Ahogy Aribeth is mondja, ezek a modern cRPG-k már széles közönségnek készülnek, pl. van bennük sztorimód, ha csak a narratíva érdekel, így a harc egy kicsit könnyebbé van téve ezen a nehézségi fokozaton. Itt, a BG3-ban bizonyos tulajdonságokra vonatkozóan + előnyt biztosít, de ahogy Aribeth is mondja, ettől még a taktika megmarad. Tetszik, hogy nincs millió, level 100-ig kitolható karakterszint, hanem szép lassú fejlődés.
Alapvetően ezek a játékok a történet, a döntések mellett a karakterfejlesztésről és taktikai alapú harcokról szólnak. Abszolút nem vagyok penge benne, de a korai hozzáférésben eddig minden küzdelmen átjutottam, pedig itt csak a normál fokozat érhető el, és nagyon nem tudtam hibázni a karakterek fejlesztésben sem, szóval ez sincs megnehezítve szerintem, hogy elakadnál, ha nagyon félrefejleszted a karaktert - régen azért volt ilyen.
Amiért szeretheted majd ezt a játékot, noha nem hoz Zelda mélységet a mechanikákban, de pl. ha egy harc közben neki vágod az ellenfélnek a vizes hordót, szétplaccsan a környezetében, majd a következő szereplővel villámot lősz a felületre, annak tömeghatása lesz. A Larian híres erről, hogy ezeket milyen jól építi bele, fontos a vertikalitás is. Pl. az egyik romban volt egy bandita csapat, de ha egy másik irányból mész, akkor tudsz lopakodni. A közelükbe tettem egy robbanó hordót, elsomfordáltam, majd egy másik szereplővel visszamentem, akinél már egy erősebb tűzlabda varázslat elérhető volt, megcéloztam ezt a hordót, paff, meghalt mindenki, anélkül, hogy az aktív, körökre osztott harci módba léptem volna. Nekem teszik az a Larian megoldás is, hogy harc közben is menthetsz, azaz ha úgy érzed, elértél egy biztos pontot a harci körökben, akkor bármikor menthetsz; szerintem ez jó dolog, mert felnőttként nem vagyunk időmilliomosok; jó, hogy nem kell az elejéről kezdeni egy-egy nehezebb küzdelmet.
A küldetéseket többféleképp is meg lehet oldani: pl. az első felvonás druida ligetes küldetésszálát egy videós addig gyűrte, amíg elég sok variációt ki nem sajtolt belőle, és nem is gondoltam volna, hogy az én három vagy négy elágazásom mellett ennyi van még. Ezeket még befolyásolja kis részben a "szerencse", mert vannak húsz oldalú dobókockás helyzetek, ahol a dobott szám + képességekből jövő bónuszok döntik el, hogy az adott cselekvést megtudod-e csinálni (pl. meggyőzni, megtéveszteni valaki, kinyitni egy ládát). Ha nem tetszik egyébként az eredmény, vissza is töltheted az állást

, de ez persze egy kicsit ellentmond a szerepjátéknak, a való életben nem nagyon lenne ilyen (mentés visszatöltés nélkül van lehetőség újra dobni, korlátozott számban - ha a szereplőd a saját karakterének megfelelően dönt vagy egy társunknak tetszik egy döntésünk, akkor inspirációs pontot kapunk; ennek száma a korai hozzáférésben négy, és ha nem használjuk, de közben kapunk újabb pontot, az elveszik; ha újra dobsz, ebből a pontszámból kerül levonásra).
Sőt, Mélysötét vidékén van egy nehezen átüthető küzdelmes rész, nekem nem is sikerült elsőre, de találtam másik megoldást: elszórtan vannak a területen, így apránként számoltam le velük, sőt, ha egy korábbi döntésem másképp lett volna, két külön csapat is besegíthetett volna, ha erre előbb jövök rá. Spoiler nélkül csak ennyit írok.
Vagy pl. volt egy puzzle, aminek megoldására nem jöttem rá (később megtaláltam hozzá egy elrejtett helyen a megoldókulcsot), de mivel zsivány szereplőm volt, kiemelt zárnyitási képességgel, megtaláltam a titkos zárszerkentyűt, és egyszerűen kinyitottam, megkerültem a logikai feladványt.
Befolyásolja a lehetőségeid a választott fajod, kasztod, háttered, melyek plusz beszélgetésopciókat nyitnak meg. A legtöbb játékban nagyon fontos a "player agency", vagyis az, hogy a játékos milyen hatással tud lenni a világra. Ez a jó RPG-kben/karakterfejlesztős játékokban igen jól kidolgozott.
Itt egy remek videó, ami bemutatja, hogy mi a különbség a
Tears of the Kingdom és az
Elden Ring player-agencyje között.
A BG3 a kettő között helyezkedik el, részben megvan a Zelda szabadsága, hogy az eszközök, elemek hatásait is figyelembe tudod venni, de nincs is meg az a nyitottság, mert a kasztod, a karaktered megköt bizonyos fokig. Nekem ez az utóbbi megoldás egy kicsit erősebb, még akkor is, ha korlátoz.
Ha ismered a
Dragon Age: Origint, akkor ha nem saját magad kigondolt szereplőt indítasz, a hét lehetséges társad egyikét is alakíthatod a BG3-ban: nekik egyedi történetük, hátterük van, és ezt viheted végig. Nagyon jók eddig a szereplők, akiket a Larian feloldott a korai hozzáférésben. Ami tetszik, ahogy a videók alapján elég megosztó, ki kit kedvel, vagy kiben bízik meg közülük, mert természetesen a csapattársaidnak saját morális iránytűje van.
Hiába játszok úgy, hogy magam helyezem a játék világába, és megpróbálom végig gondolni, miként döntenék, a környezeted és a társaid is hatással vannak rád, mivel véleményezik a döntéseid, közbe szólnak. Pl. a
Dragon Age: Origin ember nemes háttérrel teljesen más társakat választottam magam mellé, mint a törpe karakterrel, és volt olyan szituáció, hogy éppen ezért egy kicsit másképp döntöttem.
Az már most látható, hogy iszonyú sok energiát beletoltak ebbe a programba, és szerintem atomjó lesz. Nem tudom kinek mi a chill, de ez nem Zelda szerű chillt ad.

Nekem eddig az utóbbi évek legnagyobb élménye, nagyon várom már a nyitányt. Másféleképp kapcsol ki, mint a Zelda, azért egy-két küzdelemnél volt, hogy erősen gondolkodnom kellett, hogy jutok tovább. Szóval ez nem olyan jellegű felfedezés, mint az új Zelda játékok.