S. Kubrick életműve egyike a legnagyobb fehér foltjaimnak, hát most belekezdtem és nem igazán bántam meg. A lényeggel kezdem: utóbbi időben már nem igazán fognak meg a történeket, tegyenek bele bármilyen csavart, akármilyen ügyes helyzeteket, vhogy hidegen hagy, ha vmi miatt emlékszem egy filmre, akkor arról a karakterek tehetnek. Ezért jók nagyon Tarantino vagy Kevin Smith filmjei, mert életet lehelnek a 2 dimenziós, papírízű lúzereknek/gyilkosoknak/akárkiknek.
Na ez lenne a legfőbb erénye a Full Metal Jacket-nek is, valami kegyetlenül eltalálta Kubrick a főbb szereplőket, több is van belőlük, így azért annyira nem árnyaltak mint mondjuk Jules és Vincent, de amit egy átlaghosszal bíró filmben ki lehet hozni, az itt előkerül.
A film első harmada egyszerűen zseniális. Persze annak is kell lennie, ez köt majd le a "maradék" 2/3-ra, de ez itt kurva nagy: egy kiképzést láthatunk, Vietnámba vonuló katonákét. A kiképzőtiszt pedig egy állat, de nem viccelek, tényleg az: egyetlen emberi hangon kiejtett káromkodásoktól mentes (ilyen nyakatekert anyázásokat sem mostanában hallottam
) nem jön ki a száján, gyakorlatilag végigüvölti a film első fél óráját.
A hátralévőkben pedig háborút kapunk, inább Őrület határán-t mintsem Ryan-t, hál' Istennek persze, de igazából egyikhez sem hasonlít, elég szatririkus az egész, talán csak az köti az előbb említett társához, hogy próbálja picit megmutatni a háborús életérzést, a kiszolgáltatottságot, meg a többit, amit kell.
Gondolkodtam, hogy befejezem a pontozást, mert már annyi mindent túlpontoztam eddig is, hogy még a végén vki számon kéri rajtam...
Inkább megpróbálom tömören összefoglalni a lényeget.
Ha valakit egy kicsit is érdekel, hogy mi mindenen mentek keresztül a valaha háborút megjárt vagy ott elesett emberek, annak csalódnia kell: soha nem fogja megtudni. De közelebb kerülhet hozzá, ha megnézi ezt a filmet, már amennyire otthon a fotelből lehet.
Hasonló, általam látott filmek: Tigerland - Tigrisek földjén, Thin Red Line - Az őrület határán.
Respect is not given. It's taken.
