Dark Souls: Prepare to Die Edition (PC) [hozzászólások]

Szóval ki-cheese-elted a Bed of chaost? Ejnye-ejnye! Pedig a legjobb rage quit-es bossfight ever! (Mondjuk nálam a szarházi Capra Demon-hoz képest még így sincs a kanyarban sem.)
Azért egy NG+t még jó lenne kipróbálnod...már csak Kalameet meg a Four Kings miatt is.

Jelentem, végigvittem.

Az Elden Ringhez képest határozottan könnyebbnek éreztem. Pontosabban, úgy fogalmaznék, hogy a bossok itt meglehetősen könnyűek voltak, nem olyan "idegbetegek", mint az ER-ben némelyik. Ugyanakkor a bossokhoz eljutni itt egyértelműen nagyobb kihívást jelentett, bár egyáltalán nem vészeset. Inkább csak jobban oda kellett figyelni.

A játék jól öregedett, abszolút élvezhető ma is (első találkozásra, nosztalgia faktor nélkül is). Ugyanakkor nem olyan "fluid", mint mondjuk az ER, érezhetően döcögősebb még itt-ott a játékmechanika.

A "tetszett" kategóriás dolgokból a pályadizájnt emelném ki: változatosak és kidolgozottak a helyszínek, ötletesek a shorcutok, és nagyon babán megoldották, ahogy a különböző helyszínek ide-oda átjárást biztosítanak egymás között. Így néha meglepő(en ismerős) helyeken lehet kibukkanni látszólag teljes más helyszíneken kalandozva.

A "nem tetszett" kategóriából a - bármilyen fura esetleg - bossokat hoznám fel: volt néhány jó és élvezetes harc (pl. a DLC bossai: Artorias, Kalameet, Manus; míg az alapjátékból Quelaag, akivel a legtöbbet szívtam mellesleg, illetve valószínűleg ide jöhetett volna a Pufi/Girnyó duó is, ha nem summonnal esek nekik), ugyanakkor a bossfightok közül sok röhejesen könnyű volt, mintha valami falábú szerencsétlent toltak volna be, hogy helyettesítse a hasmenéses valódi bosst (pl. Pindle, Nito, Seath, a négy király az Abyssban, sőt a legvégén Lord Gwyn is), azután voltak, amik nagyon könnyűek voltak, mert pofonegyszerű "mechanikára" épültek, és ezt a mechanikát kb. az elsé fél-egy percben le lehetett venni a harcból (pl. Gaping dragon, Taurus demon, Iron golem vagy a Butterfly), és végül voltak azok a bossok akik egyszerűen kibeb*szott idegesítőek voltak (nem feltétlenül nehezek, hanem idegesítőek): ilyen volt Demon Ruinsnál az a centipede demon vagy mi, ami alig akart kijönni a lávából, hogy ütni is tudjam, ilyen volt a két hidra (az Ash Lake hidrát ott is hagytam a p*csába, majd utólag olvastam, hogy nem is kell az összes fejét levágni, és ha egyet még kivárok, már megdöglött volna...), és ilyen volt minden idők egyik legidiótább bossfightja, a Bed of Chaos! Itt emlékeztem egy régi videóból, hogy mekkora szívás ha "normálisan" akarod megölni, így az ajánlott cheese-eléshez folyamodtam (kiütni az egyik oldalt, majd kilépés; másik oldalt, majd újra kilépés, végül rámenni a közepére; így persze ez is pofon egyszerű volt). Most nem is tudom hirtelen, hogy melyik volt az utolsó boss a játékban, akinek egynél többször kellett nekifutnom... (oké, mostbeugrott, hogy a Bed of Chaosnál haltam egyszer, mert beszakadt alattam a padlózat... de ezt megelőzően valahol Anor Londo előtt lehetett az utolsó olyan boss, aki nem ment le elsőre.)
Amit azért a bossok javára írok, hogy némi ismétlés mellett (pl. asylum demon még kétszer jött elő különféle neveken, némileg felturbózva), de próbáltak azért változatos képességeket/trükköket adni nekik. De itt azért éreztem, hogy ez még a "hőskorszak", nincs annyira kiforrva minden.

A játékban különben warriort indítottam. Long sword (két kézre fogva), majd Undead Parshtól Halberd, majd a Cleymore-t megszerezve onnantól ez a kard (szintén többnyire két kézben). Utóbbit húztam fel a maxra is.
Páncélként Havel vértezetében voltam javarészt (Anor Londo után), onnantól persze, hogy 50%-os equip load alatt meg tudtam oldani a dolgot. Gyűrűnek Havel gyűrű, illetve a HP/stamina/loading növelő. Ha muszáj volt cserélnem (pl. a lávás résznél), akkor Havel gyűrűje került addig le. Ebben a páncélban egyébként elég sok mindent arccal is simán le tudtam venni. "Csupaszon" rohangálva nyilván nehezebb lett volna minden.
Nem is tudom pontosan: talán 93-94. szintűként mentem be Gwynhez a végén.

Most kis pihenés, majd következik a DS3. Mindenhol azt olvasom, hogy ez a sorozat csúcsa, az ER is néhány tekintetben visszalépés hozzá képest, így kíváncsian várom!
Azt még nem tudom, hogy valami dex vagy quality buildes karaktert csináljak-e majd benne, de úgyis megálmodom még időben. (Annyi biztos, hoyg az ER és a DS Remastered végigjátszásomhoz híven itt is totálisan "no magic/no miracles" etc. lesz a karakter. Csak puszta acél...

Endure. In enduring, grow strong.

A The Great Hollow-t guide alapján találtam meg, valóban!

Úgy játszom, hogy alapvetően magamtól fedezek fel, de időnként ránézek azért a neten, hogy lehet-e valamerre még valami (a fextralife-os DS wikin szoktam nézelődni). És ott Blighttown mocsárnál ugyan már eleve fura volt a piócák melletti nagy üreges fatörzs, de nem jöttem rá a turpisságra. Azután Anor Londo után néztem, hogy merre lenne érdemes továbbmenni, és akkor láttam, hogy lenne ott a fatörzsnél helyszín, ami ráadásul folytatódik (az Ash Lake-kel). Úgyhogy visszamentem, és úgy már nem volt nehéz megtalálni a dolog nyitját. (Alapból/magamtól mondjuk sosem kerestem volna ott illúziófalat.)

Pufi és Colos pedig summonnal tényleg nagyon könnyű volt. De én úgy látom, hogy itt a DS1-ben általában inkább az a helyzet, hogy maga a bosshoz jutás tud szívatós lenni (lesben álló ellenfelek, "környezeti veszélyek", szemétkedni képes sima ellenfelek), míg a bossok nem vészesek: hamar kiismerhető a mechanikájuk, és többnyire elég egyszerű is.

Endure. In enduring, grow strong.

Ornstein&Smough elsőre? Megtaláltad a Great Hollow-t? Gyanús vagy te nekem, hogy guide alapján játszol
Amúgy ha az O&S páros elsőre lement, valszeg már semmi komoly akadályba nem fogsz ütközni a játék folyamán; talán még a DLC boss-jai okozhatnak meglepetést.
Ja, és a P. W. of Ariamis nekem az egyik kedvenc pályám volt. Eszméletlenül hangulatos, de én amúgy is imádom a havas, téli környezetet.

Mondjuk a szobor körüli falanx nem lenne rossz soul farmoló hely. Bénák, lassúak, sokan vannak, és talán 800 soult ad (ha jól rémlik) darabja.

Undorító módon szétfarmoltam a karakteremet ott anno.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Festménybe menj be nyugodtan, nem vészes. Mármint a boss, a Rolling Bones zenekar más téma, őket szeretni fogod

Tegnap megcsináltam, de nem igazán élveztem ezt a helyet, és már annyira szabadultam volna onnan, hogy a bossnak inkább neki sem ugrottam, hanem békésen távoztam. (Bár lehet, hogy később visszanézek.)
Blighttownnal úgy voltam, hogy szívatós, idegesítő, de valahogy mégis felfedezésre sarkallt, így felderítettem az egészet oda és vissza. Ez a helyszín viszont szimplán csak idegesítő volt. Odalent, a "kerékbe tört" csontikkal nem volt gondom - egy dodge, azután míg pörgettyűzött magában a falnál, szétcsaptam. Persze egyesével. Viszont odafent a tüzet dobáló f*szkalapokból nagyon gyorsan elegem lett. Nem lett volna gond velük, csak éppen, ha leszúrtam egyet, azonnal "toxic" státusz effektet kaptam, hiába gurultam el tőlük abban a minutumban... és mindezt magas poison resist mellett. És persze nem volt nálam annyi lila/fehér virág, hogy mindig kigyógyítsam magam. Azután ott voltak a "madarak": ha egyszer is elkapott valamelyik, akkor Havel vértben (a gatya kivételével az van most rajtam, és még 50% equip load alatt vagyok), 35-ös vitality érték mellett is kb. a 2/3-át lekapta szépen a HP-mnak. Persze egy idő után megnyitottam a shortcutokat, de annyira elegem lett a helyből (pedig egyszer haltam csak meg, ellenben kétszer is visszateleportáltam a bonfire-höz), hogy mint írtam, a bossnak neki sem mentem, illetve találtam pl. annex keyt, amit fel sem használtam, pedig tuti korábban elmehettem olyan ajtó mellett, amit nyitna...
Mondjuk a szobor körüli falanx nem lenne rossz soul farmoló hely. Bénák, lassúak, sokan vannak, és talán 800 soult ad (ha jól rémlik) darabja.

Tegnap jártam még Ash lake-nél is, mert rájöttem, hogy a the Great Hollow és az eddig kimaradt. De végül az ottani hidrát is hagytam a p*csába. Egyszerűen nem volt türelmem hozzá. (A hidra nagyon béna szörny lett a játékban - nem veszélyes, de egyszerűen borzasztó türelemjáték szaladgálni a partra vágódó fejek után, csapkodni és bízni benne, hogy el is találod elégszer, hogy levágd őket, milőtt még visszahúzódnának. Persze a kamera sem partner ebben. Megnéztem, mit adna: hát én egy sárkánypikkelyért és 5000 soulért nem fogok ezzel vacakolni.)

Most inkább irány New Londo ruins.

Endure. In enduring, grow strong.

Nem egyszerűen könnyű, hanem röhejesen könnyű volt a duó lealázása Solaire beidézésével. De nem gondoltam volna, hogy ekkora hatása lesz a harcra. (Az első summonom volt a játékban.) Egyszerűen úgy voltam vele, hogy szívtam a tetőgerendázaton, azután egy szerencsés ötletnek köszönhetően végül nem kellett sokat szívnom a két sniperrel (harmadik nekifutásra magamra kaptam a stone armort, amivel kibírtam állva az egyetlen lövést, ami eltalált míg felszaladtam, és úgy már szétcsaptam őket gond nélkül - míg kisebb poise-zal minden lövés hátralök, persze rögtön egyenesen a halálba), ellenben azután megint szívtam a titanite demonnal, mert az első kb. 5 próbánál mindig beszorultam egy idő után a fal mellé, ahol el tudott kaszálgatni. Ígya bossfight előtt rááldoztam egy humanity-t a dologra (ha már Solaire maga ajánlkozott), és a fénykaputól nem messze ott is virított a summon jel.
Úgy voltam vele, hogy ha nem jön be, akkor is legalább talán annyival többet látok a duóból a summon segítségével, hogy mire újra megyek (akkor már hollowként, mert nem pazaroljuk a humanity-t), már tudni fogom kb-re, hogy mi a dörgés. Ehhez képest totál meglepődtem, hogy milyen könnyű volt így a harc.
Egy gyógyital ment el a colos/lándzsásnál, mert mohóvá váltam amikor kevés lett a hp-ja, és gyorsan le akartam verni, ő pedig meg tudott szúrni, majd a végén egy flaska ment el a pufira, mert ott meg zsinórban kétszer is a levegőt szúrtam a két lába között (rohadjon meg a szúrófegyver hitbox), és a pozícióváltásra koncentráltam, s nem figyeltem, hogy AoE mutatvány következik. De ennyi volt az összes izgalom a harcban.

Azért megnéztem utána VRPisti DS Remastered harcát a duó ellen, és azt mondom az alapján, hogy normál (értsd: minden pozícióban megbízhatóan működő) fegyverrel (mondjuk a Claymore-ral, amire azóta váltottam) olyan 1-5 próbából le tudtam volna hozni őket szólóban is (részben türelemtől, részben szerencsétől függően, mert fontos, hogy lássuk mindkettőt végig, különben hátulról/féloldalról kaphat az ember kokikat és sallereket).

Viszont, ha ezzel az alabárddal megyek nekik szólóban, és mondjuk négyszer halok zsinórban amiatt, mert már megint a levegőt döfködöm lock on módban, 5 cm-re állva az ellentől, akkor... akkor nem lettem volna vidám... Úgyhogy nem bánom, hogy így alakult.
(Sen's Fortress tetejéig tetszett az alabárd, bár Gaping Dragonnál és Blighttown mocsár szúnyogoknál is volt gond a hitbox-szal (szúrásra), hajjaj, nem is kevés. Viszont az Iron Golem a fortress tetején, ahol négyből háromszor a levegőt találtam csak döfésre... majd rögtön utána Anor Londoban az alabárdos/nagypajzsos óriásfigurák, akiknek szintén egy csomószor luftot szúrt az ember, meg a mimic, akinél - ugyan ritkábban, de - szintén lehetett a levegőt döfködni... hát az kicsit tömény volt úgy, így alig vártam a hely végét, hogy visszamehessek Undead Parish kovácsához. (Anor Londo óriás kovácsnál csak +5-ig tudtam új fegyvert húzni.)

Endure. In enduring, grow strong.

Jó, summonnal könnyű 2v2-ben nem nehéz egyik sem, ott pont az jelentette volna a kihívást, hogy egyszerre ketten moleszterálnak. Legalább érdekességképpen megnézhetted volna 2v1-ben
Gerendához utólag egy tipp: throwing knife vagy ranged weapon. Le lehet őket sétáltatni vele, mert nem túl okosak.
Festménybe menj be nyugodtan, nem vészes. Mármint a boss, a Rolling Bones zenekar más téma, őket szeretni fogod

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Anor Londoban Pufi&Colos elsőre!

Odakint a két sniper lovag kellemetlen volt, míg magamra nem húztam a kőpáncél settet (Havel gyűrűjével még így sem lassultam be túlságosan). Akkor nem tudtak meglökni a lövedékkel, így felszaladtam, és szétcsaptam őket.
Odabent a Titanite Demon volt kellemetlen azon a szűk helyen (többször elakadtam benne = olyankor meg is haltam).

A Colos&Pufók párosnál annyit csaltam, hogy mivel tudtam, hogy ketten lesznek, úgy voltam vele, hogy akkor itt kivételesen nekem is kijár a segítség. Így "embergúnyát" öltöttem, és behívtam a napocskás lovagot, ha már egyszer felajánlotta a segítségét a tábortűznél. Ő lefoglalta a pufit, én pillanatok alatt szétcsaptam a colost. Utána ketten rohantuk meg a feldühödött/turbózott Pufit. Azért itt is szentségeltem, mert az alabárddal nem egyszer csak átdöfködtem a két lába között, persze sebzés nélkül. De két estus flaskával lement az egész banzáj. (És a lovag segítő is túlélte.) Persze summon nélkül tuti szarabb lett volna, feltéve, hogy mindketten egyszerre akarnak ütni/vágni folyamatosan.

A legtöbbet egyébként a festményes katedrális (a festményben még nem jártam, de tervezek bemenni) tetőgerendázatán haltam. Egyszerűen rém dühítő volt, hogy a rám rontó fehérruhásoknál, ha rámozdulok valamelyikre miközben ugrik, tuti bénázik és leesik, én meg ugye esek ilyenkor utána (halál). Míg ha hagyom, hogy ugorjon, akkor rendre stabilan gerendát ér, és már meg is üt (amivel én esek hátra a halálba).

Máskülönben még Anor Londo előtt letudtam a Darkroot helyeket (a pillangó nagyon ergya boss volt; a hidra is, de ott kész rémálom/türelemjáték volt egyik-másik fejet lecsapni - itt különben elsőre behaltam, mert nem tudtam, hogy mély a tó, így nagy elánnal megrohamoztam a hidrát, majd jött a meglepi...; Sif másodjára (illetve az első, kb. két flaskával benézés, hogy mi van ott "villámlátogatást" is beleszámítva harmadik próbára) meglett. Undead Assylumba is visszatértem még a fortress előtt lerendezni a Stray Demont (meg a két black knightot - utóbbiak már meg sem bírtak sebezni, mert jól kiismertem a mozgásukat; kár, hogy az összesen öt eddigi lovagból egy sem dobott fegyvert...)

Eddig Quelaaggal szívtam sokat (ld. alább), illetve Blighttownban estem sokszor a halálba (a szúnyogok a játék legrohadékabb átlag szörnyei).

Most megnézzük, hátha fel tudom húzni a Claymore-t, mert ez az alabárd 90%-ban nagyon frankó fegyver, de a maradék 10%-ban idegőrlő...

Endure. In enduring, grow strong.

Megvolt az első boss, akivel sokat szívtam: úgy érzésre kb. tucatszor futottam neki, mire sikerült legyűrni.

Queen Witch Quelaag. Az a vicces, hogy amikor úgy a 6-8. halál környékén már rákerestem a neten, hogy ki a k*rvaanyja ez?, kiderült, hogy papíron könnyebb boss, mint mondjuk a Gargoyle duó vagy a Capra démon, akiken azért gyorsan túllendültem.

Hogy mivel szívtam nála? Hát pl. azzal, hogy több mint 3000 HP-ja van, miközben a fő fegyverem (Halberd +5) olyan 40 körül sebzett csak bele ütésenként. Miközben neki én három ütés vagyok. Vagy pedig egyetlen lávarobbantás. (Na jó, full HP-ról még éppen túlélhető volt a robbantása.) Végül a sárkánygyík-farok kardra váltottam, mert azzal azért olyan 80-90 körül be tudtam suhogtatni neki.

Az első 3-4 nekifutás arról szólt, hogy befizettem a tanulópénzt. Próbáltam kifigyelni, hogy mire képes. Amikor - bő fél tucatnyi halál után - viszont már kezdett idegesíteni és rákerestem, akkor megnéztem egyúttal egy-két videót is, és durván meglepődten, hogy milyen kedvesen viselkedik másoknál. Az én játékomban valami szteroidon volt a szuka: volt, hogy egy percen belül négyszer!!! (nem viccelek) hajolt le a pókica fejecskéhez, így jelezve, hogy jön a oneshot robbanás. (Miközben láttam nem egy olyan videót, ahol az egész harc alatt nem is használta ezt a képességét.)
Azután nem egyszer előfordult az is, hogy egészen egyszerűen elakadtam a lábában, és emiatt nem tudtam időben elgurulni/elszaladni a oneshot manővere elől. Vagy amikor a kardja elől dodge-oltam (eleinte még oldalirányba próbáltam a keresztsuhintások elől is), akkor is volt, hogy megakadtam a lábában. (Bár itt legalább el is lehetett találni, ha ütötte az ember, nem úgy mint a Gaping Dragonnál - ez különben lehetne valami pornós név is -, akinek a teste fele kb. levegőből volt...). MIndenesetre, amikor van kb. 10%-nyi hp-ja, akkor igen bosszantó ilyesmin (lábban elakadás) behalni.
Meg volt, amikor kitakarta a kamerát a teste, és emiatt lávába léptem - az sem egészséges (megakadsz a mozgásban, és persze ilyenkor már jön is a suhintás vagy a köpés vagy bármi, amivel megfingathat...)

A megoldás az volt végül, amikor rájöttem (magamtól), hogy nem kell itt nagyon dodge-olgatni, amikor suhogtatja a tüzes kardját (csak az előredöfésnél érdemes arrébb oldalazni), hanem bele kell mászni a pofájába, hozzá kell simulni szemből, és akkor nem fog eltalálni. Csak kár, hogy ezt ő is tudja, és elég sokszor ugrott el hirtelen hátra. Viszont ennek tudatában második próbálkozásra, egyetlen Estus flaska elfogyasztásával lement a dög. Sőt, így már kifejezetten könnyű bossnak mondanám. (Rátapadsz szemből, és ütöd; amikor okádni akar, akkor a feje mellé állsz és ütöd; amikor lehajol a hölgyemény a fejhez, akkor húzol el a p*csába onnan, de mielőbb; ha meg suhogtatja a kardját, akkor csak az előredöfésre figyelsz, a keresztcsapások ártalmatlanok, ha tényleg rátapadtál a fejre szemből. Ja igen, ha felágaskodik, hogy tiporjon, akkor odébb dodge, majd gyorsan vissza, és ütöd. Ha én ezt tudom elsőre is: elég sok mocsármászástól megkímélt volna - mert persze öröm volt mindig visszamászni a mocsáron keresztül a bonfire-től...).

Egyszóval, nálam ő volt az első komolyabb akadály.

Ja, azt imádtam még, amikor előrefelé okádja a pókfej a lávát, és a feje mellett állok, és okádás közben hirtelen énfelém (pontosabban a lábam alá) is köp egyet, csak úgy a semmiből...

Endure. In enduring, grow strong.

Szerk: harmadikra meglett, de ez a legszarabb hitbox volt, amit életemben láttam eddig. (Amikor a földhöz veri a fejét, odarohanok, szúrok, és ugyanonnan állva az első találja, a második (ugyanoda megy), már nem. Úgyanígy, amikor rohamoz, majd "megpihen" kicsit a végén, két döfés eltalálja a lábát, a harmadik ugyanonnan már valamiért 1 mm-t odább megy, és az már nem...

Az ER-ben is voltak fura hitboxok (érdekes módon ott is a nagy dögöknél), főleg amikor nagyon kicsit reach értékű fegyverrel (pl. karomfegyverrel) mentem, de eddig ez mindent vitt "alávalóságban".

MIndegy, a lényeg, hogy megvan. (Különben nagyon egyszerű mechanikájú, kis odafigyeléssel "bolondbiztos", sebződés nélkül megoldható dög ez a Gaping Dragon. Egy sima fáklyás hollow veszélyesebb (kiszámíthatatlanabb) lenne nála, ha ez a hitbox/kamera duó nem siet a segítségére.

Endure. In enduring, grow strong.

Hát, ez a Gaping Dragon... egy halál béna, ergya boss lenne... ha nem lenne ilyen elcseszett rossz a hitbox (konkrétan ott állok tőle 3 cm-re, könyékig eltűnik a karom a testében, ahogy az alabárddal szurkálom, és mégis úgy veszi a játék, hogy a levegőt ütöm csak... kivéve, ha arrébb megyek egy lépésnyit, mert akkor már találok... röhej), és ne megint a kamerával kellene küzdeni (egy csomószor kitakarja a sárkány a teljes látóteret).
Már kétszer behaltam emiatt. Miközben egy ótvar, béna boss...

Endure. In enduring, grow strong.

Köszi!
Engem nem izgat a platinázás, így akkor nem foglalkozom a dologgal.

Endure. In enduring, grow strong.

Ha nem foglalkoztat a 100%-os kimaxolás akkor nem kell foglalkozni vele. Én 1-2 helyen használtam, mert van ahol NPC-k invade-elnek és ott muszáj. Plusz ha jól emlékszek akkor a maxoláshoz 1-2 NPC-t muszáj is behívni bosshoz, hogy jöjjön neked segíteni.

Amikor már csak saját szórakoztatásomra játszottam másik karakterrel ott már nem foglalkoztam vele, csak mentem előre. Meg ott már tudtam melyik az a 2-3 tűz amit tanácsos felerősíteni

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Átjöttem ide, mint a DS Remasteredhez legközelebb álló helyre, hogy ne másik topikot offoljak szét...

A Bell Gargoyles után kicsit tanácstalan lettem, hogy merre tovább, ezért rálestem egy guide-ra. És itt láttam meg, hogy ha nem hollow, hanem human "formában" vagyok a vízköpők előtt, akkor behívhattam volna két NPC valamelyikét, hogy segítsen a csatában. Nos, ezt amúgy sem terveztem volna, szóval nem bánom, hogy kimaradt, viszont az lenne a kérdésem, hogy ennek a hollow-human mechanikának van bármi értelme a játékban (offline játszom)?

Amennyit olvastam róla, az alapján, ha human vagy, akkor:
- invade-elhetsz/téged beinvade-elhetnek (online játék esetén)
- játékbeli NPC-ket behívhatsz néhány helyen bossok ellen segíteni

Illetve annyit még, hogy ha csak benyelem a humanity-ket, akkor ezek (míg meg nem halok) növelik a resisteket, illetve a tárgytalálási esélyt.

Mert amúgy most úgy tervezem, hogy végig hollowed vagyok, nem szarozok, és humanity-t arra használok csak, hogy a bonfire-öknél tudjak kindle-ézni. (Meg esetleg gyógyulni végszükségben.)

Endure. In enduring, grow strong.

A gombok helyen mindig is a kontroller jelolesek jelennek meg. A kep gondra nincs otletem.

Quoth the raven, `Nevermore.'

Gondoltam meglesem, de nem sikerült vele semmire jutnom. A játék a bal-felső sarokban jelenik meg a képernyű úgy negyedén, hiába van beállítva a fullHD és fullscreen mód. Kerestem rá orvosságot az ini-ben, de nem jöttem rá, hogy ez mi. A gombok helyett xbox betűk jelennek meg, szintén nem tudok vele mit kezdeni. Elég kuka gyanús, pedig kíváncsi lettem volna, hogy mire fel ez a nagy felhajtás...

A szar portolást aláírom, de ez a sírás a nehézségen...

Ember, ez a játék arról szól, hogy nincs segítség, hogy kurva nehezek az ellenfelek, hogy védekezned, az ellenfeleket kitapasztalnod kell, nem agyatlanul rájuk rontani, mert akkor esélyed sincs...

Ha ez nem jön be, akkor egyszerűen ez nem a te stílusod. De a nehézsége nem a játékot minősíti. Csak mondanám, hogy PS3 konzolon ez a játék bizony minden idők egyik legkomolyabb alkotása. Legendás a híre! Igen, a nehézsége, a kihívás értéke miatt is. Sőt, talán pont amiatt.

Endure. In enduring, grow strong.

A PC-s verzió 1 rakás szar, bugos, és én nem értem mire a 9 pontos grafika, szerintem ocsmány a grafikája, egyedül a bossok vannak kidolgozva úgy ahogy. Az irányítása egyenesen undorító, és ez a nehézségre is igaz.
Bolyongsz össze vissza mint valami fogyatékos benne, mert a rendszer nem mutatja még kicsit se hogy merre menj, és térképet én például nem láttam benne, és azért ezek mellett elfért volna igazán. Összevetve szerintem ez 1 kritikán aluli játék. Rossz grafikával, szar irányíthatósággal, portolási hibákkal, sablonos történettel, és irreálisan nehéz ellenségekkel.

Xboxon én is próbáltam hát nekem annyira nem jött be. Szeretem az rpg műfajt nagyon is de leginkább azt szeretem, hogy ha pl easy vagy normalra állítom a nehézséget akkor tudom figyelni a történetet, a párbeszédeket, az egész játékot alaposan szemügyre tudom venni és nem arra kell figyelnem ha nem jó felé mozdulok vagy véletlenül rossz gombot nyomok meg akkor már meg is haltam. Persze van akinek ez jön be de én már sztem belevágtam volna a kontrollert a tv-be ha egy bossnak 50x kell nekifutni, hogy le tudjam szedni.

Conquering others is strength, conquering yourself is true power.