-Mond gyermekem, hogy hívnak?
A rajongó még mindig nem értve ezt a megtiszteltetést, zavarában magaelé motyogja:
-Piccolo
-Látom téged magával ragadott költészetem magasröptű mivolta.
-Igen, életem értelme az Ön költészete. Megvan Öntől minden verseskötet.
-Köszönöm neked Piccolo és hálám jeléül dedikálom neked legújabb versesgyüjteményem.
-ÓÓÓ minő megtiszteltetés. Az Ön nevét még unokáim is imába foglalják majd.
A lenyügözőtt tömeg tisztán látta, hogy nagyszerű nemzeti költöjük szeméből könny buggyan ki és kezét nyújtja elsőszámú rajongójának. Egy baráti ölelés a költő és Piccolo között, majd testőrök kiséretében a megfáradt költő elhagyja a dísztermet és alakja tovatünik a tavaszi éjszakában, amint beszáll limuzinjába. Piccolo, a szerencsés és meghatódott rajongó csak áll és magaelé bambulva gondolkozik azon, hogy micsoda nagyszerű fiai vannak e nemzetnek, majd elkezdi skandálni örjöngve, hogy a tömeg is kövesse:
WO-TAN
WO-TAN
WO-TAN
"Mortui solum finem belli viderunt"