A Napkirálynő és modellje

Végre megvan a recept, mi kell egy jó filmtörténethez. A szenvedély szükséges, de nem elég: kell még egy unokahúg és egy macska. Christian Jacq az egész világon népszerű történelmi regények szerzője, az ókori Egyiptom történelmének szenvedélyes rajongója: 13 éves korában írta első regényét, 18 éves korában fejezte be a nyolcadikat, azóta több mint ötven könyv címlapján szerepelt a neve. Nefertiti lánya, Tutenkhamon fáraó felesége mindig egyik kedvenc történelmi figurája volt, ám az ő sztorijának sosem mert nekilátni: nem értette pontosan, mi mozgatta a fiatalon trónra kerülő hercegnőt, milyen is volt igazán. Míg nem született egy unokahúga: a cseperedő kislány vad volt és nyughatatlan. Szüleinek sok baja volt vele, az író viszont mindig élvezte a táraságát, sőt, hatéves születésnapjára egy macskát ajándékozott neki, akit Besztetnek neveztek el. Az író – saját bevallása szerint – ekkor már úgy tekintett a kislányra mint egy jövendő regényhőse modelljére; minden látogatás, közös játék a regényhez végzett előtanulmány volt. Az eredmény: A Napkirálynő című regény, amely nemcsak Franciaországban, de az egész világon bestseller lett, és most rajzfilm is készült belőle (La Reine du Soleil, hazai bemutató: február 14.); a történet hőse egy kislány, akinek egy egész birodalmat kell megmentenie ravaszsággal és bátorsággal. Még szerencse, hogy nincs egyedül: hű társa a macskája, akit Besztetnek hívnak.