Atyaisten

Csak erős idegzetűeknek!
A Sirokkó-Illaberek mérkõzésen történt, hogy az egyik szurkoló kezet emelt a játékvezetõre. A tettest annak rendje és módja szerint elõállították. Az ügy sima volt és egyszerû, majdhogynem érdektelen. És akkor.... elkezdõdött a tárgyalás!
A vádlott álljon fel! Neve?
Bíró vagyok, kérem...
És hol van a vádlott?
Hogyhogy hol van, drága bíró úr? Hát én vagyok! Bár nem szívesen...
Nézze kérem. Az imént azt mondta, hogy maga a bíró. Tehát ön kapta azt a két megrendítõ pofont.
Méghogy én? Nahát, nem azért, de az a fickó még nem született meg. Egyébként sem lennék bíró semmi pénzért!
Az Isten szerelmére, hát nem éppen most állította, hogy ön bíró?
Ja, vagy úgy!... A nevem Bíró, tisztelettel. Bíró Levente. Most mondja, hogy összehozott bennünket a sors. Ön is bíró, én is Bíró vagyok...
Én Lakatos vagyok! harsogott ingerülten a bíró. Foglalkozása?
Lakatos!... nyögte kissé félénken a vádlott, és érezte, hogy ez súlyosbító körülmény. Nem csalódott...
Ember! kezdett parázslani a bíró. Maga ugrat engem?
Ugyan, dehogy, kérem. Nekem már az apám is lakatos volt, a nagyapám is...
Nem fogja elhinni, de nekem is!!!...Na, hol is hagytuk abba...Szóval ön is lakatos.
Kissé már keverni tetszik a dolgokat. Csak én vagyok lakatos. A Lakatos úr bíró, ugyebár. És igaz, hogy én Bíró vagyok, de azért nem vagyok bíró, hanem lakatos.
A bíró hosszú kortyokkal ivott, hogy idõt nyerjen.
Ön tehát Bíró Levente, lakatos. Megy ez, mint a karikacsapás, nem igaz?
A további adatok felvétele, ha lehet, még ennél is gyorsabban ment. Mindössze a munkahely megnevezésének kapcsán élezõdött ki ismét a helyzet.
A sirokkói járásbíróságon dolgozom mondta gyanútlanul a vádlott. A bíró talpra szökkent.
Egyszer már eljutottunk odáig, hogy ön nem bíró!
Már hogyne volnék Bíró? kezdett fortyogni a vádlott is. Bíró Levente vagyok. Lakatos.
Akkor mit keres a bíróságon?!
A kilincseket javítom. Tudniillik, mint említettem, lakatos vagyok. De nem úgy, mint ön. Mert ön bíró. Annak ellenére, hogy Lakatos.
A bíró a gyomrára szorította a kezét, és különbözõ tablettákat készített elõ
Lépjünk tovább! suttogta rimánkodva. Mondja el részletesen, hogyan történt a dolog.
A Mesterrel néztük együtt a meccset. Kollégám a mûhelybõl...
Szóval a fõnöke is ott volt.
A fõnököm utálja a focit. A Mester volt ott.
Megõrülök!!! Egy lakatosmûhelyben tudtommal a fõnököt hívják mesternek!
Egy pillanat. Nálunk a fõnököt Manónak hívják. Akit Mesternek hívnak, az ipari tanuló. Mester Géza, tetszik érteni?
Nem értem, de nem is érdekel. Tovább!
Ezt mondta a bíró is! Pedig bármire megesküszöm, hogy 11es volt!
Ne kezdje, barátom, ne kezdje! Egyszer már tisztáztuk, hogy maga a Bíró.
Most a játékvezetõrõl beszélek, Allahnál fényesebb orcájú bíró úr! Ez a bíró nem Bíró, hanem Levente.
A bíró hörgõ hangokat hallatott.
A Levente is maga! Jaj, a gyomrom! Bíró Levente!!!
Ez tagadhatatlan. Az a bíró azonban nem Bíró, mint ahogy a bíró úr sem Bíró, hanem Lakatos. Ettõl eltekintve az a bíró Levente. Levente Konrád. Nincs ennél egyszerûbb dolog ezen a kerek világon. Mert például én Bíró is vagyok, meg lakatos is, mégse vagyok se Lakatos, se bíró...
...A játékvezetõ tehát továbbot intett.
Pontosan. Még most is megrezdül a fejem, ha erre az esetre gondolok. A Pereces hatalmas dobása egészen a tizenhatoson belülre szállt. Ez annyira meglepte a Dobót, hogy kézzel ért a labdához. Tisztán láttam!
Nem értem!...Nem értem!... siránkozott a bíró. Hogy jön ahhoz a pereces, hogy õ dobja be a labdát? Másrészt mi abban a feltûnõ, ha a dobó játékos kézzel ér a labdához? Hát mivel érjen hozzá, könyörgöm, mivel...?!
Csak sorjában...csak sorjában. Elõször is mi kifogása van a Pereces ellen? Az ellenfél térfelérõl mindig õ végzi a bedobásokat. Mint említettem, hatalmas dobása van.
Remek!... És hová teszi közben a pereceket?
A pereceket? csuklott fel a vádlott. Vagy úgy!... Nos, amikor azt mondom, hogy Pereces, akkor egyáltalán nem a lelátón péksüteményt áruló fickóra gondolok, de nem ám! Hanem Pereces Tónira, a Sirokkó balhátvédjére. Aki a lelátón perecet árul, az nem a Pereces. Azt a manó tudja, hogy hívják!
Szóval az ön fõnöke tudja, hogy ki a pereces?
Kapaszkodjon meg a csengettyûjében, bíró úr. Nem tudja.
A bíró lenyelte a tablettákat, és még hosszabban ivott.
De hiszen most mondta, hogy a Manó tudja. Az ön fõnöke. Aki egyébként nem azonos a Mesterrel, mert az viszont ipari tanuló. Na, mit szól, hogy figyelek...?
Ennyit a perecesrõl! mondta szomorúan a vádlott. Felõlem lehet Németh is, Juhász is...
Nem lehet! csapott le diadalmasan a bíró. A német juhász egy kutyafajta. Na, könnyítsen a lelkén, barátom. Láthatja, hogy sok mindent tudunk...
Látom... azt látom. De azt is láttam, hogy a Dobó kézzel ért a labdához!
Mivel a bedobást kézzel végzik el. Ennyit még én is tudok, noha nem vagyok bíró! Illetve bíró vagyok, a mindenségit!
Ami a Dobót illeti, az nem a Pereces, aki a bedobást elvégezte aki viszont nem pereces, hanem balhátvéd , hanem Dobó István, az Illaberek középhátvédje. Foglalkozására nézve...
Tudom. Várkapitány
Nem egészen. Csapatkapitány.
Elég!... Szóval kézzel ért a labdához. És akkor mit tett ön?
Természetesen ordítani kezdtem. "Mester!" ordítottam. "Maga nálam még inas sem lehetne!"
A bíró elhatározta, hogy további keresztkérdéseket tesz fel, bár egy kicsit már kaparta az asztalt.
Elõször is: miért ordította szegény Mesternek, aki maga mellett ült, hogy õ még inas sem lehetne magánál, amikor õ inas magánál? Másodszor is: mit tehet szegény Mester arról, hogy a bíró nem adta meg a 11est?
Bíró úr!... Adjon tíz évet, de ne kínozzon tovább! Én a bírónak ordítottam, hogy mester!
Pedig õ Levente!
Én vagyok a Levente!
De maga nem bíró!
De Bíró is vagyok!
Ön lakatos!
Maga a Lakatos!
A bíró tébolyultan megrázta a csengõt.
Orvost!... Van orvos a teremben?
Suszter vagyok! lépett oda egy úr a hallgatóság soraiból. Valami baj van?
Kerítsen egy orvost, barátom! szólt segítõkészen a vádlott. A bíró úr, úgy látszik, rosszul lett.
De kérem, én orvos vagyok!
Akkor meg mit suszterezik itt?
Már velem is kezdik?... Dr. Suszter Árpád vagyok. Elmeszakértõ, szerencsére.
A tárgyalást berekesztem! nyögte fáradtan a bíró. Délután folytatjuk!
Az orvos néhány injekcióval helyrepofozta a küzdõ feleket, úgyhogy délután megkezdõdhetett a játékvezetõ kihallgatása.
Kérem, Bíró Levente vádlott azt állítja, hogy ön nem sípolt, amikor kellett volna.
Zavaros helyzet volt. Én mindenesetre kinéztem a Siposra, hogy inte. A Sipos nem intett. Tehát nem sípoltam.
A bíró ebben a pillanatban kezdett papírrepülõket hajtogatni az aktákból.
Hát nem magánál volt a síp? kérdezte, de máshol járt.
A síp nálam volt. A Siposnál zászló van. A Sipos csak inthet, mert õ a partjelzõ. Világos? Na, és akkor a Bíró úr elkezdett ordítani...
Én...? tért vissza a valóságba a bíró. Méghogy én...?
Természetesen a vádlott. Erre én félbeszakítottam a játékot, és hozzájuk léptem, hogy csendre intsem õket. Azonban nekem estek, és...
Kérem, én a Mesternek akartam lekenni egy atyait pattant fel a vádlott , de elhajolt. Ily módon történhetett, hogy a bíró sporttársat illettem a tenyeremmel.
Megpofozta önt a Bíró, vagy sem? kérdezte a bírótól a bíró.
Kérem, engem azon a délutánon többen is megpofoztak. Hogy a Bíró úr is köztük volte...
Én...? sikoltozott hisztérikusan a bíró. Méghogy én...?
Ön tudtommal Lakatos.
Én vagyok a lakatos! mondta vicsorítva Bíró úr. És Bíró is vagyok! És Levente is!
Nono! intette a játékvezetõ a vádlottat. Én vagyok a bíró. És a Levente is. Levente Konrád.
Elég!!! üvöltött a bíró. Máglyára velük! Én vagyok a bíró! Én! Én!
A verekedõket csak nagyon nehezen lehetett szétválasztani. Közben több rendõr is megsebesült. És a végén csakugyan nehéz lett volna megmondani, hogy melyikük a bíró, a lakatos vagy a játékvezetõ. Ezt még a Suszter sem tudta hamarjában.
Pedig õ orvos volt...
...big words, small mind, behind the pain you will find a scavanger of human sorrow