Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Filmek - mozi, TV, DVD

»» HBO - A Song of Ice and Fire



Írd ide hozzászólásod:

4313 levél
19.05.19. 18:16
Juraviel.Ihuan.Bedvin
A héten több mindent megrágtam magamban meg a netet olvasgatva a szereplők kapcsán. Ezek javarészt annak köszönhetőek, hogy többségében remek a szereplőgárda, és még ezt a zanzásított lezárást is kiemelkedően tudják megjeleníteni. Meg próbáltam a könyvek szellemiségéből közelíteni, kitölteni a "lyukakat", nyilván ezek egy részére ráfogható, hogy belemagyarázás, és nem ad felmentést a "lazy writing" alól.

Jaime karakteríve, ahová kifuttatták, valóban hét évadnyi változás sutba dobásának tűnik, javarészt még most is így látom. Mégis, aztán eszembe jutott Michael Fassbender zseniális alakítása a Shame (A szégyen)-ben, és úgy érzem, párhuzamba állítható részben Jaime sorsával. Fantasztikus film, Brandon Jaimhez hasonlóan megijed a normális kapcsolat kialakításának az ő szemszögéből nézve árnyától, inkább elmenekül, és még jobban belemerül abba a függőségbe, ami a pusztulását hozza el. Szerintem Nikolaj Coster-Waldau az ágy szélén ülve, pusztán az arcjátékával mesterien átadta ezt az érzést, hogy itt lenne előtte egy más élet lehetősége, amellett a nő mellett, akire a lovagi eszménykép megtestesítőjeként feltekint, de mégis képtelen rá. Ez is rohadtul életszagú, amikor változtatni akar valaki, de képtelen rá, és nem képes elfogadni magát jó emberként, nem tudja megtenni ezt a lépést. A végső búcsúja Tyriontól, hogy ő leszarja az embereket, közben meg nem, pszichológiai szempontból passzol a személyiségéhez.

Tyrion vakságát és szándékainak a vesztét pedig részben az okozta, amire az apja számtalanszor felhívta a figyelmét, hogyha nőkről van szó, hajlamos a fától nem látni az erdőt (és van benne egy irónia, hogy az apja vesztét is részben egy nő okozza, Shae jelenléte egy végső lökés volt, hogy az amúgy benne megfogalmazódott és óhajtott tettet véghezvigye). Az ötödik könyv kapcsán is felmerült a kritika, hogy ez a Tyrion már nem a megszokott Tyrion, lényegében nem találja a helyét. Felületesen szemlélve pedig szerintem Daenerys mindent megtestesített számára a sárkányokkal együtt, amiről gyerekkora óta álmodozott, illetve megkapta azt a megbecsülést, amit sem a saját földijeitől, sem a családjától nem kapott meg (főleg, az apjától, akire sok mindenben hasonlított), sőt, az elfogadást, hogy ő kicsoda is valójában, ezért hajlamosabb volt, hogy elkerülje a figyelmét az intőbb jelek sokasodása, de jelleméből adódóan görcsösen próbál mindent megtenni a végső pillanatokban, hogy megmentse azt a várost, amiért már vért izzadott egyszer a megmentéséért, ahol megalázták, ahol a tárgyalásán megígérte, hogy örülne, ha mind meghalnának, mert ezt a várják tőle, hogy ezt mondja.

Stannis azt mondta Jonra, mennyire hasonlít a jelleme a (nevelő)apjáéra, Eddard Starkéra, és ez valahol igaz is rá, ez okozza vesztét, pont az, ami Nednek, a becsületesség, pontosabban az önmagába vetett hit, hogy az igazságosságra törekszik, azzal karöltve, hogy hiába próbálja az életét elvek mentén élni, másokat is erre ösztökélni, de mivel sosem tudta ezt véghez vinni, így mások akarata, vágyai rángatták. A karakter bukása pedig szerintem abban áll, hogy nem képes felmérni, hogy működik a világ a valójában, hogy az embereket mennyire a sajáét vágyai és céljaik k irányítják, hogy ezek mennyire nem tarthatóak kontroll alatt (ahogy azt mindenki megtapasztalhatta, amikor Ned bevallotta "árulását" Baelor Szentélyének lépcsőjén és semmi sem a forgatókönyv szerint zajlott). Ezzel szembesült a város felégetéskor. Valahol egy fricska a gyermeklelkű hősök eszményképe felé, a való világban az idealista hozzáállást sokszor letörik, sőt, valamikor a fekete-fehér világkép eredményeként nagyobb katasztrófát okoz, mintha nem eszerint cselekedett volna (a szívfa előtt esketés a rokonai előtt számára természetesnek hatott, de hát ott van a könyvbeli közmondás: a szó csak szél).

Arya szembesülése a nem a személyes érintettséget magában foglaló halállal, pedig azért lehet érdekes, mert a halál, mint végső isten szolgálata ezzel a tömény, végtelen kínnal szembesülve már nem is olyan egyértelmű.

Nem tudom, beszéltünk-e már róla részleteiben, de Sansa, Cersei és Daenerys útja sok mindenben párhuzamba állítható, pl. abban is, hogy mindhármukat úgy próbálták adni és venni, ahogy az mások érdekei kívánták. Amikor kezdett körvonalazódni, hogy három "erős" női személyiség kezd feljebb emelkedni a horizontra, a sajtó, a média ünnepelt, cikkek szóltak róla, hogy ez igen, ez igen. Ehhez képest itt nagy pofára esések mentek végbe, egy hete még azon is ment a háborgása, hogy mondhat Sansa olyat, hogy az ő ért megpróbáltatások, a megerőszakolása, a kegyetlen és manipulatív férfiak társasága tették erősebb személyiséggé. Igazából ezt szerintem remekül bemutatták, hogy nincs rózsaszín világ, hogy nemektől független a kegyetlenség, a brutalitás, a személyiségtől és az őt ért hatásoktól függ, hogy ki milyen eszközzel él.

Cersei és Daenerys egyaránt elveszették a gyerekeiket (jó, ha a sárkányokat nem nézzük, akkor csak egyet), a számukra fontos egyéneket, mindketten mindent megpróbáltak megtenni azért, hogy a hatalmat megszerezzék vagy megtartsák, bizonyos szempontból minden más sallang valahol csak önáltatás és önigazolás volt, bár Daenerys Cersei-jel szemben elég sokat beáldozott Westerosért, mikor északra ment. Mindkettejüknek van/volt egy képe önmagáról, ami nem biztos, hogy megfelelt a valóságnak. Ha e két karakter sorsát és útját megszeretnénk érteni, szerintem érdemes megnézni a Nocturnal Animals című filmet (itt írtam róla, ha szabad önreklámozni, miért zseniális film), ami nem egyértelműen feleltethető meg neki, de az ő karaktereik is azzal küzdöttek egész életükben, mennyire nem akartak valamivé válni, amikor tudták, hogy vagy a részük vagy más megközelítésből, sosem akartak a félelmeik tárgyává válni, mégis azokká lettek.

Mindkettejükre igaz, hogy megnyerő és elbűvölő személyiségek is tudnak/tudtak lenni, és bár nem szeretnék tömeggyilkosokat, sorozatgyilkosokat vagy ellentmondásos megítélésű történelmi személyiségeket (pl. a francia forradalom résztvevői vagy pl. William Tecumseh Sherman) példának felhozni, de azért már előfordult a történelem során nemegyszer, hogy a bestiális tetteket végrehajtó egyének is tudtak megnyerőek (és ezzel megtévesztőek) lenni vagy olyan tetteket végrehajtani, ami alapján a közösség értéket tudott/tud találni ezekben a tettekben, sőt, maguk ezek a személyek is önigazolást találnak a tetteik helyességére, így látják magukat. Sok gyilkost sokáig a környeztük kedves, segítőkész, barátságos embernek ír le, mert nem tudják, mi lakozik bennük az árnyakban.

Nem olyan távoliak ezek a kartertípusok, mint amennyire hisszük. Erre épül részben a Breaking Bad, szinte teljesen a The Fall (ahol azt is ábrázolják, hogan tud egy sorozatgyilkos egyszerre szerető apa is lenni, rajta van a listámon ez a sorozat is). 'A sötét lovag' is részben arra az ellentmondásra épül, hogy egy jóért küzdő, az emberek szemében nemes lelkű ember beletaszítható-e az őrületbe. Öcsém olvasott egy könyvet, Richard Flanagantől a "Keskeny ​út északra" című regényt, ahol az egyik nézőpont karakter egy japán parancsnok, aki a környezete és családja szerint mennyire egy jámbor ember, aki még egy rovart is kivisz a házból, nehogy ártson neki, de a második háborúban brutális kegyetlenséggel és kínzásokkal vezette a munkatábor a vasúrvonal építésekor. Máig ellentmondásos a náci Németország elleni háborúban Drezda terrorbombázása, vagy a két atombomba bevetésének szükségessége.

Martin egyszer azt mondta, hogy a világában az atombomba megfelelője a sárkány, és ezt az elrettentést megcélzó szándékot láthattuk akkor, amikor Cersei felrobbantotta Baelor Szentélyét, vagy most, hogy Dany felégetett.

Szóval, ha martini szemmel nézzük, és valóban keserédes véget keresünk, az utóbbi évadok írásminőségétől eltekintve ezek a tragédiák, bukások, mind passzolnak az írói eddig ábrázolt világképbe. Martin története a sorozatos bukások története. Az, hogy senki nem azt kapja amire vágyott, sem azt, amire úgy véli ő vagy mások, hogy rendeltetett.

Vissza