Végre egy kis hétvégi Dajhard, yeah - mondtam, de valahogy nem azt kaptam, amit vártam. Jó, nem vagyok elvakult DH-mán, ilyen nagy akciófilmek közül inkább a Terminator 1-2, meg a Mad Max-ek jönnek be. Arra azonban nem számítottam, hogy a színvonal képes lesz ekkorát esni az első három DH-filmhez képest. (Mindenképpen megjegyezném előzőleg, hogy az első hármat bármikor megnézném mégegyszer - a harmadikat vagy 10x láttam.)
Induljunk el onnan, hogy a történet gagyi - egy sértődött számgép-mester bosszút áll az amerikai államon, mert nem vették őt komolyan, blablabla. Csak McClane és friss hekkerhaverja segíthet (róluk később). Az elején még szórakoztató, ahogy a főgonosz és társai megbénítják a közlekedést, és meghekkelik a tévécsatornákat - ez legalább olyan jól jött ki, mint anno a német kollégák belépője. A Tűzvész-akció többi része azonban szinte tökéletesen feleslegessé válik a film közepétől. Most komolyan, áramszünet a Keleti Parton, mennyi mindent ki lehetett volna már hozni ebből! Ennek ellenére csak annyi a végeredmény, hogy sötét van, ezt még az amcsi polgárok is meglepően jól viselik. Gonoszék hiába állítják le a mobilkommunikációt is, onnantól kezdve talán még többet is telefonálnak a filmben. A digitális terrormerényleteik egy idő után így gyerekcsínyekre alacsonyodnak le, a vége felé már nem lehetett komolyan venni a rosszfiúkat.
Velük szemben Brúsz Villisz jól hozza a formáját, az öreg John McClane-hez csakis ő illik. Szintén jól eltalálták a társát, a hekkersrácot - eredetileg Vasingtonba kellett volna őt McClane-nek szállítania, de az út nehezebb ennél, kellenek a képességei is. Nemcsak olyanok ám, hogy hekkelés és számgépes ismeretek, hanem pl. Ész is (kedvencem egy kocsi slusszkulcs nélküli beindítása volt - csak semmi drótokkal való babrálás
).
Akciórészek: az egyik "többet vártam"-faktor, legalábbis a képek alapján, amik jóval izgalmasabbnak tüntették fel a filmet. Van ugyan néhány "anyád" meg "ezszép" jelenet, de igazán lélegzetelállítóval nem találkoztam. Össz-vissz két fasza akciójelenet van (mivel a sztori totál érdektelen, kevésbé finoman mondhatnám azt is, hogy két fasza jelenet), az egyik egy brutális roncsderbi az alagútban (zárásként a rendőrkocsi vs. helikopter összecsapással), a másik McCl@ne bunyója a nindzsa-nőci ellen. A többi már csak "korrekt" meg "elmegy" kategória, a vadászgép színrelépésekor már elálmosodtunk, és a Végső Leszámolás sem volt olyan érdekes, mint amennyire annak ígérkezett. Itt is van már egy másik gikszer, a dramaturg: képesek akár 10 percnyi izgalomfokozó dramaturgiai szünetet tartani, hogy kapjunk egy-egy félperces eksönt.
Hm, hát kissé leszóltam ezt a filmet. A legdurvábbra azért még kitérnék: ezt a részt erősen sterilizálták, megnyirbálták a káromkodásokat, és vér is alig fröcsög (McClane trikója ezúttal tiszta marad). Ez már csak a filmesek korhatár-fóbiája, még a sorozat védjegyeit is képesek elhagyni az alacsonyabb besorolás kedvéért. Nem mondom, egyszer érdemes megnézni (lehetőleg feliratosan, mert ez a magyar szinkron is az álmosító elemek közé tartozik), de senki ne várjon túl sokat, ahogy én tettem. Összességében ugyanúgy járt ez is, mint a Terminátor és X-Men filmek harmadik részei: maradt még benne power (kicsit több is, mint azokban), de attól még lefulladt. Brúsz Villisz még elvállalja az ötödik részt, annak remélem jobban fogunk örülni, aztán thx, elég volt, nem kérünk többet, ez a franchise így jó. Nézzük meg inkább újra az első három részt.
Értékelés:
2.8/5.0, egy átlagnál jobb akciófilm, és viszlát.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
