne legyen játszhatatlan, és jöjjön elő 15-20 percenként az összes létező bug (FPS csökkenés, kép beakadás hosszú másodpercekre, kamerarángás, karakter hírtelen 180 fokos megfordulása futás közben), ami csak előtud jönni. De nyeltem egyet és inkább örültem, hogy 3 hónappal a megjelenés után végre végig tudom vinni. De az eredménnyel, ahogy írtam is, nem voltam megelégedve. A széria messze leggyengébb és legsemmilyenebb részével volt dolgom, amire ha nem adtam volna ki 13 (vagy 14) ropit, valszeg végig se vittem volna, és ha nem PC-re lenne meg, már maholnap adnám tovább, akár ingyen is.
Az elmúlt években minden egyes AC rész felkerült az év végi TOP 5 PC JÁTÉKA listámra. Az Unity valszeg még egy TOP 20-ba se férne be. Böfögöm torkon az anyád Ubifost, csalódtam. Kérem vissza a pénzem.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
2886 levél
Válasz 15.02.22. 20:21 #435
Dilizs
The Evil Within:

Fohhhh nem semmi mindfuck game! Hangulat, grafika nagyon de nagyon rendben van! Volt egy két frusztráló rész, de azokat leszámítva nálam betalált!

Amit most elkezdtem: Ryse Son of Rome: Jó kis kaszabolós cucc faxa grafikával és hangulattal!
GigaByte GA-H77M-D3H ¤ Intel Core i5-3340 LGA1155 BOX ¤ ASUS GTX 1060/6 GB/GDDR5 ¤ 2*8GB 1600Mhz CORSAIR Vengeance DDRIII
32434 levél
Válasz 15.02.19. 15:05 #434
Creativ3Form
The Last of Us

15 óra 10 perc. Huh...a korábbiakkal ellentétben, itt most nem fogok egyelőre hosszabb értékelést írni, mert ahhoz még túl frissek, túl erősek a bennem kavargó érzelmek. De a ZSENIÁLIS és a 10/10-et megkapja természetesen, és később majd bővebben is írok róla. Még az is lehet, hogy egy blogbejegyzés keretén belül, mert erről nem lehet röviden írni.

Egy kis statisztikát azért még leírok:

86 gyűjtögetni valót találtam meg a 141-ből. Több mint a felét, aminek örülök nagyon. Az ilyenekből valahogy sosem ,vagy csak nagyon ritkán tudom átlépni az 50%-ot. A célzás pontosságom csökkent egy jó 10%-ot a kezdeti arányomhoz képest, így 72%-al zártam. Elhalálozásom 15 alkalommal volt, és a partnerem mindössze egyszer halt meg. A baj, hogy nem emlékszem már, hogy mikor és ki...Ellie? Tess? A feka csávó és az öccse? A franc se tudja már. A "fizikai" craftingolásokból az életerőmet és az életerőm visszatöltési, illetve gyógyulási idejét maxoltam ki. Az "átlátok a falakon" ösztön képességem 2-es szintű lett, a crafting sebességem 1-es szintű, és a Weapon Sway szintén. Fegyverek tekintetében az elején vegyes volt nálam az összkép, shotit, mesterlövészt és az alulról tölthető stukit felváltva használtam, de aztán a vége felé már a távcsöves pisztoly és a lángszóró volt a favorit. Plusz erőszeretettel használtam a molotov koktélt, és a házi barkács gránátot is. A figyelemelterelő füstgránátot egyszer, de csak kipróbálás céljából. Persze egyszer sem ramboztam, ha lehetett, próbáltam mindig osonni, lopakodni, csellel az ellenek háta mögé kerülni és úgy elkapni a torkukat, de néha bizony kénytelen voltam, mert észrevettek és túl sokan jöttek egyszerre.

Nagyjából ennyi. MAgáról a játékról - ahogy fentebb is írtam - bővebben majd később.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
32434 levél
Válasz 15.02.09. 01:31 #433
Creativ3Form
God of War: Ghost of Sparta

Pipa (4 óra 15 perc).
Hát, a látványt leszámítva, ez nekem nem tetszett jobban, mint a Chains of Olympus sőt. Az a rejtvények és a fejtörők miatt még egy hangyafasznyit jobban be is jött. Persze ettől még a Ghost of Sparta is remek lett, és szintén lepipálta az Ascensiont. Kap egy 7.5/10-et.
És ezzel véget is ért számomra a Kratos történet. Felejthetetlen és örök életű élmény, és újfent el kell mondanom, hogy szegényebb lett volna a gamer életem, ha ez a széria kimarad belőle. A 3. rész pedig nemcsak az egyik legjobb PS3-as játék, amivel játszottam, de összességében is az egyik legjobb játék volt az életemben. A "minden idők legjobbjai" listámon ott a helye, mégpedig az első felében. Zárásként pedig a sorrendem a szériában:

1. God of War 3
2. God of War 2
3. God of War Chains of Olympus
4. God of War Ghost of Sparta
5. God of War Ascension
6. God of War

A 3. rész még tuti megél egy végigjátszást a közel jövőben...
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
32434 levél
Válasz 15.02.07. 02:36 #432
Creativ3Form
Metal Gear Solid 5 - Ground Zeroes

Hát ez kegyetlen nagy volt! Csak kár, hogy rohadt rövid. Ugyan előtte utánaolvastam és tudtam, hogy ez csak egy felvezetés, egy prologue a The Phantom Pain-hez, de akkor is. Konkrétan 2 óra alatt kitoltam, pedig lopakodtam és osontam. Az már más kérdés, hogy ez nem mindig sikerült tökéletesen.
De a rövidségét leszámítva, remek. A grafika lenyűgöző, a kezelhetőség nagyszerű, a játékmenet gördülékeny és nem nehézkes, de ami a legjobban tetszett, az maga a rendezés és a zene. A majdnem 10 perces introt konkrétan tátott szájjal néztem végig, a záró videóról nem is beszélve. Összességében kezdem érteni, miért tartják Hideo Kojima-t zseninek.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
32434 levél
Válasz 15.02.06. 02:50 #431
Creativ3Form
God of War: Chains of Olympus

Rövid (3:35 perc), de annál nagyszerűbb. Sokkal de sokkal jobban élveztem, mint az Ascensiont, pedig látvány terén elég kemény visszalépés volt ahhoz képest. Könnyűcske, egyszerűcske, a BOSS harcokban nem sok kihívás van (igaz, már a rutin is megvan a négy kitolt résznek hála), de bizony rengeteg jó ötlet volt benne. Ez PSP-n nagyot üthetett annó. Kíváncsi vagyok a Ghost of Sparta-ra, az állítólag még jobb lett. És ez csak jó előjel.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
32434 levél
Válasz 15.02.02. 00:42 #430
Creativ3Form
God of War Ascension

Kitolva.
Bár a játék második fele sokkal több vigyorra adott okot, mint az első fele, de még így is kevés volt ahhoz, hogy egy szinten tudjam említeni a 3. résszel, bármilyen téren. A játékmenet helyenként borzalmasan unalmas volt, az eddigi részek közül ez volt az egyetlen olyan fejezet Kratos "életében", amit több alkalommal is huzamosabb ideig untam. És ez annak fényében, hogy ez lett a legrövidebb rész (6:43 perc kellett hozzá) eléggé kellemetlen. Maguk a harcok a szokásos szintet hozták, bár nekem nem tetszett, hogy a fegyverarzenált visszavették, és megoldották azzal, hogy az alap fegyót ellátták több funkcióval. Míg az előző részben az összes fegyvert használtam, és váltogattam közöttük rendszeresen, addig itt egy, a tűz sebzéssel ellátott funkciót használtam a játék 90%-ban. Igaz, hogy az extra fegyverek helyett kaptunk különleges képességeket, de ezek is csak ideig óráig tudták "kihozni belőlem Kratost." A BOSS harcok viszont piszok látványosak voltak, illetve csak kettő...az elején a legelső, illetve a végén a fő BOSS harc.
Szóval összességében számomra ez egy tisztességes iparosmunka lett, semmi több, melynek vannak ugyan pillanatai, de ezek túl rövid ideig tartanak ahhoz, hogy elégedett legyek. Rövidre zárva, a látványt leszámítva csalódás.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
64 levél
Válasz 15.01.28. 23:43 #429
szogyenyi
Egyet kell értenem veled. Én is a napokban játszottam vele újra és így, hogy újra átéltem ezt a remek sztorit duplán büszke vagyok, hogy beszereztem régen a játékot. A befejezést pedig sikerült újragondolnom és átértékelnem: szerintem ez tökéletes lezárása a trilógiának. Én ezzel nyugodt szívvel elengedtem Kratos-t, bár az Ascension-re még kíváncsi vagyok csak félek, hogy nem fog megfelelni az elvárásaimnak. Ha nagyon ragaszkodnak Kratos-hoz, az Athena szálat még lazán ki lehetne fejteni egy rész erejéig, mert nekem nagyon úgy tűnt, hogy tervei voltak Kratos-szal.
,,Nothing is true, everything is permitted"
314 levél
Válasz 15.01.28. 13:33 #428
CarRoy
Konzol híján sajnos nem volt szerencsém a God of War szériához, pedig csupa jót hallottam róla, ráadásul az egyik kedvenc stílusom a külső nézetes hack & slash, ami még meg van is bolondítva platform- és fejtörős részekkel. PC-sként helyette marad a Darksiders sorozat, amit el is neveztem magamban "a szegény ember God of War-jának" Bár ez erős megnevezés, mert ezzel csak ledegradálom ezt a játéksorozatot, ami hülyeség, mert nagyon jó lett mindkét része és máig nagy kedvenceim. Inkább örülök, hogy számítógépen is képviseltetni valamennyire magát ez a fajta stílus.
2892 levél
Válasz 15.01.28. 13:28 #427
RAI*DEN
Egyik legjobb széria ever! Bár számomra a 2. rész sokkal epikusabb volt, és sokkal jobban élveztem is. Bár a 3. is kurva jó, de a széria a csúcspontját a 2. részben érte el szerintem. Emlékszem mikor anno végigvittem, alig vártam, hogy na végre, most kinyírom Zeust, erre jött a stáblista. Egyik legrosszabb érzés volt, mert a játék maga fenomenális volt az elejétől a végéig
32434 levél
Válasz 15.01.27. 23:15 #426
Creativ3Form
God of War III
EZ MI VOLT EZ A JÁTÉK TE JÓ ISTEN?!?!?!
Kegyetlenülmegaüberbrutál 10/10! Huh. Ez nagyon jól esett. Hihetetlen, hogy mit kihoztak vele a PS3-ból, nem egyszer az államat keresgéltem játék közben. Plusz a brutalitása mesteri, hihetetlen, hogy mennyi és milyen mértékű pusztulást végzünk benne, de egyszer nem érezzük, hogy "meeeeh, na ez kicsit sok volt, átlépték a határt." Remek kombók, látványos harcok, baráti kezelhetőség és játékmenet, a frusztráló részek pedig teljesen lenullázódtak. Persze van benne egy-két nehezebb szakasz, de semmi olyan, ami miatt felment volna a pumpa. Kratos pedig állati, simán befér nálam a TOP 3 legbetegebb játékkarakterek közé. Kíváncsi vagyok az Ascensionra, látványban tuti hozza majd ezt a szintet (vagy többet) csak kérdés a többi területen is sikerül e neki. Mivel jóval az első rész előtt játszódik időben, így az Istenek nem lesznek benne ha jól tudom, már pedig ők hiányozni fognak, már most tudom.
Összességében egy zseniális játékban volt részem, ami olyan élménnyel gazdagított, ami nélkül szegényebb lett volna a gamer életem, ha kimarad. Felkerült a "minden idők legjobb játékai, amivel valaha játszottam" listámra. Mégpedig az első felébe.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
4081 levél
Válasz 15.01.21. 11:07 #425
xeLaR
Az a kobold, jaj Nekem ő nem tetszett elsőre, de mivel mindig visszahozták vmilyen módon és mindig tudott vmi vicceset csinálni, mondani, így a végére szerethetővé vált. Jeremiah esetében pedig már az elején elfogadtam, hogy gyerekként fog viselkedni, és vmelyest kíváncsi voltam, hogy ez végig megmarad-e, vagy átvált-e vmikor egy Simon the Sorcerer kis görccsé De végig gyerek maradt, egy-két kikacsintás és felnőttes gondolat kivételével, úgyhogy ez is egy pozitívum.

The Book of Unwritten Talest vhogy kevésnek találtam. Vannak benne jó poénok és ötletek, meg a szereplők is azok, de már nem emlékszem, hogy mi volt benne, és vagy másfél éve játszhattam végig. Sanitariumot sokszor próbáltam elkezdeni, de vhogy mindig félbemaradt. Viszont a Primordia és a többi Wadjet Eye kalandjáték az terítéken van, próbálom majd megjelenés szerint végigjátszani őket.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
20 levél
Válasz 15.01.21. 00:02 #424
semzu
Nem rég kezdtem neki a vizsgaidő elején a LoTR:BfME-nek, jobb gép híján az iskolai laposon. Abszolút hozta a hangulatot, amiért annak idején is oda voltam, bár touchpaddal elég érdekes a játék, de meg lehet szokni. A következő remélem a Shadow of Mordor lesz az arra megfelelő masinán.
11104 levél
Válasz 15.01.20. 19:44 #423
VodevilX
Neki kéne nekem is ugranom újra, mert igazából nem a survival a hozzáillő nehézség, hanem sokkal inkább a nightmare, amit csak első végigjátszás után kapunk meg. Másrészt pedig nem túl soká jön a rendőrcsajos story dlc első része!
Apukám há te most nem engem vissza maga..ön...
189 levél
Válasz 15.01.20. 19:40 #422
bollokr
The Evil Within.Mondanom sem kell,hogy 31 óra az életemből.Utána egyből Ráültem a NG+,ra,nehogy már ne legyen kipörgetve mindenem...Így 43 óra,lett,de ez nem tiszta játékidő,mert sokat pause-oltam,vacsi,cigi,ebéd,cigi,stb...kb 20 óra a tiszta játék.De aki szereti a survival horror kategóriát,az kösse fel a gatyáját,mert itt kap az agyába rendesen.Először nem értettem mi történik körülöttem,de amikor rájöttem,hogy hol is vagyok igazából,na akkor leesett minden.Remek a sztori,nem lehetett volna ennél jobban megírni.Nem lövöm le a poént,de ezek a sárgák,betegek,ha játék készítésről van szó.Nem tökéletes a karakter,irányíthatóság kombó,de a hangok,effektek,fények kárpótolják az embert.
4163 levél
Válasz 15.01.20. 18:25 #421
gothmog
Valamikor tavaly ősz táján döntöttem úgy, hogy kicsit belekóstolok a kalandjátékokba is, mert ez a műfaj nekem anno (majdnem) totál kimaradt, egy-egy random címet leszámítva.
GoG-on gyakran voltak akciók, így beszereztem néhány szimpatikusnak tűnő darabot. Ez is köztük volt.

A véleményem teljesen megegyezik a Tiéddel: a magam részéről a legemlékezetesebb pozitívumként kiemelném az egyedi hangulatot, a jó értelemben véve meseszerű (és kicsit a gyermekkor hangulatát visszaidéző) látványvilágot, valamint a mind e mögött megbúvó komolyabb/komorabb, néha (legalábbis egy Jeremiah korú gyermek szemével nézve) félelmetes hangulatot. Plusz többségében valóban igen jó/eltalált volt a szereplők hangja.
Ugyanakkor én is furcsának és kicsit esetlennek találtam az a megoldást, hogy tulajdonképpen a történetet lezáró epilógusban mesélnek el mindent, hogy értsük is, miről volt szó.
Plusz én negatívumként kiemelném még, hogy - bár nagyon nem vagyok profi kalandjátékos, de érzésem szerint - némely "feladvány" túlment a korrektség határán, és eléggé próba-szerencse alapon lehetett megoldani. Nekem legalábbis nem tűnt logikusnak/némi gondolkodás után magától értetődőnek.

Nem negatívumként, hanem inkább érdekességképpen megjegyezném még, hogy a játék első két-három órájában rühelltem a főhős kiscsávót. Pont olyan idegesítő, mint egy igazi vele egykorú, túl élénk fantáziájú kölyök. Ahogy mindenen mosolygott, minduntalan megjegyzéseket tett (és most Jeremiah Hazelnut, a nagy mágus bla bla bla). Azután, egyszer csak ez az érzés elmúlt (talán én vedlettem vissza gyerekké??), sőt a játék végére tökre tudtam azonosulni vele. És közben megkedveltem mindenkit ott az erdő szélén, a biciklis postás békától kezdve a kleptomániás koboldig.

Ugyanakkor, az általam kipróbált kalandjátékok közül pl. a Sanitariumot, a Primordiát vagy a The Book of the Unwritten Tales-t egyértelműen erősebbnek találtam a Daedalic alkotásánál. A legjobban egyébként a Primordia világa és hangulata jött be, míg úgy összességében a The Book of Unwritten Tales-t találtam a legjobbnak. Az valami zseniálisan gúnyolt ki minden tolkieni/wow-os/gyűjtögető kártyajátékos stb. klisét! Mindezt remek karakterekkel, élvezetes párbeszédekkel, és olyan feladványokkal, amiket a harcedzett kalandjáték-veteránok biztosan túl könnyűnek találnak, de nekem nagy sikerélmény volt, hogy bár elakadtam egyszer-egyszer rövidebb időre, de mindenféle netes "mankót" nélkülözve, saját kútfőből meg tudtam oldani mindent végül. (Ilyen szempontból a Primordia és a Sanitarium is korrekt volt, bár ezek egy fokkal "nehezebbek" voltak azért - egyszer-egyszer nyúltam netes segítséghez ezeknél.)
Endure. In enduring, grow strong.
4081 levél
Válasz 15.01.20. 17:58 #420
xeLaR
The Night of the Rabbit
Le se lehetne tagadni, hogy ez egy Daedalic kalandjáték. Van egy tök jó koncepció, talán még érdekesebb is, mint az előzőek, van egy valamelyest eredeti látványvilág, és persze egy rétegelt történet...és az összhatás mégsem az igazi. Tetszett benne sok szereplő, a főhőssel sem volt gond, a végén pedig nagyszerűen összeáll a történet. A baj csak az, hogy elég egyenetlenül adagolja a sztorit, ami miatt beleélésről nem igazán lehet beszélni. Talán a legrosszabb, hogy a végén, miután a főgonoszt legyőztük, a játék úgy 5 percen keresztül elmeséli a háttértörténetet (hogy mindenki megértse mi történt a játék történései előtt és közben), ami vmelyest elrontja a végső élményt. Arról nem is beszélve, hogy direkt folytatást ígérő befejezése van.
Ám ez még így is teljesen rendben van, sőt, bizonyos tekintetben jobb, mint az előzőek. Ugyanis ebben képesek voltak rendes szinkronszínészeket találni, akik beleéléssel mondták fel a szövegeiket, nem úgy mint korábbi próbálkozásaiknál. Néhány technikai probléma azért akad (pl. hamarabb ér véget a hang, mint kellene), de ezek szokásosak ettől a kiadótól.
Összességében rendben volt, kár az elbeszélős befejezés miatt, de vmelyest kíváncsivá tett, hogy merre mehetne ez tovább. Ez is közölt egy burkolt üzenetet, viszont remélem nem annak a kivesézésével folytatnák. Mindegy...remélhetőleg jobb lesz ennél...
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.