Érdekes egyébként, hogy Muamar autóit egy kivételével le tudtam szállítani időre, de a versenyek az istennek sem mentek, annyit meg nem ért nekem a sztori, hogy a Witcher 3 lóversenyeihez hasonlóan plusz energiát tegyek bele a gyakorlásba.
A motorban azt szerettem, hogy soha nem ragadtam be vele a forgalomba, ellenben nem egyszer estem úgy le róla, hogy a saját pofámon csúsztam még öt métert…

Mindenesetre ezeket élveztem.
Közben a végére értem teljesen a PL-nek, megnéztem benne mindent, és most kellene lezongoráznom a négy achievementes fő befejezést. De hivatalosan is kifáradtam, lehet, hogy annyiban hagyom, és csak a neten nézem meg a videókat.
Ráadásul én abba a körbe tartozok, akik kedvelik [ s] Keanut[/s] Johnnyt, és
SPOILERegyszer már kinyírtam a PL végén, nem akarom többször, viszont annyira meg nem vagyok önfeláldozó, hogy neki adjam a testem.

A hátralévő hónapjaimat rohadtul nem szeretném sem Panammel, sem Judyval tölteni, a legendává válás meg láthatjuk, mennyire bejött akár Johnnynak, akár Jackie-nek, tehát azt is passzolom.
Összegzés:
A fősztorival akadtak gondjaim, simán lehetett volna több főküldetést is csinálni a hétezer kiberpszichós/BD ribancos feladat helyett, mert nagyon rövid és összecsapott az egész Arasaka szál. A romantikus opciók nem kaptak azonos súlyt, az Evelyn szál miatt Judynak jutott a legtöbb interakció, utána jön Panam, River még kevesebb (de legalább a sorozatgyilkosos küldetés remek volt), Kerry pedig a játék legvégén kerül elő egy atombéna feladatsorral, pedig őt bírtam a legjobban. (Mondjuk ez a 75-80 éves vagyok egy fiatal ember testében, és agyilag megragadtam 22 évesen dolog aligha hihető.)
Akadtak még szálak, amiket jó lett volna tovább boncolni, mint a Sandra Dorsett által felfedezett összeesküvés és a Peralez família helyzete.
A játékmenettel szemben nekem nem volt sok kifogásom, maximálisan kiélveztem a különféle harcmodorokat, a közepétől a lopakodás és a kamerán keresztül történő semlegesítés/gyilkolászás is jól ment. Viszont én is hiányoltam az olyan hackeket, amivel feltűnés nélkül ki lehetett volna iktatni az ellenfeleket, mert az egy szem rendszerösszeomlással (28 ram) nem voltam igazán kisegítve.
A krómok összevásárlása es fejlesztése igencsak addiktív volt, viszont személyes véleményem az, hogy az emberiség rohadtul tököm szúrta magát azzal, hogy ilyen kütyüket kezdtek el beépíteni a testekbe. Nem csodálom, hogy ennyire paráznak a Blackwall mögötti Skynet intelligenciáktól, ha elszabadulnának, akkor bárki felett átvennék a hatalmat/simán kisütnék az agyukat. Ellentétbe más disztópiákkal, ahol a robotoknak több energiát kellett beletenniük a népirtásba.