Szóval csak azért ugrottam át néhány millió dimenziót, hogy eltöprengjek nektek a múltidő tudatú entitáns létezésének mikéntjén és hogyanján.
Az időm itt elég véges, mivel a transzmanipulátorom maggenerátora nem a legújabb, így a manipulált tárhullámsáv, amiben tartózkodom, kissé instabil és meglehet, hogy egy óvatlan nanoszekundumban szétszóródok a megaplex tér-idő kontiniumban.
Szóval ha átdobjuk a múltidő tudatú entitást...lol, ez azért megfogott.
Amikor meghal, kifejezetten előnyös helyzetben van, hiszen fel sem fogja, hogy meghalt - mivel a múltban él - és attól függően, hány év késésben van, még egy darabig simán eléldegél, annak ellenére, hogy már rég kinyiffant. Én azt hallottam, hogy a rekord a 23 év késés volt tudat és valóság között, tehát a lény kábé akkor volt hajlandó valóban elpusztulni, amikor a csontjai kezdtek porhanyósak lenni.
Megdöbbentő volt ez, még akkor is, ha már láttam az életben olyan városokat, ahol az épületek építették a lakókat és találkoztam roppant intelligens ruhafogasokkal, valamikor a születésem elött negyvenmillió évvel, amikor eldöntöttem, hogy valószinüleg kedvem lesz egy kis ideig ahhoz, hogy azt higgye rólam a világegyetem, hogy az ellenőrzése alatt tud tartani.
Na, mennem kell, mert növekedik a stabilitási zéróközelitő.
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg
