Csajozás!!!:) - csajok és pasik

Vagy úgy!
Meg kell már tanulnom olvasni a sorok között.

Igazából csak annyit akartam írni hogy nyugodtan írja ki a bánatát, de az túl egyszerű lett volna, és a végén még azt hiszi, hogy érdekel is a dolog.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Ez azért elég hülye kérdés volt, já?

Alapból annak indult vagy időközben fordult át? Le' mesélj.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Bah... egy kis kloroform átsegíti ezen a szakaszon.

(Amúgy ismerős...)

le friendzone.

If I look back I am lost

még egy-két töknyilvánvaló, magaslabda jellegű poén?

If I look back I am lost

Ne szedjétek már szegény ph-t ízekre

Miféle "csaj"-ról beszélsz?

ne gonoszkodj

If I look back I am lost

csaj is tudja?

Szenvedély nélkül a foci halott.

okéoké.

If I look back I am lost

akkor hajráhajrá.

alakul.

If I look back I am lost

No, és sikerült megoldani?

na de komolyan, csütörtök találkozunk... mondjuk buliban. de ez van, ezt kell megoldani.

If I look back I am lost

Hoppácska! (ember a pályán! )

If I look back I am lost

Még pár év és komolyabb nőkkel is találkozhatsz

Szenvedély nélkül a foci halott.

Nézd, én egyelőre még ott tartok, hogy "Nem akartuk az esküvőnket BLABLABLABLABLA megkötni"

Eljön az idő, amikor majd büszke agglegényként fogunk meghalni, mi, maradi férfiak, mert nem akartuk az esküvőnket a Facebook Mark II nevű jövőbeli közösségi portálon megkötni.

Áá, az már nem játszik. Mert ugye a telefon "kéznél van, csak megnéztem épp".

Valami hihetetlen, hogy mennyire áttevődik a napi kommunikáció a telefonokra egy szimpla beetetős akciónak indult kis szarság miatt.

Nagyon találó

A kibaszás társas játék, sose feledd.

De igen!
...csak nem kézzel.

Én, ha csak nincs valami tényleg kurva fontos dolog, amit várna, akkor ilyenért már ott hagynám a picsába. Úgy gondolom, hogy ez bunkóság. Ennyi erővel, ha elmennénk valahova első alkalommal, és azt mondanám, hogy sry, de beugrom X helyre, ami itt van a közelben, mert kurva jó laptopok vannak - várj meg kinn légyszi...

horrorgeeks.blogspot.com

Ne offojjatok má' ide, köszi.

___

Az agyamat eldobom amikor az ember beszélgetne-ismerkedne, de az ájfón-ájpod-fészbúk fontosabb. Persze, lehet csak unalmas vagyok, meg ilyesmi, de...szóval én örök remeteségre vagyok ítélve, ha bármiféle ismerkedéshez már minden lánynak minimum tapifon kell. A kezéből mégsem üthetem ki.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

Hát eléggé nagy pangás van, nem árt ha te kicsit feldobod a hangulatot

Hiányoztam?

RIP pcdome

Újabb kimenőt kaptál?

Üdv a klubban Nekem még fél év után is vannak hullámaim. ha valami szarul megy, van kit szidni.

Húú.. öcsém! Most érzem, azt a dolgot, hogy mi volt velem amíg jártunk?? (természetesen az exemről beszélek) Komolyan mondom, hogy néha szétoffolnám a ...cibe. Egy jó két hete még azon voltam, hogy szeretem meg minden, s visszaszerzem meg ilyen elmebetegségek... (megjegyzem lassan 3 hónapja a szakításnak), de az utóbbi időben egész egyszerűen kiábrándultam belőle. Azok az érzelmi fellángolások is valószínűleg abból adódtak, hogy mindennap láttam a kis új barátjával, akit azóta már utálok, mint a szart, pedig soha nem utáltam senkit sem, meg abból, hogy így kicsit magányosabbnak érzem magam. De... húú. Le se tudom írni, ezt átélni kell. Nem lehet szavakba se önteni. Most van az a pont, hogy magasról teszek rá, s ezzel még tán szívességet is teszek neki. Ha valakit esetleg érdekel, hogy mik történtek a szakítás óta, leírhatom, de majd max holnap, mert most fogalmazni sem tudok... De rohadjak meg, ha nem könnyebb így!

Az utóbbi időben csak nagyon ritkán fejezem be, amit elk

Nem tudom, hogy ez mennyire általános érvényű, de nálunk is egy bizonyos probléma felemlegetésével végződtek. aztán azzal is kezdődtek. egyre többször. egyre hosszabban. egyre "véresebben".
kevés esélyt látok, hogy ez a dolog javuljon (legalábbis az alapján amiket írtál). esetleg ideig-óráig magában tudta tartani azt, ami zavarta, de hosszú távon nehéz szó nélkül hagyni dolgokat. és az embert ha valami idegesíti, akkor az nem fog egykönnyen elmúlni. sőt egyre inkább felnagyítja a dolgot.

köszi hogy írtál

a kérdésedre válaszolva: az elején nem zavarta.
kapcsolatunk elött előre szóltam neki hogy nem vagyok egy beszédes fajta, azt mondta nem baj, ennek ellenére is szeretne velem lenni
kb fél évre rá volt ebből elösször gond, meg is beszélük
aztán később megint..
most pedig már itt tartunk
érdekes hogy a vitáink nem ezzel kezdődtek, de a végére mindig ezt hozta ki mint minden baj forrását

No mire bepötyögtem mindezt ezen a hülye mobilon, látom megírtad a választ...

Bár mire ma időm jutott felnézni ide, már jó páran írtak, de akkor én is csatlakozom.
Az már rég rossz, ha KÖVETELI a változást. Ezek szerint nem azt az embert szereti, aki te vagy. Kérdés; egy év után lett "elege" ebből, vagy a kezdetek óta zavarta, csak épp mostanra tűnt el a rózsaszín köd a szeme elől?
Exemnek talán még az átlagnál is több hibája volt (persze ez csak a szakítás után tűnt fel - szépen sorjában ), mégsem adtam neki ilyen nevetséges ultimátumokat - hogy azért mert rózsaszín köd ült a szemem előtt, vagy csak azért, mert szimplán így szerettem, nem tudom. Talán mindkettő. De én abba a hibákkal teli lányba szerettem bele, s nem egy olyanba, akit a saját ideálomra formáltam.
Szóval igazából el kell döntened, hogy megéri-e/akarsz-e változni miatta, illetve tudsz-e egyáltalán? Nem könnyű ilyen hamar ilyen nagyot változni.
Egyébként mindig utáltam ezt a dumát, hogy "ha nincs rend a szobámban, nincs rend az életemben sem." Úgy gondolnom, hogy a saját kis területem úgy néz ki, ahogy akarom, amíg a ház többi része elfogadhatóan néz ki.

nagyon köszönöm mindenkinek a hozzászólását

egy fokkal jobban is érzem magam
a történetek hasznosak voltak, és le tudtam szűrni hogy mit akartok vele mondani
voltak dolgok amiken jól elrágódtam
pl az az őnzőséges dolog.. én teljesen elfogadtam őt olyannak amilyen, voltak zavaró dolgai, de azokat is elfogadtam és már nem zavartak annyira, nekem úgy jó ahogy van, a hibáival együtt szeretem
és valahogy.. nem akartam önző sem lenni. amiket kért és szeretett volna azt mind megcsináltam vagy megtettem (de azért tudtam nemet mondani ha az nekem már nem fért bele a dologba)
nem vártam el hogy ajándékokat kapjak, főleg hogy tudtam hogy az anyagi helyzetük elég szar volt, de ha kő gazdagok lennének sem kellett volna.. ezt így elég szerencsétlenül fogalmaztam meg, de remélem érteni mit akarok ezzel mondani
meg mondta is hogy ne folyton rá gondoljak elsőként, hanem elsősorban magamra
most már azt hiszem itt hibáztam talán :\ vagy nem tudom
a másik pedig sokszor éreztem úgy hogy nem érek fel hozzá, félreértés ne essék, nem éreztette vagy mondta vagy vmi.. ez csak az én képzelgésem volt talán
pl ő a suliban mindig kitűnő volt, évfolyamelső, ösztöndíjas
most ez csak egy példa
és még egy dolog.. az hogy engem ebben meg akar változtatni.. épp ezen gondolkoztam.. azt mondta hogy ez az én érdekem is és majd rájövök hogy ezzel csak jót akar
viszont.. mintha egyre többször kerülne elő az ex.. mm úgy értem hogy az anyja vele példálózott, hogy én miért nem tudok olyan lenni, barátom meg azzal példálózott hogy ő tőle vett át szokásokat és ő tanította meg sok dologra, hoyg nyugodtabb legyen meg ilyenek, és hogy ez neki mennyire jót tett, ezért próbál engem formálni

az egy hónapos dologba meg beletartozik az is hogy beszélgessek az anyjával is, szóljak hozzá a dolgokhoz.. de valahogy zavar ha valakik beszélgetéséhez hozzá kell szólnom, magánbeszélgetésekbe meg a családi dolgaikba nem hinném hogy lenne jogom beleszólni
főleg ha olyanokról beszélnek, amiről lövésem sincs vagy fogalmam nincs kiről van szó (pl az xy a negyediken már megint ezt meg ezt csinálta)

mi egyidősek vagyunk ( 5 nap különbséggel ), ő a tapasztaltabb, nekem viszont ő az első

A mi esetünkben csak 4 év a korkülönbség, de nálunk is úgy alakultak a dolgok, hogy a nagyobb horderejű (elsősorban pénzügyi) kérdésekben enyém a döntő szó, természetesen miután átbeszéltük a dolgokat. Mondjuk, ez néha odáig megy, hogy a jelentéktelen dolgokban sem akar a párom döntést hozni, inkább rám hagyja a dolgokat. Megjegyzem, nyárra kitűztük az esküvő időpontját, aminek szervezése során már nagyon határozottan kezébe tudta venni az irányítást. Ezen valahogy nem csodálkozom, meg nem is igazán bánom.
Alárendeltségről ennek ellenére nincs szó, megvannak azok a területek is, ahol meg én vállaltam áldozatok. A munkája miatt a párom elég sokat utazik, korábban kel és később ér haza, mint én, ami nyilván eléggé fárasztó számára, így a házimunkából jóval nagyobb részt vállalok, mint az egyébként talán megszokott. Ezek csak kiragadott példák, de lényegében így megy ez, egy jól működő kapcsolathoz kellenek a kompromisszumok, a hangsúly pedig tényleg a kölcsönösségen van, illetve azon, hogy hagyjuk a másikat kibontakozni.
Amit pedig az önzőségről írtál, tulajdonképpen ránk is igaz, de én is hasonlóan élem meg, ahogyan te. Néha talán teher, de sokkal rosszabb lenne nélküle.

Az a legnagyobb gond, hogy a problémát legkönnyebben logikai úton kellene megközelíteni jelen esetben, azaz fel kellene tenned a kérdést magadnak, hogy "bocs, mi a francot akarok tkp?" Ha már több mint egy éve együtt vagytok, és most azt kéri, hogy változz meg vagy vége, akkor ez az elmúlt egy év arról szólt hogy...miről is?

Persze nem látok/látunk bele teljesen ebbe, úgyhogy csak a saját tapasztalatomat írhatom le, miszerint egy kapcsolat akkor lehet csak tartós, ha a felek egymást, vagy legalább nagyjából egymást keresik/szeretik, nem pedig keresnek valakit, aztán megpróbálják átformálni olyanra, akit szeretnének...az ilyen próbálkozások is működnek persze egy ideig, néha (sajnos) hosszú ideig is, ugyanis ennek a vége vagy az egyik fél el...rontott élete lesz, vagy egy óriási nagy vagdalkozós-kiabálós-kitörős-szomorú szakítás, ami után 1 évig gyászolni kell a megszokott dolgoktól való elválást (szerelemnek nem nevezném). És az csak az idő pazarlása az életünkből, amit senki sem engedhet meg magának.

Na ugye, ez a logikai megközelítés, de a párkapcsolati dolgokban ez ritkán hasznosítható, mert vannak az érzelmek-megszokások.
_

Fiú-lány barátság: van. Persze, előfordul hogy az egyik fél többet akar, de túl is lehet lépni ezen, ami persze nehéz, de megoldható. És néha jobban megéri...

A kibaszás társas játék, sose feledd.

+1
Ez az "ultimátumot adok" dolog egy nagyon erősen felborult egyensúlyú kapcsolatra utal, ami már régen rossz. Igazi, valódi egyensúly szinte soha nincs, ahogy azt észrevettem, de az erősebb személyiségnek törekednie kell arra, hogy hagyja a másikat kibontakozni, vagy ha ezt nem akarja, akkor arra, hogy a visszafogottsága, zárkózottsága okán ne érezze magát kevesebbnek vagy rosszabbnak, mint a párja, aki esetleg talpraesettebb és nyíltabb.

Nálunk - főleg a 9 év korkülönbség okán - én vagyok a tapasztaltabb, ha probléma van, én tudom előbb a megoldást, és tényleg nem egyszerű a sok ilyen helyzetet úgy beállítanom, hogy az egyensúly megmaradjon... Nyíltabb is vagyok, a gondjaimat is könnyebben megfogalmazom, szóval hasonló a helyzet, mint a hölgynél itt, de hál' istennek tudom a megoldást, még ha gyakorlatban nem is egyszerű alkalmazni...

Úgy kell beállítani a helyzeteket, hogy másik fél erényei - mert vannak mindenkinek - is teret kapjanak, mindenképpen el legyenek fogadva és ha van is rossz tulajdonság, vagy inkább mondjuk úgy, zavaró, az ne legyen minden rossz forrásának beállítva, ne érezze a másik, hogy az ő egyik jellemvonása egy megoldandó probléma, hanem tudni kell finoman jelezni, hogy bár mi sem vagyunk tökéletesek, egy kis aránytalanság ütötte fel a fejét a kapcsolatban!

Pl. barátnőm eléggé önző típus, ami most így szarul hangzik, de nem igazi probléma, mert az esetek többségében ez nem mutatkozik meg, sőt, inkább az ellenkezője, tehát triviális példával élve: soha nem venné el mondjuk előlem az utolsó darab süteményt, ha mégis, akkor ő adná a számba.
Viszont ha úgy érzi, hogy nem vele foglalkozok, tehát pl. lelépek haverokkal meginni egy sört (mondjuk 3-4 órára, mert pókerezünk is egyet), akkor mire hazaérek, vagy 3-4 levél vár facebookon, hogy mennyire hiányzom most, meg igazából ő mennyire örül, hogy kimozdulok a többiekkel is, stb., de az egész teljesen átlátszóan arról szól, hogy önszántamból nem vele foglalkozok, hanem másokkal vagyok, és ez zavarja.
Ez pedig önzőség valahol, de nem az a fú, de gonosz fajta, igazából valahol jól is esik, csak idegesítő azért És ezt szépen - kb. ugyanígy - fel is vezettem, hozzáfűzve, hogy mivel nincs nagy probléma, már az is elég, ha tudatosul benne ez a helyzet, és nem vált át tagadása rögtön az "önző" kifejezés hallatán... (vannak más jelei is ennek, az önzőség helyett pontosabb a "kapcsolat bizonyos téren felborult egyensúlyának a figyelmen kívül hagyása", de tudom, menjek már a picsába )

Ezek olyan aprónak tűnő dolgok (főleg egy ilyen "változz meg egy hónap alatt!" ultimátum mellett), hogy talán csak legyint mindenki, de a felhalmozódásuk az egyik fél elégedetlenségéhez vezethet, ami már eleve rossz dolog. Alapelv, ami gyakorlatban is működik: mindenki a saját eszközeivel érje el, hogy úgy feküdjön le aludni minden áldott este, hogy nincs benne semmiféle rossz érzés a másik iránt. Hogy ez megbeszélés, vagy egy kiadós szex eredménye, az lényegtelen, minden kapcsolat máshogy épül fel, de a módszer működik

Na, ezért nem járok én ebbe a topikba Ítéletnapig tudnék pofázni és okoskodni mindenről

Respect is not given. It's taken.

Mivel éppen most lett célul kitűzve, hogy több lány látogassa az oldalt, aminek következtében például ez a topik is átesett egy kisebb névváltozáson, ezért szerintem kifejezetten örömteli a jelenléted itt.

Ami pedig a leírtakat illeti, nem tudom, milyen válaszokra számítasz, de ha olyanokra, hogy ez a kapcsolat ennyi információ alapján nem igazán tűnik működőképesnek, akkor szerintem bejön a megérzésed. Én legalábbis így gondolom.
Az addig rendben is van, hogy egy kapcsolat arról szól, hogy a két fél megpróbál alkalmazkodni egymáshoz, ennek során talán még valamennyit fel is ad saját magából, de azért ennek megvan a maga határa. Ha ezt túl kell lépni akár csak az egyik félnek is, akkor ott már valami nem stimmel, talán túl nagy az áldozat. Hozzá kell tenni, hogy csak a saját nézőpontodat ismertük meg, de ennek alapján úgy tűnik, kissé talán egyoldalú és irreális elvárásokat támasztott a párod veled szemben. Kapsz egy hónapot, húzz bele, legyél életrevalóbb? Ezek milyen ultimátumok? Olyan, mintha azt mondaná neked, hogy legyél valaki teljesen más, mint akit megismert, és akit elvileg megszeretett. Azt a kérdést sem ártan feltenni magadnak, hogy szerinted is szükség van-e a kért változásokra, meg akarsz-e változni egyáltalán, vagy csak egyszerűen megfelelési kényszer alatt állsz, miközben te jobban szeretnél olyan maradni, amilyen tényleg vagy. Ha igen, akkor szerintem később sem fogod jobban érezni magadat.
Az biztos, hogy tőlem nem sok biztatást kaptál a folytatásra, de a véleményem az, hogy olyan kapcsolatban vagy benne, amiben alárendelt szerepet játszol. Vannak, akik ezt nagyon sokáig el tudják viselni, én nem úgy látom, hogy te közéjük tartozol.

üdv mindenki
bocsika hogy lányként bepofátlankodok ide
szeretném én is leírni a helyzetem, mert már teljesen tanácstalan vagyok.. és szeretném tudni hogy kívülállók hogy látják a dolgokat.
a barátommal kicsivel több mint egy éve vagyunk együtt, az egyetemen ismerkedtünk meg, tök sok közös van bennünk, majdnem ugyanazokat szeretjük. és most jön a de
lány létemre nem vagyok az a mindent megbeszélős, kibeszélős fajta, a gondjaimat inkább meg tartom magamnak, és inkább megoldom egyedül, nem vagyok olyan beszédes fajta sem, nem igazán szeretek az érzéseimről sem beszélni. ő viszont ebben teljesen az ellentétem.
voltak ebből gondjaink és én próbáltam is ezen változtatni. most viszont pár hete összeveszünk ezen. szerinte egyáltalán nem is változtam és kicsi időt kért hogy gondolkozzon. aztán végül azt mondta hogy kapok egy hónapot, de nagyon húzzak bele, legyek életrevalóbb stb. őt csak ez az egy dolog borítja ki, azt mondta ha ez nem lenne, akkor tökéletes lennénk és problémáink sem lennének. én életemben nem próbálkoztam annyit mint az elmúlt héten, kimondani amit gondolok, akkor is mondani valamit amikor éppen semmi nem volt a fejemben. tényleg mindent beleadtam.
most hétvégén nála voltam, minden teljesen jó volt, és úgy éreztem tényleg jó úton vagyok.
másnap mikor eljöttem ő valamin nagyon összeveszett a testvérével, az anyja is ki volt akadva, hogy mekkora arca lett, és ebből kijött az hogy az anyja szerint én mennyire trehány és züllött egy ember vagyok, nem csinálok semmit, csak koszt, meg ugyanolyan vagyok mint eddig, a fia mellé valami határozott ember kell és nem én (ezt nem nekem mondta). amikor barátom ezt elmondta, ő is azt gondolta hogy ezt most miért kellett, meg hogy nem igaz. viszont.. én kértem egy kis időt hogy felfoghassam és ülepedjen, és mikor átgondoltam, ő már azon az állásponton volt hogy az anyjának igaza van, mert hogy a szobámat sem tudom rendben tartani ami azt mutatja hogy az életem sem rendezett. szerintem ez egy nagy baromság. itthon tesómmal mi tartjuk rendben a házat, főzök ha nincs ideje anyumnak, neki csak mosogatnia kell(azt ki nem állhatok, persze ha nagyon muszáj, megcsinálom).
később még megkérdeztem hogy szerinte jó irányba haladok e, lát e valami javulást.. mert már totál nem értettem semmit
a válasza meg az volt hogy nem nagyon. ettől annyira padlón vagyon hogy teljesen összezavarodtam, úgy érzem akármit csinálhatok neki semmi nem lenne jó, hagyom a francba az egészet, én többet már nem bírok el, így is attól hogy folyton bizonyítanom kell, akkora súlyt érzek magamon hogy elviselhetetlen. este nem tudtam aludni, eljutottam oda hogy másnap véget vetek az egésznek és ebben 100%ig biztos is voltam.
ennek ellenére még mindig ugyanúgy szeretem, soha semmiért nem haragudtam rá, és nem is tudnék talán.
aznap éjjel felhívott, ezzel megint összekevert, már nem voltam biztos abban hogy tényleg azt akarom hogy vége legyen
tegnap délután eljött a suliba elém, beszélgettünk, mondtam hogy már nem vagyok semmiben biztos, elmondta hogy ő nem úgy értette hogy nem változtam, neki a nem nagyon nem egyenlő azzal hogy nem, és hogy jól csinálom, csak ne adjam fel, ő is ugyanúgy szeret
most gondolkodnom kéne hogy hogyan tovább, anyja szeme elé kerülni egyáltalán nem akarok többet(most egyenlőre legalábbis)
őt viszont tényleg nagyon szeretem, és mindent megtennék érte
nem szeretek annyit gondolkodni, mert ilyenkor van hogy beképzelek dolgokat, meg hülyeségeket hozok ki dolgokból, mert annyira kész vagyok
úgy érzem öbb bíztatásra lenne szükségem ahhoz hogy folytatni tudjam, vagy nem is tudom
kicsit hosszú lett, és még tudnék hozzátenni dolgokat, ha gondoljátok leírhatom
előre is köszi ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa (bár azt hiszem tudom mik lesznek a válaszok, mégis szeretnék pár tanácsot meg okosságot olvasni) avascript:insertsmiley('')

* *** *

és hogy a témához is valamelyest hozzászóljak.. én sem értek egyet azzal hogy nincs fiú lány közötti barátság, és most magamból indulok ki, a szakon, amire járok, rajtam kívül csak srácok vannak (infósok között kevés a lány ), mindenkivel jól kijövök, mondhatjuk hogy sokakkal barátok is vagyunk, és még egyikre sem néztem úgy hogy hűűű őt annyira imádom és beleszerettem és ez fordítva is így van

"Csak azt tartsd észben, hogy egy nő és egy férfi közt nem lehet csak barátság. Az egyik fél idővel mindig többet akar. Ez így természetes. "

---

Nem értek egyet Persze ha biológiai szükségleted, hogy minden nőre rámenj, akkor lehet, hogy többet akarsz majd, de nekem több nő barátom is van, sőt, a barátnőmnek is csomó fiú barátja van. És nem hiszem, hogy egyikünk is többet akarna a másik nemű barátaitól. Simán el tudok beszélgetni egy lánnyal anélkül, hogy "beleszeressek", miért is tenném, ha van egy nő az életemben, akit imádok??? De elfogadom, hogy nem mindenki van ezzel így...

Szenvedély nélkül a foci halott.

Dark előszörijét első blikkre durvának vetted de itt alattam levezet és bizonyít.
Felejtős a lány.

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

Csak azt tartsd észben, hogy egy nő és egy férfi közt nem lehet csak barátság. Az egyik fél idővel mindig többet akar. Ez így természetes.

Tapasztaltad, hogy míg egyik nap azon aggódott, hogy elveszítene barátként, a "másik nap" már szóba sem akar állni veled. Nem az a fajta, akit egy éjszakára meg lehet kapni, de azért a smárolás belefér egy szakítás után, miközben - állítólag - még mindig szereti az exét? Na, az ilyen érzelemfüggő nőket is kerüld, olyanok, mint a rák (nem, nem az állatka). A legjobb, amit tehetsz magadért, hogy elfelejted.

Dark Archon | i5-12600KF - RTX 3070 - 16Gb - Windows 10 x64 | BF4: DarkArchonHUN | Cube Nature EXC | Canyon Endurace 7

Mindenkinek köszönöm a hozzászólását, ahogy az elmúlt időkben ez a dolog is pihenőpályára került, bár nem miattam. Volt egy kis szarkeverés az ex részéről, én meg tehetetlen helyzetbe kerültem olyannyira, hogy most én vagyok mindennek az oka. Kellett egy nap, míg kiadtam magamból a dolgokat, teljesen friss történtekkel ezért sem számoltam be. Egyenlőre az a szitu, hogy még csak szóba állni sem hajlandó velem, márpedig azért egy 4 év jóbaráti viszonytól azért nem ezt vártam. Hogy a szavaival éljek: "Kérlek, most hagyjuk egymást egy darabig, idő kell nekem, hogy újra tudjak veled beszélni". Szóval jah, többet reméltem a szituációtól, ehelyett ami volt, azt is ugrottnak minősíthetem egyenlőre. Bár elméletileg én bántottam meg őt azzal, hogy mikor vele voltam azt mondtam, hogy nem gondoltam volna, hogy így alakulnak a dolgok, majd rá 5 napra azt mondtam neki, hogy az igazat megvallva átvillant az agyamon, hogy mi van, ha ez lesz, és bejött, erre felkapta a vizet, és erre a választ vasárnap kaptam meg. A válasz eléggé szemrehányó volt sajnos, részben jogos indokokkal, hogy többször hazudtam neki(bár ebből csak az utóbbi alkalom rémlik csak nekem, hiába, pasi vagyok), bár ezt is csak inkább enyhe füllentésként tudnám max elkönyvelni, meg, hogy hányszor meg hányszor megbántottam őt(jogos pont, pl a szalagavatós ruhájára megmondtam, hogy nem az én világom, és a barátnője ruháját sokkal inkább eltudnám rajta képzelni(ezen a ponton majdnem sírt a méregtől, annyira rosszul esett neki, de hát szar dolog teljesen őszintének lenni, bár tudom, hazudhattam is volna, de akkor ugye, most meg az lenne a baj, valamint amit leginkább sértésként vett, az az, hogy amikor ő volt oda értem, én sem törődtem az ő érzéseivel, és, hogy most semmiképp sem tudna senkivel sem kapcsolata kezdeni, még velem sem, főleg, a fent említett pontokban említett vétkeim miatt, másrészt az exét még mindig szereti. Szóval ez ilyen ténylegesen full szar szituáció, amivel nem, hogy nem nyertem semmit, de egyenlőre sokat veszítettem.

Most kisebb sebeket okoztak nekem ezek a történtek, bár teljesen nem törtem meg, és most képes vagyok arra is, hogy ne keressem. Nehéz volt a tegnapom, a mai napom is csak azért vagyok jobb passzban, mert a legtöbb barátom kitart mellettem és nekik köszönhetően mindig tudok egy újabb nagy kanállal meríteni az életből . Főleg, hogy BGF-en a kedves csajismerőseimmel elhülyéskedtünk egy makroökonómia előadást és tök jó hangulatban telt minden, szóval nem hagyják, hogy elhagyjam magam . Bár csúnyán megjártam a dolgot, azért Dark Archon állításával azért szembeszállnék, mert nem az a fajta lány akit egy éjszakára meglehetne kapni. Ettől függetlenül, szerintem nem ezt a bánást érdemeltem volna, főleg, ha barátként tekint rám. Így nekem most nagyot esett a szememben, ettől függetlenül még úgy érzem, hogy akarok tőle többet, de nem élem bele magam. Az idő az okozott sebeket begyógyítja, de hegként az emlékek megmaradnak a történtekkel kapcsolatban, kíváncsian várom, hogy milyen fejleményeket hoz ez a helyzet, és úgy ánblokk a jövő. Azért a rehabom már elkezdődött, szerdán bulival ünneplek a volt 20. születésnapom tiszteletére(ami persze, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén volt) és a vizsgaidőszak végének örömére

"...ha mi egyszer szakítanánk egy örök életre megbánná, hogy nem beszélhetne velem úgy mint eddig" - ismerős gondolat... szerintem ne várj ettől semmi hosszabb távút. Én is úgy látom, mint Dark Archon, ráadásul nekem egész friss a hasonló élményem. De tényleg csináld, amit gondolsz.

Megjegyzem, nekem így utólag bejött a dolog és nem bántam meg. Az, hogy összejöjjünk - most már belátom - sansztalan volt. Először eltöketlenkedtem a dolgot, amikor lett volna rá rohadt jó esélyem. Meg amúgy is elég szar szituáció volt. Lehet, hogy hülyeség volt belemenni, de nem hinném, mert egyáltalán nem bántam meg. Végül is kijött a dolog a szituhoz képesti maximumra - szex -, azon kívül is volt pár reményteljesnek vélt pillanat, és ezek nekem bőven megérték a bizonytalan meg elkeseredett napokat. Mára meg abszolút elszállt az érzelem, ami cseszegethetne még mindig.

Úgyhogy szerintem csináld, ami jól esik, de azért nagy dolgokat ne várj (úgyis várni fogsz...).

Nem akarlak megbántani, de szerintem 3-4 hét és elfelejted, csak (akár most, akár mikor írtad) Benned volt még a "pillanat varázsa", ami miatt ennyire erősen érezted azt, amit. Egy esetlegesen is csodálatos délutánra még nem szabad alapozni ilyen "soha nem hagynám el" dolgokat, mert abból csak zavarodottság, meg kellemetlenkedés lesz később.

Persze ha nem így van, akkor hajrá, ne add fel és szvsz ne hozd fel ezt a "na, legyen már több mint barátság" témát, és akkor megy minden a maga útján.

A kibaszás társas játék, sose feledd.

"nem tudja, mert mint pasi tetszek neki, meg mint ember nagyon szeret, de inkább barátságot szeretne csak, semmint párkapcsolatot" = "Nem igazán jössz be nekem, de most, hogy nem dug senki, jól esik egy balek, aki foglakozik velem. Egy szánalom-szex talán beleférne, de hogy a feleséged legyek egy nap, neadj'isten gyereket szüljek neked, ki van zárva."

Amúgy csinálj, ami jól esik neked, vannak dolgok, amiket mindenkinek magának kell megtapasztalnia.

Dark Archon | i5-12600KF - RTX 3070 - 16Gb - Windows 10 x64 | BF4: DarkArchonHUN | Cube Nature EXC | Canyon Endurace 7