Fórum » Beszélgetés a játékokról
Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!
Ha sikerül a traszformersz trendet is normalizálni akkor lehet ez lesz majd az új őrület. Vagy az állatbarátok. Hogwarts Legacy 2 abban a "szerencsés" helyzetben lesz, hogy mindenféle igényt kiszolgálhat. Milyen vicces lesz ha majd a folytatásba a katolikus egyház száll bele...
Persze, de látod, így is mi volt a játék körül.
Ehhez hozzá kéne venni az alapvető mechanikákat - tehát hogy kapsz választási lehetőséget -, és bumm, meg is van az internetes körökben "megalapozott" vád.
Ehhez hozzá kéne venni az alapvető mechanikákat - tehát hogy kapsz választási lehetőséget -, és bumm, meg is van az internetes körökben "megalapozott" vád.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Itt természetesen pedofília szóba se jöhet. Én személy szerint örültem volna, ha belekerül egy ilyen. Ha meg valakinek egy csóktól elszáll az agya, az teher egy szívességet. Meg egyébként is, valamin mindig ki fog borulni valaki.
Véleményes. Egyrészt gyakorlatilag ez konkrétan az a kor, amikor senki le se szarja a hippogriffeket, az asztrológiát, meg a sötét varázslatokat, hanem kizárólag AZ köti le a gondolatait.
Másrészt meg inkább az lehetett volna, hogy a társaink összejönnek mondjuk, ami aranyos lett volna. Hiába nehéz pedofíliáról beszélni ott, ahol mindkét fél fiatalkorú, de szerintem is mindenkinek kényelmetlen lett volna a saját karakterével fűzögetni egy 15 évest. Különösen itt, ahol eleve nagyítóval keresik a fogást.
Másrészt meg inkább az lehetett volna, hogy a társaink összejönnek mondjuk, ami aranyos lett volna. Hiába nehéz pedofíliáról beszélni ott, ahol mindkét fél fiatalkorú, de szerintem is mindenkinek kényelmetlen lett volna a saját karakterével fűzögetni egy 15 évest. Különösen itt, ahol eleve nagyítóval keresik a fogást.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Azért romance emlegetéssel óvatosan.
Én teljesen megértem a fejlesztőket, hogy nem akartak a Rowling-botrány mellé még pedo vádakat is begyűjteni a játék köré - ne feledjük, hogy (az eredeti sorozatból kiindulva) itt 15-16 éves gyerekek a fő- és mellékszereplők. Tudom, hogy Harrynek is az ötödév volt a "first kiss év", de más ezt szimplán egy könyvben/filmben tudomásul venni, mint játékosként kvázi nekem irányítani. Számomra kényelmetlen lett volna, az tuti.
Én teljesen megértem a fejlesztőket, hogy nem akartak a Rowling-botrány mellé még pedo vádakat is begyűjteni a játék köré - ne feledjük, hogy (az eredeti sorozatból kiindulva) itt 15-16 éves gyerekek a fő- és mellékszereplők. Tudom, hogy Harrynek is az ötödév volt a "first kiss év", de más ezt szimplán egy könyvben/filmben tudomásul venni, mint játékosként kvázi nekem irányítani. Számomra kényelmetlen lett volna, az tuti.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Hogwarts Legacy (PS5):
Nem tartom magam HC HP rajongónak. A könyveket nem olvastam, a filmeket csípem és többször végig is néztük már őket. Remek a világ hangulata és szimpatikusak a főhőseink. Nem ültem fel a hype vonatra és nem is terveztem premierkori vásárlást, a megjelenés hetén viszont bekattant valami és mégis berendeltem.
Párom abszolút nem szokta nézni, ahogy játszom, de itt még Ő is azt mondta, hogy ezt bizony meglesi Magának. Bepattintottuk a lemezt péntek este, feltelepült és mikor indulásnál felcsendült a zene, már teljesen hangulatba jöttünk! Ment a tapsikolás és az ujjongás, teljesen beszippantott.
Performance módban kiváló teljesítményt nyújt és a látvány is pofás. Összesen két alkalommal volt, hogy elkezdett dia vetíteni nekem a játék, de ez 5-6 másodperc után magától megjavult. Grafikai glitch-ek és érdekességek akadtak néhol, de teljesen elenyészőnek mondható. Ahhoz képest, hogy multiplatform cím, szerintem nagyon szép munkát végeztek.
A játékmenet teljesen gördülékeny, a harcok pedig hihetetlen élvezetesek sok-sok óra elteltével is!!! Temérdek küldetés és melléktevékenység vár ránk, elképesztően nagy élmény felfedezni az iskola teljes területét és bebarangolni Hogsmeade-et meg a környező területeket! Ráadásul a történet előrehaladtával az évszakok is váltakoznak, így még ez is kicsit változatossá teszi a környezetet.
Ami hiányérzet és kicsit elszomorító, hogy a döntéseinknek nagyjából semmi hatása nincs semmire. Mondjuk választhatjuk, hogy nem tanuljuk meg a főbenjáró átkokat, de ez összességében nem olyan eget rengető szabadság. Na meg ki ne akarna Crucio, Imperio és Avada Kedavra segítségével elpusztítani minden ellent?! Naná, hogy mindet megtanultam!!!
Kaphatott volna egy összetettebb barátrendszert perk-ekkel és egyéb finomságokkal. Így kicsit fura volt, hogy akivel két szónál többet váltottál, az már a legjobb barátodként fogadott következő alkalommal és ennyi. nem vészes hiányosság, de kicsit lehetett volna finomhangolni!
Poppyval örültem volna egy romantikus szálnak! Semmi komoly, de mondjuk legalább egy csók elcsattanása beleférhetett volna az igazi teljes értékű RPG feeling meglétéért.
A 4*4 slotos varázslat használat sokszor rettentő kényelmetlen volt számomra! Ezt sokkal elegánsabban kellett volna megoldani! Rendszeresen belezavarodtam harc közben, hogy éppen melyiken is van az, ami adott szituációban azonnal kellene. És hogy a Lumos-nak miért kell elfoglalnia ebből egyet, azt sem értem.
A fentebb említett negatívumok semmiképp se tántorítsanak el, mert összességében egy hihetetlenül tündéri és varázslatos játékélmény volt! Sokszor kaptam magam azon, hogy fülig érő mosollyal az arcomon nézem végig az átvezetőket. A legvégső "küldetésnél" pedig még egy pár könnycseppet is elmorzsoltam.
Én 38 óra alatt értem a végére a történetnek és az összes mellékszál lezárásának. De ha valaki teljesen ki szeretné pucolni ezt a hatalmas területet, teljesíteni az összes Merlin kihívást, összegyűjteni minden elrejtett apróságot, akkor szerintem nyugodtan számolhat 65-70 órával is!
Szóval akár egy kellemesen hosszú történetalapú kalandra vágysz, akár maximalistaként élnél a játék által biztosított összes lehetőséggel, nem fogsz csalódni. Én elsősorban HP rajongóknak tudom nagyon jó szívvel ajánlani, de mások is megtalálhatják a számításukat, ha a gampeplay videók alapján vonzónak találják.
Nem tartom magam HC HP rajongónak. A könyveket nem olvastam, a filmeket csípem és többször végig is néztük már őket. Remek a világ hangulata és szimpatikusak a főhőseink. Nem ültem fel a hype vonatra és nem is terveztem premierkori vásárlást, a megjelenés hetén viszont bekattant valami és mégis berendeltem.
Párom abszolút nem szokta nézni, ahogy játszom, de itt még Ő is azt mondta, hogy ezt bizony meglesi Magának. Bepattintottuk a lemezt péntek este, feltelepült és mikor indulásnál felcsendült a zene, már teljesen hangulatba jöttünk! Ment a tapsikolás és az ujjongás, teljesen beszippantott.
Performance módban kiváló teljesítményt nyújt és a látvány is pofás. Összesen két alkalommal volt, hogy elkezdett dia vetíteni nekem a játék, de ez 5-6 másodperc után magától megjavult. Grafikai glitch-ek és érdekességek akadtak néhol, de teljesen elenyészőnek mondható. Ahhoz képest, hogy multiplatform cím, szerintem nagyon szép munkát végeztek.
A játékmenet teljesen gördülékeny, a harcok pedig hihetetlen élvezetesek sok-sok óra elteltével is!!! Temérdek küldetés és melléktevékenység vár ránk, elképesztően nagy élmény felfedezni az iskola teljes területét és bebarangolni Hogsmeade-et meg a környező területeket! Ráadásul a történet előrehaladtával az évszakok is váltakoznak, így még ez is kicsit változatossá teszi a környezetet.
Ami hiányérzet és kicsit elszomorító, hogy a döntéseinknek nagyjából semmi hatása nincs semmire. Mondjuk választhatjuk, hogy nem tanuljuk meg a főbenjáró átkokat, de ez összességében nem olyan eget rengető szabadság. Na meg ki ne akarna Crucio, Imperio és Avada Kedavra segítségével elpusztítani minden ellent?! Naná, hogy mindet megtanultam!!!
Kaphatott volna egy összetettebb barátrendszert perk-ekkel és egyéb finomságokkal. Így kicsit fura volt, hogy akivel két szónál többet váltottál, az már a legjobb barátodként fogadott következő alkalommal és ennyi. nem vészes hiányosság, de kicsit lehetett volna finomhangolni!
Poppyval örültem volna egy romantikus szálnak! Semmi komoly, de mondjuk legalább egy csók elcsattanása beleférhetett volna az igazi teljes értékű RPG feeling meglétéért.
A 4*4 slotos varázslat használat sokszor rettentő kényelmetlen volt számomra! Ezt sokkal elegánsabban kellett volna megoldani! Rendszeresen belezavarodtam harc közben, hogy éppen melyiken is van az, ami adott szituációban azonnal kellene. És hogy a Lumos-nak miért kell elfoglalnia ebből egyet, azt sem értem.
A fentebb említett negatívumok semmiképp se tántorítsanak el, mert összességében egy hihetetlenül tündéri és varázslatos játékélmény volt! Sokszor kaptam magam azon, hogy fülig érő mosollyal az arcomon nézem végig az átvezetőket. A legvégső "küldetésnél" pedig még egy pár könnycseppet is elmorzsoltam.
Én 38 óra alatt értem a végére a történetnek és az összes mellékszál lezárásának. De ha valaki teljesen ki szeretné pucolni ezt a hatalmas területet, teljesíteni az összes Merlin kihívást, összegyűjteni minden elrejtett apróságot, akkor szerintem nyugodtan számolhat 65-70 órával is!
Szóval akár egy kellemesen hosszú történetalapú kalandra vágysz, akár maximalistaként élnél a játék által biztosított összes lehetőséggel, nem fogsz csalódni. Én elsősorban HP rajongóknak tudom nagyon jó szívvel ajánlani, de mások is megtalálhatják a számításukat, ha a gampeplay videók alapján vonzónak találják.
Hogwarts Legacy
A bejelentés óta vártam ezt a játékot. Ha valaki várt HP gamere, akkor erre várt. Az atmoszférát meg a világot egy az egyben áthozza, gyakorlatilag csak a zene más, egyébként minden ugyanaz. A kastélyt olyan szinten megcsinálták, hogy az ember alig akarja elhinni. Gondolj egy helyre a filmekből, ez meglesz itt is. A világ, az erdő, a falu, mindegyik hozza a hangulatot és az univerzumot.
Játékmechanikailag nincsen benne semmi újdonság, gyakorlatilag minden elemét láttuk már valahol. Megkockáztatom, hogy a beszélgetések megvalósítása még elavultnak is mondható. Nem igazán lehet eltérni a fősodortól, mindenképpen ugyanaz a sztori kifutása. Ez olyan játékoknál, ahol fix karakterrel fix helyzetben vagyunk választások nélkül (GoW pl.), nem zavaró, de amikor beszélgetésopciókból válogatunk, ott ezt azért elvárnám.
Maga a felfedezés a legjobb ebben a játékban. A lore-tekercseket olvasgatni, fotózgatni, a kutakodni a romokban. Jópofa kis fejtörők vannak, de jó szokás szerint nincs köztük olyan, amit azért ne lehetne pár pillanat után megfejteni. A kis minigundeonok közül volt talán kettő olyan, ahol nem értettem elsőre, mit is kéne csinálni. Ilyenkor hiányoznak a régi játékok, ahol ült az ember néha és csak vakarta a fejét, hogy most mi a fene van mégis.
A sztori nem rossz, vannak epikus pillanatok és nagyon tetszett, hogy az iskoalévvel és a tanulmányokkal kötötték össze, imádtam órákra menni és rohangálni fel-alá az iskolában.
Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a HP univerzumát, de azoknak, akiknek ez nem jelent semmit, azok várjanak meg egy leárazást, mert számukra ez egy tucatjáték lesz, semmi rendkívülivel.
Mindenki más vegye meg azonnal.
A bejelentés óta vártam ezt a játékot. Ha valaki várt HP gamere, akkor erre várt. Az atmoszférát meg a világot egy az egyben áthozza, gyakorlatilag csak a zene más, egyébként minden ugyanaz. A kastélyt olyan szinten megcsinálták, hogy az ember alig akarja elhinni. Gondolj egy helyre a filmekből, ez meglesz itt is. A világ, az erdő, a falu, mindegyik hozza a hangulatot és az univerzumot.
Játékmechanikailag nincsen benne semmi újdonság, gyakorlatilag minden elemét láttuk már valahol. Megkockáztatom, hogy a beszélgetések megvalósítása még elavultnak is mondható. Nem igazán lehet eltérni a fősodortól, mindenképpen ugyanaz a sztori kifutása. Ez olyan játékoknál, ahol fix karakterrel fix helyzetben vagyunk választások nélkül (GoW pl.), nem zavaró, de amikor beszélgetésopciókból válogatunk, ott ezt azért elvárnám.
Maga a felfedezés a legjobb ebben a játékban. A lore-tekercseket olvasgatni, fotózgatni, a kutakodni a romokban. Jópofa kis fejtörők vannak, de jó szokás szerint nincs köztük olyan, amit azért ne lehetne pár pillanat után megfejteni. A kis minigundeonok közül volt talán kettő olyan, ahol nem értettem elsőre, mit is kéne csinálni. Ilyenkor hiányoznak a régi játékok, ahol ült az ember néha és csak vakarta a fejét, hogy most mi a fene van mégis.
A sztori nem rossz, vannak epikus pillanatok és nagyon tetszett, hogy az iskoalévvel és a tanulmányokkal kötötték össze, imádtam órákra menni és rohangálni fel-alá az iskolában.
Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szereti a HP univerzumát, de azoknak, akiknek ez nem jelent semmit, azok várjanak meg egy leárazást, mert számukra ez egy tucatjáték lesz, semmi rendkívülivel.
Mindenki más vegye meg azonnal.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Ghost of Tsushima
Rettentően magával ragadott ez a játék! A történet, a játék kivitelezése, a szereplők, a harcrendszer mind-mind remekül összerakott lett. Az újkori játékok közül nálam most felmászott a dobogóra, nem is kérdés. (Bár tény, hogy ANNYIRA nehéz dolga nincs, hiszen elég kevés játékkal játszom, pláne, amiket ténylegesen végig is viszek.)
Őszintén mondom, hogy nem tudom, most mihez fogok majd hozzányúlni, mivel ez elég magasra tette a lécet. De valami zsáner váltás kellene, hogy elkerüljem az akaratlan összehasonlítgatást...
Rettentően magával ragadott ez a játék! A történet, a játék kivitelezése, a szereplők, a harcrendszer mind-mind remekül összerakott lett. Az újkori játékok közül nálam most felmászott a dobogóra, nem is kérdés. (Bár tény, hogy ANNYIRA nehéz dolga nincs, hiszen elég kevés játékkal játszom, pláne, amiket ténylegesen végig is viszek.)
Őszintén mondom, hogy nem tudom, most mihez fogok majd hozzányúlni, mivel ez elég magasra tette a lécet. De valami zsáner váltás kellene, hogy elkerüljem az akaratlan összehasonlítgatást...
Forspoken
Ez egy kifejezetten kellemes csalódás lett a végére, minden hibája ellenére is. Ehhez mondjuk hozzátartozik, hogy én előzetesen egy Babylons Fall szintű buktára számítottam, de aztán mégis adtamegy két esélyt a demónak és mégis sikerült meggyőznie és nem is bántam meg. Mindent összevetve ugyanis a Forspoken nem lenne egy rossz játék a játékmenetet tekintve, csak sikerült megkapnia az elmúlt évek legidegesítőbb (nem gyerek) főszereplőjét és egy indokolatlanul hosszúra nyújtott bevezető/tutorial szakaszt.
Na de az alapoktól: a sztori szerint az általunk irányított Frey nem éppen a tipikus hős. Piti bűnöző, árva (pontosabban csecsemőkorában elhagyták a szülei), az utcán él és a játék indulásakor éppen a bíróság előtt áll, ahol csak a bírónő jóindulata miatt nem kap komoly büntetést. Némi játékmenet és rengeteg átvezető után aztán egy beszélő karperecnek köszönhetően átkerülünk egy másik világba, ahol mindenféle torz állatok és egy sárkány fogad minket. De szerencsére a karperecnek hála mi is tudunk varázsolni és (ismét rengeteg átvezető után) el is jutunk az egyetlen megmaradt városba, ahol nem fogadnak minket kitörő örömmel. Újabb bírósági tárgyalás után pedig mehetünk is a helyi börtöntorony tetejébe. De szerencsére van, aki meglátja bennünk a világ megmentőjét és kiszabadít minket. És bármennyire is csak az a célunk, hogy hazajussunk, de végül mégis megmentjük a világot (vagy nem, mert van alternatív ending is). A történetben egyébként van pár csavar, engem egy ponton meg is tudott lepni, sőt a végére még Freyt is meg tudtam kedvelni.
De a játék legjobb része a parkour mozdulatokkal kevert harc (lenne). Csak ebből még a demo is aránylag keveset mutatott meg. Ugyanis az elején nagyon kevés képességünk van, azok sem a legerősebbek és a fejlesztéshez szükséges mana is lassan csörgedezik. Plusz kell hozzá egy hard nehézségi fokozat is, ahol igenis számít, hogy a karakter fel legyen fejlesztve, a megfelelő mágiát használjuk az ellenfelek ellen és egy pillanatra se állunk meg. Ez a végére, amikor már 3-4 iskola érhető el (az ellenfelek egy része ellenálló/érzékeny a különböző varázslatokra) és aktívan váltogatunk, miközben egy tucatnál is több különböző torz lénnyel küzdünk hihetetlen látványos és élvezetes
Csak el kell jutni odáig, amihez kell nem kevés kitartás is.
Ezen nem segít az sem, hogy a játék területe nagy és látszólag tényleg üres. Viszont a végére ez sem szúr annyira szemet, mert a fejlődés során a közlekedéshez kapcsolódóan is kapunk képességeket, a végére a főhős pillanatok alatt keresztülszalad a távolságokon. Miközben szaltózik, lángból font ostorral rántja fel magát a magaslatokra és onnan lő ki a levegőbe, hogy aztán jégdeszkán szörfözzön át a szakadék felett. Csak itt is az van, mint a harcnál, el kell jutni odáig.
Játékstílustól függően kb 6 óra alatt lehet eljutni addig a pontig, ahol megnyílik a második talentfa és kicsivel izgalmasabbá válik a harc, de utána még elég sok fejlesztés is kell hogy tényleg felpörögjenek a dolgok. Ugyanezen a ponton jönnek extrák a közlekedésben is, végre elérhetővé válnak a magaslatok, nagyobbakat ugorhatunk és elkezd kinyílni a világ. Szóval elég hosszú idő kell hozzá, hogy megmutassa magát a játék igazi értéke. Az más kérdés, hogy ez még így sem 80 euró, egyebek mellett az árazással is sikerült bakot lőni a stúdiónak.
A játék elvileg 15-16 óra alatt befejezhető, nekem 52 óra volt a vége a magam jól megszokott, mindent felderítő stílusában, de még van pár dolog, amit össze kell szednem az achievementekhez. Jelenleg 58 órán állok, a végére szerint meglesz a 60. És az elejét leszámítva kifejezetten jól szórakoztam
A játékidő túlnyomó részében bugba nem futottam bele, viszont pár napja kijött az 1.03as patch, utána többször is összeomlott a játék, de azt egy driverfrissítés megoldotta.
TL,DR: Minden hibája és a negatív kritikák ellenére ez egy kifejezetten szórakoztató játék lett, de ahhoz, hogy megmutassa az igazi arcát nem kevés időt bele kell tenni. Teljes áron attól függetlenül nem ajánlom senkinek, de egy 50%-os akcióban már igen, ha valakinek megvan a türelme megvárni, hogy beinduljanak a dolgok.
És bár nem szoktam pontozni, de erre adok egy nyolcast
Ez egy kifejezetten kellemes csalódás lett a végére, minden hibája ellenére is. Ehhez mondjuk hozzátartozik, hogy én előzetesen egy Babylons Fall szintű buktára számítottam, de aztán mégis adtam
Na de az alapoktól: a sztori szerint az általunk irányított Frey nem éppen a tipikus hős. Piti bűnöző, árva (pontosabban csecsemőkorában elhagyták a szülei), az utcán él és a játék indulásakor éppen a bíróság előtt áll, ahol csak a bírónő jóindulata miatt nem kap komoly büntetést. Némi játékmenet és rengeteg átvezető után aztán egy beszélő karperecnek köszönhetően átkerülünk egy másik világba, ahol mindenféle torz állatok és egy sárkány fogad minket. De szerencsére a karperecnek hála mi is tudunk varázsolni és (ismét rengeteg átvezető után) el is jutunk az egyetlen megmaradt városba, ahol nem fogadnak minket kitörő örömmel. Újabb bírósági tárgyalás után pedig mehetünk is a helyi börtöntorony tetejébe. De szerencsére van, aki meglátja bennünk a világ megmentőjét és kiszabadít minket. És bármennyire is csak az a célunk, hogy hazajussunk, de végül mégis megmentjük a világot (vagy nem, mert van alternatív ending is). A történetben egyébként van pár csavar, engem egy ponton meg is tudott lepni, sőt a végére még Freyt is meg tudtam kedvelni.
De a játék legjobb része a parkour mozdulatokkal kevert harc (lenne). Csak ebből még a demo is aránylag keveset mutatott meg. Ugyanis az elején nagyon kevés képességünk van, azok sem a legerősebbek és a fejlesztéshez szükséges mana is lassan csörgedezik. Plusz kell hozzá egy hard nehézségi fokozat is, ahol igenis számít, hogy a karakter fel legyen fejlesztve, a megfelelő mágiát használjuk az ellenfelek ellen és egy pillanatra se állunk meg. Ez a végére, amikor már 3-4 iskola érhető el (az ellenfelek egy része ellenálló/érzékeny a különböző varázslatokra) és aktívan váltogatunk, miközben egy tucatnál is több különböző torz lénnyel küzdünk hihetetlen látványos és élvezetes
Csak el kell jutni odáig, amihez kell nem kevés kitartás is.
Ezen nem segít az sem, hogy a játék területe nagy és látszólag tényleg üres. Viszont a végére ez sem szúr annyira szemet, mert a fejlődés során a közlekedéshez kapcsolódóan is kapunk képességeket, a végére a főhős pillanatok alatt keresztülszalad a távolságokon. Miközben szaltózik, lángból font ostorral rántja fel magát a magaslatokra és onnan lő ki a levegőbe, hogy aztán jégdeszkán szörfözzön át a szakadék felett. Csak itt is az van, mint a harcnál, el kell jutni odáig.
Játékstílustól függően kb 6 óra alatt lehet eljutni addig a pontig, ahol megnyílik a második talentfa és kicsivel izgalmasabbá válik a harc, de utána még elég sok fejlesztés is kell hogy tényleg felpörögjenek a dolgok. Ugyanezen a ponton jönnek extrák a közlekedésben is, végre elérhetővé válnak a magaslatok, nagyobbakat ugorhatunk és elkezd kinyílni a világ. Szóval elég hosszú idő kell hozzá, hogy megmutassa magát a játék igazi értéke. Az más kérdés, hogy ez még így sem 80 euró, egyebek mellett az árazással is sikerült bakot lőni a stúdiónak.
A játék elvileg 15-16 óra alatt befejezhető, nekem 52 óra volt a vége a magam jól megszokott, mindent felderítő stílusában, de még van pár dolog, amit össze kell szednem az achievementekhez. Jelenleg 58 órán állok, a végére szerint meglesz a 60. És az elejét leszámítva kifejezetten jól szórakoztam
A játékidő túlnyomó részében bugba nem futottam bele, viszont pár napja kijött az 1.03as patch, utána többször is összeomlott a játék, de azt egy driverfrissítés megoldotta.
TL,DR: Minden hibája és a negatív kritikák ellenére ez egy kifejezetten szórakoztató játék lett, de ahhoz, hogy megmutassa az igazi arcát nem kevés időt bele kell tenni. Teljes áron attól függetlenül nem ajánlom senkinek, de egy 50%-os akcióban már igen, ha valakinek megvan a türelme megvárni, hogy beinduljanak a dolgok.
És bár nem szoktam pontozni, de erre adok egy nyolcast
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Dead Space Remake (PC):
Ez valami elképesztően komoly volt!!!
Tudjátok jól, hogy gyengék az idegeim és nem igen bírom a horror játékokat. A DS széria viszont annó annyira megfogott a képregénnyel és a filmmel, hogy iszonyatosan kíváncsi lettem a történetre. Megjelenéskor lenyomtam a három játékot, de rendesen kikészítettek.
A remake-el végre orvosolták, amit baromira hiányoltam 15 évvel ezelőtt, főhősünk végre beszél! Nem csak beszél, káromkodik is rendesen taposás közben! Imádtam! Kicsivel több háttérinfót is csepegtetnek menet közben, ez is dicséretes. Főleg mondjuk azok számára, akik most találkoznak először a játékkal. A látvány valami elképesztőre sikeredett, teljesen odáig voltam meg vissza. Olyan szinten ütnek a fény-árny játékok, brutális atmoszférát biztosít a grafika! És mellé a hangok a folyamatos suttogással, felgyorsuló szívveréssel és a fal mögötti motoszkálással. Szombat éjjel nem mertem fejhallgatóval játszani, de hangrendszeren nagyon nem az igazi. Vasárnaptól már fejessel nyomtam és csak kizárólag azzal ajánlom! Olyan apró részletek jönnek ki, amik máshogy nem igen.
Azt kell, hogy mondjam, a The Callisto Protocol ehhez képest egy erőtlen kis lepkefing. Mondom ezt úgy, hogy azt is baromira élveztem! A DS remake minden téren kenterbe veri és vitathatatlanul győztesként távozik! Abszolút le a kalappal, mert minőségi munkát tettek le az asztalra! Nekem bő 10 óra volt a kaland. Igyekeztem mindent elolvasni és meghallgatni, de pár bejegyzés így is kimaradt valahogy.
Az alternatív befejezés előcsalogatásához végig kell vinni második alkalommal is a játékot, ha jól olvastam. Ezért én most gyorsan megnéztem YT-on és bizony fényévekkel jobb, mint az eredeti, aminél már 2008-ban is húztam a számat.
A régi és leendő rajongóknak is nagyon jó szívvel ajánlom! Ráadásul EA Play Pro előfizetéssel 15 Euróért végigjátszható az összes Deluxe tartalommal (ritka jól kinéző páncélok). Ami nevetséges összeg ezért az élményért.
Dead Space 2:
Nem bírtam magammal és a Remake után egyből rárepültem. Az volt a szerencsém, hogy nagyjából semmire nem emlékeztem a 2. és 3. részekből, így szinte végig az újdonság erejével hatott. 12 év ide, kopottas grafika oda, azért rendesen fel tudta őrölni az idegeimet és paráztam rendesen. Így nagy tv-n fejhallgatóval egy csöppet már komolyabb volt, mint annó a kis monitoron és hangfallal. Bár már akkor is teleraktam tőle a pelust. Azt vettem észre, hogy a hangok iszonyatosan erősek voltak végig, ehhez képest a Remake mintha fél gőzzel pötyörészett volna. Fura.
De a lényeg, hogy még ennyi év elteltével sem lehet rá panasz.
Dead Space 3:
Természetesen nem állhattam meg a második rész után, egyből bele is kezdtem a folytatásba. Szintén nagyon durván kopottasak voltak az emlékeim róla. Nem tudom 10 éve mennyire éltem, de most nagyon durván kihozott a sodromból! Az még hagyján, hogy teljesen kiveszett belőle a DS esszenciája, a horror elemek és az egész para atmoszféra. De ráadásul még elképesztően unalmas és idegesítő is!!! Az utolsó 5-6 fejezetnél már csak vergődtem és többször megfordult a fejemben, hogy törlöm a fenébe. Aztán a 17. chapternél ez meg is történt. Nem lett volna sok vissza, mert a 19. az utolsó, de nem bírtam tovább. Mikor a 86. helyre kell elcaplatnod látszólag csak időhúzás gyanánt, mert a hangulat és izgalom már rég kiveszett a játékmenetből és tucatjával zúdítja rád a játék a dögöket minden sarkon......számtalanszor hadonásztam a kinetikus pengémmel 360 fokban pörögve és csak halmoztam a hullákat 1-2 percen keresztül. És ezt ismételtük meg számtalan alkalommal. Végleg kiveszett belőle minden élvezet számomra és inkább megnéztem a befejezést YT-on.
Sajnálom, hogy egy ilyen fölöslegesen elnyújtott akciójátékot kreáltak végül, amiből már szinte minden hiányzott, amiért akkora kedvencem lett ez a széria. Ha valaha is sor kerülhet a 4. rész elkészítésére, remélem visszakanyarodnak szellemiségben az első részhez!!!
Ez valami elképesztően komoly volt!!!
Tudjátok jól, hogy gyengék az idegeim és nem igen bírom a horror játékokat. A DS széria viszont annó annyira megfogott a képregénnyel és a filmmel, hogy iszonyatosan kíváncsi lettem a történetre. Megjelenéskor lenyomtam a három játékot, de rendesen kikészítettek.
A remake-el végre orvosolták, amit baromira hiányoltam 15 évvel ezelőtt, főhősünk végre beszél! Nem csak beszél, káromkodik is rendesen taposás közben! Imádtam! Kicsivel több háttérinfót is csepegtetnek menet közben, ez is dicséretes. Főleg mondjuk azok számára, akik most találkoznak először a játékkal. A látvány valami elképesztőre sikeredett, teljesen odáig voltam meg vissza. Olyan szinten ütnek a fény-árny játékok, brutális atmoszférát biztosít a grafika! És mellé a hangok a folyamatos suttogással, felgyorsuló szívveréssel és a fal mögötti motoszkálással. Szombat éjjel nem mertem fejhallgatóval játszani, de hangrendszeren nagyon nem az igazi. Vasárnaptól már fejessel nyomtam és csak kizárólag azzal ajánlom! Olyan apró részletek jönnek ki, amik máshogy nem igen.
Azt kell, hogy mondjam, a The Callisto Protocol ehhez képest egy erőtlen kis lepkefing. Mondom ezt úgy, hogy azt is baromira élveztem! A DS remake minden téren kenterbe veri és vitathatatlanul győztesként távozik! Abszolút le a kalappal, mert minőségi munkát tettek le az asztalra! Nekem bő 10 óra volt a kaland. Igyekeztem mindent elolvasni és meghallgatni, de pár bejegyzés így is kimaradt valahogy.
Az alternatív befejezés előcsalogatásához végig kell vinni második alkalommal is a játékot, ha jól olvastam. Ezért én most gyorsan megnéztem YT-on és bizony fényévekkel jobb, mint az eredeti, aminél már 2008-ban is húztam a számat.
A régi és leendő rajongóknak is nagyon jó szívvel ajánlom! Ráadásul EA Play Pro előfizetéssel 15 Euróért végigjátszható az összes Deluxe tartalommal (ritka jól kinéző páncélok). Ami nevetséges összeg ezért az élményért.
Dead Space 2:
Nem bírtam magammal és a Remake után egyből rárepültem. Az volt a szerencsém, hogy nagyjából semmire nem emlékeztem a 2. és 3. részekből, így szinte végig az újdonság erejével hatott. 12 év ide, kopottas grafika oda, azért rendesen fel tudta őrölni az idegeimet és paráztam rendesen. Így nagy tv-n fejhallgatóval egy csöppet már komolyabb volt, mint annó a kis monitoron és hangfallal. Bár már akkor is teleraktam tőle a pelust. Azt vettem észre, hogy a hangok iszonyatosan erősek voltak végig, ehhez képest a Remake mintha fél gőzzel pötyörészett volna. Fura.
De a lényeg, hogy még ennyi év elteltével sem lehet rá panasz.
Dead Space 3:
Természetesen nem állhattam meg a második rész után, egyből bele is kezdtem a folytatásba. Szintén nagyon durván kopottasak voltak az emlékeim róla. Nem tudom 10 éve mennyire éltem, de most nagyon durván kihozott a sodromból! Az még hagyján, hogy teljesen kiveszett belőle a DS esszenciája, a horror elemek és az egész para atmoszféra. De ráadásul még elképesztően unalmas és idegesítő is!!! Az utolsó 5-6 fejezetnél már csak vergődtem és többször megfordult a fejemben, hogy törlöm a fenébe. Aztán a 17. chapternél ez meg is történt. Nem lett volna sok vissza, mert a 19. az utolsó, de nem bírtam tovább. Mikor a 86. helyre kell elcaplatnod látszólag csak időhúzás gyanánt, mert a hangulat és izgalom már rég kiveszett a játékmenetből és tucatjával zúdítja rád a játék a dögöket minden sarkon......számtalanszor hadonásztam a kinetikus pengémmel 360 fokban pörögve és csak halmoztam a hullákat 1-2 percen keresztül. És ezt ismételtük meg számtalan alkalommal. Végleg kiveszett belőle minden élvezet számomra és inkább megnéztem a befejezést YT-on.
Sajnálom, hogy egy ilyen fölöslegesen elnyújtott akciójátékot kreáltak végül, amiből már szinte minden hiányzott, amiért akkora kedvencem lett ez a széria. Ha valaha is sor kerülhet a 4. rész elkészítésére, remélem visszakanyarodnak szellemiségben az első részhez!!!
Zseniális játék!
(Akárcsak a két Dishonored!)
(Akárcsak a két Dishonored!)
Man literally too angry to die
Prey? Mondjuk az egyedülálló játék, nem egy franchise/IP része. De sci-fi az is. Egy hatalmas űrállomáson játszódik, van benne sok nullgravitációs űrséta a Dead Space-hez hasonlóan. Vannak itt is fura fegyverek, melyek elsőre egyáltalán nem látszanak fegyvernek. Van benne bőven horrorelem is, bár horrorjátéknak azért nem nevezném. Szerintem az egy kifejezetten jó kis játék volt.
Ja meg hát nyilván azon nem kell meglepődni, hogy minden tele van b*szva szivárvánnyal, meg a mellékküldetéseket lezáró, ajándékba kapott ruha miatt kapott acsi is egy házfalnyi Black Lives Matter graffiti előtt poppol. Azért biztos, ami biztos, azt is jól bekenték szivárvánnyal, hátha nem ment át mindenkinek, ahogy a Critical Drinker mondaná: "THE MESSAGE".
Ezt még hallom is.
Még az első részt is be kellene fejeznem, de a fősztori vége előtt nem sokkal belefáradtam a mellékfeladatok/küldetések hajkurászásába. A másodikkal is mentem egy darabig, de ezekhez a csillivilli animációs, állandóan pofázós és poénkodós, smartass Spidey-s játékmenetekhez nekem hangulat kell.
Jelenleg egy gyors TLOU2 újra után (voltaképpen a kedvenc szinteket újráztam, a tériszonyos toronyházkört imádom) végre ki akarom használni a PS Pluspremiumgoldfenetudjami előfizetés előnyeit, úgyhogy leszedtem a Ghost of Tushimát. A PC-n pedig egy ideje ott várakozik a Disco Elysium, a Chicken Police, a Pentiment, a Pathfinder, aztán azt is várom, hogy a CP2077 eljusson teljesen használható állapotba, hogy belekezdjek, és persze ideje lenne már megvenni a GoW: Ragnarököt is.
Friss megjelenéssel elvből nem szeretek játszani, hacsak nem olyan kiadóról van szó, amelyik híres a közel tökéletesre kipofozott játékairól, vagy nem vagyok baromira kiéhezve az új felvonásra. A tapasztalat viszont az, hogy a megjelenés után 2-4-6 hónappal kijönnek a patchek és a dlc-k, feltöltik a játékot quality of life funkciókkal, javítják a bugokat, a menürendszert, és én már ezzel a verzióval szeretnék játszani. Úgyhogy a Hogwarts Legacyt ha meg is veszem az elején, nem valószínű, hogy elkezdem kipörgetni.
Ezt még hallom is.
Még az első részt is be kellene fejeznem, de a fősztori vége előtt nem sokkal belefáradtam a mellékfeladatok/küldetések hajkurászásába. A másodikkal is mentem egy darabig, de ezekhez a csillivilli animációs, állandóan pofázós és poénkodós, smartass Spidey-s játékmenetekhez nekem hangulat kell.
Jelenleg egy gyors TLOU2 újra után (voltaképpen a kedvenc szinteket újráztam, a tériszonyos toronyházkört imádom) végre ki akarom használni a PS Pluspremiumgoldfenetudjami előfizetés előnyeit, úgyhogy leszedtem a Ghost of Tushimát. A PC-n pedig egy ideje ott várakozik a Disco Elysium, a Chicken Police, a Pentiment, a Pathfinder, aztán azt is várom, hogy a CP2077 eljusson teljesen használható állapotba, hogy belekezdjek, és persze ideje lenne már megvenni a GoW: Ragnarököt is.
Friss megjelenéssel elvből nem szeretek játszani, hacsak nem olyan kiadóról van szó, amelyik híres a közel tökéletesre kipofozott játékairól, vagy nem vagyok baromira kiéhezve az új felvonásra. A tapasztalat viszont az, hogy a megjelenés után 2-4-6 hónappal kijönnek a patchek és a dlc-k, feltöltik a játékot quality of life funkciókkal, javítják a bugokat, a menürendszert, és én már ezzel a verzióval szeretnék játszani. Úgyhogy a Hogwarts Legacyt ha meg is veszem az elején, nem valószínű, hogy elkezdem kipörgetni.
Mivel én anno a Dead Space 2-vel kezdtem nem volt kedvem visszalépni grafikailag és gameplayt tekintve, így kihagytam az első részt. A remake azonban tökéletes alkalom volt, hogy ezt pótoljam. Ugyanez volt a helyzet az RE2 és RE3-mal is, így kell újraalkotni egy játékot!
A topikjában leírtaknak igazat adok, audio szempontból gyenge volt (el sem tudom képzelni milyen lehetett, h a főhősnek nincs hangja), de minden másban hozta az elvárhatót. Nem is emlékszem az elmúlt pár évből más, hasonlóan jó sci-fi franchise-ra/IP-re. cáfoljatok meg és mondjatok már párat, mert tuti kellett lennie.
A topikjában leírtaknak igazat adok, audio szempontból gyenge volt (el sem tudom képzelni milyen lehetett, h a főhősnek nincs hangja), de minden másban hozta az elvárhatót. Nem is emlékszem az elmúlt pár évből más, hasonlóan jó sci-fi franchise-ra/IP-re. cáfoljatok meg és mondjatok már párat, mert tuti kellett lennie.
Thymesia
Elöljáróban annyit, hogy tavaly decemberben játszottam le a Star Wars: Jedi Fallen Order-t és az volt nekem az első soulslike játék (bár sokak szerint az nem is igazi soulslike, de mindegy). A Fallen Order-ben a harcokkal a játék feléig iszonyatosan szenvedtem, aztán a második felére elkapott a lánc és úgy döntöttem, kell nekem valami hasonló, de nagyobb kihívás. Így esett a Thymesia-ra a választásom.
Grafika: nos, a játék egy igazi indie gyöngyszem, ami meglátszik a grafikán is. Csúnyának egyáltalán nem nevezhető, de azért napjaink standardjához képest lemaradásban van. Viszont legalább tökéletes az optimalizáció, nálam végig higanyfolyékony volt a játék, akadást sehol sem tapasztaltam.
Pályadesign: sokrétű, többszintes, jól felépített pályákon bolyonghatunk, amiket a mellékküldetésekben aztán még többféleképp újra bejárhatunk. Van itt fekélyes hólyagokat gennyedző fákkal teli erdő, aminek közepén, illetve ágai között betegségtől megőrült lakókkal teli pestistelepek bújnak meg. Van vérben úszó könyvtár (szó szerint úszik a vérben!), elhagyatott palotakert, illetve egy félig lerombolt erőd. Igazán bájos helyszínek, de egy dark fantasy játékhoz ezek illenek. A fő színek a gennyzöld, lázsárga, vérvörös, rothadt-barna és az iszapszürke. Nem egy vidám játék, na!
Audio: a zene egyszerű, de nagyszerű. Ahhoz képest, hogy egy hétfős(!) csapat készítette a játékot, teljesen rendben van. Szinkron viszont egyáltalán nincs, amit én speciel egyáltalán nem bánok, mert így legalább nem kell teljesen felesleges locsogást-pofázást hallgatni menet közben. Egy-egy hümmögés vagy morgás a maximum, amit néhány karakter elejt. Egyben itt jegyezném meg, hogy átvezető videóból sincs egy darab sem a játékban, ami nálam szintén hatalmas plusz pont, de ha valaki szeret 20-30 órás játékokból 10 órát átvezető videók nézésével tölteni, az szomorú lesz itt.
Játékmenet: ez egyrészt hozza a tipikusnak mondott soulslike elemeket, mint a mentési pontul szolgáló beacon-ok (itt székek), elhalálozásunkkor elvesző (de újra felszedhető) tapasztalati pontok, nagyon agresszív (és itt is parry-re és dodge-ra építő) harc, illetve a fejleszthető karakterünk. Ami egyedi, az egyrészt a kétszintű HP-rendszer: mindkét HP-csíkot le kell szednünk az ellenfelekről, másrészt az ún. plague weapon-ök. Ezeket el is szedhetjük az ellenfelektől, de mi magunk is fejleszthetjük őket és egy bizonyos képesség feloldásával akár kettőt is magunknál tarthatunk. Ezekre pedig szükségünk is lesz, mert a komolyabb ellenfeleket csak a szablyánkkal illetve karmunkkal megdolgozva örökkévalóságig tartana legyőzni. Ami pedig a képességeket és a különféle build-eket illeti, rengeteg a lehetőségünk, ráadásul azt nagyon jól kitalálták a fejlesztők, hogy ezeket bármikor újravariálhatjuk. Tényleg elképesztően sokrétű harcot és végtelen számú lehetőséget biztosít így a játék a számunkra.
Irányítás: én a magam részéről (mint öreg PC only guy) bill+egér kombóval játszottam. Semmiféle problémát nem tapasztaltam. Tökéletesen reszponzív volt végig a játék, a kamerakezeléssel se volt így gond, ahol meg mégis, az a játék engine-je miatt volt. Ez a tipikusnak mondható karakterünk sarokba szorulásánál hülye pozícióba kerülő kamerát jelenti, amikor is nem látjuk a saját karakterünk. De ez más játékoknál is rendre előfordul.
Boss fight-ok: ugyebár a soulsike játékok alapköve. Nos, itt nyolcféle boss-al találkozhatunk, négy „kötelező”, négy pedig opcionális. A négy „kötelezőből” már a legelső is mocsok nehéz volt, ahogy az utolsó is. A második és harmadik viszonylag könnyen legyőzhető. A négy opcionálisnál ugyanez az arány, van kettő iszonyat nehéz és kettő elég egyszerű, bár az a kettő ún. gimmick boss, ahol is az elsővel azért szívtam órákon át, mert magának a pályának a megalkotása volt olyan, hogy nem tudtam egyszerűen eljutni a végéig, de ez az én bénázásom volt. Összességében néha idegtépő, de mégis roppant élvezetes volt ezeket a boss-okat legyőzni és tényleg mindegyik más-más stílust és taktikát követelt meg.
Szavatosság: nos, nekem 25 órába tellett kipörgetni a játékot, de elég sok farm és grind volt benne és még az összes mellékküldetést is megcsináltam. Plusz mint írtam, elég új is nekem az egész stílus. Soulsike veteránok, akik csak a főküldetésekre koncentrálnak, szerintem akár 6-7 óra alatt is lenyomhatják már első próbálkozásra is. Viszont az én 25 órámban nincs benne a max. level, ami itt 50-es szintet jelent – én most 40-es szinten állok. Plusz van még jónéhány feloldatlan achievement. Azt kell, hogy mondjam, ha valaki maximalista, az simán beleölhet akár 40-50 órát is a játékba, de utána már nem hiszem hogy bárki újra elővenné, hiszen sztorija nem nagyon van, és annyi idő után már valszeg a harcok sem okoznak akkora örömet.
Ár: alapjáraton 25 EUR Steam-en, én leárazva 20 EUR-ért vettem. Ennyit bőven megér, ha valaki valami souls utánzatra vágyik és bejön neki ez a komor dark fantasy stílus és nem bánja a szinkron, az átvezető videók meg a sztori szinte teljes hiányát.
Elöljáróban annyit, hogy tavaly decemberben játszottam le a Star Wars: Jedi Fallen Order-t és az volt nekem az első soulslike játék (bár sokak szerint az nem is igazi soulslike, de mindegy). A Fallen Order-ben a harcokkal a játék feléig iszonyatosan szenvedtem, aztán a második felére elkapott a lánc és úgy döntöttem, kell nekem valami hasonló, de nagyobb kihívás. Így esett a Thymesia-ra a választásom.
Grafika: nos, a játék egy igazi indie gyöngyszem, ami meglátszik a grafikán is. Csúnyának egyáltalán nem nevezhető, de azért napjaink standardjához képest lemaradásban van. Viszont legalább tökéletes az optimalizáció, nálam végig higanyfolyékony volt a játék, akadást sehol sem tapasztaltam.
Pályadesign: sokrétű, többszintes, jól felépített pályákon bolyonghatunk, amiket a mellékküldetésekben aztán még többféleképp újra bejárhatunk. Van itt fekélyes hólyagokat gennyedző fákkal teli erdő, aminek közepén, illetve ágai között betegségtől megőrült lakókkal teli pestistelepek bújnak meg. Van vérben úszó könyvtár (szó szerint úszik a vérben!), elhagyatott palotakert, illetve egy félig lerombolt erőd. Igazán bájos helyszínek, de egy dark fantasy játékhoz ezek illenek. A fő színek a gennyzöld, lázsárga, vérvörös, rothadt-barna és az iszapszürke. Nem egy vidám játék, na!
Audio: a zene egyszerű, de nagyszerű. Ahhoz képest, hogy egy hétfős(!) csapat készítette a játékot, teljesen rendben van. Szinkron viszont egyáltalán nincs, amit én speciel egyáltalán nem bánok, mert így legalább nem kell teljesen felesleges locsogást-pofázást hallgatni menet közben. Egy-egy hümmögés vagy morgás a maximum, amit néhány karakter elejt. Egyben itt jegyezném meg, hogy átvezető videóból sincs egy darab sem a játékban, ami nálam szintén hatalmas plusz pont, de ha valaki szeret 20-30 órás játékokból 10 órát átvezető videók nézésével tölteni, az szomorú lesz itt.
Játékmenet: ez egyrészt hozza a tipikusnak mondott soulslike elemeket, mint a mentési pontul szolgáló beacon-ok (itt székek), elhalálozásunkkor elvesző (de újra felszedhető) tapasztalati pontok, nagyon agresszív (és itt is parry-re és dodge-ra építő) harc, illetve a fejleszthető karakterünk. Ami egyedi, az egyrészt a kétszintű HP-rendszer: mindkét HP-csíkot le kell szednünk az ellenfelekről, másrészt az ún. plague weapon-ök. Ezeket el is szedhetjük az ellenfelektől, de mi magunk is fejleszthetjük őket és egy bizonyos képesség feloldásával akár kettőt is magunknál tarthatunk. Ezekre pedig szükségünk is lesz, mert a komolyabb ellenfeleket csak a szablyánkkal illetve karmunkkal megdolgozva örökkévalóságig tartana legyőzni. Ami pedig a képességeket és a különféle build-eket illeti, rengeteg a lehetőségünk, ráadásul azt nagyon jól kitalálták a fejlesztők, hogy ezeket bármikor újravariálhatjuk. Tényleg elképesztően sokrétű harcot és végtelen számú lehetőséget biztosít így a játék a számunkra.
Irányítás: én a magam részéről (mint öreg PC only guy) bill+egér kombóval játszottam. Semmiféle problémát nem tapasztaltam. Tökéletesen reszponzív volt végig a játék, a kamerakezeléssel se volt így gond, ahol meg mégis, az a játék engine-je miatt volt. Ez a tipikusnak mondható karakterünk sarokba szorulásánál hülye pozícióba kerülő kamerát jelenti, amikor is nem látjuk a saját karakterünk. De ez más játékoknál is rendre előfordul.
Boss fight-ok: ugyebár a soulsike játékok alapköve. Nos, itt nyolcféle boss-al találkozhatunk, négy „kötelező”, négy pedig opcionális. A négy „kötelezőből” már a legelső is mocsok nehéz volt, ahogy az utolsó is. A második és harmadik viszonylag könnyen legyőzhető. A négy opcionálisnál ugyanez az arány, van kettő iszonyat nehéz és kettő elég egyszerű, bár az a kettő ún. gimmick boss, ahol is az elsővel azért szívtam órákon át, mert magának a pályának a megalkotása volt olyan, hogy nem tudtam egyszerűen eljutni a végéig, de ez az én bénázásom volt. Összességében néha idegtépő, de mégis roppant élvezetes volt ezeket a boss-okat legyőzni és tényleg mindegyik más-más stílust és taktikát követelt meg.
Szavatosság: nos, nekem 25 órába tellett kipörgetni a játékot, de elég sok farm és grind volt benne és még az összes mellékküldetést is megcsináltam. Plusz mint írtam, elég új is nekem az egész stílus. Soulsike veteránok, akik csak a főküldetésekre koncentrálnak, szerintem akár 6-7 óra alatt is lenyomhatják már első próbálkozásra is. Viszont az én 25 órámban nincs benne a max. level, ami itt 50-es szintet jelent – én most 40-es szinten állok. Plusz van még jónéhány feloldatlan achievement. Azt kell, hogy mondjam, ha valaki maximalista, az simán beleölhet akár 40-50 órát is a játékba, de utána már nem hiszem hogy bárki újra elővenné, hiszen sztorija nem nagyon van, és annyi idő után már valszeg a harcok sem okoznak akkora örömet.
Ár: alapjáraton 25 EUR Steam-en, én leárazva 20 EUR-ért vettem. Ennyit bőven megér, ha valaki valami souls utánzatra vágyik és bejön neki ez a komor dark fantasy stílus és nem bánja a szinkron, az átvezető videók meg a sztori szinte teljes hiányát.
Xuan-Yuan Sword VII
Teljesen véletlenül került a szemem elé ez a játék, de egyáltalán nem bántam meg Gyakorlatilag ez egy kínai ARPG, olyan értelemben is, hogy Kínában játszódik és a szinkron is szigorúan a kínaira korlátozódik (a fejlesztő pedig taiwan-i), de ez egyáltalán nem válik a játék kárára. A hetes szám pedig ne ijesszen meg senkit a címben, a végigjátszás után kicsit utánaolvastam, elvileg ez a sorozat is olyan, mint a Final Fantasy, nem kell ismerni az előző részeket.
A történet csak a keretet adja meg a játéknak, spoiler nélkül elég annyi, hogy a húgunkat akarjuk megmenteni, ennek során pedig belekeveredünk egy helyi lázadásba, szörnyeket hányunk kardélre és még a családunkért is bosszút állhatunk. Viszont ennek ellenére is vannak érdekes/vicces részek benne, nekem tetszett, még ha maradtak is homályos részletek benne.
A harcrendszer egyszerre összetett és mégis egyszerű. Van egy alap támadásunk, illetve különböző stance-ek és ahhoz tartozó támadások. Utóbbiak folyamatosan nyílnak meg a történet előrehaladtával és a használatuk folyamán fejlődnek. Így egyre hosszabb kombókat vagyunk képesek végrehajtani, ha pedig elérjük a maximális szintet megnyílik az adott stance ultimate képessége is. Egyszerre két stance lehet kiválasztva, ezek között szabadon váltogathatunk, de harc közben nem lehet őket cserélni. Van, amelyikkel stunolni tudjuk az ellenfelet (ha betelik egy csík bevihetünk egy kivégző mozdulatot, ami a gyengébb ellenfeleket megöli, a bossokat alaposan lesebzi), van ami területre hat, szóval tömegével támadó ellenfelek ellen éri meg bevetni. Ezen kívül még van egy Elysium Rift nevű képességünk, ami egy fantasy bullet time és a killekkel lehet feltölteni. Illetve a nem boss ellenfeleket megpróbálhatjuk mágikusan csapdába ejteni, ami siker esetén több/egyedi hozzávalót biztosít.
Idővel kapunk magunk mellé kettő társat is, de őket csak minimálisan irányíthatjuk (konkrétan van egy képesség, amit manuálisan használhatunk velük) és az ellenfelek sem nagyon foglalkoznak velük. Cserébe ha elfogy az életük akkor nem is halnak meg, csak egy percre elpillednek
A grafika nem eget rengető, de az arcmimikától és néhány érdekesen kinéző karaktermodelltől eltekintve kifejezetten hangulatosra sikerült. Ez főleg a környezetre igaz, de a játék későbbi részén megjelenő ellenfelek között is vannak jól sikerültek. A hangok szintén rendben vannak, bár a kínai szinkron elsőre furcsa lehet (és nem, nincs angol). Még úgy is időbe telt megszokni, hogy távol-keleti játékokat mindig japán hanggal játszok (igen, a kettő között észrevehető különbség van).
Ami problémás, hogy minden látszat ellenére ez egy csőjáték, ahol néha ugyan kell mennünk visszafelé is egy-egy küldetés erejéig (már ha akarunk ezzel foglalkozni) és pár helyen elágazásokat is találunk (de úgyis be kell járni mind a két oldalt), de végig érezhető, hogy csak egyfelé mehetünk. Erre a néhány település csak rátesz egy lapáttal, mindenhol van egy darab kereskedő és egy NPC, akivel lehet malmozni (ami a játékban Zhuolu sakk névre hallgat). Esetleg még egy NPC, akitől felvehetünk egy küldetést.
A játék nem túl hosszú, nekem 25 órába telt a végére érni és megszerezni minden achievementet, de a tényleges játékidő csak 20,5 óra volt. A különbség oka egyrészt a hard nehézségnek köszönhető, másrészt annak, hogy sikerült idő előtt belekötnöm két olyan ellenfélbe, akikkel csak a játék végén kellett volna megküzdenem (de győztem
.
TL,DR: Nekem kellemes meglepetés volt ez a játék, aki szereti a stílust az adjon neki egy esélyt. Teljes áron is csak 30 EUR, de akcióban a feléért be lehet szerezni, annyit mindenképpen megér.
Teljesen véletlenül került a szemem elé ez a játék, de egyáltalán nem bántam meg
Gyakorlatilag ez egy kínai ARPG, olyan értelemben is, hogy Kínában játszódik és a szinkron is szigorúan a kínaira korlátozódik (a fejlesztő pedig taiwan-i), de ez egyáltalán nem válik a játék kárára. A hetes szám pedig ne ijesszen meg senkit a címben, a végigjátszás után kicsit utánaolvastam, elvileg ez a sorozat is olyan, mint a Final Fantasy, nem kell ismerni az előző részeket.
A történet csak a keretet adja meg a játéknak, spoiler nélkül elég annyi, hogy a húgunkat akarjuk megmenteni, ennek során pedig belekeveredünk egy helyi lázadásba, szörnyeket hányunk kardélre és még a családunkért is bosszút állhatunk. Viszont ennek ellenére is vannak érdekes/vicces részek benne, nekem tetszett, még ha maradtak is homályos részletek benne.
A harcrendszer egyszerre összetett és mégis egyszerű. Van egy alap támadásunk, illetve különböző stance-ek és ahhoz tartozó támadások. Utóbbiak folyamatosan nyílnak meg a történet előrehaladtával és a használatuk folyamán fejlődnek. Így egyre hosszabb kombókat vagyunk képesek végrehajtani, ha pedig elérjük a maximális szintet megnyílik az adott stance ultimate képessége is. Egyszerre két stance lehet kiválasztva, ezek között szabadon váltogathatunk, de harc közben nem lehet őket cserélni. Van, amelyikkel stunolni tudjuk az ellenfelet (ha betelik egy csík bevihetünk egy kivégző mozdulatot, ami a gyengébb ellenfeleket megöli, a bossokat alaposan lesebzi), van ami területre hat, szóval tömegével támadó ellenfelek ellen éri meg bevetni. Ezen kívül még van egy Elysium Rift nevű képességünk, ami egy fantasy bullet time és a killekkel lehet feltölteni. Illetve a nem boss ellenfeleket megpróbálhatjuk mágikusan csapdába ejteni, ami siker esetén több/egyedi hozzávalót biztosít.
Idővel kapunk magunk mellé kettő társat is, de őket csak minimálisan irányíthatjuk (konkrétan van egy képesség, amit manuálisan használhatunk velük) és az ellenfelek sem nagyon foglalkoznak velük. Cserébe ha elfogy az életük akkor nem is halnak meg, csak egy percre elpillednek
A grafika nem eget rengető, de az arcmimikától és néhány érdekesen kinéző karaktermodelltől eltekintve kifejezetten hangulatosra sikerült. Ez főleg a környezetre igaz, de a játék későbbi részén megjelenő ellenfelek között is vannak jól sikerültek. A hangok szintén rendben vannak, bár a kínai szinkron elsőre furcsa lehet (és nem, nincs angol). Még úgy is időbe telt megszokni, hogy távol-keleti játékokat mindig japán hanggal játszok (igen, a kettő között észrevehető különbség van).
Ami problémás, hogy minden látszat ellenére ez egy csőjáték, ahol néha ugyan kell mennünk visszafelé is egy-egy küldetés erejéig (már ha akarunk ezzel foglalkozni) és pár helyen elágazásokat is találunk (de úgyis be kell járni mind a két oldalt), de végig érezhető, hogy csak egyfelé mehetünk. Erre a néhány település csak rátesz egy lapáttal, mindenhol van egy darab kereskedő és egy NPC, akivel lehet malmozni (ami a játékban Zhuolu sakk névre hallgat). Esetleg még egy NPC, akitől felvehetünk egy küldetést.
A játék nem túl hosszú, nekem 25 órába telt a végére érni és megszerezni minden achievementet, de a tényleges játékidő csak 20,5 óra volt. A különbség oka egyrészt a hard nehézségnek köszönhető, másrészt annak, hogy sikerült idő előtt belekötnöm két olyan ellenfélbe, akikkel csak a játék végén kellett volna megküzdenem (de győztem
.
TL,DR: Nekem kellemes meglepetés volt ez a játék, aki szereti a stílust az adjon neki egy esélyt. Teljes áron is csak 30 EUR, de akcióban a feléért be lehet szerezni, annyit mindenképpen megér.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Te tudod mennyi időd van játszani, nekem a Kena 32 óra (4 nap) volt, de ennek a harmadát simán a maxra húzott nehézség/rémes harcrendszer számlájára lehet írni (kellett achihoz).
De átérzem, én is próbálok most mindent kifuttatni a Hogwarts előtt, mert onnantól nincs megállás
De átérzem, én is próbálok most mindent kifuttatni a Hogwarts előtt, mert onnantól nincs megállás
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Hát az lehet, nem tudom. Az biztos, hogy ott rengeteg tennivaló volt mellette, több mellékquest volt meg az egész valahogy nagyobbnak, monumentálisabbnak érződött. Eskü még a map is, aztán majdnem ugyanaz a kettő.
Most inkább azon agyalok, hogy belekezdjek-e valamibe Hogwarts Legacy előtt. Ahogy írtam is, a Kenán gondolkodok, de lehet nem lenne idő befejezni kényelmesen.
Most inkább azon agyalok, hogy belekezdjek-e valamibe Hogwarts Legacy előtt. Ahogy írtam is, a Kenán gondolkodok, de lehet nem lenne idő befejezni kényelmesen.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Egyébként már az alap Spider-Man sztorija sem volt elnyújtva Direkt visszakerestem, mert ezt is bele szoktam írni: minimális mellékes küldetést csinálva nyolc óra körül volt. De ott azért rendesen el lehetett nyújtani az alapjátékot, ha valaki 100%-ra törekedett, főleg, ha nem guide alapján ment.
Mondjuk engem ez a rész nem különösebben mozgat, az alapban is utáltam a kölyköt, volt, hogy elnyomtam az átvezetőket is vele. Majd egyszer bepótolom, ha beesik 20 EUR alá. Annál többet nekem nem ér
Direkt visszakerestem, mert ezt is bele szoktam írni: minimális mellékes küldetést csinálva nyolc óra körül volt. De ott azért rendesen el lehetett nyújtani az alapjátékot, ha valaki 100%-ra törekedett, főleg, ha nem guide alapján ment.
Mondjuk engem ez a rész nem különösebben mozgat, az alapban is utáltam a kölyköt, volt, hogy elnyomtam az átvezetőket is vele. Majd egyszer bepótolom, ha beesik 20 EUR alá. Annál többet nekem nem ér
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Batmanen kívül nem vágom a többi képregényt.
Lehet, gondolom fel kellett dobni, meg megindokolni a létjogosultságát.
Ettől függetlenül furcsa volt. A bioenergikus erő meglétén pl. nem lepődött meg sem ő, sem Peter, vagy legalábbis nem tették szóvá. Viszont a láthatatlanság első megjelenése a hídon úgy tűnt, hogy meglepte Milest is, legalábbis olyan volt, mintha ő sem értené, mi történik. Meg később volt, hogy az be is fuccsolt, és pont fontos pillanatban nem működött.
Jaj hát a sztori, igen. Nem is tudom, nyilván egy képregénysztori videojátékban sosem túl bonyolult, de itt aztán tényleg elengedték a józan ész kezét.
Lehet, gondolom fel kellett dobni, meg megindokolni a létjogosultságát.
Ettől függetlenül furcsa volt. A bioenergikus erő meglétén pl. nem lepődött meg sem ő, sem Peter, vagy legalábbis nem tették szóvá. Viszont a láthatatlanság első megjelenése a hídon úgy tűnt, hogy meglepte Milest is, legalábbis olyan volt, mintha ő sem értené, mi történik. Meg később volt, hogy az be is fuccsolt, és pont fontos pillanatban nem működött.
Jaj hát a sztori, igen. Nem is tudom, nyilván egy képregénysztori videojátékban sosem túl bonyolult, de itt aztán tényleg elengedték a józan ész kezét.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Miles képességei amúgy a képregényekből jönnek. Mármint ettől még érezheted túlzásnak nyilván, csak eszembe jutott, hogy nem a játék költötte őket hozzá, hogy változatosabb legyen a gameplay.
Sztori szerintem is értelmetlen szar.
Ráadásul ami még rosszabb, hogy borzasztó idegesítő is, gyűlölöm ezt a megvalósítást. Mondvacsinált konfliktusokba írták Miles-t a csajjal, meg mindig úgy hozták ki, mintha ő lenne adott helyzetben a hülye, a végén meg tapsoljunk mert végre megjön az esze a hülye picsának... Egy redemption arc esetében pontosan ez a legnagyobb hiba, amikor meg sem próbálják egyensúlyozni/ellensúlyozni a dolgokat, csak teljesen ellenszenves, megbocsáthatatlan tettek után bedobnak egy gyenge "na ezért csinálta" indokot, meg pálfordulást.
Remek gameplay, nagyon élveztem, de a sztori és főleg a főellenfél nálam irtózatosan lehúzta ezt a játékot.
Sztori szerintem is értelmetlen szar.
Ráadásul ami még rosszabb, hogy borzasztó idegesítő is, gyűlölöm ezt a megvalósítást. Mondvacsinált konfliktusokba írták Miles-t a csajjal, meg mindig úgy hozták ki, mintha ő lenne adott helyzetben a hülye, a végén meg tapsoljunk mert végre megjön az esze a hülye picsának... Egy redemption arc esetében pontosan ez a legnagyobb hiba, amikor meg sem próbálják egyensúlyozni/ellensúlyozni a dolgokat, csak teljesen ellenszenves, megbocsáthatatlan tettek után bedobnak egy gyenge "na ezért csinálta" indokot, meg pálfordulást.
Remek gameplay, nagyon élveztem, de a sztori és főleg a főellenfél nálam irtózatosan lehúzta ezt a játékot.
I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status
Marvel’s Spider-Man: Miles Morales
PS Storeban le volt akciózva karácsonykor, úgyhogy beruháztam rá, úgyis régóta ott porosodott a kívánságlistámon. Azért nehéz róla mit mondani, mert kb. olyan, mint az elődje, aki azt ismeri, annak ebben kevés újdonság lesz. Tetszik, hogy észszerűsítettek dolgokat, például a bűncselekmények nem zónákhoz kötődnek és random töltődnek be, hanem - bár random is megjelennek - a játékos választhatja ki, hogy mit is szeretne megcsinálni. Ez a platinázáshoz nagy segítség, mert anno rendesen megszenvedtem azzal, hogy egy adott zónában az istennek sem akartam új bűncselekmények beadódni, amikor meg végre megjelent egy, az nyilván pont a másik, már befejezett negyedben volt. A mellékküldetések is szintén az új Pókember-appban jelennek meg, így nem csúfoskodnak a térképen, hanem ha meg akarom csinálni, csak kiválasztom, megjelenik a helye, odahintázok és mehet is.
A sztori... hát, 4 óra. Kinyomhatatlan átvezetőkkel, ami legalább egy fél óra ebből az időből. A tennivalók a városban kitolják olyan 15-18 órára nehézség függvényében. Mivel kiplatináztam, és ahhoz kellett egy NG+, ezért tudom, hogy 4 óra a fősztori, mert este 8 körül kezdtem, és sajnos éjfél után pár perccel már be is adta a trófeát. Az acsik amúgy tetszenek, jópofák, nem grindelősek, de azért az embernek küzdeni kell értük.
Jó volt az új képesség, ez a "bioelektromosság". Kellett valami, ami ad némi pluszt az eredeti játékhoz képest, és ez meglehetősen fun volt, főleg a 3 csíkért elnyomható megablast. A láthatatlanságot már soknak éreztem. Egyrészt felesleges is volt, másrészt a semmiből jött, harmadrészt semmilyen játékbeli haszna nem volt igazából. Meg... szóval ennyi erővel kiírhatnák, hogy Miles a Spider-Man Superior, és Peter az ő kis gyengébb és kevesebbet tudó segédje.
A gyűjtögethető dolgok is kb. ugyanazok, csak máshogy vannak elnevezve. Itt ládák vannak, időkapszulák, hanganyagok. Na mondjuk a hangfájlos gyűjtögetés az tetszett, meg az is, hogy bár az ötlet pazar, de nem használták túl, ebben ennyi volt.
A negatívumokról... Először is az, hogy bitang rövid az egész, az elődhöz képest pedig különösen. Másrészt Miles túl gyorsan lesz túl erős. Harmadrészt, szerintem maga a sztori is elég bugyuta, bár a 4 órás intervallumba ennél több nehezen fért volna bele. Ja meg hát nyilván azon nem kell meglepődni, hogy minden tele van b*szva szivárvánnyal, meg a mellékküldetéseket lezáró, ajándékba kapott ruha miatt kapott acsi is egy házfalnyi Black Lives Matter graffiti előtt poppol. Azért biztos, ami biztos, azt is jól bekenték szivárvánnyal, hátha nem ment át mindenkinek, ahogy a Critical Drinker mondaná: "THE MESSAGE".
Jó volt a végén a macskahátizsák, meg kellett zabálni a kis maszkjában, pedig nem vagyok nagyon állatos.
Ja meg amit akartam még, hogy volt egy elég nehéz acsihoz szükséges feladat (az autólopásos bűncselekménynél, if you know, you know), ezért azt minden fail után újrakerestem a mapon. Itt tűnt fel, hogy kétféle mondással tudta elkezdeni a feladatot Miles, azért az előd sokkal változatosabban érződött a dumák, beszólások meg mondások terén.
Na mindegy, ahogy mondani szokás, egynek elment. Most Hogwarts Legacyig böjtölök, bár a Kenával szemezek.
PS Storeban le volt akciózva karácsonykor, úgyhogy beruháztam rá, úgyis régóta ott porosodott a kívánságlistámon. Azért nehéz róla mit mondani, mert kb. olyan, mint az elődje, aki azt ismeri, annak ebben kevés újdonság lesz. Tetszik, hogy észszerűsítettek dolgokat, például a bűncselekmények nem zónákhoz kötődnek és random töltődnek be, hanem - bár random is megjelennek - a játékos választhatja ki, hogy mit is szeretne megcsinálni. Ez a platinázáshoz nagy segítség, mert anno rendesen megszenvedtem azzal, hogy egy adott zónában az istennek sem akartam új bűncselekmények beadódni, amikor meg végre megjelent egy, az nyilván pont a másik, már befejezett negyedben volt. A mellékküldetések is szintén az új Pókember-appban jelennek meg, így nem csúfoskodnak a térképen, hanem ha meg akarom csinálni, csak kiválasztom, megjelenik a helye, odahintázok és mehet is.
A sztori... hát, 4 óra. Kinyomhatatlan átvezetőkkel, ami legalább egy fél óra ebből az időből. A tennivalók a városban kitolják olyan 15-18 órára nehézség függvényében. Mivel kiplatináztam, és ahhoz kellett egy NG+, ezért tudom, hogy 4 óra a fősztori, mert este 8 körül kezdtem, és sajnos éjfél után pár perccel már be is adta a trófeát. Az acsik amúgy tetszenek, jópofák, nem grindelősek, de azért az embernek küzdeni kell értük.
Jó volt az új képesség, ez a "bioelektromosság". Kellett valami, ami ad némi pluszt az eredeti játékhoz képest, és ez meglehetősen fun volt, főleg a 3 csíkért elnyomható megablast. A láthatatlanságot már soknak éreztem. Egyrészt felesleges is volt, másrészt a semmiből jött, harmadrészt semmilyen játékbeli haszna nem volt igazából. Meg... szóval ennyi erővel kiírhatnák, hogy Miles a Spider-Man Superior, és Peter az ő kis gyengébb és kevesebbet tudó segédje.
A gyűjtögethető dolgok is kb. ugyanazok, csak máshogy vannak elnevezve. Itt ládák vannak, időkapszulák, hanganyagok. Na mondjuk a hangfájlos gyűjtögetés az tetszett, meg az is, hogy bár az ötlet pazar, de nem használták túl, ebben ennyi volt.
A negatívumokról... Először is az, hogy bitang rövid az egész, az elődhöz képest pedig különösen. Másrészt Miles túl gyorsan lesz túl erős. Harmadrészt, szerintem maga a sztori is elég bugyuta, bár a 4 órás intervallumba ennél több nehezen fért volna bele. Ja meg hát nyilván azon nem kell meglepődni, hogy minden tele van b*szva szivárvánnyal, meg a mellékküldetéseket lezáró, ajándékba kapott ruha miatt kapott acsi is egy házfalnyi Black Lives Matter graffiti előtt poppol. Azért biztos, ami biztos, azt is jól bekenték szivárvánnyal, hátha nem ment át mindenkinek, ahogy a Critical Drinker mondaná: "THE MESSAGE".
Jó volt a végén a macskahátizsák, meg kellett zabálni a kis maszkjában, pedig nem vagyok nagyon állatos.
Ja meg amit akartam még, hogy volt egy elég nehéz acsihoz szükséges feladat (az autólopásos bűncselekménynél, if you know, you know), ezért azt minden fail után újrakerestem a mapon. Itt tűnt fel, hogy kétféle mondással tudta elkezdeni a feladatot Miles, azért az előd sokkal változatosabban érződött a dumák, beszólások meg mondások terén.
Na mindegy, ahogy mondani szokás, egynek elment. Most Hogwarts Legacyig böjtölök, bár a Kenával szemezek.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Köszi a véleményeket, a World War Z Aftermath kimaradt teljesen, de úgy érzem az lesz a nyerő, teszek vele egy próbát
Mi rettentően élveztük haverokkal. 4-es coop-ban nyomtuk. Piszok hangulatos! Ahogy Peace is írta, ott van GP-ben. Ha még nem vagy regisztrálva, akkor 300Ft-ért megnézhetitek, hogy bejön-e vagy sem...
Esetleg vess egy pillantást a World War Z: Aftermath-ra is. Ebben vannak kasztok és skillek is+rengeteg féle fegyver. De erre is igaz, hogy bot-okkal nagy szívás lehet. A többiben ugyan az mint a L4D-ek. Mi egyelőre jól elvagyunk vele. De lehet azért, mert még hat az újdonság varázsa A Back4Blood-al nem játszottunk, így azzal nem tudom összehasonlítani.
A Back4Blood-al nem játszottunk, így azzal nem tudom összehasonlítani.
Igazából L4D2 reloaded. Ha az bejött, ez is befog, ha az nem, ez se. Minden ugyanaz kb. Vannak mondjuk fegyverupgradek, meg talán még skillek is (erre felemásan emlékszem), tehát akadnak újítások, de amúgy sima copypaste az egész.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Ritka hangulatos és a gunplay csúcs! Viszont elég nehéz még legkönnyebb fokozaton is, botokkal felejtős. Pénzt nem adtam volna érte, de GP-ba jó móka volt a kampány!
Hatalmas csalódás volt! Ráadásul elő volt rendelve. :'(
Back4Bloodról mik a vélemények? Gondolkozunk haverral rajta, élvezhető csak az alapjáték? Milyen párba állítva az L4D2-vel?
Na csak mindig áradozzak itt a játékokról...
Warhammer - Chaosbane
Ezt még megjelenéskor kipróbáltam "demo"-ként és arra emlékeztem, hogy már akkor sem igazán tetszett. Aztán valami akcióban csak beszereztem és gondoltam megnézem megint, elvégre jöttek ki közben patch-ek is, kapott kisebb DLC-t meg minden vackot, hátha jó lesz... Nem lett...
A fő vonzerő a játék világa lett volna számomra, de lore-t szinte semmit nem kapunk. A történet kiszámítható, az átvezetők egy idő után unalmasak, az NPC-k közül csak a küldetést adóknak van egy pár mondata és annyi.
Persze a játékmenet még kárpótolhatna érte, elvégre egy Diablo klónról van szó, de az is gyenge lett. A szintlépéssel mint olyannal nem kell foglalkozni, automatikus, nekünk egyáltalán nem kell pontokat osztani. Minden szinten feloldódik 1 vagy néha 2 képesség, ezekből 6 aktív és 6 passzív lehet használatban egyidejűleg, de a legtöbbnek van egy skillpont költsége. Ha nincs pont akkor nem tudjuk betenni. És kb. ennyi, ennél még a Diablo 2 is többet tudott ilyen téren...
Mellé kapunk ismétlődő pályákat, fejezetenként van talán 3-4 alap modell és az variálódik minimális mértékben, az ellenfelek modelljei hasonlóan ismétlődnek, de olyan szinten, hogy a Chapter 1-ben szereplő elite ellenfél csak színben különbözik a további fejezetben megjelenő változatoktól. Szerencsére minden fejezet végén van egy boss, aki legalább kicsit egyedi, de cserébe van 3-4 támadása és rengeteg HP-ja...
A teljesen felejthető kampány olyan 10-12 óra lehetett (+cirka 4 óra a DLC-ben belekerült fejezetek), utána kicsit belenéztem még az "endgame" tartalomba, de ott sem éreztem semmiféle izgalmat. A túlzottan leegyszerűsített rendszer miatta a stílus lelkét adó lootolásban sincs izgalom, főleg azok után, hogy az utolsó fejezet elején már elértem a maximális, ötvenes szintet is.
Én senkinek nem ajánlom, még akcióban sem, a stíluson belül rengeteg versenytárs van, ami ennél minden téren többet tud nyújtani...
Warhammer - Chaosbane
Ezt még megjelenéskor kipróbáltam "demo"-ként és arra emlékeztem, hogy már akkor sem igazán tetszett. Aztán valami akcióban csak beszereztem és gondoltam megnézem megint, elvégre jöttek ki közben patch-ek is, kapott kisebb DLC-t meg minden vackot, hátha jó lesz... Nem lett...
A fő vonzerő a játék világa lett volna számomra, de lore-t szinte semmit nem kapunk. A történet kiszámítható, az átvezetők egy idő után unalmasak, az NPC-k közül csak a küldetést adóknak van egy pár mondata és annyi.
Persze a játékmenet még kárpótolhatna érte, elvégre egy Diablo klónról van szó, de az is gyenge lett. A szintlépéssel mint olyannal nem kell foglalkozni, automatikus, nekünk egyáltalán nem kell pontokat osztani. Minden szinten feloldódik 1 vagy néha 2 képesség, ezekből 6 aktív és 6 passzív lehet használatban egyidejűleg, de a legtöbbnek van egy skillpont költsége. Ha nincs pont akkor nem tudjuk betenni. És kb. ennyi, ennél még a Diablo 2 is többet tudott ilyen téren...
Mellé kapunk ismétlődő pályákat, fejezetenként van talán 3-4 alap modell és az variálódik minimális mértékben, az ellenfelek modelljei hasonlóan ismétlődnek, de olyan szinten, hogy a Chapter 1-ben szereplő elite ellenfél csak színben különbözik a további fejezetben megjelenő változatoktól. Szerencsére minden fejezet végén van egy boss, aki legalább kicsit egyedi, de cserébe van 3-4 támadása és rengeteg HP-ja...
A teljesen felejthető kampány olyan 10-12 óra lehetett (+cirka 4 óra a DLC-ben belekerült fejezetek), utána kicsit belenéztem még az "endgame" tartalomba, de ott sem éreztem semmiféle izgalmat. A túlzottan leegyszerűsített rendszer miatta a stílus lelkét adó lootolásban sincs izgalom, főleg azok után, hogy az utolsó fejezet elején már elértem a maximális, ötvenes szintet is.
Én senkinek nem ajánlom, még akcióban sem, a stíluson belül rengeteg versenytárs van, ami ennél minden téren többet tud nyújtani...
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
The Last of Us Part I-el is megleptem magam és lepörgettem, csúcs élmény volt ilyen formában ismét átélni! Nagy erőkkel tolom a Part II-t!!! Hétfőn indul a sori. 
Nagy erőkkel tolom a Part II-t!!! Hétfőn indul a sori.
Blacktail
Ez a játék a bejelentése pillanatában megfogott valamiért, elő is volt rendelve és csak azért nem fejeztem be már hetekkel ezelőtt, mert ki akartam élvezni a világát
A játék alapötlete Baba Yaga meséje köré épül, ezt már előzetesen lehetett tudni. Hogy mennyire követi a tényleges népmesét azt mindenki fedezze fel magának.
Mi a kis Yagát irányítjuk, akit elűztek a falujából. Őt hibáztatták több gyerek eltűnéséért, hogy ő az erdei boszorkány (Baba) "szeme" a faluban és egyébként is kitaszított volt, aki kiskora óta maszkot hord és csak a testvérére, Zorára számíthat. A játék elején is az a célunk, hogy megtaláljuk a testvérünket, de ehelyett a boszorkány kunyhóját leljük meg. És bár végig Zorát keressük, de kiderül az is, hogy mi történt a faluból eltűnt gyerekekkel... és miért.
Közben bejárjuk a négy évszakot, találkozunk furcsa figurákkal, kitekert mesékkel és rengeteg titokkal. A tavasz és a nyár szerintem elég hasonlóra sikerült, cserébe az ősz lett a leghangulatosabb. A tél pedig a történet lezárása, ahogy az évé is.
Az viszont rajtunk áll, hogy a történetben mi a gonosz boszorkány leszünk vagy az erőd védelmezői. Kis túlzással mindennek van morális következménye... Segíthetünk sünöknek almához jutni, kiszabadíthatunk madarakat húsevő növények "gyomrából" vagy virágot vihetünk a méheknek. Vagy leverhetjük a fészküket, amiért több mézhez jutunk, ahogy a madarakat lemészárolva is több tollat kapunk, mint ha csak az elhullajtottakat szedjük össze.
A játékban a legfontosabb eszközünk az íjunk, egyrészt (értelemszerűen) azzal védhetjük meg magunkat a harcokban, de vadászhatunk is vele, illetve idővel a haladásunkat is felgyorsíthatjuk, egyfajta rövidtávú teleportként, de néhány mágiát is csak ezzel lehet elsütni. Mellé megkapjuk a boszorkányok legfontosabb jelképét, a seprűt is, ami morális állapotunktól függően gyógyíthat minket vagy sebezheti az ellenfeleket, miközben a figyelmet is magára vonja. Nincs túlbonyolítva a rendszer, de nem is igényli.
A játék világa ugyanis kárpótol minket mindenért, a már említett kifacsart mesékkel, a különböző, szintén elborult szereplőkkel (nekem magasan Spy volt a kedvencem) és az egészet körüllengő, mesés hangulattal. Az éjszakai égbolt a maga rajzolt holdjával, a szó szerint rajzolt átvezetőkkel a történet lényeges pontjain, a különböző minijátékok, engem nagyon be tudott szippantani a játék és élveztem a felfedezést.
Ráadásul a gyűjthető dolgok szinte egészét meg tudjuk találni saját magunk is, mert van egy beépített segédbéka, aki időről-időre bejelöl nekünk egy-egy collectible-t a térképen. Ez nekem külön plusz pont, mert én egyszerre szeretek gyűjtögetni és felfedezni is (Bár egy easter egghez és egy achivemenethez így is segítség kellett)
A játék egyetlen hibájaként a harcrendszert lehetne megemlíteni, mivel az íjon kívül nincs igazán más fegyverünk, a csaták egy idő után monotonná válhatnak. Ez külön igaz az évszakokat lezáró bossharcokra, amiknél kis túlzással megkapjuk ugyanazt háromszor. Viszont ettől eltekintve én nem tudnék rosszat mondani a játékra, buggal nem találkoztam, fagyás nem volt, a szinkron nagyon jól sikerült és sajnálom, hogy véget ért ez a kaland.
25,5 óra lett a vége, ebben benne van, hogy teljesen felderítettem mindent és minden achievementet összeszedtem, aki csak a főszálon akar végigrohanni az a fele alatt is a végére érhet, de ezzel a játékkal bűn sietni...
TL,DR: Egy mesésen hangulatos és elbűvölő játék, amit maximálisan csak ajánlani tudok mindenkinek. Nálam szoros versenyben, de még a Stray-t is meg tudta előzni, mint az év legjobb indie játéka. Szerintem vétek lenne kihagyni és sajnálatos, hogy nem kapott nagyobb hírverést.
Ez a játék a bejelentése pillanatában megfogott valamiért, elő is volt rendelve és csak azért nem fejeztem be már hetekkel ezelőtt, mert ki akartam élvezni a világát
A játék alapötlete Baba Yaga meséje köré épül, ezt már előzetesen lehetett tudni. Hogy mennyire követi a tényleges népmesét azt mindenki fedezze fel magának.
Mi a kis Yagát irányítjuk, akit elűztek a falujából. Őt hibáztatták több gyerek eltűnéséért, hogy ő az erdei boszorkány (Baba) "szeme" a faluban és egyébként is kitaszított volt, aki kiskora óta maszkot hord és csak a testvérére, Zorára számíthat. A játék elején is az a célunk, hogy megtaláljuk a testvérünket, de ehelyett a boszorkány kunyhóját leljük meg. És bár végig Zorát keressük, de kiderül az is, hogy mi történt a faluból eltűnt gyerekekkel... és miért.
Közben bejárjuk a négy évszakot, találkozunk furcsa figurákkal, kitekert mesékkel és rengeteg titokkal. A tavasz és a nyár szerintem elég hasonlóra sikerült, cserébe az ősz lett a leghangulatosabb. A tél pedig a történet lezárása, ahogy az évé is.
Az viszont rajtunk áll, hogy a történetben mi a gonosz boszorkány leszünk vagy az erőd védelmezői. Kis túlzással mindennek van morális következménye... Segíthetünk sünöknek almához jutni, kiszabadíthatunk madarakat húsevő növények "gyomrából" vagy virágot vihetünk a méheknek. Vagy leverhetjük a fészküket, amiért több mézhez jutunk, ahogy a madarakat lemészárolva is több tollat kapunk, mint ha csak az elhullajtottakat szedjük össze.
A játékban a legfontosabb eszközünk az íjunk, egyrészt (értelemszerűen) azzal védhetjük meg magunkat a harcokban, de vadászhatunk is vele, illetve idővel a haladásunkat is felgyorsíthatjuk, egyfajta rövidtávú teleportként, de néhány mágiát is csak ezzel lehet elsütni. Mellé megkapjuk a boszorkányok legfontosabb jelképét, a seprűt is, ami morális állapotunktól függően gyógyíthat minket vagy sebezheti az ellenfeleket, miközben a figyelmet is magára vonja. Nincs túlbonyolítva a rendszer, de nem is igényli.
A játék világa ugyanis kárpótol minket mindenért, a már említett kifacsart mesékkel, a különböző, szintén elborult szereplőkkel (nekem magasan Spy volt a kedvencem) és az egészet körüllengő, mesés hangulattal. Az éjszakai égbolt a maga rajzolt holdjával, a szó szerint rajzolt átvezetőkkel a történet lényeges pontjain, a különböző minijátékok, engem nagyon be tudott szippantani a játék és élveztem a felfedezést.
Ráadásul a gyűjthető dolgok szinte egészét meg tudjuk találni saját magunk is, mert van egy beépített segédbéka, aki időről-időre bejelöl nekünk egy-egy collectible-t a térképen. Ez nekem külön plusz pont, mert én egyszerre szeretek gyűjtögetni és felfedezni is
(Bár egy easter egghez és egy achivemenethez így is segítség kellett)
A játék egyetlen hibájaként a harcrendszert lehetne megemlíteni, mivel az íjon kívül nincs igazán más fegyverünk, a csaták egy idő után monotonná válhatnak. Ez külön igaz az évszakokat lezáró bossharcokra, amiknél kis túlzással megkapjuk ugyanazt háromszor. Viszont ettől eltekintve én nem tudnék rosszat mondani a játékra, buggal nem találkoztam, fagyás nem volt, a szinkron nagyon jól sikerült és sajnálom, hogy véget ért ez a kaland.
25,5 óra lett a vége, ebben benne van, hogy teljesen felderítettem mindent és minden achievementet összeszedtem, aki csak a főszálon akar végigrohanni az a fele alatt is a végére érhet, de ezzel a játékkal bűn sietni...
TL,DR: Egy mesésen hangulatos és elbűvölő játék, amit maximálisan csak ajánlani tudok mindenkinek. Nálam szoros versenyben, de még a Stray-t is meg tudta előzni, mint az év legjobb indie játéka.
Szerintem vétek lenne kihagyni és sajnálatos, hogy nem kapott nagyobb hírverést....az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Támogatom!!! A következő kalandunk a Sackboy lesz, de most a RE6 pörög.
PEGI 12
Egyébként ez megérne egy misét.
Szerintem a jövőben egy jó út lehetne, hogy minden gameből lenne két verzió, egy gyerekesített, meg egy rendes.
Ez engedné, hogy mi megkapjuk a Last of Us drámáját meg goreját, a GoW összetettségét és kihívásait, az ilyen elefántos beteg poénokat, a durva difficultykat, a Remember, no russian jeleneteket, stb.; a gyerekeknek, érzékenyebbeknek meg csinálnának egy ilyen higítottabb verziót. Egyszerűbb, vér meg leszakadó végtagok nélkül, kivágott jelenetekkel, megvágott dialógusokkal, kevesebb meg könnyebb collectible cuccal, ilyesmi.
Egyébként ez megérne egy misét.
Szerintem a jövőben egy jó út lehetne, hogy minden gameből lenne két verzió, egy gyerekesített, meg egy rendes.
Ez engedné, hogy mi megkapjuk a Last of Us drámáját meg goreját, a GoW összetettségét és kihívásait, az ilyen elefántos beteg poénokat, a durva difficultykat, a Remember, no russian jeleneteket, stb.; a gyerekeknek, érzékenyebbeknek meg csinálnának egy ilyen higítottabb verziót. Egyszerűbb, vér meg leszakadó végtagok nélkül, kivágott jelenetekkel, megvágott dialógusokkal, kevesebb meg könnyebb collectible cuccal, ilyesmi.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
A kisgyerekek meg röhögés nélkül. :-D
Mi is kanapén, úgy kell.
Az elefánt annyira kemény volt, komolyan, sírtunk a röhögéstől
Az elefánt annyira kemény volt, komolyan, sírtunk a röhögéstől
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Legjobb!!! Mi kanapén toltuk végig split screen, de tényleg az egyik legjobb co-op cucc! Elefánton sokan kiborultak. Mi is csak pislogtunk.
It takese two
Haverral lenyomtuk. Hát, ha fele ennyi lett volna, az is elég lett volna, és egy szavam se lenne. Életem legjobb co-op játéka. Aki még nem tolta le, az sürgősen keressen valakit, és üljön elé. ELképesztő. Behoz egy ötletet, egy mechanikát, amit imádsz, és nem fél eldobni, hogy adjon valami teljesen más, de ugyanannyira fun dolgot SPOILER ), iszonyat jó irányítás, és tényleg, 3 játékra való ötletanyag.
Nem a világot akarja megváltani, de azt a kategóriát, amit képvisel, azt így kell megcsinálni 10/10-re.
Haverral lenyomtuk. Hát, ha fele ennyi lett volna, az is elég lett volna, és egy szavam se lenne. Életem legjobb co-op játéka. Aki még nem tolta le, az sürgősen keressen valakit, és üljön elé. ELképesztő. Behoz egy ötletet, egy mechanikát, amit imádsz, és nem fél eldobni, hogy adjon valami teljesen más, de ugyanannyira fun dolgot SPOILER
repülés, puskával lövöldözés, mágneses húzogatás, búvárkodás, időtekerés, kaszabolás, kaktusz-towerdefense, etc, etc, etc
. Szupercuki sztori, beteg humor (elefánt az mi volt??!! ), iszonyat jó irányítás, és tényleg, 3 játékra való ötletanyag.
Nem a világot akarja megváltani, de azt a kategóriát, amit képvisel, azt így kell megcsinálni 10/10-re.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
Lehet egyszer kap egy újabb esélyt.
T:R nagy királyság! Más kávéház kicsit, de az Alien: Isolation mellett a legfaszább "retrómozis" játék!!!
Én az ünnepek alatt magamban csak a Project Warlock-ot pörgettem ki! Az is marha jó! Remélem a második része is elér PS4-re!
Én az ünnepek alatt magamban csak a Project Warlock-ot pörgettem ki! Az is marha jó! Remélem a második része is elér PS4-re!
„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”
Fél óra alatt talán az első küldetéssel végezhettél Később indul be igazán. De ha nem megy akkor felesleges erőltetni. Nekem mindenesetre kellemes meglepetést okozott a játék.
Illetve most mentem egy Infiltrator küldetést is, a játék 45 percet írt, nekem majdnem a duplája lett (hoztam a formám), de az inkább az utolsó secret miatt volt, ott keresnem kellett guide-ot is. Poénnak jó volt ez is, majd egyszer még lehet újrajátszom ezt a küldetést.
Később indul be igazán. De ha nem megy akkor felesleges erőltetni. Nekem mindenesetre kellemes meglepetést okozott a játék.
Illetve most mentem egy Infiltrator küldetést is, a játék 45 percet írt, nekem majdnem a duplája lett (hoztam a formám), de az inkább az utolsó secret miatt volt, ott keresnem kellett guide-ot is. Poénnak jó volt ez is, majd egyszer még lehet újrajátszom ezt a küldetést.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Én kiléptem fél óra után. Nagyon nem jött át. Pedig mindenki isteníti...lehet majd egyszer újra...
Terminator: Resistance
Egy ideje már tologattam a játékot, most is vannak mások is függőben, de a két ünnep között újranéztem a két filmet (több sajnos nincs, mint tudjuk) és kedvet kaptam hozzá. És milyen jól tettem
Az elején voltak ugyan fenntartásaim, mert a játék tagadhatatlanul nem szép. És akkor nagyon finoman fogalmaztam, ha nem tudnám, hogy 19ben jelent meg simán tíz évvel idősebbnek mondanám. Viszont a hangulat már az első pálya végére megvolt és szinte égig megmaradt, még ha egy ponton meg is változott. Az elején ugyanis rejtőzködni kell a T-modellek elől, mert a fegyvereink nem tesznek kárt bennük, maximum a robbanószer, de az viszont kevés van. Később is jobb elkerülni a nyílt konfrontációt, mert a főhős nem bírja olyan jól a lövedékeket, mint a különböző ellenfelek.
A végére azért kicsit megfordulnak az esélyek, egyrészt szerzünk erősebb puskákat is, másrészt a karakterünknek is választhatunk hasznos skilleket a szintlépésekkel. Attól függetlenül ugyanúgy nem érdemes nyílt terepen rárohanni az ellenfelekre, mert könnyen fűbe lehet harapni... Vagyis inkább porba...
A játék grafikáját már említettem, sajnos szembeötlően nem szép és ez sok embert el tud riasztani. Mellé a környezet is elég ismétlődő, már 1-2 óra után szembetűnő, hogy kis túlzással minden roncs autóroncs ugyanazt a pár modellt használja. De a hangulat ennek ellenére is megvolt, főleg az éjszakai pályákon, amikor mi alig látunk valamit, az utcákon T-modellek járőröznek, a fejünk felett pedig néha elrepül egy HK Aerial...
A hangokkal kapcsolatban pedig csak ennyit mondanék: ez a menüzene!!! Van még kérdés?
A történettel kapcsolatban nem írnék semmit, mindenki fedezze fel magának A játék egy nagy fordulatát én már előre megsejtettem, de azért örültem, hogy igazam lett. A mellékküldetésekkel pedig megéri foglalkozni, egyrészt, mert ezen IS múlik a befejezés, másrészt mert a játék (sajnos) nem túl hosszú. Nekem 14 óra volt a végigjátszása, de ebben benne van, hogy hard-on kezdtem és voltak részek, amiknek többször neki kellett futni. Másrészt itt is a szokásos módon játszottam és benéztem minden kő alá, utóbbi azért meg tudja nyújtani a játékidőt. Viszont a játék jutalmazza a dolgot, így idejekorán lehet találni az átlagosnál hasznosabb fegyvereket, skillpontot adó könyvet és a lootból soha nem lehet elég
Mindentől függetlenül én tiszta szívvel csak a filmek rajongóinak tudom ajánlani a játékot és csak akkor, ha el tudnak tekinteni a megjelenés hiányosságaitól. De nekik viszont nagyon, mert a hangulata megvan a játéknak.
Egy ideje már tologattam a játékot, most is vannak mások is függőben, de a két ünnep között újranéztem a két filmet (több sajnos nincs, mint tudjuk) és kedvet kaptam hozzá. És milyen jól tettem
Az elején voltak ugyan fenntartásaim, mert a játék tagadhatatlanul nem szép. És akkor nagyon finoman fogalmaztam, ha nem tudnám, hogy 19ben jelent meg simán tíz évvel idősebbnek mondanám. Viszont a hangulat már az első pálya végére megvolt és szinte égig megmaradt, még ha egy ponton meg is változott. Az elején ugyanis rejtőzködni kell a T-modellek elől, mert a fegyvereink nem tesznek kárt bennük, maximum a robbanószer, de az viszont kevés van. Később is jobb elkerülni a nyílt konfrontációt, mert a főhős nem bírja olyan jól a lövedékeket, mint a különböző ellenfelek.
A végére azért kicsit megfordulnak az esélyek, egyrészt szerzünk erősebb puskákat is, másrészt a karakterünknek is választhatunk hasznos skilleket a szintlépésekkel. Attól függetlenül ugyanúgy nem érdemes nyílt terepen rárohanni az ellenfelekre, mert könnyen fűbe lehet harapni... Vagyis inkább porba...
A játék grafikáját már említettem, sajnos szembeötlően nem szép és ez sok embert el tud riasztani. Mellé a környezet is elég ismétlődő, már 1-2 óra után szembetűnő, hogy kis túlzással minden roncs autóroncs ugyanazt a pár modellt használja. De a hangulat ennek ellenére is megvolt, főleg az éjszakai pályákon, amikor mi alig látunk valamit, az utcákon T-modellek járőröznek, a fejünk felett pedig néha elrepül egy HK Aerial...
A hangokkal kapcsolatban pedig csak ennyit mondanék: ez a menüzene!!! Van még kérdés?
A történettel kapcsolatban nem írnék semmit, mindenki fedezze fel magának
A játék egy nagy fordulatát én már előre megsejtettem, de azért örültem, hogy igazam lett. A mellékküldetésekkel pedig megéri foglalkozni, egyrészt, mert ezen IS múlik a befejezés, másrészt mert a játék (sajnos) nem túl hosszú. Nekem 14 óra volt a végigjátszása, de ebben benne van, hogy hard-on kezdtem és voltak részek, amiknek többször neki kellett futni. Másrészt itt is a szokásos módon játszottam és benéztem minden kő alá, utóbbi azért meg tudja nyújtani a játékidőt. Viszont a játék jutalmazza a dolgot, így idejekorán lehet találni az átlagosnál hasznosabb fegyvereket, skillpontot adó könyvet és a lootból soha nem lehet elég
Mindentől függetlenül én tiszta szívvel csak a filmek rajongóinak tudom ajánlani a játékot és csak akkor, ha el tudnak tekinteni a megjelenés hiányosságaitól. De nekik viszont nagyon, mert a hangulata megvan a játéknak.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Syberia: The World Before
A Ki mivel játszik topicban már írtam egy kisebb szösszenetet az első benyomásaimról, így próbálok nem önismételni. Szerencsére bejött az, amit vártam, a kezdeti lendület a játék végéig kitartott.
Jó volt elmerülni újra a Syberiák rozsdás, fogaskerék-punk világában és sajnáltam, hogy hamar véget ért a sztori. Ezúttal a cselekmény két idősíkban játszódik, a múltban (1938- ) és a jelenben (2004-), egy fiktív németajkú kisvárosban, Vaghenben. Az egyik szálon Dana Roze kalandos életét mesélik el nekünk a készítők, akinek pillanatok alatt kellett felnőnie a háborúban. A másik szálon Kate Walkernek válik szívügyévé őt megismerni és felkutatni, ezért nyomozásba kezd.
Itt meg kell jegyeznem, hogy habár a játék nagyobbik felében őt irányítjuk, Kate ebben a részben csak mellékszereplő. Azt vallom, ez a rész kivételesen működhetett volna Kate nélkül is, csak Dana szálát meghagyva és kibővítve, ahogy a Life is Strange játékok is cserélgetik a karaktereiket. Dana történetszála már csak azért is érdekesebb, mert Kate sztorija már véget ért a 2. résszel (a 3. rész nem létezik, az abban behozott bonyodalmakat meg jó érzékkel egy vállrándítással elintézték a készítők). Ettől még nem válik Kate sem feleslegessé: egész jól működik a játékban, hogy Danával a múltban lépten-nyomon elhagyunk vagy elrejtünk pár időkapszulát, amit majd Kate-tel megtalálunk (igaz, hosszabb játék esetén ebből többet is ki lehetett volna hozni).
A szinkronhangok összességében jól sikerültek, Kate hangja továbbra is Sharon Mann, ami mindenképp pozitívum - még úgy is, hogy hallatszik már, hogy idősebb az általa játszott karakternél (a játékban csak 2 év telt el a 2002-es első rész óta). A fontosabb karakterek hangjai is rendben vannak, Danának is jól áll a német akcentus - egy-két mellékszereplőnek viszont már kevésbé. A zenét és a látványt továbbra is csak rommá dicsérni tudom, nagy kár, hogy Benoit Sokal már nem élhette meg, hogy lássa a végeredményt.
Zavarban vagyok, mert a World Before hangulatában abszolút az első két részt idézi, a játékmenet azonban sokkal modernebb lett. Nincsenek a régi részekre jellemző pixelvadászatok és nehéz feladványok, aligha lesz olyan, hogy oda-vissza kell bolyonganunk a pályán, mert félúton elhagytunk egy kulcstárgyat. Kétségtelen, hogy ennek is megvan a bája; ahogy annak is, ha folyamatosan halad előre a sztori, nem akadsz meg, cserébe a feladványok is jóval egyszerűbbek (az egyik utolsó szerkezetnél izzadtam csak le, de sokszor itt is igaz a Syberiákra vonatkozó ősi bölcsesség: ha nem érted a logikát, akkor mint a hülyegyerek, próbálgass végig mindent). Nem véletlenül példálóztam a Life is Strange-dzsel, a játék inkább érződik interaktív mozinak, mint klasszikus értelemben vett kalandjátéknak (és ha nem is olyan mértékben, de megvan az illúzió, hogy itt-ott minimálisan beleszólhatunk az eseményekbe). Emiatt kicsit bosszant a dolog, hogy nem lehet újrajátszani a már megoldott fejezeteket, csak, ha mindent elölről kezdünk.
Bár maradt egy egészséges hiányérzetem a végére, talán így is lejött, hogy elégedett voltam a World Before-ral: egyszerre volt képes megmaradni Syberiának, megőrizve a saját identitását; és tette mindezt úgy, hogy amúgy egy tök új sztorit mesélt el egy jóval korszerűbb játékmenettel. Kötelező annak, aki egy kicsit is szerette a régi részeket.
A Ki mivel játszik topicban már írtam egy kisebb szösszenetet az első benyomásaimról, így próbálok nem önismételni. Szerencsére bejött az, amit vártam, a kezdeti lendület a játék végéig kitartott.
Jó volt elmerülni újra a Syberiák rozsdás, fogaskerék-punk világában és sajnáltam, hogy hamar véget ért a sztori. Ezúttal a cselekmény két idősíkban játszódik, a múltban (1938- ) és a jelenben (2004-), egy fiktív németajkú kisvárosban, Vaghenben. Az egyik szálon Dana Roze kalandos életét mesélik el nekünk a készítők, akinek pillanatok alatt kellett felnőnie a háborúban. A másik szálon Kate Walkernek válik szívügyévé őt megismerni és felkutatni, ezért nyomozásba kezd.
Itt meg kell jegyeznem, hogy habár a játék nagyobbik felében őt irányítjuk, Kate ebben a részben csak mellékszereplő. Azt vallom, ez a rész kivételesen működhetett volna Kate nélkül is, csak Dana szálát meghagyva és kibővítve, ahogy a Life is Strange játékok is cserélgetik a karaktereiket. Dana történetszála már csak azért is érdekesebb, mert Kate sztorija már véget ért a 2. résszel (a 3. rész nem létezik
, az abban behozott bonyodalmakat meg jó érzékkel egy vállrándítással elintézték a készítők). Ettől még nem válik Kate sem feleslegessé: egész jól működik a játékban, hogy Danával a múltban lépten-nyomon elhagyunk vagy elrejtünk pár időkapszulát, amit majd Kate-tel megtalálunk (igaz, hosszabb játék esetén ebből többet is ki lehetett volna hozni).
A szinkronhangok összességében jól sikerültek, Kate hangja továbbra is Sharon Mann, ami mindenképp pozitívum - még úgy is, hogy hallatszik már, hogy idősebb az általa játszott karakternél (a játékban csak 2 év telt el a 2002-es első rész óta). A fontosabb karakterek hangjai is rendben vannak, Danának is jól áll a német akcentus - egy-két mellékszereplőnek viszont már kevésbé.
A zenét és a látványt továbbra is csak rommá dicsérni tudom, nagy kár, hogy Benoit Sokal már nem élhette meg, hogy lássa a végeredményt.
Zavarban vagyok, mert a World Before hangulatában abszolút az első két részt idézi, a játékmenet azonban sokkal modernebb lett. Nincsenek a régi részekre jellemző pixelvadászatok és nehéz feladványok, aligha lesz olyan, hogy oda-vissza kell bolyonganunk a pályán, mert félúton elhagytunk egy kulcstárgyat. Kétségtelen, hogy ennek is megvan a bája; ahogy annak is, ha folyamatosan halad előre a sztori, nem akadsz meg, cserébe a feladványok is jóval egyszerűbbek (az egyik utolsó szerkezetnél izzadtam csak le, de sokszor itt is igaz a Syberiákra vonatkozó ősi bölcsesség: ha nem érted a logikát, akkor mint a hülyegyerek, próbálgass végig mindent). Nem véletlenül példálóztam a Life is Strange-dzsel, a játék inkább érződik interaktív mozinak, mint klasszikus értelemben vett kalandjátéknak (és ha nem is olyan mértékben, de megvan az illúzió, hogy itt-ott minimálisan beleszólhatunk az eseményekbe). Emiatt kicsit bosszant a dolog, hogy nem lehet újrajátszani a már megoldott fejezeteket, csak, ha mindent elölről kezdünk.
Bár maradt egy egészséges hiányérzetem a végére, talán így is lejött, hogy elégedett voltam a World Before-ral: egyszerre volt képes megmaradni Syberiának, megőrizve a saját identitását; és tette mindezt úgy, hogy amúgy egy tök új sztorit mesélt el egy jóval korszerűbb játékmenettel. Kötelező annak, aki egy kicsit is szerette a régi részeket.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Grounded
A korai hozzáférés alapján nekem az volt a fejemben, hogy ez valami coopra építő móka, minimális történettel. Nos, az 1.0 megjelenésével kapott történetet is és a játék egyedül is tökéletesen élvezhető. Néha kicsit nehéz, biztos könnyebb lenne, ha lehetne csapatosan küzdeni (főleg, mert akkor fel tudják húzni egymást a játékosok), de én magányos harcos vagyok. Egyébként meg az egész Nessaj hibája, ha ő nem áradozik erről az Aputestben akkor mai napig kerülöm
Szóval a történet nagy vonalakban annyi, hogy gyerekek tűnnek el egy kisvárosban nyom nélkül, mi pedig az egyik ilyen "eltűnt" tinédzsert alakítjuk. Az introban éppen egy aktatáskába zárva ereszkedünk le egy kertbe... A karakter egyébként aránylag könnyen túlteszi magát azon, hogy egy hangya nagyobb nála, az elején megkeressük a közeli terepállomást és innentől indul a megszokott túlélés. Csak itt nem fákat fogunk kivágni hanem kezdetben fűből építünk kezdetleges menedéket. És a csúcsragadozó sokáig a farkaspók lesz a kert alsóbb részén. Aztán pár tucat óra után már miénk ez a megtisztelő cím, megépíthetjük első, kezdetleges kunyhónkat, elkezdhetjük fejleszteni a fegyvereket és a leölt bogarakból mindenféle páncélt eszkábálhatunk. Tényleg, ami az egyedi ízt adja az a körítés (ismeri innen valaki a "Drágám a kölykök összementek" című filmet? Na ez a játék pont olyan).
Persze azért addig is jó lenne rájönni mi történt velünk, szóval az elején érdemes követni a feladatokat, legalább addig amíg találkozunk BURG.L-lel, aki éttermi robotból lett tudományos asszisztens és bár keveset szerepel, de szerintem feldobja a játékot Tőle kapunk néhány információt mi is történt és megadja a követendő irányt is. Ezt tanácsos legalább az elején követni, de valójában semmi sem tart vissza minket attól, hogy gyökeresen ellentétes irányba induljunk. Kellő türelemmel és találékonysággal a legelején is építhetünk az endgame területre vezető utat, más kérdés, hogy a túlélési esélyeink ott erősen limitáltak
A játékban konkrét szintrendszer nincs, de gyűjthetünk fogakat, abból lehet fejleszteni a karaktert. Előbbiből kétféle van, a sima tejfogakből a karaktert fejleszthetjük, több életerő, lassabban éhezik meg, ilyenek, az aranyszínűek pedig kvázi az inventoryt fejlesztik, több nyersanyag vagy éppen nyílvessző fér egy helyre. Illetve különböző dolgokat analizálva kapunk Brain Powert, amit növelve újabb receptek nyílnak meg, ha még nem ismernénk azokat. De egyébként minden recept megszerezhető a nyersanyagok és rovarrészek analizálásával is.
A játék grafikája inkább egy mai animációs filmre hajaz, mint hogy a valósághűségre törekedne, de ezzel nincs is baj, illik az egész játékhoz. A pókok így is elég hátborzongatóak lettek, én a sima orb weaverektől is falra másztam, de a farkaspók kifejezetten borzasztó lett. Egyébként arachnofóbiásoknak van egy direkt grafikai opció is, ami a rusnya dögöket átalakítja gyurmagombócokká, de én nem használtam. Inkább borzongtam. Mert főleg az elején lehet, ha az ember nem csal és húzza fel a gammát akkor a sötétben rémisztő tud lenni egy semmiből előbukkanó pók.
A kert pedig meglepő módon elég változatos is lett, van itt homokozó-sivatag, ahol csak éjszak lehet kalandozni vagy speciális felszerelésben, van egy halastó is, ahol a fulladás mellett egy óriási koi ponty is veszélyeztet minket, de meglátogathatunk egy termeszvárat is.
A zene az többnyire megbújik a háttérben, ha intenzív muzsikát hallunk akkor már lehet tudni, hogy baj van. A hősünk is szeret kommentálni dolgokat, néha csak felesleges kommentet fűz az eseményekhez, de néha azért felhívja a figyelmet egy-egy közeledő ellenfélre is Ráadásul nekem sikerült egy vicces karaktert választani, Nessaj videójába belenéztem, az övének inkább idegesítő szövegei voltak
Bugokkal rengeteggel lehet találkozni, de ez a témából adódik (bocs), de konkrét hibába nem futottam bele, eltekintve a nem túl okos ellenfelektől. A legtöbb nagyobb ellenfél ugyanis remekül bele tud akadni a tereptárgyakba, amit kihasználni ér. De azért nem éri meg erre építeni a taktikát, mert van amikor észbe kapnak és mégis a nyakunkba ugranak.
A játék hossza emberfüggő is, nekem 146 óra lett a vége, de én rengeteg időt elszöszöltem a bázis felépítésével, volt, hogy teljesen átépítettem mindent és a végén még egy kicsit farmolni is kellett, hogy meglegyen a 100%-os értékelés a végén. Aki csak a sztorin akar végigszaladni és nem érdekli az építkezés az tippre harmadannyi idő alatt végezhet vele, de az inkább keressen magának mást, itt a bázisépítés szerves része a szórakozásnak.
TL,DR: Nagyon hangulatos kis bázisépítős játék, amibe rengeteg időt bele lehet ölni. Mellé van egy háttérben megbúvó központi szál is, ami nagy meglepetésekkel nem szolgál, de mégis ad egy keretet a történetnek. Ha valaki nem idegenkedik a túlélőjátékoktól akkor én maximálisan csak ajánlani tudom, akár teljes áron, akár akcióban, de aki nem ragaszkodik a steames beszerezéshez az Game Pass-on keresztül is játszani tudja. Úgy pedig már tényleg kihagyhatatlan a dolog
A korai hozzáférés alapján nekem az volt a fejemben, hogy ez valami coopra építő móka, minimális történettel. Nos, az 1.0 megjelenésével kapott történetet is és a játék egyedül is tökéletesen élvezhető. Néha kicsit nehéz, biztos könnyebb lenne, ha lehetne csapatosan küzdeni (főleg, mert akkor fel tudják húzni egymást a játékosok), de én magányos harcos vagyok. Egyébként meg az egész Nessaj hibája, ha ő nem áradozik erről az Aputestben akkor mai napig kerülöm
Szóval a történet nagy vonalakban annyi, hogy gyerekek tűnnek el egy kisvárosban nyom nélkül, mi pedig az egyik ilyen "eltűnt" tinédzsert alakítjuk. Az introban éppen egy aktatáskába zárva ereszkedünk le egy kertbe... A karakter egyébként aránylag könnyen túlteszi magát azon, hogy egy hangya nagyobb nála, az elején megkeressük a közeli terepállomást és innentől indul a megszokott túlélés. Csak itt nem fákat fogunk kivágni hanem kezdetben fűből építünk kezdetleges menedéket. És a csúcsragadozó sokáig a farkaspók lesz a kert alsóbb részén. Aztán pár tucat óra után már miénk ez a megtisztelő cím, megépíthetjük első, kezdetleges kunyhónkat, elkezdhetjük fejleszteni a fegyvereket és a leölt bogarakból mindenféle páncélt eszkábálhatunk. Tényleg, ami az egyedi ízt adja az a körítés (ismeri innen valaki a "Drágám a kölykök összementek" című filmet? Na ez a játék pont olyan).
Persze azért addig is jó lenne rájönni mi történt velünk, szóval az elején érdemes követni a feladatokat, legalább addig amíg találkozunk BURG.L-lel, aki éttermi robotból lett tudományos asszisztens és bár keveset szerepel, de szerintem feldobja a játékot
Tőle kapunk néhány információt mi is történt és megadja a követendő irányt is. Ezt tanácsos legalább az elején követni, de valójában semmi sem tart vissza minket attól, hogy gyökeresen ellentétes irányba induljunk. Kellő türelemmel és találékonysággal a legelején is építhetünk az endgame területre vezető utat, más kérdés, hogy a túlélési esélyeink ott erősen limitáltak
A játékban konkrét szintrendszer nincs, de gyűjthetünk fogakat, abból lehet fejleszteni a karaktert. Előbbiből kétféle van, a sima tejfogakből a karaktert fejleszthetjük, több életerő, lassabban éhezik meg, ilyenek, az aranyszínűek pedig kvázi az inventoryt fejlesztik, több nyersanyag vagy éppen nyílvessző fér egy helyre. Illetve különböző dolgokat analizálva kapunk Brain Powert, amit növelve újabb receptek nyílnak meg, ha még nem ismernénk azokat. De egyébként minden recept megszerezhető a nyersanyagok és rovarrészek analizálásával is.
A játék grafikája inkább egy mai animációs filmre hajaz, mint hogy a valósághűségre törekedne, de ezzel nincs is baj, illik az egész játékhoz. A pókok így is elég hátborzongatóak lettek, én a sima orb weaverektől is falra másztam, de a farkaspók kifejezetten borzasztó lett. Egyébként arachnofóbiásoknak van egy direkt grafikai opció is, ami a rusnya dögöket átalakítja gyurmagombócokká, de én nem használtam. Inkább borzongtam. Mert főleg az elején lehet, ha az ember nem csal és húzza fel a gammát akkor a sötétben rémisztő tud lenni egy semmiből előbukkanó pók.
A kert pedig meglepő módon elég változatos is lett, van itt homokozó-sivatag, ahol csak éjszak lehet kalandozni vagy speciális felszerelésben, van egy halastó is, ahol a fulladás mellett egy óriási koi ponty is veszélyeztet minket, de meglátogathatunk egy termeszvárat is.
A zene az többnyire megbújik a háttérben, ha intenzív muzsikát hallunk akkor már lehet tudni, hogy baj van. A hősünk is szeret kommentálni dolgokat, néha csak felesleges kommentet fűz az eseményekhez, de néha azért felhívja a figyelmet egy-egy közeledő ellenfélre is
Ráadásul nekem sikerült egy vicces karaktert választani, Nessaj videójába belenéztem, az övének inkább idegesítő szövegei voltak
Bugokkal rengeteggel lehet találkozni, de ez a témából adódik (bocs), de konkrét hibába nem futottam bele, eltekintve a nem túl okos ellenfelektől. A legtöbb nagyobb ellenfél ugyanis remekül bele tud akadni a tereptárgyakba, amit kihasználni ér. De azért nem éri meg erre építeni a taktikát, mert van amikor észbe kapnak és mégis a nyakunkba ugranak.
A játék hossza emberfüggő is, nekem 146 óra lett a vége, de én rengeteg időt elszöszöltem a bázis felépítésével, volt, hogy teljesen átépítettem mindent és a végén még egy kicsit farmolni is kellett, hogy meglegyen a 100%-os értékelés a végén. Aki csak a sztorin akar végigszaladni és nem érdekli az építkezés az tippre harmadannyi idő alatt végezhet vele, de az inkább keressen magának mást, itt a bázisépítés szerves része a szórakozásnak.
TL,DR: Nagyon hangulatos kis bázisépítős játék, amibe rengeteg időt bele lehet ölni. Mellé van egy háttérben megbúvó központi szál is, ami nagy meglepetésekkel nem szolgál, de mégis ad egy keretet a történetnek. Ha valaki nem idegenkedik a túlélőjátékoktól akkor én maximálisan csak ajánlani tudom, akár teljes áron, akár akcióban, de aki nem ragaszkodik a steames beszerezéshez az Game Pass-on keresztül is játszani tudja. Úgy pedig már tényleg kihagyhatatlan a dolog
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Tegnap én is a végére értem a God of War Ragnarök-nek.
Nagyon jó élmény volt! A sztori remek folytatása lett a 2018-as "első" résznek, bár tény, hogy volt benne egy nagy ziccer, amit végül kihagytak, de ezt már többen leírták előttem.
A magam részéről elégedett voltam a játékkel, mivel visszaadta az előző rész hangulatát úgy, hogy közben tudott többet/jobbat nyújtani.
Az aftergame-be még nem egyértelmű, hogy beleállok-e, mivel már telepítve van a Csucsima, és az is nagyon érdekel már régóta.
Nagyon jó élmény volt! A sztori remek folytatása lett a 2018-as "első" résznek, bár tény, hogy volt benne egy nagy ziccer, amit végül kihagytak, de ezt már többen leírták előttem.
A magam részéről elégedett voltam a játékkel, mivel visszaadta az előző rész hangulatát úgy, hogy közben tudott többet/jobbat nyújtani.
Az aftergame-be még nem egyértelmű, hogy beleállok-e, mivel már telepítve van a Csucsima, és az is nagyon érdekel már régóta.
God of War Ragnarök
Időtlen idők óta ez volt az első játék, amit egyrészt előrendeltem, másrészt tényleg, rendesen, kisgyerek módjára vártam. 2019-ben vettem meg a PS4-et, mint első konzolt, és életem messze legjobb videojátékos éve lett belőle. RDR2, TLoU, Spider-Man, Horizon, hogy csak párat említsek, és ebben az évben került sor a God of Warra is, ami, bár a franchiset csak hírből ismertem addig, azonnal a valaha volt kedvenc játékom lett. Az északi mitológia, a harcrendszer, a karakterek, a szinkron, a rengeteg tennivaló, a tökéletesre csiszolt játékelemek, a valkűrök (VALHALLA!!!), a sztori - a göröghöz hasonló - kifordítása (egészen elképesztő a GoW-tól, hogy semmiben, semmiben nem állított mást Odinról, vagy Thorról, mint amit amúgy is tudunk róluk, csak ugyanazt a dolgot máshonnan bemutatva sikerült a leggonoszabb entitásnak beállítani az ázokat. Lenyűgöző.) SPOILER
Így aztán, amint lehetett, előrendeltem a folytatást. Elő is készültem rá, de nagyjából ruinolta az egész kedvemet, hogy tudtam, maximum 2-3 napom lesz játszani vele egyben, utána le kell tennem mindenképp egy ideig.
Így is lett, ezért csak pár napja fejeztem be.
Valszeg senki nem olvassa majd el ezt a regényt, de le akarok írni mindent, ami felgyűlt bennem.
Pro:
-Hát ez továbbra is a legmagasabb minőség, amit a gaming ipar tud. Az egész annyira magas szinten van összerakva, hogy az ember csak pislog. A leveldesign, a szinkron, a mimika (oké, ebben a TLoU2 az etalon), a zene, a technikai megoldások, minden. Olyan egyszerű és annyira elegáns a harc, és közben annyira összetett és bonyolult, és mindenki maximálisan élvezheti. Az is, aki R1 hero, és csak csapkod, meg az is, aki igyekszik mindent használni és a végtelenségig kifenni Kratos összes skilljét.
SPOILER
-Minden, amiről alább nem lesz szó, tökéletes volt és nem is akarok rá több szót vesztegetni, inkább írok arról, ami esetleg másnak nem így érződött.
Kontra:
Hát bármennyire is furcsa, a történet lesz a kontra oldalon, különösen annak az utolsó harmada. Ami nagyon furcsa, de sajnos erősen GoT 8. évad vibe volt abban az értelemben, hogy túl sok szál került befűzésre, és egyszerűen elfogyott az idő. Ez így lenne fantasztikus, ha lenne 3. rész, de nem lesz. Így viszont az emberben hatalmas üresség, hiányérzet és kérdőjel marad. Sajnos nem az van, hogy rejtélyes és nyitva hagy kérdéseket, hanem nettó hüleségek vannak benne és elfelejtett szálak tömegei.
SPOILER
Összegzés:
Na, sokat panaszkodtam, tudom. A helyzet mégis az, hogy ez, akárhogy is, a végére nekem mégis 10-es játék lett. Onnan tudom, hogy pár napja lett meg a platina, de ha lenne NG+, már újrakezdtem volna. Pedig amiket leírtam, bárhol máshol, tönkretette volna az egész élményt. Itt csak a 11 helyett maradt végül 10-es és nem sikerült felérnie az első részhez. Mégis, ez a legjobb franchise, amihez valaha szerencsém volt, pedig 98 óta gamelek. Ha meg valakinek a gameplay meg a világ fontosabbak a sztorinál, annak simán lehet ez 11-es játék is.
Időtlen idők óta ez volt az első játék, amit egyrészt előrendeltem, másrészt tényleg, rendesen, kisgyerek módjára vártam. 2019-ben vettem meg a PS4-et, mint első konzolt, és életem messze legjobb videojátékos éve lett belőle. RDR2, TLoU, Spider-Man, Horizon, hogy csak párat említsek, és ebben az évben került sor a God of Warra is, ami, bár a franchiset csak hírből ismertem addig, azonnal a valaha volt kedvenc játékom lett. Az északi mitológia, a harcrendszer, a karakterek, a szinkron, a rengeteg tennivaló, a tökéletesre csiszolt játékelemek, a valkűrök (VALHALLA!!!), a sztori - a göröghöz hasonló - kifordítása (egészen elképesztő a GoW-tól, hogy semmiben, semmiben nem állított mást Odinról, vagy Thorról, mint amit amúgy is tudunk róluk, csak ugyanazt a dolgot máshonnan bemutatva sikerült a leggonoszabb entitásnak beállítani az ázokat. Lenyűgöző.) SPOILER
A játék végi fordulat nekem a legnagyobb twistem valaha, szégyen vagy sem, én azt nem láttam jönni, egyáltalán nem számítottam rá, egész el is felejtettem Lokit, hogy szó se esett róla, pedig az egész annyira nyilvánvaló volt a kimondása után azonnal, a félóriássága, a képességei, a szerepe. Itt kell elmondani, hogy a Baldurt megsebző nyíl jó fél órával előtte volt az addig legnagyobb revealem valaha, és azt volt képest megfejelni fél órára rá.
Így aztán, amint lehetett, előrendeltem a folytatást. Elő is készültem rá, de nagyjából ruinolta az egész kedvemet, hogy tudtam, maximum 2-3 napom lesz játszani vele egyben, utána le kell tennem mindenképp egy ideig.
Így is lett, ezért csak pár napja fejeztem be.
Valszeg senki nem olvassa majd el ezt a regényt, de le akarok írni mindent, ami felgyűlt bennem.
Pro:
-Hát ez továbbra is a legmagasabb minőség, amit a gaming ipar tud. Az egész annyira magas szinten van összerakva, hogy az ember csak pislog. A leveldesign, a szinkron, a mimika (oké, ebben a TLoU2 az etalon), a zene, a technikai megoldások, minden. Olyan egyszerű és annyira elegáns a harc, és közben annyira összetett és bonyolult, és mindenki maximálisan élvezheti. Az is, aki R1 hero, és csak csapkod, meg az is, aki igyekszik mindent használni és a végtelenségig kifenni Kratos összes skilljét.
SPOILER
-Freya beemelése hatalmas 10-es. Eleve, az előző részben is egy roppant izgalmas és rejtélyes karakter volt, aki ráadául a búcsújakor szerintem mindenkit teljesen "izgalomba hozott" (a leendő harc miatt, úgy értem).
-Atreus és Mimir továbbra is szuper módon kiegészítik Kratos mogorva némaságát.
-Fantasztikusak az új antagonistáink. Thor félelmetes és tiszteletet parancsol, Odin pedig pontosan olyan, amilyennek lefestették. Mégis, képes arra, hogy már-már elhiggyük, hogy valóban jó fej. A szereplései Atrues mellett annyira karizmatikusak és elfogadhatóak, hogy az ember hajlamos megkérdőjelezni, hogy tényleg akkora álnok szörnyeteg-e.
-Atreus használata szintén remek, egyedi, de könnyen használható stílusa van, élmény vele menni.
-Szeretem, hogy mertek a végén egy ilyet húzni, tényleg megrendültem Brok miatt. A zene erre sokat rátett, az is mestermű.
-Atreus és Mimir továbbra is szuper módon kiegészítik Kratos mogorva némaságát.
-Fantasztikusak az új antagonistáink. Thor félelmetes és tiszteletet parancsol, Odin pedig pontosan olyan, amilyennek lefestették. Mégis, képes arra, hogy már-már elhiggyük, hogy valóban jó fej. A szereplései Atrues mellett annyira karizmatikusak és elfogadhatóak, hogy az ember hajlamos megkérdőjelezni, hogy tényleg akkora álnok szörnyeteg-e.
-Atreus használata szintén remek, egyedi, de könnyen használható stílusa van, élmény vele menni.
-Szeretem, hogy mertek a végén egy ilyet húzni, tényleg megrendültem Brok miatt. A zene erre sokat rátett, az is mestermű.
-Minden, amiről alább nem lesz szó, tökéletes volt és nem is akarok rá több szót vesztegetni, inkább írok arról, ami esetleg másnak nem így érződött.
Kontra:
Hát bármennyire is furcsa, a történet lesz a kontra oldalon, különösen annak az utolsó harmada. Ami nagyon furcsa, de sajnos erősen GoT 8. évad vibe volt abban az értelemben, hogy túl sok szál került befűzésre, és egyszerűen elfogyott az idő. Ez így lenne fantasztikus, ha lenne 3. rész, de nem lesz. Így viszont az emberben hatalmas üresség, hiányérzet és kérdőjel marad. Sajnos nem az van, hogy rejtélyes és nyitva hagy kérdéseket, hanem nettó hüleségek vannak benne és elfelejtett szálak tömegei.
SPOILER
-Mi értelme volt a Garm/Fenrir szálnak? Semmi szerepe nem volt a világon, egy az egyben el lehetett volna hagyni és nem történt volna semmi. Garmhoz a maszk miatt (arról még lesz szó) megyünk, de ott nincs is maszkdarab. Aztán elszabadul, és végül beletesszük Fenrir lelkét. De Fenrir nem hogy nem öli meg Odint, vagy harapja le Tyr kezét, vagy kötözik le az istenek (ahogy kellene) de egyáltalán, semmit, de semmit nem csinál. Az egész komplett szál olyan, mintha ki kellett volna pipálni, hogy beletettük. Ki lehetett volna venni egy az egyben, és semmi nem történik.
-Odin bossfight. Hát ezt nem is tudom hova tenni. Az egy dolog, hogy full szar MMO-k raidközepi bossainak tacticja volt ilyen színvonalú, ráadául újrahasznosították a Baldur fight 2. phaset, ott volt az, hogy a megfelelő fegyverrel kellett ütni mindig. Másrészt Odin nem ez. Ő nem az, aki leszúrja Thort, aki kiáll velünk 1v1-re (sőt 1v3-ra). Az Thor. Odin nem harcos, ahogy Adolf Hitler sem volt a Harmadik Birodalom legfélelmetesebb katonája. Neki nem ez a szerepe, ő egy mesterkedő, ármánykodó figura, és a semmiből elő lett húzva, hogy ő micsoda nagy harcos. Tök fölöslegesen. Ráadásul az egész bossfight ugyanott, abban a jellegtelen körben volt, ahol a Thor fight is fél perccel azelőtt. Hasonlítsuk már ezt össze a Baldur fighttal.
-Atreus átváltozásai is wasted potential. Annyira jó lett volna, hogy lehet medve, lehet farkas, és akkor mint Kratos ultijai, hogy mindegyik más és másra is jó, tudjuk variálni, próbálgatni, de nem. Egyszer a végén lehettünk vele fél percet medveként, aztán ennyi.
-Ez az egész hadsereg, ami jött. Miért jött? Az elfek kibékülnek és segítenek?? De miért, könyörgöm. Nekik Odinnal nincs annyi bajuk, mint egymással, sőt talán semmi bajuk nincs vele, hát ők nem ebben az Odin-féle koordinátarendszerben vannak, mint mi. Soha jelét nem adták az együttműködésnek, erre off-screen összefognak velünk a világvégi nagy csatára és jönnek meghalni a kedvünkért. De Helheim serege meg ennek is alátesz. Hát ők elvileg gonosz mindless "zombik". Olyanok, mint a GoT-ban az Éjkirály. Azzal nem lehet egyezkedni, meg bevonni a harcba, hogy segítsen nekünk egy háborúban, könyörgöm. Az egész végső csata egy hatalmas mess. Össze van csapva, hogy legyen egy epikus jelenet, és bárhol másol beleférne, de itt eddig olyan quality volt, hogy azonnal kiveszi az embert az élményből egy ekkora logikáltanság.
-Sif színeváltozása, ahogy a Ragnarök közepén hirtelen hisz nekünk és mellénk áll. De hogy miért, meg egyáltalán hogy került ő oda, ezt nem tudjuk meg, totál a semmiből jött.
-Surtr Odin halála után nekünk esik. Oké, Asgardban vagyunk, el akarja pusztítani Asgardot, ez a sorsa. De Freyr... ő miért áldozza fel magát? Értem, hogy sztori szerint ez történik a mitológiában, de itt nem volt semmi értelme. Meghalt Odin, ott a portál, menekülhetnénk, de ő nem, ő ottmarad. De miért????? Az egy dolog, hogy ez full felesleges, de a jelleméből sem következne ez a viselkedés egyáltalán.
-Meg voltam győződve arról, hogy az Angrboda nagyanyjának házában felélesztett kígyó lesz Jormungard, mert annyira okos húzás volt és annyira adta magát, de hát abból se lett semmi. Ő csak egyszerűen megjelent valahogy a semmiből és láthattuk fél percre a messzi távolban.
-Tényleg nem tudom kihangsúlyozni, hogy mennyire szilánkjaira hullott a storytelling a végére. Olyan plotholek lettek, amiket fel se tudtam még dolgozni.
-Nem tudtuk meg, hogy az első részben ki hívta a kígyót, mikor mi épp Freyahoz tartottunk, holott ez volt a legnagyobb kérdése annak az epizódnak és minden fan fiction ezzel volt tele. Szóba sem került.
-Tyr. A kamu Tyr viselkédését, bár a játék alatt a világból kifrusztrált az egész figura a homárkodásával, a csavar ismeretében megértem és elfogadom, de a félhülye, jógázó(!) rendes Tyrt nem lehet megbocsátani. Annyira súlytalan a kiszabadítása és a találkozásaink vele, hogy jobb lett volna, ha hagyják halottként. Kabaré, önmaga paródiája, olyan lett ez a karakter, akit pedig a mennyekig hypeoltak az első részben.
-A maszk. Az a rohadt maszk. A világ legbénább MacGuffinja, tényleg egy ZS-kategóriás film kellékének tűnik, annyira kilóg az egész narratívából. Semmilyen kapcsolódása nincs úgy egyáltalán az egész addig felépített világhoz. Nem tudjuk mi az, mire való, minek kell. Olyannak érződik minden pillanatban, hogy kábé annak lett volna ennyi értelme, mintha Odinnak egy atombomája lett volna és ahhoz keresi az indítókód részeit. Egészen komolyan kell azt mondanom, hogy semmi értelme nem volt, csak rontott mindenen, az a maszk a mélypont, egyértelműen. Egy funkciótlan, felesleges, értelmetlen eszköz egy egyébként a végletekig csiszolt logikájú és összerakott világban.
-Odin bossfight. Hát ezt nem is tudom hova tenni. Az egy dolog, hogy full szar MMO-k raidközepi bossainak tacticja volt ilyen színvonalú, ráadául újrahasznosították a Baldur fight 2. phaset, ott volt az, hogy a megfelelő fegyverrel kellett ütni mindig. Másrészt Odin nem ez. Ő nem az, aki leszúrja Thort, aki kiáll velünk 1v1-re (sőt 1v3-ra). Az Thor. Odin nem harcos, ahogy Adolf Hitler sem volt a Harmadik Birodalom legfélelmetesebb katonája. Neki nem ez a szerepe, ő egy mesterkedő, ármánykodó figura, és a semmiből elő lett húzva, hogy ő micsoda nagy harcos. Tök fölöslegesen. Ráadásul az egész bossfight ugyanott, abban a jellegtelen körben volt, ahol a Thor fight is fél perccel azelőtt. Hasonlítsuk már ezt össze a Baldur fighttal.
-Atreus átváltozásai is wasted potential. Annyira jó lett volna, hogy lehet medve, lehet farkas, és akkor mint Kratos ultijai, hogy mindegyik más és másra is jó, tudjuk variálni, próbálgatni, de nem. Egyszer a végén lehettünk vele fél percet medveként, aztán ennyi.
-Ez az egész hadsereg, ami jött. Miért jött? Az elfek kibékülnek és segítenek?? De miért, könyörgöm. Nekik Odinnal nincs annyi bajuk, mint egymással, sőt talán semmi bajuk nincs vele, hát ők nem ebben az Odin-féle koordinátarendszerben vannak, mint mi. Soha jelét nem adták az együttműködésnek, erre off-screen összefognak velünk a világvégi nagy csatára és jönnek meghalni a kedvünkért. De Helheim serege meg ennek is alátesz. Hát ők elvileg gonosz mindless "zombik". Olyanok, mint a GoT-ban az Éjkirály. Azzal nem lehet egyezkedni, meg bevonni a harcba, hogy segítsen nekünk egy háborúban, könyörgöm. Az egész végső csata egy hatalmas mess. Össze van csapva, hogy legyen egy epikus jelenet, és bárhol másol beleférne, de itt eddig olyan quality volt, hogy azonnal kiveszi az embert az élményből egy ekkora logikáltanság.
-Sif színeváltozása, ahogy a Ragnarök közepén hirtelen hisz nekünk és mellénk áll. De hogy miért, meg egyáltalán hogy került ő oda, ezt nem tudjuk meg, totál a semmiből jött.
-Surtr Odin halála után nekünk esik. Oké, Asgardban vagyunk, el akarja pusztítani Asgardot, ez a sorsa. De Freyr... ő miért áldozza fel magát? Értem, hogy sztori szerint ez történik a mitológiában, de itt nem volt semmi értelme. Meghalt Odin, ott a portál, menekülhetnénk, de ő nem, ő ottmarad. De miért????? Az egy dolog, hogy ez full felesleges, de a jelleméből sem következne ez a viselkedés egyáltalán.
-Meg voltam győződve arról, hogy az Angrboda nagyanyjának házában felélesztett kígyó lesz Jormungard, mert annyira okos húzás volt és annyira adta magát, de hát abból se lett semmi. Ő csak egyszerűen megjelent valahogy a semmiből és láthattuk fél percre a messzi távolban.
-Tényleg nem tudom kihangsúlyozni, hogy mennyire szilánkjaira hullott a storytelling a végére. Olyan plotholek lettek, amiket fel se tudtam még dolgozni.
-Nem tudtuk meg, hogy az első részben ki hívta a kígyót, mikor mi épp Freyahoz tartottunk, holott ez volt a legnagyobb kérdése annak az epizódnak és minden fan fiction ezzel volt tele. Szóba sem került.
-Tyr. A kamu Tyr viselkédését, bár a játék alatt a világból kifrusztrált az egész figura a homárkodásával, a csavar ismeretében megértem és elfogadom, de a félhülye, jógázó(!) rendes Tyrt nem lehet megbocsátani. Annyira súlytalan a kiszabadítása és a találkozásaink vele, hogy jobb lett volna, ha hagyják halottként. Kabaré, önmaga paródiája, olyan lett ez a karakter, akit pedig a mennyekig hypeoltak az első részben.
-A maszk. Az a rohadt maszk. A világ legbénább MacGuffinja, tényleg egy ZS-kategóriás film kellékének tűnik, annyira kilóg az egész narratívából. Semmilyen kapcsolódása nincs úgy egyáltalán az egész addig felépített világhoz. Nem tudjuk mi az, mire való, minek kell. Olyannak érződik minden pillanatban, hogy kábé annak lett volna ennyi értelme, mintha Odinnak egy atombomája lett volna és ahhoz keresi az indítókód részeit. Egészen komolyan kell azt mondanom, hogy semmi értelme nem volt, csak rontott mindenen, az a maszk a mélypont, egyértelműen. Egy funkciótlan, felesleges, értelmetlen eszköz egy egyébként a végletekig csiszolt logikájú és összerakott világban.
Összegzés:
Na, sokat panaszkodtam, tudom. A helyzet mégis az, hogy ez, akárhogy is, a végére nekem mégis 10-es játék lett. Onnan tudom, hogy pár napja lett meg a platina, de ha lenne NG+, már újrakezdtem volna. Pedig amiket leírtam, bárhol máshol, tönkretette volna az egész élményt. Itt csak a 11 helyett maradt végül 10-es és nem sikerült felérnie az első részhez. Mégis, ez a legjobb franchise, amihez valaha szerencsém volt, pedig 98 óta gamelek. Ha meg valakinek a gameplay meg a világ fontosabbak a sztorinál, annak simán lehet ez 11-es játék is.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.
God of War Ragnarök
Kurva jó volt. Lehető legjobb irányba indult el ez a franchise. Jó sztori, nagyon jó játékmenet, kézreálló irányítás, fejlett engine és szép látványvilág.
TLOUp2:
Megunhatatlan. Már sokadszorra térek vissza hozzá. Imádom.
Nem értem, mi a faszomért nem jött még ki a multi?
szerk.: nem válasz akart lenni.
Kurva jó volt. Lehető legjobb irányba indult el ez a franchise. Jó sztori, nagyon jó játékmenet, kézreálló irányítás, fejlett engine és szép látványvilág.
TLOUp2:
Megunhatatlan. Már sokadszorra térek vissza hozzá. Imádom.
Nem értem, mi a faszomért nem jött még ki a multi?
szerk.: nem válasz akart lenni.
Aragami 2
Tök véletlenül futottam bele, és kellemeset csalódtam a szamurájos, misztikus játékban. Nem könnyű, amolyan igazságosan nehéz, ha béna vagy, levágnak, ha nem, akkor nem. Meg az elején inkább lopakodni érdemes, meg a lopakodós skilleket fejleszteni. Összességében tetszett, jó volt a történet is. A küldetésfelvételt nem tudtam igazán hova tenni, mintha online játék lenne, de mégsem. A pályán meg nem mutatja a játék, hova kell menni, csak, ha már ott vagy a közelében, így akár az egész pályát be kell járni, mire megtalálja az ember. Ebben csak az a rossz, ha magasan van a célpont, egyáltalán nem lehet megtalálni, csak szerencsével (vagy segítséggel).
Tök véletlenül futottam bele, és kellemeset csalódtam a szamurájos, misztikus játékban. Nem könnyű, amolyan igazságosan nehéz, ha béna vagy, levágnak, ha nem, akkor nem. Meg az elején inkább lopakodni érdemes, meg a lopakodós skilleket fejleszteni. Összességében tetszett, jó volt a történet is. A küldetésfelvételt nem tudtam igazán hova tenni, mintha online játék lenne, de mégsem. A pályán meg nem mutatja a játék, hova kell menni, csak, ha már ott vagy a közelében, így akár az egész pályát be kell járni, mire megtalálja az ember. Ebben csak az a rossz, ha magasan van a célpont, egyáltalán nem lehet megtalálni, csak szerencsével (vagy segítséggel).
Dark Archon | i5-12600KF - RTX 3070 - 16Gb - Windows 10 x64 | BF4: DarkArchonHUN | Cube Nature EXC | Canyon Endurace 7
The Callisto Protocol
A hangulat, az atmoszféra, a grafika, a látványvilág, a hangok...csillagos ötös. A játékmechanika viszont sajnos egy laza 10 éves lemaradásban van. A harc és a dodge rendszer az elején ugyan még izgalmasnak tűnik, de a játék második felére, illetve inkább az uccsó kb. 2 órára kiütköznek a gyengeségei, és frusztráló lesz miatta a gameplay. A Dead Space annó sokkal jobban ráérzett, hogy mi az, amit megenged a gameplay és amitől egyszer se érzi az ember, hogy az a játékmechanika amit megalkottak a készítők, nem illik az akció részek alá. Na, itt sajnos a játék második felére nyilvánvalóvá válik, hogy a már említett harc és dodge rendszer egyszerűen nem passzol az akció részekhez. Egyszerre csak egy ellenfél elől lehet elhajolni, elfutni felesleges (főleg, ha sokan bannak) mert kb. azonnal hátba vernek, a sav köpeteket pedig nem lehet kikerülni, mivel nincs a játékban klasszikus, harcon kívüli dodge. Amikor pedig rádküldenek 5-6 ellent, amiből az egyik messzről köpi rád a savat sőt. Néha még egy, korábban mini boss harcban látható lényt is bedobnak a buliba, akkor nem kicsit megszaporodnak a 'rva anyázások. Az utolsó, végső boss harc pedig az egyik legrosszabb, amit játékban valaha láttam. Itt ütközött csak ki igazán, hogy a gameplay nincs egyensúlyban a megalkotott játékmechanikával.
Nem mondom, hogy csalódás, mert összességében élveztem...csak sajna a végére szinte teljesen szétesik, és emiatt maradt bennem némi keserű szájíz. A sztori amúgy nem rossz, bár eléggé kiszámítható mederben halad előre, ami viszont fájó pont, hogy a para faktor nagyon hamar elfárad, és átmegy olcsó jump scare parádéba. Összességében nem bántam meg, de...picit azért jobbra számítottam. Ha lesz folytatás, remélem nem kicsit kijavítják megváltoztatják, feljavítják a játékmechanikát, mert azt azért érezni, hogy ott van már a fejlesztők mögött három Dead Space játék is, amiből az első a mai napig etalonnak számít a maga kategóriájában. Tudnak ezek a srácok jobbat...sokkaljobbat.
A hangulat, az atmoszféra, a grafika, a látványvilág, a hangok...csillagos ötös. A játékmechanika viszont sajnos egy laza 10 éves lemaradásban van. A harc és a dodge rendszer az elején ugyan még izgalmasnak tűnik, de a játék második felére, illetve inkább az uccsó kb. 2 órára kiütköznek a gyengeségei, és frusztráló lesz miatta a gameplay. A Dead Space annó sokkal jobban ráérzett, hogy mi az, amit megenged a gameplay és amitől egyszer se érzi az ember, hogy az a játékmechanika amit megalkottak a készítők, nem illik az akció részek alá. Na, itt sajnos a játék második felére nyilvánvalóvá válik, hogy a már említett harc és dodge rendszer egyszerűen nem passzol az akció részekhez. Egyszerre csak egy ellenfél elől lehet elhajolni, elfutni felesleges (főleg, ha sokan bannak) mert kb. azonnal hátba vernek, a sav köpeteket pedig nem lehet kikerülni, mivel nincs a játékban klasszikus, harcon kívüli dodge. Amikor pedig rádküldenek 5-6 ellent, amiből az egyik messzről köpi rád a savat sőt. Néha még egy, korábban mini boss harcban látható lényt is bedobnak a buliba, akkor nem kicsit megszaporodnak a 'rva anyázások. Az utolsó, végső boss harc pedig az egyik legrosszabb, amit játékban valaha láttam. Itt ütközött csak ki igazán, hogy a gameplay nincs egyensúlyban a megalkotott játékmechanikával.
Nem mondom, hogy csalódás, mert összességében élveztem...csak sajna a végére szinte teljesen szétesik, és emiatt maradt bennem némi keserű szájíz. A sztori amúgy nem rossz, bár eléggé kiszámítható mederben halad előre, ami viszont fájó pont, hogy a para faktor nagyon hamar elfárad, és átmegy olcsó jump scare parádéba. Összességében nem bántam meg, de...picit azért jobbra számítottam. Ha lesz folytatás, remélem nem kicsit kijavítják megváltoztatják, feljavítják a játékmechanikát, mert azt azért érezni, hogy ott van már a fejlesztők mögött három Dead Space játék is, amiből az első a mai napig etalonnak számít a maga kategóriájában. Tudnak ezek a srácok jobbat...sokkaljobbat.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.
Legnépszerűbb cikkek
- 1. Még idén megjelenik a Kingdom Come: Deliverance II
- 2. Harold Halibut teszt – Menni vagy maradni
- 3. Infection Free Zone early access próbakör
- 4. Frissült a Soulslinger: Envoy of Death korai változata
- 5. Heading Out – májusban indulunk!
Legfrissebb fórumtémák
- 19:35
- Milyen játékot vettél/tervezel venni mostanában? [2428]
- 19:30
- Stellar Blade teszt – Teljes mellbedobással [hozzászólások] [1]
- 12:17
- A Watch Dogs franchise halálát pletykálják [hozzászólások] [5]
- 10:30
- Elden Ring [52]
- 08:20
- Dark Souls: Prepare to Die Edition (PC) [hozzászólások] [18]
- 21:26
- Politika - az egyetlen ilyen célú topic a Dome-on [43679]
- 16:22
- Fallout 4 [129]
- 14:07
- Phantom Fury teszt – Ez a bomba kicsit besült [hozzászólások] [4]
- 15:07
- Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld! [1421]
- 14:11
- Frissült a Soulslinger: Envoy of Death korai változata [hozzászólások] [3]
