Egy pár órája jöttem ki a japán moziteremből, és még mindig a hatása alatt vagyok, ami elég ritkán fordul elő. A feudális Japán végén járunk, amikor is egy kegyetlen úr, a sógun öccse, sorra követ el atrocitásokat a nép ellen. Ezt megelégeli az egyik idősebb szamuráj, és elindul, hogy tizenkét társával együtt véget vessen a kegyetlenkedésnek.
Valami félelmetesen jó volt! (Annak ellenére, hogy nem sokat értettem a beszélgetésekből.
)A két és fél óra ilyen gyorsan még nem repült el, az tuti! A hangkeverők nagyon elemükben voltak, ugyanis minden egyes kardcsapás, szúrás, emberi húsba való vágás a székbe passzírozott, és a film végéig ott is tartott. A film első harmada egy horrorfilmbe illik, míg az utolsó, több mint 40 perces elkeseredett csatajelent olyasmi, amit igen ritkán lát az ember a vásznon...
Trailer itt. Bővebben majd a novemberi factorys cikkben fogok írni róla.
9/10
"These are times of fast foods but slow digestion; tall man, but short character... It is a time when there is much in the window, but nothing in the room.
