Jelen pillanatban, kiegészítőkkel együtt még az alapjáték 57%-ánál tartok, a térkép 60%-a van felfedezve. Tudom lassú vagyok. A fő történetszálban jelenleg...

SPOILER

Egyébként egyetértek, a farmolós, kérdőjel-takarítós munka utáni játéknak megtesz az ACdy. Nekem továbbra is tetszik ez a beszélgetős irány, még akkor is, ha nincsenek eget rengető mélységek. Csak a világ lett túl nagy, meg túl sok az erőd, őrposzt, alfa-állat. Ezektől eltekintve ötből négy pont.

Én azon akadtam fent, hogy Aita miért volt olyan babaarcú, miért nem hasonlított a már megismert Sage-ekre (akiket mindig nagyon csíptem a többi játékban, nagypofájú, szarkasztikus, karizmatikus seggfejek). Még a heterokrómiája sem volt rendben.

Layla meh, azt se bánnám, ha legközelebb még kevesebbet szerepelne, pedig abba a kisebbségbe tartozok, akik imádják a modern szálat.

Most fejeztem be, íme a statisztikai jelentés. Pár nap híján egy év, 206 játékóra, és ami még soha nem fordult elő a pályafutásom során: az alapjátékban megvan az összes trófea, de a kiegekből is csak 3-4 hiányzik.

Abszolút igaz, hogy rendes játékként kezelve feleslegesen sok benne az üresjárat, a lélektelen farmolás, efféle “kéthavonta pár napig munka után lelazulós” szórakozásnak viszont kiváló volt. Nagyon ügyesen csinálták a folyamatos frissítéseket is, mindig hoztak pár elfogadható plusz küldetést, játékmechanikai elemeket, kihívásokat és javításokat, szinten tudták tartani az érdeklődést. Az oktatómóddal adósok még, és ha jól tudom, terveznek egy ilyen kieget is még idénre.

Az alapok megvannak egy minőségibb darabhoz (és az Atlantiszos kiegészítőben még helyenként érdekes naplóbejegyzések is voltak elszórva, nagyon halványan emlékeztetve a Witcherre), de kis esélyt látok arra, hogy a Ubisoft gyökeresen eltérne a már megszokott recepttől, ők nem profi rpg gyártók, hanem a nyílt világos, közepesen érdekes háttérsztoris csihipuhikra szakosodtak.

Indítottam egy new game plust, csak hogy lássam ismét a bevezető jelenetet, aztán kiléptem, és ha megvolt az oktatómód, akkor utána letörlöm.

Nálam erős érzelmi háttere is volt a játéknak, sajnos elhunyt egy rokonom, és valahányszor tengerre szállok az Odysseyben, eszembe jut, hogy tavaly októberben még bőven élt, itt nézte, hogy mit művelek a játékban, és még nem tudtuk, hogy milyen súlyos a baja. A játék a korábbi, problémamentesebb életemre emlékeztet, és emiatt is nehéz elbúcsúzni tőle.

Egyetértek. A Witcher 3 tengeri kérdőjelei borzalmasak voltak. Öt napot rászántam, és megszakítás nélkül összeszedtem az összeset durván túlterhelt karakterrel. Ám még messze nem az üres világ szint. Ugyanezt érzem, csak rohanok egyik erődtől/tábortól a másikig, közben néha akad egy-egy melléksztori.

Az Originsben érdekes mód, voltak ilyen elszórt levelek Egyiptom-szerte, feleségnek, testvérnek, családnak írt üzenetek, kőtáblák. Itt nem nagyon találkoztam még ilyennel.

És valóban, a több ezres ölésszámláló üti a sztori egy morális gondolatait, bár, ez a Vampyr rákfenéje is volt, nem öltél meg egy NPC-t sem, de az utcán zabáltad a jónépet.

Ahhoz, hogy a Witcher szintre eljussanak, át kellene helyezni a hangsúlyt a looting/farming-ról a történetorientáltságra, meg arra, hogy minden kis helynek megvan a maga múltja, fájdalma, nem pedig csak mindent az elnyomás/szabadság mantrára kellene felfűzni (sarkított, de ide futnak ki gyökereiket tekintve).

Lett volna lehetőségük eljutni a witcher 3 szintjére, de legalábbis a közelbe. Az a baj, hogy a világ üres. W3-nál az volt a designfilozófia, ha jól emlékszem, hogy 27 másodpercenként (utazás) legyen valami, amire a játékos felfigyel. ACOd-nál csak távolságok vannak. Még el is tudnám fogadni, a hajót és a lovat is szeretem, de a figyelmem végig a gps-en van. Táborpucolás, "felfedezés" szintén unalmas. W3 kérdőjeleinél (nem a skelligések, azokat én sem tudom védeni) legalább mindig volt valami kis történet, elszórt levél, valami. Itt csak pipálgatom a listát, ez is kész, jöhet a következő.

Küldetéseknél szintén ez a baj. Főszálon jobban el kellett volna találni a pacinget (igaz ezzel minden open world játék küzd) és a napi fetch questek helyett is inkább emlékezetes mellékküldetésekkel kellett volna feltölteni a világot. A Delos küldisor (ha jól emlékszem a szimpózium után pár küldetéssel kerül fel a térképre) és egy-két egymásba átnyúló mellékküldivel (pl Roxanne) megmutatták, hogy mit is lehetett volna ebből a játékból kihozni.

Kassandra is jó főkarakter lenne, csak hát neki is az a baja, hogy AC főhős - karakter/történet üti egymást a gameplayjel. Bayek drámája is elég vicces volt; nagy homlokráncolós moralizálás arról, hogyan tudja megőrizni az emberségét ~10 halált érdemlő? ember megölésével, de közben az uplay statisztikában már 3k-nál járt az assassinations számláló... Kass esetében is furcsa könyörületről, második esélyekről, reményről szóló dialógusokat "választani", ha közben a gameplay a gyilkolásra kényszerít rá (kombók->több xp->fejlődés).

Origins topic-ot visszaolvasva élveztem a játékot. De felidézni belőle bármit is azon kívül, hogy nem volt szimpatikus a főhős és nem hatott meg, ami a gyerekkel történt nem igazán tudnék. Megfakulnak az emlékek. Lehet amire meg gyerekkoromból szép emlékként emlékszem, az valami szörnyűség volt.

Szinte semmi emlékezetes nem volt számomra ebben sem és Origins-ben sem. Kötelező jelleggel végigvittem őket, de nem rémlik, hogy különösebben nagy élményt nyújtottak volna. Odyssey DLC-ket elkezdtem. Az elsőt befejeztem, de a másodikat félbe is hagytam és nem is lett elindítva többet. Pedig a feudális japánnal feltudtak volna csigázni nem kicsit, de a pletykák szerint annak reszeltek. Gondolom elkaszálták a gondolatot mielőtt bármi lehetett volna belőle. Vagy lehet fel sem merült bennük csak a fan art-ot készítő embernek.

Fejlődés során nálam kb három alkalommal volt üresjárat a megfelelő szint hiánya miatt. A fegyverfejlesztést lvl7-en abbahagytam, és loot meg reward fegyverekkel haladtam utána. Az akkor még max szintet (lvl50 talán...) elérve húztam fel az addigra összeszedett és használt gearemet.

Hasonlóképp érzek, annak ellenére, hogy az Origins jobban tetszett. A nagy távolságokat én is indokolatlannak érzem, eddig a GTA V és a Witcher 3 volt az, ahol azt éreztem, jól eltalálták a sandbox elemeket egy nyílt világban (küldetések, mellékküldetések, tevékenységek, felfedezni való, kérdőjelek).

Így viszont kifulladni érződik ez az egész.

Fejlesztést felejtsd el, fölöslegesen szopatod magad! Originban én is vígan elvoltam 5 szintenként kovácshoz rohangálással. A hajót persze, annak van értelme, de fegyvert/páncélt elég lootból, szinten tartás miatt farmolni nem érdemes. Lego cuccoknál lehet esetleg, ha van egy szimpatikus, 5-10 szintenként fejleszteni, de lehet egy sima engraving olcsóbb x esetben.

Továbbra is kitartok mellette, hogy ha nincs a játékban 30 különféle időhúzó "feature" - farmolás, indokolatlan nagy távolságok, funkciótlan gameplay elemek és zónák, stb - akkor az egyik legjobb AC lehetett volna.

Duplikálódás, bocsánat.

Jelenleg 81 óra, 35%-nál tartok (a szimpózium utáni három főküldetés egyikét már megcsináltam). Jó, tudom, komótosan játszok.

Bár közel az alapjáték harmadánál tartok, de azt kell mondjam, hogy szerintem az Origins jobb volt a világépítés és a terület/tartalom-küldetés elosztásban. Igaz, még a térkép jelentős részét fel kellene fedeznem, de eddig ezt érzem. Ez egy "apróbb" negatív pont, ami azért mégis rányomja a bélyegét a játékra.

A legzavaróbb számomra, hogy a játék szinte üvölt rám, hogy vegyél már valami nyersanyagcsomagot/boostot, ha fejleszteni akarsz (és átfutva a lenti kommenteket, elszomorítónak tartom, később EZ még nehezebb lesz). Az Originsben folyamatosan és egyenletesen tudtam fejlődni, a nem választható felszerelések és a válaszhatóakat tekintve egyaránt. Néha vadászgattam egy kicsit, kiraboltam a karavánokat, őrjáratokat, hajókat, és mindig megfelelő arányban adagolta a játék a felszerelés szinten tartását. Mindig öt szintenként léptettem előre a válaszható felszereléseket (fegyverek, íjak, pajzs stb.).

Itt ez nem működik, bárhogy is próbálom, mert ennél jóval többet kellene alapanyagbeszerző mászkálásokban fognom, amit rühellek (sokkal természetsebben, folyamatosabban kellene beleépülnie a játékba, az Origins ebben szerintem jobban teljesített, itt fárasztó), örülök, ha a szokásos öt szintenként a két alapfegyveremet és az íjamat fejleszteni tudom, mert nem elég a pénz hozzá, hanem még pluszba három nyersanyag és persze átfedések vannak, pedig az előző részben még állatbőrből is többféle volt. Sőt, szerintem a hajók és a karavánok által szállított alapanyag is jobban el volt osztva, itt szinte a tengeren csak fa van náluk, ahol tartok. Ezért a páncélszettekkel nem foglalkozom, ha találok éppen jobb vagy erősebb páncélt, cserélek.

Az Ubisoft túltolta ezt a részt, az Odüsszeia nem azt jelenti, hogy fáért, kőért, kristályért, ősi táblákért kell rohangálni.

Van még mit tanulniuk ezen a téren.

A történet és a karakterek egyelőre tetszenek, a Szókratésszel folytatott diskurzusok a legjobbak. Viszont az Originst ezen a téren is jobban bírtam (történet), és Bayek is kedvelhetőbb volt számomra, jobban tudtam azonosulnia a jellemével. Ez még változhat, Kassandra útja sem rossz, de az értelmetlen lootsivatag elszívja előle a levegőt.

Azért rágtam most be nagyon Layláékra, mert a múltbéli zárójelenet tényleg jól sikerült, ami után kifejezetten idegesítő volt a keménykedése. Mindezt megfejelve azzal, hogy a dlc jelenkori szálának tényleg semmi jelentősége nem volt, ráadásul ezzel Kassandra kalandját is sikerült telibeszarni.

A Kass jelenet azért is tetszett, mert engem hangulatában egy kicsit a Revelations Ezio befejezésére emlékeztetett.

Layla meg a kis csodacsapata undorító cringe. Tipikus esete annak, amikor egy olyan stílusban próbál valaki karaktert írni, amihez semmi köze (mint a filmes/sorozatos "hackerek"). Borzasztóan előadott "lazaság" meg "poénkodás", mintha egy negyven éves leülne tizenöt évesekkel beszélgetni, és azt hinné, hogy meg kell játszania magát ahhoz, hogy beilleszkedhessen.

Így, hogy az alapvetően amúgy sötét, nyomasztó és depresszív (még ha sokak által nem is túlzottan kedvelt) Desmond szál után ezt kaptuk, hát igen, én is azt mondom, hogy inkább mászkálok Abstergo alkalmazottként fps nézetben. Elég csak meghallgatni Brotherhoodból a "Desmond Miles" c. tracket, szerintem nagyon jól átadja az érzetét az akkori jelen szálnak.

Alapjáték atlantis befejezése miatt ennek nem sok értelme van. Kellett egy ending, ami nagyobbat szól az ac2 végénél. Nálam nem igazán sikerült, ez a retcon csak még több kérdést vet fel, leginkább ilyen "x bosszúálló miért ült a seggén y filmje alatt" típusúakat. Ott helyben bele kellett volna vágnia a staffot Layla fejébe. Bocs, túl sokat tudsz. Történelem titkos terelője és testőre, aki mindkét oldalon belenyúl, hogy meglegyen az egyensúly egy izgalmas karakter lenne. Layla 'assassins rulz' és 'ooh, magic' kétdimenziós "karaktere" nem az. Modern Kassandra újraírja/elmeséli a történelmet valóban adhatna egy lore magyarázatot AC1-től fölfele remasteredek-remakek-rebootoknak, de ezt a lehetőséget azzal az endinggel kihagyták.

Atlantis dlc elvileg Layla előléptetése lenne főfő karakterré, de amit, amennyit és leginkább ahogyan "halad" a jelenkori szál, fájdalmasan nyilvánvaló, hogy még annyi ötletük és irányuk sincs, mint ami eddig (világvége, Juno) volt. Akkor meg inkább hagyják a fenébe. Legyen csak egy abstergo videó a játék elején: "hahó, itt az éves AC adagod, hajrá!".

Én azért még nem temetném az Ody főszereplőjét, mert könnyen meglehet, hogy ha az Ubi picit eszénél van, belerakja azokba a folytatásokba amik időrendben az Ody után játszódnak, és nem csak cameo szerepbe. Ott egy egész játékot játszott karakter aki:
SPOILER

Időrendben most az Ody a legelső, így ha most kezdenének remasterelgetni akkor mindbe bekerülhetne mondjuk az aktuális modern szál helyére, ami nem sokat adott hozzá amúgy sem, kivéve talán az AC 3-ban.

Atlantis ep3 és egyben a játék vége is. Illetve van még egy acsi, ami valószínűleg egy újabb ltog küldit takar, azt valószínűleg még kivárom, de aztán jöhet a várva várt uninstall.

Szóval atlantis záróepizód. Ez is elég rövid lett, olyan 7 óra körül (egész atlantis dlc így összesen olyan 20-25-re jön ki, de továbbra is gold mellé javaslom). Újabb időhúzó feature került a játékba. Ismét lezárt kapuk blokkolják a továbbhaladást, de itt most páncélszett (az is van, jól is néz ki) összerakása helyett a 'knowledge' csík kimaxolása a feladat. Ez a staffal való összemelegedést lenne hivatott szimbolizálni, de összességében csak annyit csinálunk, hogy a 953. alkalommal is rém izgalmas táborpucoláskor a listán az új tételt egy másik színű tollal pipáljuk ki. Én inkább a főküldikhez tettem volna ezt a "fejlődést", hátha úgy jobban összeáll. A dlc első fele ugyanis elég fura, olyan mintha kivágásra váró tartalom lenne, de valaki mégis bennhagyta volna a játékban. Vagy csak simán egy másfél hónap alatt összecsapott content, nem tudom. A maradék már jobb, köszönhetően egy [kikövetkeztethető spoiler] kellemes cameonak*, aminek azonban sajnos már nincs jelentősége se a múltban, se a jövőben, se játékokéban, se pedig a miénkben. Mert hát a játékban megkezdett végre izgalmas és fontos jelenkori szálat egy kikúrt másik médiumban (lehetőleg képregényben, hiszen azt vagy hatszor elkaszálták csak, hogy még jobban lehessen követni melyik számít) kell lezárni és minderről egy három görgetésnyire elrejtett yt kommentből szerezzek tudomást. Oké, nem teljesen őszinte a rant, mert erről még az origin után olvastam, viszont, továbbra is elég nagy faszságnak tartom... Apropó faszság, a sima tábori kapitányokat felturbózták az előző részekből megismert gólemek teleportálós-lézerlövős-bombázós-villámfingós képességeivel, hurrá.

Oké, nem cifrázom, *SPOILER, ez tette élvezhetővé ezt a részt. A befejezés is tetszett, kifejezetten az a rész, amikor egy félmondat erejéig kitérnek, hogy mennyire, számít-e egyáltalán az atlantiszi kaland (szimuláció a szimulációban, *incepsön kürt*). Ez a rövidke magyarázat egészen más hangulatot adott a záróvideónak, őszinte és hiteles volt a beszélgetés a végén. Mosollyal lehet búcsút inteni Kassandrának, mindent összevetve ott a helye Ezio mellett. Na de mielőtt még elégedetten felállhatnánk a játék elől, ne feledkezzünk meg a modern-modern szálról se. Pedig jó lenne... Komolyan, én szerettem volna szeretni Laylát, de ez egy borzalmas karakter. Ennél még az ACvel játszó ubisoft felhasználó=assassin újonc rólpléj skypolás vagy mi a picsa akart lenni az az unityben behozott dolog is jobb volt.

Eh, azért annyira nem izgalmas ez a riftezés. Hp felezés csak a harcban nehezít, általában pont körbe lehet ugrálni a csoporton a teleportálós skillel. Kb 7-8 ilyen "tábor" van elszórva a térképen, van ahol egyszerre kettő. Ott már húzósabb, mert egy csapatot le lehet vágni, de lehet, hogy az utolsóval pont behúzod a másik csapatot, akik viszont még szellemalakban vannak. Ilyenkor gyors sprint a másik rifthez aztán jöhet a csihipuhi. Másik megoldás, gyorsan elbújni és predátorozni, kinek mi a kényelmesebb.

Szobrok most is vannak, de azok csak a bázisokon. Ráadásul most pajzsos változatok is vannak, az azok idegesítő mozdulataival és védelmével + a múltkor már megismert teleportálás-lézer-miegymás kombóval. Csak párszor ébresztettem őket, easyn is játszom, de nem nagy öröm a velük való harc, jobb inkább őket is leszúrni lopakodáskor, az a biztos.

Mordorban nem kell 5 percenként hegyet mászni és emiatt kényelmesebb ez a pálya. Side questek és a páncélvadászat (+ az utána már elérhető területek) azért itt is hajlamos a pálya egyik végéből a másikba elküldeni úgy hatszor, de mivel elég csak átgaloppozni ezért gyorsabban lehet haladni. Ettől függetlenül tényleg érdemes minél előbb ráfeküdni a fallen szettre, hogy ha kapuhoz érünk ne kelljen később csak amiatt az egy rift vagy ami mögötte van, miatt visszatérni.

Nekem egyedül a nehézséggel volt egy kis bajom. Végebosstól remegve, 2%hp-val álltam fel, de a dlc közben is volt egy-két izzasztó szituáció, amiknél kétszer haltam is. Részben persze ez abból adódott, hogy le vagyok maradva egy kicsit a páncél szinttel. Legutóbb megszerzett elysiumi szettben parádéztam. Alapot még, ami esik, percenként átskinezett canon mercenary pirosban játszottam, de mióta átmentünk full scifibe letettem róla, hogy "valósághűen" nézzek ki. Megszerzéskor úgyis mindegyiken +zöld stat volt, jó az, szóval marad a neon Ez olyan 85 körüli szinten volt. Fegyvereket még fel tudtam fejleszteni a dlc előtt, de csak annak a felhúzásával kiürül a fém kasszám. Nézem a páncél követelményeit...hát tudják ki a tököm fog ezért farmolni. 3. részre sem fogok felkészülni, max lecserélem a mostani fallent a sima lilákra. Ez ugye itt kötelező a default engraving (kapuk használhatók) miatt, nem tudom, hogy ez másik páncélra is rakható e, de ugye arra megint költeni kéne. És át is térhetek a gaas modellre.

Úgy gondolom, hogy ha már muszáj ezt a szarságot erőltetni, akkor az ACOd lehetne a követendő minimum és egyben maximum is. Alapjáték alatt nem volt gondom a szintezéssel és a nyersanyagokkal, de mióta csillagászati összegeket kérnek fejlesztésekért (hajó + tierek behozásánál kezdődött talán) kevésbé vagyok elnéző vele. Nem lennék meglepődve, ha a storet megnyitva találnék valami nyersanyag boostert. Nem túl szimpatikus ez az időigényes farm vs bankkártya rendszer. Cosmetic cuccok más kategória, az nem zavar, az külön tetszik, hogy az okos storeban is hozzá lehet jutni ezekhez, igaz a heti rotation miatt rohadt sok időbe fog telni egy páncél összerakása. Egy időben meg is vettem a darabokat, aztán meguntam, mondván úgysem lesz kész, és annyira nem is tetszenek. Nincs olyan a kínálatban, amire azt mondanám, hogy "na ezt muszáj"! Még a normál pegazusra várok, de ha nem jön össze addig, amíg le nem jár a játék (nálam ez az ep3 vége), akkor nem fogok a kardomba dőlni. Egy időben jártam dailyzni a tokenekért (izgalmas volt), de atlantis ep1 óta már csak a heti reset estéjén nézek be, hogy mi az új nagy küldi. Amikor egyszerű, akkor megcsinálom, legyen tokenem ha a paci megérkezne, de amikor 25 hajó, fáklyával verj agyon 30 spártait és hasonlók vannak, olyankor azért hajlamos vagyok inkább passzolni. Amíg aktívan játszik valaki addig ezek jobban beleférnek, két content drop közé viszont nem érzem szükségesnek őket. Egy single játék nyugodtan pihenhet, nem kell napi 10 órát, de még csak 20 percet sem belerakni. Ha majd jön egy kieg, sztori dlc, úgyis visszatér hozzá, akit érdekel. 15 óra egyforma dilyzést és táborpucolást szívesebben becserélnék 1 óra emlékezetes sidequestre. Ezzel az állandó visszanézéssel ~kényszerítenének a költekezésre, amivel nálam nem érik el a céljukat. Füstölgök ugyan a farm és az unalmas küldik miatt, de úgysem fizetek, míg egy sztori tartalomért már muszáj lennék (illetve ha jó még szívesen is tenném), mert azért összességében tetszik a játék.

Mivel van, aki költ a storeban ezért ez a modell sajnos maradni fog. A magam részéről amint befejeztem az atlantis harmadik részt megy is a kukába a játék, mert tudtommal új dlc már nem lesz. 'Csináld magad!' küldi szerkesztőről olvastam, de ez sem mozgat meg annyira. Még egy ng+-ban kiegyezhetünk, esetleg a tervezett Transzvesztitosz végigjátszással, de az élvezhetetlen hangja miatt valószínűleg becserélem inkább egy tragédia Kassie újrára. Játék vége, jobban átgondolva a főbb pontokat és a dlck története alapján hajlok afelé, hogy jobban áll a játéknak/a karakternek a rossz befejezés. Ng+ kiütné a többtizen óra táborpucolás és egyéb hasztalan tevékenységet is, ami eddig a szintlépés miatt kötelező volt. Ehelyett lenne tisztán 40-50+ óra fő- és mellékküldi. Ez azért szebb búcsú lenne ettől a játéktól. Úgyis ezekre fogok emlékezni évek múlva, nem arra, hogy 2019 március 4-én éppen melyik területeket színeztem át kékről pirosra vagy, hogy hány cápát öltem meg aznap random npc #216-nak...

Most már tényleg érdekel, hogy mit akarnak még kihozni a játék-mint-szolgáltatás koncepcióból, meg egyáltalán, meddig tudják még húzni. Bevallom, hogy az előzetes várakozásaimmal ellentétben nálam eddig működött ez az elképzelés, felfedeztem a teljes térképet, megcsináltam minden fő- és fix mellékküldetést (kivéve a The Bright One-t, az a küklopsz párszor már feltörölte velem a padlót, mert mindig elkúrtam a jól induló stratégiáimat), jól elvoltam a szanaszét húzott dlc-kel, kialakítottam pár szimpatikus buildet, lecseréltem a fél éve változatlan öltözéket és fegyvereket, természetesen ezek felfejlesztéséhez orrvérzésig farmoltam, pofán töröltem az összes zsoldost, tehát remekül elvoltam, de már tényleg úgy érzem, hogy lassan kezd kifulladni a játék. Egyébként hatalmas elismerés, hogy ennyi ideig képes szórakoztatni, de ha lemegy az utolsó DLC felvonás is, akkor merre tovább?
Az új részre tényleg két évet akarnak várni, vagy csak kussolás megy, mint a szintén hosszútávra tervezett Originsnél, majd egyszer csak előrukkolnak egy trailerrel?

Úgy vélem, hogy a profilképem pont illik ide.

Annyit kellett várni erre a folytatásra, hogy inkább belefeledkeztem másba (pl. Unity újra megy, magamat sem értem, de most kifejezetten szeretem), el is szoktam már megint az Odyssey-től, de majd valamikor belekezdek. A leírás alapján az tetszik, hogy itt is módosítgatnak a játékmechanikán, az előző felvonás egyik kellemes számomra pontja az volt, hogy életben kellett tartani a legyőzött őröket (istenem, mennyit rúgtam le véletlenül a mélybe...), illetve okosan kellett takarítani, mert az életre kelt szobrok erős ellenfelek voltak.

Az Elysium valóban végtelenül hosszúra nyúlt, pont meg lehetett unni azt az egyébként nagyon szép tájat, örülök, ha Mordor nem lesz annyira időrabló.

Ja, kösz amúgy az előző figyelmeztetést, egy hétvégén át farmoltam, hogy meglegyen Pegazus, és élveztem, hogy hét hónap után végre nem döglött ki alólam folyton a ló a hegyes tájakon.

Kedden megérkezett a Fate of atlantis ep2. Érzésre rövidebbnek tűnt az elsőnél, bár a mentések időpontja alapján ez is olyan 7-8 órára jött ki.

Az előző rész végén teaselt, mitológiai Csibész bossharcával kezdünk. Az alapjáték meselényeihez képest egész könnyű volt. Utána egyből belefutunk a góréba, de sajnos ez a Hádész egy világító edgelord, akinek két mondat után legszívesebben beverném az arcát (lásd a Disney változat). Nem értem, hogy Perszephonénak mi baja van vele. Ő picsa volt, ez egy pöcs, illenek egymáshoz... A Révészt viszont bírtam.

Waifuville után most a festői Mordorban kalandozunk. Kihalt táj, láva, füst, csontok, minden tételt felsorakoztattak az alvilági Ikea őszi katalógusából. A játékidő kedvez ennek a helyszínnek, hangulatos, de még pont az epizód végére lehet érni mielőtt unalmassá válna. Elysium nálam hamarabb elvesztette a varázsát.

Játékmenetileg két ~újdonság van. Táborokat/szobrokat riftek váltják. Itt az a trükk, hogy sebezhetetlen ellenségek mászkálnak, ha a riftet aktiváljuk, akkor már lehet ütni őket, viszont a hpnk a felére csökken. Nyílt harcban meg lehet szívni (ezek is lemerítik az adrenalint), szóval rift fel, utána egyenként becserkészni őket vagy a már az első részben is népszerűvé vált késdobálós-teleportálgatós skillel érdemes gyorsan kipucolni ezeket a helyeket.

A másik egy leplezett időhúzó feature. Vannak szellemkapuk a térképen, amiken csak az új páncél szett birtokában lehet átlépni. Sztori szintjén meg van magyarázva, hogy miért kell (mégis csak a holtak birodalmában parádézunk aktív pulzussal) és az összeszedésük sem vészes, de mivel több ponton is vannak ilyen kapuk ezért érdemes minél előbb letudni ezt a küldit. Az alapjáték zsoldos rendszere lett átemelve, pár régi ellenséget kell újból megölni a páncél megszerzéséhez.

Régi ismerősök is felbukkannak és igazából őmiattuk éri meg ezzel a dlcvel foglalkozni. A főszál harmatgyenge, nem halad sehová, szó szerint csak egy lista, "nesze, lesszíves megcsinálni". A jelen ugyanígy egy helyben toporog, ráadásul olyan összecsapott, bénaszar, kötelező szünet, hogy akár egy "lejárt a próbaverzió" feliratot is odabaszarinthattak volna a képernyőre. Na de vissza a mellékküldire, ezek mentik meg ezt az epizódot. Az a bizonyos quest többet ért, mint a Legacy dlc együttvéve.

tldr, ha valaki goldott vett az kedve-ideje alapján leülhet elé. Külön megvenni nem érdemes, arra elég egy végigjátszás videó is.

Ezen a héten a pegazus van az okos-storeban (PC, nem tudom, hogy minden platformon egységes e a kínálat). Mondjuk ez a szfinx packban kínált sörényes, patkányfarkas változat. 100 token, ha van már ennyi vihető, ha farmolni kell mindenki döntse el, hogy megéri e neki. Nagyon nagy esésnél nem hal meg a paci, csak csapkod a szárnyaival. Pedig én azt hittem, hogy gliderré alakul.

Áh, jó is hogy szólsz, elfelejtkeztem a beszámolóról. Időközben Lara beugrott (remélhetőleg) elbúcsúzni a dlcvel, TWWH-ban kezdtem egy jó kis dawi kampányt. Bár ezek mellékesek, AC tehet arról, hogy kiment a fejemből. Hangulatos map mellé én kis buta azt hittem, hogy kaptunk egy egész dlc-nyi 'Kyra és a spártai ellenállók' questlinet. Ültem a válaszok fölött, néha visszatöltöttem, aztán kiderült, hogy fölösleges, mert igazából TellTale játékkal játszom... Oda is lett a lelkesedésem.

Spoilert én is próbáltam, de buktam. Valószínűleg valami questhez vagy dialógushoz kötődik, nem elég csak a szíveket spammelni. Azt is értem, hogy a történetbe nem nagyon fért vele a hölgyekkel is menni egy kört, de azért csalódott vagyok, hogy Hekate kimaradt.

Legacy
SPOILER

Ennek a kiegnek a készítése során kiélhette magát minden olyan fejlesztő, aki eddig méltatlanul háttérbe szorítottnak érezte a vertikális pályaszerkezeteket. (Azok a Dragon Age Inquisitionös emlékek...) A sztori whatever, az új ló skin jól néz ki, a lényeg meg úgyis az, hogy még 10+ óráig lehessen fel-alá mászkálni a pályán. Szó szerint.
Az Odyssey pályafutásom alatt egyszer nem használtam még olyan vehemenciával a rush assassination képességet, mint itt, mindent elkövetek, hogy a Kolossi szobrok ne éledjenek fel, illetve gyorsan jobblétre szenderüljenek, mert aljas ellenfelek. A helyszínek 99 százalékát kitakarítottam, mert persze elragadott engem is a hév, meg tényleg nagyon hangulatos a terep.

SPOILER

Most kaptam egy olyan küldetést, hogy akkor területenként nyolc embert kellene felszabadítani, az összesen 24, de az eddigi próbálkozásim eredménye az, hogy hatból négy meghalt. Ekkor tettem le a kontrollert, hogy jól van, akkor most megint pihenhet egy kicsit a játék.

Első DLC első két epizódja nem is volt rossz. SPOILER

Fate of atlantis ep 1

Azért ehhez tényleg pofa kell. Újabb pályán újból ugyanazokat csináljuk: bázispucolás, területi képviselő imagének olykor szó szerinti rombolása, mindezt mesés skinekkel. Szó se róla, ez a skin elég hangulatos. A lore rész kicsit kiábrándító, először azt hittem, hogy már a staffal lesz időutazás/valóság átírás, de az ingame magyarázat...hát elég meh. Mindegy is, kellett valami indok, hogy full-on mitológiai környezetbe tehessék az AC-t. Originnek is bevált, itt is. Mert tényleg elég pöpecül néz ki az új pálya*, de akkor meg ne tököljünk már a törivel és az emlékbúvárkodással, dinasztiák alapításával (és hozzájuk kötődő rl outrage-ekkel), hanem csináljanak egy 100% mitológia franchiset. Legyen shared universe marvel mintára, pont beleférne egy PoP reboot is.

De elkalandoztam. Sztorival nem sokat haladtam, mert ugyan az alapjátékban "megtanultam" a leckét, hogy "előbb a történet, utána a felfedezés", de hát a fene tud leszokni a bevált módszerről. Ha az obj marker 300m-re szól jobbra, de mellettem meg ott van egy köpésre egy kérdőjel, hát akkor csak oda fogok menni inkább.. Ami mellett viszont ott egy újabb közel, stb stb, hopp kész is a körzet, a tatyóba meg bekerült vagy 3 unmarked questhez kapcsolódó tárgy.

Az isu, a francokat..., first civ karakterek külsőre (még a neonos redesing ellenére is) nagyjból hozzák az "isten" képet, viszont karakterileg engem inkább a witcher elfekre (aen elle pontosabban) emlékeztetnek. Magasak, arrogánsak és alig várom, hogy Kassivel jól arcon csaphassam őket.

*A pálya keleti részén van egy roppant hangulatos hegyecske, amiről nem tudtam eldönteni, hogy AC japán teaser vagy azt a projectet törölték és az ottani assetek lettek most itt felhasználva.

Nos ősszel RDR2 előtt ott hagytam abba ezt a játékot, hogy 47-es szinten befejeztem a fő történeti szálat. Most előkaptam és felhúztam magam 50-re, hogy befejezhessem a jelenkori küldetést. Nem dobtam hátast tőle. Meg igazából már az 50-ig való húzás is botrányosan unalmas volt. Ugyanazok az ismétlődő küldetések meg xp szerzési lehetőségek...most elkezdtem az első DLC első epizódját. Meglátjuk ez mennyire lesz izgalmas, képes lesz-e lenyűgözni. Most már csak elütöm az időt vele valahogy a Days Gone-ig...........

Ja igen, nem volt ilyen éle a dolognak, nem rád céloztam.

Valakinél lehet. Nálam biztos nem. Én kimondottan díjaznám, ha automatán töltené és telepíteni a DLC-ket, ha már egyszer Gold a játék. Na de megkeresem akkor....

Mert akkor meg az lenne a baj, hogy minek töltöget kérdezés nélkül.

Manuálisan kell szórakoznom a store-ban? Miért nem automata?

A három Legacy of the First Blade dlc epizódot a store-ból szedtem le manuálisan. Az új nagy dlc első fejezetét nálam automatikusan tette fel a rendszer, ahogy a sok kis kiegészítőt is (Lost Tales of Greece, Barnabas dolgai, stb.).

A DLC-ket amúgy hogy találom meg vagy hogy kezdem? Ez itt nekem egy Gold edition PS-en, szerintem benne kéne legyenek....

Jah és meglett ma reggel a 49, csak összejön az az 50 is valahogy. 50-es cuccokat honnan. Szerzek majd legendary-t? Kinyirtam ma a legnagyobb BH-t szerintem, mert kaptam egy accsit, hogy a tápláléklánc csúcsán.

Valamelyik márciusi patch mellé dobtak fel vagy 10 új tornyot. 2-3 hasznos van, a többi általában egy meglévő mellé lett betéve egy köpésre, amit nem nagyon értek.

Acsi sziget valóban aranyos, kb. úgy háromszor hajóztam el előtte, mielőtt ránéztem egy guidera.

137 óránál sikerült végre megszerezni a Hermes’s Homie ácsit (összes régió felfedezése), nyilván egy zsebpiszok méretű kis szigeten múlt, amin eddig nem jártam.

A sync pointokat viszont továbbra sem értem. Vagy én hülyültem meg, vagy a játék néha random bedob újakat, esetleg a régieket kifehéríti, mert számtalanszor végigmentem már a térképen azt kutatva, hogy van-e olyan sas ikon, amit még nem jártam be, és harmadszorra fordult elő, hogy miután megállapítottam, hogy kész, vége, egy későbbi bekapcsolásnál a játék öt-nyolc darab feloldatlan darabot tolt a pofámba. Ha egy-kettő lenne, akkor még oké, benéztem, de apró szigetenként három darabot azért csak nem.

Most a Lost Tales of Greece küldetéseivel pepecselek időnként, és várom az új dlc második felvonását. Az első lópénisz volt esti fénnyel, nekem úgy rémlik, hogy a Dariusos sokkal több és érdekesebb feladatokat adott már egyből az elején. Unalmamban a zsoldosokat kezdtem el sorra levadászni, úgyis adnak valami extrákat.

(Értelemszerűen a játékot még mindig szórakoztatónak érzem, különben nem ülnék előtte ennyit.)

Így uborkaszezonban elindítottam a játékot.....a világomról nem tudtam így fél év távlatában. Néznem kellett perceken át az irányítást meg a skill-eket....most már nem ártana elérni az 50-es szintet lassan. Meg a DLC-ket sem tudom micsodák.....

Nooooooo.

Transzvesztitosz

Kíváncsiságból rányomtam a ng+-ra, egész pontosan mi is jön át. +akkor már megnéztem Alexiost... Hát ez élőben még borzalmasabb. Szörnyű ez a hang, nem értem, hogy miért gondolták, hogy ez jó lesz főszereplőnek. Főleg egy ilyen nextgen sandbox AC-ben ahol alsó hangon 50 óráig kell ezt majd hallgatni.

A ng+ karakter a mentett állás outfitjét használja így az intróban Transzvesztitosz fogadott. Először bugra gyanakodtam, de ez tényleg így néz ki. Na most kephalonia ordibálós drag queenjével végigkaszabolni (evil pt lenne) idegesítő hang ide vagy oda azért poén lenne. Ugyanakkor nem tudom, hogy a poén végig kitartana-e, azért ez mégis egy pártizenórás pt lenne, még úgy is, hogy a ng+-szal megszabadulnék a fölösleges contenttől, vagyis úgy a játék 40%-tól Talán majd egyszer.

Közben a normál játékban: Főmenü új háttere, az új dlc bevezető küldije és a szokásos 'acsival toljunk egy spoilert' módszer elég egyértelműen megjelöli, hogy mi is lesz az új tartalom. Első ránézésre érdekes, de majd meglátjuk. Legacy is jó volt ötlet szintjén csak hát a megvalósítás nem úgy sikerült...

Legutóbb 102 óránál tartottam, azóta további 20 óra játékkal sikerült feltornáznom magam 99,37-ről 99,58-ra. (Khmm.) Ebből kb. négy óra volt a DLC vonal, a többi a szokásos OCD-s kérdőjeltakarítás.

Egyre inkább úgy érzem, hogy valami nem stimmel a statisztikákkal, ugyanis most mentem végig huszadszorra a teljes térképen, már egyetlen árva kérdőjelet és felfedezetlen területet nem látok, de bármennyi gyorsutazási pontot szinkronizálok, mindig 97,89 százalékon van a high point synch, továbbá a ubisoft club szerint még egy fél százaléknyi helyet nem jártam be.

Nevermind, nem ezen múlik a játékélmény, de azért jólesne egy “you need to get a life” rare achievement ennyi mászkálás után.

A Legacy első felvonása megvolt, most a második közepén tartok, illetve már rég elspoilereztem magamnak szinte mindent.

SPOILER

Legacy is pipa. Elég vegyes. Részben kellett, mert így végre újra AC lett a játék, viszont az alapjáték "szabadsága" után elég furcsa volt Kassandra dlc személyisége. Főleg az alap befejezései után. Gondolkodtam rajta, hogy esetleg érdemes játék közben játszani, elvégre ~ch5 után már elérhető, de tartalmilag több ponton (időben, földrajzilag, stb) is belerondítana a főszálba. Két spoilerbe teszem, első minimális, ha valaki követte az ep2 körüli balhét mehet, második már nagyobb, ep3. Viszont mindkettő postgame, alapjáték befejezéseivel spoilerezve.

SPOILER

Váltás a nagy spoilerre, Legacy ep3 vége.

SPOILER

180 óra játék után értem el oda, hogy karakterünk végre kilépett az Animusból, és valami a jelenben is történt végre. Ez valószínűleg új rekord részemről az AC játékok történetében. Persze az is közrejátszott valamennyire, hogy a fősztorit eléggé elhanyagoltam, illetve hogy a térkép irgalmatlanul nagy, és nagyon könnyű elveszni benne. Pedig már a korábbi játékok sem feltétlenül bővelkedtek jelenbeli eseményekben. És nemcsak feltétlenül a legutóbbiak, még a sokak által legjobbnak tartott AC2 is alig tartalmazott ilyet, konkrétan a játék kezdetét és végét leszámítva egyetlen alkalommal láttuk benne Desmondot.

Egyébként az utolsó régió, amit felfedeztem, Pephka legalább vicces volt. Itt a készítők jól láthatóan szándékosan paródiát csináltak az összes küldetésből. Mondjuk néha már kifejezetten soknak éreztem a szövegelést bennük, de azért alapvetően a játéknak jót tett, hogy egy kis időre nem vette komolyan magát.

Az Aréna viszont kicsit kiábrándítóra sikerült számomra. Bár ez nagyban annak köszönhető, hogy 50-es szinten, csupa epic cuccban érkeztem oda, így az ellenfelek és a kihívások többsége már nem jelentett kihívást egyáltalán. Skoura szimpatikus arc, de a fordulat a végén kiszámítható volt nagyon...

Az összes közül a Demosthenes/Lysander-féle küldetéssorozat befejezése volt eddig a legrosszabb. Már ha lehet befejezésnek nevezni egyáltalán azt, hogy odadobott egy generic conquest battle közepébe, aminek a kimenetele az ég egy adta világon semmit sem befolyásolt. Most komolyan, ez mégis mi volt?... És én még akkor lentebb a Demokritos-féle küldetéssorozat végére panaszkodtam...

Elvileg minden? fontos content kész. Felfedezést sikerült optimalizálni. Küldiket fel, majd ha az összes hozzájuk tartozó kérdőjelhez ellátogattam utána álltam neki a többinek. /terület, ismétlés. Azokon is csak célirányosan, kapitányt levágni, ládát kifosztani aztán uccuneki, nem kell a harc. Amúgy is rohadt idegesítő, hogy egy-egy riasztás utáni csatában lazán 2-3 csillagot a nyakunkba dobnak... Ötlet szinten jó ez a bounty rendszer, de megvalósításban hatalmas buziság. Ha lemészárolom a várost akkor rendben, csapjanak a kezemre, na de katonákkal dulakodva két kardcsapás után már ekkora büntetéseket kell kiszabni? A történet alatti scriptelt körözésektől a hajamat téptem, mert szokás szerint nem lehet lopakodni* a sok sasszemű faszkópé között, majd a nagy kiabálás között persze, hogy egyből ott kell teremnie a két legacélosabb tökű zsoldosnak, akik ninjamódra gurulásznak és mérgezett fegyverekkel tüzes támadásokat csinálnak...

Sztori fronton nem volt újdonság, mindet ismertem már. Odysseynél a legjobbat kaptam, ami tartalmilag tetszett (nagyjából), de játékmenetileg az epilógusban+ már csalódás. Cult endingnél inkább hajlok afelé, hogy ez így hülyeség. Atlantis ending is inkább *leeresztő lufi hang*, ami csak több kérdést vet föl. Meselényeket azért élveztem. Bikával izzadtam, a szfinx szexi, medúza és küklopsz kicsit unalmas volt a hosszú hp csíkjukkal.

Maradtak a flc küldik és a legacy. Utóbbira kíváncsi vagyok már. Beletekertem a "botrányt" okozó videóba, nem értem a problémát. Vagyis hát de, csak azt nem, hogy ez miért probléma pont ennél a játéknál, amiben vannak ugyan döntések, viszont mégsem egy saját karakteres rpg...

*Mi a tökömnek van a játékban stealth, ha az esetek 90%-ban úgyis észrevesznek? Ja biztos én vagyok a béna, de nem értem, hogy miért kell egy stealth finishereknek 6 méternyi helyváltoztatással járó animációnak lenni. Elég lenne egy szúrás, ahogy azt a hb-del csináljuk évek óta, de nem, inkább az őrök végtagjaiból perecet kell hajtogatni...

Ez a Messara megint olyan kegyetlenül hosszú volt, mire végeztem mindennel, mint Lesbos. Gyakorlatilag több mint egy hétig csináltam, és a közepén volt egy jelentősebb, önmagában több napon át tartó időszak, amikor már az aranyszínű küldetésekhez sem volt túl sok kedvem, azokat is szinte csak gépiesen, fintorogva daráltam, az egyéb points of interestről nem is beszélve. Mondjuk az sem segített, hogy a küldetések sorrendjét helyenként sikerült valószínűleg a lehető legrosszabbul megválasztani, mert például a sziget közepén álló erődbe háromszor vagy négyszer kellett visszatérnem, és ennyiszer kellett kipucolnom gyakorlatilag teljesen. A végére hagytam a knósszoszi palotát és a Minótauroszhoz vezető küldetéssorozatot, az azért valamivel jobb volt a többinél. A Minótaurosz, illetve a labirintus a Küklopsznál egy fokkal hangulatosabbra és félelmetesebbre sikerült, illetve maga a harc is egy fokkal nehezebb volt, de azért még mindig a Medúza a kedvencem az összes közül, és nehézség terén is az volt egyértelműen a legdurvább. Amit viszont nem tudok megunni így közel 170 óra játékidő után sem, az a táj. Ez egyértelműen a játék egyik nagy erőssége, és bár már kb. a huszonötödik régiót járom, nincs köztük két egyforma, teljesen eltérő látványvilággal rendelkezik mindegyik. Krétán például a végeláthatatlan kősivatagok és a lépten-nyomon fellelhető, a minószi kultúrából hátramaradt romok mind nagyon adják. A történelmi utalásokkal sincs általában probléma, például Gortynban nagyon tetszett, amikor a város központjában megtaláltam a kőfalat a híres törvényekkel. Egy kicsit azért az első néhány AC játéknak a lexikon része hiányzik, ott ugye komplett cikkek voltak a fontosabb személyekről, eseményekről, amiket végig lehetett olvasni. Itt a térkép jelöli a történelmi helyszíneket, és csak egy pár soros magyarázó szöveget fűz általában hozzájuk.

Azért a gortyni vízesésnél a Fekete Párduc-os easter egg láttán felröhögtem.

Ennél kevésbé szándékos, de hasonlóan vicces, ha úszva elindulsz a nyílt óceánon, és felmászol vadidegen hajókra, vagy akár a vizen lebegő hulladékokra. Utóbbiakat egyébként ugyanúgy be lehet gyűjteni egy gombnyomással, mintha hajózás közben szednéd fel őket, csak ha rajta állsz, akkor hatalmas robajjal egyszerűen eltűnik alólad.

Nekem Ayát túltolták negatív irányba (ezt az Origins topikban egy kicsit TL;DR módon ki is fejtettem), Bayek meg szimpatikus számomra, vele még az unalmas lootolást sem tartottam annyira unalmasnak, mint itt (bár lehet, hogy közrejátszott, hogy az egyiptomi környezet jobban tetszett).

Direkt újranéztem pár jelenetet nem-Kassandrával is, hát ég és föld... Alexios lerontja szerintem a játékot, minimum -2 pontot jelent az ő szinkronja. Beastmodeban ordibáló elmebetegnek jól áll,
SPOILER
Syndicate Eve-jét is jobban élveztem (mondjuk ott Jacob is jó volt, de mindkettejükből és a kapcsolatukból is többet ki lehetett volna hozni) és továbbra is tartom, hogy az Origin jobb játék lett volna Aya főszereplésével. Bejön ubinak a girlpower, de ezt így is kell, természetesen, nem vállveregetésre várva beleerőltetni.

Én is hasonló felfogásban nyomom.

Az nem volt kérdés, hogy Kassandrával fogok játszani. Egyrészt az összes eddigi AC játékban férfi főhőssel toltam (a Syndicate, ahol van női társfőhős, nekem kimaradt), szóval ki akartam próbálni végre egy női főhőst is. Másrészt hallottam, hogy Kassandra szinkronját sokan dicsérik, míg Alexiosét éppen ellenkezőleg, inkább kritizálják...

Továbbá én is megfektetek mindenkit (vagy megfektetem magam mindenkivel), akinél erre lehetőség adódik. Miért ne használnám ki, ha már egyszer a játék külön jelzi is az erre vezető párbeszédeket? És veszíteni sem tudok vele, mármint nincs olyan, hogy egy karakter féltékennyé válna, vagy megharagudna rám azért, mert lefeküdtem egy másikkal is.

Közben a végére értem a legendás állatos küldetéssorozatnak. Az utolsó állatok már mind nagyon könnyűek voltak. Nálam a hiéna és a bika maradt a végére, de egyik sem tudott már semmi kihívást nyújtani, fél perc alatt kivégeztem. Ami eléggé kiábrándító ahhoz képest, hogy az elején több állattal is komolyan megszenvedtem, mint arról lentebb írtam is számos alkalommal.

De nem is ez volt a legrosszabb az egészben, hanem ahogy a küldetéssorozat véget ért. Ott ki is nyomtam a játékot, egyszerűen nem volt kedvem folytatni utána...

SPOILER

Amúgy egyébként is igaz, hogy sok küldetésnek eléggé elbaszott a vége. Ha már lentebb egy konkrét eset kapcsán dilemmáztam azon, hogy több közül melyik lehet a "jó" döntés, akkor érdemes megjegyezni, hogy sok küldetésnek kimondottan csak "rossz" vége van. Számtalanszor előfordul, hogy a küldetésben a célszemély, vagy a célszemély szerelme, barátja meghal, és nem tudsz tenni ellene semmit. Ezt lehet realisztikusságnak nevezni, mármint hogy nem minden küldetés zárul happy enddel, időnként mégis inkább bosszantó vagy frusztráló a dolog.

SPOILER

Amúgy a legendás állatokra visszatérve, elképzelhető, hogy nekem a Kalydonian Boar kimaradt teljesen?! Elvileg ennek kéne lenni az első ilyen küldetésnek, de én csak jóval később találkoztam az első legendás állattal, és utána is csak egy vaddisznóval vívtam meg, az Erymanthian Boarral. Mostanra meg már befejeztem Daphnae történetszálát teljesen. Nem értem... Mondjuk eléggé összevissza, nem feltétlenül az elrendelt sorrendben haladok a küldetésekkel, ezért aztán máskor is sikerült már összekevernem a játékot kicsit.

Gyors háttérinfó: én egy pánszexuális amazon félistennőt játszok. Ahol van lehetőség szívecskés válaszra, arra gondolkodás nélkül lecsapok.

Delos és Mykonos talán a silver islands néven fut. Athén 1. körben a hajós küldinél a fedélzetre lépéskor Barney fogadott ezzel a küldetéssel. Athéni színekben zsarnokoskodó faszfej rezsimjét kell megdönteni helyi gerillák és spártai segítséggel. Trouble in paradise talán a quest neve, ami a küldisort indítja. Kyra, a gerillák vezére kapta a szíves dialógusokat. Gyerekcipős az AC szerelem, de ez a románc magasan a játék legjobbja! Mint azt jeleztem full Zeusz módban tolom (heh) ezért értelemszerűen a spártai fickónak, ~Thelmaésloisnak is csaptam a szelet. Extra poén, hogy ezek elvileg szeretik egymást. A dolog a questline végén vett egy izgalmas fordulatot.
SPOILER

Battle of One Hundred Handsen én is túlestem már. Értelemszerűen a végén inkább a trófeát választottam, főleg mivel a prequel küldinél már volt alkalmam megkóstolni ezt a csokoládét. Később vált érdekessé ez a quest, az északi szigeten. Az itteni szál npcjével is lehet flörtölni. Lehet=nálam kell, ment is minden, ahogy annak kellett. A zárásnál azonban besétált a jelenetbe Roxana, jelentve, hogy *ha korábban úgy döntöttünk lett egy kulcs feladat, amit intézni kellett a küldinél* azt megcsinálták, jók vagyunk. Helyi npcvel való románcot egy "na kopás innen ribanc" nézéssel rövidre is zárta, az az ürge illedelmesen ki is hátrált. Kaptam helyette egy újabb naplementés fade-to-blacket szóval két körös npc-ként úgy sejtem akkor ezzel a karival házasok vagyunk (Megdöntött Odessa is a hajón van, kíváncsi vagyok, hogy Roxi hiányában esetleg ő jelenik-e meg ebben a jelenetben).

Abantis islandsnél kicsit képmutatónak éreztem magam, mert
SPOILER

Igen, azóta rákerestem neten, mert nem hagyott nyugodni a dolog. Mondjuk olyan sok véleményt vagy elemzést nem találtam, de ami keveset igen, azok általában valóban ezt a magyarázatot említik, amit te is. Nekem, bevallom őszintén, ez pont nem tűnt fel egyáltalán.

SPOILER

Teljesen más: a boss fightoknak is utánaolvastam kicsit. Így utólag összerakva, valószínűleg azért sikerült olyan marha gyorsan kivégeznem a Küklopszot, mert végig ösztönösen a szemére céloztam, és azt írják, hogy ez automatikusan critical damage-et eredményez minden lövésnél. Mondjuk arra továbbra sem szolgáltat magyarázatot, hogy ő miért nem támadott érdemben engem, illetve ha nagy ritkán igen, akkor miért sebzett jóval kisebbeket rajtam, mint a Medúza például. Annyira meglepődtem ezen a csatán, hogy utána megnéztem konkrétan, nem állítódott-e el a nehézségi szint a játékban. A grafikai beállításoknál egyszer már megtörtént, hogy a játék lejjebb tekerte őket valamiért. De a nehézséggel nem volt semmi probléma, ugyanúgy normalon áll, ahogy elkezdtem a játékot. És nem, a játékbeli karakterem nem fejlődött, nem lett erősebb a Medúza óta. Ugyanazokat a felszereléseket használom, ability pointokból meg már van kb. 18, amit nem tudok felhasználni, mert előbb a fősztoriban kéne továbbhaladnom, hogy elérhetővé váljanak új képességek.