Nehéz mit mondanom. Ahogy azt már itt valaki leírta, számotokra ez a game talán már nem adott annyit, mint az első. Ezt készséggel elhiszem, de nekem ez volt az első.
Nagyon érdekes egyvelege ez a játék az érzelmeknek. Még egyszer végigmentem a bonfireken, és mindenhol az volt bennem, hogy "hú ez szopás volt", "ezt de gyűlöltem", "úristen ez milyen nehéz volt". De mégis teljesen pozitív emlék a game és majd' minden terület, aminek az elsődleges oka úgy vélem az, hogy a győzelem pillanatáért játszol, és mikor az megvan, az elfeledtet minden szenvedést.
Gyönyörű volt ez a játék, nem is tudom, mihez hasonlítsam. Nem a kiemelkedő grafika, hanem az egyedi, máshol sosem látott látványvilág és művészi megoldások miatt.
Tényleg elképesztő büszkeség, hogy az ember megcsinálta és lenyomta.
Amire még kitérnék, azok a DS esszenciájának számító bossok. Mindegyik emlék maradt a maga módján, valami különlegesség miatt.
Iudex Gundyr: Ennél a bossnál kétszer adtam fel még annak idején PC-n. Most már tudom, hogy nevetségesen easy, csak arra szolgál, hogy a magamfajta, máshonnan érkezőket móresre tanítsa.
Vordt: Ez az egyetlen boss, amit summonnal öltem meg. Nem akartam mondjuk, de fogalmam sem volt, hogy mi az a sárga jel, rányomtam, aztán mikor megláttam, hogy jött valaki, nem tudtam mire való, gondoltam majd ad questet, vagy mit. És bementem a bosshoz, és ott maradt. Vordt nem volt nehéz, jó közel mentem és megvertem.
Rotten Greatwood: Ez megint az a helyzet, ahol kaptunk arról infót, hogy vannak weak spotok és számítsunk rá. A boss nem volt nehéz, óriási ablakok voltak támadni.
Sage: Nekem ez a fight azért maradt meg, mert csóváltam a fejem, hogy mi értelme van annak, hogy a többiek kékkel castolnak, így túl egyszerűnek éreztem.
Deacons of the Deep: Oké, ez viccboss volt. Tényleg, szórakoztatónak is mondanám, ha nem lett volna az a hatalmas lovag a bejutást megnehezítendő. Azzal jóval többet szenvedtem.
Abyss Watchers: Az első boss, amelyik ( a tutorialon kívül, amin sok karim elvérzett) először meg tudott ölni. Volt rajta egy halálom, de itt volt a legkifizetődőbb az általános tacticom, hogy távolságot tartok, kivárok, és megfigyelem, mi is van. A halál ellenére ezt nagyon élveztem, nem kis mértékben a csodálatos zene miatt.
Wolnir: Nagyon intimidating a megjelenése, de a Greatwoodnál tanult weakspot systemmel megoldottam egyszerűen.
Old Demon King: Lassú, kiszámítható, óriási ablakok. A Worm volt inkább kalandos, meg mire rájöttem, hogy ki lehet kapcsolni a ballisztát.
Pontiff Sulyvahn: Na ő volt a második, akinél meghaltam, de itt rögtön vagy hétszer. Érdekes, utólag néztem videókat és alapvetően nem nehéz, de valahogy nem tudtam elkapni. Aztán mikor megértettem, hogy a klón tényleg csak másol, onnantól csak bebaiteltem egy attackot és lenyomtam.
Aldrich: Két halál. A greed ölt meg, mert még egyet még csak oda kellett ütnöm... Mikor ezt lenyomtam magamban, meg is lett. A Deep Accursed a bejáratnál ezerszer emlékezetesebb. Az egy nightmare material, iszonyatos az a lény.
Yhorm: Sajnos tudtam mit kell csinálni, így meg is lett elsőre. A kard kikeresése volt a legfőbb feladat. Eleve fegyver nélkül mentem be, rush, gyors válogatás, onnantól meg tényleg faceroll. Pláne már ilyenkor. Bevallom, ha nem emlékszem a VR féle végigjátszásra, nem tudom, hogy rájöttem volna-e a trükkre. Más bossnál is volt loot a teremben, ezeket mindig fight után szoktam felvenni. Meg ha fel is vettem volna, biztos nem próbálom ki. Ha meg ki is próbálom, nem a bosson és nem az abilityjét. Fogalmam sincs, mi lett volna akkor, de lehet, hogy itt adom fel. Ahogy hallom, a fegyó nélkül gyakorlatilag megölhetetlen egy átlag player számára.
Dancer: Meglepetés, de egyszerű volt. elsőre meglett, 7 estusom maradt. Itt is nagyon jól lehetett használni a saját kivárós, távolságtartós tacticomat.
Oceiros: Egyszerű volt, meglett azonnal. A második formja volt veszélyesebb, de szembe át lehetett gurulni alatta.
Champion Ghundyr: Ötödikre lett meg, de itt mondom azt, hogy nem hiszem, hogy mondjuk a következő 20-ból meglett volna. Hiperagresszív, hipergyors. Nincs helyed elvonulni tőle, nincs időd kivárni. Aztán elfogyott az estusom, gondoltam minden mindegy, R1 hero, és valahogy meglett egyharama HP-ról, két jól sikerült elugrás után.
Dragonslayer Armor: Kb 30-40-ből lett meg. Borzalom. A mumusom. Förtelmes volt, egy attackot nem tudtam megtanulni, és azzal rendre megvert. Egy axe-s ugrás, ha csak rágondolok, kiver a víz. Aztán egy try-on nem azt spammelte, és akkor meglett. Se hely, se idő. Számomra a legrosszabbb fight-típus.
Lothric: Negyedikre, vagy ötödikre ment le. Amennyire be volt harangozva, hogy durva, annyira egyszerű volt, féltem attól, hogy kétfele kell figyelni, de erről szó nem volt.
Wyvern: Tudtam a tacticot, elsőre meglett. Nem tudom erre is mikor jöttem volna rá, gyanítom magamgtól soha nem próbálkoztam volna vele.
Nameless King: Erről nehéz mit írnom. Az első phase faceroll lenne, ha nem lenne ez a kamerafieszta. Ezzel szenvedtem inkább, hogy nem láttam eléggé fölfelé például és heló halál. A második phasenél Shadowguard tacticját vegyítettem a körözgetéssel és úgy meglett. Nem tudom mennyi volt, olyan 20 try lehetett második phasen, összesen volt, vagy 40, de ebben benne van, hogy volt, amikor elengedtem, ha túl sokat sérültem a sárkánynál. Az biztos, hogy teljes extázis volt, mikor meglett.
Soul of Cinder: Nem tudom, mit mondjak. Furcsa, endbossnak kicsit... semmilyen. Talán, mert nem vágom (MÉG) a loret. Az első phase volt nehéz, ott a kis szablyás ninjázásával sebzett le leginkább, a többi nem volt nehéz, de azzal azért megszenvedtem. A második phase az iszonyat egyszerű volt, a tökélyre fejlesztett távolságtartásom maximálisan kifizetődő volt az ugró attackjaival szemben.
A játék 98%-t (Nameless Kingnél cseréltem) Lothric Armorban, Lothric Refined Sworddal nyomtam. Ott átmentem Dex buildre Chaos Blade-el. Már az eleje óta szemeztem vele, de sokáig nem tudtam, hogy lehet váltani, aztán meg úgy voltam vele, ha eddig jó volt...
De csak nem bírtam ki. Maximálisan megérte, sokkal jobban élvezem ezzel, utána még barangoltam, csodálatos, nagyon bejön.
60 óra volt a játék, kb. mindent bejártam, rengetegszer eltévedtem, minibossokon időnként szenvedtem nagyon.
Még egy érdekesség: egy darab mimicet nem öltem a gameben, mindet kinyitottam Charmmal.
Fantasztikus játék, nem tudok mást mondani.
Baldur is blessed with invulnerability to all threats, physical or magical.