Vallások

Meph: Nincs hozzá sok közöm, csak ráakadtam netezés közben és érdekesnek találtam.
Darwinnal kapcsolatban: Gondoljunk arra, hogy a rabszolgatartás virágkorában milyen jól jött egy ilyen evolúciós elmélet, amikor a szerencsétlen négereknek bemesélték, hogy ők a létnek még egy alacsonyabb formájában vannak, és bele kell nyugodniuk, hogy nem egyenlőek a többi emberrel. Szolgálniuk kell őket, mint az állatok. Még azt is el bírom képzelni, hogy a rabszolgatartók anyagilag is támogatták az ilyen számukra kedvező elméletek kidolgozását.
Darwin saját könyvében (A fajok eredete) beszél a hiányzó láncszemekről, azokról az átmeneti fajokról, melyekből a legtöbbnek kellene lenni a múzeumokban, kövülettárakban, és csak remélni tudta, hogy idővel ezek is előkerülnek. Az eltelt 150 év alatt ez nem történt meg. Darwinnak ez a bizonytalansága nagy lelki vívódást okozott és valósággal belebetegedett. Ő maga érzelmi alapon szakadt el Istentől (lánya halála) és nem elsősorban tudományos okokból. Csak kevesen tudják, hogy papnak készült. Mellesleg ha élne Darwin, a Pápával ma nyugodtan kezet rázhatna, mivel a Pápa '96-ben elfogadta(tta) az evolúció tanát. (Ez is egy jó téma...)
A mai ember is érzelmi alapokon menekül Isten elől, a tudományos magyarázkodás csak álca, és nem tudja, hogy amit egész életén át keres, az maga Isten.
Capali: Igazad van azzal kapcsolatban, hogy addig nem hiszel el valamit, amíg te magad meg nem tapasztalod. Az eddig felsorolt "tudományos" érvek nekem sem lettek volna elegendők, és nem is ezek győztek meg. Ha lenne tökéletes bizonyíték, nem lenne szükség hitre. Ami meggyőzött, az a sok tapasztalat, amit Istentől kaptam. És hidd el, nem érzelmileg túlfűtött eksztatikus élményekről beszélek, hanem hétköznapi körülmények között megtapasztalt segítségre, ami nem jöhetett máshonnan. (Használhatnám a "csoda" szót, de ez mára már lejáratott szó lett, ezért maradok a "tapasztalat"-nál.)