Nekem anno mindkét végigjátszásnál belefért minden lehetséges felfedezés a játékidőmbe. Ott az időlimitet inkább úgy képzeld el, hogy ha valamilyen feladatra (nyilván a főküldetés bizonyos történéseire) van ilyen, akkor érdemes arra koncentrálni, mert ha sokáig ignorálod és nem törődsz vele, akkor olyan súlyos hátrányok érhetnek, amelyek visszafordíthatatlan lejtőre küldenek, esetleg azonnal (az időlimit lejárta után) game overt eredményeznek. (Egyébként legyünk őszinték: ez így normális. Ha troll horda fenyeget, akkor életszerűtlen, hogy te éppen a térkép másik felén játsszál felfedezősdit hónapokig.)
Tudom, hogy ez riasztóan hangzik, az első végigjátszásom idején engem is frusztrált, ezért kivételesen - nem is olyan ritkán - belenézegettem itt-ott guide-okba menet közben, mert féltem, hogy mi lesz, ha valamit rosszul csinálok... de rá kellett jönnöm, hogy nem olyan vészes, amennyire elsőre hangzik, és végigjátszás-leírások nélkül is rendben ment volna minden időben. Csak tényleg annyi van, hogy ha valami időlimites, akkor érdemes nem megfeledkezni róla. Rendszerint egyébként bőven elegendő az a limit mindenre, és az ilyen történések között rengeteg "üresjárat-idő" van, amikor pedig azt csinálsz/arra bolyongsz/felfedezel, amerre jólesik. (Lesz azért egy-két olyan pont a játékban, ahol párhuzamosan két limites dolog is feltűnhet egyszerre, és ha nem egy ideális megoldási ösvényen haladsz, akkor az egyiket részben bukod ilyenkor, de ezek nem game over jellegű veszteségek lesznek, hanem egyszerűen dramatikusabbá teszik a játékélményt, és ha legközelebb (egy másik végigjátszásnál) sikerül ott megoldanod a dolgot, csak annál elégedettebb leszel. Illetve lehetnek olyan látszólag apró, jelentéktelen dolgok is, melyek később komolyabban kihathatnak, de ettől valahogy csak életszerűbbé válik minden.)
A kingdom management még a legelején teljesen kikapcsolható (amikor a karaktert kreálod, emlékeim szerint, akkor nyomhatod ki a nehézség beállításánál), de úgy a játék egy szerintem integráns részétől fosztod meg magad. (A játék egy pontján különféle pozíciókra az elérhető embereid közül tanácsosokat kell kinevezned, akik a jellemüktől függően igyekeznek majd megoldani problémákat/eseményeket. Ezekről mindig egyeztethetsz velük: mindig ők ajánlanak megoldást (ez függ a beállítottságuktól), amelynek ellenszegülhetsz, de akkor egy idő után visszalépnek a pozíciótól. Azt, hogy mennyire sikeresek a feladat megoldásában, a tanácsköri szerepükhöz rendelt tulajdonságuktól (pl. diplomatának magas karizma kell), a királyságod fejlesztéseitől, esetleges korábbi döntéseidtől stb. függ (mindig célszámra kell nehézséget dobni). Én soha, egyetlen végigjátszásból ki nem hagynám ezt a királyság menedzselős dolgot, mert ugyan tökéletlen, megtöri a kalandok lendületét, viszont nagyon jó olyan szempontból, hogy nem csak van egy földdarabod, hanem azon problémák és lehetőségek merülnek fel, melyekkel törődnöd kell, idővel érezni fogod a fejlődést ott is, hosszútávon kihat arra is, hogy miként fejezed be a játékot (hosszú, vetítős, fallout-típusú outró van, ahol mindent végigvesz a program, kivel mi történt, mi lett a sorsa, hogyan alakul a királyságod, benne a néped élete stb.)
Én azt mondom, hogy érdemes bekapcsolni, de extra könnyűre állítani (ilyenkor a tanácsosaid által megoldandó feladatok nehézségi célszáma kisebb lesz, vagyis kevesebb lesz a kudarc (így is lesz azért biztosan), és több a sikerélmény.)
Játszva különben minden egyszerűbb és természetesebben adja magát, mint ahogy most leírtam. A pathfinder rendszer összetett, már a karakteralkotás ijesztő lehet, de ha egyszer belelendül az ember, megismeri a játékot (közben lesz azért némi szívás és anyázás pl. a swarm típusú ellenfelekkel, míg rájössz, hogy mi a jó taktika ellenük), akkor rájössz, hogy ez az egyik legteljesebb "klasszikus" (AD&D regényekből, asztali partikból stb. ismerős) szerepjátékos élmény, amit csak számítógépes játéktól kaphatsz.
Endure. In enduring, grow strong.