Legacy is pipa. Elég vegyes. Részben kellett, mert így végre újra AC lett a játék, viszont az alapjáték "szabadsága" után elég furcsa volt Kassandra dlc személyisége. Főleg az alap befejezései után. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg érdemes játék közben játszani, elvégre ~ch5 után már elérhető, de tartalmilag több ponton (időben, földrajzilag, stb) is belerondítana a főszálba. Két spoilerbe teszem, első minimális, ha valaki követte az ep2 körüli balhét mehet, második már nagyobb, ep3. Viszont mindkettő postgame, alapjáték befejezéseivel spoilerezve.

SPOILER

Váltás a nagy spoilerre, Legacy ep3 vége.

SPOILER

180 óra játék után értem el oda, hogy karakterünk végre kilépett az Animusból, és valami a jelenben is történt végre. Ez valószínűleg új rekord részemről az AC játékok történetében. Persze az is közrejátszott valamennyire, hogy a fősztorit eléggé elhanyagoltam, illetve hogy a térkép irgalmatlanul nagy, és nagyon könnyű elveszni benne. Pedig már a korábbi játékok sem feltétlenül bővelkedtek jelenbeli eseményekben. És nemcsak feltétlenül a legutóbbiak, még a sokak által legjobbnak tartott AC2 is alig tartalmazott ilyet, konkrétan a játék kezdetét és végét leszámítva egyetlen alkalommal láttuk benne Desmondot.

Egyébként az utolsó régió, amit felfedeztem, Pephka legalább vicces volt. Itt a készítők jól láthatóan szándékosan paródiát csináltak az összes küldetésből. Mondjuk néha már kifejezetten soknak éreztem a szövegelést bennük, de azért alapvetően a játéknak jót tett, hogy egy kis időre nem vette komolyan magát.

Az Aréna viszont kicsit kiábrándítóra sikerült számomra. Bár ez nagyban annak köszönhető, hogy 50-es szinten, csupa epic cuccban érkeztem oda, így az ellenfelek és a kihívások többsége már nem jelentett kihívást egyáltalán. Skoura szimpatikus arc, de a fordulat a végén kiszámítható volt nagyon...

Az összes közül a Demosthenes/Lysander-féle küldetéssorozat befejezése volt eddig a legrosszabb. Már ha lehet befejezésnek nevezni egyáltalán azt, hogy odadobott egy generic conquest battle közepébe, aminek a kimenetele az ég egy adta világon semmit sem befolyásolt. Most komolyan, ez mégis mi volt?... És én még akkor lentebb a Demokritos-féle küldetéssorozat végére panaszkodtam...

Elvileg minden? fontos content kész. Felfedezést sikerült optimalizálni. Küldiket fel, majd ha az összes hozzájuk tartozó kérdőjelhez ellátogattam utána álltam neki a többinek. /terület, ismétlés. Azokon is csak célirányosan, kapitányt levágni, ládát kifosztani aztán uccuneki, nem kell a harc. Amúgy is rohadt idegesítő, hogy egy-egy riasztás utáni csatában lazán 2-3 csillagot a nyakunkba dobnak... Ötlet szinten jó ez a bounty rendszer, de megvalósításban hatalmas buziság. Ha lemészárolom a várost akkor rendben, csapjanak a kezemre, na de katonákkal dulakodva két kardcsapás után már ekkora büntetéseket kell kiszabni? A történet alatti scriptelt körözésektől a hajamat téptem, mert szokás szerint nem lehet lopakodni* a sok sasszemű faszkópé között, majd a nagy kiabálás között persze, hogy egyből ott kell teremnie a két legacélosabb tökű zsoldosnak, akik ninjamódra gurulásznak és mérgezett fegyverekkel tüzes támadásokat csinálnak...

Sztori fronton nem volt újdonság, mindet ismertem már. Odysseynél a legjobbat kaptam, ami tartalmilag tetszett (nagyjából), de játékmenetileg az epilógusban+ már csalódás. Cult endingnél inkább hajlok afelé, hogy ez így hülyeség. Atlantis ending is inkább *leeresztő lufi hang*, ami csak több kérdést vet föl. Meselényeket azért élveztem. Bikával izzadtam, a szfinx szexi, medúza és küklopsz kicsit unalmas volt a hosszú hp csíkjukkal.

Maradtak a flc küldik és a legacy. Utóbbira kíváncsi vagyok már. Beletekertem a "botrányt" okozó videóba, nem értem a problémát. Vagyis hát de, csak azt nem, hogy ez miért probléma pont ennél a játéknál, amiben vannak ugyan döntések, viszont mégsem egy saját karakteres rpg...

*Mi a tökömnek van a játékban stealth, ha az esetek 90%-ban úgyis észrevesznek? Ja biztos én vagyok a béna, de nem értem, hogy miért kell egy stealth finishereknek 6 méternyi helyváltoztatással járó animációnak lenni. Elég lenne egy szúrás, ahogy azt a hb-del csináljuk évek óta, de nem, inkább az őrök végtagjaiból perecet kell hajtogatni...

Ez a Messara megint olyan kegyetlenül hosszú volt, mire végeztem mindennel, mint Lesbos. Gyakorlatilag több mint egy hétig csináltam, és a közepén volt egy jelentősebb, önmagában több napon át tartó időszak, amikor már az aranyszínű küldetésekhez sem volt túl sok kedvem, azokat is szinte csak gépiesen, fintorogva daráltam, az egyéb points of interestről nem is beszélve. Mondjuk az sem segített, hogy a küldetések sorrendjét helyenként sikerült valószínűleg a lehető legrosszabbul megválasztani, mert például a sziget közepén álló erődbe háromszor vagy négyszer kellett visszatérnem, és ennyiszer kellett kipucolnom gyakorlatilag teljesen. A végére hagytam a knósszoszi palotát és a Minótauroszhoz vezető küldetéssorozatot, az azért valamivel jobb volt a többinél. A Minótaurosz, illetve a labirintus a Küklopsznál egy fokkal hangulatosabbra és félelmetesebbre sikerült, illetve maga a harc is egy fokkal nehezebb volt, de azért még mindig a Medúza a kedvencem az összes közül, és nehézség terén is az volt egyértelműen a legdurvább. Amit viszont nem tudok megunni így közel 170 óra játékidő után sem, az a táj. Ez egyértelműen a játék egyik nagy erőssége, és bár már kb. a huszonötödik régiót járom, nincs köztük két egyforma, teljesen eltérő látványvilággal rendelkezik mindegyik. Krétán például a végeláthatatlan kősivatagok és a lépten-nyomon fellelhető, a minószi kultúrából hátramaradt romok mind nagyon adják. A történelmi utalásokkal sincs általában probléma, például Gortynban nagyon tetszett, amikor a város központjában megtaláltam a kőfalat a híres törvényekkel. Egy kicsit azért az első néhány AC játéknak a lexikon része hiányzik, ott ugye komplett cikkek voltak a fontosabb személyekről, eseményekről, amiket végig lehetett olvasni. Itt a térkép jelöli a történelmi helyszíneket, és csak egy pár soros magyarázó szöveget fűz általában hozzájuk.

Azért a gortyni vízesésnél a Fekete Párduc-os easter egg láttán felröhögtem.

Ennél kevésbé szándékos, de hasonlóan vicces, ha úszva elindulsz a nyílt óceánon, és felmászol vadidegen hajókra, vagy akár a vizen lebegő hulladékokra. Utóbbiakat egyébként ugyanúgy be lehet gyűjteni egy gombnyomással, mintha hajózás közben szednéd fel őket, csak ha rajta állsz, akkor hatalmas robajjal egyszerűen eltűnik alólad.

Nekem Ayát túltolták negatív irányba (ezt az Origins topikban egy kicsit TL;DR módon ki is fejtettem), Bayek meg szimpatikus számomra, vele még az unalmas lootolást sem tartottam annyira unalmasnak, mint itt (bár lehet, hogy közrejátszott, hogy az egyiptomi környezet jobban tetszett).

Direkt újranéztem pár jelenetet nem-Kassandrával is, hát ég és föld... Alexios lerontja szerintem a játékot, minimum -2 pontot jelent az ő szinkronja. Beastmodeban ordibáló elmebetegnek jól áll,
SPOILER
Syndicate Eve-jét is jobban élveztem (mondjuk ott Jacob is jó volt, de mindkettejükből és a kapcsolatukból is többet ki lehetett volna hozni) és továbbra is tartom, hogy az Origin jobb játék lett volna Aya főszereplésével. Bejön ubinak a girlpower, de ezt így is kell, természetesen, nem vállveregetésre várva beleerőltetni.

Én is hasonló felfogásban nyomom.

Az nem volt kérdés, hogy Kassandrával fogok játszani. Egyrészt az összes eddigi AC játékban férfi főhőssel toltam (a Syndicate, ahol van női társfőhős, nekem kimaradt), szóval ki akartam próbálni végre egy női főhőst is. Másrészt hallottam, hogy Kassandra szinkronját sokan dicsérik, míg Alexiosét éppen ellenkezőleg, inkább kritizálják...

Továbbá én is megfektetek mindenkit (vagy megfektetem magam mindenkivel), akinél erre lehetőség adódik. Miért ne használnám ki, ha már egyszer a játék külön jelzi is az erre vezető párbeszédeket? És veszíteni sem tudok vele, mármint nincs olyan, hogy egy karakter féltékennyé válna, vagy megharagudna rám azért, mert lefeküdtem egy másikkal is.

Közben a végére értem a legendás állatos küldetéssorozatnak. Az utolsó állatok már mind nagyon könnyűek voltak. Nálam a hiéna és a bika maradt a végére, de egyik sem tudott már semmi kihívást nyújtani, fél perc alatt kivégeztem. Ami eléggé kiábrándító ahhoz képest, hogy az elején több állattal is komolyan megszenvedtem, mint arról lentebb írtam is számos alkalommal.

De nem is ez volt a legrosszabb az egészben, hanem ahogy a küldetéssorozat véget ért. Ott ki is nyomtam a játékot, egyszerűen nem volt kedvem folytatni utána...

SPOILER

Amúgy egyébként is igaz, hogy sok küldetésnek eléggé elbaszott a vége. Ha már lentebb egy konkrét eset kapcsán dilemmáztam azon, hogy több közül melyik lehet a "jó" döntés, akkor érdemes megjegyezni, hogy sok küldetésnek kimondottan csak "rossz" vége van. Számtalanszor előfordul, hogy a küldetésben a célszemély, vagy a célszemély szerelme, barátja meghal, és nem tudsz tenni ellene semmit. Ezt lehet realisztikusságnak nevezni, mármint hogy nem minden küldetés zárul happy enddel, időnként mégis inkább bosszantó vagy frusztráló a dolog.

SPOILER

Amúgy a legendás állatokra visszatérve, elképzelhető, hogy nekem a Kalydonian Boar kimaradt teljesen?! Elvileg ennek kéne lenni az első ilyen küldetésnek, de én csak jóval később találkoztam az első legendás állattal, és utána is csak egy vaddisznóval vívtam meg, az Erymanthian Boarral. Mostanra meg már befejeztem Daphnae történetszálát teljesen. Nem értem... Mondjuk eléggé összevissza, nem feltétlenül az elrendelt sorrendben haladok a küldetésekkel, ezért aztán máskor is sikerült már összekevernem a játékot kicsit.

Gyors háttérinfó: én egy pánszexuális amazon félistennőt játszok. Ahol van lehetőség szívecskés válaszra, arra gondolkodás nélkül lecsapok.

Delos és Mykonos talán a silver islands néven fut. Athén 1. körben a hajós küldinél a fedélzetre lépéskor Barney fogadott ezzel a küldetéssel. Athéni színekben zsarnokoskodó faszfej rezsimjét kell megdönteni helyi gerillák és spártai segítséggel. Trouble in paradise talán a quest neve, ami a küldisort indítja. Kyra, a gerillák vezére kapta a szíves dialógusokat. Gyerekcipős az AC szerelem, de ez a románc magasan a játék legjobbja! Mint azt jeleztem full Zeusz módban tolom (heh) ezért értelemszerűen a spártai fickónak, ~Thelmaésloisnak is csaptam a szelet. Extra poén, hogy ezek elvileg szeretik egymást. A dolog a questline végén vett egy izgalmas fordulatot.
SPOILER

Battle of One Hundred Handsen én is túlestem már. Értelemszerűen a végén inkább a trófeát választottam, főleg mivel a prequel küldinél már volt alkalmam megkóstolni ezt a csokoládét. Később vált érdekessé ez a quest, az északi szigeten. Az itteni szál npcjével is lehet flörtölni. Lehet=nálam kell, ment is minden, ahogy annak kellett. A zárásnál azonban besétált a jelenetbe Roxana, jelentve, hogy *ha korábban úgy döntöttünk lett egy kulcs feladat, amit intézni kellett a küldinél* azt megcsinálták, jók vagyunk. Helyi npcvel való románcot egy "na kopás innen ribanc" nézéssel rövidre is zárta, az az ürge illedelmesen ki is hátrált. Kaptam helyette egy újabb naplementés fade-to-blacket szóval két körös npc-ként úgy sejtem akkor ezzel a karival házasok vagyunk (Megdöntött Odessa is a hajón van, kíváncsi vagyok, hogy Roxi hiányában esetleg ő jelenik-e meg ebben a jelenetben).

Abantis islandsnél kicsit képmutatónak éreztem magam, mert
SPOILER

Igen, azóta rákerestem neten, mert nem hagyott nyugodni a dolog. Mondjuk olyan sok véleményt vagy elemzést nem találtam, de ami keveset igen, azok általában valóban ezt a magyarázatot említik, amit te is. Nekem, bevallom őszintén, ez pont nem tűnt fel egyáltalán.

SPOILER

Teljesen más: a boss fightoknak is utánaolvastam kicsit. Így utólag összerakva, valószínűleg azért sikerült olyan marha gyorsan kivégeznem a Küklopszot, mert végig ösztönösen a szemére céloztam, és azt írják, hogy ez automatikusan critical damage-et eredményez minden lövésnél. Mondjuk arra továbbra sem szolgáltat magyarázatot, hogy ő miért nem támadott érdemben engem, illetve ha nagy ritkán igen, akkor miért sebzett jóval kisebbeket rajtam, mint a Medúza például. Annyira meglepődtem ezen a csatán, hogy utána megnéztem konkrétan, nem állítódott-e el a nehézségi szint a játékban. A grafikai beállításoknál egyszer már megtörtént, hogy a játék lejjebb tekerte őket valamiért. De a nehézséggel nem volt semmi probléma, ugyanúgy normalon áll, ahogy elkezdtem a játékot. És nem, a játékbeli karakterem nem fejlődött, nem lett erősebb a Medúza óta. Ugyanazokat a felszereléseket használom, ability pointokból meg már van kb. 18, amit nem tudok felhasználni, mert előbb a fősztoriban kéne továbbhaladnom, hogy elérhetővé váljanak új képességek.

Kythera Cultist spoiler

SPOILER

Nálam szerintem az nem volt még. Legalábbis Delosról vagy Mykonosról nem emlékszem semmi jelentősebb küldetéssorozatra. Mondjuk Szókratésszel sem találkoztam még, úgyhogy gondolom, néhány mellékküldetés is majd annak függvényében oldódik fel, mikor a fősztorihoz visszatérek végre, és abban előrehaladok valamennyit. Másrészt viszont sok, tipikusan az endgame-hez tartozó, illetve a fejlesztők által is bevallottan a sztori befejezése utánra szánt plusz küldetés, mint például a mythical creature lairek, meg már simán elérhetők voltak számomra. Szóval látszik, mennyire nem úgy haladok, mint ahogy kéne...

Ami egyébként engem nem különösebben zavar. Egyedül talán amiatt bosszankodtam komolyabban, hogy a két tábornok, az athéni Demosthenes és a spártai Lysander által adott küldetéssorozatot csak mostanában, a játék vége felé vettem fel, mire már szinte az összes létező erődöt kipucoltam legalább egyszer. Úgyhogy a stemplik gyűjtögetéséhez kezdhettem az egészet elölről...

Nekem az Abantis Islands küldetéssorozata tetszett például. Az egyrészt kicsit grandiózusabb volt, mert az egész szigeten átívelt, egy csomó embernek kellett segíteni, illetve a végén egy komplett felkelést le kellett verni gyakorlatilag. Értelmezhető választási lehetőségek is voltak benne, nem úgy, mint sok másik küldetésnél, ahol a döntéseknek szinte csak dísznek vannak, semmi jelentőségük. Ilyen szempontból az egyik kedvencem a Dagger to the Heart című részküldetés volt, ahol több ember sorsáról is kellett dönteni. Plusz a megismert karakterek is viszonylag elviselhetőek, illetve legalább mérsékelten érdekesek voltak végig, az egész küldetéssorozatban.

Elment még az Obsidian Islands küldetéssorozata is a Battle of One Hundred Handsszel. Bár a lezárás a legvégén az eléggé klisés lett őszintén szólva, de maguk a küldetések érdekesek voltak. A battle royale részt is élveztem benne, ami szerintem egyértelműen a műfaj pillanatnyi népszerűsége miatt, poénból került bele.

Illetve amit most, nemrég fejeztem be, és tetszett még eléggé, az a kytherai küldetéssorozat volt. Mondjuk ennek meg pont a legvége hozta a legjobb csavart, amiatt lett az egész igazán érdekes. Nem akarom lelőni a poént, úgyhogy inkább spoilerben folytatom:

SPOILER

Amúgy ha már itt tartunk, ami engem bosszant kicsit, az az, hogy a küldetéseknél nem lehet előre tudni, milyen hosszúak lesznek. Vannak egészen nyúlfarknyiak is, amik nem hosszabbak, mint a véletlenszerűen generált, homokórával jelölt "küldetések". És vannak olyanok, mint a fent taglalt három, amik egy komplett küldetéssorozatba torkollnak, aminek keretében az egész adott szigetet be kell járni, és egy komplex történet bontakozik ki. Ez azért baj, mert az utóbbiakat nem szívesen szakítom meg a közepén. Viszont valamikor több, valamikor meg kevesebb időm van éppen játszani. Ha tudnám előre, hogy "hosszú" vagy "rövid" küldetés jön, akkor a "hosszabbakat" meghagynám akkorra, amikor nyugisan, egy huzamban végig tudom vinni őket. Így viszont gyakorlatilag lutri az egész, a játékmegszakítás és több napnyi szünet pedig még egy jó sztorit is képes gallyra vágni sajnos.

Visszatérve a döntésekre, mint írtam, sokszor ezek csak látszólagosak, nincs jelentőségük. De még ahol van is érdemi kihatásuk, ott sem feltétlenül egyértelmű, hogy mi számít "helyes" döntésnek. A fenti spoilerben vázolt eset mondjuk pont nem ilyen, de például a szintén említett Abantis Islands végén tényleg nem tudom, mi a "jó" döntés.

SPOILER

A fenti három küldetéssorozaton túl a másik nagy kedvencem még a Medúza volt, amiről az egyik lentebbi hozzászólásban írtam viszonylag részletesen. Ehhez képest a Küklopsz ( mármint az igazi, nem a hasonló fantázianevű martalócvezér még a játék elején ) sokkal kiábrándítóbbra sikerült sajnos. A helyszín sem volt olyan nagy szám, mint a petrified temple; a küldetést adó Empedokles egy rossz értelemben vett őrült, aki nem szórakoztató, hanem inkább idegesítő; de leginkább maga a harc volt nevetséges. Míg a Medúzával igen komolyan megszenvedtem, addig a Küklopszot kb. egy perc alatt, elsőre lerendeztem. Nem is csinált semmit gyakorlatilag végig, csak rendkívül lassan vánszorgott felém, míg én bármiféle erőfeszítés nélkül, kényelmesen lenyilaztam.

Őszintén, ezt a játék legelső cutscene-je alatt tudni lehetett.

De attól függetlenül tényleg hatásos volt, főleg a rage, ami előjött (és előjöhet a játékos választására) Kassandrából/Alexiosból. Sajnáltam, hogy egy későbbi cutscene alatt automatikusan bocsánatot kérünk attól a hülye picsától.

Well, shit. Gondoltam haladok kicsit a főszállal. Athén, 2. kör.

SPOILER

Komolyan egész jó ez a sztori, kár, hogy az open world (ez inkább a műfaj hibája) kinyírja a pacinget. Tervezek egy ng+ végigjátszást, ahol csak a küldikkel kell majd foglalkozni. Nem bánnám, ha visszahoznák a lezárt területeket, amik csak későbbi sequence-ek alatt nyílnak meg. "Visszalépés" lenne, de szerintem jót tenne a történetnek és a területpucolásnak is.

Na ez a delos-mykonos küldisor nagyon adta! Ilyen kéne minden területre a bounty boardok helyett és simán össze lehetne hozni egy erős 9 pontot!

Rájöttem közben miért nem vette (még?) el a kedvem a pipálgatás; Kassandra évek óta a legélvezetesebb AC hős! A főszál a családi drámával és a titkos társaságokkal tisztára Ezios hangulatot ad, aki közismerten a legjobb főhős volt. A történelem is végre jól van hasznosítva, a figurák nem csak easter eggnek vannak benyomva. Szókratészt bírom, bár néha már trollkodás, amikor filozofálgat... Moralizálásoknak mondjuk olyan sok értelmét nem látom, a gameplay teljesen szembemegy a mélyebb gondolatokkal. Hiába, kell az a fránya gyilkolós xp.

Én olyan 150 óránál tartok jelenleg. A karácsonyi szünetben elég sokat belepakoltam, azóta viszont csak lassan haladok, heti úgy egyszer, vagy maximum kétszer, ha előveszem. Bár ennyi igazából bőven elég is, egy-egy alkalom végére nekem is általában csömöröm lesz már tőle.

Már csak Kréta és egy másik, kisebb, déli sziget hiányzik. Egyébként bejártam a térképet teljesen, és kipucoltam minden helyszínt, meg megcsináltam minden létező mellékküldetést, ami a játék jelenlegi állapotában elérhető volt. A cultistoknak is kb. a kétharmadát levadásztam már, a maradékhoz meg azt írja, hogy haladjak tovább a történetben.

Olyan szinten csömöröm lett ettől a játéktól. Farmolgattam egy 60-70 órát a mellékküldetéseket és területekete, de teljesen belefásultam. A fő történetet végigvittem, de a jelen szálra és az 50-es szint eléréséhez már nem volt energiám. Azóta is többször meglátom PS-en a menüben, de nincs erőm elindítani. Talán ha kijön majd az utolsó DLC is, akkor ráveszem magam, de még nem telt el kellő idő október óta úgy érzem.

Nem tudom miért, valószínűleg az origin letevése óta eltelt idő, de összességében élvezem. Pedig lelketlen grind az egész, unottan pipálgatom a táborokat, a nagy csatáknak nem sok értelmét látom. Felfedezésnek sincs értelme, mert vagy "spoiler" (ládából kivett quest item), vagy úgyis visszaküldenek az adott helyszínre. Nem is nagy élmény a kérdőjelek felfedése, mert 80%-ban táborok vannak. Történetre ráhasalva néha könnyen lemarad az ember, van amikor hirtelen rádob akár +3 szintet a miénkhez képest. Mintha lenne valami dinamikus szintre húzás, amikor mi húzunk el nagyon az ajánlotthoz képest, ez tetszik.
Mellékküldikből lehetne több is, szívesebben játszanék megtervezett questeket, mint az egy mintára készült random dailyket. Területenként akad jobb esetben egy, de van, ami meg tök üres. Simán meg lehetne ugrani a w3 szintjét a side contetnttel. Pl az idióta, aki egy jóslat miatt elzárta magát, nehogy bántsa a szüleit elég emlékezetesre sikerült.

A hajón feldobta ezt az tutorialt. Utána kellett mondjuk néznem, mert a fél másodpercre felvillanó üzi annyira nem volt egyértelmű. Mindenesetre jó kis feature. Mondjuk akkor már mohó leszek, belefért volna egy always-on funkció is adott páncélrészre. Kényelmesebb lett volna, bár még mindig jobb, mint a farmolás+kovácshoz rohangálni félpercenként. Úgy sejtem azért max szintig/lego gear megszerzéséig nem nagyon érdemes gearre költeni, bőven elég a loot.

A volumetric clouds, ami indokolatlanul eszi az erőforrást, kb. alig látsz különbséget, de high felett szintenként 10+% fps-t veszítesz. Medium-high bőven elég.

Gear+fegyver kinézet szabadon változtatható.

Vagy 3 salen keresztül toltam magam előtt a játékot, most az újévesnél végül bemászott a kosárba. 13500ért gold edi, így már megéri. Megjelenés környékén már spoilerezgettem (random belekattintva videókba, főbb pontokat azért már ismerem). Mondjuk régóta nincs már itt történet, szóval nem érzem, hogy bármilyen élménytől megfosztottam volna magam. Közel egy éve jött ki az origin dlcje, azóta nem vettem elő azt a részt. Valószínűleg nem is fogom, ami kár, BFig azért 2-3 végigjátszás összejött játékonként. A lényeg, hogy most pont jól esik ez a lelketlen grindolás és pipálgatás. Tudom a fejlesztés miatt jött most ez így ki, de ha ezt az origin+ vonalat erőltetik a checklist térképpel akkor bőven elég lenne ezeket 2 évente kidobálni.

Értelemszerűen Kassandrával kezdtem. Csini. Viszont az animációk borzalmasak. Teljesen vállaható arcmimika, de amikor a karakterek a beszélgetésnél elkezdenek hadonászni...

Gear változtatások se jönnek be. Bayekkel a default ruhában játszottam végig a játékot, páncélrészek fejlesztése nem volt gond. Itt most ugye fejtől bokáig van vagy 6 cucc. Na most vagy úgy nézek ki mint egy tarka bohóc, hogy rendben legyenek a statok vagy szintenként nekiállok farmolni... Nyilván nem. A nyersanyag mennyiségekkel rohadtul elszálltak. Gondolom mid, late gamenél hajók lootolásával ez már kevésbé lesz probléma, de így elsőre nagyon nem tetszik ez az új rendszer. 1-3 bőr egy-egy farkasból, 3 szintet felhúzni a gatyán 20+. Úgy sejtem biztos van erre valami megoldás az item storeban... Levettem easyre, egységes kinézet nekem fontosabb (zsoldos gear a "canon", jól is néz ki, ez marad).

970-es kicsit izzad, pedig magától lőtte be very highra. Megnéztem a topultrát, kinézet ugyanaz, csak több az effekt. Maradt a vh. Háttal a városnak beszélgetés közben néha darabos, de átlag 40+ megvan játék közben.

Talán a Medusa és tsai volt a legütősebb boos fight.

LOL, és én még a legendás állatokat találtam lentebb nehéznek. Aztán most szembejött a Medúza egyszer csak, és szintet lépett minden.

SPOILER

Viszont hogy mikor érek a játék végére, ha a végére érek egyáltalán, azt még nem tudom... Lesbos olyan hatalmas, és annyi minden van rajta, hogy lényegében az egész hétvégét ezen az egy szigeten töltöttem most. És Lesbos még csak az egyik felét képezi a Petrified Islandsnek. Ami mindössze egy a játékban fellelhető legalább 25 régióból. Durva...

Ez jó játék lett? Black Flag óta nem játszottam AC-del és már nem is várok lezárt történeteket. Viszont, ahogy utána jártam, ez ilyen érdekesnek tűnő RPG elemekkel is gazdagodott.

Na, ilyenkor mi van? Chioson van egy küldetés, ahol egy huntress azzal bíz meg, hogy szabadítsak ki fogságban tartott farkasokat. Viszont azoknak egy részét én már leöltem, amikor kitakarítottam a sziget déli részében található táborhelyeket. Szóval miután elfogadtam a küldetést, és elindultam, ahogy megközelítettem az első ilyen táborhelyet, ami célpont lett volna, a játék kiírta, hogy quest failed. Megpróbáltam visszatölteni a néhány perccel korábbi autosave-ek közül néhányat, azoknál még viszonylag távol tartózkodom a célterülettől, de ott meg már betöltés után automatikusan kiírja, hogy quest failed. Ezeken kívül maximum a tegnapi manuális mentésemet tudnám visszahozni, amivel rengeteg játékórát elvesztenék, és kezdhetném több sziget felfedezését egészen elölről. Ezt nyilván nem fogom csinálni. Akkor viszont ezt a küldetést buktam végleg? Pedig ez nem is generált küldetés, hanem aranyszínű, egyedi történettel rendelkező cucc lett volna, még ha nem is a fősztorihoz tartozik persze...

Már szintben, 2 szintnnél jobban nem tudsz tőlük eltávolodni

Sziasztok. Én elégedett vagyok a játékkal, de a legendás állatok tényleg túl nehezek! Főleg úgy,hogy van annyira "rendes" a program, hogy utánad húzza őket!

Az utóbbinál ilyenekre gondolok, hogy Elisben például be lehetne nevezni az olimpiára. És lenne egy csomó küldetés, ahol különböző sportágakban kéne versenyezni. Szóval a kérdőjelek egy része mögött nem a hagyományos ölj meg mindenkit, és lopj el mindent jellegű feladatok állnának, hanem valami sokkal érdekesebb. Más régiókban meg teljesen más, az adott helyhez illő feladatok. Persze ez sokkal több kreativitást és összehasonlíthatatlanul több programozási munkát igényelne a fejlesztők részéről, mint a jelenlegi játék. De így mondjuk elviselhetőnek tartanám ezt a térképméretet is, míg a jelenlegi körülmények között egyértelműen feleslegesnek tartom mind a bejárható terület méretét, mind a rendelkezésre álló küldetésmennyiséget.

Azért nem minden legendás állatot így oldottam meg. Sőt, eddig nagyjából mindegyikkel máshogyan bántam el végül. Szóval amennyire nem tetszettek ezek a küldetések az elején, mostanra kezdem megkedvelni őket, mert legalább némi változatosságot nyújtanak az iparosmunkával futószalagszerűen pipálható kérdőjelek mellett.

A legkeményebb ellenfél számomra az oroszlán volt, annál volt egyértelműen szükségem külső, mercenary nyújtotta segítségre, máshogy nem ment volna. A legkönnyebb pedig a medve, az szinte elsőre sikerült, és semmi különöset nem is csináltam, csak táncoltam körbe, és közben vagdostam belé folyamatosan. Egyszerűen azért, mert a medve lomha, lassan támad, és még lassabban fordul, az oroszlán pedig nemcsak kurva gyors, hanem még kiszámíthatatlan is a mozgása.

A vaddisznót pedig, amelyik mérgező gázokat ereget folyamatosan, nagyrészt a képességeimre támaszkodva győztem le. A legfontosabb közülük a Battlecry of Ares volt, ami ugye halhatatlanná tesz néhány másodpercre. Ott egy idő után csak ugráltam el a disznó támadásai elől, meg rohangáltam körbe-körbe, és vártam, hogy a fenti képesség feltöltsön. Akkor benyomtam, odamentem, beleütöttem párat, aztán elszaladtam, és kezdődött minden elölről.

Mondjuk itt jegyezném meg, hogy az nem sokat segít, hogy a fősztoriban nem tartok sehol. Egy csomó képességet nem tudok egyes szintűnél feljebb fejleszteni, mert az csak időben később nyílik meg, azt írja. Így például a Battlecry of Ares nálam csak tíz másodpercig tart mindössze, vagy például a gyógyítás nálam csak egy csíkot hoz vissza, míg magasabb szinten elvileg teljesen meggyógyít, és még a mérgezést is leszedi. Úgy azért könnyebb lehet...

Én már lassan a 120 óra felé közeledek, de még mindig nem jártam konkrétan egyáltalán a térképnek úgy az egyharmadában, valamint a főküldetések terén is kb. a felénél tartok (ránéztem neten, hány darab van összesen nagyjából). Szóval az, hogy te kivitted gyakorlatilag 100%-ra 100 óra alatt, nem kis teljesítmény szerintem. Még úgy is, hogy a legalacsonyabb szinten játszol, azt mondod.

Én közepes fokozaton nyomom, és egy csomó időm elment azzal, főleg az elején, hogy kaszaboltam a mercenaryket, vagy még rosszabb esetben rohangáltam előlük, ha egyszerre túl sokan, mondjuk hárman-négyen is jöttek ellenem. Az 50-es szint elérése és a felszerelések felfejlesztése óta azért valamivel gyorsabban tudok haladni, bár még így is csiga lassúnak tűnik a dolog helyenként. Emellett az elején még megálltam, és elvállaltam minden véletlenszerűen generált küldetést, illetve az összes felhívást a városokban kihelyezett hirdetőtáblákról. Mostanra viszont ezekről is leszoktam nagyjából teljesen. Mondjuk mostanra már szinte mindig ismétlődnek, szóval kipörgettem legalább egyszer szerintem nagyjából mindet. A mercenaryk terén hasonló a helyzet, ugyanazok a nevek és leírások köszönnek vissza szinte kivétel nélkül, mint amelyeket egyszer már olvastam.

Összességében a játék szerintem túl nagy, túl hosszú. Mindenki számára. Azoknak is, akik csak a fősztorit szeretnék végigvinni, nekik azért, mert egy idő után kénytelenek elkezdeni intenzíven grindolni. Ha jól értelmezem, a legbelsőbb cultistok például fixen 50-es szintűek, szóval az ő legyőzésükhöz muszáj mindenkinek felfejleszteni a karaktert teljesen. Ez pedig a casual játékosok számára borzasztó hosszú idő, egy 50 óra biztosan kell hozzá, ha nem inkább több. De túl hosszú a játék a maximalista típusúaknak is. Lásd az én példámat a 120 beleölt órával, és még nem tartok gyakorlatilag sehol. Az elején jó mókának tűnt minden területet felfedezni és minden kérdőjelet megcsinálni a térképen, de egy idő után főleg ezek az utóbbiak nagyon egy kaptafára mennek, a legtöbb eradication areának a felépítését például már kívülről fújom.

Ráadásul, mint azt olvasom, a játék nagyon hasonlít minden téren az Originsre. Nekem az kimaradt tavaly, így aztán az Odysseyt relatíve érdekesnek találtam egészen sokáig. Azoknak viszont, akik játszottak azzal is, hosszú távon még unalmasabb lehet, és így még inkább indokolatlannak érzem ezt az elképesztő térképméretet. Vagy legalábbis a térképmérettel még nem lenne probléma, de akkor legyenek sokkal változatosabb küldetések benne! Például ne minden régióban tucatnyi, ugyanúgy kinéző bandit, illetve military camp legyen, hanem legyenek helyettük régióspecifikus feladatok.

Én úgy emlékszem, hogy az Origins esetében is volt ilyen terv, hogy folyamatosan jön a tartalom majd. Ott a két DLC tetszett, főleg a második, új területek is jók voltak, és nem éreztem úgy, hogy muszáj minden szarba belefognom, amit csináltam, az meg tetszett. Itt meg azt nézem, hogy visszamegyek egy régi területre és még mindig találok kérdőjelet, főszállal nem tudom hol tartok, pedig benne van 110+ óra, mert amúgy a mászkálás leköt, de közben érzem, hogy kezd leülni. Az első DLC első epizódja - vagy hogy van - semmi újat nem adott. Most vagyok ott, hogy már végig kéne szaladni a főszálon, és félrerakni egy jó időre, de perpill arra sem tudom rávenni magam, hogy elindítsam. Szerintem túl sokat raktak bele, aztán ha valaki tényleg minden szirszart meg akar csinálni, és nem használja a fast travelt (időhöz kötött küldetéseket csak a legelején csináltam én is), akkor belefullad. Túl nagyot fogtak. Vagy csak én nem tudom úgy játszani, hogy leszarom, hogy a térkép tele van felfedezetlen területtel, helyekkel, küldetésekkel, és a főszálat viszem.

Jó módszer. Néha nekem is bevált, ha pl. egy engem üldöző vadmacska horda elől egy katonai táborba menekültem, onnantól megvolt a két légy egy csapásra.

A legalacsonyabb szinten játszottam, így általában nem voltak túl nehezek a legendás állatok, de a mínoszi bika engem is alaposan megfingatott.

102 óránál tettem le a kontrollert, az alapjáték 99,37%-on. Hátravan még vagy két tucat kérdőjel (köztük három-négy bug gyanús), illetve hét küldetés, főleg sima megbízások, meg el lehetne kezdeni a Legacy és a Daughters of Lalaia... questeket, de az Originshez hasonlóan ezt is inkább pihentetem pár hétig. Ennyi Odyssey élmény elég lesz egy darabig.

Kb. 85 óránál úgy éreztem, hogy soha nem érek a küldetések végére, noha az időhöz kötötteket eleve fel sem vettem, már a contract részleget és a hirdetőtáblákat is kerültem, de így is osztódással szaporodtak. Szó se róla, tisztességesen feltöltötték tartalommal a terepet, de nem tudom, hogy működőképes lesz-e a Ubisoft víziója, amely szerint folyamatosan update-elik a programot és csepegtetik az újabb küldetéseket, fejlesztési lehetőségeket, mercenary szinteket és egyebeket. Szerintem nem annyira izgalmas a játék/érdekesek az új küldetések hogy évekig visszajárjanak a felhasználók.

Sikerült tök véletlenül találnom egy működőképes megoldást az utóbbira. Az egyik állathoz úgy mentem be próbálkozni, hogy éppen volt rajtam bounty, és egy mercenary követett. Meglepetésemre ez a mercenary aztán a küzdőtérre is jött utánam, és becsatlakozott a harcba, méghozzá úgy, hogy elkezdték csépelni egymást az állattal. Úgyhogy ha nem is teljes nyugalomban, de a normál közelharchoz képest jóval nagyobb távolságban körözhettem körülöttük, és jól lenyilaztam mindkettőt, amíg azok lefoglalták egymást. Azon felül, hogy végig röhögtem a küzdelmet, még büszke is voltam magamra, hogy ilyen "okos" megoldást találtam az egyébként tisztán csak ügyességi, tényleg nem igazán az AC-be illő küldetésre.

Mondjuk így, hogy 50-es szintű vagyok, plusz minden felszerelési tárgyam legendary, szintén 50-es szintre upgrade-elve mindegyik, meg engrave-elve mindenféle szarral, már egész jól lehet aprítani és haladni. Még az utánam küldött mercenaryk is kifekszenek 3-4 ütéstől általában, a sima katonáknak pedig jellemzően 1-2 is elég.

Amúgy csupa fire damage alapú fegyvert meg rúnákat választottam. Egyrészt azért, mert roppant szórakoztató látni, ahogy a legkeményebb ellenségek is hangosan jajveszékelve rohangálnak fel-alá, amikor lángra kapnak. Másrészt és még inkább azért, mert a játék első felében én szívtam folyamatosan ezzel. A játék ugyanis volt olyan szíves, és nem közölte, hogy a tüzet el lehet oltani bukfencezéssel, ezért nagyjából rémálom volt minden egyes tüzet használó katona vagy mercenary. Úgyhogy most bosszút állok, és elégetek mindenkit.

Egyedül a legendás állatokkal nem bírok sehogy. A szarvast még nagy nehezen legyűrtem valahogy, a többibe viszont egyelőre látványosan beletört a bicskám. De ez a része játéknak már tényleg sokkal inkább hajaz a Dark Soulsra, az Assassin's Creedhez pedig lényegében semmi köze.

Ha az első két perc, akkor azért, mert az sima előre rögzített videó (.../videos/E00_Q100_S010_CIN_LeonidasReadyforWar.webm).
Van/lesz még pár ilyen.

[Részben egyetértek, a "nem AC-ez már más AC" véleményekkel, egy kicsit tényleg elmentek még jobban fantasy irányba (pl. mitikus lények, "mágikus"-skillek, különböző hatások a fegyvereken). Azonban az eddigi részeket sem tekintettem sci-fi-nek, Első Civilizáció ide vagy oda, inkább egy science-fantasy-szerűség volt mindig is a széria.

Ugyanakkor nem az Ubisoft az első univerzumépítő, aki ellentmond saját magának (Tolkien is folyamatosan újraértelmezte, több változatban írta meg a saját mítoszait) - nem találom ezt olyan nagy problémának. Az AC2-ben lévő orgyilkos szentélyből lényegében már megismertük Amunetet, most meg az egyik DLC-ben Dariust. Megtalálható a kötődés mindkét résznél - amúgy alapvetően nem vagyok lore fan (kivéve a Dűne , ott az utódok könyvei számomra nem léteznek )-, meg lehet úgyis közelíteni, hogy most ismerjük meg a rend mítoszait. A széria sosem állította, hogy csak pusztán a közel-keleti orgyilkos rend kora után fogunk csak játszani, már az első trilógia megalapozta az igen messzire nyúló, hosszú múltat (én kifejezetten örülök az ókori kitérőknek, sokkal jobbnak tartom ezeket, mint a modern kort, közelebb érzem az első és második (ami három "fejezetes") részhez ezeket, mint azt követő részeket).

Éppen ezért érdekes lenne, ha a következő részben Wei Yu korába mennék el, az ókori Kínába. Én örülnék neki. Az ő szobra is ott volt Monteriggioniban. Remélem így is lesz.

A magasból leesek is túlélem - talán szintén túlzásba vitték, de a testvéremmel a korábbi részekben, pl. még az AC2-ben is simán irdatlan magasságokból leugorva, kisebb sérülésekkel el tudtuk pl. kapni a háztető szélét, és nem lett baja. Az kb. ugyanaz a "mese" kategória, mint mostani részekben. Nekem már legelső résznél is ugyanez a felmászok mindenre éreztem volt, ebben egyáltalán nem érzek változást, annyiban egyetértek, hogy feltápolva nagyobb az esély a túlélésre, mint korábban.]



Ez az utánad folyamatosan rohangáló zsoldosok így az elején roppant idegesítőek, csak feltartanak. Persze, van, amikor leverem őket, de amikor megunom, vagy levadászom a vérdíj feladóját vagy kifizetem.

Hasonlóan játszok: elérek egy adott területre, felfedezek minden kérdőjelet, megcsinálok minden mellékküldetést, és csak szép, lassan komótosan haladok a főküldetésekkel. Csak a sok lootolás a zavaró a felszerelések szinten tartásához, bíztam benne, hogy ezt átgondolják egy kicsit.

Ami szerintem félrement teljesen, az területfoglalás. Konkrétan még Phokisban vagyok, és mivel a játék alapvetően ösztönöz arra, hogy pucolj ki mindent, így egyszer csak azt vettem észre, hogy a spártai hatalom meggyengült, megjelent két zászló a térképen, és még választani is lehet, ki mellé állsz. Csak mivel messze jártam, mondom, majd visszanézek, erre egyszer csak eltűntek az ikonok, és a terület automatikusan athéni fennhatóság alá került (túl sokat sepertem).

Ennek a rendszernek két szempontból sincs értelme. Egyrészt minek meggyengíteni az adott területet uraló szövetséget, ha utána ismét melléjük állsz és visszaszerzed nekik a fennhatóságot. Másrészt, ha minden területet "átszínezel" a másik hatalomra, akkor lényeben nem csináltál semmit hatalom eloszlásának szempontjából és totál értelmetlen. Csak loot és XP - nagyon kíváncsi leszek, lesz-e érdemi hatása a történetre, hol kit teszel meg a legvégső hatalomnak, de úgy érzem nem (ha jól látom, folyamatosan lehet változtatni, akár többször is).

Aminek nagyon örülök, még ha egy kicsit fapados is, a párbeszédek lehetősége. Már a második részben szerettem volna, ha minimálisan jelen van, mert zavart az, hogy még egy minimális beleszólásom sincs, miként reagáljak erre az ősi ellenállásra és a különböző nézőpontokra.

Az elkövetkező részekben remélem lesz olyan lehetőség is, hogy egy harmadik utat választ az ember, ami a "orgyilkos" (jók)/"templomos" (gonoszok) szélsőségek mellett ad egy szürkébb zónát is.

A nyitójelenet nálam is megfektette erősen a gépet. Nem tudom, hány FPS lehetett, de konkrétan élvezhetetlen volt, annyira szaggatott. Mondjuk éppen ennek hatására vettem visszább a grafikából, és kezdtem el variálni jobban a beállításokkal. Azóta viszont tök normálisan fut részben high, részben very high beállításokkal, szóval összességében nem panaszkodom.



Ami a nagyobb probléma, hogy úgy tűnik, erősen elmértem a játékot. Már rég elértem az 50-es szintet, ehhez képest a térképnek még bőven a felét sem fedeztem fel, és a fő történetszálban sem tartok sehol. Konkrétan nemrég ismertem csak meg a Cult of Kosmost például, és most nyílt meg a cultists menüpont. Ehhez képest az egyik branchnek a vezetőjét már rég kinyírtam, aki egy 50-es szintű mercenary volt, mivel soha nem voltam hajlandó kifizetni a bountyt, és a mercenaryket százasával gyilkoltam, akik jöttek utánam.

De egyszerűen minden open world jellegű játéknál beleesem ebbe a hibába. Annyira elkalandozom a fő küldetésektől, hogy mire észreveszem magam, már a térkép túlsó sarkában járok. Akkor meg már úgy vagyok általában, hogy inkább kiirtok ott mindent magam körül, meg elvégzem a közelben lévő mellékküldetéseket, mielőtt visszatérek a játék által elvileg eltervezett és elrendelt irányhoz.



Amúgy a játék maga az hangulatos, meg minden, de Assassin's Creedet a neve ellenére csak nyomokban tartalmaz. Ez egy remek RPG meg hack and slash, csak éppen orgyilkolni nem nagyon szoktam benne. Arról már nem is beszélve, hogy az AC1-AC3 trilógia által megismert történetszálhoz mennyi köze van, mivel azt már nagyjából öt éve tudjuk, hogy az Ubi a Black Flagtől kezdve ötlet híján gyakorlatilag félbehagyta az eredeti sztorit.

Szóval összességében szórakoztató a játék, simán elvagyok vele órákon át úgy, hogy észre sem veszem, mennyi idő telt el. Csak amikor eszembe jut, hogy ez elvileg egy Assassin's Creed, akkor szomorodom el kicsit. Például nem gondoltam volna, hogy amikor az AC2-es kriptákban szenvedtem a magasban kapaszkodva a hátrafelé elugrásokkal, és folyamatosan leestem a földre, hogy kezdhessem az adott ügyességi részt elölről, majd hiányolni fogom ezt az egészet egy AC játékból. Most mégis már konkrétan ez a helyzet. Egyszerűen nevetséges, hogy itt fel tudok mászni gyakorlatilag bármire, még a legsimább, függőleges felületre is; illetve bárhonnan, akár több száz méteres magasságból leugorhatok sérülés nélkül.

A nyitójelenet átvezető videója nálatok is 30 FPS? A játékban hozza a 60 fps-t, de a Leónidasz nyitójelenete 30 FPS-el ment. Ha jól olvastam, másoknál is előfordult .

Ma rászaladt az 1.06-os patch. Alexios vagyok és kaptam ezzel a remek patchel egy Kassandra hangot. Szakállasan csipogok.. gratula

Pedig nagyon egyszerű controllerrel a váltás. Én rohantam lefejleszteni az 5-ös szintű lándzsát, hogy meglehessen minden ütős támadó képességemből a 3-as szint! Maga a játékmenet az élvezetes, a story és a karakterek azok annyira nem. Talán 2-3 mellékszereplő volt, akiken jót mulattam vagy szimpatikusak voltak, de ennyi. Baromi hosszú és feleslegesen. Inkább legyen 20-30 óra (HZD, GoW, UC4 meg a többi....), de üssön!!!! Nagyon kíváncsi leszek az RDR2-re, hogy mit raknak le az asztalra. Ott is 60 órásra ígérik a fő történeti szálat, de a körítés baromira fontos.

Kedden én is a végére értem a családi fősztorinak (50. szint, kb. nettó 65 óra - igen, nem volt életem az elmúlt hetekben), a Ghostot leszámítva a szektásokat is levadásztam, de még sok kérdőjel és feladat van hátra. Nem csinálok meg mindent, egy része ráér akkor, amikor kijönnek a DLC-k, de a legendás állatokat és a modern szálhoz szükséges végső bizbaszgyűjtést még le akarom tudni, meg persze a szektafőnökkel sem ártana elbeszélgetnem.

Meg végre megvan minden szükséges darab a lándzsa fejlesztéséhez. Tekintettel arra, hogy van 16 elosztatlan képességpontom, jó lesz végre feloldani a lándzsához kötött fejlesztéseket. Nagyon szűk körét használtam a képességeknek, mert kontrollerrel nehézkes az ability wheelek között váltogatni, miközben épp csépelnek, és amúgy is harminc óra után teljesen rákaptam a távolsági harcra, onnantól fogva volt, hogy a kardot órákig elő sem vettem. Persze, a Spartan Kick nagyon menő, de a devastating shot, multi shot, predator shot hármassal a n00b nehézségi szinten simán lehet aratni. Miután megszereztem a Gal Gadot kiképzési egyenruha minden darabját (Amazon Set), hirtelen tizenhét évet ugrottam vissza az időben, tisztára Diablo 1 rogue és Diablo 2 amazon hangulata lett a játékmenetemnek.

Még a képességekhez: a Ghost Arrow of Artemis nekem már nagyon fantasy, ezzel simán átrepül a nyíl a falon.

A sztori és az egész RPG rendszer tekintetében az a véleményem, hogy van benne potenciál, de még sokat kell tanulniuk ahhoz a Ubinál, hogy igazán jól tudják csinálni. Nekem a családi szál itt és az Originsben is tetszett, csak mindkettőt alaposan polírozni kellett volna még, hogy ne csak egy-egy kiugró jelenet legyen sok esetlen marhaság között, hanem végig tartani tudjon egy magas színvonalat. A szerepjátékos döntési rendszer is inkább miss, mint hit, csak ritkán járt hosszú távú következményekkel, pl.
SPOILER, illetve nem volt sok morális dilemma, pl.
SPOILER
De az nem rossz, hogy legalább a cutscene-ek és beszélgetések felett minimális kontrollt kaptunk, már csak az kellene, hogy ez haladja meg a Diablo 3 szintjét.

A történelmi mellékkarakterek nem tettek rám mély benyomást, kivéve talán Leonidászt, Szókratészt és Alkibiadészt, akin én nagyon jól szórakoztam. De akkorát nem is csalódtam, mint az Originsnél, amiben egy Kleopátrát, egy Pompeiust és egy Julius Caesart sikerült unalmassá varázsolni. Itt a játékmenet és a jó főhős lendületesen vittek előre, kevésbé voltak látványosak a szokásos Ubisoftos hibák, és az Originsszel ellentétben fel sem tűnt, hogy hány órát öltem bele a játékba.

De továbbra is fenntartom, hogy túl hosszúak ezek a játékok, hatalmas open world mindenfele, de nem sikerül őket igazán emlékezetes tartalmakkal megtölteni. Már megint a Witcher 3-mal jövök, de úgy érzem, hogy abban viszonylag jól oldották meg a főszál és a végeláthatatlan keringés ritmusát már magával a szintezéssel is: egyszerűen egy idő után elfogytak a szintemnek megfelelő küldetések és helyszínek, és olyan lóbaszó szörnyek jöttek szembe, hogy muszáj volt az xp-t nagylelkűbben osztogató fősztorival is haladni. Plusz jól sikerült összefonni a főszálat a mellékszálakkal, megfejelve remek mellékkarakterekkel, és nem állt fenn az a helyzet, hogy az ember már nem is emlékezett, hogy ki kinek kicsodája.

Összefoglalva: nagyon kellemes és szórakoztató játék, az Originsnél jobb is, de még van hová fejlődni, és a kérdés az, hogy a Ubisoft akar-e egyáltalán szintet lépni, vagy egyelőre elég jók a pénzûgyi mutatói ahhoz, hogy azt mondja, hogy neki ez nem érdeke.

56 óra játékidővel és 45-ös szinten véget ért a fő történeti szál. Ez volt a játék leggyengébb része sajnos, maga a story és a karakterek. Iszonyat lapos és érdektelen befejezés. Tudom, hogy nem Sony exkluzív cím, de azért ennél egy picivel többre vágynék már. Minden más teljesen rendben volt, élveztem a játékot. Még most is élvezem, mert folytatom az SPOILER Marad a farmolás. De már csak az RDR2 után úgy érzem.

Nagyon esetlen és elmaradott ez a feleletválasztós-kapcsolatépítős dolog, látszik, hogy nem sűrűn csináltak ilyet. Az irány annyira nem rossz, de sokszor semmi értelme, hogy választhatunk vagy kérdezhetünk - pl. konkrét helyekre visszakérdezünk a küldetés célját illetően, amit már alapvetően elmondhatott volna az idióta quest giver, semmi értelme eredendően elhallgatni, hogy a 30 négyzetkilométeres területen hol van pontosan az ellopott családi köcsögük, amikor tudják.

Ez a szívecskés válaszlehetőség is alfa verzió nagyon, a legrosszabb pillanatokban is kapunk lehetőséget ("Beteg az édesapám" - "Elfelejtettem, hogy milyen szép vagy!"), plusz amúgy semmi értelme, eljuthatunk egy elsötétülő képernyőhöz, aztán soha nem látjuk viszont őket.

Jót röhögtem Kyra-n.

SPOILER

Világos. Köszi!

SPOILER

SPOILER

Hát pedig az utalásokkal találod meg őket. Ha meg kiírja, hogy a közelben van az infó, akkor egy ládát keress pl., vagy holttestet. Néha megölni kell egy state leadert, ilyesmi.