Doom Upon All the World
Erre nincsenek szavak.
SPOILEREnnél vérszegényebb, fantáziátlanabb, RÖVIDEBB végső küldetést talán még soha nem láttam Bioware-játékban.
A lezáró cutscene-ek persze kellően hatásosak voltak, nade ez meg mi volt? Fel voltam készülve még legalább egy órányi játékra, valami kergetőzésre és stratégiázásra Skyholdon, mint Denerimben, Kirkwallban, a Collector hajón, a Citadelen, a Földön, a Star Forge-on, és még sorolhatnám, erre annyi az egész, hogy odateleportálok Coryphebutthoz, püfölöm őt és a sárkányt, és ennyi?
Mély tisztelettel elnézést kérek Davkar kollégától, de én nem látom, hogy olyan hű, de meghaladtuk volna az ME3 befejezésének a szintjét.
Ez az a játék volt, amit a sztori*, a csapattársak, a war table és a lenyűgöző helyszínek vittek el a hátukon. Ha a DAO játékmenetét lehetne egyesíteni a DAI pozitívumaival... no, az lenne a tökéletes Dragon Age játék.
Újrajátszás itt nem nagyon lesz, ami alternatív verzió érdekel, azt majd megnézem a tubuson. A DLC-k viszont már holnap jöhetnének, mert természetesen vannak még elvarratlan szálak, továbbá szívesen kalandoznék még egy sort a megszeretett karakterekkel.
*
SPOILERHozzáteszem, hogy Cory sem volt valami érdekes ellenfél, igazából nem is ő tartotta fenn az érdeklődésemet, hanem a világban már az ő színre lépését megelőzően is jelen lévő konfliktusok - mágusok, templomosok, seekerek, Orlais, Ferelden, elfek, Tevinter, Carta és a többi jómadár - amiket egész jól sikerült ábrázolni. Corywhatshisface csak egy katalizátor volt. De ez nem menti fel az írókat az alól, hogy gyenge főgenyát írtak.