Amúgy sajnos tényleg igaz az, hogy elég primitív a Doom 3. A sztori például úgy, ahogy van egy Half-Life történetlopás. A készítők továbbá túlságosan eröltették ezt a PDA rendszert, ami éppen nem rossz ötlet, de könyörgöm, ha már a számkódos ajtókat annyira kedvelik, akkor meg lehetett volna csinál System Shock jellegűvé is a game-t, mondjuk hogy lett volna benne hackelés, pszichonikus képességek, fegyverjavítás stb. De hogy mindig az e-mailek és hangüzenetek között kelljen fellelni a kódot, idegesítő.
A lámpa tényleg nem segít túlsokat. Van olyan hely is a játékban, sőt általában olyan van, ahol szó szerint teljes a sötétség. És ha még egy gránátot is eldobok, a maradék fény is eltűnik, mert szétrobbant a lámpa... Istenem... persze a szószátyár tengerészgyalogosnak nem jut az eszébe, hogy mondjuk valahogy felkösse a vállára a lámpát és akkor lehetne a kezében egy fegyver és nem kéne mindig a lámpáról a fegyverre váltogatni. Meg hát az is elképzelhetetlen, hogy egy ilyen horderejű bázison ilyen kevés és gyenge erősségű fényforrást helyeznek el. na mindegy.
Amikor meg a Pokolba kerülünk, minden cuccot elvesznek tőlünk, még az elemlámpát is... hát röhely.
Szóval összegezve én egy 84%-ot adnék rá...
Az élet értelme a küzdés maga.
