Az Erzsébet-híd lábánál voltam. Ment a tüzijáték, szokás szerint unottam nézegettem, ahogy robbannak a rakéták a levegőben. Aztán jött a nagy szél. A "repeszdarabok" arrafelé szálltak, ahol mi voltunk. A szemembe húztam a sapkát, nehogy vmi kiverje a szememet. Nézegettem jobbra-balra. Baloldalon égő repeszdarabok estek a házak tetejére, a bejjebb lévő utcákra és az erkélyekre. Gondolom rám is esett vmi, mert éreztem, hogy 1-2 alkalommal vmi a fejemre esik. Aztán elkezdett cseperegni az eső. Na mondom magamban, kurvajó. 1 perc múlva elkezdett zuhogni az eső. Szó szerint másodpercek alatt bokáig érő víz lett az utcákon. Keserűségemben felnevettem, hogy csak én lehetek ilyen szerencsétlen. Gondoltam behúzódok a közelben lévő buszmegállóba. Behúzódok, de még mindig jönnek-és jönnek. Préselték a beljebb lévőket. A végén kitört az egyik üveg a nyomástól, ekkor a tolakodók ártatlanul odébbálltak. Már csak "simán esett az eső", amikor mondom magamnak, ideje hazaindulni. Megyek haza (gyalog, nem lakom olyan messze onnan), jönnek az autók szokás szerint az úton, ahogy kell. Az emberek pedig nem a járdán mennek. Ugyan, mi a fenéért van az. Az út közepén ment majdnem mindenki. Az út teljes szélességében. Az Astoriánál végre kijöttek a rendőrök. 2 kocsival, az emberek továbbra is az út közepén mennek. Odamegyek a rendőrökhöz, akik éppen szálltak ki a kocsijaikból. Az megállok, gyorsan beszámolok egy egyik rendőrnek a helyzetről, mert nem tudott mihez kezdeni. Továbbmentem, a rendőrök próbáltak rést nyitni, hogy az autók tudjanak haladni. Ez nem jött össze. A blahán már sokkal felkészültebbek voltak. Kiálltak az útra és feltereltek mindenkit a járdára. Na mondom mindjárt itthon vagyok. A szememmel keresek egy villamost, amivel hazajuthatok. De szerencsémre az egyik háznak leszakadt a teteje, ami letépte a felső vezetékeket. Na megint átfut az agyamon a "na bazdmeg" szókapcsolat, úgyhogy gyalog megyek haza.
Egyébként nem pánikoltam be. Az egyetlen dolog, ami idegesített az az volt, hogy eljöttem otthonról szandálban, pólóban, sapkában.
"Idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig lehetségig mívelni kötelesség." /Kölcsey Ferenc/
