LOL, és én még a legendás állatokat találtam lentebb nehéznek. Aztán most szembejött a Medúza egyszer csak, és szintet lépett minden.

SPOILER

Viszont hogy mikor érek a játék végére, ha a végére érek egyáltalán, azt még nem tudom... Lesbos olyan hatalmas, és annyi minden van rajta, hogy lényegében az egész hétvégét ezen az egy szigeten töltöttem most. És Lesbos még csak az egyik felét képezi a Petrified Islandsnek. Ami mindössze egy a játékban fellelhető legalább 25 régióból. Durva...

Ez jó játék lett? Black Flag óta nem játszottam AC-del és már nem is várok lezárt történeteket. Viszont, ahogy utána jártam, ez ilyen érdekesnek tűnő RPG elemekkel is gazdagodott.

Na, ilyenkor mi van? Chioson van egy küldetés, ahol egy huntress azzal bíz meg, hogy szabadítsak ki fogságban tartott farkasokat. Viszont azoknak egy részét én már leöltem, amikor kitakarítottam a sziget déli részében található táborhelyeket. Szóval miután elfogadtam a küldetést, és elindultam, ahogy megközelítettem az első ilyen táborhelyet, ami célpont lett volna, a játék kiírta, hogy quest failed. Megpróbáltam visszatölteni a néhány perccel korábbi autosave-ek közül néhányat, azoknál még viszonylag távol tartózkodom a célterülettől, de ott meg már betöltés után automatikusan kiírja, hogy quest failed. Ezeken kívül maximum a tegnapi manuális mentésemet tudnám visszahozni, amivel rengeteg játékórát elvesztenék, és kezdhetném több sziget felfedezését egészen elölről. Ezt nyilván nem fogom csinálni. Akkor viszont ezt a küldetést buktam végleg? Pedig ez nem is generált küldetés, hanem aranyszínű, egyedi történettel rendelkező cucc lett volna, még ha nem is a fősztorihoz tartozik persze...

Már szintben, 2 szintnnél jobban nem tudsz tőlük eltávolodni

Sziasztok. Én elégedett vagyok a játékkal, de a legendás állatok tényleg túl nehezek! Főleg úgy,hogy van annyira "rendes" a program, hogy utánad húzza őket!

Az utóbbinál ilyenekre gondolok, hogy Elisben például be lehetne nevezni az olimpiára. És lenne egy csomó küldetés, ahol különböző sportágakban kéne versenyezni. Szóval a kérdőjelek egy része mögött nem a hagyományos ölj meg mindenkit, és lopj el mindent jellegű feladatok állnának, hanem valami sokkal érdekesebb. Más régiókban meg teljesen más, az adott helyhez illő feladatok. Persze ez sokkal több kreativitást és összehasonlíthatatlanul több programozási munkát igényelne a fejlesztők részéről, mint a jelenlegi játék. De így mondjuk elviselhetőnek tartanám ezt a térképméretet is, míg a jelenlegi körülmények között egyértelműen feleslegesnek tartom mind a bejárható terület méretét, mind a rendelkezésre álló küldetésmennyiséget.

Azért nem minden legendás állatot így oldottam meg. Sőt, eddig nagyjából mindegyikkel máshogyan bántam el végül. Szóval amennyire nem tetszettek ezek a küldetések az elején, mostanra kezdem megkedvelni őket, mert legalább némi változatosságot nyújtanak az iparosmunkával futószalagszerűen pipálható kérdőjelek mellett.

A legkeményebb ellenfél számomra az oroszlán volt, annál volt egyértelműen szükségem külső, mercenary nyújtotta segítségre, máshogy nem ment volna. A legkönnyebb pedig a medve, az szinte elsőre sikerült, és semmi különöset nem is csináltam, csak táncoltam körbe, és közben vagdostam belé folyamatosan. Egyszerűen azért, mert a medve lomha, lassan támad, és még lassabban fordul, az oroszlán pedig nemcsak kurva gyors, hanem még kiszámíthatatlan is a mozgása.

A vaddisznót pedig, amelyik mérgező gázokat ereget folyamatosan, nagyrészt a képességeimre támaszkodva győztem le. A legfontosabb közülük a Battlecry of Ares volt, ami ugye halhatatlanná tesz néhány másodpercre. Ott egy idő után csak ugráltam el a disznó támadásai elől, meg rohangáltam körbe-körbe, és vártam, hogy a fenti képesség feltöltsön. Akkor benyomtam, odamentem, beleütöttem párat, aztán elszaladtam, és kezdődött minden elölről.

Mondjuk itt jegyezném meg, hogy az nem sokat segít, hogy a fősztoriban nem tartok sehol. Egy csomó képességet nem tudok egyes szintűnél feljebb fejleszteni, mert az csak időben később nyílik meg, azt írja. Így például a Battlecry of Ares nálam csak tíz másodpercig tart mindössze, vagy például a gyógyítás nálam csak egy csíkot hoz vissza, míg magasabb szinten elvileg teljesen meggyógyít, és még a mérgezést is leszedi. Úgy azért könnyebb lehet...

Én már lassan a 120 óra felé közeledek, de még mindig nem jártam konkrétan egyáltalán a térképnek úgy az egyharmadában, valamint a főküldetések terén is kb. a felénél tartok (ránéztem neten, hány darab van összesen nagyjából). Szóval az, hogy te kivitted gyakorlatilag 100%-ra 100 óra alatt, nem kis teljesítmény szerintem. Még úgy is, hogy a legalacsonyabb szinten játszol, azt mondod.

Én közepes fokozaton nyomom, és egy csomó időm elment azzal, főleg az elején, hogy kaszaboltam a mercenaryket, vagy még rosszabb esetben rohangáltam előlük, ha egyszerre túl sokan, mondjuk hárman-négyen is jöttek ellenem. Az 50-es szint elérése és a felszerelések felfejlesztése óta azért valamivel gyorsabban tudok haladni, bár még így is csiga lassúnak tűnik a dolog helyenként. Emellett az elején még megálltam, és elvállaltam minden véletlenszerűen generált küldetést, illetve az összes felhívást a városokban kihelyezett hirdetőtáblákról. Mostanra viszont ezekről is leszoktam nagyjából teljesen. Mondjuk mostanra már szinte mindig ismétlődnek, szóval kipörgettem legalább egyszer szerintem nagyjából mindet. A mercenaryk terén hasonló a helyzet, ugyanazok a nevek és leírások köszönnek vissza szinte kivétel nélkül, mint amelyeket egyszer már olvastam.

Összességében a játék szerintem túl nagy, túl hosszú. Mindenki számára. Azoknak is, akik csak a fősztorit szeretnék végigvinni, nekik azért, mert egy idő után kénytelenek elkezdeni intenzíven grindolni. Ha jól értelmezem, a legbelsőbb cultistok például fixen 50-es szintűek, szóval az ő legyőzésükhöz muszáj mindenkinek felfejleszteni a karaktert teljesen. Ez pedig a casual játékosok számára borzasztó hosszú idő, egy 50 óra biztosan kell hozzá, ha nem inkább több. De túl hosszú a játék a maximalista típusúaknak is. Lásd az én példámat a 120 beleölt órával, és még nem tartok gyakorlatilag sehol. Az elején jó mókának tűnt minden területet felfedezni és minden kérdőjelet megcsinálni a térképen, de egy idő után főleg ezek az utóbbiak nagyon egy kaptafára mennek, a legtöbb eradication areának a felépítését például már kívülről fújom.

Ráadásul, mint azt olvasom, a játék nagyon hasonlít minden téren az Originsre. Nekem az kimaradt tavaly, így aztán az Odysseyt relatíve érdekesnek találtam egészen sokáig. Azoknak viszont, akik játszottak azzal is, hosszú távon még unalmasabb lehet, és így még inkább indokolatlannak érzem ezt az elképesztő térképméretet. Vagy legalábbis a térképmérettel még nem lenne probléma, de akkor legyenek sokkal változatosabb küldetések benne! Például ne minden régióban tucatnyi, ugyanúgy kinéző bandit, illetve military camp legyen, hanem legyenek helyettük régióspecifikus feladatok.

Én úgy emlékszem, hogy az Origins esetében is volt ilyen terv, hogy folyamatosan jön a tartalom majd. Ott a két DLC tetszett, főleg a második, új területek is jók voltak, és nem éreztem úgy, hogy muszáj minden szarba belefognom, amit csináltam, az meg tetszett. Itt meg azt nézem, hogy visszamegyek egy régi területre és még mindig találok kérdőjelet, főszállal nem tudom hol tartok, pedig benne van 110+ óra, mert amúgy a mászkálás leköt, de közben érzem, hogy kezd leülni. Az első DLC első epizódja - vagy hogy van - semmi újat nem adott. Most vagyok ott, hogy már végig kéne szaladni a főszálon, és félrerakni egy jó időre, de perpill arra sem tudom rávenni magam, hogy elindítsam. Szerintem túl sokat raktak bele, aztán ha valaki tényleg minden szirszart meg akar csinálni, és nem használja a fast travelt (időhöz kötött küldetéseket csak a legelején csináltam én is), akkor belefullad. Túl nagyot fogtak. Vagy csak én nem tudom úgy játszani, hogy leszarom, hogy a térkép tele van felfedezetlen területtel, helyekkel, küldetésekkel, és a főszálat viszem.

Jó módszer. Néha nekem is bevált, ha pl. egy engem üldöző vadmacska horda elől egy katonai táborba menekültem, onnantól megvolt a két légy egy csapásra.

A legalacsonyabb szinten játszottam, így általában nem voltak túl nehezek a legendás állatok, de a mínoszi bika engem is alaposan megfingatott.

102 óránál tettem le a kontrollert, az alapjáték 99,37%-on. Hátravan még vagy két tucat kérdőjel (köztük három-négy bug gyanús), illetve hét küldetés, főleg sima megbízások, meg el lehetne kezdeni a Legacy és a Daughters of Lalaia... questeket, de az Originshez hasonlóan ezt is inkább pihentetem pár hétig. Ennyi Odyssey élmény elég lesz egy darabig.

Kb. 85 óránál úgy éreztem, hogy soha nem érek a küldetések végére, noha az időhöz kötötteket eleve fel sem vettem, már a contract részleget és a hirdetőtáblákat is kerültem, de így is osztódással szaporodtak. Szó se róla, tisztességesen feltöltötték tartalommal a terepet, de nem tudom, hogy működőképes lesz-e a Ubisoft víziója, amely szerint folyamatosan update-elik a programot és csepegtetik az újabb küldetéseket, fejlesztési lehetőségeket, mercenary szinteket és egyebeket. Szerintem nem annyira izgalmas a játék/érdekesek az új küldetések hogy évekig visszajárjanak a felhasználók.

Sikerült tök véletlenül találnom egy működőképes megoldást az utóbbira. Az egyik állathoz úgy mentem be próbálkozni, hogy éppen volt rajtam bounty, és egy mercenary követett. Meglepetésemre ez a mercenary aztán a küzdőtérre is jött utánam, és becsatlakozott a harcba, méghozzá úgy, hogy elkezdték csépelni egymást az állattal. Úgyhogy ha nem is teljes nyugalomban, de a normál közelharchoz képest jóval nagyobb távolságban körözhettem körülöttük, és jól lenyilaztam mindkettőt, amíg azok lefoglalták egymást. Azon felül, hogy végig röhögtem a küzdelmet, még büszke is voltam magamra, hogy ilyen "okos" megoldást találtam az egyébként tisztán csak ügyességi, tényleg nem igazán az AC-be illő küldetésre.

Mondjuk így, hogy 50-es szintű vagyok, plusz minden felszerelési tárgyam legendary, szintén 50-es szintre upgrade-elve mindegyik, meg engrave-elve mindenféle szarral, már egész jól lehet aprítani és haladni. Még az utánam küldött mercenaryk is kifekszenek 3-4 ütéstől általában, a sima katonáknak pedig jellemzően 1-2 is elég.

Amúgy csupa fire damage alapú fegyvert meg rúnákat választottam. Egyrészt azért, mert roppant szórakoztató látni, ahogy a legkeményebb ellenségek is hangosan jajveszékelve rohangálnak fel-alá, amikor lángra kapnak. Másrészt és még inkább azért, mert a játék első felében én szívtam folyamatosan ezzel. A játék ugyanis volt olyan szíves, és nem közölte, hogy a tüzet el lehet oltani bukfencezéssel, ezért nagyjából rémálom volt minden egyes tüzet használó katona vagy mercenary. Úgyhogy most bosszút állok, és elégetek mindenkit.

Egyedül a legendás állatokkal nem bírok sehogy. A szarvast még nagy nehezen legyűrtem valahogy, a többibe viszont egyelőre látványosan beletört a bicskám. De ez a része játéknak már tényleg sokkal inkább hajaz a Dark Soulsra, az Assassin's Creedhez pedig lényegében semmi köze.

Ha az első két perc, akkor azért, mert az sima előre rögzített videó (.../videos/E00_Q100_S010_CIN_LeonidasReadyforWar.webm).
Van/lesz még pár ilyen.

[Részben egyetértek, a "nem AC-ez már más AC" véleményekkel, egy kicsit tényleg elmentek még jobban fantasy irányba (pl. mitikus lények, "mágikus"-skillek, különböző hatások a fegyvereken). Azonban az eddigi részeket sem tekintettem sci-fi-nek, Első Civilizáció ide vagy oda, inkább egy science-fantasy-szerűség volt mindig is a széria.

Ugyanakkor nem az Ubisoft az első univerzumépítő, aki ellentmond saját magának (Tolkien is folyamatosan újraértelmezte, több változatban írta meg a saját mítoszait) - nem találom ezt olyan nagy problémának. Az AC2-ben lévő orgyilkos szentélyből lényegében már megismertük Amunetet, most meg az egyik DLC-ben Dariust. Megtalálható a kötődés mindkét résznél - amúgy alapvetően nem vagyok lore fan (kivéve a Dűne , ott az utódok könyvei számomra nem léteznek )-, meg lehet úgyis közelíteni, hogy most ismerjük meg a rend mítoszait. A széria sosem állította, hogy csak pusztán a közel-keleti orgyilkos rend kora után fogunk csak játszani, már az első trilógia megalapozta az igen messzire nyúló, hosszú múltat (én kifejezetten örülök az ókori kitérőknek, sokkal jobbnak tartom ezeket, mint a modern kort, közelebb érzem az első és második (ami három "fejezetes") részhez ezeket, mint azt követő részeket).

Éppen ezért érdekes lenne, ha a következő részben Wei Yu korába mennék el, az ókori Kínába. Én örülnék neki. Az ő szobra is ott volt Monteriggioniban. Remélem így is lesz.

A magasból leesek is túlélem - talán szintén túlzásba vitték, de a testvéremmel a korábbi részekben, pl. még az AC2-ben is simán irdatlan magasságokból leugorva, kisebb sérülésekkel el tudtuk pl. kapni a háztető szélét, és nem lett baja. Az kb. ugyanaz a "mese" kategória, mint mostani részekben. Nekem már legelső résznél is ugyanez a felmászok mindenre éreztem volt, ebben egyáltalán nem érzek változást, annyiban egyetértek, hogy feltápolva nagyobb az esély a túlélésre, mint korábban.]



Ez az utánad folyamatosan rohangáló zsoldosok így az elején roppant idegesítőek, csak feltartanak. Persze, van, amikor leverem őket, de amikor megunom, vagy levadászom a vérdíj feladóját vagy kifizetem.

Hasonlóan játszok: elérek egy adott területre, felfedezek minden kérdőjelet, megcsinálok minden mellékküldetést, és csak szép, lassan komótosan haladok a főküldetésekkel. Csak a sok lootolás a zavaró a felszerelések szinten tartásához, bíztam benne, hogy ezt átgondolják egy kicsit.

Ami szerintem félrement teljesen, az területfoglalás. Konkrétan még Phokisban vagyok, és mivel a játék alapvetően ösztönöz arra, hogy pucolj ki mindent, így egyszer csak azt vettem észre, hogy a spártai hatalom meggyengült, megjelent két zászló a térképen, és még választani is lehet, ki mellé állsz. Csak mivel messze jártam, mondom, majd visszanézek, erre egyszer csak eltűntek az ikonok, és a terület automatikusan athéni fennhatóság alá került (túl sokat sepertem).

Ennek a rendszernek két szempontból sincs értelme. Egyrészt minek meggyengíteni az adott területet uraló szövetséget, ha utána ismét melléjük állsz és visszaszerzed nekik a fennhatóságot. Másrészt, ha minden területet "átszínezel" a másik hatalomra, akkor lényeben nem csináltál semmit hatalom eloszlásának szempontjából és totál értelmetlen. Csak loot és XP - nagyon kíváncsi leszek, lesz-e érdemi hatása a történetre, hol kit teszel meg a legvégső hatalomnak, de úgy érzem nem (ha jól látom, folyamatosan lehet változtatni, akár többször is).

Aminek nagyon örülök, még ha egy kicsit fapados is, a párbeszédek lehetősége. Már a második részben szerettem volna, ha minimálisan jelen van, mert zavart az, hogy még egy minimális beleszólásom sincs, miként reagáljak erre az ősi ellenállásra és a különböző nézőpontokra.

Az elkövetkező részekben remélem lesz olyan lehetőség is, hogy egy harmadik utat választ az ember, ami a "orgyilkos" (jók)/"templomos" (gonoszok) szélsőségek mellett ad egy szürkébb zónát is.

A nyitójelenet nálam is megfektette erősen a gépet. Nem tudom, hány FPS lehetett, de konkrétan élvezhetetlen volt, annyira szaggatott. Mondjuk éppen ennek hatására vettem visszább a grafikából, és kezdtem el variálni jobban a beállításokkal. Azóta viszont tök normálisan fut részben high, részben very high beállításokkal, szóval összességében nem panaszkodom.



Ami a nagyobb probléma, hogy úgy tűnik, erősen elmértem a játékot. Már rég elértem az 50-es szintet, ehhez képest a térképnek még bőven a felét sem fedeztem fel, és a fő történetszálban sem tartok sehol. Konkrétan nemrég ismertem csak meg a Cult of Kosmost például, és most nyílt meg a cultists menüpont. Ehhez képest az egyik branchnek a vezetőjét már rég kinyírtam, aki egy 50-es szintű mercenary volt, mivel soha nem voltam hajlandó kifizetni a bountyt, és a mercenaryket százasával gyilkoltam, akik jöttek utánam.

De egyszerűen minden open world jellegű játéknál beleesem ebbe a hibába. Annyira elkalandozom a fő küldetésektől, hogy mire észreveszem magam, már a térkép túlsó sarkában járok. Akkor meg már úgy vagyok általában, hogy inkább kiirtok ott mindent magam körül, meg elvégzem a közelben lévő mellékküldetéseket, mielőtt visszatérek a játék által elvileg eltervezett és elrendelt irányhoz.



Amúgy a játék maga az hangulatos, meg minden, de Assassin's Creedet a neve ellenére csak nyomokban tartalmaz. Ez egy remek RPG meg hack and slash, csak éppen orgyilkolni nem nagyon szoktam benne. Arról már nem is beszélve, hogy az AC1-AC3 trilógia által megismert történetszálhoz mennyi köze van, mivel azt már nagyjából öt éve tudjuk, hogy az Ubi a Black Flagtől kezdve ötlet híján gyakorlatilag félbehagyta az eredeti sztorit.

Szóval összességében szórakoztató a játék, simán elvagyok vele órákon át úgy, hogy észre sem veszem, mennyi idő telt el. Csak amikor eszembe jut, hogy ez elvileg egy Assassin's Creed, akkor szomorodom el kicsit. Például nem gondoltam volna, hogy amikor az AC2-es kriptákban szenvedtem a magasban kapaszkodva a hátrafelé elugrásokkal, és folyamatosan leestem a földre, hogy kezdhessem az adott ügyességi részt elölről, majd hiányolni fogom ezt az egészet egy AC játékból. Most mégis már konkrétan ez a helyzet. Egyszerűen nevetséges, hogy itt fel tudok mászni gyakorlatilag bármire, még a legsimább, függőleges felületre is; illetve bárhonnan, akár több száz méteres magasságból leugorhatok sérülés nélkül.

A nyitójelenet átvezető videója nálatok is 30 FPS? A játékban hozza a 60 fps-t, de a Leónidasz nyitójelenete 30 FPS-el ment. Ha jól olvastam, másoknál is előfordult .

Ma rászaladt az 1.06-os patch. Alexios vagyok és kaptam ezzel a remek patchel egy Kassandra hangot. Szakállasan csipogok.. gratula

Pedig nagyon egyszerű controllerrel a váltás. Én rohantam lefejleszteni az 5-ös szintű lándzsát, hogy meglehessen minden ütős támadó képességemből a 3-as szint! Maga a játékmenet az élvezetes, a story és a karakterek azok annyira nem. Talán 2-3 mellékszereplő volt, akiken jót mulattam vagy szimpatikusak voltak, de ennyi. Baromi hosszú és feleslegesen. Inkább legyen 20-30 óra (HZD, GoW, UC4 meg a többi....), de üssön!!!! Nagyon kíváncsi leszek az RDR2-re, hogy mit raknak le az asztalra. Ott is 60 órásra ígérik a fő történeti szálat, de a körítés baromira fontos.

Kedden én is a végére értem a családi fősztorinak (50. szint, kb. nettó 65 óra - igen, nem volt életem az elmúlt hetekben), a Ghostot leszámítva a szektásokat is levadásztam, de még sok kérdőjel és feladat van hátra. Nem csinálok meg mindent, egy része ráér akkor, amikor kijönnek a DLC-k, de a legendás állatokat és a modern szálhoz szükséges végső bizbaszgyűjtést még le akarom tudni, meg persze a szektafőnökkel sem ártana elbeszélgetnem.

Meg végre megvan minden szükséges darab a lándzsa fejlesztéséhez. Tekintettel arra, hogy van 16 elosztatlan képességpontom, jó lesz végre feloldani a lándzsához kötött fejlesztéseket. Nagyon szűk körét használtam a képességeknek, mert kontrollerrel nehézkes az ability wheelek között váltogatni, miközben épp csépelnek, és amúgy is harminc óra után teljesen rákaptam a távolsági harcra, onnantól fogva volt, hogy a kardot órákig elő sem vettem. Persze, a Spartan Kick nagyon menő, de a devastating shot, multi shot, predator shot hármassal a n00b nehézségi szinten simán lehet aratni. Miután megszereztem a Gal Gadot kiképzési egyenruha minden darabját (Amazon Set), hirtelen tizenhét évet ugrottam vissza az időben, tisztára Diablo 1 rogue és Diablo 2 amazon hangulata lett a játékmenetemnek.

Még a képességekhez: a Ghost Arrow of Artemis nekem már nagyon fantasy, ezzel simán átrepül a nyíl a falon.

A sztori és az egész RPG rendszer tekintetében az a véleményem, hogy van benne potenciál, de még sokat kell tanulniuk ahhoz a Ubinál, hogy igazán jól tudják csinálni. Nekem a családi szál itt és az Originsben is tetszett, csak mindkettőt alaposan polírozni kellett volna még, hogy ne csak egy-egy kiugró jelenet legyen sok esetlen marhaság között, hanem végig tartani tudjon egy magas színvonalat. A szerepjátékos döntési rendszer is inkább miss, mint hit, csak ritkán járt hosszú távú következményekkel, pl.
SPOILER, illetve nem volt sok morális dilemma, pl.
SPOILER
De az nem rossz, hogy legalább a cutscene-ek és beszélgetések felett minimális kontrollt kaptunk, már csak az kellene, hogy ez haladja meg a Diablo 3 szintjét.

A történelmi mellékkarakterek nem tettek rám mély benyomást, kivéve talán Leonidászt, Szókratészt és Alkibiadészt, akin én nagyon jól szórakoztam. De akkorát nem is csalódtam, mint az Originsnél, amiben egy Kleopátrát, egy Pompeiust és egy Julius Caesart sikerült unalmassá varázsolni. Itt a játékmenet és a jó főhős lendületesen vittek előre, kevésbé voltak látványosak a szokásos Ubisoftos hibák, és az Originsszel ellentétben fel sem tűnt, hogy hány órát öltem bele a játékba.

De továbbra is fenntartom, hogy túl hosszúak ezek a játékok, hatalmas open world mindenfele, de nem sikerül őket igazán emlékezetes tartalmakkal megtölteni. Már megint a Witcher 3-mal jövök, de úgy érzem, hogy abban viszonylag jól oldották meg a főszál és a végeláthatatlan keringés ritmusát már magával a szintezéssel is: egyszerűen egy idő után elfogytak a szintemnek megfelelő küldetések és helyszínek, és olyan lóbaszó szörnyek jöttek szembe, hogy muszáj volt az xp-t nagylelkűbben osztogató fősztorival is haladni. Plusz jól sikerült összefonni a főszálat a mellékszálakkal, megfejelve remek mellékkarakterekkel, és nem állt fenn az a helyzet, hogy az ember már nem is emlékezett, hogy ki kinek kicsodája.

Összefoglalva: nagyon kellemes és szórakoztató játék, az Originsnél jobb is, de még van hová fejlődni, és a kérdés az, hogy a Ubisoft akar-e egyáltalán szintet lépni, vagy egyelőre elég jók a pénzûgyi mutatói ahhoz, hogy azt mondja, hogy neki ez nem érdeke.

56 óra játékidővel és 45-ös szinten véget ért a fő történeti szál. Ez volt a játék leggyengébb része sajnos, maga a story és a karakterek. Iszonyat lapos és érdektelen befejezés. Tudom, hogy nem Sony exkluzív cím, de azért ennél egy picivel többre vágynék már. Minden más teljesen rendben volt, élveztem a játékot. Még most is élvezem, mert folytatom az SPOILER Marad a farmolás. De már csak az RDR2 után úgy érzem.

Nagyon esetlen és elmaradott ez a feleletválasztós-kapcsolatépítős dolog, látszik, hogy nem sűrűn csináltak ilyet. Az irány annyira nem rossz, de sokszor semmi értelme, hogy választhatunk vagy kérdezhetünk - pl. konkrét helyekre visszakérdezünk a küldetés célját illetően, amit már alapvetően elmondhatott volna az idióta quest giver, semmi értelme eredendően elhallgatni, hogy a 30 négyzetkilométeres területen hol van pontosan az ellopott családi köcsögük, amikor tudják.

Ez a szívecskés válaszlehetőség is alfa verzió nagyon, a legrosszabb pillanatokban is kapunk lehetőséget ("Beteg az édesapám" - "Elfelejtettem, hogy milyen szép vagy!"), plusz amúgy semmi értelme, eljuthatunk egy elsötétülő képernyőhöz, aztán soha nem látjuk viszont őket.

Jót röhögtem Kyra-n.

SPOILER

Világos. Köszi!

SPOILER

SPOILER

Hát pedig az utalásokkal találod meg őket. Ha meg kiírja, hogy a közelben van az infó, akkor egy ládát keress pl., vagy holttestet. Néha megölni kell egy state leadert, ilyesmi.

Bevallom őszintén, hogy én is kicsit besokalltam a farmolástól és minden terület teljes kipucolásától mire elértem a 27-28-as szintet. Gondoltam, hogy haladok a fő történettel, ami ment is egy ideig, de most 32-esen értem el oda, hogy 35-ösnek kéne lennem a folytatáshoz. Úgyhogy azt hiszem irány vissza harácsolni az xp-t meg a felszerelést. Kultistákra amúgy hogy lehet rábukkanni? Elég sokat levadásztam, de jelenleg nem elérhető egynek sem a személyazonossága, csak ilyen ködös utalások vannak. Meg egyszer volt, hogy kiírta "cult infó a közelben", de igazából ötletem sem volt, hogy mit kéne csinálni. Pár perc után feladtam és mentem tovább.

Exploration mód amúgy többnek hangzik, mint ami valójában. Kapsz 3-4 hintet, ami leírja, melyik területen merre kell menni, aztán a kérdőjelek (vagy felfedett területek, ha már jártál arra) miatt úgyis totál egyértelmű minden. Plusz viszonylag messziről bejön már a "hívd a sast, közel vagy" popup, és nem is csak az éppen követett küldetéshez, sőt, ki is írja, hogy "you are close to an untracked target".

Bár tény, hogy sosem próbáltam még visszakérdezés nélkül elvállalni küldetést, fogalmam nincs, hogy ez hatással van-e a megjelenő hintek számára, és esetleg kevesebbet kapunk, ha csak vakon rábólintunk a feladatra. De kétlem igazából.

Valóban nem 20 órára kell számítani, és lesz is, aki épp emiatt fogja abbahagyni az egészet - egyszerűen túl nagy, és elmondások alapján nehéz is "csak végigfutok a fő szálon" stílusban játszani, mert sokszor beleütközöl egy "szintfalba", ahonnan nincs mese, és el kell menni grindolni. Sajnos ez a mikrotranzakció hatása is lehet, hogy letömje az xp boostot a torunkon.

Viszont ez utóbbit tényleg csak mások elmondása alapján írom - engem egy az egyben elnyelt a gameplay, szóval ezt nem vettem észre, önszántamból és élvezettel grindoltam szét az egészet. Visszanéztem tegnap youtube-on egy cutscene-t, amit fél órával előtte láttam a saját játékomban, és a feltöltő srác 20 szinttel alattam csinálta az adott küldetést.



@Aribeth: Haladtam azóta a sztorival, és az egyik küldetés után ki is írta szépen, hogy "New Leader Discovered", és a kis spoileres barátunk nevét - csak épp a szekta menüpontban nem változott semmi. De gondolom akkor az is befrissül idővel...

Olvasva, amiket írtok, egyre kíváncsibb leszek a dolgokra. Volt egy kis időm tegnap este, így gyorsan belenéztem magam is végre alaposabban. Kassandrával vágtam neki (így Lara után a másik nagyon várt idei játékban is egy női karakterrel játszom - és különben is, legalább nem Alexios alsógatyáját kell néznem a pixelseggén, amikor úszik ), és Kephalloniában eljutottam addig, amikor már csak kb. 2 helyi küldetés - no meg néhány ?-es hely - van hátra, és éppen kellene mennem hajót bugázni Küklopsztól. Majd innen folytatom, de most egyelőre van rengeteg más tennivalóm.

Eddig nagyon hasonlít az Originshez, a grafikát és a környezetet is beleértve. A rám vadászó bérgyilkos mondjuk sokkal agresszívabb volt, nem csak le-föl korzózott az utakon, hanem konkrétan vadászott rám. (Az azért vicces volt, hogy kb. mindig tudta, ha a közelben vagyok, de amint egész közel ért, valamiért nem kutatott tovább.) Simán letoltam 6-os szinten (ő 5-ös volt), minden nehézség nélkül. (A phylatekeket azért nem volt ilyen egyszerű kinyírni, ha jól emlékszem. Ott kellett tápolni előtte rendesen.) Mondjuk lehet, kellett volna beszélgetnem vele, vagy ilyesmit, de meglehetősen zavart, így inkább lenyomtam. Hajózni eddig csak Ithakába kellett, de az egy sima ladik volt (lehet át kellett volna úsznom helyette). Kephallonia amúgy egyértelműen Siwára hajaz funkciójában (kezdő terület, 5-ös, 6-os szintig lehet itt fejlődni, közben bevezet az alapokba). Nem az Exploring játékmódot választottam (nem volt sok időm), így lehet, később meglesem azt is (izgalmasabbnak ígérkezik). A sztori egyelőre nagyon ködös, próbálom magamban gyártani a teóriákat. SPOILER De a BF-et idéző hajózás és hajófejlesztés; a lopások miatti vérdíj; cselekedeteink és mondókánk kisebb vagy akár nagyobb hatása a sztorira; meg a folyton emlegetett - számomra egyelőre misztikus - történeti "szálak" kivétel nélkül nagyon érdekesnek tűnnek! Mondjuk eddig tényleg baromira ugyanaz, mint az Origins volt, új főhőssel, nulláról kezdve, minimális plusszal. Várom a továbbiakat, de ahogy elnézem, nem egy tizenöt-húsz órás kis szösszenetre kell számítsak...

Sosem fizetek!!!! Ha már 5 zsoldos lohol a nyakamban, akkor elmenekülök és egyből iktatom ki a szponzort mérnöki precizitással. De soha nem adnék pénzt ezeknek!

Megnéztem, nekem azon az ágon, amelyikre ezt az illetőt tippelem, egy darab nyomom van egy hulla mellett. (Látszik, hogy nem sok időt töltöttem eddig a városban.) A Bloodline-os leírásod alapján valószínűleg itt is esélyes lesz akkor, hogy egy főküldetés ad további információkat az illetőről.

A stealth system egy vicc, de már az Originsben is az volt. Egy erődöt nem tudok úgy kipucolni éjjel, folyamatosan guggolva és íjjal+pengével zsonglőrködve, hogy ne vegyenek észre legalább egyszer, ezért is kezdem mindig egyből a jelzőtűz kiiktatásával az adott projektet.

Peace: a civilek beszállását én is nagyon szoktam díjazni, volt már olyan cserepatém, amiben kifizettem ki a harc közben a vérdíjat, mert nem bírtam volna el a sok zsoldossal, aztán odacsaptam egyet a következő civilnek, és megint felszökött a piros jelző, ismét fizettem, újabb pofon egy védett személynek, és harmadszorra is a zsebembe kellett nyúlnom. Drága kör volt. Megtehettem volna, hogy meglógok, és visszajövök később, de nem akartam félbehagyni a feladatot.

Nekem az a kedvencem, mikor egy ilyen mozdulatsor miatt vesznek észre fegyveresek őrzött területen. Ordibálni kezdenek és a civilek is fegyvert rántanak, majd már a fél város engem csépel és pár másodperc alatt maximumra szökik fejemre kitűzött vérdíj és megjelenik az 5 darab zsoldos.... Mi jogon avatkozik be a civil és miért rohan be a piros területre, hogy végezzen velem? Ha őt legyilkolom, akkor egyből hatalmasat ugrik a piros sáv! A másik kedvencem, mikor hasonló szituban egy küldetést adó NPC is véletlenül bedarálásra kerül, mert ő is fegyvert rántott és szépen kiírja, hogy quest failed, mert beleszaladt a kardomba...

Hozzáteszem, a Worshippers of the Bloodline ágon is hiányzott egy, még csak clue sem volt hozzá, és azt írta, hogy iktassam ki a többieket - akik már halottak voltak.

Főküldetés során viszont őt is megtaláltam, szóval talán az az 1/5 clue sem lesz gond két halott alattvalóval a másik ágon.

Btw nekem a játékban még a stealth killekkel van bajom. Ha stealth, az legyen stealth... Nem kell fancy testet körbepördítős seggbeszúrás, de főleg nem olyan, ami az én helyzetváltoztatásommal jár. Sokszor vesznek észre vagy azért, mert harminc mozdulattal többet csinálok a kelleténél, vagy épp az animáció miatt kisétálok a sarkon túlra.

Értem én, hogy most egy törött spear van nálunk, nem rejtett penge, azzal picit nehezebb talán egy ilyen művelet, de már a 2007-es AC high és low profile rendszere is jobban oldotta meg a csendes gyilkosságot, lehetett volna hasonló itt is, a guggolásból és az állásból indított assassination közötti különbséggel.

Amúgy azért ez is vicces, hogy manuális lopakodásmechanikára Unity-ig kellett várni egy (állítólag) stealthre építő játéksorozatban.


@Aribeth: Okés, azt megköszönném, ha megnéznéd. Guide-ot nem merek keresni, hogy ez vajon bug-e, miután magában a játékban is képes voltam spoilert találni.

Crea: Engem maga a város ábrázolása fogott meg, nem a forradalom. Mondjuk XVI. Lajos utolsó percei nagyon rendben voltak, ott a hangulat is rendesen forradalmira sikerült. Nekem a sztori volt a leggyengébb láncszem, és a főhős "lesz.(ú).rom az egész világot" hozzáállása. De pl. a ko-op küldik bejöttek, pedig nem rajongok a multiért. Arra meg nem vennék mérget, hogy nem indítanak új, különálló címet, mert pl. pont az AC is eredetileg az új, akkor már igencsak bejáratott PoP-nak indult (Prince of Persia: Assassin volt az eredeti címe a fejlesztés kezdetén), csak időközben úgy döntöttek, vadiúj franchise lesz belőle.

VodevilX: Én speciel egy online multiplayer világban nemigen töltöttem még el több tíz órát, kivéve néhány nagy kedvenc MMORPG-t, de azokban is rendszerint volt lehetőség egyedül játszani. De hát ilyenek a különböző ízlések... De abban sajnos igazad van, hogy a legtöbb neves sorozat sajnos mára igencsak ellaposodott - legtöbbjük túl is van már minimum egy, de inkább több rebooton -, és ha nem kerülnek jó kezekbe, vagy a fejlesztők nem rukkolnak sorra elő valami hatalmas ötlettel, valami igazán egyedivel, akkor én a magam részéről nemigen tudom, mi lehet a jó irány. Ezt éreztem a SotTR esetében is, most ilyesmi jár a fejemben az ACOd kapcsán, de még sorolhatnám. Mindegy, az idő (és/vagy a technika) eldönti...

Fura, nálam pont a körítésen bukott el nagyon. Annyira nem jött át ez a Forradalom érzés, hogy az valami elképesztő. Egy gyenge lufi volt csupán számomra, nem több. Pedig a tutorial tényleg nagyon jól indult és reménykedtem.

Ezaz, igen!! Tizedik ugyanolyan AC? Ki nem sz@rja le, mikor ilyen a hangulata?? Borzasztóan élveztem, képes voltam A-ból B-be sétálva közlekedni, abszolút beszippantott és bele is pakoltam tisztességesen legalább két másik tetszőleges AC részre jutó játékidőt, ami elég nagy dolog mivel open world ide vagy oda, sosem kötött le holmi singleplayer játék 50-60 órákra.
Persze kezdve ezzel akkoriban 1 évig nagyon jó volt a bolygók együtt állása, mert egyre másra döntöttem meg a saját ide vonatkozó rekordomat, utána jött a Witcher 3 120+ majd MGS V 150 körül...

Még nem tartok itt, de szerintem nála simán küldetés lesz a megoldás. Otthon majd megnézem, hogy állok a nyomokkal, max beírom spoilerdobozba, hogy nálam kik vannak meg ebből a brancsból, és milyen infókat tudtam meg tőlük.

A gamebreaking bugoktól nagyon tartok, de remélem, hogy itt senki sem fut bele semmi ilyenbe.

Unity grafikája, város- és tömegábrázolása, animációi a sorozat csúcsa, sajnálom nagyon, hogy a történet valóban nagyon semmilyen - ahogy azt is, hogy a rossz indulás miatt a Syndicate több dologban is visszalépést és butítást kapott.

Érdemes amúgy megnézni pár Unity freerunning és finishing move összeállítást, elképesztő visszalépés történt animációk terén az "RPGsítés" eljövetelével. Hónapokig szidtam Originst a kiadása előtt, olyan hihetetlen bénán és természetellenesen lett leanimálva. Azt nem tudtam, hogy végül a gameplay sokszorosan felülmúlja az elképzeléseim - de tartom, hogy Origins és Odyssey a legrosszabb animációkkal "büszkélkedhet" a sorozat 2007-es indulása óta.

A Unity - minden baromsága és faék egyszerűségű sztorija ellenére - nem rossz darab. A benne ábrázolt forrongó, korabeli Párizs szvsz az egyik legjobb virtuális nagyváros a mai napig, és a sorozatban szintén az egyik legjobb körítés! Nagyon adja a hangulatot, csak sok egyéb elviszi a dolgokat másmerre... Amúgy most a PS Store-ban van Triple Pack (BF, Unity, Syndycate) elviselhető áron... Talán érdemes ránézni.

Az egyébként normális, hogy Delian League-ból két levadászott cultist után csak 1/5 a leader clue?

Nem találkoztam még gamebreaking buggal, és emiatt akkor arra tippeltem, hogy küldetés során fedjük majd fel (főleg a spoileres értekezésünk után), csak hát nála is annyi a leírás, hogy "Hunt all Cultists from the branch to reveal the Sage's identity".

Okés, köszi!!!

Elég jóindulatú, több szinten állítható aim assist van a játékban.

Szerk.: Black Flaghez nincs sok értelme dlc-t venni, hacsak nem konkrétan érdekel kis rabszolgafelszabadítás egy BF mellékszereplővel - immár a főszerepben. Epilógus vagy érdemi sztori dlc Edward történetéhez nincs, bőven elég az alapjáték.

Nekem meg a Unity és a Back Flag maradt ki, de a BF-et mindenképpen pótolom majd egyszer uborkaszezonban. Mondjuk meglepődve tapasztaltam, hogy nincs PS-en complete edition. Megveheted az alapjátékot meg mellé a DLC-t. :-\

Nekem is gyanús volt az itt-ott elejtett mondatai és titkolózása alapján is. De akkor is, miért nem lehet akkor a crew skin pl. az ő megöléséért a jutalom?

De egyébként igen, én sem gondolom, hogy ő a Ghost, egy másik alapvető infó miatt, amit meg a Ghostról tudok.

Csak bosszantó, hogy végre sikerült elkerülnöm minden spoilert, erre maga a játék lő le ilyesmit.

Na látod számomra tök fura, hogy az Unityt tartod a(z egyik) legjobbnak, mert nálam meg az volt a széria mélypontja. A felvezető, hosszúra nyújtott tutorial odáig, hogy megszökünk és hivatalosan is Assassinok leszünk, nagyon bejött. De onnantól kezdve, kész katasztrófa volt, és nem csak a kritikán aluli PC-s port miatt. Gyenge küldetések, még gyengébb karakterek, erőltetett, Rómeó és Julia utánzéssel átitatott, erőltetett szerelmi szál...nagyon nem adta. Kimondott felüdülés volt az 1 évvel később rész, a Syndicate. Számomra amúgy még mindig a 2. rész a csúcs, annál jobbat sohasem fognak csinálni, de én az új részeket is csípem, ez az Odyssey is nehezen ereszt. Az viszont szerintem kijelenthető, hogy olyan Assassin's Creedet sohasem fogunk már kapni, mint amibe annak idején beleszerettünk. Ez a sorozat kb. a 3. rész óta már csak a címében Assassin's Creed, és ez így is lesz innentől kezdve mindig is. A régi recept ma már kevés, új, külön álló címet meg nem fognak indítani,k ha van egy bejáratott és sikeres "márkájuk." Szomorú, de én pl. beletörődtem és piszkosul élvezem még mindig.

Jó látni, Lacko!
Igen, kissé hülyén is veszi ki magát a dolog, mert alapvetően pont a történelmi háttér lökött bele a "na jó, vegyük meg"-be (a hetekben épp Thuküdidészt [is] olvasgatom időm engedtével ), mégis az eddigi tapasztalataim alapján inkább "csak" történelmiesnek vettem a szériát, úgyhogy remélhetőleg nem lesz problémám a hitelesség kérdésével.
Arról az oldalról biztosan nem, hogy komparatív benyomásokat nem fog kelteni épp azért, mert ez lesz - ha lesz - az első AC, amit effektíve játszom ahelyett, hogy pl. pusztán néznék, tehát az az előnyöm megvan, hogy mentálisan ez lesz startkő.
Talán különösebb elvárásaim nincsenek is, csak a legújabb játék, amibe legutóbb sikerült egy raklapnyi időt beleburítanom, még a Witcher 3 volt, és gondoltam, talán a télire behúzok valami komolyabb címet most már.

Hasonló érzéseim voltak a Horizon és az AC Origins közben is, eleinte kizárólag testközelből harcoltam, kellett pár tucat óra, amíg megszoktam az íjászkodást ezekben a játékokban, utána viszont arattam a távolsági fegyverekkel is.

Itt az első húsz órában dettó ugyanaz zajlott le nálam, mint az Origins idején, szar az íjászkodás, nem tetszenek a távolsági skillek, a hülye íj mindig lebuktat az erődökben lopakodás közben, brühühű, aztán valahogy csak rákaptam az ízére, és most már simán megy a Hawkeye-Legolas üzemmód. Persze a célzást segítő rendszereket szemrebbenés nélkül igénybe veszem.

Szia Pras.

Én kezdetektől AC-zek, de pont az egyiptomi és ez a görög az amit nem hiszem, hogy elkezdek. Teljesen elmentek WoW meg hasonló idiótaságok irányába.

Van az a meme, hogy az első részben még patch-csel kiszedték a számszeríjat, mivel nem túl autentikus a korban, de az egyiptomosban már óriás kobrák támadnak rád... (jó, tudom, csak deliriumban, de akkor is). Ez már nem az az AC, ami megtetszett.

Mindenki utálja a Unity-t, de szerintem az volt a széria egyik legjobbja (természetesen a Brotherhood a legjobb, ez nem is kérdés). De a Unity óta egyszer szarabb.