JELENTÉS AZ UFO ÜGYRŐL
EREDMÉNYEK, ÁRNYOLDALAK, JÖVŐKÉPEK
I.rész
Helyzetjelentés
Körülbelül az 1950-es évek óta folynak komolyabb kutatások az igen gyorsan világméretűvé duzzadt UFO-jelenséggel kapcsolatban. Az eltelt több mint fél évszázad alatt hihetetlenül nagy mennyiségű feljegyzés készült a legkülönbözőbb típusú találkozásokról, és több száz lexikonnyi kötetbe lehetne gyűjteni a földön kívüliekről, azok cselekedeteiről és szándékairól szóló jelentéseket, valamint a kormányzatok kozmikus árulásáról, a hadsereg titkolózásáról filozofálgató elméleteket. Ezen igen tetemes mennyiségű információhalmaz apró töredékét ismerve nyugodt szívvel állítható, hogy az UFO-jelenségsorozat nagyon is létező, reális, ám mindezidáig megfejthetetlennek tűnő probléma.
Az ufológia még soha nem állt ilyen közel ahhoz, hogy végre megvalósíthassa eddigi legfontosabb feladatát, így aztán napjainkra már igen nehéz feladattá vált az, hogy ne vegyük komolyan a több százezernyi szemtanú által előadott elbeszéléseket, és az egész UFO-sztorit ad acta tegyük.
A szinte megszámlálhatatlanul sok beszámoló egyértelműen bizonyítja, hogy valóban idegen civilizációk űrhajói látogatják bolygónkat, mégpedig igen nagy számban. A jelenség nem behatárolható, hiszen ezeket az idegen járműveket az egész világon, még a civilizáció legelhagyatottabb régióiban is észlelték.
Az UFO-kutatás többé-kevésbé egyidős a jelenség rohamszerűen gyors, globális elterjedésével, ám az eltelt évtizedek alatt a kutatási tevékenység jobbára abban merült ki, hogy mintegy naplószerűen lejegyezzük a megtörtént eseményeket. Természetesen történtek bizonyos próbálkozások azzal kapcsolatban, hogy megfelelő magyarázatot adhassunk, illetve kaphassunk az idegenek tevékenységének céljait illetően, ám ezek a gondolatkísérleteknek nevezhető elmélkedések valódi bizonyíték híján megmaradtak a feltételezések, találgatások szintjén. Sajnos mind a mai napig megválaszolatlanok maradtak azok a kérdések, amelyek már az első észleléseknél is felmerültek.
Honnan érkeztek ide a földön kívüliek? Milyen technológiával győzték le az űr irdatlan távolságait? Mik a rövidebb, illetve a hosszabb távú céljuk? Jóindulattal viseltetnek irántuk, vagy esetleg hódító szándékaiktól kell tartanunk? Vajon hogyan befolyásolja az idegenek felbukkanása az emberiség jövőjét? - Ezek talán a legalapvetőbb kérdések, amelyekre azonban a világméretű jelenség több mint fél évszázados történelme során csupán olyan feltevéseket tudtunk gyártani, amelyek újabb és újabb kérdőjeleket indukáltak.
Kérdéseink megválaszolásában egyelőre semmi más nem álla rendelkezésünkre, mint az irdatlan mennyiségű, megfigyeléseken alapuló adattömeg, amelyet már sokan próbáltak egyetlen logikai egésszé varázsolni, hol egyes esetek hasonlóságának, hol pusztán megérzéseik segítségével.
Ám ezek a kísérletezgetések soha nem voltak teljes mértékben meggyőzőek. Ezek az elméleti fejtegetések olyan meddő próbálkozásnak bizonyultak, mintha négy-öt, egymástól merőben különböző képdarabkáiból akarnánk összerakni egy értelmes hatodikat. Mindig van valami, ami nem stimmel, mindig találhatunk egy, vagy inkább több UFO-esetet, amely ismét összekuszálhatja a nehezen - nem egy esetben erőszakkal - összeillesztett darabokat.
Mivel már túl vagyunk az ufológia aranykorán, amikor napról napra érkeztek beszámolók a földön kívüliek legújabb típusú cselekedeteit illetően, az alapos felderítés után nem maradt már hátra, mint egyértelmű bizonyossággá tenni az idegen jelenlétet, és lebuktatni a kormányszervezeteket, amelyek folyamatos hazugságaikkal félrevezetik a Föld teljes lakosságát.
Az aranykor az ötvenes és hatvanas évek volt, amikor a téma iránt érdeklődők egy úton elindulva néhány lépés megtétele után újabb és újabb elágazásokhoz érkeztek, aztán újabbakhoz, és megint újabbakhoz. Azokban az időkben ez a folyamat végtelennek tűnt. Ma már úgy gondolhatnánk, hogy - hiányolva az akkori nagy UFO-hullámokat - a láncreakció igenis megszakadt, bár könnyen megeshet, hogy tévedünk. Ám ezen téves következtetésre korántsem azért jutnánk, mert nem megfelelően közelítünk a kérdéshez. Sokkal inkább vádolhatjuk ezért a téves feltevésért azokat a szervezeteket, amelyek alaposan gyanúsíthatók azzal, hogy sokkal többet tudnak az idegenekről, mint amennyit hajlandóak bevallani, már ha bevallanak egyáltalán valamit.
Kezdődik a tánc - az UFO-hit és az UFO-kutatás
Az évszázad közepén a kutatók újabb és újabb fejleményekbe botlottak. Olyan volt az egész, mint egy hihetetlenül fordulatos és izgalmas krimi forgatókönyve.
Először csupán a fejünk fölött repkedő csészealjakat figyelhettük meg. Aztán ezek a korongok leszálltak a földre, nyomokat hagytak maguk után, majd ismét eltűntek az ismeretlenség sűrű ködfelhőjében. Később már ki is nyílt ezeknek a járműveknek az ajtaja, és mint Padorra szelencéjéből a balsors és átok démonai, úgy repültek szerteszét a földön kívüliek földi jelenlétének mélyebb okait bizonyító, rendkívül szerteágazó cselekedetei.
Megtörténtek az első eltérítések. Embriók tűntek el nyomtalanul Egyre több csészealj tűnt fel az égen. Háziállatok csonkultak meg, vagy pusztultak el érthetetlen módon. Feltűntek az első kontaktok, és az olyan emberek, akik az USA kormányát valamiféle emberiség elleni összeesküvéssel vádolták. Az UFO-kutatók képzett pszichológusok segítségével betekintést nyertek az eltérített áldozatok elméinek legmélyebb bugyraiba, abba a homályos zónába, ahová a találkozások vélt vagy valós emlékeit száműzték az idegenek. A Bermuda háromszögben szinten olyan ütemben tűntek el nyomtalanul repülők és különböző méretű hajók, mint egy szupermarketben a féláru termékek. A Naprendszer is rengeteg fejtörésre adott okot. A Hold fényanomáliái, a Mars-arc, és a Város, a Phobos és a Deimos rejtélyes viselkedése, mind azt támasztotta alá, hogy tényleg nem vagyunk egyedül.
A kutatókra óriási mennyiségű információ zúdult, és akkor még láttak lehetőséget arra, hogy ezeket az információkat kielemezve megválaszolhatóak lesznek a felvetődött kérdések. Ám ennek éppen az ellentéte történt. Az ufológia ma már fuldoklik a különböző típusú találkozások esetleírásainak és az ezekből kikövetkeztetett elméletek tengerében, hiszen ezen beszámolók és teóriák olyannyira különbözőek, hogy természetüknél fogva lehetetlenné teszik a logikus gondolkodás sikerét. Sajnos soha nem kaptuk meg a megfelelő válaszokat, és többek között ez a tanácstalanság az egyik oka annak, hogy az ufológia a közmegítélés szemében az alkímia szintjére süllyedt.
Természetesen ez csupán egy ok a sok közül.
Habár mai, az "újra-felvilágosultság" korát élő társadalmunkban egyre inkább teret nyernek az idegen, földön kívüli létformák létezését firtató tézisek, az emberekben még mindi él az évtizedekkel ezelőtt beléjük sulykolt reakció, és szinten reflexszerűen titulálja a többség bolondnak azokat, akik úgymond "hisznek" a repülő csészealjak létezésében.
Pedig a helyzet az, hogy ez már korántsem hit kérdése.
Tagadhatatlan, hogy a legelső észlelések időszakában, amikor a legtöbben még nem ismerhették az UFO-jelenség mélyebb aspektusait, amikor még nem voltak közismertek a közeli találkozások és ezek rémséges részletei, és amikor még nem dőltek meg a felbukkanó kontaktok meseszerű elbeszélései, nos akkor még hinni lehetett abban, hogy ezek az idegen lények azzal a céllal érkeztek hozzánk, hogy átsegítsenek bennünket a civilizációnk buktatójaként is aposztrofálható, az emberi mentalitás szempontjából túl korán bekövetkezett technológiai forradalom által kiváltott válsághelyzeteken. (A világ militarizációja, az ebből adódó atomháború veszélye, az egyre inkább elszegényedő társadalmi rétegek, illetve az ipari fejlődés félelmetes tempóját tartani képtelen országok - mondhatnánk földrészeket is - egyre növekvő szegénysége, a világvallások befolyásának jelentős apadása által kiváltott erkölcsi züllés, stb.)
A látogatók majd kézen fogva átkísérnek minket egy kozmikus szövetség, általunk elképzelt, idealisztikus, utópiaszerű univerzumába. - Az emberek új reményt láthattak az idegenek feltűnésében, mint a régóta várt Megváltókban, akik majd megmutatják a helyes utat, akik segítenek nekünk átugrani az atomkor túlságosan magasra sikeredett, bukásveszélyes küszöbét.
Ezekben az időkben a kezdet kezdetén egyáltalán nem a későbbiekben általánossá vált szkepticizmus volt a jellemző az UFO-jelenséggel kapcsolatban. Akkor mg élt az őszinte kíváncsiság az emberekben, valóban érdekelte őket, hogy mi történik az égen, és minden lehetőségre nyitottak voltak. Az akkor még ebből a szempontból szabadnak mondható média minden további nélkül beszámolhatott az észlelésekről, és ennek a nyitottságnak volt köszönhető az, hogy nem volt kérdéses a csészealjak létezése.
Hogyan is lehetett volna ezeket az eseményeket megkérdőjelezni, vagy letagadni, hiszen ezrek és ezre tanúskodtak, ki mertek állni a nagy nyilvánosság elé, és fel merték vállalni a velük megtörtént fantasztikus eseményeket. Akkoriban a beszámolókban még valódi neveket olvashattak az emberek, nem volt szükség arra, hogy a szemtanúk, illetve áldozatok csupán úgy legyenek hajlandóak beszélni, ha garantálják számunk az anonimitást.
Az emberiség tudni akarta, hogy mi folyik a feje fölött, és azok, akik így vagy úgy kapcsolatba léptek az idegenekkel, természetesnek vették, hogy önmagukat és a velük történteket együtt felvállalva tájékoztatják a nyilvánosságot a megtörtént esetekről. Nem volt kérdéses, hogy ezek a szemtanúk valóban azt mondják el, amit láttak, vagy hogy valóban az történt e, amit látni véltek. A kérdés csupán az volt, hogy mik is ezek a repülő korongok, és utasaiknak mi a szándékaik velünk.
Mindenesetre bíztatónak tűnt, hogy nem váltak be a sci-fi írók vérgőzös rémálmai, és az idegenek nem rombolták le városainkat, illetve nem hajtották rabszolgasorba az emberiséget. Semmi jel nem mutatott arra, hogy a látogatók rosszindulatúak lennének, és ez bizonyos fokú lelki megnyugvást jelenthetett a kibontakozó hidegháború lidércnyomásos éveiben.
A csodavárás időszakát élte meg az első UFO-nemzedék, és többnyire az idealisztikus elképzelések vertek gyökeret a közfelfogásban.
A vágyálmokat tovább erősítették az akkoriban felbukkanó első kontaktok, azok az emberek, akik azt állították, hogy folyamatos kapcsolatban állnak az idegen űrhajók utasaival. Saját bevallásuk szerint ők voltak azok, akik mintegy baráti kapcsolatban álltak a látogatókkal, akik rajtuk keresztül informálják az emberiséget a terveikről, a közeli és a távoli jövő biztosan bekövetkező eseményeiről, sőt, saját civilizációjuk történelméről, társadalmi berendezkedésükről, erkölcsi normáikról, technológiai fejlettségükről.
A kontaktok csodálatos elbeszélései alátámasztották azokat az elképzeléseket, amelyek szerint a látogatók valóban barátságos, segítő szándékkal érkeztek hozzánk, és egyetlen céljuk, hogy az egyébként szörnyű jövőt elkerülendő, tudásuk és tapasztalatuk legjavát megosszák ezzel a szegény, szerencsétlen emberiséggel.
Elképesztően sokan hittek ezeknek a meséknek.
Rengetegen voltak azok, akik úgy gondolták, hogy elfogadható magyarázatot kaptak az idegen jelenlétére. Egy olyan magyarázatot, amelynek tartalma nem utal semmi, az embereket nézve fenyegető veszélyre.
George Adamski, Howard Menger és Eudart (Billy) Meier történeteit tömegek tették a magukévá, és ez a mindenáron hinni akaró hallgatóság végre kapaszkodót talált, amely reménnyel tölthette el őket a jövővel kapcsolatban.
Többé már nem volt annyira ismeretlen az UFO-jelenség, hiszen a kontaktok elmondták, hogy miben is ügyködnek a jólelkű látogatók.
Ekkortól kezdve beszélhetünk UFO-hitről, és ennek a vallásos reménykedésnek éppen annyi alapja volt, mint más hiedelemvilágok szó szerinti értelmezésének.
A hivatalos szervek már ekkor is szűkszavú - ám semmiképpen sem tagadó - nyilatkozatai csupán a homály sűrűségét előidéző ködképeknek voltak alkalmasak. Az emberek többsége hitt abban, hogy a kontaktok valóban kapcsolatban állnak a látogatókkal, és teljes egészében azok elbeszélésire hagyatkoztak.
Megszülettek tehát az első UFO-próféták, és köréjük gyűlt egy számottevő nagyságú nyáj, amelynek tagjai más választás nem lévén, elhitték, magukévá tették az Új Igét.
Ám ez az Ige hamisnak bizonyult.
Amikor az első Hold, Vénusz és Mars szondák elküldték ezen égitestek felszíni viszonyait ábrázoló képeiket, az ábrándok szertefoszlottak.
Egyszeriben minden, a kontaktok által terjesztett történet értelmetlenné, nevetségessé vált, hiszen ezek a közvetítők éppen ezeket a planétákat jelölték meg űrbéli barátaik lakóhelyeiül.
Meséik szerint a Vénuszon, a Marson és a Holdon fantasztikus, bolygóméretű civilizációkat kellett volna a szondáknak találniuk. Ám a színpompás városok, egy magas kultúrával és előrehaladott technológiával rendelkező civilizáció fantasztikus alkotásai helyett ezeken a helyeken nem volt semmi más, csupán homok, kő, izzó magma, dermesztő hideg, vagy éppen elviselhetetlen forróság, mérges gázok, a pokol legkülönbözőbb, legkínzóbb, leggyilkosabb alkotóelemeinek tökéletes esszenciája.
Űrbéli, intergalaktikus civilizációknak nyoma sem volt.
A csalódás óriási méreteket öltött. Az UFO-hit ez idáig fényes kristálypalotája recsegve-ropogva roskadt önmagába. Az Adamski-rajongóknak szembesülniük kellett a kiábrándító és fájdalmas igazsággal, azzal, hogy egy ráadásul nem is túl rafinált család áldozatai lettek, és ezzel együtt köznevetség tárgyává váltak. Ezen túl mindenki újjal mutogatott az UFO-hívők bolondos gyülekezetére, és a marslakó kifejezés - csakúgy, mint az UFO szócska - önmagában is mosolyra fakasztotta az embereket.
A kontaktokban, hívők óriási tábora - akik a kontaktok űrbéli kalandjairól szóló könyvek lelkes vásárlói voltak - egy csapásra kisebbséggé vált.
Az első UFO-hullámokat meglovagoló és üzleti szempontból is remekül kihasználó, magukat kontaktoknak, beavatottaknak nevező személyek történeteiről egyre többször bizonyosodott be hogy légből kapott hazugságok, amelyek bár számos UFO-kkal kapcsolatos igaz - vagy legalább is igaznak hitt - elemet is tartalmaznak, alapjaikban mégis valótlanságot állítottak a földönkívüliek földi tevékenységével kapcsolatban és nincs ez másképpen napjainkban sem.
Minden olyan hit és remény szertefoszlott, amelyet ezek a szélhámosok ültettek el a hiszékeny emberekben, akik inkább hittek a kontaktok, beavatottak fénylényeiben, mint azokban a csúf kis szürke lényekben, akikre a tárgyilagos és megfontolt - bár kis létszámú - UFO-kutatók felhívták a közvélemény figyelmet. A folyamat elindult, és a végeredmény nem lehetett kétséges.
Az UFO-jelenség közmegítélése egyszeriben átesett a ló másik oldalára, és a tömegek alfától az omegáig a "szemeteskukába dobták" az egész témát.
A leleplezett hazugságok mellett ehhez a gyökeres nézetváltáshoz még nagymértékben hozzájárult a kormányszervezetek ekkortájt beinduló lejárató hadművelete is. Az eredmény: Aki ezen túl UFO-t lát, az egészen biztosan nem komplett.
Hiszen az UFO-próféták hazudtak! Ha pedig ők hazudnak, akkor azok sem mondanak igazat, akik UFO-észlelésekről tettek jelentéseket. A Vénusz-civilizáció nem létezik, ergo UFO-k sincsenek!
A felfogás rendkívül gyorsan közkinccsé vált. Csakhogy akadt egy bökkenő és ez a bizonyos üzemzavar a mai napig kiküszöbölhetetlennek bizonyult. Ez a bökkenő pedig nem más, mint a napjainkig tartó, makacsul egyre ismétlődő, igen nagy számú UFO-észlelések, emberidegen közeli találkozások, kapcsolatfelvételek, amelyekben a szürke kis földönkívüliek töltik be a legfőbb szerepet.
A kiábrándulást követő időszak alaposan meglepte az egész emberiséget, hiszen mindenki arra számított, hogy a leleplezett hazugságok után nem lesz ember, aki újra ezzel a már csődbement ötlettel próbálná hitegetni az embereket. Meglepő módon az UFO-hullám még mindig megmaradt a tetőpontján, és az észlelések tovább folytatódtak, mégpedig változatlan, vagy inkább egyre növekvő mértékben. Érdekes, hogy miután a kontaktok lebuktak, a jelenség megítélése negatív előjelet kapott, ám ennek ellenére maga az UFO-aktivitás sem nem szűnt meg, sem pedig nem hagyott alább. Ez arra enged következtetni, hogy az események teljes mértékben függetlenek voltak attól, hogy az emberek pillanatnyi meggyőződésükből kiindulva miben hisznek, vagy miben nem hisznek. A tömény szkepticizmus erősen tagadó éviben, a hitetlenség korszakában az UFO-k változatlanul ott lebegtek a városok, katonai létesítmények, kutatólaboratóriumok és farmok fölött, és légiparádékat mutattak be a Föld legkülönbözőbb pontjai fölött. Ez pedig azt bizonyítja, hogy az UFO-jelenség igenis létezik, az emberiség pillanatnyi személyes meggyőződésétől függetlenül is. Ezrek számoltak be arról, hogy a repülő csészealjak mit sem törődve hittel és tagadással továbbra is ott lavíroznak a légkörben, vagy pedig arról, hogy azokkal a biztosan nem létező idegenekkel találkoztak.
Az UFO-jelenség megdöbbentő módon egyre csak terjedt. Azok, akik semmi rendkívülit nem láttak az égen, nem igazán értették a dolgot. Hiszen az űrszondák végérvényesen bebizonyították, hogy a korábbi beszámolók nem lettek valószerűek! Ráadásul még a nagyhatalmak vezető testületei is váltig tagadták, hogy bármilyen szokatlan dolog történne az égen, vagy a hálószobákban.
Mindezek ellenére az egyre gyarapodó beszámolók szerint az események tántoríthatatlannak tűnő lendülettel folytatódtak. Nem lehetett nem felfigyelni arra, hogy az UFO-jelenség még mindig makacsul tartja magát, és ez érthetetlennek tűnt, figyelembe véve a gyorsan megváltozott közvélekedést. A nagy fiaskókat követően továbbra is ezrek és ezrek álltak elő azzal, hogy UFO-t láttak. Ebből a tényből pedig csupán azt a következtetést lehet levonni, hogy a szemtanúk csupán azt mesélik el, amit valóban láttak. Ha pedig ez valóban így van, akkor minden valószínűség szerint valami nagyon is létező dolog az, amely ekkora hatással van az emberekre.
Többek között a hadsereg is mereven elzárkózik attól, hogy nyilvánosság elé tárja az azonosítatlan repülő objektumokkal kapcsolatos, titkosított információit, jelentéseit, ráadásul azt is tagadja, hogy az általa gyártott és tesztelt titkos repülőgépeket érték volna tetten az égboltot fürkésző, kíváncsi tekintetek. Márpedig a megfigyelések többsége egyértelművé teszi, hogy azokat az ismeretlen objektumokat intelligenciával rendelkező akarat irányítja.
Akkor hát mi is történik a fejünk fölött?
Azok az UFO-hívők, akik képesek voltak úgy feldolgozni a kontaktok által okozott csalódást, hogy közben nem váltak pusztán az értelmetlen bosszú kedvéért, vagy pedig a gúnyolódó közvélemény kedvéért megrögzött szkeptikusokká, azok a keserű közelmúlt tapasztalatait felhasználva már korántsem úgy álltak hozzá az UFO-jelenséghez, mint egy "jó hívő", akinek a bizonyosságához tökéletesen elég az, ha a pap kijelenti, hogy Isten létezik. Akadtak továbbá olyanok is szép számmal, akik már elve nem hittek a "kapcsolattartóknak", de nem kerülte el a figyelmüket az a megmásíthatatlan tény, hogy olyan emberek tízezrei tesznek jelentéseket azonosítatlan repülő tárgyakról, akiket egyáltalán nem lehet megvádolni azzal, hogy megrögzött hazudozók, avagy pszichiátriai kezelésre szorulnának.
Ezek az emberek úgy gondolták, hogy bizonyos UFO-észleléseket nem lehet a szokásos módszerekkel meg nem történtté tenni, és ezzel máris bizonyítást nyert az a tény, hogy az UFO-sztori nem pusztán néhány unatkozó szociopata agyszüleménye.
A rendkívüli események nagy és egyre csak növekvő száma már önmagában is bebizonyította azt, a következő feladat az volt, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az égi tünemények valóban mesterségesek, és idegen eredetűek.
Az UFO-hit összeomlása után vége megszületett az immár objektív, tárgyilagos szellemű, bizonyítékok után nyomozó UFO-kutatás.
A Főnix újra szárnyal - UFOK a levegőben!
Az UFO-hívőkből kivált UFO-érdeklődők és UFO-kutatók többsége a korábbiaknál gyökeresen eltérő szemléletmóddal állt hozzá a nagyon is létező problémához. Tudomásul vették, hogy a sorozatban felbukkanó kontaktok hazugságai nem feltétlenül jelenthetik azt, hogy maga az UFO-jelenlét is csupán hazugság, hiszen - és ez egy igen fontos tény - korántsem az önjelölt UFO-próféták pingálták az égre a csészealjakat, éppen ellenkezőleg, inkább a csészealjak megjelenésének volt köszönhető ezen szélhámosok felbukkanása.
Igaz, a régi kérdések újra aktuálissá váltak, de a nyiladozó ufológiának most nem ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása volt az elsődleges feladata. Sajnos a kontaktok bizonyítottan valótlan állításainak köszönhetően valami sokkal fontosabb dolga akadt a kutatóknak.
Az elsődleges cél: bebizonyítani, megértetni az emberiséggel, hogy valóban van UFO-jelenlét, a csészealjak tényleg itt cikáznak a Föld légkörében. Az eltelt évtizedek alatt egyértelművé vált, hogy pusztán ennek az egyetlen állításnak a bármilyen nemű igazolása, illetve a közvélemény támogatásának a megszerzése is szinte sziszifuszi feladat.
A kontaktok okozta mérhetetlen csalódás csupán az egyik összetevője volt annak a méregkoktélnak, amely csaknem meggyilkolta az ufológiát. A többi mérgező adalék a kormányzat, a hadsereg, a tudomány világ prominens, véleményformáló képviselőinek, illetve az időközben az egyik leginkább hatni tudó, immár valós hatalommal is rendelkező média tagadásában, gúnyos hangvételében öltött formát. Ezen szervezetek jó előre megtervezett, mesterséges véleménye, a negatív hozzáállása és ennek fennen hangoztatott, minden egyes esetnél tapasztalható szubjektív álláspontja felért egy globális agymosással.
A valódi hatalom, a tömegtájékoztatás és persze manipuláció eszközei mindvégig ezen körök kezében voltak és vannak. Felvetődik a kérdés: vajon a döntő többség akkor is hasonló véleménnyel volna az UFO-jelenségről, ha az UFO-kutatás eredményeinek a bemutatása hasonlószázalékban kaphatott volna helyet, mint az eltusoló hadjárat? A válasz valószínűleg az, hogy nem.
Az UFO-próféták lázálmainak és az előbb említett szervezetek, a köztudatba plántált véleményének köszönhetően a legtöbben óriásit zuhanva találták magukat egy olyan realitás kőkemény talaján, amely igazából éppen olyan hazugság volt, mint a Vénusz-lakók története.
A kormányhivatalok mindeközben tökéletesen tisztában voltak az igazság azon részével, hogy az UFO-k itt vannak, ám ennek a véleménynek éppen az ellenkezőjét sulykolták a fejekbe, nevezetesen azt, hogy azok, akik hisznek az UFO-jelenségben sorozatos csalások áldozatai lettek, így hát ezek az egyébként igen ügyesen, észrevétlenül manipulált személyek döbbenetük és haragjuk eredményeképpen magának a jelenségnek a puszta létezését kérdőjelezték meg.
A nép inkább hitt a magukat nagytekintélyűnek, felelősnek, szakértőnek és objektívnek kikiáltott kormányszervezeteken- igazából a legnagyobb hazudozóknak - mint valami jöttmentnek Új-Mexikóból, akinek az elbeszélései bizonyos pontokon kísérteties hasonlóságot mutattak a kontaktok történeteivel.
Ám ezek az Új-Mexikóiak egyre többen lettek, és a világ minden pontján felbukkantak. Ezeknek a férfiaknak, nőknek és gyerekeknek nem ment olyan könnyen a radikális nézetváltás. Hogyan is sikerült volna? Hiszen ők voltak azok, akik a bolygószondák bizonyítékainak köszönhető kudarc után is látták a fejük fölött parádézó csészealjakat. Ők voltak azok, akiket az idegenek az űrhajóikra rángattak, és ezeket az embereket vetették bizarr vizsgálataik alá. Ezek között az Új-Mexikóiak között találhatunk rá azokra a szerencsétlenekre, akiktől elrabolták még meg sem született gyermekeiket, és akiknek testébe különböző, ismeretlen rendeltetésű implantokat helyeztek.
Ezek az események nem pusztán agyszülemények.
Mind az embriórablások, mint a beültetések jól dokumentált, orvosilag is bizonyított tények, amelyeknek hogyanjára és miértjére sajnos a mai napig sem tudott senki kielégítő magyarázatot adni. A világ legkülönbözőbb pontjain gazdálkodó állattenyésztők és farmerek sem kaptak még megfelelő választ a kérdéseikre: vajon kik, miért és hogyan trancsírozták fel a háziállataikat? Ugyanígy azok a gazdák is válasz nélkül maradnak, akiknek gabonaföldjein titokzatos eredetű, igen nagy kárt okozó piktogramok jelennek meg egyik napról a másikra.
Ezeknek az embereknek (áldozatoknak) éppen az okozott gondot, hogy a Meier-félék minden jel szerint hazudtak. Ám ez számukra nem pusztán egyfajta erkölcsi dilemmát jelentett.
Marslakók nincsenek - üvölti a közvélemény, mégis ezek az állítólag képzeletbeli lények jelentik számukra a legnagyobb problémát, mert ha valóban nem léteznek az idegenek, akkor hogy a fenébe rabolhatnak el engem, hogyan képesek kárt okozni bennem, a családtagjaimban, hogyan dúlhatják fel az életemet annyira, hogy végül már úgy érezzem, azt tapasztaljam, hogy a társadalom kivetett magából?
Hogyan képes bármely dolog bármit is tenni, ha valójában nem is létezik?
Talán valóban őrültek vagyunk mindannyian?
Őrültek lettek volna a magzatok, akik eltűntek az anyjuk testéből? Őrültek az orvosok, akik előbb a terhesség meglétét, később pedig annak hirtelen, minden racionális ok nélküli megszűntét diagnosztizálják? Elmebeteg képzelődők lennének ugyanezen esetek leginkább szenvedő alanyai is, a várandós anyák, akiknek egy olyan hihetetlen traumát kell átélniük, mint gyermekük elvesztését? Esetleg elment az esze az ultrahangnak?
Az ufósok a zord valóság elől menekülnek - szokták mondogatni.
Próbálják meg ezt olyan embereknek a szemébe vágni, akiknek az egész életük ráment az állítólag csak a képzeletükben lezajlott idegen zaklatásokra. Ráadásul az UFO-kutatók éppen hogy nem a realitások elől menekülnek, sokkal inkább megpróbálnak elébe kerülni annak. Mert ha valóban egy őrült világ gyötrelmei elől bújnánk az idegenek háta mögé, akkor igen rossz helyre kerülnénk, hiszen az esetleírások egy része alapján kialakult vélemények szerint a földön kívüliek sötét jövővel fenyegetnek minket. Ha tényleg csak élhetetlen bolondok lennénk, akkor legalább valami utópisztikus jövőt ígérő földön kívüliek után kutakodnánk, nem pedig a titkolódzó, patkány módra lopakodó szürkéket próbálnánk leleplezni!
Kreálhatnak különböző pszichológiai és társadalmi okokat arra vonatkozóan, hogy egyesek miért ragaszkodnak olyan makacsul az idegen jelenlét elméletéhez, az igazi válasz - ha beismerjük ezt, ha nem - néha bizony ott lebeg a fejünk fölött. Ráadásul minden jel arra mutat, hogy nem mi ragaszkodunk bizonyos teóriákhoz, hanem az idegenek - ehhez a bolygóhoz.
Ám a fejünk fölött lebegő válasz, az UFO-jelenlét kérdések tucatjait indukálja, és a kutatók elsődleges feladata az, hogy ezekre a kérdésekre megpróbáljanak elfogadható, esetleg bizonyítható válaszokat találni. Ezek a kérdések már korántsem teológiai indíttatásúak.
Hogyan képesek az idegen űrjárművek kiküszöbölni a hihetetlen gyorsulás során fellépő gravitációs nyomást? Miféle sugárzásnak tulajdonítható egy csészealj glóriája? Mi az UFO-hajtómű titka? Milyen a testfelépítése egy idegen lénynek? Mik a céljaik ezeknek a lényeknek? És vajon miért kell a kormányzatoknak hosszú évtizedek óta egyfolytában hazudniuk? Mi történt Roswellban? És Kecksburgban? Gulf Breezeben, vagy Szverdlovzskban? Mi lehet a teljes igazság az Apolló-program űrhajóit kísérő, manapság pedig az űrrepülőgépek körül is fel-felbukkanó foo-figtherekkel kapcsolatban?
Ezernyi, az előbbiekhez hasonló kérdést lehetne még feltenni, és már ezek a felvetések is kellőképpen bizonyítják, hogy az ufológia immár teljes mértékben nélkülözi a korai UFO-hívók bizonytalanságát, a jelenségsorozattal kapcsolatos feltételek nélküli odaadását, a tudománytalanságot. A mai kutatók objektívan, néha még egy csipetnyi egészséges szkepticizmussal felvértezve próbálják megközelíteni a problémát, és ugyanezzel a látásmóddal tanulmányozzák, vizsgálják, elemzik azt, mégpedig úgy, hogy közben igénybe veszik a tudomány általuk elérhető eszközeit is.
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az UFO-hit még ma is létezik.
Az UFO-irodalomban százszámra találhatunk ezredvégi Adamski vagy Meier utódokat, akik saját bevallásuk szerint egy igen magas etikai normák szerint élő idegen civilizáció küldötteinek a tanítványai, akik egy másfajta, célravezetőbb gondolkodásmóddal szándékoznak megismertetni az emberiséget. De sajnos, ezen tanítások részletesebb tézisei titkosnak nyilváníttattak. Ám ha néha-néha mégis valamiféle kinyilatkozatás történik, akkor sem hallhatunk semmiféle eget rengető újdonságot.
Az élet szent! A környezetszennyezés tönkreteszi a bolygót! A háborúk nem oldják meg a problémákat, sőt, tovább gerjesztik azokat!
Valljuk be, ezeknek az alapigazságoknak és problémafelvetéseknek a felismeréséhez soha nem volt, most sincs és a jövőben sem lesz szükségünk a végtelen bölcsességgel rendelkező idegenekre. Az általuk - állítólag - terjesztésre szánt tanok csupán gyenge utánzatoknak tűnnek néhány, pár ezer évvel ezelőtt született személy igehirdetései, tanácsadásai mellett. Ráadásul a szomorú igazság az, hogy ha most egy kicsit körülnézünk a világban, nagyon úgy tűnik, hogy sem az Isten fiának, Jézusnak, sem pedig a többi megváltónak nem sikerült elérniük hosszabb távú céljaikat. Pedig ezen személyek nem csak prédikáltak, cselekedeteikkel is hozzájárultak ahhoz, hogy komolyan vegyék őket.
Természetesen a mai kontaktok minderre azt válaszolják, hogy nekik nincs szükségük arra, hogy bebizonyítsák az igazukat. Ha valaki el akarja nyerni a látogatók jóindulatát - az üdvösségét- az nem kételkedik, hanem feltétel nélkül Hisz.
Ezzel tetten is értük a közvetítők által terjesztett történetek vallásos alapját, vagyis azt a magvat, amely már a korai UFO-hit lényege is volt. Csak hinned kell abban, amit mondok! Ne gondolkozz! Ne tegyék fel kérdéseket!
A kontaktok, ezek a techno-próféták nem látják szükségét annak, hogy bármilyen szinten is bebizonyítsák, hogy minden valóban úgy történt/történik/történni fog, ahogyan azt ők állítják.
Vagyok, aki vagyok - egy kicsit ismerős, nem?
És mint minden más hitvilág esetében, ennél is fennáll annak a lehetősége, hogy a történetek soha nem nyernek mindenki által elfogadható bizonyítást. A vallás így biztosítja magának a kortalanságot. A tematika mindig, minden hasonló esetben jól alkalmazható: hamarosan eljő az Ítélet Napja, és akkor a jók kiemeltetnek, a rosszak pediglen elbuknak, és újra megnyílik az Éden kapuja, blabla-blabla.
Ezek, a vallások lényegét képező jövendölések az emberi pszichére apellálnak, hiszen egy bár bizonytalan időben, ugyanakkor biztosan bekövetkező igazságszolgáltatás ígérete már elegendő reményt szolgáltat a híveknek ahhoz, hogy tovább higgyenek - a világ végezetéig. A vallás biztosítja a hithű embernek az üdvösséget, a halál legyőzését, az örök életet, a minden mást szükségtelenné tevő spirituális boldogságot és hallhatatlanságot.
A kontaktok jól érzékelhetően ugyanezt teszik. Szinte pontosan lekopírozva az ezeréves receptet, megérezvén a modern idők szelét, új köntösbe öltöztetve egy ősi mítoszt, újrafényezett külsővel dobják a köztudatba az idegen lények bibliáját.
E közben a komoly és lelkiismeretes UFO-kutatók megpróbálják felderíteni és megérteni a jelenség titkát, kiszűrni a valós eseteket azok közül a vétlen tévedések közül, amelyek a szemtanúk esetében, emberi gyarlóságunkból adódóan többször is előfordult már. A komoly szintű UFO-kutatás ma is tisztában van azzal, hogy az eseteknek csupán alig 15-30 %-ára nem lehet tudományos igényű magyarázatot adni és ezen esetek között kell a bizonyítékok nyomára bukkanniuk. Ennek a fáradtságos - többségében amatőrök által végzett - munának az eredményeit a közismertséget és népszerűséget üzleti szempontból is meglovagolni igyekvő kóklerek, szélhámosok és bolondok egyetlen kereskedelmi televíziós interjúval porig rombolhatják.
Az ufológia - több más mellett - ezek miatt az emberek miatt kényszerül szinte mindig védekező állásba, és sajnos a csekély számú nyilvános viták alkalmával is szinten állandóan ezeket, a vadhajtásokat remekül ki- és felhasználó szkeptikusok támadásait kell visszaverni. Érdemi vitára, pláne nem párbeszédre már nem is kerülhet sor. Ezzel együtt pedig elveszik a ritkán adódó tömegtájékoztatás lehetősége is.
Az UFO-kérdés rengeteg kérdést vet fel történelmi, fizikai, biológiai, filozófiai, társadalomtudományi szakterületeken, és még sok más téren is. Az UFO-kutatás már ezeknek a kérdésfelvetéseknek, a tudomány fixa ideáikban való kételkedésének is köszönheti, hogy soha nem ismerték el úgy, mint valós jelenségek tanulmányozás és megfejtése céljából kialakult, létrehozott, tudományos szintű szakterületet. Hiszen az ufológia azzal fenyegeti a fennálló hatalmi rendet, hogy egy szép napon rátalál arra az útra, amely az igazsághoz vezet, így aztán áttörvén az évtizedek óta álló hallgatás falát olyan globális szintű társadalmi események elindítójává válik, amelyeket lehetetlenség lesz kézben tartani.
Az igazság - bármi legyen is az - káoszt fog eredményezni. Mert ki fog derülni, hogy bizonyos országok kormányai talán már a II. világháború vége felé is tudtak az idegen jelenlétről, de erről valahogy elfelejtették tájékoztatni az emberiséget. Az igazság a mocskos valósággal fog szembesíteni mindenkit, nem pedig egy hollywoodi forgatókönyvszerű barátságos, problémamentes eseményről. Nyilvánvaló, hogy ezen a mai bolygónkon akad néhány ember, akik úgy gondolták, hogy fontosabbak személyes ambícióik (világuralmi törekvések - ezek az irreális, őrült gondolatok beárnyékolják az emberi faj történelmét. Miért éppen most lennek másképp?) mindenen átgázoló megvalósítása, mint civilizációnk megmentése. Az idegenek maximálisan kihasználták ezen személyek rövidlátását, és vágyaik megvalósításaival kecsegtetve természetesen őket is becsapták.
Most még nem tudhatjuk teljes bizonyossággal, hogy mi lesz a vége ennek a rémtörténetnek, de egyszer - talán mi, talán csak az ükunokáink - az emberiség szembesülni fog a valósággal, ha akarja ezt, ha nem.
Az UFO-kutatók eme igazság után nyomoznak, és ez nagyon nem tetszik azoknak a valakiknek, akik valamit nagyon elszúrtak a negyvenes évek vége felé.
A tudományos világ hasonló okokból kiindulva nem hajlandó elfogadni az UFO-kutatás eredményeit, és nem hajlandó figyelembe venni a jelenségből automatikusan adódó kérdéseket. A nagyobb, fontosabb és tekintélyesebb kutatóintézetek nagyobbrészt állami szervezetek pénzeikből tartják fenn magukat. Az összefüggés nyilvánvaló. Az ezen intézetek alkalmazásában dolgozó tudósok nem kockáztathatják meg azt, hogy ez - pénzügyileg - felelőtlen kijelentésnek köszönhetően megvonják tőlük a támogatást.
Ám a negatív előjelű tudományos hozzáállásnak van egy másik, jóval humánusabb oka is.
Az UFO-jelenség egy sor olyan természettudományi törvényszerűséget megkérdőjelez, amelyeket mind a mai napig megingathatatlan alapigazságoknak vélünk. Ha a kormányzatok és a tudományos világ nyilvánosan elismernék az idegen űrhajók létezésének tényét, akkor ezzel együtt felül kellene, hogy vizsgálják a mai, évszázadok gyötrelmes munkájával felépített világképünket, és szinte mindent elölről kellene kezdeni. A csészealjak létezésének elismerésével az emberiségnek azzal a traumával is szembe kellene néznie, hogy a világegyetemet formáló erők működésével kapcsolatban óriási tévedések, félreértések áldozataivá váltunk. A térkép, melyet ezen erőkről megrajzoltunk, éppen annyira hamis, mint azok a régi metszetek, amelyek a legendás Atlantiszt Európa és Amerika közé ékelődve ábrázolják.
Természetesen tudjuk, hogy a gravitáció működik, és több-kevésbé azzal is tisztában vagyunk, hogy ez minden köszönhető. De képtelenek vagyunk azt befolyásolni, viselkedését, főbb jellemzői megváltoztatni, hatását tetszőleges időre, tetszőleges mértékben módosítani, megszüntetni.
Ez a tudomány mai állása szerint lehetetlen. A csészealjak mégis képesek rá.
A fény sebességét semmi sem múlhatja felül - ez is a féltve őrzött ezernyi tudományos dogma egyike, amelyet brutális gyilkossággal fenyeget az idegen űrhajók jelenléte.
Tudósaink mereven ragaszkodnak egy olyan világképhez, amelynek legnagyobb részét még az elmúlt századokban - vagy még annál is régebben - tettek meg nem kérdőjelezhető törvényszerűséggé. Talán nem bíznak saját képességeikben, és még évszázadokig akarnak Newton nadrágszárába csimpaszkodni, attól való félelmükben, hogy ha megpróbálnának végre a saját lábukra állni, akkor elmerülnének a természettudományok ismeretlen összetételű, rémségesen mély ingoványába? Félnek elindulni, hogy végre felfedezzék az új kontinenst, az Új Fizika földjét? Hová lett az embert emberré tevő örök kíváncsiság, a haladást szolgáló kolombuszi bátorság?
Pedig egyszer el fog jönni az a nap, amikor tovább kell lépnünk, és könnyen megeshet, hogy ezt a lépést éppen az ufológia fogja kikényszeríteni, mégpedig köréje szerveződött tömegek egyre hangosabb követelőzésének a segítségével.
Persze erre csak akkor lehet esély, ha az ufológia néhány évtized elteltével is létezni fog.
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg
