A DAI-ban így száz óra után a következőket látom:
pozitívum
- a már sokat emlegetett helyszínalkotás kifejezetten előrelépés a szögegyenes DA2/ME2/ME3 dungeonökhöz képest, tényleg, le a kalappal
- a történet/csapattársak színvonala megmaradt, ez is hatalmas öröm
negatívum
- a harcrendszert én személy szerint unalmasabbnak érzem, mint valaha, ennél még a DA2-t is jobban élveztem, ez negatívum,
- talán csak az XX kromoszómám teszi, de kifejezetten zavarnak az egysíkú páncélok/ruhák, a rugómra bármit adok, ugyanabban a nyitott mellényke+sál stílusú göncben rohangál, az egyetlen alternatíva pedig egy gigászi, ocsmány páncél, legalább egy kicsit több változatosság lehetett volna a téren,
- a kiválóan felépített helyszínekből szinte teljesen kifelejtették az érdekes NPC-ket ÉS ellenségeket is ("ó, itt a terület főgenyája, akinek az előkerítéséért három órán át rohangáltam fel-alá? á, ez is csak a századik nevenincs senki, öljük le gyorsan"), Skyholdot és Havent leszámítva üres nagy hodály az összes, ellenben a DAO/DA2 és az összes Mass Effect színes, érdekes, rengeteg remek párbeszédet biztosító területeivel, és ez számomra egy bazi nagy, "davkar és az ME3 vége" szinten megbocsáthatatlan mínusz.
Úgyhogy most leginkább az "egy lépés előre, kettő hátra", illetve az "amit nyertek a réven, azt elvesztették a vámon" mondásokat tudnám sorolni. Vagy a "tök jó játék, csak...", meg a "egyszerűen fantasztikus lehetne, meg nem rossz az irány, amerre elindultak, de..." szövegeket.
