Éppen olvastam izgatott hangvételű levelét a tartozásomról, amelynek kiegyenlítése az Ön becses véleménye szerint már jó ideje aktuális lenne. Levelében Ön bizonyos nehézségeket helyezett nekem kilátásba, amennyiben nem fizetek. Ha már nehézségekről beszélünk, úgy szeretném Önt röviden felvilágosítani.
1957-ben kölcsönpénzből vásároltam egy fűrésztelepet, 1958-ban egy ökrös szekeret, egy rönkszálIító szánt, két lovat, valamint sörétes puskát, traktort, revolvert és két vemhes kocát. Egy évre rá leégett a fűrésztelepem, csak egy rakás hamu maradt belőle. Az egyik lovam felfordult, a másikat hagyta éhen dögleni az a gazember, akinek kölcsönadtam volt. Mindezek hatására mélyen vallásos emberré váltam. 1960-ban elhunyt apám, a testvéremet pedig felakasztották lókötésért. Az egyik szomszédom fia felcsinálta a lányomat, 440 márkát fizettem a lódoktornak, hogy ne zabigyerek legyen a rokonom. 1962-ben a feleségem megszökött egy négerrel, de legalább hagyott nekem emlékül két félvér gyermeket. Ekkor házasodtam össze a cselédIányommal, hogy így tudjam csökkenteni a költségeket. Sajnos, ő frigidnek bizonyult, nemigen tudott elélvezni, ezért orvoshoz fordultam tanácsért, aki azt javasolta, hogy jobban izgalomba kell hoznom feleségemet, amikor közeledik a csúcshoz. Ennek érdekében magammal vittem a sörétes puskámat az ágyba, és amikor elérkezettnek láttam az időt, kidugtam a puskacsövet az ablakon, és meghúztam a ravaszt. Az eredmény az lett, hogy feleségem az ágyba sz*rt, nem ment el, és agyonlőttem a legjobb tehenemet.
1963-ban leégett az összes megmaradt épületem, inni kezdtem, de csak akkor hagytam abba, mikor már nem maradt másom, csak egy vízálló órám, és a vesebajom. Ezután sokáig mást sem tettem, mint felhúztam az órámat, és pisiltem. A rákövetkező esztendő sem volt jobb. Vásároltam egy trágyaszóró gépet és egy kombájnt, de a vihar átsodorta mindkettőt a szomszéd községbe. A nejem elszökött egy házalóval, a fiam kitörölte az ülepét egy patkányméreggel átitatott kukoricacsutkával, egy másik semmirekellő pedig ellőtte az oklevéllel díjazott tenyészbikám heréit. Jelenleg olyan szegény vagyok, hogy amennyiben a sz*rás pénzbe kerülne, úgy inkább hánynom volna muszáj. Számomra a pénzszerzés pillanatnyilag ugyanolyan nehézségeket okoz, mintha kötőtűvel próbálnék vajat nyomni egy vadmacska seggébe. Ön pedig, kedves Uram, azzal fenyegetőzik, hogy nehézségeim támadnak, mennyiben nem fizetek...
Ehhez nincs más hozzáfűznivalóm, minthogy sok szerencsét kívánok a próbálkozásához!
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
