Dark Souls III

Az ER nekem úgy nézett ki, hogy:

Katana (induló karakter miatt)
Stormveil kastély vége felé váltás Hookclawsra (dual wield módban)
A fenti fegyver sokáig maradt, majd a Valiant Gargoyle duó (otthagyása) után röviddel Bloodhound's Fang.
Ez megmaradt a játék végéig, csak Malenia (elsőre megint Melaniát írtam automatikusan... de még időben észrevettem) katanáját húztam fel kíváncsiságból, és próbáltam ki.

Itt a DS3-ban:
-Induló fejsze
- Claymore (amint meglett) - ez gyakorlatilag végig, de
kipróbáltam az Astora Greatswordot (iszonyat fel lehetne tolni a sebzését, mert sharp módban S a dex skálázás!), illetve rövid ideig próbálgattam a Black Knight Greatswordöt.

Szóval túl sokat én sem variálok.

Endure. In enduring, grow strong.

Nekem mindig érdekes, mikor hallom emberektől, hogy fegyókat próbálgatnak. Az upgrade system miatt én ezt sose tettem, mindig leragadtam valaminél és legfeljebb 1x, nagyon max 2x cseréltem fegyót. Többet nem is tudtam volna felhúzni.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Az ER Valiant Gargoyle párosára én dual wield karomfegyverrel mentem rá anno, úgyhogy tudom, milyen érzés volt. Ott is hagytam őket egy idő után, mert reménytelennek tűnt. Illetve ott váltottam át a Bloodhound's Fang kardra. (Az sem a legideálisabb ellenük, de később azzal már levertem őket pár szint erősödés után.)

A páncél nem tudom, hány nekifutás lett volna még, ha nem idézek... A második fázisáig nem tűnt vészesnek, de ott elég nagyot vált. Lehet, meglett volna rögtön, de az is benne van a pakliban, gogy kellett volna még 5-10 ráfutás, mert a hibázást erősen büntette (nagy sebzés, lábról leverés, és ha bepörög, gyógyulni sem tudsz, mert rögtön leüti, amit visszatölt az estus).

Endure. In enduring, grow strong.

Oh, a Dragonslayer Armour...
Na ő az, akit sose felejtek el. Teljesen érdemtelenül került ebbe a kategóriába, de ha levesszük a Nameless Kinget (mert vele is volt szerintem vagy 30-40 tryom), akkor egészen biztos vagyok abban, hogy az alapjátékban nála többször haltam, mint az összes többi helyen együttvéve.

Ez volt az egyetlen boss, amelyiknek az egyik támadására egyszerűen nem jöttem rá. Egy fejszés ugrás volt és az minden esetben sebzett rajtam vagy 2/3 - 3/4 HP-t. És egyszerűen annyit hibáztam azért mindig, hogy az elég legyen ahhoz, hogy baj legyen. Főleg mikorra már annyira befrusztrált, hogy rendesen pánikoltam, mikor azt csinálta, és ettől még többet hibáztam. Panic-roll, elfutás, kimért dodge, kiszámíthatatlan futkosás; semmi se segített: az mindig betalált. Tök fura, mert egyrészt jól feltápoltan mentem oda, másrészt kb. senkinek nem emlékezetes boss tudomásom szerint, mert annyira egyszerű. Nekem nem volt az. Nem is git guddal lett meg, hanem egy alkalommal azt nem tolta spam-szerűen, csak asszem vagy egyszer max, és azonnal le is vertem.

A Nameless King ment még nehezen, de ott ezt el tudtam fogadni. Tudtam, hogy nehéz, meg ami fontosabb, nem volt neki ilyen "tehetsz bármit, ez be fog menni" attackja. Hibáztam ott is sokat, de ott tényleg működött a git gud. Nála tényleg azt éreztem, hogy most már menne megint is, és elérhetnék oda, hogy menne mindig. Na az Armour nem ilyen volt. Kettőjükön kívül, ahogy ezt anno írtam is, Pontyff volt nyöszörgős (8-10), meg a twin princesen, és az endbosson volt talán 5 try körüli menetem, asszem. Bossokkal rajtuk kívül nem volt gond, mindenki megvolt zömmel egyből, vagy max 3-ból. Az egyetlen kivétel a többi közül, aki durván szerencse volt, az Champion Gundyr, aki valahogy meglett ilyen negyedikre kábé, de úgy, hogy levertem fél-negyed HP-ról estus nélkül 1 HP-n senkisetudjahogyan. Máig nem értem, totál mázli volt, és ha meghalok akkor, lett volna még sok-sok try. Valahogy sikerült, pedig ott azt éreztem az első tryokon, hogy nála elleszek napokig akár.

Kb. a Valiant Gargoyles-szal tudnám egy kategóriába tenni, csak ott a duplakatana (vérzés sincs, meg le is "boink"-ol a fegyó róluk, ami kb. mini-stagger rajtam) nem volt jó döntés. Ha azt elengedem, könnyebb lett volna, csak akkor még nem tudtam erről a dologról, hogy a two-handedezésnek milyen előnyei vannak a +strength-en kívül.

De ez a szemét... Haverom pont nálam volt anno, csinált is a kanapéról titokban egy videót az egyik tryomról meg ahogy szenvedek és időnként elküldi röhögve. Sose játszott ilyenekkel és pont a legrosszabbat látta belőle, azt hiszi máig, az egész game brutál nehéz és mindenhol 40x kell halni.

A Dancertől én is tartottam, simán meghalt, maradt legalább fele estusom. Jó tanulság, hogy a hírnév nem minden.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Lothric castle

A kastély előtt még volt egy boss, a Dancer of the Boreal Valley. Róla már hallottam az Elden Ringgel játszva, mert az ottani Ancient Hero of Zamor (remélem, jól emlékszem a nevére) kapcsán emlegették a tapasztaltabbak, hogy ez bizony a DS3 dancere kicsit átalakítva. Nos, ezt igaznak is találtam, meg nem is. Az biztos, hogy a mozgás alapritmusa, illetve a támadások egy része átfed erősen. Bár akadtak azért különbségek is közöttük. Szintén azt hallottam a Dancerről, hogy sokaknak ez amolyan mumus boss. Hát, én nem találtam nehéznek: lassú, rengeteg időd van ütögetni (bár nem mindig találod el, mert nagyon fura a reach miközben mozog), és jól látod, ha támadni készül - van idő dodge-ra.
Elsőre azért megölt. Kb. 1/4 hp-n volt, amikor szépen kikerültem a bepörgős/táncikálós támadássorozatát, majd rárontottam, hogy megcsapkodjam. Erre pont mire kifogytam a staminából (a mohóság, ugye ugye...) újrakezdte az egész kombót. Ráadásul el sem tudtam dodge-olni rendesen, mert beszorultam. Másodikra már nem engedtem a greednek, és így sima liba volt.

A kastély... ez már klasszikus genyózós helyszín volt, olyan, amit el is várok a játéktól! Az ellenfelek vagy kemények (a mindenféle lovagok pl.), vagy ha esetleg nem annyira janik, akkor meg sunyiból támadnak, lehetőleg többedmagukban, és lehetőleg valami trükkel (pl. estus ivást letiltó gránát kíséretében). Viszont korrektek, semmi "szemmel verés", mint a börtönben a nyanyák... Én élveztem, persze anyáztam is közben. (Pl. amikor szembesültem vele, hogy a csuklyás figurák lazán visszagyógyítják a lovagokat.) Kétszer haltam, míg felfedeztem az egészet. Volt egy szemétláda Boreal Outrider Knight is, akit eredetileg csak ki akartam csalni a keskeny lépcsőről, hogy legyen hely verekedni, majd kiderült, hogy vagy egy bizonyos határon nem megy túl (ki a hídra már nem tudott jönni) vagy elakadt, úgyhogy biztos távolságból szétlőttem. (Annyira azért nem vagyok lovagias, hogy ilyen - véletlenül adódott - helyzetet ne használjak ki )

A Dragonslayer Armour boss. Félelmetesnek nézett ki, de az első fázisa elég egyszerű volt. A félelmetes kinézete mondjuk segített abban, hogy a szokásos agresszív stílusomat kicsit visszább vegyem, így hamar ráéreztem a támadására. (Bár van egy fentről lefelé csapása, aminél olyan brutális reach és a sebzés, hogy fél hp-ról le is nullázott vele. Ez volt az első halálom nála, még valamivel fele hp fölötti állapotában.)
A második nekifutásra talán egy gyógyitalból levertem a fele alá, ahol egy idő után úgy bepörgött mint az állat. Esküszöm, előbb fogyott el a staminám (135, ha minden igaz), pedig csak menekültem, ugrottam, dodge-oltam, minthogy egy pillanatra is leállt volna. Így is leütöttem kb. 1 cm-re a hp-ját (az nálam konkrétan egy ütés a halálig - talán olyan 480 körül lehet most a claymore-om AR-je), amikor egy csapásmajd rögtön pajzsos csapás kombóval fele hp-ról levert, és mire talpra álltam, rám nyomta azokat a hulló meteoritokat vagy miket. Mivel szinte semmi hp-m nem volt, menekülés helyett az estusra nyomtam, és kb. azzal a lendülettel meg is haltam.
A harmadik nekifutást már csak röviden: a boss megint kb. egy csapásnyira a haláltól, én full hp-n, innen nem lehet veszíteni... erre páncél koma: "fogd meg a söröm" - és azzal a lendülettel lelökött oldalra a szakadékba.
Na, itt elborult az agyam, és a ködkaputól jobbra lévő kápolnában rányomtam az idézőjelre, behívva Eygon of Carimot. Így mentünk oda negyedik nekifutásra, és kb. egy perc alatt agyonvertük ketten. Utólag sajnálom az idézést, de ez a zsinórban kétszer is a győzelem küszöbéről besz*pni, ráadásul a második esetben olyan aljas módon. Hát az anyja keservit, a gyökérnek!

A következő állomás a kastélykert lesz, ahova még a legelső bonfire-től liftezve elnéztem, de akkor úgy voltam vele, hogy mérgező dagványban nemrég jártam, ezekből a köz-hollowból kinövő venom-izékből is sok volt ott, maradjunk inkább a kastélybelsőben. De most veszek egy levegőt, bevásárolok a lila-fehér növényekből és tűzbombákból (azokat nem szeretik ezek a venom-izék), és holnap onnan folyt köv.

Ja, a kastélyban a hídnál az egyik sárkányt szétlőttem, erre meghalt a másik is! Ez kellemes meglepetés volt. (A sárkány hp-ja már kevésbé - 90-100 körüli hp-t sebezve lövésenként is majdnem egy teljes puzdrányit rá kellett szánnom. És egy fikarcnyi soult sem adtak.)

Endure. In enduring, grow strong.

Rykardnál (ER-ben) nem claymore volt, hanem Bloodhound's Fang
És az volt a titka, hogy bementem a lávába (egy kamerafordulós (kígyófejre fókuszált) véletlenül egy dodge után, és kiderült, hogy alig sebez, nagyon lassan viszi le a hp-mat. Onnantól kezdve "testhez simultam" és ütöttem mint az állat. Csak a lebegős koponyás dolgaira kellett figyelnem, illetve arra, hogy ha odébbugrik, azonnal menjek utána...

Anno - még frissen - be is írtam az élményemet egy másik fórumra, onnan kikopizom (nem írtam bele a hsz-be, de persze rögtön felvettem a fegyvert is... csak nem használtam) :

Hogy ez a Rykard mekkora csicska volt!
Nem készülök rá bossokra, így nem ismerem előre a movesetjeiket, trükkjeiket. Hozzá még olyan értelemben is gyanútlanul mentem be, hogy a Tarnished sorstársak leöldösése nyomán felajánlotta a Volcano Manor úrhölgye, hogy mehetek audienciára. Mondom, menjünk. Erre ott egy b*szott nagy kígyó, aki egyetlen árva szó nélkül nekem ugrik.
Mivel tüzes volt körülötte minden, első menetben nem akartam közelebb húzódni hozzá, hanem amikor kivágott felém a fej, akkor dodge, majd igyekeztem beleütni mielőtt visszahúzódna. Mondanom sem kell, egy örökkévalóságig szórakoztam így vele, miközben a kamera is szivatott, hiszen a kígyó fején van a fókusz, ami elég nagy távokat tud mozogni, így előfordult, hogy dodge közben még egy 180 fokot a kamera is fordult... csak a jobb átláthatóság/tájékozódás végett.
Viszont az egyik ilyen megzavarodós dodge után belekerültem véletlenül a tűzbe, közel a testhez, és erre nem kiderül, hogy az nem is sebez érdemben? Mire ide eljutottam, elég szarul álltam (neki meg még megvolt kb. a fele hp-ja), úgyhogy a következő pofonjától be is krepáltam. De nem bántam, talán nem is akartam már így szórakozni vele.
Amikor visszamentem, rúna felkap, nincs fókusz a bosson, hanem beszaladtam azonnal a testéhez, és elkezdtem ütni. Közben vele forogtam, mozogtam (néha nagyokat ugrott hátra, hogy távolodjon tőlem). Egyszer harapott belém, erre ittam egy gyógyitalt, de ennyiből simán letoltam. Majd jött a meglepetés (számomra): van egy második fázis is! Gyakorlatilag ugyanúgy, a test mellett állva röhögve szétcsaptam, semmit sem tudott csinálni ellenem. (Pontosabban néha robbantak körülöttem tüzes valamik, de kb. három gyógyitalt használtam el hozzájuk, úgy hogy nem is igazán figyeltem/ímmel-ámmal ugrottam félre, ha láttam ilyet közeledni.)
Gyakorlatilag a legkönnyebb boss volt eddig. Pedig pár nappal korábban Morgott is úgy ment le, hogy tovább tartott a belépője, mint maga a harc. (Meglepődtem, mert azt hittem ott is, hogy valami heroikus, vért izzadós küzdelem lesz, erre simán lepofoztam.)

Különben a Siegward questen kívül nem hiszem, hogy más meglesz. Anri of Astoriát pl. holtan találtam (utánaolvastam, és kiderült, hogy valami berendezési tárgynak álcázott orgyilkost meg kellett volna ölnöm a templomban a boreal valleynél, hogy életben maradjon), és az értelmes beszédre képtelen társát is megöltem korábban, mert mire találkoztunk, ellenséges volt. Hagymalovaggal szimplán csak szerencsém volt.

Szerk.: Óh, hát míg beletanultam az ER-be, szívtam azért az elején bossokkal. Azután később is volt pár mumus: Elemer of the Briar, illetve Dragonbarrowban a kivetülése (utóbbi eszméletlen kemény volt, míg rá nem jöttem, hogy miként érdemes helyezkednem), Malenia, a gargoyle duó (azokat ott is hagytam egy időre a p*csába), Maliketh (az oszlopokon átmenő távolsági támadásaival) - ezek mind 5-nél jóval több próbából mentek le az emlékeim szerint.

Endure. In enduring, grow strong.

Vagy a claymore lehet valami rejtett wunderwaffe, vagy te iszonyat durva tehetség vagy, megverted még a gimmick bosst is a gimmick nélkül? Wow. Azt hittem, anélkül iszonyat durva, mert valami elképesztő HP-ja meg minden-resistje van. Van egyáltalán olyan hely, ahol szenvedős volt bármelyik gameben, de legalábbis nem ment le 3-5-ből?
Már alapból azért is csodállak, hogy a questeket viszed vakon. Nekem Siegward még megjelent a konyhában Irithyllben, de utána nem találkoztam vele.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Igen, Togethaaaa!!!! barátunknál jól oldották meg: ott művészet volt nem észrevenni a spéci fegyót.
Viszont én ott is a megszokott kardommal szedtem szét, egyébként halál lazán (Itt viszont nem bírtam volna Yhormmal egyedül. Egy évig kellett volna ütni, és azalatt tuti hibáztam volna annyit, hogy behaljak/elfogyjon az estus.)

Endure. In enduring, grow strong.

Yhorm érdekes. Tudtam előre, hogy mi a titok, és én egyedül voltam, így nyilván ahhoz folyamodtam. De fogalmam sincs, rájöttem volna-e hogy mi van. Nekem hiába magyarázzák, hogy hát ott az item, rájössz magadtól is, hogy valami kell, hogy legyen, mert picit sebzel. A fenét. Biztos hogy nem jutna eszembe, hogy az item kell, pláne az nem, hogy azt kezdjem el használni, aminek talán a harc hevében a nevét sem néztem meg. Mindenre gondolnék, de arra nem, hogy azt kell felvenni és azzal nyomni. Ez az Elden Ringben sokkal jobban van megoldva, talán az meg kicsit túl nyilvánvaló is, vagy mit mondjak. Belépsz, a boss nincs behúzva és ott tartja egy halott a fegyvert rögtön a bejáratnál, amit egy tök teátrális mozdulattal veszel kézbe, és hát a neve is árulkodó. DS3-ban azért ez nagyon nem így volt.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Következzen a szokásos "mi történt?" bejegyzés...

Irithyll dungeon és Profaned capital

Szóval, a börtön egy baromi jó hely LEHETETT VOLNA a jól kinéző ellenfelekkel, az embert reflexből ütésre/fordulásra sarkalló hanghatásokkal és a jól felépített pályával, de két dolog beleköpött ebbe a levesbe, és ezért most úgy vagyok vele, hogy akkor lássam legközelebb, amikor a hátam közepét...
1. A régi Fromsoftos "feature": neked ugyan mindenben elakad a fegyvered, de az ellen röhögve üt vagy éppen varázsol át a falakon. Eddig nem nagyon volt ilyen gondom a DS3-ban (egy-egy kósza esettől eltekintve), de itt a fátyolos/lámpásos/tüzes billogos nyanyák többször is átküldték a billogot tereptárgyon (tömör falon), ami az egyéb speckójukkal (lásd 2. pont) párosulva nem esett éppen jól. (Billogtól hasra esel, ő meg sütöget/sebez lefele keményen.) De nem csak ők, mert vannak ezek a túlméretes gollam fejű, lárva testű, hol nyöszörgő, hol sikító dögök (simán mehetnének horrorjátékba is), amelyek között vannak pálcás (kékes fénnyel derengő) delikvensek is. Ezek a pálcából valami sugárban előtörő porfelhős/levegőkavarós akármit tudnak kilőni. Naná, hogy a falon keresztül is! Ha ötször nem találkoztam ezen a pályán falon átlövéssel/átdöféssel, akkor egyszer sem...
2. A fátyolos nyanyák... baromi jó ellenfelek lennének, de ez a nézéssel leszívom a max hp-dat, de nagyon, ami - ha egyszer észrevettek - jókora távolságból is működik... ez azért kicsit övön aluli dolog. Oké, hamar rájuk kell menni agresszíven és szétcsapni őket (kivéve, ahol 3-8 fő tartózkodik belőlük egyszerre, mert ott sunyiskodás rulez...), de akkor is idegesítőek nagyon. Szerintem korrektebb lett volna, ha az a füst, amit kifújnak, tudja ezt a hp szívást, mert ez a "line of sight" elég hozzá, nem tetszett. (Főleg, amikor 1/4-edre csökkent hp-val elszaladsz, sarok mögött várod, hogy leverd, amikor odaér, ő meg röhögve átküldi a falon a billogot, és halálra süt.

Profaned capital... avagy a gargoyle-ok előbb vagy utóbb mindig megjelennek. Szerencsére ide a gyépés csapat jutott (a keménylegények az ER-be mentek), úgyhogy nem volt velük gond. Tetszett a hely, és az is, ahogy összekötődött a dungeonnel (vissza is kellett menni oda nyitogatni ezt-azt). És a fátyolos nyanyák itteni verziója is korrekt volt. Semmi sorozatlövőből érkező láthatatlan életszívó golyózápor - helyette lámpából tűz, ami korrekt módon dodge-olható. (Elvileg az életszívás is dodge-olható, mert projectile megoldással csinálták meg, de egyrészt láthatatlanok a lövedékek, másrészt másodpercenként többet is küldenek belőle, és amikor téged néz/rád fordul, akkor garantáltan rád mennek a láthatatlan lövedékek.)

A helyi boss (Yhorm the giant) amolyan wtf volt. Szerencse, hogy a hagymalovagot kiszabadítottam, mert megjelent velem a harcban, és gyakorlatilag ő nyomta le az óriást. Én a claymore-ommal (azt hiszem, olyan 390 körül van az AR-em most vele) csak csiklandozni tudtam. Így is nagyon laza volt, de itt bizony csak mellékszereplő voltam... szerintem max. a 10%-át szedhettem le én az életerejének. A harc után ránéztem egy leírásra, és kiderült, hogy én is tudtam volna sz*patni Yhormot, de ki a franc fog turistásan nézelődni kezdeni, amikor egy böhöm nagy állat készül rárontani...

Most visszakerültem a High Wallhoz, de nem beszéltem a nénével. (Visszamentem inkább a Yhorm csata helyszínére, és milyen jól tettem: volt ott loot rendesen!) Itt is léptem ki.
(Már a katedrális óta tolhatnám egyébként az Ashes DLC-t is, de azt olvastam, hogy a Lothric kastély után ajánlott nekiugrani, így nem kínoztam magam eddig vele.)

Endure. In enduring, grow strong.

Irithyll of the Boreal Valley (post Pontiff) - Anor Londo (Aldrich bossfightig)

Ez egy rövidebb szakasz volt, némi múltidézéssel, konkrétan DS1 visszakacsintásokkal. Utóbbiak közé tartoznak a szarházi ezüstlovagok a sárkányölő íjaikkal és nyílvesszeikkel, miközben szintén keskeny "gyilokjárókon" kell fel- vagy éppen leszaladni. Itt azért egyszerűbbek voltak, mint a DS1-ben, így elsőre meglett a mutatvány gond nélkül. (De azért anyáztam rendesen.) Az Aldrich elleni bossfight helyszíne egyértelműen a DS1 Pufi&Pöcs (copyright by Shadowguard) elleni DS1-es bossharc helszíne (a szobor a terem végében, illetve a harc után elérhető két lift). Bár igazából már a kinti helyszínről befelé indulva a halott óriás kovács adta magát (DS1-ben még npc volt). De ugye maga a területre átvezető lift is tiszta DS1 Anor Londo volt.

A boss előtti részeken az íjas lovagok voltak emlékezetesek, illetve "odalent", a hosszú létraereszkedés után a vízben a két óriás szörnypofa (olyan lények, amelyek közül eggyel rögtön Irithyll elején, a hídon átmenetben lehet találkozni). Mondjuk nem egyszerre mentem rájuk, hanem egyesével magamhoz csalva őket, így nem volt gond.

Az Aldrich bossfight viszont... nekem eddig ő volt a (relatív) mumus a játékban: csak ötödik próbálkozásra lett meg. (Előtte összesen egyszer haltam bosstól, pontiffnál.) Ebből kétszer mondjuk a kamera ölt meg... az egy dolog, hogy olyan természetességgel esik le Aldrichról a lock, ha az éppen tekeregni kezd a levegőben, mint annak a rendje, de amikor besüllyed a földbe, és általában az embertől legtávolabbi sarokban jön elő, akkor odarohanva nem egyszer volt olyan, hogy a saroknál molyolt őkelme, és emiatt a dögletes nagy teste betakarta a kamera által mutatott látóteret. Így meg nem láttam, hogy a kezével mit akar csinálni éppen. És hát, nem kicsiket sebez, ha egyszer csinál valamit.
A másik két halálom egyébként a következőkből származott:
1: Oké, íjat is tud használni, nem is akárhogyan... az a nyílzápor, amely ráadásul nyomkövetős a jelek szerint, nem esett jól. Full hp-ról, ami embered állapotban 1400 fölött van per pillanat, kb. egyetlen másodperc alatt lenullázott. (Nem készülök fel a bossokból, csak egy-kettőről láttam videót korábban/olvastam itt a fórumon valamennyit, így fogalmam sem volt, hogy milyen trükkjei lesznek Aldrichnak.)
2.: Mohóság, mi tagadás. A második nekifutásom volt, alig volt már hp-ja, úgyhogy izomból/gondolkodás nélkül rányomtam a kontrolleren a támadásra néhányat, miközben estust akartam (kellett) volna innom. Hát persze, hogy két milliméteres életcsíkon megúszta (kb. 5 másodpercen keresztül nem tudtam eltalálni, mert éppen le/feltekergett a felsőteste, és nem lehetett rálockolni normálisan - a levegőt csépeltem), miközben engem kinyírt a körülötte felvillanó tüzes akármicsoda...

Az a vicc egyébként, hogy a kamera lock ledobálása nélkül, illetve így, hogy már tudom, mire képes (főleg a nyílzápor, illetve amikor "robbantani" készül maga körül a két veszélyes cucca), Aldrich is egy vidámparki boss lenne. Annyi, hogy kicsit több türelem és kevésbé agresszív játékstílus kell hozzá annál, ami nekem fekszik. Így elkerülhető lenne, hogy mondjuk beálljak a sarokba (ahol mindent kitakar), csak azért, hogy izomból tovább csépelhessem.

Endure. In enduring, grow strong.

Irithyll of the Boreal Valley

Az eddigi talán legszebb hely a játékban! Ugyanakkor meglehetősen lineáris volt. Az, hogy városban vagyunk, csak egy ügyes kis megtévesztés - nagyjából "kötélpályán" megyünk végig, minimális, rövidebb kiágazásokkal.

Itt haltam először boss harcban: Pontiff Sulyvahn nem ment le elsőre. Az eddigi bossokhoz képest nagyon agresszív volt, bár még közel sem egy Elemer of the Briar (az ER-ből) szint, így legalább mindig tudtam estust kortyolni. Azért valahogy elsőre is levittem kb. 10%-nyi hp-ra. Kicsit félve is mentem rá a második körre, de idézni (láttam a ködkapu környékén az idézőjeleket) nem akartam. És itt, a második nekifutásom legelején vettem észre véletlenül, hogy ha nem elfelé vagy oldalra dodge-olok, hanem pontosan rádodge-olok (mintha bele akarnék bukfencezni a testébe), persze jó ütemben, akkor a legtöbb támadása nem talál! Haha! Egy estusból ütöttem le a második fázisig. Ott viszont volt pár keményebb pillanat, amikor a simulacrumja (vagy milye lehet, amit megidéz) és ő is lőtte azt a legyezőszerűen szétterülő valamit, vagy amikor a fél pályán keresztül minimális fáziseltolódással csapkodtak bepörögve. A kamera majdnem meg is ölt (beszorultam egy falhoz, és nem láttam, hogy pontosan mi történik), de megúsztam szerencsére. A lényeg: második nekifutásra lecsaptam a genyót. De csak két estusom maradt. (Ez mutatja, hogy a második fázis nem volt sétagalopp.) Ami még megszivatott: amikor indul a második fázisba való átmenet, odarohantam, hogy csapkodjam, míg agonizál, de helyette én sebződtem egy csomót valami aurától, ami körülveszi ilyenkor. (Hogy rohadna meg.) Ami igazából az első nekifutásnál is a halálomat okozta, és a másodiknál is eredményezett pár kemény pillanatot, az a stamina managementem. Itt annyit kell dodge-olni, szaladni stb., hogy nem marad erő annyi ütésre, amennyit szeretne az ember, és hát a mohóság, ugye... pár pofont így kaptam be bizony: elugrani már nem maradt szufla.

A főnök előtt kétszer haltam:

1. Amikor invadelt Londor Pale Shade, és a szöveget látva mentem előre a lépcsősoron, hogy biztosan feltűnik valahol... de nem, balra, mögöttem tűnt fel, és az előrerohanásom kettő meg kicsit odébbról még kettő kutyát hozott a nyakamba egyszerre. Ötükkel nem bírtam el szinkron...

2. Közvetlenül Pontiff előtt a kaszás irithyll lovag igencsak meglepett. Fél hp-ról mentem neki, mondván, ezek a lovagok ergyák. Erre nem akasztotta meg az ütésem, és visszakézből egy hármas kombóval lenullázott. Kicsit nagyobb tisztelettel mentem rá a bonfire-től visszaérve. (Úgy azért már meg sem tudott ütni.)

Szokás szerint ránéztem egy walkthroughra, és kiderült, hogy még van a városból Pontiff után is. Illetve kihagytam egy-két kisebb dolgot, amikért visszanézek. (Irithyll dungeon induló bonfire-jénél jártam már.) De nem ma. Most leteszem magam holnapra

Endure. In enduring, grow strong.

Erről jut eszembe: van a játékban egy ultra greatsword (Astora Greatsword), ami többféle kombóban is eszement jól scale-ezhető (dex build esetében nyilván Sharp scale, ami "S" fokozatot ad Dexre!!!), és elvileg poise damage-et is tol. Én kipróbáltam (quality buildet tolok, nagyjából egyenlő arányban str és dex, és refined módban felhúzva B/B lenne a scalingje), de megmaradtam a claymore-nál. (Kicsit lassabbnak/nehézkesebbnek éreztem az Astorát, és a moveset-je is gynegébb egy hangyányival szvsz.)

A lelkekből eddig Havel gyűrűt készítettem, meg talán valami fegyvert megnézni (de nem az Abyss Watcher-éből - az még megvan), de egyszerűen nem tudok (nem akarok) szabadulni a claymore-tól Ez van.

Havel páncélom még nincs, de valószínűleg hordani sem tudnám... (DS1-ben viszont az volt rajtam a játék kb. utolsó harmadában, még éppen hogy a fat roll alatti szinten maradva. Itt nem hiszem, hogy ez kivitelezhető lenne - 20 fölé nem is akarom felvinni a vitality-t. Kb. annyit akarok, hogy mondjuk egy black knight armort elbírjak a calymore-ral, gyűrűkkel, meg mondjuk egy íjjal - utóbbi néha baromira jól jön - middle rollon.)

ER-ben majd STR buildet akarok magamnak legközelebb, de itt - mint írtam alább valamelyik hsz-emben - csak egy rövidebb ideig kacérkodtam a black knight great sworddel. Amikor odaver, az mondjuk kegyetlen, de gyors ellenfelek ellen (ha nem ismered még a trükkjeiket), szenvedős. (Én meg vérszemet kaptam attól, hogy alig-alig padlózom csak be néha a játékban, elég könnyedén veszem eddig az akadályokat, így a bevált formulámon egyelőre nem akarok változtatni.) Érdekes, egy esetleges következő végigjátszásra pont valami dex build vonzana a DS3-ban inkább. (Mercenary dual wield fegyvere, esetleg egy két kézre fogott katana vagy egyéb, gyorsnak mondható és dexszel jól scale-elő fegyver.)

Endure. In enduring, grow strong.

Ezzel kapcsolatban pont tudok nyilatkozni, mert az első végigjátszásom uchival volt Katanával az említett lovagok (IS) baromi irritálóak tudnak lenni. De általánosságban is igaz, hogy rengeteg helyen sokkal egyszerűbb az STR build. Én DEX karakterrel achiztam ki, azért voltak benne idegesítő részek NG++-ban már. Bár a teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy némelyik boss cserébe könnyebb volt a gyors fegyverrel.

Én a claymore-t elég hamar lecseréltem, a fából meg lehet csinálni a Hollowslayer Greatswordot, aminek sokszor hasznos a bónusza, illetve a Watcherek lelkéből pedig elkészíthető Artorias kardja. És tekintve, hogy egy rejtett részen a páncél is megszerezhető, Artorias pedig a legjobb karakter a játékban szerintem könnyű kitalálni én hogy toltam

A lávás itemekre nekem azt a tippet adták anno, hogy Havel páncél és pajzsban be lehet sétálni érte. Amíg felemelve tartod a pajzsot nem sebződsz. Legalábbis amíg fel nem veszel egy itemet, onnantól igen.
De arra emlékszek, hogy semmi hasznos nincs ott, csak caster cuccok és spellek. Achihoz fontos maximum.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nekem az a tippem látatlanban, hogy ha nem tudsz staggerelni (akár "letérdeltetni", akár csak egy pillanatra "megakasztani" az ellenfelet), ami a fegyver poise sebzésével függ össze (meg persze az ellenfél ezzel szembeni védelmével), akkor úgy nézne ki a harc ellenük, hogy mindig ki kellene várnod/figyelned a kombóikat, és amikor nyílik ablak, akkor beütsz mondjuk kettőt, majd megint keringőzés a következő üresjáratig stb.
(Így viszont nálam úgy nézett ki a dolog, hogy odamentem, ha éppen nem volt elég gyors, hogy már üssön is, akkor én ütöttem először, majd azzal a lendülettel még kettőt zsinórban odavágtam, és jöhetett is a következő ellenfél. Kb. a negyedik irithyll lovag (nem tudom, ez-e a nevük) volt az első, aki meg tudott sebezni. Akkor legalább kiderült, hogy van valami karddal egészen messzire kicsapós támadásuk is... (Addig csak az ide-oda pörgős kombózásukat, illetve a nyomkövetős "varázslövedéket" fúvós támadásukat láttam. (Utóbbin keresztüldodge-ol az ember, majd jól szájba veri őket - ez a legegyszerűbb/legbiztosabb szvsz.)

Tudom, minden embernek más stílus fekszik, más és más játékmódot élvez, de különben a claymore-t érdemes lenne kipróbálnod egyszer. Kegyetlen hasznos a moveset! (Van benne messzire előre kidöfés, két kézzel le-fel csapkodás, de olyan szögben, hogy több egymás melletti/mögötti ellenfelet is elérhetsz vele, gurulásból keresztbe suhintás vagy előre kidöfés, egy kézzel tartott R1-re pedig kb. 180 fokos keresztbe kaszálás, ami baromi jól jön, ha tömegben kell dolgoznod. A spéci dolga (stance) is jó, bár megmondom őszintén, nem nagyon használom (szinte sohasem), mert egyszerűen nincs rá szükség. Mindezek mellett meglepően gyors (a méretéhez képest), és egy csomó ellenfél támadását meg tudod akasztani pillanatokra már egy-egy ütéssel is, vagyis egy csomó mindenkit lendületből le tudsz verni, ha bírod staminával (20-as endurance-szal nekem most talán 5 R1 fér bele egy lendülettel).
Csak hogy egyetlen példát hozzak: a Road to Sacrifice-nál ezeket a hátukon fa sírkeresztszerűséggel flangáló nagy dögöket általában egyetlen támadássorozattal döngöltem a földbe. (Már ha kijött a lépés, és én ütöttem elsőnek )
De nekem ez a fegyver már a DS1-ben is nagyon bejött, úgyhogy biztosan elfogult vagyok kicsit.

Endure. In enduring, grow strong.

Én ott még a quality buildes Lothric Knight Swordommal mentem, nem tudom dex-el milyen.
Gyönyörű, az egészen biztos.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Pont az imént (kilépés előtt) találkoztam a lovaghölggyel, aki szomorú volt, hogy nem találta meg Horace-t, de azért egy gyűrűt (DS1-ben is volt már ugyanilyen gyűrű) kaptam tőle.

De mire eljutottam ehhez a bonfire-höz: hát konkrétan nulla estusom maradt. Ezek a irithyll lovagok nem olyan kemények, mert nem bírják a poise sebzést a jelek szerint (egyet ütök claymore-ral a pajzsukra, már arra is kapnak be sebzést és le is engedik a pajzsot, majd odaverek még két pofont, utána fekszenek)*. Viszont amikor két ilyen lovag jön, középen egy tüzet varázsló colos tyúkkal, és sunyin baloldalt is van még egy ugyanilyen tűzidéző lovagina... na, itt elment a maradék 5 estusom, mire lerendeztem őket, és örülhetek, hogy életben maradtam!

*Azért tisztán dexes/könnyűfegyveres karakterrel kellene velük bűvészkedni vszg., és nem lenne ilyen egyszerű a dolog.

De szép ez a helyszín! (Bár egyelőre egy kb. nyílegyenes pálya volt komolyabb leágazások nélkül.)

Endure. In enduring, grow strong.

Ez pont nem a tökmindegy kategóriába esett, de a világ nem dőlt össze.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Most rövidebb leszek kicsivel...

Catacombs of Carthus (Smouldering Lake és Demon Ruins)

Még kicsit farmolgattam a Road to Sacrifice black knight-ot, aki rövidesen dobott végre egy black knight great sword-öt! Tetszett, hogy irdatlan nagyokat lehet ütni vele (két kézben fogva tudtam csak használni egyelőre), és ugyanott (rájárva a lovagra, illetve másik irányban a két darkwraithre) gyakorolgattam vele néhány kört, hogy szokjam. Mert bejött a fegyver. Amikor úgy éreztem, hogy tűrhetően ráéreztem, elindultam a katakombákba... majd itt 5 perc után visszacseréltem a fegyvert a calymore-omra, és azóta vissza sem néztem
Ugyanis itt a katakombákban, még eléggé az elején, egy vörös szemű, görbe kétkezes kardos csontvázpáros úgy elkente a számat, hogy rossz volt nézni. Egyszerűen lassú voltam a karddal, és nagyon hamar kifogytam mindig a staminából. Úgyhogy elég gyorsan visszaváltottam a megszokott pengére. (Ami viszont veszett jól szuperált végig.)
Innentől viszont nem volt halál: a claymore-ral simán végigmentem a katakombákon, majd a "parázsló" tavon és onnan a démon romokon.

A katakombák tetszett, és itt találkoztam egyrészt régi ismerősökkel a DS1-ből (kerékbe tört csontvázak), másrészt itt voltak az eddigi kedvenc ellenfeleim: a vörös szemű, két kopesh jellegű karddal hadonászó, kiszámíthatatlanul ugráló/szinte lebegve dodge-oló, csuklyás csontvázakkal! Nagyon pörgős és gyorsan a végkifejlethez jutó, de mégis szórakoztató és izgalmas kis csatákat lehetett vívni velük. Baromi jó ellenfelek voltak: szinte vártam, hogy legyenek még többen is többfelé!
A bossnál (High Lord Wolnir) először néztem, hogy mi a szar? Oké, hogy ergyán mozog, lassan és kiszámíthatóan, de alig sebzem. Majd amikor véletlenül kiderült a dolog nyitja (nem írom le, ne spoilerezzek esetleg idetévedőknek előre), onnantól nem egészen egy percen belül feküdt is a csóka! Összesen egy estusomba került az egész harc.

A tavat láthatóan játékossz*patásra kreálták, de én nem mentem bele a játékba: a fák fedezékében összeszedtem mindent, a rákokból is csak annyit ütöttem le, amennyit feltétlenül kellett. (Amikor kiderült, hogy a falak nem védenek a ballistától, akkor kilövettem vele azt, ami mögül ragyogás érkezett: és lám, volt ott egy remek kis gyűrű! ) A kukacon túljutva az Old Demon King (vagy kicsoda) újfent csak egy nagyon egyszerű boss volt: végtelenül lomha volt, röhögve vertem agyon.

A démon romoknál elbóklásztam egy darabig, mire mindenhova eljutottam. Pontosabban nem mindenhova (legalábbis első nekifutásra), de erről mindjárt alább. Itt azért ezek a tűzlabdás varjú akármicsodák elég kellemetlenek voltak.

Miután érzésre végeztem mindennel, megnéztem egy szokásos walkthrought, hogy lássam, kimaradt-e valami. Nos, rögtön a katakombák elején egy illúziófal (persze pótoltam), illetve a démon romoknál is egy illúziófal (ami az egyik black knighthoz vitt). Ezt is pótoltam.
Viszont úgy tűnik, buktam egy küldetést, mert Wolnirt hamarább rendeztem le, mint ahogy elnéztem a tóhoz. Mindegy, szerencsére a DS-ekben ezek a küldetések nagyjából a "tökmindegy" kategóriába esnek. E miatt egyébként egy invasion is kimaradt, ahol pedig kieshetett volna a játék elvileg legdurvább kétkezes kardja. (Ami olyan giganagy és lassú, hogy amúgy sem használtam volna.)

Most Irithyll következik: Wolnir után kilépve az új pályára egyszerűen elképszetően gyönyörű és hangulatos a havas tájban felsejlő város! Viszont a szabadságomnak is vége, holnaptól meló, és a napi 3-4 óra DS3 helyett jön a napi kb. 1 óra. Kicsit sajnálom, de ugyanakkor nem is baj, mert azt láttam itt a tónál/romoknál, hogy ugyan a harcokra nagyon odafigyelek, de a pályákra már kevésbé. (A lávában lévő cuccokat meg sem néztem pl., hogy meg lehetne-e valahogy szerezni: szimplán skippeltem őket.)

Endure. In enduring, grow strong.

Szeretem az ilyen részletes beszámolókat olvasni. Különösen azért, mert én ugyan csak bele-belenézve, de használtam guidet, és meg voltam mindig győződve, hogy anélkül nem is lehet. Nagyon sok mindent hagytam el anno én is, az enemyk nevét meg annyira nem is tudom.

Két dolog: egyrészt az Abyss Watcher zenéje a legjobb, amit a Fromsoftware valaha is alkotott. Ide is teszem, mert csodálatos.

A másik, a "nagy fa dögök". Azok milyen rohadt undoítóak voltak. Az egyikkel mit szívtam... De persze kinek mi.

Nekem két boss volt soktryos, ezt itt anno írtam is: A Nameless King és talán kicsit meglepetésre a Dragonslayer Armour. Azon volt vagy 40 tryom, szerintem a Valiant Gargoyle mellett a legtöbb bármilyen bosson ezekben a gamekben.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Farron keep

A katedrális után kicsit olyan meh volt számomra ez a terület. A "mocsarakat" már a DS1-ben és az ER-ben sem szerettem. Itt végül nem volt olyan vészes, mint előre gondoltam volna, inkább csak a sok helyen lassú haladás fárasztott le (illetve az állandó körbenézelődés, hogy mi maradhatott ki/melyik részén jártam már és melyiken még nem). Végül felderítettem az egészet. Annyira nem is bonyolult a layoutja, csak elsőre tűnik elveszettnek benne az ember. Az ellenfelek sem voltak vészesek, leszámítva azokat a nagy fa dögöket, amik koponyás nyomkövető lövedékeket is küldözgetnek. De nem ez a része volt szivatós, hanem a kezükben tartott fatörzsszerűséggel letolt bedöngölős támadásuk, ami erősen delay-es, márpedig nekem a delay nem fekszik... Egy régi kedves ismerősbe, a Stray demonba is belefutottam, aki magára szedett pár trükköt, de azért gond nélkül lement végül. Az viszont erősen tetszett, hogy annak a várrésznek a vége gyakorlatilag a High Wall of Lothric kezdőterületének beomlott hídja alatt húzódik közvetlenül (látni odafent a szegélyen a sok halott zarándokot).

Halál nélkül lement a mocsár, kialudtak a tüzek, és gondoltam, jöhet az erőd. A legelején szereplő "meh" megjegyzésem erre vonatkozik: gyakorlatilag egy kis erdei részletet követően (ahol a szinkronban nekem ugró két darkwraith azért kellemetlen volt, és kergetőztünk is kicsit, míg sikerült lenyomnom őket), belépve az erődbe... erődben bolyongás/kalandozás helyett rögtön a boss harc következett. Az első fázis kicsit olyan wtf volt: nagyjából ahogy elkezdődött, vége is lett... A második viszont megizzasztott, mert a tüzes kard jóval messzebb elért, mint a méretéből sejtettem volna, és a talajon való végighúzás is beetetett jó párszor (mennék ütni utána, mert látom az "ablakot", és pont fellobban a lángtenger a talpam alatt). Kb. egy centis hp csíkkal, de azért túléltem/elsőre letoltam. (Most, hogy már ismerem valamennyire, másodikra jó eséllyel nagyon könnyű lenne. Így is ezzel az 1 cm-es csíkkal, bekapott ütés nélkül nulláztam le végül kb. 1/3 hp-ról.)

Mindenesetre boss harcban még nem haltam a karakteremmel. (Ami késik nem múlik.)

A Farron keep perimeter bonfire shortcutját kihasználva ezután farmolni kezdtem a road to sacrifice black knight-ját. Ha 20-szor nem nyomtam le, akkor egyszer sem. (Eközben egyszer ő is elkapott - itt volt egy halálom.) A greatswordöt szerettem volna beszákolni, mert olvastam, hogy ott lehet, és mivel a DS1-ben nem dobtak nekem semmit az ottaniak (ott nem élednek újra, tehát farmolás sincs), gondoltam, hogy itt már megnéznék egy ilyen fegyvert, főleg, ha olyan híres/hírhedt cuccok. Nos, esett mellvért és sisak (amik állítólag jóval ritkábbak), meg esett pajzs, de kard nem akart. Majd később azért visszanézek még ide.

A mocsárban a sunyi kis baziliszkuszok egyébként ebben a részben voltak a legegyszerűbbek/legveszélytelenebbek: hallani egyből, ahol rohannak/közelednek, és talán a két kézre fogott claymore movesetjének köszönhetem, de sima light attackkal úgy kaptam le őket mindig, amikor felugrottak a levegőbe, hogy csak úgy nyekkentek! Szinte megsajnáltam őket...

Endure. In enduring, grow strong.

Cathedral of the Deep

Ha újra nekiülnék a játéknak egy új karakterrel, lehet, hogy már fárasztana kissé a terület, de így első alkalommal nagyon jó élmény volt kívül-belül mindent felfedezni! Gyakorlatilag eddig a kedvenc helyem volt a játékban.

Egy helyen "puskáztam": nem értettem, hogy mi a nyavalyától mászik felfelé a vérzés mutató időnként a karakteremen, mire kiderült, hogy a szörnyek egy része "piócás" alapú, a megoldás pedig a fáklya... Erre magamtól sosem jöttem volna rá.

A legszetemebbnek - érdekes módon - az elején a lövöldözős hollow-banditák/kutyák részt találtam. A kutyák össze-vissza ugrálása egyszerűen mindig kiidegel... Itt meg ugye vagy hárman lőttek is rám közben megállás nélkül. (Persze én mentem be a f*szerdőbe viszonylag óvatlanul, és utólag már láttam, hogy hol vitt volna a sunyiskodósabb út/megoldás.) Illetve a katedrálisban a tetőgerendázatos rész volt még idegelős (egyszer egy lovag lőtt meg, ami meglökött, és leestem), egyszer meg egy g*cimanó (alias hollow slave) után estem le a halálba. A kis hülye, amikor rálockolva meg akartam ütni, pont leesett, én meg lendületből (már ütés közben voltam) a halálba...

Ha már a halál szóba került... itt összesen négyszer nyuvadtam meg: ebből három esésből következett be (kettő fentebb írtam ezek közül - a harmadik egy szerencsétlen dodge volt odakint a tetőn), míg egyszer egy dupla pengés grave warden szívatott meg, amikor egy hosszabb felfedezési etapból estus nélkül, olyan 20% életerőn gondoltam, hogy visszaszaladok a bonfire-höz ("visszateleportálás" helyett).

A nagy lovagok (főleg a kétkezes kardos) kemények voltak még, de velük azért alapvetően jól boldogultam. Volt egy ilyen izé, macskafejű pókszerűség is, ami a frászt hozta rám, de szerencsére annyira nem bizonyult keménynek. Az óriások pedig (földközelből) szánalmasan bénák voltak.

A boss egy vicc volt: kb. fél percen belül levettem, hogy mi az ábra, onnan pedig gyerekjáték/ujjgyakorlat volt. Főleg, hogy volt egy olyan gyűrű a kezemen, ami a sorozatos támadásokra tölt vissza életerőt, így egykézbe kapva a claymore-t és R1-et nyomogatva (vízszintesen kaszál a fegyver kb. félkörben) gyakorlatilag mintha csak füvet kaszáltam volna, miközben ami esetleg lejött rólam HP, nagyjából azzal a lendülettel ment is vissza.

Utólag megint ránéztem egy walkthroughra, és kiderült, hogy csutkára sikerült felderítenem a terepet.

Bonfire shrine-nál közben kaptam egy kulcsot a Lothric High Wall liftjéhez, így lementem, és lecsaptam a darkwraith-et is (kicsit fostam tőle - a DS1-ben is kemények voltak -, de meg sem tudott ütni végül). Dobott egy dark swordöt. (Rengeteg "ízletes" kard pottyan/vásárolható: astoria greatsword (ez iszonyat jól skálázódna, ahogy néztem), executioner greatsword, lothric straight sword, zweihander stb... De megmaradok a claymore-nál: ennél pont kiegyensúlyozottnak érzem a sebességet és hatást, és baromi jó a move set.

Megvettem a 20 ezer lélekbe kerülő bell tower keyt is, minek nyomán újra sikerült belefutnom Patches barátunkba...

Most Faron keep felé tartok. Nem tudom, a From Software-nek egyszerűen mániája, hogy legyen valami mérgező mocsár, amiben csak lassan tudsz vánszorogni, miközben válogatott rohadékságok fenik rád a fogukat. (Itt is lekaptam egy darkwraith-et, és újra megjelentek a gülüszemű baziliszkuszok is... juhé!) Mondjuk egyelőre gond nem volt: még nem krepáltatott be semmi. (Igaz, még csak egy tüzet oltottam ki.)

Endure. In enduring, grow strong.

Pedig nem szokott gond lenni a mentéssel: amit megöltél az utolsó bonfire óta, az halott a játék betöltésekor is. Itt az lehetett a probléma, amit írtam.

Különben lassan megvagyok azzal a területtel is (Crucifixion Woods a mocsárral). Jellemző, a black knighttal vagy a hátukon keresztet hordó/izzó szemű dögökkel nem volt gondom, ellenben a legalapabb, farönkcipelő/azt dárdaként használó szerencsétleneknél behaltam párszor... míg meg nem tanultam, hogy egyszerre csak egyet, mert ha már kettő támad szinkron, az oltári szívás. (Pont olyan ütemben támadnak, hogy ha dodge-olsz, valamelyik akkor is el fog találni, míg ha az egyiket ütöd, a másik akkor tutira megdöfköd közben. Ha kell, fatörzsön keresztül is... És ha nincs szerencséje az embernek, akkor mire magához térne, és elugrana, már a másik döfködi. Ha hárman jönnek az emberre, akkor mindez tovább hatványozódik.)
A nagy tarisznyarákok kicsit másképpen viselkednek még, mint az ER-ben. (Ott felé begurult az ember, és ütötte, mint a répát. Ha ráfordult a rák, megint felé dodge, és így tovább. Itt viszont nem tudtam a hasuk alá dodge-olni/hasuk alatt átdodge-olni, csak egyhelyben bukfenceztem az orruk előtt. Így elég sokszor megcsapkodtak. Míg meg nem szoktam, hogy oldalirányba kell elmozogni. Viszont érdekes, mert gyorsan betérdeltethetők némi kritikus sebzés bevitelére.)

Endure. In enduring, grow strong.

Path to Sacrifice = Road of Sacrifices

Érdekes, amiket írsz, soha életemben nem fordult meg a fejemben, hogy ne gracenél/bonfirenél lépjek ki.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

No, akkor az aktuális helyzetjelentés...

Undead Settlement lement, tokkal-vonóval. (Mielőtt továbbmentem volna, ránéztem egy végigjátszásra, és a jelek szerint minden bejárható helyet megtaláltam ott.)

Nagyon tetszett a hely: még jobban "összerakták", mint a Lothric falat, pedig az is kedvemre való volt! Kicsit olyan lightosabb horror-rémálom hangulata volt az egésznek. Remek volt a szerteágazóság, a rengeteg kis ösvény stb., a jump scare jellegű dolgok (pl. elsőre a ketrechulla - utána már figyeltem árgus szemekkel mindig), és csak ismételni tudom magam: baromi jó a pályadizájn is!

Amit említenék, mielőtt elfeledem: már tudom, honnan vették (textúrázták át) az ER kriptabeli idegesítő kis mitugrász dögjeit Na, itt sem voltak kevésbé idegesítőek ezek a lesből le- és előugró vagy éppen magaslati pontról köpőcsövező kis rohadékok!
De a legszemetebbek (jó értelemben véve) a "hittani sulis dadusok" voltak! Azokhoz mindig félve közeledtem, mert az első három küzdelemben három különféle módon is okoztak meglepetést.

Hümmögi hagymalovag itt is megjelent - kellemes visszatérő szereplő DS1-ből. A csigalassú tűzdémont ketten nyomtuk le.

A boss (a hullatojásos, albínókezű fa-hulla-akármicsoda) nem volt nehéz, bár a második fázisban idegesítő volt, amikor kapkodta fel a sebezhető részét, így szaladgálhattam ide-oda.

Path to Sacrifice irányába/előtt a black hound, izé, akarom mondani, ez a borealis lovag keményebb volt. Már elszoktam ettől a tempótól, így elsőre agyon is vert mire felocsúdtam. Ezt leszámítva egyébként háromszor haltam a területen:
1. Még az elején, amikor kiér az ember a fa körüli csoportosuláshoz. Itt gondoltam, hogy nem kifizetődő berohanni a sűrűbe, így a perifériáról kezdtem levadászni őket. Az elején ment is, de egy helyen nem vettem észre, hogy vannak még ketten kicsit odébb húzódva, így amikor rámentem a kinézett hollowra, hirtelen ketten vetették rám magukat oldalról. Dodge el, de persze, hogy a fa felé történt ez. Hátam mögül egyszercsak mélyebb női kacaj, és a megtermett dadus meg három madárijesztő is rám mozdult. Kicsit kergetőztünk, közben talán hármat lecsaptam az összesen hat főből, majd megtanultam, hogy az a nyomkövetős feketésen tekergő varázslat, amit ellő a dadus, bevéreztet. (Meg is haltam.)
2. Ezt követően vagy másfél órán át megúsztam halál nélkül, mialatt felderítettem a falu nagyobbik részét. Majd kiléptem, nem tábortűznél, hanem a Carim lovag felé vezető kőhíd közepén. Amikor visszaléptem később - és ez tanulságos, azért írom le így -, abban a pillanatban, ahogy betöltött a mentés, az egyik ketrechátú, fűrész/machetét markoló barom és egy dadus azonnal püfölni kezdtek, mint a répát. Gyakorlatilag egyszer bírtam talán felállni a földről mielőtt meghaltam volna. Miként lehetséges ez, miközben "tiszta volt a terep" a mentés idején? Hát valószínűleg úgy, hogy amikor még a mentés előtt megküzdöttem velük (a dadussal és a három lábascipelővel; persze külön-külön) mindkettő beesett a csatornarendszer alsóbb részéből elérhető szurdokba, és a jelek szerint túlélték ezt a zuhanást. Majd a program, mivel nem odalentre valók, szépen visszarakta nekem őket az induló pozíciójukba! Köszi szépen, DS3!
3. Itt csak magamat szidhatom: gondoltam, hogy a faluból való távozás előtt még lecsapok egy-két XP gazdagabb figurát - egészen konkrétan a fent említett, híd körüli társaságot. Az utolsó fazekas/machetés baromnál valahogy zsinórban háromszor is elrontottam/rossz ütemben szerencsétlenkedtem, és ez elég volt ahhoz, hogy egyrészt alaposan levigye a HP-m, másrészt pont betoljon egy bevéreztetést a végére, ami a kevés HP-ról kampóva is rakott.

Egy halál volt még, az említett Borealis lovagnál.

Mielőtt elfelejtem: a toronyban az óriást lecsaptam. Az XP-re hajtok, nincs haverkodás!

Path to Sacrifice-nál elérkeztem ahhoz a pihenőhöz, ahol a két lovag van. Itt egyszer a mélybe zuhantam (az egyik lila ködöt eresztgető dög leesett a szakadék széléről az utolsó csapásomra, én meg utána), de máskülönben eddig nem volt vészes. Az ER-ben alkalmazott újrafelhasználást egyébként itt is látni vélem: az ottani sázrnyas beastek, még a mozdulataik egy részében is, gyanúsan emlékeztetnek az itteni figurákra.

Ja, igen: még mindig a kutyák a legrohadékabb, legkiszámíthatatlanabb mozgású szörnyek a játékban. Nem viccelek, az undead settlementben az egyik fél HP-ról majdnem kinyírt! Egyszerűen mindig akkor szökkelt odébb, amikor ütni akartam - még a kamera sem bírta lekövetni. ER-ben és DS1-ben sem voltak sámlik a kutyulik, de itt maga az ördög bújt beléjük!

Endure. In enduring, grow strong.

Nincs meg a dexem a lothric kardhoz egyelőre, de azért becsületből kipróbálom majd, ha képessé válok rá. (Azt láttam/megnéztem, hogy refined-ra rakva iszonyat jó B/B scalinget kap, mindezt remek move settel, tehát ideális quality build fegyver. Főleg, ha gyors is mellé. Mondjuk a Dark Sword is érdekelne majd...

Tudom, mindenkinek más játékstílus fekszik, és én is nagyon szeretem egyébként mindenféle aRPG-ben is a gyors, "dex"-es karaktereket (pl. anno D3-ban a Monkban volt a legtöbb játékidőm, D2-ben imádtam az assassin, de ER-ben is karomfegyverrel mentem a játék kb. felében), de az eddig látott From Software játékokban baromi jól megcsinálták szerintem, hogy a nagy fegyverek, a viszonylagos lassabbságúkért cserében nem csak nagyobbat sebeznek egy-egy ütéssel, de azoknak "súlya" is van. És itt nem csak arra gondolok, amikor térdre rogyasztod az ellenfelet némi répázás után. Hanem pl. itt, a DS3-ban is, ha claymore-ral ütöm a Lothric lovagot, az első csapást még lehet, hogy beblokkolja a pajzsával, de a lendületből azonnal érkező következőt már garantáltan nem tudja (tárul szét a karja), és onnantól még két ütés (pont kijön staminából), ami garantáltan "akasztja" a mozdulatában, és már halott is. Szóval, csak arra akarok kilyukadni, hogy - miközben a túl lassúnak érződő darabok nekem sem fekszenek - egy nagyobb, de még tűrhető sebességű, remek move settel rendelkező fegyver is nagyszerű élményt ad, és szerintem kicsit könnyebb is vele (legalábbis most, az elején), mert akinek odapörkölsz vele, az garantáltan megtorpan egy-egy pillanatra, így meg tudod akasztani, ha éppen csinált volna valamit. És nem utolsósorban remek a reach vele. Hátránya, hogy mondjuk egy dual scimitarhoz képest persze tetűlassú, tehát időben kell megkezdeni a támadást vele. (A kutyákat ezért utálom. Ott, ha nem időzítesz tökéletesen, tutira megharap.)

Endure. In enduring, grow strong.

Én a DS3-at (első soulslike) Lothric Knight Sworddal mentem kb végig lothric Knight Armorban, de a Nameless Kingen elmentem respeccelni, mert már nagyon katanázhatnékom volt. Ott átmentem Chaos Bladere és azzal fejeztem be.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Oké
Nem mondom, hogy minden nap, de időnként jelentkezem majd.

Tegnap már csak "átrepültem" (tiszta DS1 feeling!) a következő helyszínre. Előtte még kicsit ütögettem Lothric lovagokat a boss shrine mellett, kipróbálva poénból egy-két addig fellelt és persze str/dex alapon egyáltalán kézbe vehető fegyvert (rapier, lucerne pl.). Hát, a pajzson megakadó rapiertől úgy megtorpan maga a karakter is, hogy kis híján agyonvert a legelső lovag ott helyben. Az volt a szerencsém, hogy a boss arénába a jelek szerint nem jött be utánam.
Esett két Lothric kard is, amiről olvastam, hogy überfrankó fegyverek, úgyhogy az egyiket megtartottam. De egyelőre a "klémór" az isten.

Endure. In enduring, grow strong.

Majd írj mindig
Én olvasom

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Azt hiszem, sikerült akklimatizálódnom a DS3-hoz: a tegnap "tiszta lappal indított" warrioröm "you died" szűzen (magyarán egyszer sem behalva) eljutott most egyelőre a High Wall of Lothric végéig, beleértve a bosst is (persze summon nélkül - nem hívtam be a firelink shrine-nál kinyírt katanás csávót, akinek megjelent a jele a bejárat mellett).
Ez a boss elég könnyű volt: az ilyen nagy dögöknél általában az a jó, ha minél közelebb vagyunk hozzájuk, lehetőleg a lábuk között valahol (na nem úgy ). A buzogányát is baromi lassan lengette, csak akkor tudott eltalálni, amikor nagyon belendültem a fegyversuhogtatásba, és nem maradt staminám. (Erre azért oda kell figyelnem.)

Ja, meglett a claymore: hát persze, hogy a sárkányos részen volt! Egyből ismerős volt az egy- és kétkezes move set is, sőt még javítottak is rajta DS1-hez képest, mert a kétkezes heavy attack végre nem valami extra rövid hatótávú keresztbenyesés, hanem szépen kidöf vele messzire, pont úgy, mint amikor eddig egy kézben tartotta az ember.
Embereseket lehet csapkodni is vele: a Lothric lovagokat általában egyetlen lendülettel répázom meg vele. (Volt egy kékes páncélos vörösen izzó szemű: na, azt mondjuk szívósabb volt, úgyhogy őt két lendülettel kaptam szét.

Egyébként, ha végig tudja tartani azt a színvonalat a játék látványban, pályadizájnban, zenében, játékmechanikában, amit eddig tapasztaltam, akkor ez tényleg egy mestermű lesz: a From Software magnum opusa! (Gyakorlatilag minden benne van, ami nekem az ER-ben igazán tetszett, de itt töményen csak az van, a sallangok nélkül.)

Nincs is szívem agyonjátszani, inkább úgy eszem, mint egy finom süteményt, amit nem akar az ember kapkodva befalni. Úgyhogy inkább csak ~félórás etapokra ülök le elé. Persze azt azért naponta többször is

Endure. In enduring, grow strong.

Nem tudom egyébként elmagyarázni, alapvető mechanikák nem tetszettek benne. A grafikai stílus is egy picit túl gore volt, de a fő gond abban rejlett, hogy egyrészt nem normális dodge van benne, nem tetszettek a fegyverek, utáltam ezt az agresszív gameplayt jutalmazó szisztémát, hogy vissza tudsz healelődni, ha közvetlenül a bekapott sebzés után visszatámadsz, én viszont egy defenzív player vagyok. A legfőbb gond meg az alap heal system volt, hogy pl. mikor a Blood-Starved Beast megölt olyan 6. 7. alkalommal, elfogyott a healem és el kellett mennem farmolni.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Bloodborne nekem az abszolút kedvenc, még a 30 fps-től is eltekintettem, ami tőlem mostanra nagyon nagy szó.

Bizonyos dolgokban nem lökte le a trónról a Dark Souls 1-et, de ott nagyon erősen hozzátartozik, hogy legelső souls élményem volt, és minden - onnantól kezdve ismerős - mechanika, map design stb. abszolút új élmény volt. Így meg már Bloodborne-ban inkább ilyen "aha!" élmény volt csak, amikor meglettek 5-10 óra játék után a shortcutok, amik hirtelen visszavittek a játékom elejére, DS esetében azért még ámultam ide-oda. (De így is volt egy BB esetében, ahol beszartam, mert tényleg konkrétan a legelejére nyílt vissza a kapu, irgalmatlan játékóra után. )

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Hű, pedig a Bloodborne-ra nagyon fenném még a fogam (ha kijönne PC-re egyszer)!
Azután lehet, hogy ugyanabban a cipőben járnánk.

Tettem amúgy még egy próbát a mercenary-val, de ez az L1 spammelés nagyon nem állt kézre/nem hozta meg az érzést.
Így inkább csináltam egy új warriort (ilyenkor a játékok legelején néha eljátszom az ilyen "tiszta lappal indulást"), akivel most jobban odafigyelek, így egyelőre nem haltam még meg vele. Igaz, Iudex Gundyrnál hajszál híja volt (de tényleg), mert amikor fázist váltott, nekiálltam ilyen középtávról kerülgetni, hogy megszórjam kicsit tűzbombákkal (gondoltam, kipróbálom), de ez a venom-kinövés átéri a fél arénát, így mire észbe kaptam, az életemért küzdöttem (pedig az első fázisban meg sem tudott sebezni). Viszont High Wall of Lothricnál egyelőre sima liba volt eddig. (Megvan a második bonfire - ott hagytam ma abba a játékot. Persze nyilván sehol nem tartok még.) Mondjuk a sárkányhoz nem merek (még) odamenni, mert az a DS1-ben sem volt nyerő ötlet Pedig, ha van humorérzéke a fejlesztőknek, akkor megint ott lesz a claymore, amit kinéztem magamnak.

Endure. In enduring, grow strong.

Én rémisztőbbet mondok: Nekem ez volt a Bloodborne. Elkezdtem, elmentem a Blood-Starved Beastig, szégyen vagy sem, azt valami 10.-re tudtam csak megölni és ott ki is égtem teljesen. Nem tudom elmagyarázni, de nem kapott el egyáltalán.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Meg se tudnám fogalmazni, mi a bajom a második résszel. Háromszor álltam neki, és a világon semmi nem tudott megfogni benne.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

Amikor olvastam a sorozatról, elég egyöntetű vélemény volt, hogy a második rész amolyan kakukktojás kicsit. Nagyon sokan szidták, bár mások meg azt tanácsolták, hogy egyáltalán nem rossz, érdemes végigvinni.

Az a helyzet, hogy igazából már az ER után a DS3-ra fentem a fogamat, de gondoltam, hogy "tiszteletből" (és kíváncsiságból) kezdjuk a DS1-gyel. Ez megtörtént. Most pedig következik a desszert!
No meg a DS2-t még meg sem vettem, és mivel a múlt héten - önmagamhoz képest - hörcsögöltem: No Rest for the Wicked, Elden Ring DLC, illetve DS3 season pass, mert kiderült, hogy csak az alap volt meg nekem a Steam könyvtáramban... szóval így adta magát, hogy DS3 lesz.

De egyszer majd pótolom a második részt is. Csak nem prioritás, fogalmazzunk így.

Egyébként kipróbáltam a mercenaryt, de inkább warriort indítottam végül. Kicsit olvasgattam: viszonylag az elején behúzható a claymore, ami DS1-ben legalábbis nagyon bejövős volt, így most is azzal fogom szerintem végigtolni a játékot. Két kézre fogva, gurulva jobbra-balra, esetenként szentségelve

Különben DS1 végére elkényelmesedtem, már nagyon könnyű volt a játék. Ez érződik is most: a tutorial rész könnyű volt, csak Iudex Gundyrnál haltam be egyszer, mert amikor átváltozott, akkor elhátráltam tőle, hogy lássuk először, mit tud, ne ész nélkül... és pechemre ez a hátrálás a szűk oldalfalas lépcsősor felé történt. Úgyhogy amikor utánam jött, hirtelen mást sem láttam a képernyőből, csak őt, de még azt sem, hogy mit akar csinálni... kamera bácsi elintézte a dolgot - még agonizáltam kicsit, de azután lecsapott (azt sem láttam, hogyan).
Másodikra már odafigyeltem, és úgy gyerekjáték volt az ürge.
Viszont Lothric wallnál... na itt jött ki az elkényelmesedés. Kutya*** és csatabárdos fickó kombó, mert ugye okosan a kettőt egyszerre magamra húztam, kampec. Lándzsás és kardos/pajzsos hollow kombó, mindkettő pont bevadul, nekem meg nincs staminám, mert odaszaladtam (a pofonért): kampó. Fel egy bástyára, kiiktatni a számszeríjászt, erre az egyik hollowból kinő venom: kampó. Hogy rövidre zárjam: itt párszor haltam, amitől alaposan elszoktam a DS1 végére. (Ott nem is tudom, szörny mikor ölt meg utoljára, általában inkább leestem/beestem és hasonló hülye halálaim voltak.)

A játék pedig gyönyörű, a hátterek mint valamui festmény, a zene/hangatások fenségesek, és jó lesz ez a kicsit pörgősebb harc is. (Viszont annyira nem idegbeteg még, mint az ER-ben helyenként volt.)

Most amúgy szabin vagyok a héten, úgyhogy tolok bele a játékba, ahogy a csövön kifér, bár sajna sok egyéb dolgom is van, úgyhogy azért ne gyűlöljetek majd nagyon!

***Ó, hogy a kutyákat én mennyire utálom a From Software játékokban!

Endure. In enduring, grow strong.

A 2-t hogy-hogy kihagytad?
Amúgy merc: nem kell váltogatni, powerstance, L1 spam és ggez.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Tegnap este felraktam a játékot.
Még dilemmázok, hogy warrior vagy mercenary legyen-e az induló karakter.

Mindenesetre próbaképpen warriort kreáltam, csak hogy megnézzem az irányítást, meg hogy mennyivel gyorsabb a DS1-nél. A tutorial pálya elején volt egy fordulj vissza jelzés - na, ott továbbmentem, és a büntetésképpen a kanyon végébe berakott jégkristályos? gyíkszerűséget elsőre levertem a két kézre fogott (nincs buzis pajzsozgatás!) csatabárddal Úgyhogy, mondhatni, rögtön otthon éreztem magam, totál jól kézreáll minden. Ki is léptem utána elégedetten, mert már későre járt. (Azt hittem, meg fog alázni a dög: gondoltam, hogy a játékos "okítására" rakták oda, ám úgy tűnik, az elmúlt négy hónap soulslike-ozása tűrhető, már csak mérsékelten béna játékost faragott belőlem)

Ma kipróbálom azért a mercenaryt, mert izgat a duplapenge. Bár gyanítom, ott lb és lt is támadás lesz, és nekem nem fekszik, hogy négy gomb között váltogassak a harc sűrűjében, hogy éppen milyen move kellene - nem vagyok ennyire szofisztikált...
Így vszg. marad majd a végén a warrior. Aki vagy bolondbiztos quality build felé megy el, vagy str lesz belőle. Majd még meglátom (meg kicsit olvasgatok is majd, a játékkal való ismerkedéssel párhuzamosan, hogy ne fussak bele nagy pofonba véletlenül.)

Endure. In enduring, grow strong.

Én bevallom rá- ránéztem guidera, de elsősorban azért, hogy nem hagytam-e el valami must have upgradet.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Hagymalovag elsőre sikerült guide nélkül Bár ha jól emlékszek az volt az egyetlen, Greirat is idő előtt elhalálozott. Csak annyit néztem meg amennyi az endinghez kellett

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Nekem is mondták, hogy stamina-s gyűrű kell mindenképp, ugye megvan? Mondom miről beszéltek?! Erre olyan területen kellett összeszedni, ahova felfelé kell menni a lifttel, de én lefelé mentem, mert ugye arra indult. Az életbe nem jutott volna eszembe hogy kell felfelé menni. Pedig még a hagymalovag mondta is, hogy fel kéne jutni oda. Na mind1. Utólag visszamentem, de akkor már bukta volt a quest.

Én ilyen kezdő gyökér souls játékos vagyok. Ott egy mamika, akkor beszélek vele ösztönösen. A fene se gondolta, hogy be**opom a fa**t.

Jaja, "questeket" egészében szinte lehetetlen guide nélkül. Szerintem az első végigjátszás varázsát pont az adja, hogy valamibe belefutsz egyedül, és megoldod valahogy - van ismerősöm, aki az elejétől fogva leírások alapján játssza a fromsoft játékait, nekem az agyoncsapná az egészet, épp elég manualolvasgatás és guglizás jut nekem a munkaidőre...

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

A questeket engedd el. Annyira homályos az egész, hogy így egyszeri nekifutásra értelmetlen arra fókuszálni.

Amúgy igen, ahogy mondták is. Bosskill után a legelső dolog a bonfire, meg a költés.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.

Én még mindig naiv vagyok és jóhiszemű. Egyből beszélgettem a jóságos anyókával.

Egy csomó quest-ről is lemaradtam állítólag. Legalábbis többiek írták nekem, akik már ezerszer végigvitték. Visszamentem területekre, de már nem triggerelődött a küldetéssorozat, mert továbbmentem előtte......

De Te az is vagy! A jó értelemben, ha soulslike-ról van szó!

Visszamenni? Azt se tudtam merre vagyok arccal. Nagyon megkavart. Azt is YT-ról tudtam meg, hogy tálat kell rakni, hogy továbbmehessek.

Aki rutinos souls-játékos és az első dolga megkeresni a közeli bonfire-t, illetve visszamenni Aldrich-hoz és szétnézni maradt-e ott bármiféle loot

Szóval köszi, hogy leállatoztál

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Őszintén, nekem egy Dark Souls esetében pontosan ez volt a gondolat.

Bossfight után bonfire az első.

I'm the person who once probed all of the uncharted worlds in Mass Effect 2 to 'Depleted' status

De most komolyan Neked az volt az első gondolatod, hogy oda teleportál egy NPC-vel szembe, akkor nem beszéltél vele, mert inkább kimegyek innen? Ne mondd már!

Ugye ugye.

Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.