"Mert nekem nem attól szerep játék, hogy kiválaszthatom, hogy mivel lövök, hova ugrom és melyik varázslatot használom, hanem attól, hogy egy adott szituációt, ami alatt elsősorban nem harcra gondolok, több féleképpen megközelíthetek és megoldhatok."
Aggyá' egy pacsit!
Jó dolog a taktika és a karakterfejlesztés, igénylem is ezerrel, de ha nincs alátolva egy erős sztori (ami alatt magát a játékmenetet is értem, nemcsak azt, hogy mondjuk adott esetben könyvbe foglalva is legyen értelme a játéknak), jó sok választási lehetőséggel, jobb esetben logikai feladványokkal is (BG2, btw
, akkor köszönöm, majd keresek mást.
Engem kifejezetten zavar, hogy manapság a szerepjáték fogalommal - válaszul többek között a Bioware játékainak durva elbutulására és faék egyszerűségére - egyre inkább a száraz, technikai elemekre összpontosító (X órás karakteralkotás, számológéppel és vonalzóval harcolós-taktikázós) vonalat azonosítják. Mert az volt a Zigazi, a nagyon nagybetűs erpégé.
Persze megvan ezeknek a megfelelő felvevőpiac, önmagukban nincs velük semmi gond, de mégis hol van ezekben a szerep, amit el kell játszani?
.)
Csak anno az első RPG-k között volt, amit kipróbáltam és bizony még ma is előveszem. És nem tartom jobbnak, mint valójában volt, de ha magában nézed akkor a grafikától eltekintve bizony még ma is megállja a helyét. Plusz nekem még ott van az emlékek között a négy órás karakteralkotás is, mire sikerült az igazzy etalont kigörgetni
A maga idejében azzal is heteket töltöttem, de azzal is napok mentek el mire sikerült kitalálnom az optimális faj-képesség kombókat, amivel rengeteg vacakolással, de maximalizálni lehetett minden statot.